Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-23 / 94. szám
/ r r r A VÁLASZTÓ POLGÁROK JELÖLTJEI Töretlen lendülettel és tenni akarással A 2-es számú választókörzet második jelölő gyűlésén mintegy háromszázan vettek részt a megyeszékhely keleti ipartelepének dolgozói közül tegnap délután az Egyesült Izzó elek- t roncsé gyárának nagytermében. Kosztolánczi János- nét, a Kaposvári Ruhagyár dolgozóját harmadszor is képviselőnek jelölték. Az egybegyűltekkel Simkó Antal igazgató ismertette a választások törvényességét szabályozó alkotmányjogi rendeleteket, majd felkérte Horváth Lászlót, a városi tanács elnökhelyettesét az előadói beszéd megtartására. A városi tanács elnökhelyettese elmondta, hogy a képviselő- és a tanácsi választásokra kedvező politikai légkörben kerül sor. Népünk az eltelt harminc év alatt megteremtette a szocialista Magyarországot. A szónok ezután a szocialista haza építésében részt vevő osztályok és rétegek nemze- ti egységéről beszélt. Mél- * tatta a párt- és a tömegszervezeteknek a szocialista demokrácia erősítéséért tett. intézkedéseit A törvényhozó testületek által az utóbbi öt évben hozott rendeletek tovább fejlesztették a szocializmus vívmányait. Társadalmi programunk a fejlett szocializmus építése. Szű-. kebb pátriánk gazdasága dinamikusan fejlődött. A mezőgazdaságban meghonosodott a fejlett agrártechnológia. A sikerekhez a lakosság is hozzájárult áldozatkész társadalmi munkájával. A tanácselnök-helyettes ezután hangsúlyozta a gazdasági mun Ica fontosságát. A XII. pártikongresszus alapelvei meghatározzák a teendőket. Fejlődésünk egyik alapfeltétele a béke. Küzde- nünk kell az agresszív törekvések ellen, meg kell őriznünk az enyhülés eredményeit. A szónok beszéde második részében ismertette Kosztolánczi Jánosné eddigi közéleti tevékenységét. Két cikluson keresztül képviselte választóit a parlamentben. Tevékenyen rész vett az országgyűlés egészség- ügyi és szociális bizottságának munkájában. Előző nap egyhangúlag őt jelölték képviselőnek a Kaposvári, Ruhagyárban. Horváth László Kosztolánczi Jánosné jelölését javasolta a választó polgároknak az Izzóban is. Sámson László, a gyár fő- mémökhelyettese emlékeztette a hallgatóságot, hogy Kosztolánczi Jánosné síkra- szállt a parlamentben a vidéki és a budapesti gyárak eltérő megítélésének megszüntetéséért. Knock Aranka, a gyógyszertári központ vezetője kérte a jelöltet, hogy megválasztása esetén képviselőként támogassa a megye, a város fejlődését, ne törjön meg az eddigi lendület. Fekete-Páris Lajosné, az FMV és Kutrovácz Sándor, az egyedi gépgyár dolgozója a lakáshelyzet és az óvodai- bölcsődei elhélyezés gondjainak enyhítésére tett intézkedések támogatását kérte a jelölttől. A hozzászólók mindnyájan helyeselték Kosztolánczi Jánosné jelölését, majd a résztvevők is egyhangúlag csatlakoztak ehhez. A képviselőjelölt köszönetét mondott a választók bizalmáért, és hangsúlyozta, hogy a pártkongresz- szus irányt szabott a tennivalóknak. közéleti ismereteivel igyekszik jó szószólója lenni választókörzetének, A gyűlés befejezéseiként a Zrínyi Miklós Általános Iskola úttörői adtak műsort A közösség bizalma eredményei, ezen belül Somogy társadalmi, gazdasági életének alakulását. A teljesség igénye nélkül sorakoztatta fel a fejlődést bizonyító tényeket, méltatta az ezek létrehozásában szerepet játszó társadalmi összefogás jelentőségét. A mindennapos odaadó, szorgalmas munka népünk tettrekészsé- gének bizonyítéka, és céljaink valóra válásához elengedhetetlen a példás tettek. Beszede végén javaslatot tett a 3. számú választókerület országgyűlési képviselőjelöltjére, utalva az előző napi kadarkúti jelölő gyűlés tapasztalatára. És ahogy Kadarkúton, tegnap este itt is hatan kértek szót. A szentbalázsi Sárdi Lajos, a szennai Szabó Edit, a nagyberki Bernath Ferenc a tizenhárom év óta tevékenykedő képviselő eddigi munkáját méltatta másmás megközelítésben. A ta- szári dr. Kis Andor nagyon találóan jellemzett, mikor azt mondta, hogy ez a gyűlés a XII. kongresszus után igazán jó alkalom arra, hogy az ezen a területen élők szót váltsanak a lakosság széles rétegét érintő kérdésekről, Így került szóba a kercseiigeti Saller Zoltán felszólalása során az oktatás helyzete, az óvodai ellátottság, és a simonfai Pap János véleményében a Zse- lieség helyzete, gondjai. Minden kéz a magasba emelkedett, mikor a jelölő gyűlés elnöke szavazást javasolt : egyhangúlag csatlakoztak a jelenlévők dr. Guba Sándor jelöléséhez. »•Negyedik alkalommal, de változatlan meghatottsággal mondok köszönetét a bizalomért-“ — mondta a képviselőjelölt kifejezve, hogy kitüntetésekkel meg lehet becsülni valakit, de egyik sem mérhető ahhoz, amit egy közösség bizalma jelent. Ismerősként, barátként szólt a választóihoz, odaadó közös tettekre buzdított Elismerés az eddigi munkáért Zsúfolásig megtelt a bog- lárlellei Vikár Béla Művelődési Ház nagyterme tegnap délután, sőt még az előtérben, a nagyközség fejlődését bemutató kiállítás előtt is sokan álltak csoportokban. Piros nyakkendőé úttörök elénekelték a Himnuszt, az egyik pajtás elmondta Ady Endre Föl, föl dobott kő című versét. Horváth Árpád, Boglarlelle nagyközség párt- bizottságának titkára nyitotta meg a 7. országgyűlési választókerület jelölő gyűlését, üdvözölte a választópolgárokat, a megjelent megyei, járási, helyi vezetőket. Sugár Imre, a megyei tanács elnöke mondott beszédet a Földvárról, Szárszóról, Látránybél és máshonnan érkezett választópolgárok előtt. Az ország, a megye eredményeinek ismertetése után a szűkebb környezetről is beszélt. Sugár Imre a Hazafias Népfront megyei bizottsága nevében ismét Klenovics Imrét, a megyei pártbizottság titkárát ajánlotta képviselőjelöltnek. — Somogyi születésű, mindig itt élt és itt dolgozott. Életét, eredményes munkásságát, jó emberi tulajdonságait a jelenlevők is jól ismerik. Parlamenti felszólalásaival, javaslataival, a szociális és egészségügyi bizottságban kifejtett munkájával jelentős közérdekű problémákra irányította a figyelmet. Gondot fordított arra, hogy választókerülete lakosságának egyéni és közérdekű gondjait minél jobban megismerje. öt évvel ezelőtt ugyanebben a teremben jelöltek képviselőnek Klenovics Imrét. A felszólalók is emlékeztek erre, s a végzett munkát elismerve ajánlottak a munkahelyük, a társaik es a maguk nevében, hogy ezután is képviselje őket az országgyűlésben. Erről beszélt Mátyás László, a Ba- íatongyöngye Tsz elnöke, Vas János, az állami gazdaság igazgatóhelyettese, Kot- sis Ferenc népfrontelnök, Holczman Ferencné, a Balaton Ipari Szövetkezet mű-, szaki vezetője, Fehér János, Szőlőskislak tanácstagja, dr. Kanyar József, a megyei népfrontelnökség tagja, Kánya Antalné, a Híradástechnikai Szövetkezet telepének szocialista brigádvezetője. Kifejezték bizalmukat a képviselőjelöltjének ajánlott Klenovics Imre iránt az eddig végzett munkája alapján. Megválasztása esetén segítségét kérték az állami gazdaság, a település fejlesztéséhez, Szőlőekislak vízgondjának megoldásához, a Balaton környezetének, vizének megóvásához, ésszerű fejlesztéséhez. Klenovics Imre megköszönte a bizalmat, s azt kérte, hogy a június 8-i választáskor tegyenek hitet a párt politikája, a Hazafias Népfront választási felhívása mellett. A jelölő gyűlés a Szózat eléneklésével fejeződött be. Épül az agrokémiai központ Nagyberki, Taszár, Szentbalázis, Simonfa, Szenna tanácsához tartozó községekből mintegy másfél százan gyűltek össze tegnap este a mosdósi kórház kultúrtermében jelölő gyűlésre. Ebben a 3. számú választókerületben egy nappal korábban, hétfőn háromszázhetvenen már döntöttek dr. Guba Sándor jelöléséről, aki immár 1967 óta tölti be országgyűlési képviselői tisztét. Érthető, hogy régi ismerősként, közvetlen baráti szóval köszöntötték őt sokan, azért jöttek el, hogy kimondják: csatlakoznak a Kadarkúton egyhangúlag elfogadott jelöléshez. Dr. Andrasofszkp Barna, a gyógyintézet igazgatója házigazdaként, a jelölő gyűlés elnökeként üdvözölte a résztvevőket, a járási párt- bizottság, a tanács, a Hazafias Népfront képviselőit. Kedves pillanatokat szereztek a Nagyberki Általános Iskola diákjai köszöntő énekükkel. — A szocialista építőmunkánkban elért eredményeinkhez jelentősen hozzájárult az országgyűlés tevékenysége — mondta beszédében a jelölő gyűlés szónoka, dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese. Méltatta az országgyűlés, a megyei képviselőcsoport munkáját, szólt a nemzetközi helyzetről, szocialista államunk lenini békepoliti- kájáról. — Nyugodtan végezhetünk számvetést, értékelve a tar-, sadaimi, gazdasági fejlődést, az államelmélet demokratizmusát, a k ipviselők munkáját most a XII. kongresz- szus után, amely mindenkit meggyőzhetett arról, hogy következetesen folytatjuk eddigi politikánkat — hangoztatta. Értékelte hazánk A Kaposfő határában épülő agrokémiai központban a betonozás alapozó munkálatai befejeződtek, s a közlekedési útvonal sem gond már. A köpont- ból induló vasúti sin a messzeségbe vész. Az impozáns, nyersszínű, ragasztott faszerkezet hatalmas ívein megcsillan a tavaszi napfény. Nemes Tibor telepvezetőt kérdezzük a munkálatokról. — A tetőszerkezetet a Sefag Csurgói gyara készítette. Ezzel * sajnos gond is akadt, ugyanis a fát le kellett volna ápolni, s ezt elmulasztották. Most a Kutasi Állami t5az- daság festőbrigádja végzi a ' felületkezelést. A kerítést a somogysárdi tsz csinálja. A , Közúti Építő Vállalat vasútépítő brigádja gyorsan és I joJ dolgozott. Nem számított, hogy esik az eső vagy fúj a szél, ők mindig ott voltak a síneknél. A költséghatárokon is belül maradtak mintegy 4 millió 300 ezer forintba került a sín. A MÂV-ra még vár egy feladat: a központhoz vezető pályát még össze kell kötni a fő vasútvonallal. Gondunk lesz. a szakipari munkákkal, melyeket a generálkivitelező nem vállalta el. A víz- és villanyszerelés, mázolás, burkolás még megoldatlan. — A tetőszerkezet mikor kerül a helyére? — Összeállítását a jövő héten kezdjük meg. Az épület harmincnégy elemből áll, az ívek 14—14,5 méter magasan kapcsolódnak ösz- sze, két oldalról daru illeszti majd egymáshoz ezeket. Ezután következik a tetőfedés, az épület oldalát pedig hullámpala borítja. — Mennyi lesz az egész beruházás költsége? — Előreláthatlólag 28—30 millió. A központ 10 tsz és 2 állami gazdaság társulásával épül, s befogadóképessége hatezer vagon műtrágya lesz. — Mikorra fejeződik be az építkezés ? — A terv szerint december közepére. Addig műtrágyát nem fogadunk, amíg teljesen el nem készül mint- den, beleértve a szociális létesítményeket is. 26—28 ember dolgozik majd Itt. WL E. 1 Szorgalom A napokban elgondolkodtam szóhasználatunk és mindennapi életünk egy látszólagos (vagy valódi?) ellentétpárján. Bizonyár» tapasztalták, hogy jó ideje szinte minden nyilvános fórumon és a munkahelyeken is gyakran hangoztatott — es jogos — követelmény: feg.-yel- mezettebb, szervezettebb, elmélyültebb munkára van szükség. Nem lehetünk, nem vagyunk elégedettek. Az okokat, s az indoklást jól ismerik már, s amennyire tudom, senki sem kételkedik ezek igazságtartalmában. Nem akarok a kárán csomót keresni, de megvallom, feltűnt: ha eredményeinkre tekintünk vissza, ha elszámolunk egy-egy időszak munkájáról, érveink élért ez áll: ügyes, tehetséges, szorgalmas a. mi népünk. De amikor tovább akarunk lepni, amikor a hibák, a lezserség, a felelőt- lentseg felszámolására késztetünk, akkor azt mondjuk: nagyobb fegyelemre, felelősségre van szükség. Mindkettő igaz. A magyar ember tehát szorgalmas is, tehetséges is, fegyelmezetlen és gyakran felelőtlen is. Általában, Gyanítom, hogy ezek a — munkában is megnyilvánuló -- ellentétes tulajdonságok nem feltétlenül ugyanazoknak a ajátjai. Igen ám, de akkor kik vannak többem? Fogas ke lés. Jó, elismerem: aligha vannak csak jó és rossz, másl ut csak fegyelmezett és csak fegyelmezetlen emberek. Ragad ránk ebből és abból a példából is. De mién oeszelünk állandóan a fegyelemről, amikor a szorgalom több, szélesebb fogalom annál? Hivatalos értékelésekből tudom, hogy az ötödik ötéves terv vége felé járva jól látszik: a szocialista nagyüzemek beruházásaiban, az óvodai helyek, az iskolai tantermek, a kórházi ágyak számában, a lakásépítésben — országosan — túlteljesítjük a tervet. Részben a szorgos munka, az »odafigyelés«, részben a tervezésen, az »előrelátáson« túlmutató, az élet szabta követelmények révén. Vannak olyan témák, amelyekben »bejön-“ a terv. De jól látható már a lemaradás is, például a népgazdasági egyensúly gondjainak csökkentésében, a nemzeti jövedelem, a reálbér és a reáljövedelem növekedésében. S j(Mlehet sokszor elmondjuk: nehézségeink nagy része a »külső feltételekből« fakad, nem lehet kétséges, hogy »belül« is van bőven tennivalónk. Részben a kevésbé szorgos munka, a figyelmetlenség, az indokolatlan nagyvonalúság, a nem teljesített követelmények révén. Azaz: a szorgalom nem nélkülözhető. Egy felszólalásból idézek; nemrég hallottam egy hivatalos fórumon: »Bonckésben már nincs hiányunk, csak á gyógyítás megy nehezen...-« Azt kutatom, hogy miért? Felnőtté cseperedő ko romtól tudom: ha tisztában vagyok a hibáimmal, könnyű javítani. Csupán elhatározás kell hozzá, és akarat. Mégis: miért megy nehezen a »gyógyítás«? Divatos volna fölemlíteni, hogy azért, mert a jó munkához nincsenek meg a feltételek. Elmondani, hogy a felelőtlent ség láttán rendre elmarad a felelősségre vonás. S »miért legyek fegyelmezett, ha mások jobban érvényesülnek mellettem, és jobban élnek, pedig nem törődnek semmivel«. Mondom, divatos volna erről beszélni. Hivatkozni a környezetre, másokra, a munkahelyen is »külső« körülményekre. Csak hogy »belülről« nézni az embert érdemesebb és célravezetőbb. A fegyelmezést mondjuk fölcserélném az önfegyelemmel, a belső indítékokkal. A fegyelmet a szorgalommal, a munka, a szakma iránti rajongással. V isszatérjünk a gyermekkorba? Távol áll tőlem, hogy »kiskorúsítsam« a felnőtt társadalmat. De iskoláinkban -— legalábbis elvileg — többet tesznek a szorgalom kialakításáért, mint a felnőtt társadalomban. Csak azt tudnám, hova lesz ez a kialakult tulajdonság, ha az iskolapadot az íróasztal, a vezetői poszt, a munkapad vájt ja föl? Visszatérjünk a gyermekkorba? Tanulságos lehet. Az iskolai rendtartásból tudom, hogy vannak szorgalmi követelmények, s az érdemjegyben — az egyéni képességeket és a körülményeket figyelembe véve — értékelik a tanulók munkához való viszonyát. A szorgalom itt is több a fegyelemnél! Magában foglalja a kötelességtudatot, a cselekvőkészséget, a rendet, a fegyelmet, a pontosságot is. A szorgalom érdemjegyei között megtaláljuk a példást, a jót, a változót, a hanyagot. S ez utóbbiak arra vonatkoznak: ki tesz kevesebbet, mint amennyire képességei indíthatnák. Tudok olyan gyerekekről, akiknek változó, azaz közepes a szorgalmuk, pedig minden tantárgyból négyesre, azaz jóra állnak. De a tantestület tudja — mert ismeri a tanulóját — : ennél többre is képes volna. A többre ösztönzés rokonszenves törekvés. Hova lesz ez a vonás, ha a gyerek elhagyja az iskolapadot? Példás minősítést természetesen csak az kaphat, aki kiváló tanulmányi eredményein, a kötelező feladatokon kívül más szorgalmi feladatokat is ellát. De ahogy tudom — némi megalkuvás természetesen ebben is tapasztalható —, nem szenvedünk hiányt az ilyen tanulókban. Csak az a kérdés: mitől lesznek mások, ha emberré, felnőtté cseperednek ...? Nem szánok piros és fekete pontokat a mérnököknek, az orvosoknak, a tisztviselőknek, az állami alkalmazottaknak, a munkásoknak, a mezőgazdasági dolgozóknak: túl vannak már az élet iskolájának első és második osztályán. De rokonszenves számomra — ha még nem is mindenütt követett gyakorlat —, hogy minden tanóra után »szorgalmi értékelés« következik. Önértékelés, de nem a közösségtől elzártan, hanem az igazságos közegben; azután egymás értékelése, a vezető — azaz a tanító, a tanár — jelenlétében, és összegezés, dicséret vagy elmarasztalás az elhangzott vélemények összegezéseként A tévedés százaléka így minimálisra csökken. És tudok olyan általános iskolai osztályról, ahol a nyolc év alatt olyan szellem alakult ki: a tanítónak. a tanárnak már semmit sem kellett mondania: a tanuló maga, és a közösség mondta el, hogyan dolgozott. Csak azt tudnám, hova lesz ez a készség a felnőtté válás időszakában, s azután ...? Hármas követelményről tudok, így mondják a pedagógusok: követelés, személyes példa, folyamatos értékelés. Csodálatos elvek. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy valamennyi iskolánkban megvalósul, s még kevésbé arról, hogy a munkahelyeken, a vezetés színterein mindenütt ez a követelmény. Pedig: voltam egy osztályban, ahol az elsős gyerek a tanító néni kedvéért megtette, hogy szépen, érthetően olvasott. Megtette a tanítónő várható mosolyáért, kedvességéért, dicséretéért, elismeréséért. Nem mindegy, hogy a gyerekek — tanítójukon, tanáraikon keresztül szeretik vagy utálják a tantárgyat. Aszerint tanulják — azaz dolgoznak — vagy hanyagolják el. És az sem mindegy a számukra — a szorgalom előbb felsorolt adalékaiból kiindulva —, hogy kiben milyen példát látnak, A tanító néni, a tanár bácsi, a tantestület — nem kellene mondanom — felnőtt korban a vese tő,- a vezető testület. S a számonkérés egyetlen erkölcsi alapja a személyes példamutatás. A fegyelemről beszéljek? Mai témám a szorgalom. Hiszem, hogy a szorgalmas, a kötelesség- és a tisztességtudó emberé a jövő. Így hát nem is annyira a fegyelemre ösztönöznék, amelynek — lássuk be — sok. tölünk független, rajtunk kívülálló feltétele van hanem a munka szeretetére, a szorgalomra, a kitartó oda adósra, az igyekezetre, az tparkodasra es serenykedésre. amely csak tőlem függ, az én asztalomra teremt gyümölcsöt, s ez az asztal a közösség asztala. Jávori Brla
