Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
hét ►VÉGE ff Tapéta” — jelvényekből — Azt is írja meg az uraimról, hogy a vackai miatt képtelenség talkarítacii, tíz éve már, hogy húzom, halasztóm a festést, ez már az őrület határát súrolja, ami itt van! A kis családi ház nem messze a város határától, a helyi járatú autóbusz végállomásánál vám. Lakói idős emberek: (kilenc gyereket neveltek. — A feleségem végtelenül jó asszony^ csak egy kicsit házsártos — mondja Bitó József, az egykori vasesztergályos. Az első volt azok közül, akik a háború után kiállítást rendeztek Kaposváron. — No nem kell ám nagy dologra gondolni, hiszen az akkori gyűjteményem meglehetősen szerény volt, akárcsak a lehetőségek — Mióta gyűjt jelvényeket, kitüntetéseket? — Édesapám részt vett az első világháborúban, onnan hozta az első darabokat. Még nem voltam nyolcéves, amikor elkezdtem. ■— Kaposvári születése ellenére, úgy tudom, hosszú évekig az ország különböző részein élt a család. — Apám rokkantán tért haza az első háborúból, nehezen éltünk, alig kapott munkát. Tizenkét gyerekes család lévén, alig múltam tizenkét éves, amikor munkába kellett állnom. Budapesten kezdtem dolgozni. Lakásul a fővárostól jó ötvem kilométernyire, egy alföldi tanya pajtája szolgált. A fel- szabadulás után szakmát szereztem, érettségiztem. Megváltozott az életem. De a gyűjtést válozatlanul folytattam. Körülbelül hány kitüntetése, jelvénye van már? — Nem tudom pontosan, de az bizonyos, hogy elkerültem már a kétezret, s a »rongy darabok« is a múlté, »flancos« filceken, dekorációkon, az egyes témáknak megfelelő háttéren gyűjtöm kis kedvenceimet. Persze néha nem is olyan kicsik, hiszen egy szovjet katonától kapott érem majd tenyér nagyságú. Egy vadászati plakett pedig akkora, mint egy »leveses tányér«. Hát igen, a feleségemnek igaza van, a takarítást, a törölgetést sokszor nagyon akadályozza ez a sok »csodabogár«. De amikor tudok, s a betegségem engedi, én iis felmászom a plafon alá, s törölgetem, mosom őket benzinnel, denaturált szesszel. Valóban mennyezetig kell mászni. Egy kisebb szobának mind a négy fala telistele van kitüntetésekkel. — Volt-e az utóbbi időben kiállítása, látogatják-e a gyűjteményt? — A nyolcvan felé haladok, sajnos beteg is vagyok, nincs erőm arra, hogy kiállítást rendezzek, szervezzek. Akik felkeresnek — jönnek fiatalok és idősebbek egyaránt — azoknak nagy szeretettel mutatom meg a gyűjteményemet. Minden egyes darabhoz emlékem fűződik, s mindegyikről órákat tudnék mesélni. — Bővül-e a gyűjteménye? — Most már nem nagyon. Sok régi kedves, hazai és külföldi barátom meghalt, én meg már körülményesebb, laissabb vagyok az írásban is, nem beszélve az utazásról. Most már csak az emlékek élnek. K. Zs. Uitz-műzeum Pécsen Csipkés tollú francia fodrosok közt Minden évben sok érdeklődőt vonzanak Kaposváron a 32. sz. Galambtenyésztők Egyesületének kiállitásai. Az egyesület most ünnepelte megalakulásának harmincadik évfordulóját. Földi Gézával, az egyesület elnökével otthonában beszélgettünk a három évtizedről. Az asztalon oklevelek palksamétája mutatja Géza bácsi galambjainak eddigi sikereit magyar és külföldi kiállításokon, a falakon, s a szekrényen mindenütt emléktárgyak dicsérik a tenyésztőt. — Tulajdonképpen nem is harminc évet ünnepeltünk most, mivel az első kaposvári galambász egyesület — erre a levéltári dokumentumokban bukkantunk rá — 1937. június 27-én jött létre az akkori iparos székházban. A felszabadulás után 1950-ben alakult ez újjá, s két évvel később rendeztük az első kiállítást, mely már akkor is nagy sikert aratott. Nem volt könnyű akkor az újrakezdés, hisz semmilyen anyagi támogatást nem kaptunk, a tagok önkéntes pénzadományokkal segítették az egyesületet. A harminchetes galambászok közül már csak Magyar Géza, az ötvenesek közül pedig hét-nyolc tenyésztő él. — Hány tagja van most az egyesületnek? — Kilencvenötén vagyunk, s 1972-től az Édosz Művelődési Ház ad otthont nekünk; egyébként ebben az intézményben volt az alakulás is. Pontos terv szerint dolgozunk, s rendszeresen tartjuk az összejöveteleinket. Előadásokat hallgattunk, vitatkoztunk a tenyésztésről, közösen rendeljük meg a gyógyszert, az élelmet, a gyűrűket. Kint az udvaron Géza bácsi galambjainak birodalmában sétálunk. A szép, tiszta ketrecekben büszke tartású páva díszgalambok sétálnak, a másik helyen csipkés tollú francia fodros galambban gyönyörködhetünk. — Gyakran kiengedem őket az udvarra, soha nem repülnek el. Ötvenöt-hatvan galambom van. A tenyésztő valamennyi galambját megismeri. Sőt nemcsak megismeri, hanem öt-hat nemzeÀ bolgár filatélia tervei 1980-ban A Filatélia Állami Kereskedelmi Vállalat az idén változatos postabélyegekkel és bélyegsorozatokkal örvendezteti meg a hazai és külföldi előfizetőket. Az év legfőbb filatéliai témája a moszkvai olimpia. E nagy sportesemény alkalmából megjelenő sorozat 6 bélyeget és egy tömböt foglal magába. A bolgár állam 1981-ben lesz 1300 éves. Ebből az alkalomból szintén egy 6 bélyeges sorozat és egy blokk készül. Külön bélyeg jelenik meg a nagy bolgár író, Jordán Jovkov születésének 100. évfordulója alkalmából. A gyűjteményeiket gazdagítani kívánó bélyeggyűjtők nagy érdeklődésére számíthatnak a következő sorozatok: ragadozó madarak, hajók, kaktuszok, ímterhotelek, óratornyok, gyermekrajzok, lovak, a nagyszentmikiosi aranylelet. Leonardo da Vinci és mások. A nagy bolgár operaénekes, Nikoláj Gjaurov születésének 50. évfordulója alkalmából külön postabélyeg megjelenése várható. Több egyedi 'postabélyeg lát napvilágot az év legjelentősebb eseményeivel kapcsolatban. Ilyenek: az űrhajózás napja (külön blokk), Vlagyimir Iljics Lenin születésének 110. évfordulója, a Pedagógus kongresszus, a Londoni Filatéliai Világkiállítás, az Európai együttműködési konferencia (önálló blokk) és a Plovdivi Nemzetközi Vásár. 25 éves a Varsói Szerződés címmel 4 bélyeget magába foglaló sorozat jelenik meg. Május 9., a győzelem napja emlékére két emlékbélyeg jelenik meg. Bulgáriában első ízben adnak ki ebben az evben egy dohányzást ellenző beiyegsi, dékig vissza is tudja vezetni a származását. A versenyeken mindent aprólékosan megvizsgálnak. A kiállítások előtt mindig megfürdetem őket, csak úgy ragyog a tollúk. — Mennyi időt igényelnek a madarak naponta? — A legkevesebb napi két óra, s az egész szombat a takarításuké. Sok gondoskodás és szeretet kell a galambokhoz, én már tízéves koromtól foglalkozom velük. Beszélgetésünk közben betoppan egy galambásztárs, a 71 éves Takács Péter bácsi. Szakértőén dicsérte a sízép madarakat, hosszú évtizedek tapasztalata áll mögötte is. — A magyar galamboknak jó hírük van mindnnütt, néha bosszantó is, hogy külföldről idejönnek és felvásárolják a legszebb példányokat. Az, aki ilyen galambbal megy kiállításra, nem a saját munkáját viszi. Nekünk nemcsak a díj a fontos — bár nagyszerű érzés, ha kapunk. A gondoskodás, a napi foglalkozás az, ami sok-sok örömöt jelent. I. E. Pécsen, az egyre inkább múzeum-utcává alakuló Káptalan utca egyBc érdekes épületében található TJitz Béla önálló magyarországi múzeuma. Több mint fél évszázados emigráció után tért haza a művész, már szinte csak meghalni: 1972 januárjában hunyt el Budapesten, miután életművét a magyar népre hagyta. E végrendelkezés. öltött testet gyönyörű múzeum formájában, amelynek hat terme Uitz hat nagy korszakát, műveinek legjobbjait mutatja be. Ki volt Uitz Béla? Temesvári születésű parasztfiú, aki géplakatosnak tanult, majd fölkerült Budapestre és mű- véáznövendék lett. Kassák proletár-művészeket tömörítő, avangard kóréhe?, az aktivistákhoz csatlakozott. Művészi sikerek, antimilitaris- ta, baloldali küzdelmek jelzik útját a csúcsig: 1919-ig, amilkor Uitz is vezéregyéniség, a Tanácsköztársaság művésziskolájának vezetője lett. Bécsi, majd párizsi amigráció után Lunacsar- szkij hívására Moszkvába költözött, az Iparművészeti Intézet tanára lett, majd érdemes művész, a legmegbecsültebbek, legfoglalkoz tato ttab bak egyike. Forradalmár művész volt, művészi életműve így változatosságában is egységes, monumentális, nagylélegzetű. A múzeum az életművet • folyamatosságában mutatja be: az első alkotásoktól, a korai, tehetséges munkáséb- rázolásoktól kezdve nagyszabású freskótérveiig. Az Anya gyermekével kompozíciókkal nagyjából egyidős az Építők és a Halászok, amelyek mintegy az új világ ígéretét hordozzák. A Tanácsköztársaság egyik legszuggesztívebb, legközismertebb plakátjának, a Vörös Katonák előre! címűnek is Uitz Béla a szerzője. Az elmélyült konstruktivista képekkel párhuzamosan elkészítette a General Ludd- sorozatot, amely megrázó eposzban dolgozza fel a munkásmozgalom kezdeti szakának epizódjait. Franciaországban készült plakátifcerve Gorkij Az anya című színművéhez. A művek egy része hű marad a híres 19-es plakát szelleméhez: agitációs tettek, egy harcos forradalmár közvetlen politikai megmozdulásai is. (A Komin- tern-sorozat, Fürst Sándor a bitófán, A mezőgazdaság kollektivizálása és mások.) Hatalmas elgondolások öltenek testet a Szovjetek Palotájához készült freskóteirvek- ben is. Uitz Béla 1968-ban, budapesti életmű-kiállításának idején járt Pécsett s találkozott a város vezetőivel, értelmiségének képviselőivel. Más kapcsolata nem volt a várossal. Miért érezzük mégis úgy, hogy az Uitz Múzeum méltó, megfelelő, találó helyet kapott Pécs múzeum- utcá'jának egyik szép épületében? Az első gondolat- társítás önként adódik: a munkásvárosban, a bányászmozgalmak, harcok városában otthonra lelt a forradalmár festő. A másik — sokak számára már szintén nyilvánvaló — összekötő kapocs: Pécs, a képzőművészeteket oly . aktívan pártoló és gyűjtő város, s főleg annak modern Magyar Képtái'a kezdettől fogva feladatának tekintette a Kassák köré csoportosult proletár származású festők, az aktivisták műveinek gyűjtését és publikálását. Szellemileg tehát Uitz Béla életműve szoros kötődést mutat a városhoz. Lövés nélkül Szalonkalesen Megálltam a Haramiadomb széles hátának tetején, mert a pataki völgyből mo- rajló hangot hozott felém a kora hajnali szellő. Azt hittem, a vizesmalom duruzsoló hangját hallottam, de eszembe jutott, hogy a malom nincs már meg. A nagy fakerék, vastag tengelyével együtt, hamuvá vált a molnárék konyhájában. A kőből épített gát, megrongálódva ugyan, de még mindig áll. Szabadon folyik a víz az elkorhadt zsilip helyén, esik néhány métert, ez adja azt a morajló hangot, melyet hallottam ... De már elkorhadt a deszkából készített csatorna, melyen a fakerékre folyt a víz. Behorpadt a malom teteje, Hobbikiállítás a vállalatnál Holibikiállítást rendezett Kaposváron — a 39 éven átüli dolgozók részvételével — a Somogy megyei Élelmiszer-, Ház- (artasi és V egy iá ru-kis kereskedelmi Vállalat KJSZ-szervezete. Huszonnégy dolgozójuk Kl» munkáját, állították ki Hímzés, maikraine, suba é* foto látható a tárlaton. eldőltek a falak; bokrok nőttek ki az udvaron, felbur- jánzott a csalán .. . Kicsit feljebb a domboldalon, a fenyőfák között álló házban, közel a kiletlcven- hez, feleségével együtt békésen éldegél az öreg molnár. A gátról lezúduló víz morajlásától hangos volt a pataki völgy, ezért a téglaházi oldalra igyekeztem. Imbo- lyogva jött felém az erdő; a sötét tömegből fák lettek, szétnyílt a »széles lénia«, mikor az erdőszélhez értem. Botorkálva találtam meg a kocsicsapást a nyiladék közepén. A fenyves kijzött olyan érzésem lett, mintha bekötötték volna a szememet. Fellélegeztem az első keresztnyiladék elérésekor. Keletre fordultam, és leereszkedtem a völgybe. A várongi erdő fölött világosság derengett. Átléptem a határokon, és a vízmosás melletti úton fölmentem a Kopasz-domb alatti fiataloshoz. A második nyiladéknál megálltam. Sötétszürke felhők takarták az eget. Akkor lenne ám igazi szalonka húzó idő, ha eleredne az eső — gondoltam, és betöltöttem két aprósörétes töltényt ... Tegnap az egyik vadásztársam újságolta, hogy megjöttek a szalonkák. Izgalomba hozott a jó hír, keveset aludtam az éjjel. Lassan kirajzolódtak körülöttem a fák, mert közéjük lépett a világosság. Enyhe, tavaszias szellő borzolta végig az előttem lévő fiatalost; zizegett a tölgyes száraz lombja. Eső cseppent a kalapomra! Lefelé fordítottam a puskám csövét, hogy az eső bele ne essen. A téglaházi völgy felé fordultam, mert éreztem, hogy a hosszú csőtű vándoroknak onnét kell jönniük. A világosság egyre beljebb lépett az erdőbe. Kisántikált egy nyúl a közeli tisztásra. Szembe jött velem. Néhány lépésre tólem. megállt, oldalt fordította a fejét, találkozott tekintetünk ' és uzsgyi, beugrott a sűrűbe. Egy ideig hallottam a trap- poló motoszkálását, aztán később kilépett a nyiladékra egy suta, mögötte a gidá- ja. Nézelődtek egy ideig, csipkedték az ágakat, majd lassan fölballagtak a dombra. és a keresztnyűadéknál eltűntek. Izgatottan forgattam a fejem, mert egyre erősödött a világosság. Egy ölyv vitorlázott a szőlőhegyi szilvások fölött. Vijjogását hangosan visszaverték a dombok; úgy hallatszott, mintha több madár lett volna, pedig csak egyet láttam. Hátam mögött — a kopaszdombi fenyőkön — szajkó riasztott. Valami mozog a dombon — gondoltam —, azt jelzi a szajkó. Ébredeznek az erdő szárnyas lakói. A volt Hunyady tölgyesben énekelni kezdett a húsosrigó. Dallama után várni lehet a hosszúcsörűe- ket. Néhány percig csend volt, aztán megláttam egy madarat. Messze volt még, de jól hallottam korrogó hangját. Fölemeltem a fegyvert, és megcéloztam a felém repülő szalonkát. — Gyere közelebb — biztattam magamban, és nem akartam hinni a szememnek, mert a nagy tölgyfa fölött, melyet a vízmosás szélén hagytunk, hirtelen irányt változtatott, aztán visszafordult. Néhány perc múlva még két madár repült, szinte ugyanazon a vonalon, ahol az imént. Ezek is visszafordultak. — Ma este vagy holnap hajnalban az öreg tölgy közelébe állok — határoztam el magam,ban, aztán elindultam a vadászházhoz. Nem. bosszantott, hogy nem, lőhettem, annál jobban örültem a fölfedezett »szalonka fordulónak«. Én annak is: újra megjöttek a szalonkák ... Tóth Ferenc SOMOGYI NÉPLAP
