Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

Köztisztasági hetek a tóparton A fonyódd nagyközségi ta­nács jelentős terveket valósít, meg a balatoni szezonnyitá­sig. Az idén kezdtek el építe­ni például egy háxomkilomé- teres utat az üdülőterületen, s májusban befejezik a munkát. Jó ütemben parkosítják a strandokat. A fonyódi tanács­hoz tartozó Balaton-parti helységekben 17 strand van — az idén kétmillió 400 ezer forintot költenek ezek korsze­rűsítésére; a köztisztaságra kétmilliót, parkosításra pe­dig hármat. Április 30-ig köz- tisztasági heteket tartanak; ez idő alatt a háztartásokban fölgyűlt hulladékot, régi bú­tort, rossz edényt díjtalanul elszállítják. Parkosítják a közterületeket, és a házak környékét is. Az ellátás javítását szolgál­ja Balatonfenyvesen az új ABC-áruház, Fenyves alsón pedig egy új bisztró. Mindkét létesítmény a gyorsfejlesztési program segítségével készült. Fenyves központjában egy nagy ABC-t is építenek — ez ugyancsak kinyit a szezonra. A bír5 és a lelkiismeret Több tárgyaláson részt vet­tem, s jónéhány bírót láttáin, amikor kérdez és amikor íté­letet hirdet. Néha órák telnek cl. míg megszületik az ítélet, máskor csupán tíz vagy tizen­öt. perc. Aztán elhangzik a mindenki által — ha máshon­nan. nem. hát a filmekből — ismert kifejezés: „A népköz- társaság nevében”. És követ­kezik az ítélet, amelyet egy bíró hozott — segítőivel, az ülnökökkel. Vajon mennyire érvényesült a szub jektiviz-, mus. vajon mennyire látszik az ítéletből a bíró egyénisé­ge? Ezekről beszélgettem dr. Halász Lajossal, a Kaposvári Járásbíróság elnökhelyettesé­vel. Hosszú idő óta büntetöbí- ró. Tabon kezdte 16 éve, az­tán Siófok, majd Kapocsvár következett. — Az. ítélkezésben — mondta — a szubjektivizmus mást jelent, mint amire az ember e kijefezést hallva gondol. Leggyakrabban talán az önkényeskedés jut eszünk­be a szóról, ámde ha ez érvé­nyes lenne az igazságszolgál­tatásra, akkor tulajdonképpen nem is beszélhetnénk igazság­ról. A bíró számára a szub­jektivizmus meggyőződést je­lent. Több dolog is köt ben­nünket, amikor vezetjük a tárgyalást vagy ítélkezünk. Mindenekelőtt a jogszabály, aztán a lelkiismeret, a meg­győződésünk. — A bírói munka nagy fe­lelősséggel jár, hiszen az egyénnek objektívnak kell lennie. .. — A bíró felelőssége külö­nösen a mérlegelésnél nagy. Akkor, amikor ellentétes bi­zonyítékok tömegéből kell ki­választania a jót, hiszen csak az egyiket fogadhatja el; s természetesen alaposan meg kell indokolnia, hogy miért döntött úgy, ahogyan döntött. A bíró azt is megteheti, hogy elveti a szakértői véleményt; de ezt sem teheti önkényesen. A lényeg az, hogy a dolgok mélyére kell látni, az össze­függéséket kell keresni Az egyik tanú vajon miért mond­ta ezt, a másik meg azt. Mi­lyen érdeke fűződik ahhoz, hogy a sértett vagy a vádlott oldalára igyekszik billent«« a mérleg serpenyőiét? Vajon rokona-e valamelyiknek? Persze ha rokona, nem jelen­ti feltétlenül azt, hogy mellet­te tesz tanúvallomást. Vajon zavarba lehet-e hozni? Lesü­ti-e a szemét vagy nyílt a te­kintete? Oldalakon át sorol­hatnám, mi mindenre kell fi­gyelni, mielőtt döntene az ember. Épp ezért nem tá­maszkodhat a bíró csak a rendőri jegyzőkönyvekre. So­kan, amikor megjelennek a büntető tanács előtt, azzal kezdik: a rendőrségen már el­mondtam mindent. A bírónak a bizonyítékokat közvetlenül kell értékelnie. A törvény is beszél a szóbeliségről és a közvetlenségről mint két alapvető dologról. — Volt rá eset, hogy saj­nálta a vádlottat? — Az úgynevezett vérbeli bűnöző iránt soha nem érez­tem sajnálatot, sem az ítélet előtt, sem utána. Olyan azon­ban már volt, hogy sajnáltam a vádlottat, mert korábban becsületes életet élt, szolid volt és szerény, ám elkövetett valamit, ami ugyan emberi­leg motiválható, de törvénybe ütköző, s ezért ki kell szabni a megfelelő büntetést. Ilyen­kor is tárgyilagosan kell dön­teni, mérlegre téve mindent Természetesen figyelembe vesszük a jogpolitikai elveket is, a helyi sajátosságokat. Például az adott lehetősége­ken belül más elbírálás alá esik egy-egy betörés is asze­rint, hogy hol és milyen okok játszanak közre az elkövetés­ben. — Mennyi« gépié* ntftank atz ítélkezés? — Szerencsé« nem az. Az ítéletekből tükröződik a btró egyénisége, és ez a jó. Ter­mészetesen előfordul ha* ki­sebb-nagyobb tévedés is, de hát azért vannak a jogorvos­lati fórumok, hogy amennyi­re lehet, egységesítsék az ítél­kezést. A fellebbezés, a tör­vényességi óvás, a perújítás minid ezt szolgálja. — Milyen, a bíró kapcsolata az igazságszolgáltatásban részt vevő ülnökökkel, ügyvé­dekkel, ügyészekkel? — A kapcsolatnak olyannak kefl lennie, hogy előrevigye az ügyet Valamennyiünk cél­ja, hogy az igazság kiderül­jön, csak más-más szemszög­ből vizsgáljuk a dolgokat Az ülnökökkel igazi kapcsolat az ítélethozatal előtti tanácsko­zás során alakul ki, amikor eldöntjük, hogy bűnös-e a vádlott. Ha igen, akkor mi­ben és milyen büntetést érde­mel. Néha kemény viták is vannak, s végül a többség dönt. — Előfordult-e mér, hogy a két ülnökkei szemben alulma­radt? — Igen. Egy garázda ügyé­ben döntöttünk. Én arra sza­vaztam, tekintettel a cselek­mény jellegére, hogy az íDe­főt végrehajtható szabadság­esztéssel büntessük. Az ül- rókök arra, hogy a szabad­ságvesztés büntetés végrehaj­tását próbaidőre fői kell füg­geszteni. Kettő az egyhez arányban alumaradtam. Eb­ben az esetben lehetőség van rá, hogy zárt borítékban le­írjam különvéleményemet, melyet csak bizonyos helyen olvashatnak el Persze az íté­letet így is meg kell indokol­ni. Az indoklás az említett ügyben jól sikerült, s végül a másodfokú bíróság jóváhagy­ta az ítéletet. — Volt rá «»el, hogy nem értett egyet a föllebbeaési ta­nács döntésével? — Volt ilyen; de tudomásul vettem a döntést, s nem há- borogtam miatta. — Ékzett-e valami csaló­dást? — Nem. Egy bíró ebből nem csinálhat presztízskér­dést. Végül is a másodfokú ítéletet három szakbíró hozza. Döntésükből tanul az ember, s azt a döntést el kell fogad­nia. Ott észreveszik és korri­gálják az esetleges szakmai tévedést, s ez mindenképpen jó. Segít abban, hogy legköze­lebb még tárgyilagosabban dönthessen a bíró: egyénien, de mégis, az ítélkezési gyakor­latnak megfelelően, a jogsza­bály, a lelkiismerete, a meg­győződése szerint Bán Tibor 4. ... Az iskolán a formákkal kezdték. Megtanultak olvas­ni a világmindenség összes jelenségeit)«!, mint valami régi típusú mformációrögzí- tő anyagban, például egy könyvben. A könyv. Milyen régi dolog. Legalább hatezer éves. Nem használják már. A könyvek korét a térfor­mák követték. Az informá­ció nemcsak síkban rögzít­hető, minit az ősidőkben, a könyv felületén, hanem pél­dául gömb alakban is. Ké­sőbb kidolgozták az infor­mációelhelyezés és visszake­resés módszerét. Ennek nagy I hasznát vették a Földről va- I lő kirajzáskor. Az mferma­Próbakő az egyénnek, a közösségnek ismerősöm megállított az utcá" — Jó. hogy találkozunk Van egy: kis ideje? Úgyis már arra gondoltam. hogy fölkeresem, és megkérem döntsön: kinek van igaza? Egy kiskocsma volt a kö­zelben. Ott mondta el pana­szát. — Lehordott a párttiitká­runk. Az egész brigád előtt. Hogy cserbenhagytam az alapszervezetemet meg a kö­zösségemet, mert nem men­tem el szabad szombaton társadalmi munkára. Nem ezt várta tőlem, akit három évvel ezelőtt maga ajánlott a pártba. Hiába mentege­tőztem, hogy megmondtam én előre, nem tudok men­ni; őt is kerestem, amikor szervezték a. munkát, de nem volt benn. így az egyik ve­zetőségi taggal üzentem meg: •nem érek rá eljönni. Őszin­tén megmondtam a társaim­nak is, hogy összecsúsztak az otthoni munkák. Rossz volt az időjárás, az apósom ágynak esett, az ő szőlője is rám várt, senki fia segít­ségem nincs. De ő csak mondta a magáét: első a munkahely érdeke, azért va­gyok párttag, hogy ezt meg­értsem, itt kell példát mu­tatni a kommunistáknak, nem a szőlőmetszésben meg a fóliás termesztésben. — Miért — kérdeztem tőle —, az nem a nemzeti jövedel­met növeli? Az nem érték, amit én hozok létre? Kü­lönben is nem piacolok, minden fölösleges terményt leszerződök, szóval javítom az ellátást, mégpedig a le­hető legtisztességesebb úton. És különben is, mit ért az az úgynevezett társadalmi munka? Elmondták a töb­biek. Jó másfél százan el­ültettek néhány facsemetét, csináltatok egy-'két virág­ágyást, és a kiemlekedő tel­jesítményre megittatok né­hány láda sört. Az alatt az idő alatt egymagám többet termeltem, mint ott húszán! — Na, erre teljesen begu­rult, és azzal zárta le a vi­tát, hogy az ügynek még folytatása lesz. Mondja meg hát, kinek volt igaza! Kitérve a gyors válesz elől, rákérdeztem, hogyan vélekedtek a munkatársai? Rajta kívül minden brigád­tag ott volt-e azon a bizo­nyos szombaton? Kiderült, hogy a tizennyolc tagú kö­zösségből még négyen hiá­nyoztak: egy kisgyerekes anya, egy — állítólag eskü­vőre hivatalos — fiatalem­ber, és két, nemrég közéjük vetődött vándormadár se­gédmunkás. De egyikük sem voit párttag. Így azután a brigád nem állt mellé a pánttitkárral szemben. Sőt : egyik társa megjegyezte hogy neki is van szőlője, de azért becsületbeli dolognak tartotta, hogy .eljöjjön. — Igen — legyintett keserűen az ismerősöm —, mert nya- lizók, nem merik megmonda­ni, amit magunk között hét­főn reggel hajtogattak: hogy így nem ■ érdemes társadalmi munkát szervezni, és inkább ők is tették volna a dolgu­kat otthon. Mindig kockázatos az ál­lásfoglalás csupán az egyik fél meghallgatása alapján. A képlet azonban ebben az esetben egyszerűnek látszik. Persze, a megoldást itt is zavarja néhány mozzanat: ilyen a társadalmi munka látszat jellege, vagy a távol maradt dolgozó családi kö­rülménye, jelen esetben apósának betegsége. Mindez azonban kevés volt ahhoz, hogy az egyébként kifogás­talan magatartású szakmun­kást megerősítsem hitében : helyesen döntött. Annál is inkább meg kellett tagadnom az erkölcsi fölmentést, mert csak látszólag egyedi eset az övé. Hasonló indítékú és tartalmú választásra igen sok ember kényszerül me­gyénkben is — kiváltképpen a mezőgazdasági munkák dandárjának időszakában —, lévén a második gazdaság­nak jelentős szerepe mind az egyéni jövedelmek alaku­lásában, mind a lakosság élelmiszer-ellátásában. Igen, a vállalati dolgozók tekintélyes hányada egyre sű­rűbben kerül döntési hely­zetbe: mit helyezzen elő­rébb a rangsorban? És per­sze nemcsak a társadalmi munkavégzésnél áll dilem­ma előtt. Számos, más, ha­sonló alkalom, eset, helyzet kényszeríti választásra w egyént. Tudom, esetenként súlyos belső harc árán túl­zás nélkül nevezhetjük nap­jaink egyik fontos magatar­tási próbakövének. Eredmé­nye ugyanis jelzi: milyen erős az egyén kötődése az. üzemhez, a brigádhoz, a pártszervezethez? Meddig jutott el a munkássá válás folyamatában, milyen szin­ten van erkölcsi tudata ezen belül választási képessége? Mennyiben érzi magáit a kö­zösség tagjának? Itt azonban nemcsak az egyén vizsgázik, hanem a munkahely, az illetékes po­litikai és' társadalmi szerve­zet is. Hiszen hatásuk, szer­vező, meggyőző, összetartó, formáló tevékenységük áll­ja—e vagy sem a próbát. A választás anra is feleletet ad : sikerült-e olyan, légkört te­remteni, kedvező csoport­szellemet kialakítani, h'ogy ki-ki képes legyen a közös­ség javára dönteni. Nem szá­mításból, hanem természe­tes, belső szükségletből. Térjünk vissza végül ismerősöm kérdésére, mert határozott válasz nélkül •— eszmei fejtegetésemet ugyan figyelemmel hallgatva — nem akart felállni az asztal mellől. Azt mondtam neki: csupán fél napról volt szó, ott lett volna még a szom­bat délután és a teljes va­sárnap az otthoni munkára. És ha megjelenik, mi több példásan dolgozik, erkölcsi joga és kötelessége lett vol­na keményen, pártszerű ke­retek között föllépni az ali­bi társadalmi munka ellen, amely valóban több kárt okoz, mint hasznot Nem is elsősorban anyagi, hanem erkölcsi értékben. Paál László retnénék szállítani a helyi konzervgyár részére. A kis­gazdaságok eddig 60 vagon szállítására iriak alá megálla­podásokat. Különösen a so- mogyszobi, a kutasi, a szabási és a nagykorpádi felvásárlók tettek sokat a szerződésköté­sek érdekében. A szövetkezet vezetői arra számítanak, hogy a még visszalévő 20 vagon uborkára is szerződnek a kis­termelők. Április közepéig 900 gazda kapcsolódott be a szer­vezett termelésbe. Főleg Kutason és Mikében tettek ígéretet a kistermelők 20 vagon paradicsom szállítá­sára. A zöldbab termelése a múlt évben kifizetődő volt, a nagyatádi áfész 7 vagonnal szeretne felvásárolni belőle. Egyelőre nem tudják, moi az oka annak, hogy a tervezett mennyiségnek csak a felére van szállítási szerződés. A ko­rai nyári és őszi burgonya tel­jes mennyiségére szerződtek a kisgazdaságok. Ezt elsősor­ban Nagyatád ellátására for- dítják. A szövetkezet körzetében Segesden és Nagyatád henézi részén vannak kiterjedt mál­nások. Ebből az export szem­pontjából is fontos gyümölcs­ből Í0 vagonnal akar megvá­sárolni a szövetkezet. Jelen­leg csak 6 vagonra van szer­ződés. Somogyszobon és Se­gesden fekete és piros ribisz­ke telepítések vannak. A gaz­dák két vagonra tettek ígére­tet. Somogyszobon 12 új tag lépett be a ribiszketermelő szakcsoportba. A szövetkezet méhészszak­csoportjainak tagjai 800 má­zsa méz és 15 mázsa virágpor szállítására vállalkoztak. Nagy erőfeszítéseket tesznek a felvásárlók, hogy a 20 va­gon nyulat megvehessék. Eb­ből á mennyiségből 2,5 va­gonra szóló szerződéskötés még visszavan. Száraz babot minden mennyiségben vásárol a szövetkezet. Ugyanez a helyzet a meggyel és szilvá­val, amelyet korlátlanul át­vesznek a szövétkezet felvá­sárlói. Primőrök Nagyatádra (Tudósi lónktól.) Két szakcsoport működik a nagyatádi áfész területén, amélynek tagjai 15 ezer négy­zetméteren termelnek korai zöldségféléket. Az első soro­zatban retket, salátát és zöld­hagymát, majd paprikát és paradicsomot A primőröket Nagyatád ellátására for>>tják, és a Zöldért-nek adják el a fölösleget. A korai zöldségfé­lék szállítása április első heté­ben kezdődött. A legnagyobb mennyiséget Háromfán, Ku­tason és Kisbajomban vásá­rolta fel a szövetkezet. A legfontosabb zöldségféle Nagyatád környékén az ubor­ka, amelyből 80 vagonnal sze­•Hnegtemtották rá-, hogy egyazon pillanatban je­lezzék önmaguk oksági in­doka* és helytállóságuk időbeni élettartamát A leg­különbözőbb bolygókon he­lyeztek el információs tan­kokat. Így a Földön is. Ezt kel­lett- volna elhozni Equusnak. Ám az az anyag, melyet az űrhajó hozott, megfejthetet­len. Tehát a kulcsot kel! megtalálni. És újabb rejtély, hogy a kapitány nem jött vissza. Újabb rejtély, hogy a legénység sem tud sem­mit Itt vannak a kulcsok, de nem nyitnak semmit. A fe­je belefájdult. Fel akart állni, nem tu­dott. — Ne küszködjön. Stabili­záltam. — Ki az? — Adja át a kódtár sif- rírkulcsát. A parancsnoksá­got átveszem. — Ki az? — Ne kérdezze! Géphan- gom át beszélek. És kérem a parancsnoki fegyvert is. Maga nem tud megoldást produkálni. Az expedíció ér­iekében felszólítom, enge- íelmeskedjék. — Nem! — Vallja, nincs megoldás! — Van megoldás. A nyo­méban vagyok. — A nyomában? JÓS mondja. Bottal üti a nyo­mát — A parancsnokságot nem adom át. — Meddig fogunk még itt rostokolni? Vissza 1 akarunk térni. — Addig nem, amíg nincs megoldás. — És ha nincs? — Van. Megparancsolom, hogy destabilizáljon. Menjen el. Nem érdekel, melyikünk tette. Bár gyanítom. Men­jen innen, végezze a munká­ját. — Mi a biztosíték? — Mire? — Hogy nem állít bíróság elé, ha visszatérünk. — Bíróság elé állítom. Pa­rancsolom, destabilizáljon! — Na, jó, parancsnok. Úgysem tudja meg, melyi­künk volt. — Szégyenkezem, ha ar­ra gondolok, hogy köztünk ilyen alak lehet — Ha-haha... — Megparancsolom, oldja fel a stabi... A padlóra zuhant. Amikor a feje az ülés­rendszerhez koppant, hirte­len ebredt fel. Már tudta, hogy csak álmodott. . (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents