Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

Egyetemi és főiskolai kulturális napok Művészet és ifjúság Jelenet » lengyel darab előadásából. F Hm jegyzet. Harcmodor Társadalmi problematiká­jú, közéleti töltésű filmet készített újra Dárday István es Szalui Lyorgyi. Eooen természetesen nincs semmi meglepő; ismerjük a nagy­szerű Jutalomutazást vagy a Filmregényt, előző munkái­kat. Legföljebb az a rend­hagyó, hogy a színvonal mi­lyen egyenletes! Peszudo-dokumentumfilm ez is, akár csak előző alko­tásaik, kivéve a nevelésügyi sorozatot. Vagyis: »civilek«, nem színészek játszanak el önmaguk egyéniségüknek megfelelő szerepeket min­dennapi élethelyzetekben. Az a csodálatos, hogy az alkotó­pár szinte szuggesztiót gya­korolhat rájuk; olyan döbbe­netesen hitelesek, annyira érződik, hogy egész szemé­lyiségüket a filmesek »ke­zére« adták. Játszanak? Élik a szerepüket. A Harcmodor című kétré­szes, színes film esetében is ez a jellemző. Pap Ferenc és Kottái Lajos felvevőgé- pelnek központjában — szinte levegőtlenül szűk vi­lág ez — vitatkoznak, gáiit- csoskodnak, »ölik egymást-« érveikkel. Új kezdeménye­zés, szövetkezeti és állami gazdasági fenntartású öre­gek szociális, otthonának lé­tesítése az »ürügy« az alko­tóknak, hogy »összeengedje­nek« funkcióban levő embe­reket, hogy hierarchikus vi­szonyaikat, de jellemüket is feltárva mutassák be: mi­lyen erőfeszítésekkel szüle­tik az új. Taktikátlan harcmodor az, ami dr. Piri Ida járási fő­orvosiasszonyra jellemző. S nem taktikája ez a taktikát- lanság: egyszerűen képtelen megalkudni, ilyen az egyé­nisége. Ha nagy szavakkal akarnék dobálózni, azt mondhatnám: ilyen az az ember, akit szocialista em­bertípusként szoktunk jelle­mezni. Csak éppen néha — vágy többnyire? — nem va­gyunk hajlandók fölismer­ni .,, »Nehéz ember dr. Piri Ida, Társakat agitál maga mellé alsóbhszintü vezetők­ből — a jó ügy érdekében. Riportfílmen — film a film­ben — látjuk a magatehetet­len, elhanyagolt, beteg öre­geket, akikért harcba száll a brechti •»Iszonyú a kísértés a jóra .'«-hatásnak engedel­meskedve. Humánuma győz, í de nagy a véráldozat. Köz­ben ki-ki megméretik, s van aki »híjával találtatik«.' A ravasz téeszelnök, Halápi, az utolsó pillanatban kom- formistává való Gubicza ta­nácselnök, a járási és me- « gyei vezetők, egyszóval min­denki, Akivel dr. Piri főor­vosasszony hivatalos érint­kezésbe kerül. Szinte az utolsó pillanatig nem tud­juk, 6ikerült-e kivitelezni a járási szintű beruházást vagy egyéb érdekek miatt kudarccal zárul-e a nagy akarás. Dárdayék fintöros megoldást választottak vé­gül. Filmjük dramaturgiai- fag úgy épül, ahogy a gúla: az utolsó méterekre is ma­rad konfliktus. Az építkezé­sen kétkezi munkával is elöl járó Szabó Kálmán ta­nácselnök-helyettes . marad egyedül kitüntetés nélkül, noha a kivitelezést hivatali hatalmukkal vagy intrikával akadályozók közül is kap néhány elismerést. Kemény, nyílt, szókimon­dó film ez a somogyi, tol­nai és nógrádi helyszíneken készült alkotás, amely néha a közvetett ábrázolás mód­szerével is él. például: dr. Piri Ida épp felmondás alatt áll, de egy jelenetsorban a férjét a megyei tanács el­nökével látjuk vadászni. s ezután a főorvosasszonnyal ismét hivatalában találkozik a néző . .. Amit Dárdayék szemére vethetünk, az a film hosszú­sága. Némi kurtítás fokoz­hatná a hatásosságot. Egvéb- ként. egyetlen magyar pszeu- dó-dokumentumjátékban sem beszélnek olyan tisztán a »civil« színészek, mint ná­luk. S ez sem utolsó az ér­demek sorában, Leskó László A közösségi művelődés, egyéni képességek fejleszté­se az amatőr művészeti te­vékenységben párhuzamban ált az értő közönség nevelé­sével. Miközben az amatő­rök a művészeti teremtést tűzik ki célul, magukban érlelik, hogy kultúránk be­fogadóiként emelkedjen a közízlés. Látszólag parado­xon, hogy amikor az ama­tőrmozgalom színejava a megyei művészeti szemlék bemutatóin szerepel, a né­zőtér soraiban őket is sze­retnénk látni, mint értő kö­zönséget; fontos lenne ugyanis, hogy megismerjék egymás produkcióit. Néhány esetben elégedetlenül állunk a nézőtéren: az amatőrök nem becsülik egymást, a közönség — a lakosság — pedig kevésbé értékeli a bemutatókat. A kaposvári járás bemu­tatója Nagybajomban a nagyközség felszabadulá­sának évfordulójára esett, ünnepi hangulatra számí­tottunk a művelődési ház­ban is. Ott azonban engedé­lyezték ez idő alatt a bor, söir ' és egyéb szeszes italok árusítását, s ez legalább annyi embert vonzott, mint a műsor, amelyre hónapok óta készültek az együttesek, a szólisták, és áldozatot vállalva utaztak a bemuta­tóra a járás különböző tele­püléseiről Nagybajomba. Méltatlan magatartás és az amatőrmozgalommal szem­ben! A szünetben a helyi étteremben találkoztam az egyik vidéki csoporttal, amelyik a szereplése után már bevette magát a fehér asztalok mellé. Nem becsü­lik egymás produkcióit? Nemcsak erről van szó. Nyilván arra is van igé­nyük, hogy a próbákon, szerepléseken kívül fehér asztal mellett is találkozza­nak. A somogyi művészeti szemle gondját látom ab­ban, hogy kevés a helyi szereplés, a fölkészülésen kívül több ünnepi alkalom­ra vágynak az együttesek. Igazi szereplésre és igazi, baráti összejövetelekre. Ezt elsősorban a községekben kell előmozdítani; a taná­csok igényeljék az amatő­A bejárati ajtóval szem­ben nagy tábla, rajta fel­irat: Együttes, jó munkával a szakmüi-tanuImányi moz­galom sikeréért. Az ádándi Mezőgazdasági Gépész­képző Szakiskolában az óra- közi szünetekben mindig ta­lálható néhány diák a tab- ió előtt. Száznegyven tanuló neve áll rajta — mellettük érdemjegyek. Az egyik számoszlop azt mutatja, hogy az év elején egy-egy tantárgyból ki mit vállalt, a másik pedig azt, amit el­ért. A tanulmányi mozgalmat kísérheti jelleggel vezették be tavaly szeptemberben, a megyében két tanintézet foglalkozik az új formával, amelyet a KISZ KB kezde­ményezett. Hogy miért, arról Kecskés András igazgatóhe­lyettes beszél. — Mi is gondolkodtunk már, hogy miként ösztönöz­hetjük még jobb tanulásra a diákokat. Mikor hallottunk a kezdeményezésről, öröm­mel kaptunk rajta: a moz­galom keretében tanulmá­nyi versenyt hirdettünk. Ta­nulóink fölajánlást tehettek egy-egy tantárgyra és a teljes tanulmányi átlagra. Fegyelmi versenyt is indi- tottunk: ez a magatartásra, a folyosói ügyeletre és ál­talában az iskolai rendtar­tásra vonatkozik. A KISZ KB önértékelő, csoportérté­kelő jelleggel képzelte el; nálunk a pedagógusok ha­vonta számba veszik az eredményeket, s felév után a fiúk magukat is értékelik. kozzanak be — ezzel a fo­lyamatos működésre is buz­dítják őket. Néhány ének­karnál érzékelni lehetett azt is, hogy igénylik a fa­luban a szereplésüket, de csak az ünnepeken. Ezek a kórusok a szemlére — épp ebből fakadóan — olyan vegyes műsort hoztak, ami zavarólag hatott. A körzeti szemlék után került sor a járási szemlék­re. A nagybajomi azt is példázta, hogy a zsűri »nem beszélt egy nyelven«. Olyan produkciók is továbbjutot­tak a járási szemlére, ame­lyek talán csak bizalmat fejeztek ki, de nem valós értéket. A bizalom valóban szárnyakat adhat: ez azon­ban önmagában nem elég. Úgy érzem, a területi mun­kával, a csoportok felkészü­lésének figyelemmel kíséré­sével, segítésével az irányí­tás adósa maradt az ama- tőrmozgalomnak. Néhány igazán személyes élmény: örültem annak, hogy a szereplők között olyan ismerős arc is elém bukkant Nagybajomban, mint például az igali Ká­roly Jánosé, aki a szó leg­nemesebb értelmében ama­tőr: szívügye a zene, tudá­sa pedig kiapadhatatlan for­rása az itteni csoportoknak. Vagy: változó falvaink biz­tató sugara, hogy a letele­pülő értelmiség mindinkább megtalálja a helyét az ama­tőrmozgalomban is. Nagyon örültem a nagyberki Szép­halmi Pálnak, aki szívderí­tő Karinthy-történetet adott elő. A lelkes pedagógusok közül sokan megtalálhatók mind a mai napig az ama­tőrmozgalomban. Egyik új együttesünk, á kadarkúti vegyeskar Pelez István irá­nyításával máris szép ered­ményt mondhat magáénak. A somogyi művészeti szemle sajátossága, hogy a hagyományőrzők magas szinten ápolják nemzeti kin­cseinket : dalainkat, zenén­ket. A nemzetiségi együtte­seket itt külön is ki kell emelnünk. Tánckultúránk sem maradhat le hagyomá­nyaink továbbfejlesztésé­ről, ebben még további le­— Hogyan vált be a moz­galom ? — Az első félévről már vannak tapasztalataink. Szá­mottevően nem nőtt az át­lag, a bukások száma azon­ban csökkent. Már ez is eredmény! A tanulók válla­lása megfontoltabb lett: a másod- és harmadévesek eddig is reális célt tűztek ki maguk elé, az elsősök azonban — mivel még sem­milyen tapasztalatuk nem volt — túl magas osztályza­tokat írtak föl. .. Egyébként nagyon jónak tartjuk a mozgalmat, a pedagógusnak is megéri a többletmunkát. Tegnap folytatódott az egyetemi és főiskolai kultu­rális napok országos, a mű­vészet és ifjúság területi be­mutatója. A hétfői megnyi­tóról és az első bemutatók­ról szóló tudósításunkban nem szóltunk a művészet és ifjúság pályázat megyei ki­állításáról, melyet a Kilián György Ifjúsági és Úttörő- művelődési Központban ren­deztek. A sokrétűség jel­lemzi a megyében élő ama­tőr. alkotók tevékenységét, néhány ismert fiatalon kí­vül többnek a nevével elő­ször találkoztunk. Domokos Béla, Tibol László, Tarr La­jos, Csikós Nagy Márton munkái ismertek a megyé­ben, említésre méltó azon­ban a . grafikai műfaj gaz­dagodása, a népművészeti hagyományok folytatójaként pedig Horváth Ferenc mí­ves faragására érdemes fi­gyelni. A kisplasztikával foglalkozók köre is gyarapo­dott: Fehér József, Erdélyi A diákok pedig megismerik képességeiket. — Több és jobb tanulás-! ra ösztönzi a fiúkat. Milye­nek a tanulás feltételei? — Épp ez a legnagyobb gondunk: valamennyi tanu­ló diákotthonban lakik, de nincsenek külön tanulóter­mek. Ezért a szilencium idején az ebédlőt használ­juk, s ez nem 'nevezhető ideálisnak. — Száznegyvenen egy te­remben készülnek a más­napi órákra. A kollégiumok­ban általában ■ jóval kiseb­bek a tanulócsoportok. István és Gyaró Péter ta­nulmányai avatott irányí­tásról és rokonszenves pró­bálkozásról vallanak. A megyei pályázat szerve­zése azonban nem volt hi­bátlan: a figyelmetlenség miatt az egyik legfontosabb szempontot nem érvényesí­tették, azt, hogy ez a pályá­zat az ifjúságé. Több kiállí­tó is túl van már ezen a ko ron ... A megyei könyvtárban tegnap tartották az egyete­mi és főiskolai kulturális napok, illetve a művészet és ifjúság vers- és prózamon­dóversenyét. Harmincegyen vettek részt a József Attila, születése évfordulójának tiszteletére rendezett * '«se­nyén és bemutatón — a zsűri ma délelőtt hirdet eredményt. Az irodalmi színpadok be­mutatóin tegnap az ELTE Universitas együttesének Nickel László, a diákott­hon vehetője: — a kastélyépület átala­kítását a tervek szerint az ősszel kezdik, s akkor még nehezebb helyzetben le­szünk. Télen, kisebb cso­portokban tanultak a gye­rekek: mindenki a szobájá­ban készült. A felügyelet azonban öt nevelővel nem oldható meg. A legjobb ta­nulók most is kérhetik, hogy ne kelljen az ebédlő­ben tölteniük a szilenciu- mot, de ezt nem engedhet­jük meg mindenkinek. Az átalakítás után már nagyobb helyünk lesz, s akkor ezek a gondok megszűnnek... A KISZ KB hirdette meg a mozgalmat, így az iskola KISZ-eseinek vannak fel­adataik. Neis Péter az összekötő tanár: — Ha a körülmények miatt vannak is gondok, ül­tünk segíteni. Egyelőre ná­lunk még az ifjúsági moz­galom is csak most kezd kibontakozni; tudjuk, hogy van még sok tennivalónk, de a mozgalmi tapasztalat hiánya még érződik... Jó kezdeményezés a szak­mai-tanulmányi mozgalom, amelyben a diákok szívesen részt vesznek. Még csak féL év telt el a kezdés óta. A diákok a tanulással küz­denek a sikerért A feltéte­leket azonban közösen kell megteremtenie a diákott­honnak, az rtv«u>nak és a KlSZ-nek. u hétfőn látott produkciójáról beszélgettek a fiatalok és a szakemberek: ősbemutatót tartottak Pilinszky János Átváltozások című művéből. Nemcsak a merész rendezői felfogás vívott ki elismerést:' a következetes és művészi megvalósítás is példamu­tató. Gitár és énekszó szóra­koztatta műsorkezdésig a fiatalokat a Látinca műve­lődési központban a tegnap délutáni bemutató előtt: a találkozó hangulata kitűnő volt. A gazdag program mel­lett bőven nyílt alkalom ar­ra is, hogy az egyetemi és főiskolai városokból érke­zett csoportok között elmé­lyüljön a barátság. A La- tinca művelődési központ színpadán megelevenedni láttuk a lengyel Tadeusz Rozewicz Kartoték című művét. A pécsi orvostudo­mányi egyetem hallgatói oiyan időszerű, humanista mondanivalójú darabot vá­lasztottak, amely a dráma- irodalom megújítását is tük­rözi. A át hiszem, nem volna pontos, ha avangarde-da- rabnak mondanánk Roze­wicz színpadi művét, hiszen a formabontás — az időbe­liség kuszasága, a jelenések történelmi léptei a főszerep­lő lelki világát tükrözik csupán. Nagy kor, kis ember — ez lehetne az alcíme. Próbára tevő, békés korban játszódik Kartoték című mű­ve, amelyben a hős átéli a múlt nagy tragédiáját, a há­borút, és így szól a jelen­hez: »Ne kössétek be a szé- memet, látni akarok!« Vla- dek — vagy mindegy, hogy hívják, hiszen ezer élete van a hősnek — igaz életre vá­gyik s az író görbe tükrén valóssá próbálja csiszolni a tarzlképet. A háborúról egyszerű, em­beri történetet beszél el Vasziljev A hajnalok itt csendesek című regényének színpadi változata. A Buda­pesti Tanárképző Főiskola hallgatói előadásukban aZ ínó egyszerű szavaira he­lyezték a hangsúlyt; kerül­ték a külsődlegességeket, s a látványt játékkal helyette­sítették. Beszámolónk nem teljes — hiszen tegnap is három helyszínen zajlottak egyidő- ben a bemutatók —, csupán fölvillantottunk néhány él­ményt az egyetemi és főis­kolai napok kaposvári be­mutatójáról. Ma délelőtt •majd ennél fontosabbat árul el az eredményhirdetése Horányi Barna Járási szemle Nagybajomban röktől, hogy többször mutat­hetöségek vannak. H. B. Verseny a tanulásban â tanár is, a diák is értékel

Next

/
Thumbnails
Contents