Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-18 / 90. szám
Odavítték, bekötötték, otthagyták Nincs magyarázat Szebben nem is kezdődhetett volna: a teherautó platójáról nagy csomagot emeltek le, és bevitték az iskola folyosójára. Később s?íe- relök érkeztek, kibontották a titokzatos csomagot, amelyben egy ételautomata rejtőzött. A legkorszerűbb fajta, amely világító számokkal mutatja, mi mennyibe kerül. Felirata szerint hűtött darabáru tárolható benne — hűteni képes. A gyereksereg szálában összefutott a nyál... Teltek a napok, a hetek, a hónapok, az évek, de ezután senki feléje sem nézett az automatának. Be sem indították, föl sem töltötték. Leltár szerinti gazdája van a kaposvári Bartók Béla úti Általános Iskola előcsarnokában három éve üresen álló ételautomatának: a 368. számú élelmiszerbolt. A boltvezető Caál László. — Sokat nem tudok a berendezésről, csak két hónapja vagyok az üzlet vezetője. Leltár szerint hozzánk tartozik, de úgy tudom, hibás, az elődöm több ízben is jelentette, és kérte, javítsák meg. — Es kijavították? — Ezek szerint nem, bár még nem láttam, csak azt tudom róla, hogy üzemképtelen. — Ha a két hónap alatt nem jöttek javítani, nem kellene sürgetni a javítást? — Nem szóltam még a központnak, de majd megsürgetem. A központ képviseletében Moldován Károllyal, a Somogy megyei Élelmiszer-, Háztartási és Vegyiáru Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesével beszélgetek. — Két-három évvel ezelőtt szereltük fel az említett autoinatát. Kezdetben működött, de igen sok konstrukciós baj volt vele, gyakran elromlott. Hiába kértük, a Gelka nem tudta kijavítani. Az utóbbi meghibásodásról nem értesültem, a boltvezetőnek szólnia kellett volna. Egyébként szép és érzékeny a berendezés, ez a legnagyobb hibája: a gyerekek ütik-verik, nadrággombot gyömöszölnek a pénzbedobó nyílásba, és máris kész a baj... Kálmán Ferenc, a Bartók Béla úti iskola igazgatója másként látja: — Van már három éve annak, hogy elhozták és fölszerelték az ételautomatát. Akkor a megyei tanács illetékese ajánlotta nekünk, ' s úgy gondoltuk, hasznára lehet a gyerekeknek. Ám még a műszaki átadás sem történt meg, az automata, mióta idehozták, nem működött egy percet sem. Itt áll három éve, és a kutya sem érdeklődik, mi van vele. Van is, meg nincs is. — A gazdáját nem keresték? — Dehogynem. A szomKeptelen világ Szép versek, 1979 t— HÉTVÉGI Á TAJOLO MSÍPszédos boltból az eladók mindennap átjönnek tejterméket, péksüteményt árulni a gyerekeknek a nagy szünetben. Okét is kérdeztük, de nem tudtak semmit. Pedig jó lett volna a berendezés gazdájával még három évvel ezelőtt, a bekötés napjaiban találkozni, mert maiakkor megmondhattuk volna, hogy ez a berendezés a mi céljainkra alkalmatlan. Ide 800 gyerek jár naponta. Ez az automata legföljebb ötvenet tud kiszolgálni. A feltöltése hosszadalmasabb, mintha az eladók kosárból árulnának. Az igazgató még megkér, ha sikerül megtalálnom az automata gazdáját, vele is, tudassam a jó hírt. A végső választ Moldován Károlytól kapom: — Három darabot vettünk annak idején, ötvenszázalékos ártámogatással. A termék enyhén szólva »hibás konstrukció«. Állandóan javíttatnunk kellett őket. Az egyik most is rossz, egy Ba- laton-parti raktárban áll. A másik egy kaposvári nagyüzemben, a harmadik a Bartók Béla üti iskolában »működik«. Amikor 1976-ban megvettük őket, egy-egy berendezés ára mintegy 30 ezer forint volt. Tanulságok helyett egyszerű összegezés: a boltvezető, aki két hónapja leltár szerint felelős a berendezésért, még nem látta az automatát, úgy tudja »rossz«. A vállalat egyik vezetője tőlem értesült, hogy a berendezés »üzemképtelen«. Az értesülés három évet késett. Az iskola igazgatója már semmit sem tud. Neki senki sem mondta, honnan hozták a gépet és miért. Ott áll, s a mindenkori kis naposok élénken ügyelnek, hogy a fürge gyermekkezek kárt ne tegyenek benne. (Nem is tesznek!) Csak azon akad fenn — joggal — az igazgató, hogy ha az iskolában elvész egy ezerforintos diavetítő, abból jegyzőkönyves »ügy« kerekedik, egyébként méltán. Egy — mint utóbb értesült — harmincezer forintos bonyolult berendezés három évig nyugodtan heverhet gazdátlanul, sehol sem hiányzik. Bellesik András Végre az idő is »érzi« a tavaszt, s talán nem lesz hozzánk fagyos a szombat— vasárnap sem. Ebben az esetben nagyszerű úti cél lehet' az újra megnyílt bu- zsáiki népművészeti tájház. De más községek is. Például ma este Mosdós, pontosabban a tüdőgyógyintézet előadóterme. Ide az intézmény művelődési bizottsága és könyvtára hívta meg »tájolónkat«. József Attila-műso- rával 20 órakor Juhász Jácint színművész, a Madách Színház tagja lép föl. Előtte kiállítás, könyv- és lemez- vásár. A diramatikus szín- játszókörök találkoznak ma — értesülésünk szerint — a marcali kulturális központ nagytermében. Vasárnap pedig a 35 év szabad hazában című járási—városi vetélkedő döntőjét rendezik meg ugyanott. megyei honismereti taldÜto* zót. A felszabadulás 35. évfordulójára kürt páll ázat eredményét hirdetik ki, s megnyitják a honismereti szakkörök bemutatóját, amely a szülőhely változásait érzékelteti —, a felszabadulástól napjainkig. Ugyancsak az ifjúsági ház ad otthont a fiatal utazók klubjának — ez a közösség ma 18 órakor találkozik isimét. Zetz József a tudományról, a fantasztikumról és a futurológiáról tart előadást. Ugyancsak ma 18 órától kerül sor — a film- történeti és filmesztétikái szabadegyetem keretében — a Megszakadt bölcsődal című film vetítésére. Az intézménynek ez »kihelyezett« programja, helyszínünk tehát a középiskolák központi kollégiuma. Szombaton az úttörő kulturális szemle Nagvatádon a Gábor Andor Művelődési Központban a kertbarátkor tagjai gyűlnek össze ma, hogy a zöldségtermesztésről hallgassanak előadást Az ugyanott működő Glóbusz ifjúsági klubban holnap 17 órakor Nagy Miklós tart diabemutatót. A bodvicai gyermekeknek ma ügyességi klub- foglalkozást rendeznek a népművelők : »Eh hez semmi más nem kell, mint egy darab papír« jeligével. Több meghívót 'kaptunk a kaposvári Kilián György Ifjúsági és Üttörő-művelődési Központ szén épületébe. A Somogy megyei Művelődési Központ és a Somogy megyei Múzeumok igazgatósága szombaton 9 óra 30 perces kezdettel itt rended meg a Földműves volt egykoron a Költő vagy gyári munkás, házi tanító, vándorszínész, egyetemi professzor, szerkesztő és újságíró, társasági arszLán vagy szegénylegény, politikus, néptribun, hadvezér. Ma azonban immár hivatásos költő, honoráriumból élő szabadúszó, esetleg szerkesztő egy havonta megjelenő irodalmi lapnál vagy módszertani tanácsadó vala- atifUyiJc különösen jól -eleresztett« könyvtár apparátusában ... Érthető is, hiszen a témák, élmények ösz- szegy ű j tésehez, -megemésztéséhez«, a forma kiötlésé- hez, csiszolásához idő kell — és nem is kevés. Egyszóval: polgárjogot nyert nálunk a költői hivatás. Csakhogy... a státusz legalizálódásával a Költő mintha elszakadt volna a tárgyi valóságtól, mintha eluralkodott volna poézisünkben a belterjesség, mintha — talán a státusz változásának következményeként? — elszakadt volna az a köldökzsinór, amely a poétát a jelenségvilággal összekötötte, E gyanú megalapozására kétségtelenül jó eszköz a Szép versek ’79 antológia, melyet a napokban jelentetett meg a Magvető kiadó, Bata Imre szerkesztésében és válogatásában. A vaskos kötetben szereplő nyolcvanegy költő a kortárs magyar poézis megbízható kereszt- metszetét adja, a Nyugat utolsó nemzedékéhez tartozott nagy —u rbánusok« -tói a felszabadulást, az átmenet éveit, ötvenhatot és a konszolidációt gyermek-, kamasz, és ifjú fejjel megélt középkorúakon. át a harmincévesekig. Természetesen az iskolák száma is végtelen, Ki szonettko&zorúban énekli meg egy butácska polgárlány iránti szerelmének be nem teljesülését, ki pornós közvetlenséggel, a beatnikek modorában verseli meg a szomszédasszonynál elért sikerét, ki a szabad- vers-fonma iránt érez vonzalmat; ki a hangsúlyosat szereti, ki pedig — elsősorban az idősebbek — az idő- rmértékeset. Egyiküket a szürrealista látomásszerűség tartja bűvöletében, másikuk expresszionistán fatalista — valószínűleg ők vannak a legtöbben —, harmadikok az antikvitáshoz fordul ihletért. Egyszóval: lenyűgöz a formák sokrétűsége. De elszomorít a témák, a tartalom egyhangúsága. A sivatagot, csupán néhány oázis töri meg: Weöres -Sándor tökéletes meL umoKba szorított, nát borzongató halálfélelme, Zelk Zoltán rezignáltsággal elegyített kedvessége, mely- lyel a végzetes betegségen is uralkodni képes, Csoóri Sándor megrendítő emberi- .tégféltése, Somlyó György intellektuális és Bisztray Ádám -vagány« humora, és más alig. Még a legleleményesebben komponált költemények zöméből is hiányzik az a közéleti robbanótöltet, amely nélkül költő aligha juthat túl manapság az alkalmi afmanachüra színvonalán. Semmi sem bizonyítja ebben az antológiában, hogy a szerzők mai magyar költők. Az inspiráció rendszerint belülről, a hétköznapok rez- zenésnyi eseményeiből fakad, az ihlet non plus ultrája itt a találkozás a metró lépcsőjén a húsz esztendeje elfeledettnek hitt szerelmessel, s nosztalgia ama boldog idő után, amikor a hétéves költőpalánta háborítatlanul olvashatta a filléres könyveket a falusi udvar sarkába telepített illemhelyen. Mindenütt az általános emberi, legtöbbször az átlagos parafrázisok szintjén — de a konkrét történelmi szféra szinte sehol. A költészet, amélynek lényege épp a képszerüség, amelynek legfontosabb alkotói módszere épp a képek sűrítése, itt szinte önmagát tagadja meg. Hiszen kép alig van, előregyártóit bölcsesség, örökérvényű szentencia azonban százszámra. A költő emberi kapcsolatai mintha elsorvadtak, témái eleső kévén yesedtek volna azzal, hogy megkapta a -költő« titulust, és az íróasztalt egy könyvtár kutató- szobájában vagy egy folyóirat szerkesztőségében. Igaz, hírlapot, könyvet is olvas a Költő, presszóban és kávéházban is meg-megfordul, nem szenved tehát az információhiánytól. -Csak« mint ha a képpé sűríthető élmény — a költészet lényege! — hiányozna. Egy műhely belseje, egy, az iskolapadban mocorgó gyerek, egy izzadó parasztember látványa, a lakótelepen ös&zeszo- rult polgárok, a város peremén őgyelgő purdék, a vegyi anyagoktól elpusztult halak a vízparton, illetve az épülő olajvezeték ... Egyszóval: a társadalmi valóságot tüíkrözteti kevéssé e kötet. Holott a költészet csupán a visszatükrözés szubjektív módja miatt énközpontú. és nem a témaválasztás mtaitkönyvespolc Nem tudhatjuk persze, mi okozza e csaknem teljes — mindenesetre általánosan jellemző — belterjességet, e hamisan értelmezett szubjektivitást. Gyanítható, hogy elsősorban az élményanyag hiánya. Másutt talán a póz, és az az elterjedt nézet, hogy a Parnasszusra kizárólag saját mikro-búbá- niataink garádicsain szabad föliépdetói.' Általánosítani sem szeretnék igazságtalanul. Ezért a már említettek mellett írjuk még ide Képes Géza, Csanády János, Ratkó József és Szentmihályi Szabó Péter nevét — ők azok, akiknek müveiben a szépség társadalmi töltéssel párosul. Lengyel András 2. Amikor megkapta a kinevezését erre az űrhajóra amelyet Astrának neveznek, azonnal fölkereste a Központot. Megtudta, hogy az Equus űrhajó információt hagyott a Föld nevű bolygón — ezt kell az Astrával elhoznia a Központnak. Három férfit kapott maga mellé az Astrára. A Központ megbízottja megmutatta neki az Equus kapitányának használati tárgyait, a hajónaplót, és levetítette a kapitány szavait is, amit visszatértekor mondott. Nem sokat tudott meg belőle. Kérdez ősködése elöl a Központ elzárkózott, ő pedig fegyelmezetten tudomásul vette a helyzetet. Már az űrrepülőtéren voltak, amikor a Központ megbízottja közlékenyebbnek bizonyult : — Tudjuk, hogy maga pár éve a Központban is dolgozott, ezért választottuk ki erre az útra... Még most is elcsodálkozik, amint fölidézi a jelenetet. Hiszen ezt neon lett volna szabad! A Központ épp azért szokta megmutatni az előző feladatot teljesítő kapitány személyes holmiját, a naplót, és levetíteni a szavait, hogy az újonnan kinevezett parancsnokot meggyőzze róla: sikeresen tért vissza az előző űrhajó. Mit akar hát ennek közlésével a Központ embere, hogy tudják: ő is dolgozott ott? Hiszen ezzel azt adja tudomására: tudjuk, hogy tisztában van vele, mind a személyes használati tárgyak, mind a beszéd, mind a napló kópia, másolat, amit előre szoktak elkészíteni. Így volt ez EquusszáL is. Ha egy űrhajót katasztrófa ér, a Városi Csatornán bejátsszák a kópiát a sikeres visszatérésről. Sikeres visszatérés esetén is bejátszásból értesülnek a Város lakói a visz- szaérkezésről. Ô mint egykor a Központ munkatársa tudja ezt. Mint öt expedíció résztvevője szintén tudja. Mint négynek a parancsnoka szintén. Vele is elkészült a felvétel mind a háromszor, mindig ott voltak személyes tárgyainak másolatai a Központ széfjeiben. S ő büszke volt rá. Minden küldetése veszélyes volt tehát. De azzal, hogy start előtt a Központ megbízottja közölte: tudják, hogy dolgozott már köztük, éppen azt adták tudomására, hogy az Equusról nem tudnak semmit. Vagy legalábbis keveset. 8 mégis: a ruta, m Equus kapitányának szintezője, a monogramos gyűrű, a film... A szertartás. Mert nem más. A Város soha nem tudhatta meg, mi az igazság. A hozzátartozók jóval később persze megtudták ... De ők, a parancsnoki állományúak sem tudhatták mindig, melyikük él még Néha váratlanul indult új útra, aki visszatért, néha csak a Központ adhatta ki a hírt az új megbízatásról, amikor az a parancsnok már régen nem is élt. Belátta, szükség van rá, hogy így szépítsék meg az igazat. Ez valamiféle szertartás. Ez egy hit. Hogy élnek mind. A kedves arcok, a barátok, a nagyszerű társak. De most, indulás előtt egyértelműen tudatták: az Equus kapitánya nem él. Tehát őszinték voltak hozzá, tehát bíznak benne, tehát küldetésük veszélyes. S ott vannak a széfekben az ő tárgyai is, ott van előre a jelentés is, a sikeres visszatérésről. Igenis, meg fogja oldani a feladatot. Elég erősnek érzi magát. A Fiút azért vette maga mellé, hogy az öreg is és a Helyettese is lássák: nincs szüksége rájuk. ... Jelezné már egy sárga pont, hogy megvan. Semmi. Villan tót mozdító keze fáradtan ereszkedett a mellére. A fiú összepakolt. FiüL- küldte a műszereket a horizontális robottal Kozmikus 125-re. Elindulták ők is, Fü llesztö, forró éjszaka lett. (Frépiertmir..) megyei bábjáték-bemutatóját rendezik meg a Kilián György Ifjúsági és Üttörő- művelődési Központban. Kezdés; reggel 9-fcor. A Fomórnunkás Kisszínpod klubja ma 19 órától tartja »soros« összejövetelét a La- tinca Sándor Művelődési Központban, Kaposváron. Kiss Dénes Verscsönd ítés című drámai költeményének színpadi feldolgozását adják elő Vértes Elemér rendezésében. Az esten részt vesz a mű szerzője, Kiss Dénes költő, író is. Levetítik, az együttes segesvári ési brassói útjáról készült filmet, illetve Dienes András Kihunyt egy csillag című do- kurnen.tumfilmjét. A La- tinca házban holnapra gyermekelőadást hirdetett Bo- hóeporond címmel, 10 és 14 órára. Színházunk szombaton este 19 órakor és vasárnap 13 óra 30 perckor Middleton— Rowley Átváltozások című színpadi művének előadását kezdd el Ács János rendezésében. Szombaton 13 óra 30-kor és vasárnap 19 órakor John Arden Gyöngy élet (Élnek, mint a disznók) című drámája kerül színre, Ascher Tamás rendezésében. A Vörös Csillag filmszínház a hét végére két alkotást kínál: a korai előadáson a Robert és Robert című színes. szinkronizált francia filmet, az esti programként pedig a Szelíd motorosok című színes amerikai munkát, Peter Fondával és Dennis Hopperrel a főszerepben. Érdekességek a filmről: Dennis Hopper a rendező is, az operatőr a magyar származásai Kovács László, és a Szelíd motorosokban még csak epizódszereplő a későbbi filmsztár, Jack Nicholson. A Szabad Ifjúság A fekete varázsló ajándékát ajánlja a gyerekeknek: színes, szinkronizált szovjet mesefilm ez. A felnőtteknek A félénk vagyok, de hódítani akarok című francia vígjátékot vetítik az esti két előadáson. A La-timea moziban Mark Twain Koldus és királyfiját játsszák a hét végén. A főszerepet ugyanaz a Mark Lester , alakítja, akit legutoljára a televízióban Oli- wérként láttunk.
