Somogyi Néplap, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

MUNKAÖZVElilŐfiEN

A munkára jelentkezők ima 'évente 260t)—2800

lt a kaposvári munkaköz- títőben 1975—1979 között, ízülük mintegy 2300 azért tt ide, mert másként nem lyezkedhetett eL A vál- Latok igénye azonban két- er ennyi volt A megye- ékhelyen nincs munkaerő- rtalék. Körülbelül ezer yan nő él itt — többségük sgyermekes, vagy családi foglaltság miatt nem dol- )zik —, aki kényelmes, «yműszakos munkahelyet eres.•

A gazdasági szabályozó mdszer módosítása az el- » negyedévben még nem reztette hatását: a vállala- )k igénye nem csökkent jlentősen. Igaz, az építő- jari cégeknél már leálltaik tömeges felvétellel. A íunkaközvetítőben meg- ordulók legnagyobb része érfi segédmunkás. Keve- ebb a nők száma: ők fő- eg betanított munkára je- entkeznek. A közvetítés ltján elhelyezkedők csupán izenöt—húsz százaléka

zakmunkás. A munkaerő- vaindoriás a szakképzettsé- ;i színvonal emelkedésével :gyre kisebb. Sok nő érdek- ődik egyműszakos munkaiéi y vagy bedolgozói lehe- ;őség után. Ilyet azonban elenleg nem tudnák ajánlani.

A munkaerő-közvetítésnek az a feladata, hogy a bejelentett vállalati igények alapján, szervezetten irányítsa a munkára jelentkezőket. Az emberek többsége azonban már úgy jelentkezik, hogy előzetes megbeszélés alapján meghatározott munkahelyre kéri magát.

Érdekes jelenség, hogy a fiatalok és az idősebbek egyaránt keresik a kisebb vállalatokat, szövetkezeteket, kirendeltségeket. Talán a kevesebb főnök, a családiasabb légkör, a nagyobb lehetőség a személyes kapcsolatokra jelenti a vonzerőt. De az is lehet, hogy a lazább munkarend. Az előző munkahelyről való távozásnak sokféle oka lehet, összetűzés a főnökkel, a jobb fizetés, a lakóhelyhez közelebbi munkalehetőség, a családi ok. Az okok között szerepel a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett vétség is. Egy fiatalember pedig azért lépett ki korábbi helyéről, mert munkatársát öltözői lopáson kapta, és saját bevallása szerint »eljárt a keze«.

Néhány foglalkozáscsoport szinte teljes egészében kívül esik a munkaközvetítő hatókörén. Vegyészeket például egyáltalán nem tudnak elhelyezni. Nagy ritkán akad egy-egy laboránsi állás, de azokat többnyire pályázat útján töltik be. Az egészségügyi laboránsokat saját szükségletére a kórház képezi ki. Technikusokat is ritkán keresnek a vállalatok. Diplomások csak néha fordulnak meg a munkaközvetítőben.

Itt egyébként mindenki másként viselkedik. A többség kopog, köszön, de van, aid csak besétál. Szántó Gá- borné főelőadó kérdései peregnek, miközben a rövid adminisztrációt végzi. A kérdezettek szívesen beszélnek előző munkahelyükről, és arról is, hogy mit várnak a következőtől. A hivatalos légkört feloldja a főelőadó közvetlen magatartása. A többször érdeklődőket, a munkahelyek között válogatókat ,v:emélyes ismerősként üdvözvi. Ha kell, bizalmat keltő baráti taná-. csőt ad, hogyan lehetne felgöngyölíteni egy kusza történet szálait a hivatalok útvesztőjében.

(A munkaközvetítő azt mondja a saját munkájáról: — A monoton hivatali munka, a számsorok egymás alá való írkálása nem nekem való. Ahányan hozzám fordulnak, annyiféle új gonddal találkozom.)

Cs. L.

25—30 dekával több gyapjú

Dolgozik a nyíróbrigád

Békésiek Somogybán

Bemutatót tartott a múlt héten az . Oviscoop Somogy megyei Juhtenyésztési •

Társaság a háromfai Május 1. Tsz taranyi üzemegységében a gépi nyírás, a gyapjúválogatás és a helyes tárolás tudnivalóiról. Az Oviscoop harminc taggazdaságából jöttek ide főállattenyésztők, juhászati ágazatvezetők és gyapjúválogató brigádok. A társulat Békés megyéből szerződtetett egy tizenöt fős brigádot: ők

nyírják majd a birkákat minden egyes taggazdaságban. Ez mintegy 65 ezer állatot jelent, s állatonként négy—négy és fél kiló gyapjút.

Most először szervezik meg a nyírást a megyében.

korábban a gazdaságok vezetői futkostak nyíróbrigá- dok után. Három-négy brigád dolgozott a tsz-ekben, jobbára Békés megyeiek. Egyik-másik gazdaság vett ugyan gépet, de szecskázták a gyapjút, sértették a birka bőrét — s így a gép mellé végül is brigádot kellett fogadni. Ügy látszik, a nyírásnak is a juhász »vérében kell lennie«, másképp nem lehet jó eredményt elérni a legikülönb géppel sem.

Ilyen nagy létszámú brigád még ollóval sem dolgozott mostanáig a megyében. Az idén az egész munkát két szovjet gyártmányú géppel végzik — így jobb lesz a minőség, mert hosz- Sizabb a gyapjú, és a menynyiség is nagyobb, hiszen géppel egy-egy állatról 25— 30 dekával több gyapjút nyírhatnak le.

Ekkora brigádhoz azonban nem könnyű biztosítani a kiszolgáló személyzetet. A gyapjú válogatása, előkészítése, kezelése és tárolása egyaránt fontos. Ettől függ a gyapjú minősége és így az ára is. A megfelelő válogatás, tárolás kilogrammonként átlag 15—20 forinttal többet jelent.

A taranyi bemutató célja az volt, hogy ezekben a munkákban egységes szemlélet alakuljon ki az egész megyében, s a gazdaságok — megfelelő munkaszervezéssel «— fölkészülhessenek a népes nyiróbrigád fogadására.

A Békés megyei brigád két hónap alatt járja végig a tagüzemeket. Május végére készülnek el.

Két-három hét múlva megkezdődik a gyapjú átvétele. Már a helyszínen minősítik az árut, s csak utána kerül a Gyapjúforgalmi Vállalathoz..

Mintegy 26 vagonnal értékesítenek az idén az Oviscoop gazdaságai.

Úttörők sikeres vetélkedője

Megismerték megyénk felszabadításának körülményeit

A munkásőrség megyei parancsnoksága tavaly hirdette meg az úttörő mun- kásőr-gárdaszakaszok részére azt a vetélkedőt, amelynek témája Somogy felszabadítása volt. A Ki tud többet Somogy felszabadításáról? című vetélkedőn való eredményes szereplést minden úttörő szívügyének tekintette : alaposan tanulmányozták lakóhelyük felszabadításának körülményeit, a

harcokat, majd a földosztás eseményeit. Nemcsak a

könyveket olvasták el, hanem beszélgettek a szemtanúkkal is, és az elmondottakat albumokban rögzítették. Feladatuk volt az is,

hogy gondozzák községükben, a szovjet és bolgár hősi emlékműveket, teremtsenek kapcsolatot szovjet pionírokkal, a megyénk felszabadításáért harcoló szovjet katonák gyerekeivel.

, A vetélkedőn, illetve a

kaposvári megyei döntőn, amelyet a Fegyveres Erők Művelődési Otthonában tartottak, kilenc csapat vett részt. Előzőleg a szakaszok már bizonyították, hogy a felszabadítási harcokat, községük múltját, illetve az utóbbi 35 év alatti fejlődést kik ismerik a legjobban : közülük a legjobb három képviselte csapatát a megyei döntőn.

Fényképekkel díszített helytörténeti krónikáik, a földosztásról szóló dokumentumokkal kiegészített albumok, az úttörő munkás- őrgárdisták fölkészültsége is mutatja: helyes volt a kezdeményezés, a fiatalok sok ismerettel gazdagodtak. Az elsőséget • végül is elméleti kérdések — játékos ügyességi számokkal kiegészítve — döntötték el, s kiselőadásokat is kellett tartaniuk községük felszabadulásának

körülményeiről. A Versenyt a nagyatádi 1. számú Általános Iskola csapata nyerte;

II. a böhönyei, III. a barcsi 1. számú iskola csapata.

Oklevéllel, könyvekkel jutalmazták szereplésüket. Ám

nemcsak ők nyertek: valamennyi pajtás nyert —mert gazdagodott tudásban. Ezt állapították meg a gyerekeket kísérő, a fölkészítésben segítő pedagógusok és munkásörök. Ezt emelte ki Zsák Ferenc megyei munkásőr parancsnok is, amikor megköszönte a pajtások lelkes munkáját, eredményes szereplésüket.

Grenoble-i kiküldetés

tudósítón

A Videoton tabi gyáregységének dolgozói 1978- tól magasabb műszaki felkészültséget igénylő, jeíerttősebb és önállóbb feladatokat végeznek. Tabon szerelik a display-bil- lentyözeteket, illetve — önálló gyártmányként — többek között a display! A Videoton Elektronikai Vállalat Számítástechnikai Gyárának eredményében jelentős szerepet játszik a műszaki, gazdasági, vevőszolgálati és kereskedelmi tevékenység, valamint a fejlesztés.

A Videoton és a SEMS között évek óta tartó .jó kapcsolat eredményeként a tabi gyáregységben készülő gyártmányok egy része Franciaországba kerül. A Tabon készülő egyik fontos gyártmány átadása tető- szükségessé, hogy Kovác: István művezető és Hohnei István műszerész Franciaországba utazzon.

— Azért utaztunk — kezdi a beszélgetést Kovács István —, hogy üzembe helyezzük Grenoble-ban a műhelyünk által gyártott és exportált egyik terméket.

— A francia SEMS cég grenoble-i gyáregységében a munkaidő reggel nyolctól délután fél ötig tartott — veszi át a szót Hohner István. — Mindennap gépkocsival szállítottak bennünket a munkahelyre, onnan a szállásunkra. Naponta 6—7 gyártmányt helyeztünk

üzembe, adtunk át a francia partnernek. A gyáregység dolgozói kedvesek, segítőkészek voltak. A perifériaüzemben — ahol mi is voltunk — fiatalemberek dolgoztak, nőket csak elvetve lehetett látni.

Egyébként nagyon megragadta a figyelmüket a mun ka kitűnő szervezettsége és az anyagellátás folÿarr^atos- sá.ga. — Szinte hihetetlen mondták —. hogy milyen

vecízen működik az egész -gépezet«. Feltűnően sok

peciális berendezést alkalmaznak a szerelésben és y. mérésnél : ez gyorssá teszi "a termelést.

Hazatérve

M

éhm kifogásolják ugyan, de az egyéni hangot most sem kerülhetem el. A személyes élmény varázsát ugyanis semmi sem pótolja. Bevezetőként máris elárulhatom: hazulról jöttem haza, azaz a magyar valóságból- a magyar valóságba érkeztem. A kommunisták — százezrek és milliók hívatott követei — rólunk beszéltek; a mondanivaló lényege mi voltunk, az állásfoglalás értünk hangzott el.

Bizonyára megbocsátják a visszaemlékezést (magamnak is csak titokban rebegtem el, amikor még várakozásteli zsongás töltötte be a kongresszusi termet), hogy 1970-ben, a tizediken (első, feledhetetlen élményem színhelyén) született meg ez a „szerda”, a hétköznapi valóság hiteles tükrözésének gondo- lata-kötelessége. Azóta — sok botladozás, jogos és jogtalan bírálat, ellenségeskedés, megalázás és „fagyhullám”; elismerés és őszinte hitből, elkötelezettségből származó ösztönzés fogadta e sorozatot lapunk hasábjain. Nem az újságtól elkülönülten, hanem feladatának, elhivatottságának szerves részeként. Megkíséreltem számvetést, készíteni az akkor még üres széksorokban, s arra jutottam: közösségi érdeket, a politika lényegét soha, csak egyénit sértett vagy látszólag sérthetett a szó. Most harmadszor ülhettem az ország életének kohójában. Megnyugtató érzés volt; fülem és toliam újabb öt évre szóló útravalót rögzített.

Évtizedek óta — nem büszkélkedem, csak elmondom, mert jó megosztani a gondolatot — közelről érzékelhetem a jövő formálódását, a közélet olyan mozzanatait ip, amelyek nem képesek „átsütni” a televízió képernyőjén, a rádió hullámain, az újságok ólomszagú betűin sem. De megmaradnak az emberben, és erőt adnak. Ez az a többlet — és csak ez! —, amiért hálás és amire büszke lehetek. A legközvetlenebb közelből mondhatom most is Önöknek: a grafikon fölfelé ível!

A tizediktől a tizenegyediken át a tizenkettedikig — és tovább.

De ne essék félreértés! Az élet, a lényegét illetően változatlan, egyenes vonalú politika nem a tizediken, hanem sokkal korábban: több mint két évtizede kezdődött. És ezúttal is megnyugtató, bizalmat keltő atmoszféra vette körül a kongresszusi derembe költöző valóságelemek sokaságát. Igen, a levegőből áradt a szocializmus lényege. S mert nem zárt világban, nem négy fal között, hanem az ország, a nagyvilág nyilvánossága előtt zajlott- a tanácskozás, az olvasó is jól láthat- ' ta, meddig jutottunk, merre van a sikerek forrásvidéke, s hol a kölönc, amelytől szabadulnunk kell, szabadulni akarunk.

A gondolat nem tőlem, hanem az Elnöki Tanács elnökétől, Losonczi Páltól származik, s akkor hallottam, amikor egyik este meglátogatta Somogy követeit. Azt mondta: a felszólalók hangjából, a vita színvonalából, a gondolatok mélységéből, s a felelősség kinyilvánításából is lemérhető, hogy milyen sokat fejlődött szocialista hazánk az elmúlt öt esztendőben. Nem „tekintélyi” alapon értettünk egyet vele, hanem személyes tapasztalatáink, meggyőződésünk alapján. S az az elmélyült felelősségteljes hang az ország hangja volt. Akkor is, ha pártvezető, ha miniszter-, akkor is, ha munkás vagy diáklány ajkáról jutott el hozzánk. Az önelégültségtől mentes elégedettség és bizalom hangja volt ez, a tenniakarás megnyilatkozása.

J

ó ezt leírni most, a hazatérés után. Jó magunkba zárni ösztönző sugallatát. Jó volt hallgatni a megfontolt és derűlátó állásfoglalások, az elismerések és bírálatok, az útmutatások és kissé megkeményedett, felnőtté érő, de nagyon emberséges szándékok áradását. Emlékeznek, ugye: „Van hatalmunk, van erőnk, biztosítani tudjuk a belső rendet, és mégis azt mondom... elsősorban a politikával és meggyőző munkával biztosítsuk társadalmunk rendjét... Mert igazán, szívből, teljes erejével az van velünk, akit meggyőztünk. Azt, amit egy meggyöződéses ember a jó ügy érdekében teljesíteni tud, ugyanazt semmiféle parancsszóra, eligazításra, még kevésbé fenyegetésre nem fogja teljesiteni. Politikáik megvalósítását továbbra is építsük az emberek meggyőzésére.” És ez a kongresszus — azt gondolom — sok mindenről _ meggyőzte az embereket. A gondok tudata, nehézségeink érzékelése így csak ösztönző lehet és semmiképp sem kedvet lo- hasztó, hangulatromboló tényező.

Lehet, hogy „újságírói fogásnak” tekintik, pedig higgyék el, igy igaz: a pénteki színházi premier szünetében igen sokan nem az előadásról, hanem a kongresszusról beszélgettek.

„A televíziót levette napirendjéről a család. És tudod, mi történt? — kérdezte egy vezető értelmiségi. Nem tudtunk föl- állni a képernyő elől! Nem is emlékszem, mikor volt ilyen izgalmhs „műsor” a tv-ben. Reggelenkint nem hívtak össze röpgyűlést a munkahelyen, mégis összeverődtünk. Ez így jó lesz, nincs nagy baj, gyerekek! — mondtuk egymásnak. — Emlékszel, mit mondott a ... ?” És bármilyen furcsa is volt, szinte a kongresszus szünetében éreztem magam. Ott sem hangzottak el nagy szavak; hiánycikk volt a „tiszteletkor'i. a „nálunk minden rendben" motívuma! Visszapillantásnak v. is csak két okból lehettünk tanúi: azért, hogy tudjuk becsülni eredményeinket és azért, hogy előre nézzünk.

Dolgoztak a küldöttek. Keményen, elszántan, kommunistákhoz méltón. Azok is, akik feszülten figyeltek minden szóra, s nemcsak a szavazásnál fejezték ki egyetértésüket; azok is, akiket a szónoki emelvényre hívott a kongresszus elnöke, hogy elmondhassák véleményüket társaik, környezetük képviseletében. Ha jól emlékszem, több mint 150-en jelentkeztek, s a négy nap alatt 57-en elmondták — meggyőző erővel — a többiek nevében is: a politika folytatására szavaznak.

Figyelni kellett. Jól ismert fogalmak sorakoztak a jegyzetfüzetemben, s nem egyszerű szavakként, hanem a továbblépés útjelzőiként. Ilyeneket írtam föl: Tettrekészség, következetesség. Szervezés és fegyelem. Egység a tettekben is. Eltökélt szándék. Hit, bizakodás, erő. Képesség és akarat. A megbecsülés több változatban is: tanuljuk megbecsülni öregjeinket, a harcban, munkában elfáradtakat; a magunk teremtette értékeket, a légkört, a kiegyensúlyozott politikát; s' közelebbről: a munkát, a munkahelyet, a bérünket! És hangzottak el más fogalmak is, közgazdasági kategóriák, amelyekről ezután kevesebbet hallunk majd, hogy többet tegyünk valóra váltásukért. Ehhez sem hiányoznak az ösztönzők. Mindenki hallhatta: képviselői útján egy nyelven beszélt az ország. Ki vonhatná kétségbe, hogy egy akarattal fog cselekedni is?

II azatérve? Nos, u gondolatok áradata még „emésztésre" H vár. De nincs sok időnk a mélázásra. A megállás, a "* kényelmesség, a belenyugvás, a nagy szavak tettek nélkül, bizonyara — ha nem is egyszerre — visszaszorulnak, kivesznek életünkből. A továbblépés kongresszusán döntöttek: s a határozat elmélyültebb és fegyelmezettebb munkát — nem kér, hanem követel! — mindannyiunktól. Szükségsze- ű, rokonszenves, jó szívvel követhető állásfoglalás.

Élményeim sokasága — ha most keveset mondtam is .■lólük — a következő öt évre kimerithetetlennek látszó muníció. Ha tehetem, lesz mondanivalóm hazatérés ulan — ide* uza is.

: Jávori Bel»