Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

Szavalóverseny-si ratő *J8ffeèetè « mkrmeág és barátság sugarával a szemetekben jöjjetek úgy, mint akik benső törvény szerint mozdulnak s értik « cselekedet izét, ormit maguk kívántak.« (Kassák: Kibontott zászló) Buzsák, Karód motívumai Élő népművészet Somogybán PüfÖltem a kutyabőrt, hogy hangosan szóljon — hisz én váltam a dobos —, hogy meghallják a hátul ha­ladók is, és egyszerre lép­hessenek az ütemre. Büszkén haladtam az úttörőcsapat élén, amikor 1967 áprilisában Balatonszárszón ünnepélye­sen megkoszorúztuk a József Attila Múzeum falánál levő emléktáblát. Este izgatottan ültünk a televízió előtt, hogy megnézzük: milyen összefog­lalót látunk az első országos József Attila szavalóverseny- röL Ötvenegy versmondó lépett dobogóra, megyénkben élő, vagy innen elszármazó köl­tők, irodaiombarátok érkez­tek. Ott 'volt két József At- tila-dijas alkotónk: Fodor András és Sipos Gyula. •örömmel készült Bala­tonszárszó egy országos ran­gú somogyi kezdeményezés, áz első József Attila szavaló- vetsény megrendezésére. Ün­neplőbe öltözött a község...« — írta akkoriban a Somogyi Néplap. A koszorúzásnál pe­dig Kassák Lajos verse után Sards Lajos, a megyei tanács akkori művelődésügyi osz­tályvezetője többek között ezt mondta: »Emlékének nem áldozhatnánk szebben, mint azzal, hogy a vers ünnepén megrendezzük a legjobb vensmomridk országos verse­nyét« Kissé rfsteffieta — ma már —, hogy akkoriban nemigen szerettem József Attilák Tudtam, hogy a tisz­teletére rendezett nagy »fel­hajtás- jogos, de én vala­hogy inkább csak az esemé­nyeiéért rajongtam. Ma is a fülembe cseng az »Emberi­ség- című versének első négy sora, amelyet felháborodá­somban magoltam be annak idején: »Óh, emberiség, kit törött anyám / szenvedni szaporított és nem értett! / Nem rettenek születni újra érted, / te kétmilliárd páro­sult magány!- Igen, ezek az én gyerekeszemnek nagyon »magasak« voltak. Értelmet­leneknek. érthetetleneknek tartottam őket. Csak jóval ké­sőbb kezdtem rádöbbenni a sorok értelmére: Attila szen­vedni született a világra, a kétmilliárd párosult magá­nyos közé. Mert »Kit anya szült, az mind csalódik vé­gül, / vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. / Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül, / ebbe fog belehal­ni- — vallotta a Kései sira- Lóban. A művelődési ház székei nyikorogtak, a zsúfolt néző­tér (akkor még nagy volt az érdeklődés) zsongott. S ami­kor a függöny mögül kilé­pett egy-egy szavaló, elhal­kult a zsivaj, s figyelt min­denki. örültem és büszke voltaim. Hogy Szárszóra figyel azok­ban a napokban szinte az egész ország irodalom- és versbarát tábora. .Egy év múlva már csak távolról figyelhettem a híre­ket, hogy újra falumba ér­keznek az ország amatőr szavaiéi. Mert 1968-bam is tartott még a lendület, ■ ötvenhat versenyző színvona­las vetélkedésben döntötte el a helyezéseket. Aztán két év telt el, s Szárszón már a harmadik versenyt rendez­ték. A kívülálló szurkolásá­val szemléltem az eseménye­ket, de érezni lehetett, hogy kezd kátyúba ragadni a ver­seny szekere. 1972-ben — ha nehezen is, de — még sike­rült az erőpróba, s 1974-beçi — talán iúgy, mint amikor egy haldokló az utolsót rúg­ja — újra erőre kapott a rendezvény. Neves költők és színművészek segítettek emelni a színvonalat. Megje­lent többek között Fodor András, Juhász Ferenc, Som­lyó György, Avar István, Ke­res Emil és Majos Tamás. A sornak aztán vége 'sza­kadt A költő hetvenedik születésnapjáról újra nagy­szabású ünnepségsorozat ke­retében emlékeztek meg de már nem Balatonszárszón, hanem Kaposváron. Újra ott voit a Tv, a rádió, szép szám­mal voltak a szavalok is. So­mogy példás hozzáállása miatt került a megyeszék­helyre a rendezvény, s egye­sek úgy gondolhatták, hogy ott sokkal jobb körülmények között, rüvósabb programmal rukkolhatnak elő. Ez bizo­nyára így is volt, de Szárszó az Szárszó... Tovább nem is szól a fá­ma, meghalt a József Attila szavalóverseny. Erőlködések voltak még 1977-ben és 1978- ban versmondó táborok szer­vezésével, de ezek meg sem közelítették az előzőek szín­vonalát. Tavaly sem feled­keztek meg az illetékesek József Attiláról, Boglárlellén szerveztek versmondó tá­bort, ahol Baranyából, Zalá­ból és Somogybái összesen huszonegy fiatal vett részt. De ... szóval, ez sem volt az igazi ! Nagyon örültem, amikor hűét vettem, hogy megala­kult a József Attila emlék­bizottság. Azt gondoltam: na végre, a hetvenötödik szüle­tésnapra újra lesz valami! Hát lesz is, de nem olyan, amilyenre én gondoltam. Mert országos szavalóver­senyt az idén sem rendez­nek. Pedig kár érte. Hiszen úgysem túl sok országos je­lentőségű kulturális meg­mozdulásban veszünk részt. Ügy érzem: kár elsorvasztani egy ilyen ragyogó kezdemé­nyezést. Vagy, már soha nem lesz követője Kóthy Jutká­nak, aki az első verseny győztese volt? »Íme, hát megleltem hazá­mat- — írta' Szárszón a köl­tő. S most már nemcsak a teste hagyta el a szárszói földet? Gyarmati László A nőnapon nyűt meg a so­mogyi tsz-szövetség rendezé­sében a Kilián György Ifjú­sági és Üttörő Művelődési Központban a termelőszövet­kezetekben dolgozó lányok és asszonyok, illetve faragó férfiak népművészeti kiállí­tása. Falvaink sokaságában elterjedt szabadidős foglal­kozás a hímzés, a faragás; a népművészet ápolása. Meg­nemesedett a divat, hiszen már csak szórványosan ta­lálkozni szériamunkában ké­szült giccstermékekkel. A szakköri foglalkozásokon nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy az eredeti motí­vumok alapján alkossák új­já a hagyományokban gyö­kerező folklórkincseket. A tsz-szövetség vállalkozása azért is érdemel dicséretet, mert — a kiállítók elismeré­se mellett — gazdag, sokszí­nű tablót állított össze a me­gye élő népművészetéből. Megyénk két jelentős mo­tívumvidéke, Buzsák és Ka- rád adja a legtöbb ötletet a hímzőknek. A kiállításon sze­replő népművészeti alkotá­sok erre engednek követ­keztetni. A hagyományok alapján többen megpróbál­koztak azzal is, hogy a dí­szítést új formákon alkal­mazzák. Elsősorban a kis­lányruhák adnak tág lehe­tőséget erre, a kiállítás egyik legszebb darabja is ezt bi­zonyítja, Kányák Sándonné Réthelyi dolgozó buzsáki mintás — rátétes— kislány-' ruháját méltán csodálják meg a nézők, s irigykedve gondolnak arra a személyre, alti magára öltheti ezt az ün­nepi viseletét. Varga Fe~ rencné ügyességét számos ‘ buzsáki hímzés dicséri, tőle azt is megtudhatjuk, hogy miként készül a rátétes. Nem boszorkányság a bu­zsáki boszorkányos öltés megtanulása sem — állítja az, aki olyan gyakorlott mestere a hímzésnek, mint Félix Ildikó. Magyar Lászió­né, Galambos Jánosné — kéthelyiek — szintén kis­lány ruhát készítettek. A legtöbb kiállító Buzsák- ról, Kéthelyről, Somogy- szentpálröl, Karádrói jelent­kezett, de Somogycsicsóról, P-olányból, Szabadiból, Lá­badról, Somogygesztiből is érkezett értékes anyag. Bu­zsák motívumai talán szem­betűnőbbek, Kárád kincseit szemlélődőbben vehetjük birtokba. Érdemes összeha­sonlítani a buzsákiak pávás motívumait a karádiakéval : a hasonlóság mellett a fi­nom árnyalatú különbségek jelzik a vidékenkénti elté­rést. A faragók szerényebb számban szerepelnek. Iga­zán tetszetős és érlelt mun­kával ifj. Tóth Mihály bö- hönyei faragé jelentkezett, aki apja örökségét folytatja. A faragók is igyekeztek vál­tozatosságot teremteni; a furulyák, citerák, dísztálak mellett ostorok, fűszeres do­bozok. díszdobozok szerepel­nek a bemutatón. Kovács János kaposfüredi tsz-dolgo- zó ízléses, igényes bútargar- nitúráját méltán említhetjük a legjobb munkák sorában. A tsz-szövetség a kiemel­kedőt alkotóknak munkaju­talmat adott. A megnyitó után Csíkván József, a megyei művelődési központ főelőadója előadást tartott Somogy népművésze­téről a kiállítóknak. H. B. Minden érdekli őket Szakkör a múzeumban Kéthetenként ifjú törté- nelemkutatók veszik birto­kukba a kaposvári Rippl-Ró- nai Múzeum állandó kiállí­tásának helyiségeit, melyek­ben Somogy megye eddig feltárt néprajzi gyűjtemé­nyét és régészeti leleteit mutatják be. A régészeti szakkör, más nevén rendha­gyó történelemóra kezdetéig a gyerekek elevenen, ottho­nosan mozognak a kiállítási tárgyak között, de azonnal elcsitulnak, amikor a te­rembe lép a foglalkozás ve­zetője, Éva vagy Szilvi néni. Éttől a perctől kezdve eltű­nik a külvilág számukra, és izgatottan figyelnek, kér­deznék. — A múzeum közművelő­dési tervében szerepel, hogy a város iskoláival kapcsola­tot teremtsünk, és az igé­nyeknek megfelelően segít­sük az ott folyó szakköri munkát — mondta Takács Éva új kortörténész, a szak­kör egyik vezetője. — Az idén azonban csali a Bartók Béla Általános Iskola hete­dikesei jelentkeztek, velük foglalkozunk rendszeresen. A szakkört ketten vezetjük. Társam Honfi Szilvia ré­gész; ő most épp egy ásatás feltárásán dolgozik. Több­nyire forráselemző összejö­veteleket tart, könyveket, rajzokat, dokumentumokat ad a gyerekek kezébe, fil­met vetít, és a látottak, hal­lottak, eddig olvasottak alapján a gyerekekkel együtt közösen elemzi az összefüg­géseket. Honti Szilvia foglalkozá­sain új fogalmakkal, isme­retekkel gyarapodik a gye­rekek tudása. Takács Éva a hetedikes tananyagra alapoz, s ennek kapcsán a megyei eseményekre is felhívja a gyerekek, figyelmét. A gyerekeket a legapróbb részletekig minden érdekli, nincsenek gátlásaik, bátran kérdeznek, őszinték, öröm velük dolgozni — folytatta » Takács Éva. — Mindkettőnk célja az, hogy megismertes­sük, tapinthatóvá tegyük az érdeklődők előtt a múzeum munkáját vagy a helytörté­neti forrásokkal kapcsolatos kutatásokat. — Már tavaly is szakköri tag voltam — kezdi Bencs Zoltán. — Az idén újra kezdtük az eddig tanultakat Szilvi nénivel. Az avarokig jutottunk el, diavetítésen megismertük temetkezési szokásaikat, használati tár­gyaikat. — Itt sokkal részleteseb­ben és érdekesebb dolgokat hallunk a történelemről, mint a suliban az órán — szól közbe Baráth Péter. — Ezért szeretek ide járni. Sós János történelem sza­kos tanár szeretne lenni. Hogy tervét valóra válthas­sa, igyekszik minél többet tanulni, s rendszeres látoga­tója az összejöveteleknek. — Szívesen vállalóm az itteni »házi feladatot- — büszkélkedik János. — A múltkor a fémkorból készül­tem es egy kiselőadást tar­tottam. A lexikon és a Ké­pes történelem sorozat volt segítőtársam. Ahogy beszélgettem a gye­rekekkel. megtudtam, hogy egyelőre — a húsz-harminc jelenlevő közül — senki nem szeretne a későbbiekben mú­zeumban dolgozni, esetleg régészettel foglalkozni. Egy­szerűen csak érdekli őket a történelem, szívesen járnak a múzeumba, mert eltér a szokványos foglalkozástól és más szemszögből láthatják az iskolában tanultakat. L 4. Várat az égetőkemeneéhői Mi legyen a jó ötletek sor­sa? E régi, soha le nemzárt kérdés újra eszembe jutott, amikor a frissen elkészült makett előtt az ismertetést hallgattam. Miről is van szó? A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipári Válla­lat befejezte a téglagyártást Kaposváron, a Szigetvári ut­cában hosszú évek óta mű­ködő gyárában. Az épületek­re bontás vár. S mivel jó­féle, régi téglából emeltet­tek, vállalkozó biztosan akad. Ml lesz azután az agyagvájó markolóktól ala­kított tájon? Elvadul, le­romlik. Hasznosítani kelle­ne. A megyei tervezőválla- lat a pártkongresázus tiszte­letére társadalmi munkában egy felhasználási javaslatot készített, ötletük magva az, hogy az elhagyott területen kis méretű gyermekváros és sportliget alakuljon ki, a meglevő épületek átalakítá­sával. Az égetokemencéből várat lehetne kialakítani. Ehhez nagyszerűen alkalma­sak az égető támfalai. Áz egyéb épületekből elövár és városi épületek készülné­nek. A terv szerint ide le­hetne telepíteni néhány kéz­műves mesterséget bemutató kiállítást, esetleg egy-egy idős mestert. A vár és a »város« mellett helyet kap­nának — hagyományos ját­szótéren — a kisebb gyere­kek is. Az agyag kitermelése az idők folyamán fennsíkokat alakított ki Mintegy har­mincméteres szintkülönbsé­gek vannak a területen, A tervezők szerint itt könnyű­szerrel kialakítható egy sporttelep kézi- és kosárlab­dapályákkal, korcsolyázás­ra alkalmas sima lapállyal — ez a környék legmélyebb pontja — és egy 300 méter hosszú szánkópályával. A sportolásra alkalmas terület mellett hangulatos liget lé­tesíthető. A terv — első ránézésre — egész sor régóta húzódó kaposvári gond megoldását segítheti. Hangulatos és ere­deti környezethez juthatna a 6—14 éves korosztály, az, amelyiknek mozgásigényére a városi parképítések alkal­mával rendszerint kevésbé figyelnek. Kialakulhatna egy téli sportolásra alkalmas te­rület, ez eddig ugyancsak hiányzott Kaposvárról. Más városokban — például Deb­recenben — iparművészek készítettek vonzó és hangu­latos játszótéri berendezése­ket. Erre mifelénk aligha jutna pénz. Van viszont egy lehetőség, amely szinte ön­magát kínálja. Meg kellene ragadni... A mai takarékosabb, a beruházásokat szigorúan rangsoroló időkben kétsé­ges, hogy az ötlet megvaló­sítására jut-e anyagi fede­zet. Számba kellene venni azt is, hogy mennyire moz­gósíthatók a különböző tár­sadalmi erők? (Üzemek, nyári építőtábor, úttörők stb.) Sgítségükre eddig Is szükség volt, s még inkább így lesz ezután. C* T. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents