Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
Nagyobb megbecsülést a gyógypedagógiának! Ä hazánkhoz hasonló fejlettségű államokban a tanköteles fiatalok 2,5—3 százaléka gyógypedagógiai intézetekben, illetve osztályokban végzi tanulmányait. Nagyjából e körül mozog az országos átlag nálunk is. Somogybán azonban az általános iskolai tanulók 4,8 százaléka tanul ebben az iskolatípusban. Ez az ar^ny évről évre nőtt: hét évvel ezelőtt például még csak 3,2 százalékot tett ki. E szembetűnő és aggodalomra okot adó változás késztette a megyei tanács vb-t arra, hogy áttekintse a gyógypedagógiai oktatás helyzetét. Az e témában készített előterjesztés az emelkedés egyik lényeges okát abban jelölte meg, hogy nagy számban kerültek a gyógypedagógia hatáskörébe olyan tanulók, akiket nem egészen megalapozottan minősítettek fogyatékosnak. Később ugyanis több gyerekről kiderült, hogy eredménytelenségüket jórészt túlkorosság, szociális hátrány, tanulási nehézség, magatartási rendellenesség okozta. Az áttelepítő bizottságok nem mindenütt végeztek tudományos igényű, összetett pedagógiai-pszi- chológiai-kömyezeti vizsgálatokat, és így jelentősen eltért az alkalmazott mérce az egyes iskolák, illetve települések között is. A jövőben konkrétabb és differenciáltabb felmérésekre lesz szükség ahhoz, hogy csak a valóban értelmi fogyatékosok kerüljenek intézetekbe, kisegítő osztályokba. Ennek során különös figyelmet kell fordítani a szociális körülmények pontos földerítésére, amelyhez a gyermekvédelem adhat sok segítséget. A testület arra is választ kért: milyen körülmények között tanulnak a fogyatékos gyerekek? Az elmúlt években javultak a gyógypedagógiai iskolahálózat tárgyi feltételei. A megnövekedett gyermeklétszám elhelyezésére új kisegítő iskolákat létesítettek, kihelyezett osztályokat indítottak. E fejlesztések azonban csak enyhítették, de nem oldották meg az elhelyezési gondokat. Nem kielégítő az intézmények eszközellátottsága sem. A fölszereltség tekintetében nem érik el a normál általános iskolák, illetve osztályok átlagos fölszereltségi szintjének a felét sem. Az ülésen szó esett at oktatás személyi feltételeiről is. A helyzet e tekintetben sem mondható kedvezőnek. A 263 nevelő 45 százaléka rendelkezik csak a gyógypedagógiai oktatáshoz szükséges szakképesítéssel. Az utánpótlást elsősorban a működő tanítók és tanárok levelező képzésével lehet biztosítani, de nagyobb figyelmet kell fordítani a főiskola nappali tagozatán végzők letelepítésére is. Fontos feladat azonban, — mint több hozzászóló is hangsúlyozta —, hogy mind a pedagógusok körében, mind a szelesebb közvélemény előtt növelni kell az e területen dolgozók tekintélyét s különböző módon kifejezni azt a megbecsülést, amely sajátos és igen nagy türelmet, hozzáértést, emberséget kívánó tevékenységüket megilleti. A vitában résztvevők azt is hangsúlyozták: a gyógypedagógiai intézetekben, osztályokban tanuló gyerekek társadalmi beilleszkedésének elősegítése nem merülhet ki általános iskolai oktatásuk megszervezésében. Adottságaik teljesebb kibontakoztatása, valamint szüleik munkavégzésének megköny- nyítése miatt szükség van arra, hogy sajátos szervezetű óvodában készüljenek föl az iskolára. Másrészt nagyobb gondot kell fordítani elhelyezkedésükre, betanított munkáskén; való alkalmazásukra, illetve arra, hogy aki tud, szakmát is szerezhessen. Egy lépéssel a tudomány előtt Gondolatok a megfeneklett „tédéká”-ról Életmódváltás kast. Dobos József nemrég még a ZIL nyergéből szállt le, s most a tahi egyesült téesz gumiüzeméből úgy jön haza, hogy ezt a rendet találja. Ez a rend pedig nyugalmat ad. — Két fiúnk van. Ifjabb Józsi húszéves, a tábi Mezőgép-egységben lakatos, Zoli tizenöt éves' és ipari tanuló. Nekik a manzard- szoba a »legénylakásuk«. Ez tetszik a legjobban. Egyéni ízlésvilágot tükröz. — Ök már más generáció. Itt is, Tabon is észreveszik a lehetőségeket. Gyakran járnak be a nagyközségi művelődési házba: műsoros estekre, moziba. Nekünk a televízió jelenti a szórakozást. Ami nekünk hiányzott a lakásunkból : az a könyv. De ehhez soha sincs későn. A faburkolatú manzárdban meg különösen nincs későn. L. h. Tavaszi hangulatban jártak Zalát, A ház, alig valamivel a 23chy-enriékmúzet*- man túl a látványával kapott meg bennünket. Jelképnek éreztük: a község életmódváltásának szimbólumát láttuk benne. S valóban: Dobosék úton vannak egy komfortosabb, emberibb élet felé. Frakk és Néró ugatása a csengőt pótolja a téesz-gépkocsivezető portáján. Valahonnan az udvari zuhanyozó környékéről rohan elő a két kutya.,. A házigazda kísér bennünket »menedékbe«. S itt a szónak tulajdonképpen valóságos tartalma van: a család oltalma ez a Kossuth utca 62. számú épület. Ugyanakkor egy ideig életcél is volt. Kossuth utca 62. — A felső falu- végen laktunk apósoméknái, 1959 óta — meséli Dobos József a konyhában, ahol olajkályha áraszt meleget.— Nagy tervünk volt ez a ház, aztán 66-ban meg is lett. Itt üres telkek húzódtak a múzeumig: állami házhelyek, amelyeket 1962 fordulóján mértek szét. A felső falu végen laktunk . '.1 Egyébként ka- polyi születésű ; akkor került Zalába, amikor Ma- gyar Irént elvette feleségül. Végigkalauzolt benőnket a szobákon. Minden ragyog a ■tisztaságtól: a feleség rendben tartja a laTöbb és kevesebb az olvasómozgalomban A kaposvári könyvtárak a közművelődésért Több mint két évtizeddel ezelőtt • figyelemre méltó mozgalom kezdődött az ország egyetemein és főiskoláin. Néhány lelkes diák elhatárolta, hogy tankönyvekből meríthető ismeret» anyagom túl' ' » beássa magát« a tudományok világába; kísérletezik, kutat,-' összefüggéseket keres a dolgok között — egyszóval : alkot. Kezdetben a lelkesedés óriási volt, hiszen már az egyetemi, főiskolai évek alatt is » bizony í ta ni« lehe tett. Létrejött a tudományos diákkör minden felsőoktatási intézményt átfogó szervezete, s a dolgozatok önmagukért beszéltek: nem egy előkelő helyet foglal el ma is a hazai tudományos kísérletek rendszerében. A »tédékára« — a tudományos diákkörbe — jelentkezőknek négy—öt előadásból álló sorozatot rendeznek a felsőoktatási intézményekben. Megismertetik őket a kutatás alapvető módszereivel és fogalmaival, a földerítetlen problémák körével, a legújabb tudományos eredményekkel Egy ilyen előkészítő tanfolyam közepén az előadó így fordult a hallgatósághoz: — Aki mindezek ismeretében a körben kíván dolgozni, annak sok sikert kívánok. Aki megijedt a nehézségektől, az nyugodtan kiléphet sorainkból. A következő előadáson a hallgatóknak csak a fele jelent meg. Miért rettentek vissza ezek a fiatalok? Saját bevallásuk szerint nem hiszik, hogy az ilyen bonyolult dolgokat képesek megérteni és megoldani. — Hiszen még meg sem próbáltad — vetettem közbe. De csak »kibújt a szög a zsákból«: — A maradék szabad időmet nem akarom szak könyvek között eltölteni. Állítólag a főiskolásévek a legszebbek, hát szeretném kihasználni. Majd ha dolgozom, ráérek ilyen »elmélyült« dolgokkal bíbelődni.., Eltelt néhány év, s a tagság létszáma fokozatosan apadni kezdett. Hogy miért? A válasz legtöbbször szinte csak egy legyintés: »Ki ér rá a rengeteg előadás és szeminárium mellett, . hem is beszélve a vizsgaidő- szakról, külön foglalkozni a tudományokkal ? Egyálta Ián : kit érdekel?... Tényleg: kit érdekel? Kaposvári diákokkal beszélgetve fedeztem föl, hogy az egyetemen vagy főiskolán eltöltött évek alatt »kicsiben« lejátszódik az a folyamat, amely a tudományos diákkör egész történetét jellemzi. A tanítóképző főiskola n az első éveseknek 30— 40 százaléka jelentkezik a körbe, s mire végeznek, az arány mindössze 8—10 százalék, — Miért jelentkeztetek a diákkörbe? — kérdeztem a »gólyáktól«. — Mert mondták, hogy érdemes. Meg, hogy a második év végére elkészített dolgozat már eleve jeles érdemjegyű szakdolgozatnak számít... Legtöbben ezt jelölték meg első szempontnak, és néhányuktól hallottam, hogy azért jelentkeztek, mert szeretnének valamivel többet tudni, mint amennyi a tananyag. Egyetlen olyan véleményt sem hallottam viszont, miszerint választott pályájukon veszik majd hasznát az alaposabb fölkészültségnek, a nagyobb tárgyi tudásnak.. • Hová lett tehát a kezdeti lelkesedés? Mivel magyarázható, hogy a fiatalok elzárkóznak attól a világtól, melyről nap nap után tanulnak? Az alapító tagok — visszaemlékezve a kezdetre — a tudományos diákkör megalakulását a maga módján forradalomnak tartották. Az új dolgok létrehozása már nemcsak a képzett tanárok joga volt: a hallgatók is megalapozhatták nevüket a szakmában.. Nemrég azonban panaszkodni hallottam néhány diákot: szerintük több oktató nyíltan akadályozza diákköri munkájukat. Mivel — szerintük — a főiskolán vagy egyetemen pedagógusokat, mérnököket, orvosokat képeznek és nem tudósokat; ha fontosabb nékik a »tédéká«, mint a délutánonkénti jegyzetelés, akkor nincs helyük a főiskolán. Hiszen komoly dolgozatot a hallgató — képzetlenségénél fogva — nem hozhat létre, tehát csak lógni akar,,« Segítség, ösztönzés nélkül senki sem elég bátor. Hogy melyik felsőoktatási intézményben mennyire veszik komolyan a »tédékát«, arra a kétévenként rendezendő tudományos diákköri konferenciák adnak választ. A zsűriben országosan, sőt nemzetközileg ismert szaktekintélyek vannak; értékelnek, bírálnak, s ösztönzést adnak. A diákköri munka tehát nem »lóg a levegőben«. A szakemberek azonban egyre gyakrabban csóválják a fejüket: egy-két remek dolgozat mellett egyre több a jelentéktelen, öt- lettelen, középszerű munka. »Mert nem veszik komolyan. Még a tagok sem.« Talán újabb »tédékás forradalomra« lenne szükség? Kár volna, ha a hasmos, az egész társadalom számára fontos kezdeményezés elsorvadna. Ambrus Ágnes — Figyelsz rám, Józsefem? — mondja méznél is édesebb hangon Mctrtika a nagyapjának. Hét éve minden bájával, nagyapja gyengéire ráérző pszichológusként hangzik a kérdés: — Szóval: figyelsz rám, Józsefem? — Tessék, kislányom — pillant föl József, a nagyapa, ölébe eresztve kedvenc újságját. ' — Várj egy kicsit, becsukom az ajtót — repül a szoba ajtajához Má'tika. — Nna, most már magunk vagyunk. Nagyapa nem tudja múe vélni ezt a nagy tito czatcs- ságot, várakozóan néz szemüvege fölött, fejét kissé megbillentve, unokájára. Ekkora nekikészülődét ez a szokatlanul komoly hang kíváncsivá teszi. Ez lenne az ő szeleburdi kis unokája, aki most ilyen szelíden pis og előtte? MftUői értekesiet lesz Az idén először találkoztak a kaposvári közművelődési albizottság tagjai. Az új ifjúsági és úttörő-művelődési központban tartották ülésüket, s elsőként az 1980. évi munkatervet vitatták meg. Ebben továbbra is fontos célként fogalmazódott meg a város közművelődésének az előremozdítása, a tanács munkájának segítése, a művelődési és oktatási intézmények tevékenységének elemzése. Az albizottság is újított a munkáján: ebbep az évben több helyszíni fölmérést végeznek azokban az oktatási intézményekben és vállalatoknál, amelyek be— suttogja alig hallhatóan Mártika. — Na és?.. Megmondjuk anyunak; kint van a konyhában. — Pszt, ne ilyen hangosan! — teszi mutató ujját a szája elé Márti. Nagyapa ösztönösen maga is suitogóra fogja a hangját: — Csak nincs valami baj? — Hát... csak szeretném, ha te mennél el, Józsefem — és nagy, kék szemével olyan esdeklően néz nagyapjára, hogy József már el is dönti magában: mindenképpen elmegy. De azért megkérdezi unokáját: — Miért szeretnéd, hogy én menjek el? — Mert tebenned megbízom ... Ugye, elmész? , Nagyapa bólint. Az igenlést jelentő fejbólintás után Márti ellátja nagyapiát a leamuUégesebb mUrukciszá mólót készítenek a közművelődési feladatok végrehajtásáról. A bizottság tagjai ezentúl, tehát nemcsak a beszámolók alapján nyernek képet a városban működő intézményekben, üzemekben folyó kulturális életről, ha-, nem maguk is gyűjtenek tapasztalatokat. Az albizottság kedd délutáni ülésén a városi könyvtár igazgatója számolt be az intézmény munkájáról, a fiókkönyvtárak és klub- könyvtárak tevékenységéről. A város és környéke olvasó- mozgalmát szervező intézményhálózat hétezer olvasót tartott nyilván a múlt évókkal, amelyeknek lényege: a tanár néni, biztosan elmondja, hogy rosszalkodik, hogy a padok tetején is ugrál és ez igaz is, de hát ezt nem kell itthon mindenkinek elmondani. Nagyapa szótlanul hallgatja. Márti ezt igen jó néven veszi, mert következő szavai szinte vallomásszerű- ek: — Hidd el nekem, Józsefem, igazándiból mondom neked: a szünetben muszáj futkosnom, mert különben a rosszaság bennem marad. Érted? — Igen, persze.,. Hát persze, hogy értem ... — Na látod, hát ezért — sóhajt föl Márti, és körberepüli a szobát. S repül, repül ki belőle a rosszaság, ami felgyülemlett benne az utóbbi három percben, míg nagyapával e fontos ügyben »tárgyalt«. Még egyszer visszarepül hozzá, s egy mondat erejéig megáll: — Tudtam. hogy terád mindig számíthatok, aranyos Józsefem! Kerner Tibor ben; csaknem ezerötszáz munkás iratkozott be 1979- ben a fiókkönyvtárakba. Az öt évvel ezelőttinél — két- ezer-hatszáznál —több olvasó vette igénybe a városi könyvtárak szolgáltatását. Két klubot működtettek 1977-ben, tavaly már tízre nőtt ez a szám. A közművelődésben betöltött szerepük fokozódott, a hatvanezer olvasó számára 1979-ben négyszázharminc rendezvényt tartottak.' Az intézményhálózatnak azonban csupán egy része tud ellátni ilyen feladatokat, néhány fiókkönyvtár a minimális működési felvételek miatt a kölcsönzést is csak alacsony színvonalon végezheti. A jövő igényét is kielégítheti a cseri klubkönyvtár, s noha nagy a forgalma a donorinak, fejlesztése elmaradt. Egy 24 négyzetméter alapterületű helyiségben foglalkoznak az olvasókkal, a tízezer lakosú városrészből nyolcszázötvenen fordulnak meg benne rendszeresen- Legmostohább »gyereke« az intézményhálózatnak a Pázmány Péter utcai: ez 16 négyzetméternyi területen működik, s a kölcsönzők sorba állnak az ajtó előtt, míg rájuk kerül a sor. A város környéki fiókkönyvtárak közül csupán a töröcskei fejlesztése szükséges. Bevált Kaposváron a bibllobusz: hét megállóhelyre megy, s így juttatja el könyvállományát az olvasókhoz. Fölvetődött, hogy egy újabbra is szükség volna, a kevésbé ellátott területeken. Nem beszéltünk eddig arról, hogy a városi könyvtárakban az olvasótábor menynyit olvas. Az öt évvel ezelőtti adatokkal ha összevetjük, csökkent a kölcsönzött kötetek száma. A beszámoló tehát számvetésre is késztet. Noha az olvasótábor gyarapításáról nem mondhatnak le, fokozottabban kell foglalkoz- niuk azokkal az emberekkel, > akik már egyszer beiratkoztak a könyvtárakba. Az idei célok egyik legfontosabb ja: javuljon az olvasás minősége is! H. B. Bizalom