Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
Üzenet a Duna-kanyarból FofiMvécwtZ kiállítás nyílt a megyei könyvtárban 9* A Gyökerek gyökerei a családban Közművelődési ismereteket oktatnak liiert János: Nyájtéianényekben és üzemi folyosókon, klubokban, A megyei könyvtárban tegnap délután megnyílt az országos fotóművészeti kiállítás, melyet tavaly Vácon rendeztek meg. A másodbemutató hírül hozta a Duna-kanyar Fotóklub — elismerten jól működő klub — szervezte országos seregszemle üzenetéi Hetvenegy szerző száztizenöt monokróm — fekete-fehér és barna-fehér; —, illetve tizenegy színes fotója szerepel a bemutatón. A pályázó fotózok egy harmada kapott lehetőséget, hogy részt vegyen e kiállításon, a műveknek csaknem az egy- hatoda került föl a falra. A jelentkezés és a szereplés közti szakadék oly nagy, hogy érdemes fölvétet: mi lehet az oka. Erről azonban csak azok vallhatnak, akik ezeket a munkákat elbírálják* A néző tehát azzál az anyaggal találkozik, amelyet gondos válogatás alapján mái' minőtóklub elnökének katalógus- előszava: kérdezi, hogy a kiállítás »fölhívta-e a figyelmet valamire, amin változtatni kellene«. Érdemes ezen is elgondolkodni! Hiszen mindegyik művészeti ág olyan új hajtásokat táplál, amelyek előbbre viszik a társadalmat az egyén boldogulását. Ha feleim akarunk Kocsis Ivánnak, akkor azt mondhatjuk, túlságosan általánosságban feje- •ződik ki a mi társadalmunk emberközpontúsága, humanizmusa ezekben a képekben. Amiért mégis tetszetős képek születnek e felfogás alapján, annak köszönhető, hogy a látvány ereje és művészi kifejezése alapján átélhetnek azok a szépségek, amelyek nem elégszenek meg ezzel az eredménnyel. A néző figyelmébe ajánlom Kollár István »?« tómű fotóját, azt a mai képzőművészeti irányzatok egyikével azonosuló képet, amely egy időszerű társadalmi kérdést vet föl: zavartalanul -tanulhat-e a kisgyerek az iskolaKaaMba Attfia: Történet a városomról Kaposváron « Somogyi Fotó- és Filmklub révén kétévenként a nemzetközi szemle, a Barátság Hídja fontos feladatot teljesít : iránytű, amellyel az amatőr fotósok és a fotóművészet iránt érdeklődő közönség tájékozódhat a legfrissebb irányzatokról és eredményekről. A napilapokból, szaklapokból, külföldi katalógusokból értesülünk a somogyi fotósok egyéni sikereiről, a a hazai országos kiállítások eljutnak más városokba is. Egyre több olyan bemutató is van, amelyet a Magyar Fotóművészek Szövetsége vándoroltál; Somogybáé in találkozunk ezekkel — művelődési iasítettek, sőt di jaztak. Az országos fotóművészeti kiállítás serlegét — a fődijat — Pattió Sándor színes fotói érdemelték ki: újszerű látványt nyújtanak, a magas fokú technikai tudás, bravúr mellett a színkompemá- lás tudatos, művészi gyakorlata dicséretes. A díjazott művek nemcsak értékrendet képviselnek, hanem jelzik a kiállítás sokrétűségét te. Akármennyire jellemző azonban ez a tarkaság, egy gondolattal összefoglalható: a magyar fotóművészet az emberség kifejezésének útját választotta, a humanitást. De gondolkodásra késztetett Kocsis Ivánnak, a Duna-kanyar Sá,5, *1;;"»'. M *i * .<■ A «*»■ "• ' K 9 ,v: p. u & ' V4 bán, míg otthon a nehéz terhekkel küzdenek a felnőttele? S két kép az újjászülető városokról! Kazsuba Attila egy buldózer rakományaként képzeli el — illetve: jeleníti meg — városának űj lakótelepét. A gyors változás, a gigászi küzdelem történelmi ábrázolása ez. Véle szemben Pataki Zoltánnak A ház című alkotása az új lakótelepek sivárságát perli. A kaposvári totósokról : szép ; számban és sikerrel szerepeltek a váci országos fotóművészeti kiállításon. Boksa Ferenc, Tóth Béla, Gyertyás László, » díjazott Csonka Béla, Juhos Nándor és Nágy László munkáival találkozhatunk a 17-ig nyitva tartó kiállításon. Bárányt Barna Tapasztalatunk szerint a 3—6 éves gyerekek életkori sajátosságai általában lehetővé teszik számukra a filmél- mények befogadását Az élmény hatása, a feldolgozás mélysége azonban, nagymértékben függ a film tartalmától. Az óvodás gyermek a játékában reprodukálja az időző este átélt filmélményt. Óvodásainknak több mint a fele nézte hétről hétre a Gyökerek című filmet. A legtöbb gyermekben ez félelmet váltott ki — másnapi viselkedésük, játékuk tükrözte a félelmeket. A gyermekek egymás közti beszélgetésének kedvelt tárgya a tv-nézés. Így azok is részesülnek a tv élményében, akiit nem látták a filmet. Megfigyeléseinkből sok mindent leszűrhetünk: a gyermekek sok időt töltenek a tv előtt, különösen hétvégeken, amikor alkalom kínálkozna a családi együttlétre, a sétákra, kirándulásokra, a közös játékokra, barkácsolásra. Más: sok szülő nincs tudatában a tv nevelési jelentőségének, és nem kíséri figyelemmel a hatást, nem veszi észre, hogy a gyermek nyugtalanul alszik, esetleg falriad. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a legtöbb szülő — ha ideje engedi — maga is válogatás nélkül nézi a tv adásait, és a gyermekek számára elég laza szempontok szerint szelektál. Nem kisebb baj, ha a tv-nézés elvonja a gyermekeket természetes tevékenységüktől, a játéktól, és rászoktatja őket a passzív időtöltésre. A gyermekek életmódja könnyen a műsor függvényévé válik. A gyermek óvodai viselkedése, nevelhetőségének függvénye a család életében történt változás is (a kis testvér születése, a szülők gyakori veszekedése, a válás stb.). A gyermekek elmondása alapján sokan azért nézik a tv-t, mert a szülők „nem érnek iá velük foglalkozni”. Gyermekeink többségé 'mindent megkap, ami fölösleges, és ugyanakkor nem kapják meg azt, amire a harmonikus személyiség fejlődéséhez szükségük volna. Gyakran tapasztaljuk, hogy a szülők egyszerre el- halmozzák és elhanyagolják, elkényeztetik és magéra hagyják a gyermekeket Sok gyermek van, akivel a szülők egyáltalán nem beszélgetnek, nem játszanak vele, akinek a nap folyamán szerzett élményei senkit sem érdekelnek. Tagadhatatlan, hogy a szülők időhiánnyal küzdenek, és a mindennapi élet rohanásában nem gondolnak rá: a gyermekre mindenképpen időt kell szakítaniuk. A rövid esti órákban esetleg együtt van a család, a gyermek — legalábbis lefekvésig — nincs kirekesztve a család életéből. Az viszont már nem jó, ha együtt nézik a tv-t, sok esetben az adós végéig. Korunkban a legnagyobb veszély, hogy idegileg túl sok feszültség éri a gyermeket. Ugyanakkor a gyermek ideg- rendszerének ellenállóképessége, illetve alkalmazkodóképessége csökkent. Mindez alapja lehet a legkülönfélébb pszichés problémák létrejöttének. Óvjuk, védjük gyermekeinket ettől — körültekintőbb, ésszerűbb neveléssel —, hogy elősegítsük harmonikus személyiségük fejlődését, tevékeny, produktív életét! Ügy gondolom, hogy minden szülő szeretné, ha gyermeke nyugodt, kiegyensúlyozott ember lenne. Különösen az ideges természetű szülők félnek attól, hogy gyermekük is ideges lesz. ök tudják, hogy az idegesség mennyi hátrányt és kellemetlenséget jelent a csalódban, munkahelyen. Az idegesség nem „fertőző betegség”, mégis terjed — mert terjesztik az ideges felnőttek. Visszatérve tehát a tévénézésre: gondolják meg a szülőik, hogy mit és mennyit nézzenek a gyermekek abból a programból, amit naponta kínál a műsor- ajánlat’ Bíró Gyulámé vezető óvónő Mindig csak amatőrök Három fiú összeállt... Még jó másfél évvel ezelőtt. Amikor szinte mindannyian tinik voltak. Együttest alakítottak... Három , jól öltözött, mérsékelten hosszú hajú, becsületesen dolgozó fiatalember. Ezt azoktól tudom, akik az iskolában tanítják, a munkahelyen iráhyítják őket. — Ki az együttes vezetőáe? — Olyan, hogy vezető, nincs, de leginkább Zolira hallgatunk. Neki van a legnagyobb zenei műveltsége: elvégezte a zeneiskolát Farkas Zoltán, a brácsás »civilben« esztergályos. — Hogyan kezdődött ? — Eégi barátok vágyónk. Valamikor egy utcában, egymás mellett laktunk, a szüléink össze jártak, mi pedig születésünktől ismerjük egymást mindhárman. Aztán Pista édesanyja meghalt, Feri szülei elváltak, ők elköltöztek, mi új lakást kaptunk. Mindhárman más középiskolába kerültünk : én gimnáziumba, Feri szakmunkásképzőbe, Sóvári Pista szakközépbe. — Gyermekkorunkban mindhárman jártunk zeneiskolába. Nekem gitárom volt — mondja Szabó Ferenc. Most végzi levelezőn a gimnázium második osztályát, egyébként szobafestőként dolgozik. — Gyerekkorunktól imádtuk a zenét. Zolinak voit egy szájharmonikája. Pista az apja nyűtt hegedűjét nyektette nyakra-főre... — Rengeteget játszottunk már akkor is. Aztán most, hogy összetalálkoztunk, tervezgetni kezdtünk. A szavakat tett kóvatte. Elhatározták, hogy szabad idejükben összejönnek, muzsikálnak. — Először csak a régi barátság vezetett bennünket — veszi át Zoltán a szót. — Aztán ahogy belejöttünk, egyre inkább kialakult bennünk, hogy komolyan kellene vele foglalkozni. — Milyen zene iránt érdeklődtök leginkább? Feri válaszol: — Mivel mindhármunknak, viszonylag jó hangunk van, nagyon szívesen foglalkozunk népdalokkal. Ebből született aztán az együttes hangszerösszeállítása: cselló, mélyhegedű és egy furulya, esetleg más fúvós hangszer, ahogy a dal kívánja. — Miért választottátok azt a nevet, hogy A három csibész? — Egyrészt mert szeretjük a mókás, vidám dalokat, másrészt úgy éreztük: egy kicsit fedi is a valóságot. — Hogy értitek? Feri elhúzza a száját: — Sohasem voltunk kimondottan jó fiúk. Ahogy mondani szokták: megértük a pénzünket... — Tervek, célok? — A magunk örömére és baráti körünk szórakoztatására muzsikálunk a legszívesebben. Vagy ha kis közösségek, klubok hívnak, minden ellenszolgáltatás nélkül Egyetlen egyet kérünk: azt, hogy mondják el véleményüket a »dolgainkról« . _ Nem vágynak arra, hogy kilépjenek a nagyobb nyilvánosság elé, hiszen — mint mondják — tisztában vannak szerény képessegükkel. Céljuk a vidám szórakozás és szórakoztatás. Meg a népzene népszerűsítése — a fiatalok körében. Körtesi Zsolt Három évvel ezelőtt; kezdődött a közművelődési ismeretek oktatása a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán. Érdeklődés hiányától nem kellett tartani: tanéven te átlag 15-en vettek részt a fakultatív oktatáson. A gyakorlati foglalkozások — tapasztalatcseréik — iránti nagy érdeklődésből arra következtettünk, hogy a fiatalok szívesen ismerkednek a közművelődés gyakorlati megvalósulásának formáival is. A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a képzés módszertana még kidolgozatlan agrár-felsőoktatási intézményekben. Az előadók is tanácstalanok voltak az anyag mennyiségiét és fontossági sorrendijét illetően. Figyelembe kellett vermi a különböző előképzettséget, érdeklődést. S máig is hiányoznak — bár megírását tervezik — a jegyzetek, a népszerű közművelődési „kézikönyvek”. Ma már falukutatással, a falusi életmód vizsgálatával is foglalkozunk, s bár még korai mérleget készíteni, megállapíthatjuk: érdemes volt szabad utat adni a főiskolán a közművelődés oktatásának. Sok gyakorlat illusztrálta az elméletet, és hasznosak voltak a látogatások: jól érzékeltették a lehetőségeket. Sokat segítettek a barcsi, a nagyatádi, a szentbalázsi köz- művelődési intéanények és természetesen a megyeszékhely: biztosították a hallgatók munkájának feltételeit, hozzájárultak, hogy a program a lehető legmagasabb színvonalú legyen. A formák azonban korántsem tökéletesek; e három év tanulságai alapján — a következő tanévtől — változásokat vezetnek be. A közművelődési szakkollégium célja, hogy elméleti ismereteket nyújtson az érdeklődőknek, s megtanítsa őket az elemzés, az ismeret- terjesztés és értékelés legfontosabb szabályaira. Nyilvánvaló tehát, hogy az oktatás leglényegesebb részét az elmélet es a rendszerezett ismeretek képezik. Aktivizálja a résztvevőket. A közművelődési feladatokat hatékonyabban végzik a főiskolai képzésben, s kialakítják a hallgatókban az átfogó társadalmi és szakmai felelősséget, az önmaguk és társaik iránti igényességet, a politikai-közéleti aktivitást. Berzence és Új-Zrínyivár 1684-ben Néhány soros tudósítást kapunk Somogy megye két egykori váráról Johann Christoph Wagner Deline- atio provinciarum Pannóniáé et Imperii Turcici... (Pannónia tartományainak és a Török Császárságnak leírása ...) című könyvében (Augsburg, 1684). Wagner különböző korabeli forrásokból szedte össze anyagát, A Somogy megye területéről csak a címben jelzett két várat említi a 4. illetve az 5. lapon. Íme, a német nyelvű könyv ide vonatkozó szövege, saját fordításomban ! »Presznitz (Berzence) egy elég jó erődítmény Alsó- Magyarországon. 1566-ban hódította meg a török, 1594- ben Zrínyi gróf (Graf von Serin) foglalta vissza. 1604- ben ismét a töröké lett, 1664-ben keresztény kézre került. Neu-Serinwar (Uj- Zrínyivár vagy Zerinvár) egy pompás erőd volt a Mura (Muhr) mellett nem messze Kanizsától (Co- nischa). Zrínyi Miklós gróf úr (Herr Graf Niclas vem Serin) építette a török ellen. Onnan indította portyáit, es nagy veszteségeket okozott az ősi ellenségnek. S&ért többszőr is ostromolták, a védők minden egyes alkalommal nagy veszteségeket okozva verték vissza őket. Végül 1664-ben Kanizsa várából a törökök nagy sereggel körülvették, ostrom alá fogták, majd általános rohammal — az egész keresztény sereg szemeláttá- ra — kézitusával foglalták el. Az őrségből mindazokat, akik nem vesztek a folyóba, lemészárolták. Csak néhá- nyan tudták életüket menteni. A várat ezután a török lerombolta. Máig sem tudunk róla, vajon azóta újra felépítették-e. A régi Zrínyi vár (Alt-Serinwar) a folyó túloldalán fekszik, az innenső partról alig látszik. Az utóbbi várat Zrínyi 1661-ben építtette. Helye a mai örtilos község Kakonya vagy Kokonya nevű dűlőjében volt a Mura és a Visz- szafoló árok közt. Mindössze néhány évig állt, mégis any- nyira jelentős volt a korában, hogy Wagner érdemesnek tartotta megemlíteni. Dr. Kálmán Béla egyetemi l SOMOGYI NÉPLAP