Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

VILA© ERP LET ARJAI, IS YES ÜLJETEK I SO 4/ •> ' • v*--— ;o /" , ‘ • ; ■ . T. '> * Ára; 1,60 Ft NÉPLAP I AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA • , XXXVI. évfolyam, 76. síém * 1980. március 30., vasárnap Egységben, a kipróbált úton Átadták a KB vörös vándorzászlaját Befejezte munkáját a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XXI. kongresszusa, nyilvános­ságra került a párt legfőbb fórumának határozata is. Az előzetes várakozást igazolta a tanácskozás, a K*iponti Bi­zottság beszámolója, a vita, a határozat. Nem ért meglepe­tés, s még kevésbé csalódás bennünket. Kipróbált politi­kánk fontos állomása volt a kongresszus, s ennek a kipró­bált politikának egyik leg­fontosabb eleme a nyíltság, az őszinteség, a párt és a töme­gek kölcsönös bizalma: ezért tudhattuk, mi lesz a kong­resszus jellemzője, ezért nem volt meglepetés, nem lehetett csalódás, váratlan az, aminek — a televízió, a rádió, a sajtó közvetítésével — szinte az egész ország tanúja, résztve­vője lett. Felelősségteljes, az eredmé­nyeket és a gondokat reálisan számbavevö munka folyt a kongresszuson, s a vita egy- egy részlete, valamint egésze a csclekvőkészség kinyilvání­tása volt: folytatni és az ed­digieknél következetesebben, célratörőbben végrehajtani a párt kipróbált politikáját. Életünk ezer színe villant fel a hozzászólók szavaiban, s mégis, ez az elkötelezettség, eltökéltség, a cselekvés egy­ségének erőteljes kívánsága ismétlődött a vitában, a Mi­nisztertanács elnökének mon­dataiban éppúgy, mint a cső­gyári munkás, a szénbányász, az orvosprofesszor, a terme­lőszövetkezeti elnök, a me­gyei első titkár, a tanácsel­nök. a SZOT főtitkára, a vál­lalati vezérigazgató, az egye­temi hallgató észrevételeiben, javaslataiban. Ebinek a ma­gatartásnak, a párt és a nép egységének megkülönbözte­tett hangsúlyt, elsődleges fi­gyelmet adott a vita össze­foglalásakor Kádár János, úgy értelmezve ezt, mint a Központi Bizottság vélemé­nyének megerősítését: van elegendő erőnk a gondok fo­kozatos legyűréséhez, a szo­cialista építómunka töretlen, de a megváltozott körülmé­nyekhez igazított, ezért sok­féle elemében a korábbiaktól eltérő folytatásához. Nem szűkölködött a kong­resszusi vita kritikai megál­lapításokban, bíráló észrevé­telekben sem. Mégis, nem akadt senki a szónoki emel­vényre lépők közül, akinek szavait ne szőtte volna át az eredmények öröme, tisztelete, értékelése. Az ötödik ötéves terv jelentős létesítményei, a népgazdaságban 1979-ben megkezdődött folyamatok kellő figyelmet kaptak, hi­szen az ilyen és hasonló ered­ményekre támaszkodva ha­ladhatunk tovább. Hogyan tovább: ezzel a kongresszus fő gondolati csomópontjához jutottunk el, mert a vita egy­öntetűen azt bizonyította, hogy dolgozzunk; mert dol­gozhatunk jobban, hatásosab­ban, a megváltozott körülmé­nyekhez rugalmasabban iga­zodva. s nemcsak a termelés­ben. hanem az élet minden területén. Van világos célunk és van erőnk —■ mondotta a Központi Bizottság beszámo­lójában Kádár János, szinte jelszóvá fogalmazva az ilyen elhatározásokat és törekvése­ket, egyben indokolását is ad­va az örvendetesen gyarapo­dó, a holnapot jól szolgáló tetteknek, terveknek, ame­lyek máris kézzelfoghatóan igazolják: kollektívák serege alkalmas és képes rövid idő alatt felnőni a magasabb kö- v ctciuaetyekhc*, Sokféle szemszögből igazol­ta a kongresszus, hogy növek­szik azok tábora, akik föl­hagynak a megszokottal, a rutinnal, akik más módon gondolkoznak eredményes­ségről, a kezdeményezés ér­tékéről. társadalmi fontossá­gáról, mint eddig. Tagadhatatlan, hogy társa­dalmunk bizonyos része nem elég fogékonyan figyelte a világban végbemenő változá­sokat, a magyar népgazdasá­got a felszabadulás óta leg­súlyosabban érintő hatásokat, azt vélve, nines közünk hoz­zá. A szocialista Magyaror­szág kiállta a világgazdaság változásai okozta próbát, a tömegek nagy politikai érett­ségről tettek tanúságot, ám elkerülhetetlen volt a felis­merés: a megszokott módon elért teljesítményeink nem elegendőek. Majdnem hatvanan léptek fel küldöttként a kongresszu­si terem szónoki emelvényé­re. s mindannyian fontosnak tartották, hogy emlékeztesse­nek, olykor bíráló szavaikkal is, az országénítő munka nagyszerű eredményeire, amit a Központi Bizottság beszá­molója így fogalmazott meg: nagyot, maradandót alkotott a párt vezetésével a dolgozó magyar nép. S éppen ennek a megalkotódnak a féltése, megőrzésének vágya, annak fölismerése, hogy van mit megvédenünk. megszilárdí­tanunk, van mire építenünk a jövőt, csendült ki a kongresz- szuson felszólalók szavaiból. Azt a jövőt, amelyben nem szűnnek meg a békés alkotó­munka feltételeinek folya­matos megteremtésére, meg­tartására tett nemzetközi erő­feszítéseink. a szövetségi po­litikánk bevált gyakorlata, a társadalmi fejlődésnek a programnyilatkozatban fog­laltakkal megegyező iránya. Ennek a jövőnek ötvöző anyaga az ötnapos munkahét is, a családi pótlék fölemelé­se (elsősorban a három és több gyermeket nevelőknél), az egyenlősdi kényelmes gya­korlatának föladása, a kezde­ményező kollektívák, veze­tők fokozott támogatása, megbecsülése. Kommunisták serege, *12 ezer párttag nevében, meg­bízásából tanácskozott, hatá­rozott a XII. kongresszus. Mégis, joggal feltételezhet­jük: a dolgozó nép széles tö­megei nevében is tehette ezt. A kölcsönös bizalom, a nyílt­ság. a kipróbált politika foly­tatásának óhaja arra a gya­korlatra támaszkodik, ame­lyet a párt majdnem negyed- százada folytat, s amelynek köznapian megfogalmazott lényege az elvi kérdésekben a tántoríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában a ru­galmasság. Hazánk nemzet­közi tekintélye ugyancsak en­nek a politikai módszernek a következménye, hiszen — a kongresszusi határozat fogal­mazásával élve — a nemzeti érdek elválaszthatatlan az internacionalizmustól, a bé­kéért vívott harctól, a népek közötti megértés és barátság útjainak keresésétől. Befejeződött a kongresszus, kezünkben vannak a doku­mentumok, megkezdődhet az útmutatások helyi földolgo­zása, az elfogadott határoza­tok végrehajtása. Feladataink nem könnyűek, sőt, sok terü­leten súlyosak, bonyolultak, kemény próbát tartogatok. Eltökélten, egységesen mun­kálkodva azonban ezeken a feladatokon is sikerrel túlju­tunk. A villamossági gyár fiataljainak kitüntetése Szépítik a településeket ünnepelni jöttek össze a Kaposvári Villamossági Gyár fiataljai. Nem mindennapi alkalom volt ez a pénteki. Magas kitüntetéssel jutal­mazta a KISZ Központi Bi­zottsága az üzeni Sallai Im­re KTSZ-hizottságát: a So- mogvba jutó három vörös vándorzászló egyikét ók vet­ték át. Az elmúlt mozgalmi év munkáiát — amelynek díja e kitüntetés — Sárdi Árpád, a városi KTSZ-bizott- ság titkára értékelte. A 2fil tagot számláló üze­mi KISZ-bizottság kilenc alapszó -vezetet irányít, ebből hat fizikai, há-om műszaki és adminisztratív dolgozókat tömörít. Az értékelésben el­ső helyen említették a fia­talok gazdasági és társadal­mi munkáját: nagy gondot fordítanak az anyag- és energiatakarékosságra, fel- jánlást tettek a selejt csök­kentésére, s részt vetitek a többgépes munkarendszer bevezetésében. Tavaly a KISZ-tagok 24 újítást nyúj­tottak be, s ezek révén 1— 1,5 millió forintot takarítot­tak meg. Több alapszerve­zet szerződést kötött üzemé­vel az exportpiaciatok tel­jesítésére, s 13 ezer 500 tár­sadalmi munkaórát számol­tak el — ennyit dolgoztak tavaly kommunista műsza­kokon és a gyermekintézmé­nyekben. A gyermekév tisz­teletére szervezett két kom­munista műszakon például kétmillió forint értékű ter­méket állítottak elő. A ka­posvári KISZ-esek vállalá­sához — a Kassai utcai óvo­da építéséhez — szántén hoz­zájárultak. A szakmai mun­kák mellett 25 ezer forintot gyűjtöttek az óvodának. Ez csupán néhány adat a vil­lamossági gyár KlSZ-esei- nek munkájáról, ám jól mutatja: méltó kezekbe ke­rült a vörös vándorzászló, amelyet Szenes Imre. a me­gyei KISZ-bizottság első titkára adott át Frank Sán­dornak, az üzemi KISZ-bi- zottság titkárának. A zászlóra úttörők, a ka­posvári üzemek KISZ-esei és néphadseregünk egyik ala­kulatának képviselői kötöt­tek szalagot. A KISZ KB dicsérő oklevéllel jutalmazta a Kállai Éva alapszervezetet, s az ifjúsági mozgalomban végzett eredményes mun­káért többen kitüntető jel­vényt kaptak. Ekkor osztot­ták ki a kiváló munkáért jutalmakat, s az alkotó ifjú­ság pályázat díjait is. Tegnap ünnepélyesen fel­avatták az é=zak—déli met­ró új, a Nagyvárad tér és Kőbánya—Kispest vasútál­lomás közötti szakaszát, ameivet ma hajnali fél öt­től kapcsolnak be a buda­pesti tömegközlekedés vér­keringésébe. Az ünnepség színhelye a Határ úti állo­más volt. Az eseményen részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Méhes Lajos, a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kára és Sarlós István, a Ha­zafias Népfront Országos Társadalmi munka az Sok munkahelyen és tele­pülésen tartottak tegnap kommunista szombatot a Sziklai Sándor vasöntő szo­cialista brigád felhívása nyo­mán. A Kaposvári Húskom­binátban például az előző, szombaton és most is dol­goztak: egy héttel ezelőtt száznegyvenen az üzemben, hatvanötén a sántosi juhte- lepen végeztek hasznos tár­sadalmi munkát, s hét köz­ben is folytatták annak a területnek a megtisztítását, ahol majd sporttelepet ala­kítanak ki. Tegnap egy honvédségi KISZ-szerve­zettel kötött szerződés alap­ján huszonhét katona, a tanácsának főtitkára. az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai. Szépvölgyi Zoltán, az MSZMP KB tagja, a Fővá­rosi Tanács elnöke ünnepi beszédében átadta Kádár Jánosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titká­rának szívélyes üdvözletét és jókívánságait mindazoknak, akik részt vettek az új metró-szakasz tervezésében és kivitelezésében. • * * Az új métrószakaszt be­mutató cikkünk a 10. olda­lon. ősborókásbon kombináttól pedig húsz fia­tal rakta a vasat a teher­autókra. Eddig több száz mázsa hulladékot szállítot­tak a MÉH-telepre. A tegnapival még nem' fejeződött be a társadalmi munka: sok a tennivaló, hiszen rendezni kell a tere­pet is. Több városban, faluban dolgoztak tegnap, így Mar­caliban az MHSZ-lőtér pa­vilonját kezdték építeni, parkot rendeztek. Barcson a Május 1. parkerdőt és az ős­borókást tették rendbe; Fo­nyódon fát ültetlek, a sport- csarnoknál dolgoztak, Or­dacsehiben utcát köveztek. Somogyud varhelyen az er­dészet szocialista brigádja és a katonák együtt parko­sítottak, a berzenceiek a ré­gi iskolánál, a tsz-majorban takarítottak. Parkosításon dolgozott tegnap az alsóbé- latelepi F óvárosi Gyermek­otthon üdülőjében a bala- tonfenyvesi vasútállomás Béke szocialista brigádja is : tizenketten több mint - há­romezer forint értékű mun­kát végeztek. Ma Lábodon az általános iskolások szüleinek egy ré­sze az iskolaépítésnél dolgo­zik, a többiek pedig — né­hány utca lakói közösen —« Kiserdőnél, g megszűnt vasúti területet parkosítják, a sportpályánál kerítést és tribünt építenek. Javítják a Szabadság és a Beák, vala­mint a Lenin utca útját; a tsz gépműhelyének, az iro­dának és a fogyasztási szö­vetkezetnek a dolgozói Lá- bod főterét csinosítják. Felavatták a metró új szakaszát Uj történelmi korszak kezdődött 35 éve Járási felszabadulási ünnepség Nagybajomban Hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára emlékeztek tegnap délután Nagybajom­ban. A járási ünnepség résztvevői a ragyogó napsü­tésben a nagyközségi tanács elől gyalog vonultak a Szov­jet hősök emlékművéhez; az élen az úttörők haladtak csapatzászlóval, vörös és nemzetiszínű lobogóval. Messzire vitte a szélt a dalt; »Április négyről szóljon az ének ...« Csaknem ezeröt - százan jöttek Nagybajomból és a járás községéiből erre az ünnepségre. , A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után szavalat következett, majd a nagybajomi iskola énekkara adott elő két indulót. Bakó László, a nagybajomi nagy­községi pártbizottság titkára nyitotta meg a felszabadulá­si ünnepséget, hangsúlyozva: e történelmi sorsforduló ju­bileumát és fejlődésünk több mint három évtizedes eredményeit ma úgy ünne­peljük, hogy egyben a XII. kongresszus határozatainak jegyében előre tekintünk, készülve a" további felada­I tokra, melyeknek megoldása »tóhbrevisz a fejlett szocia- ,o,a társadalom fölépítésé­I ben. Ezután Tóth Károly, a megyei tanács elnökhelyette­se lépett a mikrofonhoz. — Itt, Nagybajomban és környékén négy hónapig dö­rögtek az ágyúk • azért, hogv néhány nap múlva, 1945 április 4-én — immár 35 éve — egész Magyarország felszabaduljon. E harcok ál­lomásai voltak annak a gi­gászi küzdelemnek, amelyet a nagy szovjet nép és hős fiai vívtak a hitleri fasiz­mus ellen, nemcsak a szov­jet föld felszabadulásáért, hanem a környező országok, köztük Magyarország felsza­badításáért is. Az ő ember- fölötti küzdelmük eredmé­nye, hogy 1945. április 4-e a magyar nép életében tör~ ténelmi sorsforduló: a leg­nagyobb nemzeti ünnepünk. A felszabadulás nemcsak a háború végét jelentette szá­munkra, hanem egy új tör­ténelmi korszak kezdetét is ... A szónok fölidézte e 35 év történelmi eseményét. ha­zánk és megyénk fejlődését, majd beszédét így fejezte be: — Szemünk előtt van a kongresszusi terem ahol pártunk a XII. kongresszu­sát tartotta, fülünkben cseng Kádár János elvtárs előadói beszéde és vitazárója Fris­sen élnek bennünk azok a gondolatok, amelyek a kong­resszus vitájában elhangzot­tak, megfogalmazódtak. Né­pünk haladó hagyományai­hoz, a 35 év eszméihez és eredményeihez akkor le­szünk igazán hűek. a jövő építését akkor és úgy szol­gáljuk igazán jól. ha a kon’T”°" szűrön elhangzottak, a párt programja szerint élünk és dolgozunk. Az énekkar által előadott induló után megkezdődött a koszorúzás. Elsőként Gál Sándor, a járási pártbizott­ság első titkára és Klencsir Gábor, a járási hivatal el­nöke koszorúzott. /

Next

/
Thumbnails
Contents