Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
Harminc szál rózsa az íróasztalon — Hogyan telt el ez utolsó munkanapja? — Délelőtt Segeaden jártam, az összeírással volt valami fennakadás. Amikor hazatérve benyitottam az irodámba, az asztalomon harminc szál rózsából kötött «ökör fogadott. És jöttek a kollégák... De én akkor nem tudtam búcsúzni. Megígértem, hogy majd visszajövök. és mindenkitől elköszönök. — És az első nap? — Rettenetesen izgultam, amikor négy polgárit végzett kislányként benyitottam a kapo&méröi községházára. Főnököm, a főjegyző szigorú ember volt Rámutatott a jogszabálygyűjteményre, hogy tanulmányozzam, ém aszerint végezzem el a feladatomat Ennyiből állá • fölkészítésein. Annak a napnak és a következő heteknek, hónapoknak ez emléke harminchét év óta kíséri Fekete Józsefenét, a nagyatádi járási hivatal immár nyugalmazott igazgatási o®hál y vezetőjét. Sokat tanai* kemény kezű feletteseitől. Mindenekelőtt önállóságot Ez pedig a tanácsi munkában fontos követelmény. Még akkor i«, ha jogszabályok tömege határozza meg a tennivalókat. Sót: éppen ezért Hissen a rendelkezések csak keretet adnak a cselekvéshez, a döntésbe®.. IfiT a tanácsi munka, az igazgatási tevékenység afkoíó folyamatnak tekinthető., — Valóban. Bisam • jogszabályokat — bármilyen furcsán hangzik is — sokféleképpen lehet alkalmazni. Nem mindegy, hogy valaki ügyeket intéz vagy emberek gondjait igyekszik megoldani. Én az utóbbit próbáltam szem előtt tartani, bárhol dolgoztain is. A harminc szál rózsa ott. az íróasztalon azt a három évtizedet jelképezte, «mélyet a járási hivatal — illetve elődje, a járási; tanács — igazgatási osztályán töltött. A szervezet megalakulása ófá kötődik é tevékenységhez en helyhez. • Olyan jártasságot szerzett ebben a ' sasrteégSMö hivatali munka-' ben, melynek szabályai ugyancsak sűrűn váltak*«-: lak, hogy döntés«, intézkeKlSZ-titkárváltás Kánfinő ém hócstoó mm~ vak, «folyara meg eeeziebts wa marian, majd egy kis uiegkonnyébbufea, ötévi tilt-, karság után újra »egyterű” KlSZ-tag lett <k Dobor Márta, az OTP megyei igazgatóságának jogásza. — Máért adta ét * ■tafo- tabotot? — Ügy érjem, cáég volt ennyi. Most jói működik az alapszervezest, jobb ilyenkor átadni a megbízatást. A munkámban nagyobb lett- a felelősség, sokféle dolog közt kell megosztani az időmet} a KJüZ-szel már nem tudtam volna annyit törődni, miné, odriig, — A kapcsolat, gondokon, azért nem szakad meg... — Persze, hogy nem; meg sem tudnám állni, bogy ne segítsek, Egyébként is csak a tisztségről köszöntem le. » tagságom megmarad, — Vannak-e aajátcaaágai munkachelyulBÓát * moagainú munkának! — Am egyűt, hogy baszoixnyole xvo mellett csak hét férfit számlálunk. A másik: munkánk nagy részét a szervezés tölti ki, mivel négy külön épületbe«» dol- goizunk, • így az egyeztetések elég sok gondot okoznak. Aztán az alapsaervezet tagságának háromnegyed része család«, néhányan vidékről járnak be... Változást varok most attól, hogy kivesszük a kapcsolatot a SAEV egyik alapszervezetővel. — Milyen tanárnőt adna az új KISZ-titkárnak? — Az egyéni feladatvállalások ellenére a legtöbb munka a vezetőségi tagokra hárul; magamról tudom, miiyen sok időt vett el, mert az esnber gyakran inkább megcsinálja maga, mint hogy másoknak -könyörögjön-. A munkát kellene jól megszervezni. A választás rvü » kisebbség került előnybe: férfiak, közül választották a titkárt. — Elég sokat gondolkodtam azon, hogy elvállaljam-e — mondja Lantos Imre. — Nemrég' nősültem, és a titkári teendők sok időt vesznek igénybe. Amiért mégis mellette döntöttem : jólesett a bizalom... Marta remek titkár volt; az aiapszarvezet munkáját mtedoBjttt «Baaortgte, szeretném folytatni; * — Van-e, am akar hwiilulT ~~ ....... ^ “-ií- A következő é¥et WV- zösen tervezzük, tartalmilag az előzőt folytatjuk. Hoazá- szólásomban azonban beszéltem arról ia, hogy", a sport- rrrunka gyenge volt; • léte-'» sitinónyek hiányát emlegetik a fiatalok, de én úgy latom, nemcsak ez a baj. Egy kicsit tevékenyebbnél} kelje- ; ne lenni, altkor könnyebben, megtalálnánk a lehetőségeket. Természetesen- ami a beszámolóban hiányosságként Kerepel, arra most' jobban, odafigyelünk. S jó ideig szükségem lesz a régi KISZ-titkár tanácsaira, tapasztalataira. I. Ë. dései megalapozottak, »támad hatatlanok- voltak Közben emberek gondját-baját ismerte meg, kisiklott életeken, elesett családok sorsán igyekezett segíteni. Nemcsak hivatalból, őszinte emberségből Is. A járás községeiben sok-sók ismerőse köszönti ma is barátsággal; köztük olyanok is, akiket munkája során kénytelen volt elmarasztalni. Hiszen egyebek között a kisajátítási, lakás- és gyámügyek is hozzá tartózták, sokáig első, majd később másodfokon. (»Számos ügy keletkezésit meg lehet előzni kellő felvilágosítással, magyarázattal. Ettől nem szabad sajnálnunk az időt. Másrészt az emberek a számukra kedvezőtlen döntést is könnyebben, elviselik, ha az indoklás során nem feledkezünk meg a tiszteletről, amely minden ügyfelet megillet.“) A járásban úgy ismerik, mint mindig segítőkész, türelmes. figyelmes, a hozzáfordulókkal együttérző hivatali dolgozót. Fölöttesei és munkatársai következetességét, pontosságát, kiegyensúlyozott egyéniségét, szervezőkészségét, alapos fölkészültségét, napra kész jogszabályismeretét említik, Meg a szigorúságát — önmagával és munkatársaival szemben. Fekete Józsefné harminchét évig dolgozott az állam- igazgatásban. Olyan posztokon, amelyek közvetlen, mindennapi kapcsolatot követeltek a lakossággal. Nem látványos »kiállásokkal-, hanem felelős, ' megfontolt döntéseivel képviselte az államhatalmat, minidig igaz hittel, teljes szívvel. Életművét s Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el. Társai megbecsülését pedig az is jelzi, hogy nyugdíjas létére továbbra is a hivatali pártszervezet vezetőségi tagjává választották. E megbízatás teljesítése jelenti azt a kapások amely továbbra is egykori munkahelyéhez köti. Utódja friss diplomás gásznó. Ideje a%' volt jrá hogy elmeleticWDlsa'r^iemr■SffiSJSIïî dókét is megszerez»*., Fekete : Józsefné azonban nem úgy fogadta, mint annak idején, őt a. főjegyző: rövid idő alatt is igyekezett a legtöbbet átadni neki hosszú évek során 'felgyülemlett Ismereteiből, fölhívta figyelmét a munka . sajátosBákájrü, bemutatta' az emberekét, a működési területet. Ét* közben ízelítőt adott a tanácsi munka, az igazgatási tevékenység stílusából, példát a korszerű ügyintézésből, ami nála mindig egyet jelentett az emberért váló törvényességgel, r. u. flknaszedők Mindennap a halálba indultak Bronzból készült, koszorúval övezett halálfej,« jelvény — ezt a megkülönböztető jelet hordták a 33 esztendeje, 1945 jtora tavaszán a Kaposváron alakúit tűzszerész-műszaki alakulat &k naszedő katonái. A jelvény a valóságot tükrözte: a halálba indultak mindennap — hogy életet, életeket mentsenek. Baráti találkozóra hívta meg néhányukat a Somogy megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság, hogy emlékezzenek a 35 évvel ezelőtti eseményekre, az aknákkal, lövedékekkel teli somogyi falvakra, az ezerszer—tízezer-: szer vállalt életveszélyre. Ez együtt járt ugyanis a robbanószerkezetek, az ugró-, taposó-, tányér- és üvegaknák, illetve lövedékek, gyutacsok eltávolításéval, Hős társaikra is emlékeztei-:, akik ezer meg ezer somogyi ember életének megmentése érdekében saját életüket áldozták feL öten vannak: Birovifs József, Zsirai Gyula, Hiczó György kaposvári, Nézics Ferenc berzencei és Kila Zoltán fonyódi lakos. 1945 és 1950 között voltak aknaszedők, más es más. teriileHalaJ fejes afcnászjéfvény. I«« >'r*58» -boo.**« öv».«» WalwáHimrilfl 11 korán, 'rokkant -, ; nyugdíjasként hagyták abba munkájukat. Nézics Ferenc csonka keze erre emlékeztet, s Kila Zoltán testében ma is benne van egy aknaszilánk. A reszkető kezek, .a megromlott idegek örökre -kitöről- hetelen nyomokat hagytak rajtuk. — Egyenruhánk sem volt kezdetben. -Csak egy nemzetiszínű karszalag a civil öltözékhez, meg az orosz és magyar nyelvű igazolványunk bizonyította, hogy hivatalos engedéllyel szedhetjük az aknákat. Amelyik faluban voltunk, a lakosság Milyen a tmk? Az adottságokhoz alkalmazkodó karbantartás Közismert rövidítés a tmk: tervszerű, megelőző karbantartást jelent. A hangsúly a jelzőkön van... Kaposvár legújabb üzeme a Csepel Művek Kaposvári Egyedi Gépgyára. Új gyár, új gépekkel, amelyek állagának megóvása alapvető feladat a termelés biztonsága szempontjából. Vajon valóban tervszerű, megelőző karbantartást végez-e a gyáregység tmk-csoportja? — kérdeztük Csanádi Imre üzemfenntartási osztályvezetőtől. — Üzemfenntartási osztályunk a múlt év elején alakult, előtte lényegében »tűzoltó munka» folyt itt. a karbantartás ne«» volt megszervezve, Ez persze: abból út adódott, hogy új s gyár, * meg mindig jönnek uj gépek, amelyeket a karbantartóknak kell beállítaniuk. Gondot okozott számunkra, hogy nem lehet »készen kapni-« olyan speciális tudású karbantartó .szakembereket, akiknek a munkájára a - korszerű'gépek és technológia mellel,! szükség-van. E főiként villamos szakemberekre vonatkozik: az iskolában például a leendő vil» lány szenünk # kapcsolok bekötését tanulják, itt viszont tirisztoros vezérlő berendezéséket kell javítaniuk... — Milyen módszerrel dolgoznak a gyárban a gépkarbantartok? — Ezen a területen gyakorlatilag a nulláról indult a gyár, kezdetben még tmk-' raktár sem volt, pedig a tervszerű e* gyors karbantartás egyik feltétele a folyamatos alkatrészellátás. Amikor megépült a raktár, megkezdődött a feltöltése alkatrészekkel. Vannak olyan speciális gépalkatrészek, amelyek külföldről esetenként két év alatt jönnek meg, ezért, amint beérkezett a gyárba egy-egy új gép, azonnal feladtuk az alkatrészrendetest, Ennek most kezd mutatkozni az eredménye. — A karbantartó tevékenység további két feltétele a munkaerő és a pénz: — Mi úgy tudtunk wi adottságokhoz alkalmazkodni hogy karbantartási szempont >1 a gépparkot"es:'ipö>to':r- osztottuk. Az első csoportú;' a legfontosabb, kiemelt gépek ' tartoznak, ' ezeken a klasszikus er telem ben vett tervszerű, megelőző karbantartást végezzük. A második csoportba olyan gépek sorolhatók, amelyek meghibásodása nem okoz nagyobb termeléskiesést Ezeknél megvizsgáljuk, hogy el lehet-e halasztani a karbantartást, mert kénytelenek vagyunk takarékoskodni a kapacitással. A harmadik csoport a termelésben közvetlenül részt nem vevő gépeké ; ezekkel csak hiba esetén foglalkoznak a karbantartók. A negyedik csoportba az elavult, elromlott gépek tartoznak. A tanműhelyi gépeket például nyaranta, az oktatási szünetben kampányszerűen javítják ki a gyár karbantartói. — Ez meg terv vagy már gyakorlat? — Az idén indul be a gyakorlat, a múlt ev végén készültek el a karbantartás éves, .havi ciklusokra lebontott tervei. Az igény.eket összhangba hoztuk a kapacitással; az idén 7—-7,9 millió forintot tervezünk üzemfenn- I tartásra, A. Januári összesítés szerint az év első hónapjában csaknem félmilliót költöttünk karbantartásra. f. a által élelmet ettük. Előfordult Borortkán, hogy a bíró azt mondta : nincs számunkra már élelem, meg aztán akna skies a községben, menjünk tovább. Amikor egy hatalmas robbanás történt a mezőn, akkor volt minden.,, »Műszerük-« egy- egy jókora bot volt, azzal szurkát ták, tapogatták maguk előtt a földet: hol, merre réjtóttk akna, a robbanóanyag. Volt bőven, ezer és ezer. Néhány évvel ezelőtt Takács József, aki abban az időszakban bíró volt Ötvörikónyiban, így emlékezett vissza: — Rettegés volt minden lépésünk... A németek a kutat, a kamrát, az asztalt' ' is telerakták aknákkal; féltünk bármihez is hozzáérni. Az aknászoknak köszönhető, hogy elmúlt ez a félelmetes időszak... Alekszandr Dimov bolgár műszaki őrnagyot idézik, aki katonáival segített az önként jelentkező embereknek . a veszélyes feladatra való fölkészítésben. Vezér Árpád századost, aki hosszú ideig két megyében irányította ezt a munkát. Hujber Ferenc őrmestert, járőrparancsnokot, aki egymaga húszezernél több aknát hatástalanított. Azután Németh Ferencet, Pirity Zoltánt, Dunai Józsefet, Papp Istvánt, Mányoíá Istvánt Zsirai Gyula féltve őrzött szomorú emléktárgyat, egy gyász jé térítést Vesz elő. Hat aknász tragédiáját tudatja a hozzátartozókkal, à barátokkal : ‘‘ »fSpstorics Sándor, Nagy István, Orbán Elek, B. Szekeres László? Andok István, Schmellner Rudolf ' 1947. „március 27-én egy fel- ' robbant német hasábaknáüol életét vesztette.« - ...... S még hányán? Neveket sorolnak. Örökre eltávozott katonatársakat, akik végigszenvedték a háború poklát s amikor már hazamehettek volna családjukhoz, akkor áldozták föl életüket. Sorolják azokat, akik karjukat, lábukat, szemük világát vesztették, rokkantak lettek — embertársaik biztonságának megteremtéséért végzett áldozatos tevékenységük közben. Csaknem kétszáz aknász áldozta ' föl abban az időben életét Valamennyiüket Búcsúztatták Budapesten az akkori Ludovika előtti gyászszertartáson, ahol hosz- szú sorban álltak a fekete lepellel letakart koporsók. — Ott voltam én is a térjem végső búcsúztatásán.., kislányommal; ő az édesapját soha nem ismerhette meg. Döbbenetes tragédia volt... Férjem aknász barátai — Váguszt Jenő és Rajnai Géza —, amikor a robbanás megtörtént, vigasztaltak, bátorítottak... S azután a gyásszertartáson ott láttam az ő koporsójukat is... Sostorics Sándorné szavait nem lehet — nem szabad — elfelejteni. S , nem felejthetjük a legendás bátorságáról ismert Ledermayer Lajos tűzszerész őrmestert sem, aki ezrével szedte o&z- sze Kaposváron, Hetesen, Jutában az aknát, a gyutacsokat. A kaposvári Hangya-telepről 90 ezer gyutacsot vitt el s adott a bányák munkájának a megindulásához, a kaposvári vas útállomásról pedig 14 máza* trotilt (ez » fel várost levegőbe röpíthette voiosj. Sostorics Sándor. Hősi halált halt március 27-én. 1*TJ. Nagyhajóm kCmyékén SW ezer aknát szedtek össze ... Elfelejtheti-e Kisiván Imre — ő egyedül 11 149 aknát hatástalanított — azt a pillanatot, amikor a Sió-csatorna környékén egy fölrobbant aknától megsérült? És súlyosan sebesült társát, a kőröshegyi kétgyermekes Erdélyi Józsefet — miután saját, összetépett ingével kötözte be — karjaiban vitte az orvoshoz. Sajnos, már nem tudtak rajta segíteni Miért vállták? Miért tették kockára az életüket? Talán a bátorságukat akarták fitogtatni ? — önként mentünk, hogy megszűnjön megyénkben a rémület, megindulhasson az élei Most, megrokkanva is azt valljuk: ha újból kellene, és tudnánk mi lesz a következménye, akkor is vállalnánk. Nem a saját, hanem honfitársaink életét féltettük ... — így emlékeznek vissza 35 évvel ezelőtti elhatározásuk indítékára. Az ő munkájukat folytatja ma a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett aknakutató- zásrióalj, amelyik az ősszel baráti találkozóra hívja az életben maradiakat. Azokat a bátor embereket, akik a tragédiák után sem hátráltak meg. Folytatták a veszélyes munkát. Sokan közülük nem tértek vissza családjukhoz vagy örökre megnyomó- rodtak — de ezreket mentetlek meg. »A nem pontot* adatok szerint Somogybán a front idején meg az utána következő hónapokban 1805 ember - vesztette életét aknáktól, lövedékektől. Csak Nagybajom környékén 300- nál többen haltak meg!« — írta 1948 májusában 4 Somogyi Világosság. S mennyi lett volna még az áldozat? Hiszen napjainkban Is találnak a földek rejtekében, régi épületek alatt, erdőben és másutt aknát, veszélyes háborús lövedéket. Ilyenkor az aknászokat hívják. Tíz éve, 1970-ben például 124 ezer tonnányit semmisítettek meg. Harmincöt éve, ezekben a február végi — március eleji napokban gyülekeztek Kaposváron, hogy elinduljanak az aknamezőkre. Mindennap a halálba indultak, ezerszámra semmisítve meg kezdetleges eszközeikkel az ártatlan emberekre veszélyes aknákat, lövedékeket. Azok, akik itt éltek, nem felejtik el e bátor embereket, « azt vallják, amit a seregélyes! tragédia után 1947 márciusában a székes- fehérvári Kis Újság írt; »Nevüket a magyar elet megteremtéséért . vívott küzdelem hős áldozataiként emlegetik majd h zalai László
