Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

£ t VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJEIEKI " SOMOG/I U\> Axo: 1,20 ö NÉPLAP AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI, évfolyom, 74, sióm 1980, március 28.. péntek KÁDÁR JÁNOS VITAZÁRÓ BESZÉDE Befejezte munkáját az MSZMP XII. kongresszusa Megválasztották a párt vezető szerveit Negyedik munkanapját kezdte meg tegnap reggel kilenc órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Az elnöklő Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke tájékoztatta a küldötteket, hogy továbbra is nagy számban érkeznek a kongresszust köszöntő táviratok, itthon és határainkon túl is nagy figyelemmel kísérik a magyar kommunisták küldötteinek tanácskozását. Ma reggelig — mondotta — csaknem hétszáz távirat, levél érkezett. Újabb üdvözletek érkeztek a külföldi testvérpártok­tól és más haladó szervezetektől is, többek között az angolai MPLA-Munkapárttól, a Bolíviai Kommunista Párttól, a Guatemalái Munkapárttól, az Indiai Kommunista Párttól, o Japán Kommunista Párttól, a Jordániái Kommunista Párttól, a Mozambiki Felszabadítási Fronttól, a Panamai Néppárttól, a Guinea-Bissau és a Zöldfoki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjától. Losonczi Pál bejelentette, hogy összesen 156-an jelentkez­tek felszólalásra, s az első három napon 55-en kaptak szót. A tanácskozás résztvevői ezután — a kongresszus elnökségé­nek javaslatára — egyhangúlag úgy döntöttek, hogy még kél küldöttársukat hallgatják meg. A többiek írásban nyújthatják be felszólalásukat a kongresszus titkárságához, mert a vitát lezárják. Ezután megadta a szót az első felszólalónak. LENDVAI MIKLÓS, az MSZMP Zalaegerszegi Járási Bizottságának titkára Nagy tartalékaink vannak módszereink minőségében Elmondta, hogy a párt ve­zető szerepe érvényesítésé­nek nagyon fontos 'színtere a járási pártbizottság. A já­rások területén történt vál­tozások azonban — a fejlő­déssel együtt — egy sor el­lentmondást is felszímre hoz­tak. Ilyen például, hogy a közigazgatási és a termelő­szövetkezeti egység nem mindenütt esik egybe, ezért a pártszervek és -szerveze­tek nehezen tudják a köz­ség- és gazdaságpolitikai fel­adatokat irányítani, össze­hangolni. A fejlődés szükségszerű változásai — mindenekelőtt a jelentős gazdasági, köz- igazgatási és kulturális kon­centráció — fokozottan érin­tették a társközségek párt­szervezeteit is. A koncent­ráció magával vitte a szék- helyközségekbe azt a szel­lemi bázist is, amely a kis­községekben korábban ele­ven befolyásoló tényező volt. A továbbiakban kifejtette, hogy a pártaiapszervezetek munkájának további fejlesz­tése nem képzelhető el az őket irányító pártszervek munkájának egyidejű fej­lesztése nélkül. Ez pedig megköveteli a pártirányítás, a politikai tevékenység kul­túrájának a fejlesztését. Meggyőződésem — mondta —, hogy a munkastílusunk, munkamódszerünk minősé­gében van a legnagyobb tar- talélkunk. SZABO FERENC. a Központi Fizikai Kutató Intézet főigazgatója A magyar tudomány szép eredményeket ért el Felszólalásában rámuta­tott, hogy a magyar tudo­mány el ismerésre méltó eredményeket ért el a nem­zetközi tudományos ver­senyben. Sikereit megbecsü­lik külföldön is, barátaink és ellenfeleink egyaránt, per­sze ki-ki a maga módján. Büszkék lehetünk arra, hogy a KGST országaival, első­sorban a Szovjetunióval je­lentős tudományos együtt­működésünk van. A nemzet­közi tudományos közvéle­mény a magyar kutatókról több egyenletet, modellt ne­vezett el, s »budapesti isko­la- névvel illetik elméleti magfizikusaink eredményeit. Ha a tudományos, élet nem- eseményeit a sport­versenyek mintájára ren­deznék, akkor magyar kuta­tókat is láthatnánk dobogón és néha a magyar Himnuszt is hallhatnánk az eredmény- hirdetéskor, s az eredmé­nyek láttán érzett öröm fon­tos dolog, hiszen az önbe­csülés" lényeges tényezője to­vábbi előrehaladásunknak. A tudomány termelőerővé válásának három fő ténye­zője van: a "kutatás, a gya­korlat és az irányítás. Mind a három szférában vannak eredményeink, de van bő­ven javítani valónk is. — Sok kutató jelentkezett konkrét gazdasági célokat szolgáló kutatási feladatra. Nyugodtan mondhatom, begjr választásuk motivációja az elkötelezettség, a tenni aka­rás. Most azt kérik, hogy az értelmes munka kibontakoz­tatásához kapjanak nagyobb lehetőséget. Azt kérjük a kongresszus.tól, határozatai­val segítse elő, hogy még hatékonyabban működjenek azok a szép emberi energiák, amelyek a szocialista Ma­gyarország szolgálatára ké­szen állnak. Ezután — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — Úvári Miklós, a szerkesztő bizottság vezetője terjesztet­te elő a bizottság jelentését. Ezután J Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első tit’.árn c"pc*ke* d»tt szólásra az 1. és í. m* pírén d vitájának együttes összefoglalás áré. Óvári Miklós előterjesztette a szerkesztő bizottság jelentését — A vitában felszólaló elvtársak kivétel nélkül ki­fejezték egyetértésüket a be­terjesztett határozati javas­lattal — mondotta a többi között. — A felszólalásokkal teljes összhangban a szer­kesztő bizottság is arra az egységes következtetésre ju­tott, hogy a határozati ja­vaslat tükrözi a kongresszus állásfoglalását: megfelel mar­xista—leninista élveinknek, jól. szolgálja szocialista cél­jainkat, népünk és hazánk érdekeit. — A határozati javaslat összhangban van a párt XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozattal, és bízvást mondhatjuk, hogy a javaslat határozattá emelésé­vel, és még inkább a hatá­rozat következetes végre­hajtásával újabb jelentős lé­péseket teszünk a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek útján. A határozati ja­vaslat megfelel annak a le­nini követelménynek is, hogy a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján jelölje ki soronlevő feladatainkat. A határozati javaslat nem lég­várakat épít, hanem reális, elérhető célokat tűz ki. — A határozat, amit elfo­gadásra ajánlunk, kongresz­megfelelően és a magyar kommunistáknak, egész né­pünknek óhajával egyezően megerősíti a párt több mint két évtizede folytatott, be­vált politikai irányvonalát. Az eddigi p'olitikai irányvo­nal folytatását támogató szá­mos felszólalás közül most csak Veszprémi István elv­társnak, Komárom megye küldöttének felszólalására szeretnék hivatkozni, aki hangsúlyozta: a határozati javaslat biztosíték arra, hogy csaknem negyedszázados kö­vetkezetes politikánk folyta­tódni fog. A szerkesztő bi­zottság egyetért azzal is, záfűzött ehhez: a kongresz- szus után legyen gyorsabb a folytatás, fordítsunk nagyobb gondot a végrehajtásra. A kongresszus előtt levő javaslat bizonyítja azt is, hogy politikai irányvonalunk töretlen folytatása nem je­lent változatlanságot, konzer­vativizmust. Kádár János elvtárs éppen a kongresszusi előkészületek idején, a. buda­pesti pártaktíva értekezletén mutatott rá, hogy a saját ko­rábbi nézeteinket sem te­kinthetjük dogmának. A határozati javaslat elvi alapokra épül, ugyanakkor gyakorlatiasan és mindenfé­le álmodozástól mentesen egy felelős, tapasztalt párt politikáját tükrözi. Az elvi szilárdság és a helyzet köve­telte változtatások nem zár­ják ki egymást. A szerkesztő bizottság áttekintette a fővárosi, a megyei és megyei jogú párt- érlekezLeteken elfogadott ajánlásokat is. Megállapítot­ta, hogy ezek túlnyomó több­sége összhangban van a ha­tározati javaslat szövegével. A bizottság mégis szükséges­nek tartotta, hogy ezek fi­gyelembevételével néhány — a mondanivaló politikai lé­nyegét nem érintő — módo­övári Miklós azután is­mertette azokat a módosítá­sokat, amelyekhez a szer­kesztő bizottság a kongresz- szus hézzájárulását kérte, majd bejelentette: a szerve­zeti szabályzat módosítására nem kaptak újabb javasla­tokat. A szerkesztő bizottság ajánlja a beterjesztett szö­veg változtatás nélküli elfo­gadását. Ezután így folytat­ta: — A kongresszusi felké­szülés időszakában és itt a kongresszusi vitában is szá­mos "fontos más javaslat is eLhangzott. Ezek egyrésze nem kerül be a határozatba, mert nem igényli a kong­resszus döntését. Az elmúlt hónapokban sok levél is ér­kezett a Központi Bizottság­hoz és a területi pártszer­vekhez, párttagok és párton- kívüliek írták meg vélemé­nyüket, észrevételeiket, ja­vaslataikat Értékesnek, a bizalom jelének tartjuk eze­ket a hozzászólásokat is, és minden biztató szóért, hasz­nos tanácsért kongresszusunk fórumáról is köszönetét mon­dunk. Fontosnak tartjuk, hogy egyetlen jó észrevétel se vesszen kárba. Ezért azt javasoljuk, hogy határoza­tunkban is‘ rögzítsük: gon­doskodni kell arról, hogy ezeket a javaslatokat az il­letékes pártszervek munká­jukban hasznosítsák. Meggyőződésünk, hogy az ecz egység, amely a fő ten­nivalókat illetően a több hó­napos széles körű, beható vi­tákban kialakult, s ami az elmúlt napokban itt a kong­resszuson is megmutatko­zott, megmarad, sőt tovább erősödik a kongresszus után, amikor a tettekre, az elfoga­dott határozatok végrehajtá­sára kerül sor. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a szerkesztő bizottság a hatá­rozati javaslatot az említett módosításokkal elfogadásra ajánlja. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a szer­kesztő bizottság jelentését fogadja el. A Központi Bizottság és a a Központi Ellenőrző Bizott­ság beszámolója feletti együt­tes vita ezzel befejeződött. Rövid szünet következett, majd LonocZi Pál arról tájé­koztatta a kongresszust, hogy — mivel a második napi­rendhez nem hangzott el lé­nyegi kiegészítés — Brutijó János, a KEB elnöke elállt a választól. <*

Next

/
Thumbnails
Contents