Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-27 / 73. szám

ROMÁNY PÁL, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Különös figyelmet a személyes érdekeltségre Az elmúlt években orszá­gunk mezőgazdaságában számos új termelési mód­szert, új technológiát ter­jesztettünk el, új fajtákat, szervezeti formákat honosí­tottunk meg. Szinte minden­ből többet termeltünk, mint eddig bármikor — mondot­ta. — Mégis, ezekben az években láttuk meg igazán — jelenlegi hatékonyságunk, struktúránk mellett — a növekedés korlátáit. Különös gondot kell for­dítani a munkában résztve­vők személyes anyagi érde­keltségére. A nagyon válto­zatos mezőgazdasági munka- feltételek között ez igen fontos követelmény. A jobb gazdasági eredmények el­érésének útján égetően szük­séges az új tudományos eredmények gyorsabb gya­korlati alkalmazása is. Népgazdaságunkban a ha­tékonysági követelmény erő­teljes érvényesülését gátolja még számos régi beidegző­dés, szemléleti akadály. Számbavételi, értékelési rendszerünk sok tekintetben még a mennyiségi, a hagyo­mányos mutatókhoz tapad. Legyen mérce az egy hek­táron elért legjobb ered­mény, az egy dolgozó által gazdaságosan elért legna­gyobb jövedelem, s nem a létszám, vagy a terület nagysága. Végül megállapította Ro­many Pál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista agrár- politikáját alapvetően a szö­vetkezeti parasztság iránti bizalom jellemezte és jel­lemzi. BARINK AI OSZKÁRNÉ, a Pest megyei Pártbizottság titkára Élvezzük a lakosság bizalmát A küldött a megye kultu­rális fejlődéséről beszélt. — Ha röviden jellemezni kellene az elmúlt- öt év kul­turális munkáját, azt mon­danám: elkötelezettség, kez­deményezés és összefogás. Mindvégig élveztük me­gyénk lakosságának bizal­mát, segítő, cselekvő rész­vételét. A közösségért való tenniakarás a megyében a kultúra érdekében is tömeg­méretűvé vált. A kommunis­ta műszakok, a társadalmi munkaakciók a bizonyítékai ennek. Nem szólhatnánk ilyen eredményekről, ha nem érez­tük volna mindvégig azt a biztonságos bátorságot, ame­DR. SCHMIDT ERNŐ, lyet a gazdasági egységek, az ipari és mezőgazdasági üzemek jelentettek kulturá­lis, társadalmi céljaink meg­valósításában. Ma már egy- egy jól működő termelő­szövetkezet is úgy alakítja, fejleszti a lakóterületet, az életmódot, a kultúrát, mint korábban egy vidékre tele­pült ipari üzem. Bízunk abban, hogy a XII. kongresszus határoza­taira építve a fejlődés nem áll meg. Ezt a bizakodást az elmúlt évek tapasztalatai, a sikereknek örülni, a gon­dokban osztozni tudó embe­rek tenniakarása is élteti bennünk. a Nyugat-Magyarországi Fagazdasági Kombinát Állami-díjas vezérigazgatója Célszerű fokozni az erdőtelepítést Vas megye küldötte elő­ször arról beszelt, hogy a mai gazdasági helyzetben különösen megnőtt a fa ér­téke és jelentősége. Ma a világ és hazánk. gazdasági életében nagyon sok az előre meg nem ha­tározható tényező — foly­tatta a felszólaló. — Egy azonban biztosan állítható: a nyersanyagoknak, és köz­tük a fának a szerepe és je­lentősége növekedni fog. Célszerű volna tehát fokoz­ni az országban az erdőtele­pítést, és ezzel az ország fa- termesztő képességét. A továbbiakban arról be­szélt, hogy a termékszerke­zet korszerűsítésében, a ter­melés hatékonyságának ja­vításában gyors előrehala­dást csak akkor várhatunk, ha a vállalatoknál és az irá­nyító szervezeteknél egy­aránt határozott lesz a tö­rekvés az újra, a kor&zerü­HORVÁTH ZOLTÁNNÉ, a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár körkötője Hallgatnak a véleményünkre Győr-Sopron megye kül­dötte a fizikai dolgozóknak a választott testületekben való részvételéről, ennek fon­tosságáról fejtette ki véle­ményét — Sokat beszélünk a női egyenjogúságról. Igaz, hogy a lehetőségeink a továbbta­nulásra, a közéletben való részvételre sokkal inkább megvannak, mint bármikor korábban, de mindezzel élni jóval nagyobb terhet ró a SZATMÁRI LAJOS, nőkre, mint a férfiakra. Am szeretném azt is megerősíte­ni: kolléganőimmel együtt érezzük, hogy a fizikai dol­gozókra a társadalmi fóru­mok munkájában igen nagy szükség van. Saját tapaszta­lataim alapján állítom, hogy hozzászólásaimat észrevéte­leimet a különböző testüle­ti üléseken mindenkor meg­hallgatták, és ha módjukban állt, azonnal cselekedtek a felvetett gondok, hibák ki­küszöböléséért. a Várpalotai Szénbányák Vallalat aknasza A szénbányászat visszakapja régi rangját — A szénbányászat fej­lesztését szolgáló párthatáro­zatok es kormányintézkedé­sek alapjan úgy erezzük — mondotta a többi között —, hogy a szénbányászat egyre jobban visszakapja régi lángját, a gazdasági epítő­munkábsm k«töttsti szerepé­nek megfelelő megbecsülés­ben részesüL Beszámolt róla, hogy ja­vultak az élet- és munka- körülmények. A bányászla- kás-építési akcióval kapcso­latban megjegyezte, hogy szükség van bizonyos jogi problémák rendezésére, hogy' valóban azok kapják a ked­vezményes lakásokat, akik megérdemlik, akik hosszú ideig hűek maradnak a bá­nyászathoz. Kritikus és önkritikus han­gon szólt arról, hogy a szén- bányászatot érintő korábbi, KUN ISTVÁN, aaŐÉ* megváTtoztatott dönté­sek kedvezőtlen hatása bizo­nyos mértékig ma is érző­dik; elmaradtak egyes pót­lólagos beruházások, az el­vesztett létszám is nehezeb­ben pótolható. A gondok el­lenére bizakodó hangon fe­jezte be felszólalását : — Optimizmussal tölt el bennünket pártunk követke­zetes politikája, az, hogy kri­tikusan és tárgyilagosan fel­mérte a szénbányászatban le­vő hiányosságokat és helye­sen jelölte meg a soron kö­vetkező tennivalókat. ezredes, a Határőrség pártbizottságának első titkára Az államhatár őrizete politikai feladat Elöljáróban hangsúlyozta: — Az állam- és közbiz­tonság védelméről a határ­őrségre háruló feladatok végrehajtásakor abból indu­lunk ki, hogy az államhatár őrizete, az ország biztonsa­gával és a nemzetközi kap­csolatokkal szoros összhang­ban álló politikai kérdés, számunkra harci és politi­kai feladat. Ezután arról beszélt, mi­lyen dinamikusan nőtt az utóbbi fel évtizedben a ha­tárforgalom. öt év alatt 1H7 millió ember lépte át a ma­gyar határokat, több mint 57 millió járművet kellett ellenőrizni és 1,9 millió ví­zumot kiadni. — A követelmények nö­vekedését jelzi — folytatta —, hogy a szocialista építő- munka, az eredményeink iránt érdeklődő sok millió barátunk, vendégünk és kül­földre látogató honfitársaink közül kellett kiszűrni a meg­tévesztő módszereket, ravasz hamisításokat alkalmazó, törvényeinket megsértő, a Úttörők köszöntötték a kongresszust Ezután úttörők és kisdobo­sok százai adták át az előt­tük járó idősebb nemzedék, a magyar kommunisták kép­viselőinek csapattársaik üd­vözletét. A bensőséges ünnepség nyitányaként szünetben az ülésterem minden székére pi­ros, illetve kék kendőcskéket helyeztek a pajtások és va­lamennyi küldött megkapta a Pajtás újság még festék- szagú, legfrissebb számát, amelyet a szerkesztők a kongresszus jegyében állítot­tak össze. Két úttörő és egy kisdo­bos — Ruszina Andrea, a Leninről elnevezett XV. ke­rületi általános iskola nyol­cadik osztályos tanulója, Kovács Agnes, a XIII. ke­rületi, Ernst Thälmann ut­cai Általános Iskola nyolca­dikosa és a hatodikos Ma­gyar Tamás a IX. kerületi, Mester utcai Általános Is­kolából — lépett a mikro­fonhoz. Egymásnak adták a szót vidám-komolyán, je­lentve: »valamennyien ké­szültünk!« és folytatták: — Ezekben a napokban minden úttörőcsapatban megrendezzük a három nemzedék napját, úttörők, KISZ-esek, párttagok talál­koznak, beszélgetnek. A ve­teránokat is meghívjuk. Ja­vaslom, hogv a partkong­resszuson nevezzük ki ezt a délutánt a három nemzedék napjának. Hiszen most mi is itt vagyunk. — A pártkongresszus tisz­téletére elhatároztuk, hogy annyi fát, virágot ültetünk, ahányan vagyunk! Es gon­dozzuk is azokat, hogy a fákból erdők legyenek, s a következő kongresszusra már ezekből a virágokból köthessünk csokrot. Nem fe­ledkezünk meg azokról az idősekről sem, akik egyedül élnek. Ezek a nénik és bá­csik már akkor is sírnak örömükben, ha csak rájuk nyitjuk az ajtót.1 Ígérjük, to­vábbra sem lesznek egyedül! Búcsúzóul felszárnyalt a dal: »Nem kell többé hábo­rú, béke kell nekünk, mert játék kell és víg kacagás — és sok-sok jóbarát, ha egy akarattal építünk, csudaszép lesz a világ«. A kedves-vidám köszöntő után az elnöklő Szűcs Jó- zsefné mondott köszönetét á kongresszus nevében, sok si­kert, szép élményeket, jó tanulást, sok vidám percet kívánt hazánk minden kis­dobosának, úttörőjének. Ez­után szünet következett, s az úttörőzenekarok színes műsorral kedveskedtek a kongresszusi küldötteknek. Az elnöklő Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja ezután bejelen­tette. hogy további üdvözlő táviratok érkeztek a kong­resszushoz az ország minden részéből, majd Maróthy Lászlónak, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjanak, a KISZ Központi Bizottsága el­ső titkárának adott szót. MARÓTHY LÁSZLÓ, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ KB első titkára Készek vagyunk az új feladatok megoldására társadalomra veszélyes ele­meket. A felszólaló részletesen ecsetelte, hogy a határőr- fiatalok milyen nehéz körül­mények közepette végzik példásan feladataikat, férfi­as bátorságot, helytállást igénylő munkájukat. El­mondta azt is, hogy a ha­tárőrség hozzájárult a nép- gazdasági munkához; mű­szaki egységük öt év alatt több mint 1,6 milliárd forint termelési értéket hozptt lét­re. Emellett önerőből végez­ték a belső karbantartást, felújítást, ami további nép- gazdasági kapacitást szaba­dított fel. Szólt azokról a kapcsolatokról is, amelyek a határőrség egységei és a te­rületi párt- és állami szer­vek, tömegszervezetek kö­zött alakult ki. Ezek között külön említést érdemel az úgynevezett »határőr-köz­ség« mozgalom; jelenleg 129 ilyen község és két határ­őr-város segíti a határvédel­mi munkát. — Bizonyára sokan van­nak, akik szívesen benézné­nek ide, a kongresszusi ülésterembe, hogy lássák a politikai műhelymunka kö­rülményeit is — kezdte be­szédét Maróthy László. — Ezért bizonyára sokan irigy- ük úttörő pajtásainkat, akik eljöhettek és szót kaptak. Kedves köszöntőjük, ami­ben komoly dolgok is han­got kaptak, számomra azt is mondta, hogy velük együtt valójában társadalmunk min­den korosztálya szóhoz ju­tott tanácskozásunkon. A fiatalok nagy érdeklő­déssel és várakozással figye­lik kongresszusunk munká­ját és eseményeit. Pártunk politikájára úgy tekintenek, mint amely kifejezi érdekei­ket és vágyaikat is. Elisme­rik az elmúlt öt esztendő nagy eredményeit, számolnak a gondokkal és készek vál­lalni a további feladatokét. Ifjúságunk akarata is tük­röződik abban, hogy jobban támogassuk a hasznos kez­deményezéseket a munkában és következetesebben sze­rezzünk érvényt a teljesít­mények szerinti elosztás el­vének a bérezésben. Egész társadalmunk javát szolgál­ják az életkörülmények javí­tásának céljai, de a fiatalok családalapítási gondjainak megoldása, a lakáshelyzetük javítása újak építésével és jobb lakásgazdálkodással, a gyermeknevelés anyagi ter­heinek enyhítése külön is figyelmet kapott. Nem kell megerőltetni a figyelmünket, hogy Kádár Já­nos szavait hallgatva megál­lapíthassuk : pártunk a fiata­lok gondjait alaposan ismer­ve, messzemenően '— lehető­ségeikhez mérten kiemelten — foglalkozik he’yzetük javí­táséval. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a határozattervezet kimondja: »Ifjúságunk több­sége becsülettel helytáll a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, aktívan részt vesz a közéletben«. Ez az értékelés az ifjúságról al­kotott egyre általánosabbá váló felfogás, szemlélet erő­sítése miatt is fontos. A magunk mögött hagyott évtizedben mindinkább hát­térbe szorul a korábbi for­mális közvéleményi megíté­lés, ezzel együtt az ifjúság körében végzett munkát is nagyobb megbecsülés övezi. A társadalmi gondoskodás jogi, szervezeti, anyagi _ és tárgyi feltételeinek fejlődé­sével a társadalom érzéke­nyebben figyel a fiatalok problémáira, kezdeményezé­seire vagy éppen kritikájára, és cselekvéssel válaszol. A társadalmi és az állami irá­nyító szervek fontosságának, társadalomban betöltött sze­repének megfelelően, a jö­vőre is tekintve kezelik az ifjúságot. Mindezek alapján a fiata­lok és a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség , nevében messze­menő egyetértésünket feje­zem ki a Központi Bizottság beszámolójával, határozat- tervezetével. Az ifjúságnak a szocialista építésben vállalt szerepéről a felszólaló megállapította: teszik azt, amit a felnőtt tár­sadalom cselekszik, azzal a fontos többlettel, hogy meré­szebben gondolhatnak a jö­vőre. Számukra a holnap év­ezrede is az aktív munka színtere lesz. Nemcsak azt mondhatjuk, hogy a társada­lom formálja az ifjúságot. Az is igaz, hogy a fiatalság ma­ga is alakítója, fejlesztője a társadalomnak. Ifjúságunk a szocializmus neveltje, vállalja új és fejlő­dő társadalmunk történelmét, jelenét és ma a jobb hol­napért tanul, dolgozik. Amikor felszabadulásunk 35. évében társadalmi szám­vetést készítünk, akkor ifjú­ságunk tulajdonságait, jel­lemzőit feltétlenül az ered­mények között tarthatjuk számon. Az ifjúság mai feladatai­ról szólva Maróthy László hangsúlyozta: — Olyan éveket számo­lunk, amikor az egész társa­dalomnak, benne a fiatalok­nak a korábbinál jobban kell törekedniük arra, hogy tel­jes gazdaságukban kamatoz­tassák képességeiket, hozzá­értésüket, szakmaszeretetü­ket, hivatástudatukat, áll­hatatosságukat az újért való bátor, kockázatot vállaló küzdelemben. Mi vár tehát a fiatalok­ra? Több lehetőség és na­gyobb siker, de csak jobb munkával, ami egyáltalán nem jelenthet összességében konfliktusmentességet. Szük­ség van a munkaerő okos, célszerű átcsoportosítására, ami például a fiatalokat erő­teljesen érinti, egyesek hely­zetét átmenetileg ronthatja is, de ami nagy lehetőséget nyújt megújított és több ol­dalú szakmai fejlődésre. A gyárakban, a hivatalok­ban, , a szövetkezetekben az élet rendje szerint a vezetés fokozatosan megújul. A ve­zetők fiatalabb generációjára nagyobb terhek hárulnak, ezekkel úgy kell megbirkóz­ni, hogy a munka ne egysze­rűen a réginek, a korábban jónak tartottnak u folytatása legyen. Itt igazán megmutat­hatja önmagát a tehetség, a közösségért érzett felelősség, a fiatalos' bátorság, az okos változtatni akarás! Mindehhez kapcsolódni kell a bátor és hasznos kez­deményezések és magasabb teljesítmények differenciált elismerésének is, bérrel, ki­tüntetéssel, előrejutási lehe­tőséggel. — Miután a jövőről is szó van — mondotta a továbbiak­ban —, fiataljaink joggal ke­resik, kutatják szocialista to­vábbhaladásunk módjait. A valóságos, lehetséges megol­dásokat keresik, és nem min­den szenvedély nélkül. Kere­sik a helyüket, s így a tanu­lás, az okulás, a tapasztalat hasznosítása miatt érdekli őket múltunk, benne a kö­zelmúlt történelme is. Ifjúságunk ma képzettebb, tanultabb, mint a maguk idejében a hasonló korú nemzedékek voltak. Ez a szocializmus által nyújtott lehetőség, és ugyanakkor igény is. (Folytatás a 4. olcUilon ) A meghívott vendégek egy csoportja a kongresszuson. (MTI Fotó — telefoto KS)

Next

/
Thumbnails
Contents