Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

;* ..i; PR. GRŰBL LÁSZLÓNÉ a marcali általános iskola igazgatója Segítsenek a nevelésben a munkahelyi közösségek Bevezetőben az iskola ki­vételes szerepéről és arról a szemléletváltozásról beszélt, amelynek során a nevelés­ügy fontos társadalompoliti­kai kérdéssé vált. A szülői ház, a családi ne­velés szerepéről szólva hangsúlyozta: — A szemé­lyiség értékes erkölcsi tu­lajdonságainak kialakítása csak a család, az iskola és a társadalom céltudatos,. kö­zös tevékenységével való­sulhat meg.. A nevelésben az iskola nem vállalhatja magára , a családi nevelés felelősségét. Az iskolai nevelőhatásnak korlátái vannak, mi peda­gógusok nem vagyunk ott a családi tűzhelyek mellett. De arra van lehetőségünk a szülőkkel való találkozások során, hogy őket tanácsok­kal lássuk el, hogy jobban szervezhessék életüket, a gyerekük életét. Ezzel a le­hetőséggel jobban kell élni testületeinknek, a családi közösség egészére ki kell terjesztenünk ez efajta kap­csolatot. Az iskola nevelési köve­telményeinek megismerte­tésére, elfogadtatására, ne­velési eljárásaink, az érték­rendek közelítésére kell tö­rekednünk. Tapasztaljuk, hogy elég nehéz rávenni gyerekeinket az értékek tiszteletére, meg­becsülésére, és ezt a hiányt éppen a családból hozzák magukkal. Kevés erőfeszí­tést kell tenniük azért, hogy mindenük meglegyen. Okait nem kell kibontani, szülö­ANDREJ KIRILENKO TAKÁCS, IMRE Felszólalásában elsősorban a fiatal • nemzedékhez fűződő viszonyunk kérdéseiről be­szélt. — Az ifjúságot illetően ideje gyökeresen szakítanunk bizonyos torz szemiélettekböl fakadó megítélésekkel, maga­tartásformákkal. A párt if­júságpolitikájával általában egyetértés tapasztalható. A napi életben jelentkező meg­ítélés, magatartás azonban még á pár (közvéleményben is tarka, az általános közvéle­ményben pedig még erőseb­ben az. Találjuk meg az ifjúság he­lyét ne csak akkor, ha hiva­talosan beszélünk róla, ha­nem a mindennapi életben is. ként is mondom, nem elég okosan szeretj üli gyerekein­ket. Sajnos vannak olyan csa­ládok is, amelyekben rossz á légkör. A társadalom és a közvélemény segítségével le­hetne ezen változtatni, azonban ehhez morálisan igényesebb környezeti hatá­sok szükségesek, hogy üze­mi, munkahelyi közösségek ne nézzék tétlenül az alko­holizáló gyermekeiket elha­nyagoló munkatársak maga­tartását. A változtatásban legyenek partnerei, segítői a pedagógusoknak. A Somogy megyei küldött után Takács Imre, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára, Fejér megye kül­dötte szólalt fel. Mindjárt hozzáteszem azt is: a fiatalok ig találják meg a maguk helÿet a társadalom­ban. x — Attói pedig ne féltsük az ifjúságot, hogy a korunk szabta feladatokat nem fog­ják megoldani. Nem kisebbet, mint megteremtett alapúkon a fejlett szocialista társada­lom felépítését — mondotta befejezésül Takács Imre. Ezután Gyenes András el­nökletével folytatta munká­ját a kongresszus. A résztve­vők nagy tapsa közepette lé­pett az emelvényre Andrej Kirilenko, a Szovjetunió Komimunisita Pártja Politikai Bizottságának,, tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára A fiatalok felelőssége az SZKP KB PB tagja, a KB titkára Együttműködésükkel újabb, fontos sikereket értünk el Kedves Elvtársaik! Barátaim! Küldöttségünk az SZKP Központi Bizottsága nevében, kommunistáink és vaiameny- nyi szovjet ember nevében forrón köszönti önöket, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának kül­dötteit, s az önök személyé­ben köszönt minden magyar kommunistát és minden ma­gyar dolgozót örömmel adjuk át se MSZMP-nek, az egész ma­gyar nép nagy barátjának, az Brezsnyev elvtársnak, a ma­gyar nép nagy barátjának, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnöké­nek saívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait Leonyid Iljics, aki már többször járt gyönyörű országukban, válto­zatlan testvéri figyelemmel kíséri a magyar kommunis­ták munkáját és mindenna­pi gondjait Nagy érdeikiődésse! hall­gattuk meg az MSZMP Köz­ponti Bizottságának beszá­molóját, amelyet Kádár Já­nos elvtárs terjesztett elő, a magyar kommunisták tapasz­talt vezetője, hazájának fel­virágzásáért, a szocialista kö­zösség országai egységének és együttműködésének, a kom­munista viiágmozgalom ösz- szeforrot tsága megszilárdí­tásáért tevékenyen küzdő barátunk és harcostársunk. Sokat beszélhetnénk arról, milyen mély benyomást tesz ránk az a nagy és sikeres munka, amelynek eredmé­nyeit pártkongresszusuk fog­lalja össze, valamint a jövő­re kitűzött feladataik gaz­dagsága, amely sokoldalúan feltárul ebben a tartalmas, nagyszerű beszámolóban. Azt emelem Id belőle, ami a legfőbb — azt az optimiz­must, amely áthatja kong­resszusuk légkörét, a párt és az ország életét. Ennek az optimizmusnak biztos for­rásai vannak. Ezek: az MSZMP marxista—leninis­ta politikája, népük áldoza­tos munkája, a testvéri szo­cialista országok megbont­hatatlan barátsága, kölcsö- rös támogatása és sokrétű együttműködése. A hetve­nes években a szocialista Magyarország jelentős lé­pést tett a fejlődés útján. Az MSZMP programnyilat­kozatában foglaltak megva­lósulóban vannak. A mai Magyarországnak igen fejlett ipara és virágzó szövetkezeti mezőgazdasa­ga wn. Termékenyen fejlő­dik országukban a haladó kultúra és tudomány. A mai Magyarország olyan ország, ahol mindenki kibontakoz­tathatja tehetségét, gyümöl­csözően dolgozhat es sza­badon élhet. Éppen ez a lé­tező szocializmus, amely maradéktalanul biztosítja a dolgozóknak az emberi jo­gokat és a szabadságot. Teljesen törvényszerű, hogy az önök pártja a nép általánosan elismert és nagy tekintélyű vezetője. Különösen nagy öröm ez most, amikor testvérnépeink az egész haladó emberiség­gel együtt arra készülnek, hogy ünnepélyesen megem­lékezzenek Vlagyimir Iljics Lenin, a forradalmi eszme és cselekvés géniusza szüle­tésének 110. évfordulójáról. Lenin neve az új, a szocia­lista világ jelképe, a lenini eszmék pedig a XX. század legnagyobb hatású eszméi. Elvtársak! Lenin nemegyszer hang­súlyozta, hogy a szocializ­mus, amikor majd a népek reális életformájává lesz, korántsem válik valamiféle megkövült társadalommá, hanem ellenkezőleg, dinami­kusan fejlődik, egyre bo­nyolultabb feladatokat old meg, leküzdi azokat a fo­gyatékosságokat és nehézsé­geket, amelyek előfordulhat­nak az olyan gigászi mére­tű új feladat megoldása so­rán, mint a kommunista ci­vilizáció megteremtése. Mi, kommunisták, következete­sen a szocialista és a kom­munista építés dialektikájá­nak lenini értelmezéséből indulunk ki. Nem titok — és erről az,. Önök kongresszusán is szó esik —, hogy fejlődésük so­rán a szocialista országok bonyolult problémákkal ke­rülnek szembe. Gazdasági területen különböző ténye­zők éreztetik hatásukat, nem utolsó sorban » kedve­róöm vitó^wdasági folya­matok. Bizonyos neheasegek jelentek meg az egyes nyersanyag fájtaikból, külö­nösen az energia hordozók txil jelentkező egyre növekvő szükségletek kielégítésében is. Nálunk, .a Szovjetunióban, Magyarországon és más test­véri országokban nagy fi­gyelmet szentelnek e rend­kívül fontos probléma meg­oldásának. Többek között intézkedéseket tesznek a fű­tőanyag- és nyersanyagkész­letek, valamint a villamos- energia ésszerűbb, gazdasá­gosabb felhasználására, szé­les körű tudományos kuta­tások folynak ezen a terü­leten. A Szovjetunió megnöve- kedett nehézségei ellenére — amelyek azzal függnek össze, hogy a kőolaj és a földgáz kitermelése mind­inkább az ország távoli, ke­leti körzeteibe tevődik át — gondot fordított és fordít a testvéri szocialista orszá­gok energiaszükségletének kielégítésére. Továbbra is magas szinten tartjuk a kő- olai, kőola j termékek, és földgáz szállítását ezekbe az országokba, köztük a Ma­gyar Népköztársaságba. A világpiaci árakhoz viszo­nyítva továbbra is kedvez­ményes e fontos termékek ára. A gazdasági problémák megoldásában a szocialista tervgazdálkodás előnyeire támaszkodunk, ami lehetővé teszi a gyártásszakosítás és a kooperáció fejlesztését ha­talmas közösségünk egészé­ben. Kipróbált úton hala­dunk. amelyet követve a szo­cialista országok újabb ma­gaslatokat hódítanak meg, biztosíthatják sokoldalú fej­lődésüket, Ez az út a szo­cialista gazdasági integráció. Hathatós eszközünk is van az összes testvéri ország es az egész közösség érdekeit szolgáló kollektív együtt­működéshez: a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Engedjék meg, hogy em­lékeztessek azokra, a sza­vakra, amelyeket Brezsnyev elvtárs mondott - a Csepel Művekben 1972-ben: »... Ha egyesítjük erőfe­szítéseinket, erőnk nem egy­szerűen pálosul, hanem megsokszorozódik.-“ Ez a gondolat a szocialista orszá­gok . együttműködésének lé­nyegét fejezi ki. Helyessé­gét közös munkánk minden tapasztalata igazolja. A Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság éppen a napokban írta alá a hosz- szú távú gyártá&szakositasi és kooperációs programot az 1990-ig terjedő időszakra. Nagyszabású terv ez, amely­nek megvalósításával orszá­gaink kétségtelenül nagy eredményekkel gazdagodnak. Miközben továbbfejleszt­jük és elmélyítjük a szocia­lista gazdasági integrációt, természetesen nincs szándé­kunkban lemondani a tőkés államokkal fennálló üzleti kapcsolatokról. A szocialis­ta országok a különböző tár­sadalmi rendszerű államok egyenjogú gazdasági és mű­szaki-tudományos együtt­működésének hívei. A szocializmus, a kommu­nizmus felé haladásunk so­rán felmerülő gazdasági fel­adatok megoldásának esz­közét azonban a testvéri or­szágok mindig saját lehető­ségeik egyre teljesebb ki­használásában és a mind szorosabb együttműködés­ben találták és találják meg. Minden alapunk megvan arra, hogy megelégedéssel állapítsuk meg: az elmúlt évtizedben az együttműködés révén újabb fontos sikere­ket értünk el és — ami nem kevésbé lényeges — új érté­kes tapasztalatokat szerez­tünk ezen a téren. Az európai KGST-tagálIa- motk közös erőfeszítésével megépült a Szövetség gáz­vezeték. Közös erővel léte­sült a Viimyica—Albertire» villamos távvezeték. A Szovjetunió kösareműködé- sével épül Magyarországon a nagy teljesítményű paksi atomerőmű. Az érdekelt KGST-onszágok hamarosan megkezdik a hatalmas Hmd- nyickij-i atomerőmű építé­sét Ukrajnában. Mind nagyobb jelentősé­get tulajdonítunk a villa­mosenergia atomerőmüvi előállításának, melynek sze­repe a továbbiakban egyre nagyobb laas. A* «fomente* gefcöoa feflesabését cSro át­fogó program reális bázisá­nak megteremtése érdeké­ben, mint önök is tudják, Voígodőnszk városában egy gyáróriás épül, az »Atom- mas“, amely a testvéri szo­cialista országokba is , szál­lít njajd atomerőmQvi be­rendezéseket. .F'ölöttébb időszerű a test­véri országok együttmű­ködésének elmélyítése az ipar területén, különösen a gépgyártásban, mert minde­nekelőtt ebbçn öltenek tes­tet a tudományos-műszaki haladás vívmányai. A kor­szerű szerszámgépgyártás és az - egész gépipar. előtt. álló új feladatok annyira bonyo­lultak, hogy hatékony meg­oldásuk megköveteli a tudo­mányos-műszaki és a ter­melési erőfeszítések koope­rációját, és minden egyes testvéri ország legkiemelke­dőbb, legtervszerűbb ered­ményeinek . alkalmazását. Csakis ezen az úton javít­hatjuk meg számottevően a szerszámgépek, gépek, be­rendezések, műszerek és szerszámok műszaki színvo­nalát, Közös érdekünk, hogy magasabb követelménye­ket támasszunk az egymás­nak szállított ipari termékek minőségével szemben. Nagy feladatok előtt ál­lunk, elvtársak, amint ezt kongresszusuk is hangsú­lyozza. Világos, hogy ezek megoldása hatalmas alkotó energiát kíván. De ha kö­vetkezetesen kitartunk a szocialista közösséghez tar­tozó országok nemzeti és nemzetközi érdekei össze­hangolásának irányvonala mellett, bizonyos, hogy si­kerrel oldjuk meg ezeket a feladatokat. , Záloga ennek a szocialis­ta országokban már létre­hozott hatalmas gazdasági potenciál. Záloga a szocialis­ta rendszer magas fokú de­mokratizmusa, amely min­den dolgozót a történelmi folyamat tudatos résztvevő­jének rangjára emeli. Zálo­ga pártjaink internacionalis­ta politikája. Pártjaink mindent megtesznek annak érdekében, hogy a szocialis­ta országok együttműködése évről-évre erősödjék és egy­re hatékonyabbá váljék. Magabiztosan tekintünk a jövőbe és szilárd meggyőző­désünk, hogy a 80-as éveket a népi Magyarország, a Szovjetunió és valamennyi testvéri szocialista ország további felemelkedése jel­lemzi majd. Hozzon az új évtized felvirágzást a test­véri Magyarországnak! Nagy alkotó sikereket kivá- • nunk önöknek, kedves elv- társaink, barátaink, eszme­társaink, az MSZMP kong­resszusa által meghatározan­dó tervek megvalósításában. Engedjék meg. hogy most röviden szóljak a nemzetkö­zi kérdésekről. A mai nemzetközi hely­zet semmiképp sem nevezhe­tő nyugodtnak. A különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti kapcsolatok, amelyek a hetvenes években kétségtelenül kiegyensú­lyozottabbá és sokoldalúbbá váltak, ismét jóval bonyo­lultabbak lettek. Az imperia­lizmus, és mindenekelőtt az amerikai imperializmus har­cias köreinek szemlátomást nincsenek ínyére az enyhü­lés mélyreható eredményei, és nem tetszik nekik a vi­lágban végbemenő haladó irá­nyú társadalmi változások objektív folyamata. A szocia­lista országok nemzetközi po­zícióinak megszilárdulása, a komimunisita és munkáspár­tok befolyásának megerősö­dése, az ázsiai, afrikai és la­tin» amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalmának újabb sikerei riadalmat okoztak a nemzetközi reak­ció köreiben, amelyek elha­tározták, hogy. felborítják az enyhülést, A reakció a fegyverkezési hajsza fokozá­sának, a feszültség élezésé­nek, bonyodalmak és konf­liktusok provokálásának út­jára lépett a világ különbö­ző körzeteiben. A mai pe­kingi vezetők, levetve álar­cukat és nyíltan szövetkezve a legreakciósabb erőkkel, hegemonista, a béke és a szocializmus érdekei ellen irányuló politikájukkal az imperializmus kezére játsza­nak. Nyugaton egyesek ar'rs számítottak, hogy ha újabb nukleáris töltetű amerikai rakétákat telepítenek Euró­pába és azokat a Szovjet­unióra, Magyarországra és más szocialista országokra irányítják, ha újabb katonai támaszpontokat létesítenek a szocialista közösséghez tar­tozó országok közelében, ez engedékenyebbé tesz majd bennünket az imperialista nyomással szemben. Ez a lényege azoknak a döntések­nek, amelyeket az Egyesült Államok NATO-szövetsége- seire kényszerített, ez a lé­nyege a Carter által meg­hirdetett militarista prog­ramnak. De bennünket már nem egyszer próbáltak ijeszt­getni a múltbán is. Minden­ki tudja, mi lett a vége ezeknek a próbálkozásoknak. A mi közösségünkkel szem­ben hatástalan a zsarolás és a fenyegetőzés. Az imperializmus ellentá­madása nemcsak a szocialis­ta, közösség ellen irányul, hanem a nemzeti felszabadí­tó mozgalom ellen is. Ko­rántsem véletlen, hogy a fegyverkezési hajsza fokozá­sával egyidejűleg Nyugaton megszaporodtak az imperia­lizmusnak és szekértolóinak azon kísérletei, hogy arcát­lanul beavatkozzanak más államok és népek belügyei- be. Az Egyesült Államok to­vábbra is durva nyomást gyakorol Iránra, arra törek­szik, hogy stratégiai tervei­hez és gazdasági érdekeihez igazítsa a közel-keleti hely­zetet, Emellett Izraelnek és Egyiptomnak a támaszpont szerepét szánja a térség más népei és országai elleni harcban. Izrael kormánya ' már régen az amerikai im­perializmus szolgálatába sze­gődött. Most a Szadat-kor- mány, egyezségre lépve Iz­raellel, Washington arabelle­nes politikáját szolgálja. Az amerikai, angol és egyéb multinacionális korporációk csak a maguk korlátolt, ön­ző érdekeit ismerik, és sem­mi egyebet. Semmibe sem veszik azoknak a népeknek " az érdekeit, amelyek nemze­ti kincseit elrabolják. Ugyanez határozzá meg az Egyesült Államok és part­nerei, mindenekelőtt Kína magatartását az afgán forra­dalommal szemben. E for­radalom még rövid, kétéves történetének lapjaira nem kevés nehézséget jegyeztek fel. A belső gondokkal az Afgán Demokratikus Köz­társaság természetesen ön­állóan is sikerrel megbirkó­zott volna. Az afgán nép azonban külső agresszióval került szembe, melyet az Egyesült Államok, Kína és Pakisztán szervezett ellene, hadüzenet nélküli háborúval, amely veszélybe sodorta Af­ganisztánnak, mint független szuverén államnak a létét. Ebben a veszélyes hely­zetben a Szovjetunió eleget tett Afganisztán törvényes kormánya kérésének, és a velük szomszédos ország iránti szerződéses kötelezett­ségeinek, és az ENSZ alap­okmánya rendelkezéseinek megfelelően, katonai segít­séget nyújtott az afgán nép­nek. Álláspontunk ebben a kér­désben a lehető legvilágo­sabb és jól ismert. Erről az emelvényről ismételten sze­retnénk hangsúlyozni: amint teljesen megszűnik az Af­ganisztán elleni agresszió, amint biztos garanciák lesz­nek az agresszió megújítása, és az afgán nép ügyeibe va­ló mindennemű külső be­avatkozás ellen, kivonjuk a szovjet katonai kontingenst Afganisztánból. Elvtársak! Az agresszív militarista erőknek az eny­hülés ellen intézett táma­dásai képezik a mai világ­ban fennálló feszültség for­rását. , Tudjuk azonban, hogy hatalmas erők vannak, amelyek képesek szembesze­gülni az újabb hideghábo­rús kísérletekkel, képesek megvédeni a népeket a for­ró háborútól. A szocialista közösségnek rendelkezésére áll minden eszköz ahhoz, hogy méltó választ adjon a militariz- musnak és a reakciónak. Békés vívmányaink védel­mében hatalmas szerepet tolt be a szocialista orszá­(Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents