Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója KÁDÁR JÁNOS ELŐADÓI BESZÉDE M — Hazánk kiemelkedő jelentőségű politikai eseményéhez érkeztünk el: megnyílt és meg­kezdte munkáját a Magyar Szocialista Mun­káspárt XII. kongresszusa. Feladatom, hogy ismertessem a Központi Bizottság beszámoló­ját, amely a kongresszusi küldötteknek átadott előzetes írásos jelentés és a benyújtott hatá­rozati javaslat figyelembevételével készült — mondotta a Központi Bizottság első titkára, majd így folytatta: — A Központi Bizottság az 1978 áprilisában elvégzett közbülső számvetésében éppen úgy, mint most, a felkészülés időszakában, kriti­kusan és önkritikusan elemezte a pártnak és vezető testületéinek munkáját, ellenőrizte a XI. kongresszus határozatainak végrehajtását. A Központi Bizottság teljes felelősséggel je­lentheti, hogy társadalmunk az öt évvel ez­előtt elfogadott programnyilatkozatban meg­jelölt távlati célok irányában fejlődik. A párt a XI. kongresszus által kijelölt úton haladt. Az előreláthatónál nagyobb nehézségeket le­küzdve a szocialista építőmunkában jelentős eredményeket értünk el minden területen. Népünk előbbre jutott a szocialista társada­lom építésében, hazánk, a Magyar Népköztár­saság erősödött, fejlődésünk a felemelő távla­ti céljainkhoz vezető irányt követi. Eredményeinkről szólva a Központi Bizott­ság köszönetét mond a párt tagságának és párton kívüli szövetségeseinknek, a magyar munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztság­nak, az értelmiségnek, egész népünknek azért a helytállásért, céltudatos és odaadó mun­káért, amellyel a párt politikájának, a XI. kongresszus határozatainak megvalósítását elősegítette. Pártunk és népünk nevében kö­szönetét mondunk a szocialista országoknak, a kommunista és munkáspártoknak, a világ velünk együtt küzdő haladó erőinek, a Ma­gyar Népköztársaság minden barátjának és jóakarójának azért » szolidaritásért, együtt­működésért, amellyel népünk munkáját tá­mogatták. A Központi Bizottság javasolja a kongresz- szusnak: erősítse meg pártunk politikai irányvonalát és a jelenlegi helyzet követelmé­nyeinek megfelelően jelölje ki azokat a fel­adatokat, amelyek megoldása biztosítja ha­zánkban a szocialista társadalom további tö­retlen fejlődését. A nemzetközi helyzet és hazánk külpolitikája Pártunk és kormányunk a beszámolási idő­szakban a XI. kongresszus állásfoglalásainak megfelelően végezte nemzetközi tevékenysé­gét. Hazánk, népünk érdekeit képviselve, a proletár internacionalizmus és a békés egy­más mellett élés elvét követve arra töreked­tünk, hogy hozzájáruljunk az enyhülés térhó­dításához, a béke megszilárdításához és a nemzeti függetlenség, a szocializmus, a társa­dalmi haladás erőinek gyarapításához. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdoní­tunk a szocialista országokkal fennálló kapcso­latainknak. A szocialista közösség országai je­lentős eredményeket értek el az új társada­lom építésében, internacionalista összefogá­suk, közös fellépésük döntő tényezője a bé­kéért, a társadalmi haladásért vívott világmé­retű harcnak. Kapcsolataink a beszámolási időszakban egészségesen fejlődtek, és a jövő­ben is mindent meg fogunk tenni, hogy to­vább erősödjék a szocialista országok egysé­ge, politikai, gazdasági, kulturális és ideoló­giai együttműködése^ A Központi Bizottság nagy megelégedéssel jelenti a kongresszusnak, hogy az elmúlt öt évben tovább szilárdult internacionalista egy­ségünk a világ első szocialista államával, az emberi haladás ügyének fő támaszával, fel­szabadítónkkal, a Szovjetunióval. Sokoldalú kapcsolataink lendületesen fejlődtek, népeink megbonthatatlan barátsága még erősebb lett. Ez nagyszerűen kifejezésre jutott a szovjet párt- és kormányküldöttség hazánkban tett múlt évi látogatásának minden mozzanatá­ban. örülünk, hogy ebből az alkalomból ismét Magyarországon üdvözölhettük igaz barátun­kat, a béke és a haladás ügyének kiemelkedő harcosát, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat. A magyar—szovjet barátságnak szilárd alap­ja elveink, szocialista céljaink, alapvető érde­keink közössége. Sokoldalú kapcsolataink, együttműködésünk további fejlesztése nemze­ti érdekünk. A világpolitikában fontos szerepe van an­nak, hogy a népek újabb sikereket értek el a gyarmati rendszer maradványainak felszámo­lásáért, az újgyarmatosító törekvések ellen vívott harcban. — A beszámolási időszak történelmi jelen­tőségű eseménye volt — mondotta — a sza­badságáért küzdő testvéri vietnami nép győ­zelme, az egységes Vietnami Szocialista Köz­társaság létrejötte. Az indokínai népek sike­res küzdelme új helyzetet teremtett Délkelet- Ázsiában: Kambodzsa és Laosz népe előtt is megnyílt az önálló fejlődés, a nemzeti fel­emelkedés útja. Kádár János ezek otán méltatta a nemzeti felszabadító és demokratikus forradalmi moz­galmak sikereit és kifejezte a magyar kom­munisták szolidaritását Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika népeinek az újgyarmatosítók és mindenfajta agresszor ellen folytatott harcá­val. Rámutatott, hogy hazánk a nemzetközi élet jelentős tényezőjének tekinti az el nem kötelezett országok mozgalmát, támogatja a fejlődő országok erőfeszítéseit — nemzeti függet­lenségük megszilárdításáért, tár­sadalmi előrehaladásukért. — A nemzetközi helyzetet befolyásoló té­nyezők között szólni kell arról is — folytatta a Központi Bizottság első titkára —, hogy az elmúlt években tovább mélyült a kapitaliz­mus általános válsága, éleződtek a tőkésor­szágok belső ellentmondásai, erősödött az energia- és nyersanyagforrásokért, a piaco­kért egymással folytatott harcuk. A kapitalis­ta világrendszert tartósan gyötrő pénzügyi válság, a legfejlettebb tőkésországokban is mutatkozó gazdasági megtorpanások, az inflá­ció, a tartósan nagy arányú munkanélküliség következtében súlyosbodnak a dolgozókra há­ruló terhek, fokozódnak a politikai feszültsé­gek. Az a körülmény, hogy a tőkésországok­ban erősödik az egyoldalú előnyökre való tö­rekvés, a protekcionizmus, növeli a világgaz­dasági kapcsolatok bizonytalanságát. Ez ked­vezőtlenül hat a tőkésországoknak a szocia­lista, illetve a fejlődő államokkal fennálló kapcsolataira is. Az utóbbi időben a nemzetközi helyzet éle­ződött, újra a hidegháború idejéből ismert hangokat hallunk. A reakciós körök most — az afganisztáni események ürügyén — általá­nos szovjetellenes, antikommunista, a szocia­lista társadalmi rend ellen irányuló propa­gandakampányt folytatnak és az enyhülés el­len lépnek fel; a moszkvai olimpia elleni fel­lépésük is ezt a célt szolgálja. Ami Afganisz­tánt illeti, mindenki tudja, hogy a törvényes afgán kormány a külső fenyegetéssel szemben a két ország közötti érvényes szerződés alap­ján katonai segítséget kért, és ezt a Szovjet­unió — a nemzetközi joggal összhangban — meg is adta. A Szovjetunió már világosan ki­fejezésre juttatta, hogy ha a segítségkérés és segítségnyújtás okai megszűnnek, kész csapa­tainak Afganisztánból való kivonására. A jelenlegi nemzetközi feszültségek előidé­zői valójában azok a különböző, a fegyverke­zésben érdekelt békeellenes, a társadalmi ha­ladással szembenálló imperialista erők, ame­lyek nyomban Helsinki után fokozták táma­dásukat az enyhülés irányzatával szemben. Ezek az imperialista körök szeretnék meg­bontani a két világrendszer között jelenleg fennálló egyensúlyt, és az a céljuk, hogy ka­tonai fölényre tegyenek szert. Ezt világosan jelezte már a közel-keleti helyzet rendezésére vonatkozó közös szovjet—amerikai állásfogla­lás figyelmen kívül hagyása, s még inkább a NATO 1978. évi washingtoni döntése a kato­nai kiadások növeléséről, valamint 1979. évi brüsszeli határozata, amely új, középhatósu­garú rakéták telepítését irányozza elő egyes nyugat-európai országokban. A feszültséget növelik azok az újabb törekvések, amelyek az imperializmus katonai jelenlétének további kiszélesítését és megerősítését célozzák a vi­lág különböző térségeiben. Mindez súlyos ve­szélyt jelent nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjére, és kedvezőtlenül hat az eny­hülés további alakulására. A nemzetközi feszültséget növelik a kínai vezetők külpolitikai lépései is. Nacionalista, hegemonista törekvéseiktől vezetve, a kínai nép valódi érdekeit figyelmen kívül hagyva nyíltan együttműködnek a nemzetközi impe­rializmus szélsőséges, agresszív köreivel. Né­pünk hatarozottan elítélte a szocialista Viet­nam elleni kínai agressziót, amely nemcsak a vietnami és a kínai népnek, hanem a szocia­lizmus általános érdekeinek is súlyos károkat okozott. A nemzetközi helyzet kiélezésére, egy újabb fegyverkezési hullám elindítására törekvő im­perialista körök tévednek számításaikban, amikor katonai fölényük kivívását, elvesztett pozícióik visszaszerzését tervezgetik. A törté­nelem nagy tanulsága, hogy az imperializmus igája, a kapitalista kizsákmányolás alól fel­szabadult népek minden körülmények között megvédik vívmányaikat. A Szovjetunió, a szo­cialista országok békét akarnak, és éppen ezért minden szükséges lépést megtesznek szabad­ságuk, függetlenségük, szocialista vívmányaik védelméért, békés építő terveik valóra váltá­sáért. — Pártunk és kormányunk úgy ítéli meg a nemzetközi helyzetet" — mondotta a továb­biakban Kádár János —, hogy a haladó és békeszerető erők összefogásával és aktív fel­lépésével megvan a reális lehetőség az enyhü­lés vívmányainak megvédésére, egy új fegy­verkezési hullám elindításának, egy új világ­háború kirobbantásáinak megakadályozására. A haladó, demokratikus, békeszerető erők hatal­masak és növekszenek; a reakció próbálkozá­sai megtörnek rajtuk. Az emberiség egy olyan világ eljövetelében reménykedik, • amelyben tartós és szilárd lesz a béke. Most minden or­szág, minden nép érdekének az felel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást, és hoz­zájárulnak a feszültség csökkentéséhez, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, a biztonság megszi­lárdításához, a béke megőrzéséhez. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel, a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt a vitás nemzetközi kér­dések politikai megoldásának híve, támogatja a fegyverkezési verseny megállítását célzó ja­vaslatokat, azt, hogy az egyenlő biztonság va­lósuljon meg a fegyverzet alacsonyabb szint­jén. Minden lépést készek vagyunk megtenni, amely az általános leszerelés nagy célja felé közelít. A Varsói Szerződés Szervezete — amelynek keretében a Magyar Népköztársa­ság híven teljesíti kötelezettségeit — immár 25 éve látja el becsülettel védelmi feladatait. A Varsói Szerződés Szervezete nem törekszik katonai fölényre, nem kívánja rákényszeríteni akaratát a másik félre, és — jogosan — ilyen magatartást vár el a szemben álló erőktől is. A Magyar Népköztársaság a helsinki aján­lások megvalósításáért dolgozik. Azt tartjuk, hogy a tervezett madridi találkozóra konst­ruktív szellemben kell készülni. Síkraszállunk egy olyan európai értekezlet mielőbbi meg­tartásáért, amely bizalomerősítő intézkedése­ket tárgyalna meg, s eltorlaszolná az utat’ a hidegháború visszatérése előtt. Szükségesnek látjuk a SALT—II., a hadászati támadó fegy­vereket korlátozó szovjet—amerikai megálla­podás mielőbbi törvénybe iktatását, az újabb középhatósugarú rakéták telepítésére hozott NATO-döntés végrehajtásának felfüggeszté­sét, hogy ily módon létrejöhessenek a fegy­verkezést csökkentő további tárgyalások reá­lis feltételed. Mi — mint ez közismert — a szocializmust építő népekkel, a világ haladó erőivel va­gyunk szolidárisak. Ez érvényesül pártunk nemzetközi munkájában, kormányzatunk min­dennapi külpolitikai tevékenységében is. A szocialista országokkal szoros együttműködés­re, a fejlődő, az el nem kötelezett országok­kal baráti kapcsolatokra törekszünk. A fej­lett kapitalista országokkal a békés egymás mellett élés, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján a kölcsö­nös érdekeknek megfelelő politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok épültek ki, és készek vagyunk ezeket továbbfejleszteni a jövő­ben is. Minden országnak vannak sajátos érdekei. Vannak azonban olyan érdekek, amelyek alapvetően fontosak minden ország számá­ra, függetlenül attól, hogy valamely szövet­ségi rendszerhez tartozik, vagy az el nem kötelezett országok mozgalmához, vagy sem­leges. A fegyverkezésre fordított óriási ősz- szegek mind nyomasztóbb terheket rónak a népekre, ezeknek csökkentésével jelentős anyagi eszközöket lehetne felszabadítani a népek javára, az emberiség égető és közös problémáinak megoldására. A béke megőrzése mellett ilyen fontos, közös erőfe­szítést igénylő feladatok: a világ nyersanyag- és energiaproblémájának megoldása, a köz­lekedés fejlesztése, a természeti környezet védelme, a föld egyes térségeiben a súlyos népbetegségek, az éhínség és a nyomor le­küzdése, az írástudatlanság felszámolása. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemzet­közi tevékenységét, a Magyar Népköztársa­ság külpolitikáját a jövőben is az interna­cionalizmus, a szolidaritás, a népek közötti barátság magasztos eszméje és a békés egy­más mellett élés elve határozza meg. Né­pünk teljes mértékben támogatja nemzet­közi törekvéseinket, külpolitikánkat. A jö­vőben is arra törekszünk, hogy jó hazai munkával adjunk súlyt szavunknak a nem­zetközi életben, s így szolgáljuk népünk, hazánk érdekeit, s" egyben az általános ha­ladás és a béke ügyét. A társadalmi viszonyok fejlődése, szövetségi politikánk — A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, a munkásosz­tály, a dolgozó nép hatalma szilárd — hang­súlyozta a Központi Bizottság első titkára. — Társadalmunk életében a párt vezető sze­repe érvényesül, a párt és a tömegek viszo­nyát a kölcsönös bizalom határozza meg. A párt politikáját népünk cselekvőén támo­gatja; erősödik a szocialista nemzeti össze­fogás. Társadalmunk politikai egysége nagy történelmi vívmányunk. Ez az első számú, legfontosabb tényezője az eredményes belső építő munkának éppen úgy, mint hazánk kedvező nemzetközi megítélésének. Népünk a beszámolási időszak öt eszten­dejében is magas fokú politikai érettséget, nagy felelősségérzetet és fegyelmezettséget tanúsított politikai állásfoglalásaiban, a min­dennapi szocialista építőmunkában, a bonyo­lult helyzetekben, a nehéz feladatok megol­dásában. Ennek a helytállásnak nagyszerű bizonyítéka, az elemi kötelességteljesitésen túl, a szocialista munkaversenyben, a ne­mes, közösségi célú önzetlen társadalmi munkában megnyilvánuló, növekvő számú felajánlás és ezek teljesítése. A teljes képhez azonban hozzá tartozik, hogy tapasztalunk közvéleményünkben a gazdasági problémákkal kapcsolatban, s az ' utóbbi időben a nemzetközi feszültség nö­vekedése következtében, bizonyos aggodal­mat, valamint a társadalmunkban fellelhe­tő negatív jelenségek miatt kritikai észrevé­teleket is. A párt, a Központi Bizottság, kormány­zatunk a bizalom alapján a valóságos hely­zetet tárja közvéleményünk elé, nyíltan szól a problémákról, a nehézségekről is, és fi­gyelembe veszi a megalapozott, jogos bírá­latot. Ettől az sem tart bennünket vissza, hogy társadalmunkban törpe kisebbségben Ugyan, de akadnak olyanok is, akik szocialista rendszerünkkel, politikánkkal ilyen vagy olyan oknál fogva nem értenek egyet; sőt egyesek kritikátlanul átveszik az imperialista pro­paganda szólamait, lebecsülik népünk ered­ményeit, kételyeket igyekeznek támasztani. — A kongresszusi felkészülés hónapjai, az irányelvek országos vitája megmutatták — emeli ki a beszámoló —, hogy a párt és a nép egységes, eltökélt és bizakodó. Közös törekvésünk, hogy a helyes határozatokat következetesen hajtsuk végre, határozottab­ban lépjünk fél a szocialista épitőmunkát hátráltató, a közösség érdekéit sértő jelen­ségekkel szemben. X párttagság, népünk kész politikánk következetes megvalósításá­ra, azoknak a terveknek, intézkedéseknek támogatására, amelyektől várható vívmá­nyaink megszilárdítása, az ország gondjai­nak megoldása, a további fejlődést és föl- emelkedést akadályozó kedvezőtlen jelensé­gek leküzdése. Kádár János ezek után rámutatott, hogy a társadalom osztálytagozódása a legutóbbi öt évben nem változott. A társadalom osztályai és rétegei, a párttagok és a pártonkívüliek, a materia­listák és a hívők ma nemzeti egységbe tömö­rülve, egyetértésben dolgoznak a közös szo­cialista célokért Fejlődésünket a munkás- osztály, a parasztság, az értelmiség alapvető érdekeinek azonossága, a szocializmus építé­sének fő kérdéseiben megnyilvánuló egysé­ge, alkotó együttműködése, egymáshoz való közeledése jellemzi. A jelenlegi kedvező helyzet kialakulásában meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt kö­vetkezetes szövetségi politikájának, amely­nek megerősítése és határozott folytatása pártunknak, népünknek egyaránt érdeke. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Poli­tikai súlya, állásfoglalása, aktivitása és kez­deményezőkészsége, szemlélete és magatartá­sa jó irányban befolyásolja az egész társa­dalom szemléletét és magatartását. A Központi Bizottság a XI. kongresszus út­mutatásait követve rendszeresen foglalkozott a munkásosztály élenjáró szerepének erősíté­sével, a munkások, különösen a derékhadat alkotó nagyüzemi munkások helyzetével. A szocializmus építésének elengedhetetlen felté­tele, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe tovább erősödjék. Gondoskodni kell arról, hogy a párt-, a társadalmi és az állami szervek vezető tisztségeiben, a válasz­tott testületekben a jelenleginél nagyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges munkások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi tevékenység ben is aktívak, a termelésben is élen járnak. A szövetkezeti parasztság szocialista fejlő­dése meggyorsult, a munkásosztálynak szilárd szövetségese, becsülettel helytáll az építőmun- kábam. A mezőgazdasági termelés iparosodása, a munka és az elosztás jellegében bekövetke­zett változások is közelítik a parasztságot a munkásosztályhoz, A jövőben is elő kell segí­teni a parasztság politikai öntudatának, koz-

Next

/
Thumbnails
Contents