Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

Helyzetjelentés Vékony könyvecske — inkább füzet — a Somogy megyei Tanács áldozatválla­lásával megjelent verses kötet, Vallató Gézáé. A So­mogy könyvek sorozat má­sodik kiadványa. (Szirmay Endre költeményeit és mű­fordításait tartalmazta az élsö.) Harmincnyolc verset publikál benne Vallató Gé­sa. A kevés is lehet sok — áll ez az igazság erre a na­gyon gazdag költői világot felmutató kötetre, s egyút­tal arra is figyelmeztet megjelenése: fővároscentri­kus könyvkiadásunknak vannak adósságai---­V allató Géza verseit 'jól ismerjük a-Somogyi Néplap­ból, a Somogy folyóiratból, a Vaspróba antológiából, a Mozgó Világból, sot a Ka- p'osváron napvilágot látott, 1971-es Kettőspont című ki­adványból is, amelynek egyik szerzője volt. Akkor Papp Árpád ezt írta — mintegy biztatással, _ re­ménykedve a folytatásban —: »Etikai-morális problé­mákkal viaskodik, szülcsza- vúan formált epigrammati- kas verseiben. Saját gondo­lat és érzelemvilág, megte’ remtésén munkálkodik.« A kérdés tehát adott most, hogy Helyzetjelentés című kötetét lapozgatjuk. Megfe­lelt-e Vallató e várakozás­nak? A kérdésre tulajdon­képpen már válaszoltunk is. Mélyült költői világa, amelyben a filozófiának már korábban is főszerep jutott. Ökonomikus, már-már táv- iratrövidségű versekben fe­jezi ki életérzését, a világ­ról alkotott véleményét. Űj kötetébe átemelte a Névje­gyemre firkált sorok című versét, s milyen jellemző a tény, hogy a hosszú cím er­re az egy szóra olvadt: «•Névjegyemre«. Kifejezi azt a metamorfózist, melyet benne ez a néhány évnyi idő — történelem? — eredmé­nyezett. S azt is, hogy Val­lató Géza ma is vállalja a szerebet, melyet önön bő­rének érez. Az őszinteségért kiáltó vállalását. Szójáték­kal: az igazság vallató ja ő, nem véletlenül választotta kötete egyik mottójául Her­zen sorait: »Lehetetlen az egész igazsághoz eljutni, ha nem dobjuk félre a félha- zúgságokat, amelyekkel a nagyobb érthetőség kedvéért a féligazságokat álcázzuk.« Ezért válaszolja meg kré- dós versében a másik mot­tót: «Az igazság nem éri meg a fáradságot, hogy az Minden élőnek hangja van Az embert mindenütt a földön ezernyi hang veszi körül. Egyes harigokat hall és megért — másokat viszont hallásával nem tud érzékel­ni. Az »állatok nyelvének« tanulmányozása több évszá­zadra nyúlik vissza — már .Jguá^totelész.. is érdeklődött ' iránta. A legutóbbi harminc évben a tökéletes elektroni- •MS hangfelvevő és -erősítő készülékek e téren Is számos érdekes megfigyelésre nyúj­tottak módot. A BBC minden évben ver­senypályázatot hirdet', amely­nek neve: »A természet hangjai«. Különleges zsűri hallgatja meg a sok ezer hangfelvételt, amely nemcsak a madarak énekét, a békák és a halak hangját örökíti meg, hanem a vízesés zúgá­sát, a hullámverés moraját,, a mennydörgés robaját is. A váratlan, eredeti ötleteket díjazzák. Például 1978-ban az .első díjat két hangfelvétel­nek ítélték oda. Az egyik a kőrisfa hangját örökítette meg, de nem a koronáját zú- gató szél zaját, hanem a fa hangját — azokat a csodála­tos neszeket, melyek a fa nedvének áramlását. kisérik a gyökerektől az ágak felé. A másik felvételen pedig csó­nakmotor bömbölésére emlé­keztető »futamok« hallat­szottak: ezeknek a technikai berendezésekkel felerősített hangoknak a forrása azonban csupán egy kicsiny, mulatsá­gos bogár volt. Azt lehetne gondolni, hogy a legzajtalanabb lény a de­nevér, amely nesztelenül le­beg a sötét égen, és sohasem súrolja a környező tárgyakat. Pedig a repülés közben ki­bocsátott ultrahangjelei, amelyek segítségére vannak a tájékozódásban, olykor 145 decibelt is elérnek. Éppen ekkora zajt okoz felszállás­kor a sugárhajtású repülőgép, csakhogy , az ember számára hallható hangsavban. Az állatok közptt sok «éne­kest« ismerünk. A legjobb énekművésznek a csalogányt tartják, mégpedig teljes jog­gal — bár a rigó éneke, a sárgarigó fuvolatrillája, a pinty hetyke dallama, meg a’ veréb egyszerű csiripelése sem hagy bennünket közöm­bösen. A föld négylábú lako­sai között is jó néhány ének- kedvelő akad. Például egyet­len farkas sem vonakodik egy kis «rögtönzéstől«, ha a tál­kájában van. Egy svéd tudós, aki éveken keresztül tanul­mányozta a farkasok hangját, úgy véli, hogy a »karének« náluk nemcsak az érintkezés eszköze más falkákkal és el- bitangolt társaikkal, hanem . merőben érzelmi alapja is van: fokozza bennük"''' a kö- ' zösség, a falkához tartozás érzését. A legmuzikálisabb szóló­énekesek a négylábúak kö- , zott a gibbonok, ezek a kis termetű, emberszabású maj­mok, melyek Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben élnek. »Hangversenyeiket« regge­lente tartják. A balatonszabadi tsz-ben tölti életének egy részét a Szobonya család. Mind az öten tsz-tagok, az apa, az anya és a három gyerek. A kislány másutt is dolgozott^ a fiúk Kaposvárott tanultak, hívták őket Algyőre, erre- arra, mégis visszajött mind­egyik . .. Szobonya András, a család­fő 50 éves, ma a növényter­mesztési ágazat vezetője. A »dinasztia-« eredetileg nem idevalósi, Szobonya András édesapja egykor a Csepel Művek elődjében dolgozott, kovácsmester volt. A '30-as évek elején azonban ott­hagyta a gyárat, a várost, a családjával együtt Siómaro­son . telepedett le. Tanult mesterségével is felhagyott — gazdálkodni kezdett. Fia már itt cseperedett fel, elles­te apjától a földművelés csínját-bínját. így kezdő­dött ... Szobonya András már 15— 16 éves korától önállóan gaz­dálkodott. 1959-ben Sióma­roson több társával megala­pította az akkori Kossuth * tszt-t. — Eleinte nagyon nehéz volt, keveset fizetett a szö­vetkezet, nem is volt miből — folytatja —, aztán aho­gyan erősödött, nekünk is jobb lett. Sipmaroson még amolyan mindenesként dolgoztam, oda mentem, ahova küldtek — az új tsz-ben kerültem végleg a növénytermesztő üzemágba. Időközben megnősültem; az­tán jöttek a gyerekek: 57- ben Anikó, 59-ben Andris, 60-ban Attila ... Szobonya András már ala­kuláskor »bevitte« feleségét is á tsz-be. Ez, mint mond ja, emoer lenajoljon érte és fölszedje?« (A tündérhez) Egyszer, valahol e sorok írója úgy jellemezte a val­lató! epigrammákat: »hor­gok, melyek beléd akadnak; nem szabadulhatsz tőlük«. Áll ez a kötet rövid, gro­teszk hangvételű verseire ma is. Ostorpattanást is hal­lunk a hatodik napon át­vett, sebtében alkotott világ teremtojéroj. szóid epi­grammában. Ez a filozófus hetykeség nagyon jellemző müveire. És még valami: a cselekvés vállalása. »Ember volt csupán és rögeszmés) hitte hogy arrébb kell vinni a hegyet« (Mese). Az az életkérdés gyötri, ami min- 'den embert, de az alkotót leginkább: »ki lesz közü­lünk hős / és ki lesz csak névtelen halott«, (Helyzetje­lentés). Legkeserübb han­gulatú vertseiben is ott mun­kál a József Attila-i érte­lemben vett játékosság. így a nagyszerű, biblikus ihle­tésű »Dániel és a látomás«- ban vagy a Részlet egy nem éppen ünnepi beszéd első változatából... című versében is. Biblikus témái ürügyek a jelen faggatásá­ra, érvényes kimondására : »térjetek meg az Alázat és a Hűség hatalmas folyójá- hoz« ! Űj oldaláról mutatkozik be a Zúzmara »ciklus« bur­jánzó, vitalitásérzetet indu­káló verseiben: »ma tulipán- tűzben zendül az ének / dí­szít zümmögő jácint-zenét«. S mintegy ennek ellentéte a költői kóda, a temakört le­záró Zúzmara című vers: »Hoüá lett a sombokor sár­ga inge« ...? Megidézi a 'példának vá­lasztottakat: Wait W hit­mant és József Attilát, egyik legkülönösebb versét Fodor Andrásnak ajánlja, a má­sikban Fapp Árpáddal vál­lal rokonságot, megzengeti benne a hurt egy rézdom­borítás, Dabóczi Józsefé. Egy újabb gazdagító téma is je­lentkezik: a tó, amely úgy lesz részévé mindennapja­inknak, ahogy a nagy víz Hemingway Santiagojának. Vallató Géza kötete nem­csak az ő tehetségét igazol­ja, hanem egy kiadói vál­lalkozás jogosultságát is. Lcdtü* László Nem messze a község vé­gét jelző táblától, az egyik házban a faragó Szabót ke­resem. Idős parasztember nyútja a kezét. Szabó Imre. Szívesen beszél önmagá­ról és munkájáról. Kapós- hegyen született, s a fa sze- retetét gyerekkorából hozta magával. — Tudja, azokban az időkben a magamfajta sze­gény gyereknek nem sok lehetősége volt a játékra. Csak a munka volt; meg a természet, az erdő járása. A hetvenöt éves Szabó Imre akkor jegyezte el ma­gát a faragással. — Nem voltam még nyolc­éves, amikor apám már be­fogott segíteni, s napi tíz- tizenkét órát dolgoztam. Az első igazi játékokat úgy ti­zennégy esztendős korom­ban láttam, egy módosabb fiúnál. Fából voltak. Ezek ad­ták az első ötletet. Kezem­be vettem egy fadarabot: forgattam, nézegettem. Elő­ször csak szemmel, képze­letben formáztam, aztán bicskával. Ma is ez a leg­fontosabb faragó eszközöm... Első munkáiról, amelyek a keze alól kikerültek, így beszél : — Mai szemmel nézve igencsak kezdetlegesek vol­tak. Sokkal kevesebbet gon­dolkoztam akkoriban egy- egy munkám előtt, mint most : ösztönösen faragtam. És akkor jött a »nagy ta­lálkozás«. Szabó Imre úgy tizenhét-tizennyolc éves lehetett, amikor összehozta a sors »az öreg Kapolival«. — Nagyon sokat tanultam tőle. Nyugodtság áradt be­lőle. Nem osztogatta úgy a tanácsait, hogy azok a té­vedhetetlen Kapöli Antalé; csupán elmondta a vélemé­nyét, hogy ő ezt így vagy úgy csinálná. Aztán vagy megfogadta az ember a ta­nácsát, vagy nem. S nem haragudott akkor sem, ha nem fogadta meg. Azt mondta: »Csak úgy csináld, ahogy te is jónak érzed«... — Megnősültem, jött a család, nyolc gyereket szült a feleségem. Nehezebb idők következtek: a megélhetés mindennapos gondjai. Nem sok időm maradt a faragás­ra. Miután nyugdíjba men­tem, többször nyúltam a fá­hoz, a bicskához: úgy ér­zem, most tudom csinálni igazán .. . Volt kiállításom nagy megbotránkozást keltett annak idején az egész falu­ban. Ugyanis az volt a szo­kás, hogy a családból egy valaki belépett, a többi pedig másfelé kereskedett, ahol könnyebb volt a munka, töb­bet fizettek. Szobonyáék pél­dája azonban hatott: egyre- rnásra léptek be a feleségek — volt, hogy hetven asszony is dolgozott egyszerre. Erre pedig aikkoriban nagy szük­ség volt, a kézi munkát nem tudta 'nélkülözni a szövetke­zet. Közben nőttek a gyerekek, Anikó gyors- és gépíró lett, most titkárnő a tsz-ben. András mezőgazdasági tech­nikumot végzett Kaposváron. Nem volt ösztöndíjas, nem akarta lekötni magát, mégis visszajött. Növénytermesztő szakon tanult, de most a gépüzemeltetésnél dolgozik. Attila, a kisebbik, gépipari technikumot végzett. Eszter­gályos és marós szakmát ta­nult, ezt itt folytatta is, de a tsz-ben gondok voltaik az anyagbeszerzésnél,, így ma gépkocsivezető. Három, há­rom és fél ezret keresnek, járnak a klubba, diszkóba, itt vannak a gyerekkori ba­rátaik is — úgy fest, meg­maradnak ... Mindenki volt már a csa­ládból a tsz szervezte külföl­di utakon, hazai kirándulá­sokon. Jártak Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban, Ju­goszláviában, Romániában, a Szovjetunióban. Eddig Szo- bonyáné édesanyjánál laktak, s a fiatalok még most is visz- sza-vissza vágynak a kertvé­gi dzsungelbe, gyerekkoruk barangolásaimaik színhelyé­re... Nemrég azonban elké­szült az új ház Szabadiban, nemsokára költöznek. Szép nagy, sokan elférnek benne. Lehet, hpgy együtt, marad itt az egész család ... Faragott szék, Boglárlellén és Nagyatádon a művelődési házban; elju­tottak a munkáim Barcsra. És most tudtam meg, hogy egy-két darabot Budapestre is elküldenek. — Honnan meríti az ötle­tet? — Hagyatkozom a régen tanult mintákra. És az em­ber mindenütt lát valamit; forgatom az újságokat, né­zem a televíziót: ezekben is sok jó ötletet találok, főleg a képzőművészeti műsorok­ban. Ha a kedve úgy tartja, nagyon gyorsan farag. Más­kor meg hetekig nem nyúl a fához. — Inkább csak a nyári hónapokban dolgozom. Fo­gom a baitát, méretre da­rabolom a nagy husángot, és közben elképzelem : mit »hozok ki« a fából... Sótartók, dobozok, szép mívű botok, székek sorakoz­nak a szobában. Az egyik faragott támlás széken macska gubbaszt. Látszik, jól érzi magát ebben a kör­nyezetben. Körtési Zsolt Mezőtúri fazekastermékek A dunántúli és erdélyi motívumvílág mellett elsősorban a mezőtúri íazekashagyományokat ápolja a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti és Háziipari Szövetkezete. A zöld, sárga és színtelen mázas festett és vésett termékek huszonöt-harminc százaléka exportra kerül. Minden ötödik szakmunkástanuló... Az ipari szakmunkáskép­zőből kimaradtak aránya eléri a húsz—huszonegy szá­zalékot. A szakközépiskolák­ban tizenhét, a gimnáziu­mokban 12—13 százalék ez a szám. A viszonyszamok önmagukban nem sokat mondanak ; három év alatt abbahagyta az iskolát öt­venöt lakatos, tizenkilenc kőműves, hetven kereskedel­mi tanuló... A kaposvári 503. sz. Ipa­ri Szakmunkásképző Inté­zetben az ezer—ezerkétszáz diák , közül évente százhat­van—százhetven marad ki. Tanulmányaikat vidéken is sokan idő előtt abbahagy­ják. Minden évben több mint kétszáz leendő szak­munkást veszítenek így a somogyi vállalatok és szö­vetkezetek. Különösen nagy a lemor­zsolódás a fémtechnikai szakmákban. A forgácsoló, a lakatos és a hegesztő szakmunkások hiányát kü­lönféle áthidaló megoldások­kal, például a betanított munkások szakmunkásvizs­gára bocsátásával lehet el­lensúlyozni. — Mivel magyarázza a pedagógus az évről évre na­gyobb arányú lemorzsoló­dást? — kérdeztem Pintér Kálmánt, a kaposvári 503. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóját. — Harminc—negyven ál­talános iskolából jönnek hozzánk a közepes és elég­séges bizonyítványú gyere­kek. A jó és jeles rendűek — kevés kivételtől eltekint­ve — szakközépiskolába, gimnáziumba jelentkeznek. A szakmunkásképzés terv­szerű, de a vállalatok előre bejelentett igényel nem ta­lálkoznak feltétlenül a gye­rekek és a szülők elképze­lésével; a fiatalokat át kell irányítani más szakmákra. Mindössze egy délelőtt áll a szülők és a gyerekek ren­delkezésére, hogy eldöntsék a javasolt két-három szak­mából melyiket válasszák. Ez a választás már vélet­lenszerű. — Mit tehet a lemorzsoló das ellen a szakmunkás­képző? — Októbertől a tanév vé­géig szervezünk tantárgyak szerint korrepetálásokat. Ez hetente húsz és hatvan óra között van. A szülőkkel is próbálunk szoros kapcsola­tot tartani, és segít az if­júsági szervezet is. A gye­rekek fél kettő után kike­rülnek felügyeletünk alól, s mivel a szülők, nagyszülők, és az idősebb testvérek is dolgoznak, késő délutánig ellenőrzés nélkül maradnak. Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztály- vezetője azt mondja: a.szak- munkásképzés a hetvenes években alkalmazkodott a vállalatok dinamikusan vál­tozó igényeihez. A vállalatok azonban évről évre a .való­ságost majd kétszer felül­múló munkaerőigényt je­lentettek be. A hetvenes évek második felében kiala­kult a foglalkoztatási egyem- súly; visszaesett a korosztá­lyok létszáma is. Ma a be­jelentett igénynél jóval ke­vesebb új munkavállalóra lehet számítani. S nagyon nehéz az igények és a mun­kaerőforrások helyes egyez­tetése — úgy hogy a szak­mai rétegeződés Somogy megye távlati fejlődésének is megfeleljen. A szakképzett, megbízható munkaerő nevelése hosszú évekig tart. A szakmunkásképzőnek arra a szintre kell hozni a gyerekeket, hogy. később a vállalatoknál, a mezőgazda­ságban a korszerű technika irányítói és előállítói is le­gyenek — munkájuk, szak- képzettségük a világpiacon jól eladható termékekben nyerjen formát. A tanintézetek a tanulók nyolcvan százalékával értek el jó eredményeket. A megmaradó húsz százalék által igényelt többletet az iskola egyedül nem tudja biztosítani. így sok tanuló lemorzsolódik.. Ennek kára viszont a vállalatoknál mér­hető. Cs. Xm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents