Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-21 / 68. szám

Kongresszustól kongresszusig AMENNYIT MEGTERMELÜNK Mmdamnyiunlk számára egyszerű összefüggés: amennyit megtermelünk, annyit oszthatunk el, s ez társadalmi méretekben épp­úgy igaz, mint a kisebb kö­zösségekben, A feladatokról í gy szól t a • népgazdaság V. ötéves tervéről jóváhagyott törvény, melyet az ország- gyűlés 1975. december 18-án fogadott el: «-A gazdaságpo­litika fő irányvonala a tár­sadalmi termelés hatékony­ságának erőteljes növelése legyen. Ennek érdekében gyors ütemben kell fokozni a munka termelékenységét, jobban ki kell használni az álló- és forgóalapokat, s a felhalmozási eszközöket, fo­kozottan kell takarékoskodni az energiával és a termelés anyagi ráfordításaival.-« Kedvező és kedvezőtlen Valamelyest elmarad a tervezettől az ipari termelés növekedése, az 1976—1979-es időszakban évi átlagban öt százalékot ért éL Ami ked­vező: a XI. kongresszus ha­tározata alapján megkezdő­dött a termelési szerkezet fokozott átalakítása, ám en­nek irama még — a lehet­ségeshez és a kívánatoshoz mérten — lassú. Ezekben az esztendőkben vált érzékel­hetővé az egyes iparterüle­tek termelésnövekedésének különbözősége; a szelektivi­tás, a differenciálódás kezdeti jegyei ezek. Könnyen kimutatható egyes iparcsoportok, ipar­ágak — például a vegyipar, a műszeripar, a híradás- és vákuumtechnikai ipar —-, át­lagosnál gyorsabb fejlődése, nemcsak a termelés meny- nyiségét, hanem a termelé­kenységet is ,, tekintve. Ez egyébként — a központi irá­nyítás szándékai szerint — tartós folyamat kell legyen;, ebben az irányban hatnak az 1980. januártól érvényes, szabályozók is. Ami megkü-. lönböztetett figyelmet érde­mel: a nemzetközi összehd- sonlításban gazdaságosan .— versenyképes árukat — ter­melő vállalatok az ipari át­lagot kétszeresen, háromszo­rosan meghaladó mértékben bővítették eladásaikat, azaz. bizonyították: a nehéz piaci helyzet ellenére is a kor­szerű áruk értékesítése nö­velhető. Hás lépésrend A két kongresszus közötti időszakban az ipari terme­lés a leggyorsabban Sza­bolcs—Szalmár, Vas, Hajdú- Bihar megyében nőtt. Lé­nyeges eleme a változúsok- nak az állóeszközök allo- ■ mányának bővülése. Itt a sorrend: Hajdú—Bihar, Tol­na, Zala, míg a fölhasznált — ipari — villamos energia mennyisége — ami az adott terület ipara korszerűsítésé­nek egyik jelzője lehet — a legnagyobb iramban Csongrád, Szabolcs—Szat- már, Hajdú-Bihar megyében emelkedett. A közös gazdaságok egy hektár termőterületre jutó termelési értéke — 1978-ban — Pest, Komárom, Bács— Kiskun megyében a legma­gasabb, a legalacsonyabb Borsod, Nógrád, Zala me­gyében. A fontosabb növé­nyek egy hektárra számított • termésátlaga, a két kong­resszust összekötő években erőteljesen nőtt a búzából Szolnok, Veszprém, Pest, Hajdú—Bihar, a kukoricából Szolnok, Tolna, Veszprém, Zala, a burgonyából Bara­nya, Békés, Fejér megyé­ben. A száz hektár mezőgaz­dasági területre felosztott , szarvasmarha-állomány Vas, Győr—Sopron, Zala megyé­ben, a sertéseké Békés, Tol­na, Csongrád gazdaságaiban a legnagyobb. A mezőgaz- . daság gépesítése Nógrád és ... Zala megyében bizonyult a iegfrisebb tempójúnak, míg az öntözött területet nagy iramban Győr—Sopronban és Bács—Kiskunban növel­ték. Még az előbbi, vázlatos adatok, jellemzők birtokában is megállapíthatjuk, hogy a két kongresszus közötti idő­ben a korábbiaknál sokkal nagyobb szerephez jutottak  a területi adottságokhoz jól illeszkedő fejlesztések. A ter­melők — mind az iparban, mind a mezőgazdaságban — fokozott figyelmet fordítot­tak a gazdálkodás intenzív jellegét erősítő tartalékfor­rások feltárására és haszno­sításra. Bővülő együttműködés Négy év alatt jelentősen túlléptük a középtávú terv előirányzatát a külkereske­delmi behozatalnál, ugyan­akkor- a tervcéloktól elma­radtunk a kivitelben. Ez — ismeretes — erőteljesen be­folyásolta a népgazdaság egyensúlyi helyzetét, s — a cserearányok számunkra kedvezőtlen változásával együtt — határozott intézke­déseket követelt a kedvező átalakulások érdekében. A szocialista országokkal foly­tatott gazdasági együttműkö­dés lényegesen bővült ezek­ben az esztendőkben — az áruforgalom egészének nö­vekedését jóval meghaladta a kooperációban és szakosí­tási egyezmények alapján gyártott termékek értékesí­tése —, s legnagyobb part­nerünk változatlanul a Szov­jetunió. A külkereskedelmi tevé­kenységben 1979-ben mutat­kozó kedvező változások és kezdeti eredmények még in­kább aláhúzzák annak a fel­adatnak a realitását, melyet az MSZMP Központi Bizott­sága kongresszusi irányel­veiben így fogalmaztak meg: »A nemzetközi munkameg­osztásban való hatékonyabb részvétel nagy feladatokat ró a külkereskedelemre: vál­jék szorosabbá a termelő és külkereskedelmi vállalatok együttműködése, növekedjék közös érdekeltségük, erősód- . jék a szállítási fegyelem, ja­vuljon a piaci munka, a ter­melő és a kereskedelmi te­vékenység gyorsabban és ru­galmasabban kövesse a piac változásait.-« M. O. (Folytatjuk.) Diplomatatáska és könyvborító Változik a termékszerkezet Több mint tíz éve műkő-- dik Balatonújlakon a buda­pesti Horizont Afész mű­anyaghegesztő üzeme. Iroda­szert, iskolában használt műanyag holmikat, női rek­lámtáskákat gyártanak itt. Tavaly termelési értékük majdnem elérte a huszonhét- millió forintot, nyereségük pedig meghaladta a három­milliót Ma még mintegy hétszázhúsz féle termékük van: az általános iskolai el­lenőrző könyv borítójától a műbőr diplomatatáskáig. Az elavult, gazdaságtalan ter­mékek megszüntetésével, újak gyártásba állításával mintegy negyszázhúsz ter­mékfajtát akarnak előállí­tani. Március 1-e jelentős dá­tum volt a balatonújlaki te­lep számára: a budapesti központ lehetővé tette, hogy közvetlenül a kereskedelem­nek értékesítsenek. Vevőik közé tartozik a Piért, vala­mint a megye' ipgrcikk-kis- kereskedelmi vállalatok. • Oltvári Tibor telepvezető elmondta, hogy az idén való­színűleg elérik a harminc­millió formt termelest érte­ket Jelenlegi rendelésük július végéig . .»betáblázta« az üzem kapacitását. Az év első két hónapjában hallat­lanul sok iskolaszert kel­lett gyártaniuk. Külföldre is jócskán kerül termékeikből Januárban Moszkvában ren­deztek a KGST-országok egy szövetkezeti találkozót, s oda — a Hungarocoop külkeres­kedelmi valialat réven —, háromezer diplomatatáskát küldtek Balatonújlakról. A második felévtől . azonban valódi bőrből készített dip- lomatataskakat’ is gyártanak majd- A Skala áruházi há­lózata ’ száfnára most készítik a hanÿ.emeztartô-tàska alap­modell jét. Ez rendkívül ke­resett termék. Sok apró cikk gyártását is tervezik — a jobb anyagiéi használás érdekében. Például az Ofotérttel szeanüvegtokök előállításáról tárgyalnak- A termelés nagyságát jói érzé­kelteti, hogy naponta mint­egy hetszaz negysetmeternyi Grabona műbőrt és hét-nyoc mázsa mappaióliát. vág mé­retre az üzem szabuszula. Bzt a 'két műszakban dol­gozó hegesztők dolgozzák föl nagyfrekvenciás hegesztő­gépeiken. A különleges gé­pek miatt a hegesztönők sű­rű ■ fonadeku dróttal elkerí­tett műhelyben dolgoznak. Ez leárnyékolja a gépeket, s így nem zavarják a kör- ivék rádió- ás tévékészülé- . eiL • , Az üzem tárolási, gondjait második félévre • elkészülő I, raktár oldja meg. Ol-, L. A munkástanács harcos elnöke Zóka Imre — Tolnai Józseffel, a munkástanács tagjával. Zóka Imre a nagyatádi járás kisközségében, Szabá­son született 1887-ben sze­gény parasztszülők gyerme­keként. S hogy többre vigye, mint szülei, szakmát tanult a nagyatádi Trattner és Kun cégnél. Már tanoncévei alatt be­kapcsolódott a kisváros ipa­ros ifjúsága egyletének mun­kájába. Előadásokat, össze­jöveteleiket szervezett à fia­talok művelődése, szórako­zása érdekében. Iparostár­sai közül csakhamar kitűnt éleslátásával, gondolkodás- módjával. Fiatalon bekap­csolódott a munkásmozga- * lomba, a századfordüló tá­ján a szakszervezeti mozga­lom keretében tette meg az első lépéseket a szocialista munkásmozgalom felé. Gyakran utazott a fővá­rosba, s ott jó barátokra tett szert- Ezeken az útjain, a szervezett munkásokkal ott folytatott eszmecserék révén formálódtak nézetei, s ez elősegítette politikai fejlődé­sét. Az első világháború éveiben egyre jobban fel­lendülő munkásmozgalom­mal szoros kapcsolatba ke­rült. Rendszeresen olvasott újságot, a politika után ér­deklődött, a társadalmi igaz­ságtalanságokat egyre job­ban látta, s változást sürge­tett. Igazi helyi munkásve­zetővé érett. Amikor már recsegett-ro- pogott az Osztrák-Magyar Monarchia addig megdönt­hetetlennek hitt rendszere, izgatottan várta a naponta változó eseményekről meg­jelent híradásokat. 1918. ok­tóber 27-én Nagyatádra is eljutott a Magyar Nemzeti Tanács proklamációja, s ő már ott volt a helyi szerve­zők soraiban- Tagja lett a november 3-án megválasz­tott Nagyatádi Nemzeti Ta­nácsnak. Ennek megalaku­lása után hamarosan új po­litikai erő jelentkezett az országban és a megyében. Ennek nÿbmàn novémber 10-én megalakult a Nagy­atádi Munkástanács Zóka Imre elnökletével. A munkástanács kezdettől fogva haladóbb nézeteket vallott, mint a nemzeti ta­nács. Jó hatással volt ez utóbbi működésére, hogy 'Zóka Imre mindvégig tagja maradt, és az üléseken igyekezett a munkástanács programját. céljait megis­mertetni, elfogadtatni, ér­vényre juttatni. A március 21-i események hatására már 22-én Nagyatádon is a munkástanács vette át a tel­jes hatalmat. Ebben a veze­tőszerep a direktóriumé lett Zóka Imre elnök vezetésé­vel­Nagy részt vállalt Nagy­atád és a járás társadalmi, gazdasági és kulturális át­alakításában. Gyűléseken szónokolt, érvelt az új rend, a proletárhatalom mellett. Mindenkit meghallgatott, minden jogos kérést teljesí­tett. Április 12-én a Somogy megyei Munkástanács újjá- választásakor tagja lett a 28 tagú intézőbizottságnak. Somogy küldötteként vett részt a Tanácsok Országos Gyűlésén. Zóka Imre egyik fontos feladatának tekintette a közrend megteremtését, a fegyveres erő megszervezé­sét. A munkástanács felhí­vására már az első nap több mint ötvenen jelent­keztek a Vörös Hadseregbe- A * mindennapi feladatok mellett jutott ideje arra is. hogy az első szabad május elsejét jól előkészítse. A munka ünnepén ő volt a nagygyűlés szónoka. Amikor veszélybe került a haza, a megyei direktórium Zóka Imrét nevezte ki vörös toborzó megbízottnak Nagy­atádra. A Tanácsköztársaság meg­döntése után sem hagyta el az annyira szeretett Nagy­atádot. így aztán augusztus 7-én már a csendőrség zár­kájában várta sorsának ala­kulását több társával együtt. A Baross utcai lak­tanya pincéjében heteken át tartották fogva, ütlegel­ték, kínozták. A megyei bí­róság végül október 12-én meghozta ítéletét: Zóka Im­rét 8 évi börtönbüntetésre ítélte■ Raboskodott Kapos­váron, Hajmáskéren, a Mar­git körúti fogházban, leg­többet azonban a váci bör­tönben. A 623-as számú rabnak olyan nagyszerű elv­társa volt a cellatársa, mint Vass Zoltán. A szebbért, a jobbért küz­dő nagyatádi forradalmár a feleségét és négy gyermekét hagyta itthon. Rájuk nélkü­lözés, éhezés és zaklatás várt. Amikor őt keserű év eltelt a nyolcból, a kor­mányzó kegyelmet gyako­rolt, így került szabadlábra Zóka Imre 1924. február 7-én. Sok várakozással és szo­rongással tért vissza szeret­teihez, de nem lett nyugta, mert a csendőrök minden éjjel bekopogtak a Petőfi utcai kis ház ablakán: »Zó­ka, itthon vagy-e, nincse­nek nálad az elvtársaid?« Nem volt nyugta, mara­dása: 1927-ben régi pesti is­merőseinek a közreműködé­sével. Pesterzsébetre költö­zött- Szereztek neki mun­kát. A rend éber őrei azon­ban ott is szemmel tartot­ták, nehogy »kommuniszti- kus eszméket terjesszen«. Mégis megtalálta a kapcso­latot az illegalitásban dol­gozó elvtársaival. 1945-ben már legális pártmunkát végzett: a Ma­gyar Kommunista Párt pesterzsébeti szervezete So­mogyba küldte pártmunká­ra. A személyi kultusz évei alatt bántódások érték, fél- reállítottíl.. Így visszavonul­va, súlyos betegen 1952-ben halt meg tragikus körülmé­nyek között. Az egykori munkástanács elnökének emlékét ma Nagyatádon utca őrzi­Dorcsi Sándor E gyre gyakoribbak, egy­re aggasztóbbak. A jel­zéseket figyelmen kívül hagyni vétség. Az első szen- vedélyes hangú' észrevéte­leknek még a múlt év végén, a Göllében megrendezett háztáji fórumon voltam fül­tanúja: »a kialakult árak, értékesítési és szerződési fel­tételek között igencsak el­megy az ember kedve a ház­táji sertéstenyésztéstől« — mondták ki a Dunántúl csaknem minden megyéjéből összegyülekezett gazdák. Azóta hónapok teltek, és a jelzések szaporodtak. »Mesztegnyőn eladogatják a kocákat a háztáji állattar-, tók, jóllehet tavaly még a háztáji ágazat tízmilliós for­galmat bonyolított le.« »Komlósdoo tavaly csaknem ezer hízót értékesítettek a szövetkezet dolgozói a közö­sön keresztül, a megkötött szerződések száma most nem éri el a nyolcszázat.« »Mér­séklődik a kereslet a keve­rék takarmányok iránt.« »A kívánt szint alatti a kocaki­helyezési akció iránti érdek lodes.« Figyelmeztető jelzések, Fé­lő, hogy a sertéshús termelés ciklikussága ismétlődik, • a föllendülést esetleg ismét ha­nyatlás követi. Ez a szinte háromévenként ismétlődő hullámvölgy mindig »rossz­kor jön«, de most különöser. Host, amikor »... a sertésU nyésztésben legfontosabb fe! adat az V. ötéves terv áltál előírt fejlődés biztosítása, va­Jelzések lamint a VI. ötéves terv ter­melésének * megalapozása. Ennek érdekében elsődleges­nek kell tekinteni á nagyüze­mi sertéstenyésztés fejleszté­sét, emellett a kistermelés olyan feltételrendszerének kialakítását, amely biztosítja a tervszerű, egyenletes és ütemezhető' vágósertés-terme­lésüket« mondja ki az Álla­mi Tervbizottsag 5028/1977. sz. határozata. A háztáji és kisegítő gaz­daságok sertéstenyésztésének es értékesítésének fontossá­gát egész oldalakon lehetne indokolni. Kezdve attól, hogy nem mondhatunk le nemzeti vagyonunk egy részének, a házak mellett levő épületek, ólak kihasználásáról, bezárva azzal, hogy ebben az ágazat­ban van megyénk kocaállo­mányának mintegy negyven százaléka, innen származik a fölvásárolt húsmennyiség egyharmada. Figyelemre méltóan foglalja össze mind­ezt a mezőgazdasági főisko­la nemrég megjelent tanul­mánykötete, amelyben egy szerzői közösség elemzi a megye háztáji gazdaságainak csaknem egy évtizedes tevé- enységét. Ebben is olvasha mit figyelmeztető utalást ■iklikusság veszélyére, nindennapok pedig égj több, jelzést szolgáltatnak. Ez indította arra a közel­múltban a barcsi gazdasági kiskörzethez tartozó szövet­kezeteket, hogy közösen te­kintsék át a helyzetet. Ott fo­galmaztak meg egy javasla­tot A termelési kedv mind­inkább érzékelhető mérsék­lődésének lényeges oka a szerződési, illetve az új érté­kesítési rend, a túlságosan »feszesnek« ítélt határidő. A háztáji- állattartók szinte ki­vétel nélkül a nagyüzemen keresztül értékesítik hízói­kat. A javaslat értelmében az volna célravezető, ha a szövetkezet és a húsipar köt­ne keretszerződést, a szövet­kezet garantálná az ütemes szállítást, viszont az ő »joga« lenne eldönteni, hogy mikor kinek a hízóját viszi. így nem fordulna elő, hogy az egyik gazdának elérte a hí­zója az értékesítési súlyt, de nem vihetik, mert a szerző­dése egy hónappal későbbre szól, a másiknak meg »idő­szerű« a szerződése, de nincs »kész« a hízója. M ndössze egy válasz ez a * I javaslat a jelzésekre. Nem biztos, hogy a legjobb, hogy nem lehetne ennél is célravezetőbb. De keresni kell! Mert a jelzések sűrű­södnek, és vétség figyelmen kívül hagyni őket! ' V. M. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents