Somogyi Néplap, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

A csipke hazája Áz ember munkája teszi értékessé fl Ford mint zsúrkocsi A családi ház előtt Ms szürke Trabant áll. »Ütkö- zői«, sárhánj'ója úgy fény-' lenek, keréktárcsái oly tisz­ták, mintha gazdája minden- oap ezeket suvickolná. Göndör Sándor üzemmér­nök szinte minden szabad­idejét az autóknak szenteli. Az egy nagynak és a szám­talan kicsinek. — Mikor kezdett fogltal- komi autómodellek gyűjté­sével és készítésével? — Tuda tosan úgy tizenöt­izenhét éve talán, amikor nálunk is kaphatók lettek az első, szép kidolgozású mo­dellek. Az igazi vonzalom persze ennél sokkal régebbi. Jár esztendős lehettem, ami­kor a háború után meglát­tam a falunkban az első autót Egy rozzant, frontot iárt kocsi lehetett szegény, rám mégis olyan hatást gya­korolt. hegy most, harmincöt év távlatából sem tudok sza­badulni az emléikétőL Nagyon korán ismerkedni kezdtem a különböző alkat­részekkel, masinákkal Az Hső modellautóm iából volt, méghozzá tűzifából Nagy­apámnak addig (könyörög­tem. míg megszánt és bics­kával meg baltával kifarag­ta. Hetekig nem bírtam ma­gammal Az autóval éltem, aludtam, azon »fuvaroztam* mindent, nem tudtam nél­küle létezni. Pedig így utó­lag visszagondolva, nagyon csúnya volt ám szegény! Fa­tengelye, kerekei fülsértőén nyikorogtak, a tojásfestékkel bepingált »karosszériáról* hamar lepattogott a festék. Aztán jöttek az »igazi-« fa autók, majd a lendkereke- sek, a felhúzhatósak. Én — a testvéreimmel ellentétben — nagyon örültem mmd- egyiknék, és féltőn vigyáz­tam rájuk. Amikor iskolába kezdtem járni, a könyvtár­ból mindéin olyan könyvet, amelyikben »utó volt, rögtön kivettem, es azonnal végig- nyálaztam. Később ei jutottam külföld­re, ahonnan több összerak-, ható modellt hoztam, majd megvettem életem eteö ko­csi ját. — A gyűjtés melyik mód­ját szereti jobban : vásárol­ni a kisautókat, vagy ter­vezni és összeállítani a mo­delleket? — Természetesen az utób­bit. Csak az a baj, hogy ná­lunk nagyon nehéz jő terv­rajzokhoz jutni. Nem is be­szélve a szükséges anyagok beszerzéséről. — Van valami rendszeres folyóirat, ami a munkájuk­ban segítséget nyújt? — Csupán az Ezermester, de az sem ad mindig hasz­nálható tanácsokat. Amit le­írnak, sok esetben nem pró­bálják ki. — Működik-e valamilyen szervezetük? — Állítólag Pestem van ilyen, de bővebbet nem tu­dok róla. Így »magányos farkas«1 módjára dolgozunk mindannyian. — Ez a mindannyian kö­rülbelül hány modellezőt je­lent a megyében? — Nem tudom. Én nyolc­tízzel tartok kapcsolatot. Lelkes kis társaság, egymást segítjük, támogatjuk anyag­gal, tanáccsal, ha valamelyi­künk külföldön jár, igyek­szünk minél több tervrajzot is beszerezni. — Hány modellje van? — Kétezer körül. — Hol helyezi el «st a rengeteg, autót? — Részben a lakásban, részben a balatonfenyvesi villánkban. Félesége feketével kínál, de a »zsúrkocsi« sem mi n­dennapi: egy századele ji Ford modellen gurul elénk a gőzölgő kávé. Kürtési /.volt Szabályos kört alakítva hallgatták a vadásztársaság tagjai a vadászati felügyelő eligazítását, majd kiosztot­ták a számlálási nyomtatvá­nyokat. Kocsiba ültünk, és ki-ki indult, a csoportjához csatlakozva. Társunk ez alka­lommal nem fegyver, ha­nem egy jegyzetfüzet volt. Felhőtlen égbolt, szép nap­sütés, élénk északias szál kí­sért bennünket. Pontosan ki­lenc óra volt, amikor csopor­tunk a csákszegi erdő déli végétől elindult. Százados tölgyek szálegyenes törzsei között bujkáltunk. Széllel szemben mentünk, nem is fogott szimatot a vad. Itt egy pihenő, szőrös agan- csú bakot, amott egy sutát és két gidát leptünk meg. Bejegyeztük a látottakat. Az időpontot is pontosan fölir­tuk — így a végén egyeztet­ni lehetett, hogy ugyanazo­kat hányán is látták. Újabb nyiladékra értünk. Megvártuk, amíg mindenki kiér, aztán bele a sűrű fia­talosba. Lassan, óvatosan bujkáltunk a bokrok között — vigyáztunk, hogy ne za­varjuk meg a pihenő vadat. Itt is, ott is mozdult egy- egy vad. Fiatal szarvasbikák nézték mozdulatlanul az egyik vadászt. Aztán néhány őz szaladt keresztbe a vonal előtt. Amott hangos buffa- nással ugrott ki vackából egy disznó, mert a vadász túl közel ment el mellette. Mindketten megijedtek. Az egyik vadász malac- nyikkanást hallott. Óvatosan közeledett a sűrű szederin­dával benőtt bokorhoz. Lé­lekkelét visszafojtva nézte a kedves képet: egy koca — alig néhány méterre tőle — a bokor alatt csendesen »be­szélgetve« szoptatta csikós malacait... Társam gyorsan megszá­molta az apróságokat, óva­tosan visszalépett, majd na­gyot kerülve folytatta útját. Majdnem egyszerre értünk az erdő északi széléhez. Iz­gatottan meséltük a látotta­kat. Szívesen megnéztük vol­na mi is az apró malacait szoptató kocát, de társunk nem volt hajlandó megmu­tatni, mert elriasztottuk vol­na a kis családot. Igaza voit. Dél felé fordultunk. Cso­dálatos módon ismét szembe fújt a széL Itt is láttunk szép számmal vadat, özek szarvasok mozogtak előt­tünk. Nem rohantak el; ta­lán érezték, hogy vége a va­dászidénynek. Estére kelve jóízűen eifű- radtunk. A meleg, tavaszias napsütés kellemessé tette számunkra március első va­sárnapját, az élmények pe­dig fölértek egy vadászattal — annak ellenére, hogy egyetlen lövés sem csattant Évtizedek óta kötelező a vadlétszám becslés a vadász- területeken. Ez az eljárás azonban új. Két somogyi va­dásztársaságnál alkalmazták, hogy összehasonlítási alap legyen az eddigi eredmé­nyekkel. Ha beválik, a jövő­ben ezzel a módszerrel kell számba venni a vadállo­mányt — hogy a lelövési terveket a valóságnak meg­felelően lehessen kialakítani. Tóth Ferenc A Qs»péeházfo**n fenékenr­kedik a Kiskunhalasi Nép- művészeti és Háziipari Szö­vetkezet. A múzeumi terem­ben megnézhetjük a tárlók­ban bemutatott régebbi és új csipkéket, áe azt is lát­hatjuk, hogyan születik ez a nagy figyelmet és ügyessé­get kívánó kézimunka : a te­remben készíti néhány asszony, teams, » «Bemünk előtt, — A hahwt csipkét csak úgy ismeri meg igazán a kö­zönség, b* latjáig hogyan készül — mondja « seövet­kezet efcnökassaorya. így értik meg, miért ezer forint egy tenyérnyi darab. Az a négy-öt Gsiyfcewarw» azért dolgosak mindig ott a bemu­tatóteremben, hogy megis­mertesse munkáját az évi húsz-husaonöit ezer látoga­tóval. Ha megfigyelik e mun­kát, megértik, hogy lehet egy mondjuk tízener forintos csipkének jóformán csak né­hány formt sa anyagköltsé­ge, a többit az emberi mun­ka teszi hoezá. nr. F. Védett erdő lesz 4 a töröcskei őstölg/es A Kaposvári Városszép i tő Egyesület városkörnyéki szakosztálya elsősorban az elhanyagolt parkerdők rend- behozását és a még nem köz­jóléti célokat szolgáló erdő­területek fejlesztését tervezi. Kaposvár környéke igen jó természeti adottságokkal rendelkezik. A lehetőségek azonban — a korábbi jelen­tős beruházások ellenére — sincsenek kihasználva. A Vá­rosszépítő Egyesület elsősor­ban a zselici parkerdők kar­bantartására kíván, nagyobb figyelmet fordítani. A Balla­kut — a város legrégibb ki­rándulóhelye — elszomorító képet mutat. Ennek rende­zése, a történelemből is is­mert híres kút újjáépítése az elkövetkező évek feladata, de a Hangár dombon felál­lítandó repülő emlékmű el­készítése az idei tervek kö­zött szerepel. En neje idősze­rűségét az első vidéki sport- repülőállomás megindításá­nak ötvenéves jubileuma ad­ja meg. A Gombás—Desedai erdő és tó környékének rendezése a most készülő terv függvé­nye, ezért itt csak az arbo­rétum fejlesztését tűzte célul az egyesület. Külön figyel­met érdemel a munka terv­nek a töröcskei erdővel fog* lalkozó része. Ez a száz hek­tár területű, igen kedvező terepű, tagolt, dús növény­zettel és nagy tófelülettel rendelkező városi erdő két­ségtelenül a környék leg­szebb tája. Lenyűgöző nagy­ságú ősfái ritka emlékei a hajdani zselici rengetegnek. Az erdő hasznosítására ko­rábban több elgondolás is született. Ide tervezték a vá­ros üdülőterületét, amely most a Deseda-tó körül va­lósul meg. Szerencsére! A sok kis parcella megbontotta volna az erdő természetes szépségét, báját, amely most egy szép kiránduló erdő, tá­lán egy igazi nagyvárosi ar­borétum. kialakítására kész­teti a terv elkészítőit. Addig is, amíg ez a nagyszabású terv elkészül, a munkában érdekelt szervezetekkel kar­öltve a városszépítő egyesü­let megkezdi az erdő , rend­behozását. Kitisztítják a Te­ker őér medrét, így rövide­sen régi színeiben pompázik a íodormentás, nef ele j esés patakmente. Kiirtják a gyomnövényeket ’ az elvadult erdei 1 tisztásokról, hogy ezek újra napfényes, pihentető helyei legyenek az erdőnek, amelyhez régi munkásmoz­galmi történetek is fűződ­nek. Önházépítés, forrásfoglalás szerepel még a közeljövő terveiben, no és az ősfák, törzslajstromozása, az allât­es növényvilág kutatása, an­nak megállapítására: hogyan is válaszol . a természet a város zajára, a porra és a füstre? Miként változik a természeti környezet az ur­banizáció hatására? Megma- radnak-e az utókornak azok a növények, amelyekben már mi is oly ritkán gyö­nyörködhetünk kirándulá­saink során, vagy sikerül-e visszamenteni az állat- és növényvilág pusztuló érté­keit a jövendő nemzedék számára?... Az sem közöm­bös, hogy milyen esztétikai képet nyújt a lassan önma­gát kinövő, az erdők felé kú­szó város. Lévai József Vadászok egy befess« származású s anyja ápolására oda, vissza­települő, kiemelkedő ügyes­ségű fehérneművarrónő : Markovfte Mária kezében lett valóság, ö — aki egyebek között a .budai várbeli Má- tyás-tempk*» miaeingemek kézimunkáit ie készítette — nagy ta láJékonysáQgaí és tü­relemmel, «en» kevesebb műgonddá* küásérietezte, hogyan lebet kivitelezni a különleges esipketervéket. Az első országos sikert 1902 karácsonyán róte kt « ha­lasi csipke. ként borítja be a tájat. Szük­séges a szép és ritka nö­vényfajt eredeti lelőhelyén megőrizni és fenntartani, nö­vényföldrajzi, tájképi és esz­tétikai szempontokból egy­aránt. Az Országos Természetvé­delmi Hivatal elnöke a 13,2 hektár nagyságú babócsai Basa-kertet országos értékű természetvédelmi területté nyilvánította. Telekkönyvi tu­lajdonosa -a babócsai Határ­őr Tsz, természetvédelmi ke­zelője az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hi­vatal dél-dunántúli felügye­lősége. A terület szabadon látó gatható, de a csillagos nár­cisz virágjainak, hagymái­nak piaci, kereskedelmi, il­letve kertészeti célú szedése tilos ! A területen hosszú évek óta ásatásokat folytat a so­mogyi múzeum. A megyei tanács a babócsai várdombot és környékét — ez 5 hektár nagyságú terület — megyei értékű természetvédelmi te­rületté nyilvánította. Horváth Ferenc VÉGE — jegyzetfüzettel A babócsai Basa-kert Az Alföld, is sok látnivalót nyújt a kirándulóknak. Déli részének érdekes városa a csipkéjéről híres Kiskunha­las. Bárhonnan közelítjük meg jellegzetes alföldi tájat járunk be, mégis szinte min­den irányban más sajátságo­kat láthat a tüzetesebben figyelő szem. A szeged— bajai úton szép alföldi, ho­moki erdők között érkezhe­tünk; Kiskundorozsma felől a zsanai gázmezőkön át. A budapest—szegedi főútvona­lon Bugac mellett is odajut­hatunk. A budapest—bajai útról pedig Petőfi szülővá­rosán, Kiskőrösön keresztül, esetleg kis kerülővel a ha­jósi pincefalun és a dús Já­noshalmán át érkezünk Kis­kunhalasra. Régi, híres település Ha­las, azelőtt a Kiskunság központja. Múltjáról, kör­nyékéről hírt ad a helyi múzeum. Egy szépen meg­őrzött szélmalom is emlékez­tet a »fatengelyes« világra — szó szerint érthetjük —, amikor még a műmalmok gőzmalmok nem hódították el az őrletni valót a szél, a viz. esetleg lovak hajtotta malmoktól. Van azonban Halason egy másik múzeum is: egy Csip­keház. A hala» csipkének ugyan nincsen olyan messzi múltja, mint a malmoknak például, de a híre nagyobb! A halasi Csipke a század elején született. »Apja« egy erdélyi eredetű rajztanár volt, Dékáni Árpád. Külön­leges, finom csipketerveiből A Rinya-patak völgyében fekszik Babócsa. A nagyköz­ség tele van régmúlt száza­dok történeti emlékeivel Csaknem 800 éve, 1181-ben említik először a szuloki bir­tokbejárás alkalmával a »Babonchára vezető utat« az oklevelek. A forgalmas he­lyen szívesen megtelepedtek a kereskedők és kézműves családok. Így Babócsa a XV. században már városi kivált­ságot övezett, mezőváros lett. 1532-ben Szulejmán török szultán nyomult át a helyi­ségen, és 1552-ben a babó­csai vár török kézre került. 112 év múlva Zrínyi Miklós költő és hadvezér visszafog­lalta seregeivel. A várhoz tartozott a Ri­nya-patak és a Malom-árok melletti 30 holdnyi terület. Ez Babócsa török megszállá­sa alatt a török vezérek kertje volt. Ettől az időtől nevezi a néphagyomány ezt a területet Basa-kertnek. A törökök a kert­ben telepítették meg az Amari- lisz-félék család­jába tartozói ha­zánkban igen rit­ka, tömegesen csak itt előfordu­ló csillagos nár­ciszt (Narcissus Stella ris/, amely főleg a melegebb tájak hagymás, illatos, feliéi vi- -ágú növénye A hagymás növény a ‘örök megszállás ideje alatt és azóta is ét, ál­landóan növekszik, és mind nagyobb és nagyobb terüle­ten terjed el. A babócsai Basa-kert ugya­nis az előillir flóravidékhez sorolt Dél-Somogynak, mint belső-somogyi flórajárásnak egyik értékes területe. Fran- ciaf/erjés kaszalórétjén a kö­zép-délkelet-európal elterje- désű csillagos nárcisz igen kedvező életfeltételeket ta­lált a növekedéshez és az elszaporodáshoz, A hatalmas tömegekben élő csíllagosnárcisz április­ban, májusban — a virágzás idején —• megkapó látványt nyújt, óriási fehér szőnyeg-

Next

/
Thumbnails
Contents