Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

* Kelemen Lafas MEDDIG? Kőzett még az éjjel, ametybem (Jerék apáink ifjúsága hó-topé mm, esznjtéktöl beretváltan, de meggyujéoa mégis, mint a rözsekéve, üszőkké égettetett. Ebek nekihevült ugatása közben btaba rajzolta ki a telehold, odalent egyforma udvarok, és' egyszerre kezdődnének el a nappalok, persze, ha lenne miért — csaholnak most időnkben ismét; itt él mér köztünk újabb feje a szelindek-dinasztiának, s jön, lopashsz&c, rosleaszt a lárma, s amikor éppen nincsen fclcetc akkor is a levegő. Járunk nyakig a szorongásban, Apa, látod, majdnem mintha korodat hordanánk. '1 Pákolitz István Boglárkert Dagad a borsó, paprika, uborka padlizsán hízik s kákabélű spárga. (Neseff Nesa, volt paksi bolgárkertész, — álmomban — órjás tökjeit kínálja.) IA kadaré dicsérete Három fa. Bencze László müve. (A múlt cvl állami vásárlások anyagából) Hacsek: fül a kávéházban).’ Pincére (jön) Parancsol, Ha­esek úr? Hacsek: Tudja, m#t szeret­nék? Hozzon, nekem két ke­nyér között egy szegedi ha­lászlét. Pincér: Halászlét? Hogy kép­zelj ezt, Hacsek úr? Hát az ki csurog. Hacsek: Miért csorogna kf? Pincér: Hát azt tetszett mon­dani, hogy két kenyér közt hozzam. Hacsek: No és?. TI Most eszem az egyik kenyeret, ak­kor maga hozza a halászlét, és utána megeszem a másik kenyeret. Pincér: Hogy a Hacsek úrnak mindig van kedve viccelni! (el). Sajó: (jön) Jó napot, Hacsek úr. Hol volt. hogy egész héten •nem láttam? Hacsek: El sem fogja hinni.. i Egy bíró a törvényszéken meghívott modellnek. Sajó: Modellnek? Egy bíró? Hacsek: Igen. Kert, hogy ül­jek neki. Sajó: .lóságé* ég* Le veit csukva ? Hacsek: De csak a cellában. Sajó: És miért? Hacsek: Hatóság elleni erő­szak ... A feleségem ugyanis kidobta a végrehajtót. Sajó: Hát akkor miért maga ült? : Hacsak: Mert szegény felesé­gem három napja gyermek­ágyban fekszik. Sajó: Gratulálok. Nem is tudtam, hogy gyereke lesz. Hacsek: Ki mondta, hogy lesz? Sajó: Hát most mondta, hogy a felesége gyenmekágyban fekszik! Hacsek: No, mert az ágyun­kat elvitte a végrehajtó! Most, hogy a kisfiam, a Sanyika nyaral, a feleségem fekszik az ágyában. Sajó: Hogy fér el ott? Hány éves a Sanyika? Hacsek: Huszonhét. Sajó: Hogy piagának mindig van kedve viccelni!... Hát meséljen, ha már ilyen régen nem láttam. Hacsek: Sajókám. rég akar­tam már valamit magától kérdezni... Mondja, igaz, hogy divat mostanában a cső­bútor? ( Sfijó: A'legnagyobb, Hacsek: Hát akkor fel. kell jönnie hozzánk, mert olyan modern lakást, mint az enyém, még nem látott! Sajó: Honnan volt pénze cső­bútorra ? Hacsek: Minek abhoz pénz? Az árverés után olyan üres lett a lakás, hogy csak a csö­vek álltak ki a falból. Sajó: Az ég áldja meg, hány­szor van magánál egy évben a végrehajtó? Hacsek: Mindennap. Nálunk lakik albérletben. ,.<í Annyit jár hozzánk, hogy tényétem szempontból elhatározta, hogy odaköltözik. Most reggelen­ként felkel, bejön a szobába, jó reggelt kíván, kicsit vég­rehajt, és megy a dolgára. Sajó: Azért ez borzasztó ma­gával. Máj' megint nincs állá­sa? Slussz, ez a téma be van fejezve!... Tudja, hogy teg­nap bridzsversenyen vol­tam? .., Tudja, mi az a bridzs? Hacsek: Térdnadrág. Sajó: Az bricsesz. A bridzs egy kártyajáték. És abban volt a verseny. Hacsek: Hogy ki tud gyorsab­ban kártyázni? Sajó: Az esze tokjátl.. '. Hall­gasson ide, majd én elmagya­rázom. Négy ember először elkezd licitálni. Hacsek: Nahát, er érdekes! Nem is tudtam, hogy teg­napelőtt nálam bridzseztek ... Feljött négy ember, és elkezd­tek licitálru a bútorokra! Sajó: Hacsek, magánál az ár­verés volt!... De itt nem bú­torokra licitáltak, hanem kár­tyákra ... Például, ha vala­kinek pikkje van, az licitálni kezdett ! Sajó: A fene enné meg magát a hülyeségeivel!... Mondja meg őszintén, miből él maga? Hacsek: Rám ne legyen gond­ja. Most már el leszek látva. Csináltam egy biztosítást ele­mi csapás ellen. Sajó: Hogyhogy? Hacsek: Hallgasson ide! Az én kisebbik fiam olyan rossz az iskolában, hogy nem lehet kibírni. Sajó: De hpgy jön ide az ele­mi csapás? Hacsek: Hogy jön? Az a rossz kölyök az elemibe jár, és ha a tanító egyszer pofon csapja, akkor én megkapom, a bizto­sítási dijat!!! Kenczek József Eső száll' a kockaházak lapos tetejére. Az esőben zöld víz, buborék meg fény van. Tetőn kátrány, de lejjebb az asszonyok lába.f eh érje puhái a párolgó délutáni mélyben. Szőlővel, almával, kosarával hazaér A rég vágyott gömbölyűség esőköpeny-sátoror-hvna. Felmered a jókedv, s kiböki a tévé egyszeműt. Ilyenkor már Odisszeusz sem bolyongana. / Es a tenyérbe települt ikrát teli combok teljes érzetében öntudatlan dadogó szavak zuhognak, hiszen szombat van. Lehetnek bolondok Legalább a vége jó. Es mindjárt igazabb. „Ezen nevettünk** Vadnai László I A kabarékedvelő közönség többségé Vadnai Lászlóról csak annyit jegyzett meg, hogy ő volt a „szülőatyja” a műfaj két legnepszerübb . és immár klasszikuissá. vált fi­gurájának: Hacseknak és Sa­jónak. Azt már kevesebben tudják róla, hogy nemcsak a kabaréban dolgozott. A hú­szas-harmincas években ma­gyar filmvígjáték-forgató­könyveket is irt: MeseaUtó, Havi 200 fix. Az ember néha téved. S amikor a harmincas évek második felében kül­földre emigrált, Hollywood­ban is elsősorban tv-játékok, filmforgatókönyvek írásával foglalkozott. Duvivier világsi­kert aratott, hazánkban is be­mutatott produkciójának, az Egy frakk történetének film­szalagján is ott szerepel a neve az alkotók között. A£ Irodalmi Lexikon Vad­nai munkásságát értékelve azt írja róla, hogy humora el­sősorban nyelvi fordulatokra, szellemes szójátékokra épül, tóhát gyakran csak a felszí­nen mozog, a mélyebb társa­dalomkritika hiányzik belőle. Ez részben igaz, de ha fella­pozzuk Vadnai kinyomtatott tréfáit, éppen a kabaré ren­deltetéséből eredően politizá­ló részeket, társadalmi jelen­ségek leleplezéseit is megta­láljuk bennük. Hitler és az uralomra került nácizmus éppúgy céltáblája Vadnai hu­morának, mint Bethlen egy- egy politikai melléfogása vagy a külföldön gazdasági segélyt „tarháló” pénzügymi­niszter rosszul sikerült manő­vere. A nácizmus elől külföldre menekült író a felszabadulás után 1961-ben járt itthon elő­ször. Aztán a Népszabadság 1967. április 19-i számában rövid nekrológ tudatta halál­hírét. Hamvait „hazaszállítot­ták” Los Angelesbe. Csak két rakoncátlan „gyermeke”, Ha­csek és Sajó maradt köztünk, Pesten. Kiss György Mihály Több a kudarc damâny történet,eben, mint a siker, S az ember egy pillanat­ra elkeseredik, ha arra gon­dol, hogy hány meg hány semmibe hullott álom, hány meg hány derékba tört szándék, hiábavaló erőfeszí­tés előzte meg és követte az emberi elme nagy pillana­tait Úgy hevernek a félre­sikerült, elveiéit gondolatok és gondolatrendszerek a ne­hezen kitaposott út mentén, mint tört tengelyű szekerek, felrobbant kazánok, számya- szegett repülőgépek. Látszó­lag hiábavaló erőfeszítések jelei ezek, a száz és ezer éveken át tartó töprengések és viták eredményeinél sok­kalta nagyobb tömegű ered­ménytelenségek. Csakugyan hiábavalók vol­tak ezek az erőfeszítések? A kudarcok csakugyan elke­rülhetetlenek? S fölöslege­sek-e? A munkán és társas együttélésünkön kívül, sőt azt megelőzve, legnagyobb tanítómesterünk a természet. S a természet nem bövelke- dik-e kudarcokban ? Zsák­utcák, meghiúsult kísérletek tömege kellett ahhoz, hogy a törzsfejlődés csúcsán meg­jelenjék az ember. Szüksé ­ges ' zsákutcák, szükséges meghiúsult kísérletek voltaic ezek, s újra és újra csodál­juk a természet törvényei­nek bonyolult szabályait, amelyek szükségképpen ha­tottak úgy, ahogyan hatot­tak. És ugyanilyen elismerő csodálkozással nézzük em­beri őseink legelső, primitiv szerszámait, a talán meg abban az időben is félresi­kerültnek számító csálé cse­réptálat, az otromba marok- követ, a durva kőbaltát. S szinte áhítattal nézzük még azokat a rajzolatokat, állat- ábrázolásokat is, amelyek pedig az akkori idők köze­pes vagy csekély tehetségű -művészeitől-« származtak, mert hiszen Ismerünk ná­luk jobbakat, szebbeket, a zsenialitás megnyilvánulá­sának lenyűgöaőbb példáit Csak a régi gondolatokat mosolyogjuk le, csak a régi eszméket kíjcsíny éljük le, mint felnőtt a gügyögő gyer­meki szót. Persze, nincsen könnyebb, nincsen egyszerűbb, mint a modem filozófia, a korszerű filozófia, a korszerű világné­zet birtokában gúnyosan mosolyogva félresöpörni •Platánt, Spinozát, Schopen­hauert, Kantot, Óment, Düh­ringet, Toyiibeet, Sert re ti mit akarnak ezek a jámbor tévelygők, Mi t 'tudnak ezek nekem mondani ?... A révbe jutottak gőgje csendül meg az ilyen vélemények­ben, azoké a révbe jutót- . talcé, akik valószínűleg’ egyetlen sort sem olvastak az általuk fitymált gondol­kodóktól csak nevüket isme­rik, s tudják róluk, mert megtanulták, hogy tévedtek. Így, sommásan: tévedtek. ') többnyire azok az emberek legyintenek- a leghatározot­tabban a régi gondolkodók­ra, akiktől egyáltalán nem lehet nagy gondolatokat várni, talán még középsze­rűeket sem.1 Olyanok ezek az emberek, mint az arisz­tokrata fiú, aki öröklött kin­cseire és címére, címerére büszke — mássál nemigen van "büszkélked'iyvalója. Ne legyen félreértés: ne fogadjuk el a megcáfolt, el­avult* gondolatokat, semmi­féle nosztalgia vagy hagyo­mánytisztelet ne tegye kon­zervatívvá gondolkodásun­kat. De ismerjük meg és be­csüljük nagy elődeinket, is­merjük pi eg még a kudarc­számba menő gondolatokat is, mert ezek nélkül sehol sem volnánk. Ne feledjük el, hogy még a legforradal­mibb új gondolatrendszer sem egyetlen lemberfölötti ember műve — mert nin­csen előzmény nélküli em­beri gondolat, mert mindaz, ami ma van, az létét sok korábbi kudarcnak, s né­hány korábbi gondolat sike­rének köszönheti. Valamivel lényeskedést, s valamivel több szerénysé­get! Vannak példák ez utób­bira is. Lenin közmondásos szerénysége annyira ismert, hogy erre hivatkozni már szinte illetlenség. Hadd hivatkozzam egy másik nagy gondolkodó bölcs alázatára,' a három­száz évvel ezelőtt élő zse­niális gondolkozóra, New­tonná, akit már életében az emberi nem díszének nevez­tek. Emlékezzünk rá. ho­gyan válaszolt Newton a dicshimnuszokra. » Mtttnte- tésekre, a megbecsülés őszinte belső, és látványos külső jeleire? így: »Azért látszom ilyen nagynak, mert óriások vállán állok-«... És az említett óriások gondola­tainak legtöbbjét épp New­ton taszította félre, épp ő minősítette nyilvánvaló ku­darcnak, K. D. Szirnxty Endre BIZAKODÁS Lomha lépésed tompén puffén a porban, emlékek úttalan útjain játszik a fény; sorsom szándékát biztatom kései torban, szívem parazsán villog a régi remény. M aguk, újságírók, ki­váncsi emberek, min­den rázó témát lci- szaglásznak, ezért jobb, ha tőlem, az intézmény vezető­jétől tudja meg a valóságot. Uraságodnak egy lépést sem kell tennie, minek zaklatná idegesítő kérdéseivel az iro­dákban dolgozókat, még azt hinnék a szerencsétlenek, hogy már megint itt van nálunk a népi ellenőrzés. Kérem, mi megértettük az idő szavát. Hat hónapja egy pszichológus és egy munka­szervező tevékenykedik in­tézményünkben. Közvéle­mény-kutatással, a legújabb alkalmassági tesztek, vizsgá­lati módszerek, munkaszer­vezési koncepciók segítségé­vel feltérképezték káder- helyzetünket: milyen mun­kaköröket kell megszüntetni, ki alkalmas ügykörének el­látására. kiket kell áthelyez­ni, és hogy finoman fogal­mazzak, kiktől célszerű meg­szabadulni. Munkájuk ala­posságát bizonyítja, hogy akadt. akit fitdösz üresre, gyomorr orUg&nre. vizelet ­Kiss György Mihály Mindenki a helyére vizsgálatra is elküldték, sőt leállíttatták az irodabővítést és az új íróasztalok vásárlá­sát is. Sajnos, a kövélemény-ku- tatás nem hozta meg a várt eredményeket. Hetven meg­kérdezett dolgozó közül negyvenhetén azt javasolták, hogy engem azonnal nyug­díjazzanak, mert csak azért Vagyok itt, hogy sűrűbben legyünk. Ez képtelenség uram. Állítom, a munkám­mal a főhatóság elégedett Közvetlen főnököm, Lancsa- lics kartárs épp tegnap kö­szönte meg. hogy az unoká­ját sikerült soron kívül el­helyeznem az egyik óvodá­ba, és megígérte, cserébe majd egy külföldi utat ki1 buliz nekem. És itt lián például Tóba )- di Ikolléga. n. tűzött ókészüle- keket elosztó cs karbantartó osztály vezetője. Róla a pszichológus azt állapította meg, hogy az egyszerű pár­oltat nem tudja \ncgkülön- böztetni a szirénázó tűzoltó­autótól. Lehet hogy ez igaz. De tudja, Tabajdi kartársat mi föntről kaptuk. A főha­tóságnál kigolyózták, és az­zal az utasítással varrták a nyakunkba, hogy csináljunk belőle osztályvezetőt. Két­ségtelen, sok gondunk volt vele. A kezdeti időszakban a rossz poroltókat tévedésből a Patyolatba kifldte jaintás- ra. Amikor a huszadik bot­lása volt, arra gondoltunk, célszerűbb őt a képesítésé­nek megfelelő munkakörben foglalkoztatni, de kiderült, hogy az eredeti szakmája pék. Már megbocsásson, de egy önálló sütöde felépítését mi sem tudjuk a szűkre sza­bott költségvetésünkből ki­gazdálkodni! Persze Tobajdi kartársnak érdemei is va/n- 1 iák. Rendszeres véradó, ‘ és állítom, hogy a szemináriu­mokon, tanácskozásokon ő a legaktívabb hozzászóló. Rengeteg társadalmi munkát végez. Ősszel például gyü­mölcsszedő, kukoricatörö brigádot szervezett, vitte a fiatalokat a mezőgazdaság­ba. Ebből is láthatja, milyen szempontot kell figyelembe vennünk, ha Tabajdi kartárs áthelyezésének problémáját mérlegeljük. Persze nemcsak vele ' va­gyunk igy. A pszichológus meg a munkaszervező vizs­gálata az egyik friss diplo­más üzemmérnökről kiderí­tette, hogy logaritmusfáblá- nak nézte a közületi telefon­könyvet, mondván: abban is több jegyit számol: vannai:. Az irattár vezetője már ti­zenöt éve itt dolgozik és csak a tesztlapok kiértéke­lése során tudtuk meg róla, hogy még az általános isko­lát sem végezte el. Ezzel szemben az egyik éjjeliőrnek tanári diplomája van. Igaz, még a háború előtt szerezte, de hát istenem. Mivel a ta­nár úr nappal ráér, ő lett az osztályfőnöke annak az iskolás * csoportnak, amely­nek a hallgatói most fejezik be a nyolcadik osztályt. À fenti példákból ura- ságod is látja, milyen körültekintően igyek­szünk mindenkit a helyére termi. Persze keményebb eszközökhöz is nyúltunk. Ti­zennégy embert mozgattunk meg intézményen belül, két embernek pedig útilaput kö­töttünk a talpára. Nehezen ment, de végül is megszaba­dultunk tőlük . ■. Mit kérde­zett uraságod? ... Hogy kiktől? Hát a pszichológus­tól meg a, munkaszervezőtől, aKik ezt az egész felfordu­lnál kilalaltaklll... Vadnoi László Elemi csapás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents