Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

Van-e elég éllé©?

Tanítójelöltek pályázat előtt

Fejlődött a Idtáskultűra

Ot év változásai Nagyatádon

Van-e még hiány általános iskolai tanítókból, tanárokból? — Félév után fokozottan foglalkoztatja a kérdés a pedagógusjelölteket, de a munkáltatókat is. Az előbbiek azt mondják, igencsak szegényes a választék, s ez azt mutatja: közeledünk a telítettséghez. Sőt bizonyos területeken már el is ériük. Azok az igazgatók azonban, akik megtudják, hogy néhány tanerős kisiskolájukban egy, esetleg több tanító gyes-re megy, elsősorban a hiányt érzik. Ellenkező esetben nem kellene az általuk is kényszerűnek tartott megoldáshoz, képesítés nélküli nevelő ni-, kalmazásához ' folyamodniuk.

De tehet-e mást az önállóan .gazdálkodó igazgató? A frissen végzettek szerződéses alkalmazását, rendelet tiltja — bár a miniszter ez alól esetenként fölmentést adhat —, de a meghatározott idejű munkáért, érthető módon, r;em is. lelkesednek a frissdiplomások. A szükségmegoldást is megragadó érettségizett fiatal a következő tanévre főiskolai felvételre jelentkezik, s annak sikere esetén megkezdi tanulmányait. Időközben azután a legelső megüresedő állásba kinevezik. (A képesítés nélküliek száma Ugyan évről évre — általában 20—25 fővel — csökken a megyében, de még mindig 105-en dolgoznak oklevél nélkül. Közülük 83- an már tanulnak, tanítóvagy tanárképző főiskolán, s a többiek egy része is feltehetően hallgató lesz a következő évben.)

A most végző tanítóképzősök azonban másképpen ítélik meg a helyzetet. Van-e alapja borúlátásuknak?

Igaz-e, hogy nem jut mindenkinek tanítói beosztás?

Ne szépítsük a helyzetet: 'válóban nem tud valamíjy- —nyi végzős abban a munkakörben elhelyezkedni, amelyre elsősorban képesítést kapott. Lesz, aki napköziben fog dolgozni vagy valamelyik közművelődési intézményben hasznosítja a szak- kollégiumban szerzett isme- rcleit. Az azonban mindenképpen megnyugtató, hogy a megye iskolái annyi — pontosan kettővel több — állást hirdettek meg, mint amennyi somogyi fiatal az idén végez a főiskolán. (A tanárképzőkön 45 pedagógusjelöltünknek 50 munkahelyet ajánlanak a megyében.)

Kétségkívül, nem nagy a választék, és legföljebb elvileg képzelhető ei, hogy az igények és a lehetőségek összhangba kerüljenek. Különösen ha figyelembe vesz- szük, hogy 27 végzős kaposvári lakos, tehát, itt vagy a

■környéken szeretne elhelyezkedni. Hiány pedig elsősorban nem ezen a tájon van. A megyeszékhely legföljebb néhány napközis állást és

2—3 állandó helyettesítő munkakört tud meghirdetni. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy várhatóan a szomszédos Tolna megyéből Is pályáznak Somogyba, mert családi kapcsolat révén időközben ide kötődlek. És az is igaz, hogy itt még mindig jobban lehet álláshoz jutni, mint náluk, ahol nem túlzás a telítettségről beszélni. Bizonyítja ezt, hogy Tolna megye csak úgy tud kellő számú helyet megjelölni végzőseinek, ha legalább 25 állandó helyettesítői állást szervez. Az sem véletlen, hogy annak a 40 harmadévesnek a többsége is tolnai, aki az utolsó evét levelező úton fejezi be. Ök nem elsősorban anyagi okok miatt vállalták a tanítást: soklval inkább közrejátszott döntésükben a fölkínált állás, amély nem valószínű, hogy á jövő tanévre is megvárná őket.

A megyei művelődésügyi, osztályon és a tanítóképző főiskolán is azt. kérték, ne fessük túl sötétre a képet, hiszen mindent elkövetnek, hogy a fiatal jelöltek megfelelő álláshoz jussanak. Minden végzőst számon tartanak, igyekeznek figyelembe venni igényeiket. A harmadévesek azonban — természetesen — nem az újságból ismerik meg a helyzetet, hanem többsk között abból a tájékoztató megbeszélésből, amelyet — a főiskolai KISZ-bizottság kezdeményezésére — három héttel ezelőtt hívtak össze a minisztérium és a megyei művelődésügyi osztályok képviselőinek részvételével. Ezt újabb tájékoztatás, egyeztetés követi majd. Mégsem tartjuk fölösleges»: nek — épp a következő években végzők érdekében — fölvetni a tanítóképzéssel kapcsolatos feszültségeket. Jövőre ugyanis hasonló létszámban szét érnék diplomát a négy megyéből Kaposváron és Szekszárdort, az állások .száma azonban aligha emelkedik. Érdemes meggondolni tehát' az illetékeseknek: nem volna-e célszerű rugalmasan alkalmazkodni a pontosan fölmért igényekhez a felvételi keretszámok megállapításakor. De határozottabban útját kellene állni a képesítés nélküliek alkalmazásának, illetve főiskolai — levelező hallgatói — felvételének is.

PaáJ László

Nagyatád központjában — mondhatni: szivében — található a Gabor Andor Művelődési Központ. Dobog-e ez a szív? Ladáit Imre igazgatóval öt év közművelődési tevékenységét próbáltuk számba venni. Milyen változások történtek a szerkezetben, a személyi állományban, a közönségbázis alakulásában?

— Miből gazdalliodik a művelődési központ?

— Éves szinten 971 ezer

forint állami támogatást élvezünk, egyéb bevételi tervünk egymillió-háromszázezer forint. Visszatekintve itt tulajdonképpen nincs változás. Kétszer kaptunk minőségi javítások elvégzésére 50—60 ezer forintot. -A karr- bántartás seregét saját érőből végezzük, öt év alatt körülbelül egymillió forintot fordítottunk ezekre; a tá- nács biztosított 400 ezret. Földes alagsori helyiségeinket négy szakköri szobának alakítottuk át. Házilag, készült a szín pad világítási

technikánk is. A kiállítóterem átalakítását befejeztük. Ezek a változások természetesen kihatnak, a tartalmi munkára is.

— Melyhez egy közművelődési intézményben hivatáFarsang előtt a jelmezkölcsönzőben

A Fővárosi Jelmezköltsönzn Vállalatnál több száz szellemes jelmez várja a farsangi bálra készülőket. (MTI-foto — Németh Ferenc felv. — KS)

A lengyeltóti „lámpás"

— Pista bácsi hány esztendős?

— Két hetes.

írnám a jegyzetfüzetembe — egybe —, ha a megrökönyödés nem állítaná meg félúton a kezemet. A »lantusz« csak később esik le, s hála a »poénhan- gulatnak« elfogódottság nélkül állíthatom ki a »személyi lapot«: G aal István nyugalmazott tanító hetvenhét éves, és 1922 óta él Lengyeltótiban, három, ugyancsak pedagógusként tevékenykedő felnőtt gyermek apja, tehát dinasztiaalapító is. Az adminisztráció végeztével, »fiele bizonyítandó hipotézisként, csupán sejtes alapján rögzítem noteszembe a stratégiai célt; a »komplex néptanító«, a »lámpás«, a »szellemi mindenes« jegyeit keresni az öregúrban. Néhány perc múlva kiderül: nem csalt meg a feltételezésem.

— Kevés ember akad ebbe« I faluban, akit negyvennégy év alatt ne tanítottam volna. Sok régi növendékem ma is megkérdezi: Pista bácsi, miért nem térhet vissza már az a jó idő, amikor nyaklevest kaptam magától; hun van az a szép idő, amikor a kártyázásért megbüntetett; amikor a híd alól húzott ki; amikor ruhát ajándékozott nekem? Emlékszik-e még, amikor huszonháromban a maga betanításában előadtuk az iparoskörben a Piros bugyellá- rist? Eszébe jut-e még az az este, valamikor az ötvenes évékben, amikor a Csiky Gergely Színházban előadtuk a János vitézt? Micsoda siker volt!

— EH tudja-e képzelni — hallom a sóhaj elhalása után —, milyen jó érzés volt látni, amikor a kaposvári nagyszínház pénztáránál verekedtek a jegyekért, hogy bejussanak a mi előadásunkra? Persze, nem voltam am en aff ele teátrumspécialísta...

A »tompaa« termfc&zet&ból

fakad, hogy fénye több irányban terjed. És több dimenzióban! Ezért szövetkezhettek Lengyeltóti iparosai, parasztemberei meg az értelmiségiek 1935-ben Pista bácsi irányításával, hogy- dallal pecsételjék meg együvé tartozásukat. A tizenöt éven át működő énekkarban egyenlő jo.ga, egyformán hangos »szava« volt idősnek és ifjúnak, diplomásnak és írástudatlannak. A kohéziós erőt a népdalok és a klasszikus darabok adták. S Pista bácsi álma — »éneklő, muzsikáló községet csinálni Tótiből« — nem hiúsult meg.

A lámpássugár fotonjainak anyaga: tudás, ízlés, bölcsesség. Érzékeny matériák, hiszen légüres térben köny- nyen szétfoszlanak. Pista bácsi azonban valami jóval konkrétabbat is teremt az utókornak.

Testes paksamétát, helytörténeti és müvelődéshistóriai vizsgálódásainak eredményét: a Lengyeltótiban született vagy itt élt »nagyok - életrajzát. Végeláthatatlan jegyzetanyag Rákosi Viktorról, az irodalomtörténetből Sipulusz álnéven ismert kitűnő íróról, Pete Lajosról a »nótakirály-dúvadrói- Hatvani Jánosról, a Monarchia egyik kormányának

földművelési miídsateréről, Terényi Józsefről, a századforduló neves közgazdász-írójáról — évtizedek hangyaszorgalmának gyümölcse ez a gyűjtemény. S még vaskosabb az a dosz- szié, amely egy később elkészítendő falumonográfia

anyagát tartalmazza. Pista bácsi tapasztalata az arany- fedezet, hogy e mű nem válhat unalmas adathalmazzá, száraz leckefölmondás- sá. A Nemzeti Múzeum ma is számos, általa »adományozott« kőbaltát, csontból készült varrótűt, Árpád-kori cserépedényt őriz gyűjteményében ..,

Az életműleltárhoz tartozik meg egy iparitauuló-is- kola alapítása és. igazgatása néhány esztendőn ai. Több társadalmi megbízatás, A környék botanikai értékeinek összeírása, védelme. Ám minden érdemlajstromnál többet árul el Gaál Pista bácsiról az a t’ölháboroöás, amellyel — régi, régi Frarli- drukkerként — az ifjú középpályás csillag ' visszavonulását »kommentálja«.

Nem ertem, hogyan lehetett ideje kiábrándulni és kiégni huszonnégy esztendő alatt Vajon mikor ért rá önmagával foglal*, zt'.i ?

Lengyel Andris

soj népművelőre van 'szükség.' Hányom- dolgoznák a központban?

— Hatan, végezzük az. úgynevezett tartalmi munkát főhivatásban. Öt év alatt két fővel »szaporodtunk«, smost januártól belépett egy technikus is.. Van gazdasági ügyintézőnk, ; két Szakmán késünk, három kisegítőnk. Ami a tartalmi munkát segítené, a jármű: tudniillik a kiállítás képeit, az ismeretterjesztés előadóit nem tudjuk szállítani.

— Negyven—negyvenöt kiscsoportban folynak a művelődési központban a foglalkozások. Szakkörök, . Idübok működnek itt. Hogyan értékeli a munkájukat?

— Először is: kilésicszáz embert, jelent, ez a negyvennek vénöt ..csoport, Ez a.létszám öt év alatt alakult ,ki. Azt azonban nem .mondhatom, hogy milicien kiscsoportunk munkájával, elégedettek lehetünk. Az. is igaz, hogy a kevésbé eredményes tevékenységet gátolják a körülmények. jobbító ' szándék vezérelt bennünket, amikor jjéldául két képzőművészeti jellegű szakkörünket oktatási intézménybe »telepítettük«; itt zavarta a munkájukat, hogy nem dolgozhattak természetes fényben. Egyébként húsz tiszteletdíjasunk van, s néhány ember társadalmi munkában is tevékenykedik a közművé" lödes . érdekében. Hogy nőtt a létszámunk, bizonyos szakkörök munkáját is népművelők - irányítják. ' Gondunk viszont évek. óta; irodalmi színpad vezetésére nincs, alkalmas személy,

1 — Van-e közönségük Nagyatádon az- úgynevezett »nagy rendezvényeknek«.?,

— Volna. Ami a színházi

előadásokat ■ illeti, egy ideig csak néhány Csiky Gergely színházi produkciót láthattak nézőink, mivel a színpadi világításunkkal és a méretekkel bajok voltak. A tavalyi évadban egyetlen fel nőtielőadást b iztcsítottak

számunkra. Az idén viszont jól alakulnak a dolgok;

négy-öt produkcióval ssá" mólhátunk. A Déryné Színház örökébe lépett Népszínház kevesebb előadást vállal, de kapcsolatunk zavartalan. A kaposvári és a budapesti társulat évi négy-öt gyermekszínházi produkciót biz" tosít. Rendszeresen tart előadásokat nálunk az Állami -Bábszínház is.

— Mintha a zenei életben is történtek volna változások Nagyatádon...

— Valóban: sikerült a szakmunkástanulókkal elfogadtatni a komolyzenei délutánokat, évente minden La tál — kétszázharminc—• kétszáznegyven gyerek — két hangversenynek részesé. Persze viccelődnek: »Imre bácsi, milyen beátegyüttes játszik ma?« De figyelem őket a koncerten, s érzem, hogy élménnyé válik a hangverseny, Sokat köszönhetünk a figyelem fölkelté" seben a kaposvári szimfonikusok hangversenyeinek- A felnőtt közönség már gyérebb az évi két-három koncerten, mindössze hatvan—nyolcvan emberre számíthatunk.

— A művésztelep és * közművelődési intézmények kiállításai milyen változásokat szültek?

— Örömmel mondhatom, hogy fejlődött a képzőművészeti kultúra. Ezer—ezerötszáz látogatója van, nálunk egy-egy kiállításnak. Van úgy, ’ hogy brigádostul jönnek az atádiak a meg" nyitóra, majd későbbi időpontban is, hogy egészen közel kerüljenek a képekhez vagy szobrokhoz Dicsérik, de kritizálják is a látottakat. Tudunk úgy is mérni, hogy mennyit vásárolnak. 1973-ban százezer forintért vettek a kiállított képek közül, s nem közüle" fék, hanem magánszemélyek: értelmiségiek, munkások.

Örömós eredmények és vállalt tennivalók; ezek a jellemzők ma a nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központra.

Amatőr dalköltők

A műkedvelő dalköltők altat íi't müveket a Szovjetunióban sokféleképpen nevezik: műkedvelő-, gitár- turistadalok ... A különböző elnevezések egy és ugyanazt a fogalmat fedik: ezeket a daLokat — a zenét vagy a szöveget, esetleg mindkettőt — arhatörok, műkedvelők írják.

Az amatőr dalszerzők között sok ismert nevet talal- h aUrnk. Újságírókét, s-zi neszekét — a legismertebb talán Vlagyimir ViszOckij —, fizikusokét, vegyészekét. Vannak dalszerző írók és költők is: Bulat Okudzsava, Novella Matvejeva, Mihail Ancsarov, Dmítrij Szuharev. Dalaik, amelyek főiskolákon, kollégiumokban, klubokban születtek, ma már biztos helyet vívtak ki a könnyűzenei műsorokban, a rádióban és a televízióban. Az amatőrök dalai, sikerrel- vetélkednek .a hivatásos dalszerzők alkotásaival.

Ezúttal azonban nem azokról less szó, akikét jói ismernek, hinnem azokról, akiknek neve néni; szerepei a színházi plakátokon, a filmek alkotói között, az újságok hasábjain. Azokról, akiket a zene szerelő te hozott össze.

Moszkva, Trofimov utca 33. Itt tálalható a moszkvai iriű- kedvelö dalköltők klubja, A klub az idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Természetesen a klub nem tud minden érdeklődőt befogadni, hiszen a legszerényebb számítások szerint -is .mintegy - tízezerre tehető pzoknak a száma, akiket — ha lehet így mondani — hivatalosan is amatőr dalköl- tó'ketu tartanai nyilván. A

klub élén egyszerre három '»elnök« áll: Edvur Karimov, Oleg Cswmacsenko és Ar- kagyij G crbovickij. Valamennyien a klub egy-egy részlegének, munkájáért felelősek. Több alosztály is működik: gitál'iskola, könyvtár, lemeztár...

Egy kis múzeumot is létrehozták a klub éleiének dokumentumaiból.

A tagok hatvan százaléka fiatal,- 1.9 és 25. év közötti. Legtöbb köztük a diák.

A klub legfontosabb feladata nemcsak a műfaj népszerűsítése, hanem az új tehetségek fölkutatása is. Már hagyomány, hogy évente kétszer találkoznak a műfaj kedvelői Moszkva környékén. A résztvevők és a vendégek száma esetenként eléri a tízezret is.

Márciusban — a moszkvai klub történetében először :— -rendezik meg a dal-művészet hetét. A programot még csak most készítik, de már világosan látható, hogy érdekes, sokszínű ünnep lesz ez. A moszkvaiak mellett a vendégek is föllépnek majd, ugyanis a Szovjetunió számos városában működnek hasonló klubok.

A moszkvai kLüb .terveiben több rádióműsor elkészítése is szerepel. A szocialista országoknak szánt sorozatban r» melynek első részét 1979 szeptembereben sugározták — bemutatják a mai dalokat, beszélnek szerzőikről, a népművészét; együttesek föl- lépéseiróL