Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-06 / 30. szám

TI^WtSTKËTTEOe^ER Filmszemle Pécsen Á »egszokbtt kép — szí­nes zaszlóerdó, tűzfalnyi transzparensek — nélkül, szolidabb külsővel fogadja az idei magyar filmszemle vendégseregét Pécs. A pla- kátnyira nagyított filmjele- netek is mintha inkább azt a néhány életveszélyesnek nyilvánított, üres épület szépségflastroma volna, mint kapacitáló felhívás a »kerin- gőre«. Hogy kaposvári jel­leget is adjunk beszámo­lónknak; az egyik »szépség- flastromon-« Lukáts Andor, a másikon Pogány Judit lát­ható. A várakozás lámpaláza is érzékelhetően kisebb, de azért az emberek Pécs »sé­tálóutcáján»« megfordulnak ismert rendezők, színészek, tévésztár-számba menő írÓK, kritikusok után. S a mozije­gyek is előre elkeltek... A takarékosság jegyében “•szürkében- rendezett szem­le valószínűleg igyekszik előtérbe helyezni a munkát. Tanácskozásokon, baráti esz­mecseréken vitatják meg filmgyártásunk égető kér­déseit. Bár e téma mintha nem volna új, hiszen két évvel ezelőtt is a közönség és a film hidegülő kapcsola­táról folyt a beszélgetés. Mindenesetre izgatottan vá­rom annak a szavazásnak az eredményét, amelynek során maguk az alkotók ítélnek saját alkotásaikról : melyik filmet tartják a tavalyi év legjobbjának.’ Egyezik-« majd ez a kritíkasok ítéle­tével? Huszonkét filmet játsza­nak ezekben a napokban a pécsi mozik. A huszonket­tőből tizenhárom ősbemuta­tó; először találkozhatnak velük a nézők, Miután Pécs­nek nagyszerű Csontváry Múzeuma van, különleges érdeklődés előzte meg Ku­szánk Zoltán filmjét,, a Csontváryt, amelyet három évig forgattak. De a Juta­lomutazás és a Filmregény alkotójának, D árday Ist­vánnak új filmje, a kétré­szes Harcmodor vagy Gyar- mathy Lívia koprodukcióban forgatott Koportosa — Ba­lázs József kisregényéből — is izgalmas élménynek ígér­kezik. Vitézy László egy So- mogyszil melletti tolnai kis­községben forgatta első nagyjátékfilmjét, a , Béke­időt A pécsi szemle prog­ramjában ez is szerepel. A négy stúdió »vizsgázik« filmjeivel, az ifjúsági házban pedig az ankétok zajlanak ezekben a napokban. Az Objektív Stúdió arra kiván­csi : »Milyen magyar fil­mekre van szükség a 80-as években?« Marx György tá- I jékoztató jellegű vitaindító­ját bizonyára izgalmas esz­mecsere követte tegnap. A Dialóg Stúdió vitáját Ba­csó Peter vezette: »Mit vár az értelmiség a mozitól? « írók és olvasók találkoztak \ „Kétkezes” kézikönyv IMS*» • ■ • m- rr\ : .........., A szakíró tevékenység fe­lelősségteljes munka. A jó szakkönyv egy egész ága­zatban vagy egy-egy szak­területen dolgozók nagy kö­rének ad tanácsot. Az is­meret gyorsan anyagi erővé válik a gyakorlatban, gon­dolatokat ébresztve, új isme- i-eteket adva vagy a régeb­bieket megerősítve, kiegé­szítve. A Szarvas ma r ka- te­nyésztők kézikönyve tetsze­tős borítójú, vaskos kötet. Szinte az utolsó előtti pilla­natban, a mezőgazdasági könyv hónap eseménysoroza­ta hét elején tartott ssate- ír ó—olvasó-találkozójának reggelén jelent meg a boá­tokban. A hatalmas és hé­zagpótló munkát a Kapos­vári Mezőgazdasági Főisko­la oktatói készítették, dr. Guba Sándor főigazgató és dr. Doby János főigazgató­helyettes. ' vezetésével, szer­kesztésével. Tizenkét szerző szövetke­zett, hogy 880 oldal terje­delemben összegyűjtson és leírjon mindent, ami a szarvasmar ha-teny és ztéssel, az utóbbi évek legdinami­kusabban változó ágazatá­val kapcsolatos. A kaposvári főiskoláin tartott író—olvasó­találkozó első kérdése épp erre vonatkozott: vajon ho­gyan állt össze a »stáb« egy intézményből, s vajon ho­gyan lehetett összefogni any- nyiiéle gondolatot szerves egésszé. Dr. Guba Sándor szerkesz­tő: alapkoncepciójáról vallva a következőket mondta a fő­iskolán rendezett író—olva­só-találkozón: — Az egyik legfontosabb cél az volt, hogy a könyv minél hamarabb elkészül­jön,. A nyomdai átfutás ide­jén változtatni nem tud­tunk, arra viszont lehetőse­günk volt, hogy a megírás­sal hamarabb végezzünk. így született a döntés, hogy egy intézmény, a Kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola egy­mással szinte mindennap ta­lálkozó oktatói »ö&szeálija- nak«. előre eldöntve, kinek milyen feladat jiit á nagy egészből, A szerzőgárda us­már tiz-taaemkét éve együtt dolgozik, sazt hiszem, ez azt is megmagyarázza, hogyan tudott mintegy tíz hónap alatt létrehozni egy, a maga nemében meglehetőse» vas­kóé könyvet. A szakkőnyvíró legnagyobb ellensége az idő. Köztudott, napjainkban ha nem is min­dig látványosan, de igen gyakran forradalmi módon változik egy-egy termelési ág alaptechnológiája, célki­tűzése. Ezt egy »-alapmű« megírásakor figyelembe kell venni. De úgy, hogy a ha­gyományos ismeretek mó­dot adjanak a réginek újjal, majd a még újabbal való kiegészítésére. A könyv szer­zői így nemcsak tételes is­meretanyagot, hanem a fej­lődési irányokat és a belőlük levonható következtetéseket is közölték. Sajnos — egy ilyen jelen­tős »alapműnél« többszörö­sen is fájlalható —, hogy a nyomdai előállítás igen las­sú. Nem egészen egy év alatt írták, de több mint két év alatt késsült el — és szinte percek alatt elfogyott. A szakmai kérdések mellett a találkozó során erről is sok szó esett, miközben a rész­vevők dedikáltatták a szer­zőkkel, szerkesztőkkel pél­dányukat — már akik tud­tak szerezni egyet. A mezőgazdasági kőnyv^ó- nap jelentőségét méltatva dr. Soós Gábor államtitkár ezt írta: »A termelés új fel­adatai, a nagyobb követel­mények, a bonyolultabb gaz­dasági feltételek növelik a szakírók iránti igényességet. Gyors, megalapozott, közért­hető és jól felhasználható ismeretanyagot kíván a sok százezres olvasótábor. A szakíróknak sokoldalúan meg kell ismerniük az elkövetke­ző feladatokat, a gazdaság- politikát, s akkor biztonság­gal adnak a jövőben is szel­lemi segítséget az ágazat dolgozóinak, növekvő, nehéz feladataik elvégzésében«. E könyv bizonyosan jól •szolgaija ezt a celt. B A A Budapest Stúdió dr'. Ne­mes kurthy István stúdióve­zetővel az élen van jelen, a szemlén. Témájuk: »A jcL'n és a múlt valósága a stúdió filmjeiben.*' A Hunnia pe­dig a magyar film helyé­ről, szeredéről folytat dia­lógust, Köllő Miklós vezeté­sével. A bemutatók és viták egészhetes programot bizto­sítanak a résztvevőknek. A hétfői megnyitón zsú­folásig megtelt a helyőrségi művelődési otthon nagyter­me. Pozsgay Imre kulturá­lis miniszter kultúránk idő­szerű kérdéseiről és a film szerepéről, helyéről tartott előadást. A hetvenes eveket mint korszakot elemezte, po­litikai, gazdasági, kulturális viszonyainak összefüggé­seire reflektorozva. A film — hangsúlyozta a minisz­ter — kultúránk szerves ré­sze. Olyan művészeti ágazat, mely rangot, vívott ki ma­gának. Ezért a filmgyártás továbbfejlesztéséhez szük­séges anyagi fedezet válto­zatlanul a rendelkezésre áll majd az idén is. A kultúrá­nak szánt beruházások ugyanis — ha ésszerűen, tartalmasán — használják fel azokat, mindig megté­rülnek. Nem direkt módon, hanem közvetve: a szocia­lista humanista emberré válás szintjén. A magyar film nemzetközi sikerei mögött eredményes munka van, mondta Pozsgay Imre. A jövőben is folyta­tódik majd a tehetségek f ölbukkanása. akik az - ered­ményeket továbbfejlesztik. Kitért arra, hogy a magyar filmnek »keserves kínja« a közönségkapcsolat megrom­lása. Ezt épp az alkotók is­merték föl, s a kiút lehe­tőségeit latolgatják. Miután a filmek döntő többsége nem éli túl korát, mint az iro­dalmi művek, az alkotók­nak olyan filmeket kell lét­rehozniuk, melyek a megje­lenésük pillanatában is át­ütő erejűek, hangsúlyozta a miniszter. A művészetnek az egész közönséget kell megcéloznia mondanivaló­jával! Este a Petőfi moziba« díszelőadáson mutatták ne Rózsa János Vasárnapi szü­lők című új filmjét Lesko Ijawrtó R@i§h Károly kiállítása „Az örök nőiség, mely nem enged Békességet, harmóniát, gyönyörűséget csempészni rohanással, idegességgel, szo­rongással teli hétköznapja­inkba, Nyugalmas tájak és emberi bájak bemutatásá­val megédesíteni életünket — ez az anakronisztikusnak látszó, a valóságban kor­szerű hitvallás irányítja Reich Károly ceruzáját, tus- tollát. Művészetébe több mint három évtizednyi fő­városi tartózkodás során sem hatolt be a »nyüzsgés«, grafikáin nyoma sincs a világvárosi neurózisnak. Az önmutogató polgárpukkasz- tás szándéka is hiányzik be­lőle. A világszerte ismert művész töretlenül megőriz­te egykori önmagát, meg­őrizte a rejtett szépségekre való rácsodálkozas képessé­gét. Munkásságának viszonylag csekély, de világosan »lehá­mozható«' retege közül talán a legfontosabb: a gyermek­kor hatása. A 31 Keiül Kötöíf kiállítását ayitaits? men tegnnp Kaposvárén « Helyőrség« mű- velèdèsi otthonba« Bolajeio Jones, e városi tanács elnSk- helyetiese. A kétszeres Kos­suth- és Munkácsy-díjas mö- vési munkásságáról két tucat­nyi alkotás ad keresítmeisie- tet ház udvarán álló kút rajza a szorgalmas édesapa emlé­két idézi, a lépten-nyomon felbukkanó gyönyörű lóáb­rázolások a pusztai futtatá­sokat juttatják eszünkbe. Még a legdinamikusabb szerkezetű, a legvadabb mozgásokat ábrázoló mun­kákat is ez a sajátos nosz­talgia, es bensőségesség jel­lemzi. Egy másik, az előzőhöz szorosan kapcsolódó rétege Reich Károly művészetének: az egyszerű, derűs, szóki­mondó, a dolgokat mindig pőrére vetkőztető antik szel­lemiség, a mediterrán, érzé­ki ség. A Május, a Tavaszi szél, a Fájdalmas emléke­zés, a Bianka című képek églen szép arcú, mégis ér­zéki leányalakjainak láttán akaratlanul is Theokritosz Szerelmes párbeszéde jut eszünkbe, a vágynak és a szeméremnek az a kettőssé­ge, amely a szépséges Chio- ét gyötörte. Bár Reich so­hasem vész el a részietek­ben, bár rajzait aligha hasz­nálhatnánk szemléltető áb­rákként anatómiai tanköny­vekben, hatásuk mégis ele­mentáris. A nevezetes goethei sor — »•Az örök nőiség, mely nem enged el« — állhatna a Tisztelet a szobrászoknak című, nyolc grafikából álló sorozat fölött mottóként. A két és fél ezer esztendős le­genda — Galathea, a kőszo­bor megelevenedik és meg­babonázza alkotóját, Pyg­malion t — itt is általános érvényre tesz szert, hála Reich eszköz te len, póztalan rajzművészetének. Boldog­talanságunk egyetlen oka: e tiszta esztétikum nem válhat rögvest hús-vér valósaggá. S végül az életmű har­madik lényeges rétege, me­lyet e kiállításon a Szarvas- temető című két rajz kép­visel: a folklór. A klasszi­kusan arányos állattestek közé Üt már rémitő és fi­gyelmeztető jelképek keve­rednek : koponyák, csontok, s . az irtózat más szimbólumai. Funkciójuk megmagyaráza-, sát illetlenségnek találnánk: a szájbarágós Reich Károly művészetétől is’ idegen. Az időtlenül humánus tartalom így is magától értetődik. U A, r Álmodozás az egészséges életmódról Elvezettel nézem az épü­lő Kaposvárt. Megdöbbentő gyorsasággal emelkednek a magasba s lakóházak, soka­sodnak a tetszetősebb lakó­telepek. Lassan végső for­mát ölt egy újfajta város­rész. Az új életforma, a sű­rűre telepített lakóegységek azonban újfajta mozgási rendszert követelnek és tesznek lehetővé, S ez szó szerint értendő. Mert amíg a régi villanegyedek kisker- tes házikóiban a ház ura és asszonya délutánonként és hétvégeken a' parányi zöld- ségágyások fölött hajlado­zott, vagy az ütött-kopott fészerben fúrt-faragott, az új otthonban és környeze­tében minden előre és vég­érvényesen kész Elvenni itt semmiből sem szabad, hozzá ten ni leh etet­len. Mozgástérnek a szabad levegőn legföljebb az autó­parkoló jut. Már akinek van mit bütykölni, tisztogatni békés délutánokon. Akinek nincs, az otthon ül és a te­levízióban sportközvetítést néz. Mert — s megérkeztünk az egyik legszoritóbb goná-. hoz — felnőtt embernek se itt, se más városban nincs élég tere »mozogni« az új lakótelepek világában. Ki­váltképp, ha igénye sincs rá. Mondhatnánk, ott az el­kerített foci pálya, de meg­mernem en azt a pocakoso­dó felnőttet aki beélina a fiai, a tanítványai közé fo­cizni szégyenérzet nőikül. S elgondolom, mi volna akkor, ha tizenöt—húsz felnőtt — fellázadva a tétlenség' ellen — nekilátna szervezetten labdát rúgni a pályán. Bizonyos kor után ország­szerte irtózunk a rendszeres testmozgástól. Az új környe­zetben élőknek, ahol ezrek laknak akkora alapterületen, amekkora valamikor szá-. zaltnak adott otthont, újfaj-' ta megoldást kell találni a mozgásigények kielégítésé­re, g sportra. És ez nem azonos a versenyszerű test­edzéssel. , Volt nálunk kooogómozga- lom. Ahogy elindult, úgy fulladt szép csendesen a közönybe és szervezetlenség­be. A sétálóerdőkben — ná­lunk is — találni erdei tor­napályát, ■ de arra seniki sem gondol, hogy az autóval nem rendelkező, a sétálóerdötől jó pár kilométerre lakó honpolgár hogyan jut ki és hogyan jut vissza egy dél­után. Valamikor persze a kerékpár is. kitűnő eszköz volt a kiránduláshoz, a hosszú, több kilométeres sé­ta meg igazán nem ártal­mas az egészségin. Akiknek igényük van rá, élnek is ez­zel a lehetőséggel, de azéri meg kellene szervezni a parkerdők autóbuszos meg- komUíeASt, Sok helyütt megoldották már a nem versenyző idő­sebb vagy fiatalabb embe­rek mozgáslehetőségét uszo­dákkal, tenisz- és futópá­lyákkal, kondicionálóter­mekkel. Ezekből nálunk jó- . szerivel semmi sincs. Annál több a cikk és a riport az elhízásról, az infarktusról. Egyszóval mindarról az ár­talomról, amely a modern életmód — ne kerteljünk hát — a sok ülés, sok iz­galom, minimális mozgás következménye. Pedig nem hiszem, hogy reménytelen a dolog. A közelmúlt egyik példája igazolja: fokozódik az igény a rendszeres test­mozgásra. A SÁÉV nemrégiben meg­nyílt edzőterméről e lap ha­sábjain adtunk hírt. Azóta megnőtt az érdeklődés. és a klub vezetőség kénytelen volt zárlatot elrendelni. Annyian akarnak oda járni, hogy már jóformán el sem férnek a teremben. Meg­győződtem arról, hogyan fest harminc ember egy olyan teremben, amely tíz— tizenötnek tud nyugodt moz­gáslehetőséget biztosítani. De ennek is örülni kell, hiszen — nem is túl kicsi tagsági díjért — ez a kon­dicionálóterem a maga kor­szerű -kinzóeszközeivel«' a/, első -fecske« Kaposváron. Hogy egy csaknem tanok - . vanezres lélekszámú város­nak mennyit ér egy legföl­jebb ötven embert befogadó edzőterem, aligha kell érzé­keltetni. Alig egy éve, hogy a fő­városban megnyílt az első »csak passzióból mozgó pri­vátokat« fogadó kondicio­nálóterem. Öltözővel, edző­vel, orvossal. Egy órára tisz­tes beléptidíj ellenében bár­ki igénybe veheti a beren­dezéseket. s szakember ta­nácsa és felügyelete mel­lett hozzákezdhet izmai, ízületei karbantartásához, á harchoz a »mentőövek« el­len. A jelentkezés óriási, ma már ott tartanak, hogy csak előjegyzés alapján járhat­nak az érdeklődők. S a hí­rek szerint hamarosan át­adnak egy újabb termet. Európában és a tengeren­túl sok országban elterjedt a kondicionálótermek háló­zata. A résztvevők modern gépek segítségével olyan munkára kényszeríthetik iz­maikat, amilyet a régi kö­rülmények között csak % er- dönyi területen valósíthat­nának meg. A siker világ­szerte elsöprő. Bencsik András

Next

/
Thumbnails
Contents