Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

À nyolcvanas évek also hónapja n Morzsák" a világból Véget ért a nyolcvanas évek első hónapja. Szinte észrevétlenül ment el, s né­hány év múlva erről az el­sejével és harmincegyediké­vel határolt rövid időszak­ról a legtöbben semmit sem tudunk majd elmondani. Ugyanúgy, mint ahogy ér" tétlenül néznénk, ha valaki most megkérdezné: mi tör­tént velünk a hetvenes évek első januárjában. Ha tíz év múlva véletle­nül előkerül ez az újság és a kilencvenes évek első feb­ruári napján valakinek eszé­be jut, hogy ki emlékszik már az előző évtized kezde­tére, megtalálhat róla né­hány »morzsát-«. Lehet, hogy érdekes lesz, lehet, hogy nem. A pillanatfölvételeket teg­nap, 1980. január 31-én, csü­törtökön készítettük. Láthatóan vidám a lan­gyos napsütésben céltalanul sétálgató fiatalember: — Mit hozott a január? — így hát es a január te olyan, mint a többi? — Inkább úgy mondanám: bizonyára volt már ehhez nagyon hasonló. Ma külön­ben jö napom van : meleg lett, napsütéses az idő, föl­száradtak a járdák... Látja, erről már többet beszélünk mi nyugdíjasok. Örültünk a télnek, mert ilyen tél régen volt, és a sok-sók év után visszatért igazi hó megfiata­lított. De nem örültünk a jeges járdáknak, mert a ré­gi teleken, bizony, megtisztí­tották .., Mogorva asszonyság a Zse- lia áruházban : — Mire gondolok a hónap utolsó napján? Hát a követ­kező fizetésre. Az elsejére. Ma már kólát sem vettem. Mire gondolok?... Mivel nem zavarják manapság az em bért... És három bodicseket. ki­osztva elkigyözák, még az ajtóban is dirmeg-dörmög: mi a fenére volt jó épp ez a januar... Az egyik kaposvári gyár , igazgatója: — Rosszkor találkoztunk. Épp jól fölidegesítettek. Most írtam alá az idei má­sodik fegyelmi elbocsátásról szóló papírokat, ez pedig senkit sem vidít föl. Két embert elküldeni... De saj­nos, szükség volt rá, a töb­biek védelmében. Mit hozott még a január? Rengeteg tárgyalást, fárasztó munkát. Már tavaly igyekeztünk föl­készülni az idei új helyzet­re, de az átállás nem megy egyik, napról a másikra. Ha valami könnyű példát kere­sek, úgy jellemzem a mosta­ni időket: ha két férfi ösz- szetalalkozik, most nem a fociról vagy a nőkről be­szélgetnek, hanem a politi­káról és a gazdasági hely­zetről. Lám, nekem is azon­nal a gyár esgssssss^n* »ug­rottak be«. A mm*» hntliJtPué^M csak fololdja vátarm. — Sa jnos naa a családon kivid kévés örömöt kap az ember. Persze egy-egy ke­mény hajtást, tárgyalást kö­vető gyári siker jó érzést hoz, de a hivatali érintke­zésből, sajnos, egyre jobban kivész a derű. Talán majd visszatér, fezerencsere a ki­sebbik gyermekem most kezd beszelni, azért, mondom, hogy szerencsére épp most, mert nagy szükségjem van a »bemondásaira« : arra, aho­gyan szóban is keresi ve­lünk a kapcsolatot... Ez je­lenti a pihenést, ezért tudok mindennap reggel újra dol­gozni. Mit hozott tehát a nyolc- vonás évek első hónapja? A fenti néhány morzsát, pa­rányi történetet az óriási vi­lágban. És rengeteg hasonló mozaikkockát, amelyre tíz év múlva nem emlékezünk. Talán érdekes lesz akkor mindez, és a kilencvenes évek első februári napján a véletlenül előkerülő újság, a mai világot tükröző kicsiny üvegcserép mond valamit ró­lunk — magunknak. Lufchár Péter Járgány, dob és szöges kosár Á kutató „ziccert" adott Vizsgaidőszakot. És a végét, teljes sikerrel! Másra nem volt időm, jóformán azt sem tudom, hogy mi történt a világban, most olvasom visz- szafelé az újságokat. Nem túl szivderítőek. Abba is hagytam délelőtt, és eljöttem sétálni. Megnéztem a főtéren a hőmérőt meg a baromé­tert: ezek egyszerűen közlik a tényekét, és biztatóan. — A vizsgák? — Következetes vagyok, tehát valamennyi kettes lett. Volt már hármas, sőt egy­szer egy ötös szériám is: most ilyenre sikerült. Mi ta­gadás, szégyellem. Ezért az­tán a nevem, ha már /nem kérdezte, nem is mondám... Egy nyugdíjas: — Mi, öregék már sokat láttunk. A világ nagy ese­ményeiről inkább a fiatalab­bak beszélgetnek mostaná­■■ban. Otthon is csak hallga­tom a gyerekeket, ahogy egy-egy reggeli újságról vagy esti tévéhíradóról szen­vedélyesen vitáznak. Persze engem is érdekel mindez, de inkább csak magamban gon­dolkodom a dolgokról, hi­szen megszoktam már a vissza-visszatérő eseménye­ket és sok minden nem is hat újnak, inkább csak visz- szaköszön. Állati erővel hajtott járgá­nyok, emberi erővel működ­tethető cséplőgépek, gőzerővel „táplálható” cséplőalkakna- tosságok képei, metszetei so­rakoznak dr. Király István­nak, a megyei tanács művelő­désügyi osztálya munkatársá­nak gyűjteményében. A kör­mozgást gyorsító mechanikus szerkezetek, melyek — a cséplőgépeken kívül — mor- zsolókat, darálókat, körfűré­szeket is működtethettek, a szeges cséplödob, az ugyan­csak szegekkel fölszerelt ko­sár, s az alsó meghajtású, majd — a lovaik kímélése miatt — felülről meghajtott mechanizmusok rajzai talán megmosolyogtatnák a korsze­rű mezőgazdasági technoló­giákat ismerő szakembereket. Ezekből a gépekből, amint számos más, a mült század első felében a technikai for­radalom hatására létrehozott szerkezetből, ma már egy ban, s a hagyományok őrzé­sére hivatott más intézmé­nyeinkben. Megismertetesük mégis kötelességünk, volna, hiszen valamennyit somogyi molnárok, kézművesek, pa­rasztemberek konstruálták, s használták megyeszerte, így Tászáron, Csurgón, Iharosbe- rényben, Nagyatádon, So- mogyváron, Kéthelyen, Len­gyeltótiban, Adándon, Ber- zencén. Ritka adalékok ezek a metszetek és leírások egy hazánkban módfelett mosto­hán kezelt tudományhoz: a mezőgazdasági technikatörté­nethez. A különlegesen ritka, nehezen hozzáférhető anya­gokból nemrégiben doktori disszertációt készített Király István, melynek részleteit az MTA is közrebocsátotta. Va­jon mi késztette a szerzőt e hálátlan „apróm unkára”, e népszerűnek csöppet sem ne­vezhető téma feldolgozására? — Tíz éven át dolgoztain tanárként Somogy két 'szak­munkásképző intézetében, s azt tapasztaltam: a nebulók erősen érdeklődnék a techni­katörténeti különlegességek iránt; ismertetésükkel a pe­dagógus mindig „biztosra me­het”. A téma tüzetesebb ta­nulmányozása során rádöb­bentem, hogy a mezőgazdasá­gi technikatörténet jószerével teljesen elhanyagolt terület tudományos etetőnkben, tio- mogyban is, holott múltja és ■liege, úgy érzem, indokolná z ilyen vizsgálódásokat. Az ismeretlen, feldolgozatlan anyag mennyisége szinte vég­telen. Ezért szeretném a „csépléskutatást” az egész Dél-Dunántúlra kiterjeszteni. A tudományos munka per­sze annyit ér társadalmi szempontból, amennyit ered­ményeiből hasznosítani tu­dunk. Nos,, a szorgalmas ku­tató most valóságos „ziccert” adott hatéves munkájával megyénk kulturális és ide­genforgalmi szervei vezetői­nek. Lehetőséget arra. hogy a frissen megismert leírások, ismertetések, rajzok, metsze­tek felhasználásával, másola­tok építésével mezőgazdasági múzeumot teremtsenek me­gyénk valamelyik, a turisták által gyakran látogatott szeg­letében, például Szantodpusz- tán. Egy ilyen kezdeményezes valószínűleg a ma már pad­lásokon porosodó, hagyomá­nyos fogatos ekék, vetőg'épek, fűkaszák megmentésére, ösz- szegyűjtésére is. alkalmasnak bizonyulna. L. A. sem található múzeumaink­Bizományos a könyvtárban Jovette Bernier* Holtrészegség Happai Pa! né a tahi köny­vesbolt., egyik bizományosa egyúttal könyvtáros a műve­lődési házban működő könyv­tárban. Bizományosi munká- járót beszelhettünk. — Talán tíz esztendeje csi­nálom — mondta, — Nem is emlékszem pontosan. Akkori­ban gyakran volt. zarva a könyvesbolt : á ta iakitották, építkeztek. Fölhoztak néhány kötetet az üzletből, s véletie- müí Itt maradt.,. Addig-ad- dig, míg végül eladtam egy- kefctőt. Azóta vagyok bizomá­nyos . .. Nagyon szerencsés, hogy itt a könyvtár és a mű­velődési ház is; gyakran elő­fordul, hogy egy regi olvaso elkezd könyvet gyűltem. És *fci tssfö. ®ß£iba ton, anoaà 19 megakadhat a szeme a kira­katon. — Kik vásárolják a köny­veket ? — Mindenféle ember meg­fordul itt, a parasztbácsitol a mérnökig. Vannak törzsve­vőim, akik sorozatokat vásá­rolnak. Sok gyerek is jár hozzám. Aztán vannak aján­dékozók: „Tudom, hogy 1? itt vásárol; mit szeret?.” Vevő­ből is lett már kölcsönző, és fordítva. — Februárban lesz a me­zőgazdasági könyvhónap. — Igen. Itt valószínűleg a kistermelők számára irt köny­vek lesznek a legkapósabbak, mert mostanában sokan vesz­nek a tahi hegyen szólót, kis­kertet;. — Mekkora a forgalom? — Nem nagy: évente mint­egy 50—60 ezer forint. — Miből vesznek a legtöb­bet? — Nagyon kedvelik A vi­lágirodalom remekei soroza­tot, a lexikonokat, verses kö­teteket, és persze a „sláger" / könyveket: ezekből bármeny­nyi elfogyna. Előfordult, hogy ami a könyvesboltban nem volt siker, nálam elkapkod­ták. Ilyen a mai magyar iro­dalmat bemutató 30 év soro­zat ... Csák olyan könyvet hozók el az üzletből, amit is­merek, jó szívvel ajánlhatok. Ismerem már a vevőimet is, tudom, ki mit szeret. Azt tar­tom aki könyviért jön. üres készéi bún elküldeni 1L L Biró: — Mrs, Tremplin, úgy velem, ön be akarja feketí­teni a férjet a bíróság előtt, amikor azt állítja, hogy férje holtrészeg állapotban meg­sértette önt. Mr. Tremplin vé­ges régi barátgm, és sohasem szokott olyan sokat inni, mint ön állítani igyekszik. Mrs. Tremplin: — Ugyebár, bíró úr ... Bíró: — Nem biró úr. ha­nem „tekintetes biró ur!” Mrs. Tremplin: — Rendben van, tekintetes btró úr. En­gedélyiével elmagyarázom, mi történt. Csütörtökön ha­zarepültem New Yorkból, ahol anyámnál voltam láto­gatóban. Arra számítottam, hogy férjem szokás szerint kijön értem a repülőtérre, de nem vott ott. Taxiba száll­tam. es hazamentem. Belépek a lakasba, hal a férjem ott. ül a XV. Lajos-stílusu karos­székben .,. 1 Biró: — Ez egyattalön nem bizonyítja a holtrészeg álla­potot. Meg ha XIV. ha jós-stí­lusú karosszekben ült volna vagy Marte Antoinette agya * A kartada: tró műve a ..Msvez?- tes Derek" című cildusbSH Jslçnt SMS. boh feküdt ixtlna. az sem bi­zonyíték a részegségre. Mrs. Tremplin: — Igan, de ö teljesen eltompult állapot­ban hevert a karosszékben. Biró: — Ez nem bizonyí­ték. Mrs. Tremplin: — Es po­harat tartott a kezében. Biró: — Hát aztán? Dézsát mégsem tarthatott! Mrs. Tremplin: — De a férjemből valósággal áradt a parfümszag! Bíró: — Miféle parfüm ­szag? Mrs. Tremplin: — Hát a Givenchy-márkajú , Ai eure bleue’’ illata. Biró,: — A, vagy úgy... 1 Ön tehát, azzal, gyanúsítja a férjét, hogy idegen nőt foga­dott? Mrs. Tremplin: — Nem, te­kintetes biró úr. Ez a holtré- szegsegnek a. bizonyítéka. Biró: — Nem értem. Mrs. Tremplin: — A férjem megttta a parfümömet! íme, az üveg, rajta « férjem ujj­lenyomata ... Bíró: — Asszonyom, ön gúnyt űz a bíróságból?! Ügy vélt, egy férfi holtreszeg álla­potba juthat, ha megissza egy ilyen parányi üvegese taeial- asat? "HÉTVÉGI Farsang előszelét érezni. A hét vegén talán már a csörtige fánk lesz a konyha sikere. Két hölgy farsangi párbeszéd ét idézzük : — Milyen jel lesz a jel­mezeden? — Jelem lesz, hogy nem lesz mezem ... A kaposvári immár orszá­gosan híres farsangi napok az idén még az előzőeknél is eseménydúsa bbaknak ígérkeznek. Most csak a feb­ruár 4-i rendezvényeket idézzük e hasábokon. A Pal- miro Togliatti Megyei Könyvtárban reggel 9-kor Csokonai Vitéz Mihály éle­téről és költészetéről tarta­nak irodalmi, irodalomtör­téneti tanácskozást. Dr. Ba­lassa Tibor, a Somogy me­gyei Tanács elnökhelyettese mond megnyitó beszedet, majd dr. Kanyar József, a levéltár igazgatója és dr. Bo~ ros Dezső, a Kossuth Tudo­mányegyetem docense tart előadást. Egy-egy témát bont ki Pókos Ferenc nyugalma­zott gimnáziumi tanár, dr. haczkó András kritikus, dr Várkonyi Imre, a tanítókép­ző főiskola főigazgatója és Kiss Tamás költő. A tanács­kozást irodalmi műsor zár­ja: Takács Gyula Csokonai­ról írott műveit Rajhona Ádám Jászai-díjas színmű­vész adja elő. Utána a Tán­csics Diákszínpad lép föl irodalmi műsorral: »Ki poé­ta nevet érdemel...« A színpad művészeti vezetője dr. Klujber László. A tanácskozás szünetében, 12 óra 30 perckor kerül sor a hagyományos ünnepségre. . Megkoszorúzzák a Csökönai- szobrot, majd dr. Kovács Ferenc városi tanácselnök átnyújtja a város kulcsát Karnevál hercegnek. így kezdődik hétfőn egy egyhe­tes vigalom... És most lássuk a »szigo­rúan vett« hét vége prog­ramját ! Mrs. Tremplin: — Ez csak a.. uioLso csepp volt. Külön­ben más bizonyítékaim is vannak, tekintetes bíró úr: a ferjem egyáltalán meg sem ismert. Rám kiáltott: „Szia, cicababa!” El tudja képzelni? Mr. Tremplin rendes állapot­ban választékos modorú és udvarias gentleman, ilyen gorombaságot most először tapasztaltam nála ... Bíró: — Ha a „cicababa” szót gorombasagnak tartja, akkor mi két különböző nyel­ven beszélünk! Nem, ez még egyáltalán nem bizonyíték. Mrs. Tremplin: — De ez még nem minden! Miután „Szia, cicababa!” kiállással üdvözölt, üggyel-bajjal végig- lantorgotl a szobán, nagy ne­hezen kinyitotta, az óriási fa­liórát és belebújt! Biró: — Belehajt, a faliórá­ba? Mrs. Tremplin: — Igen, te­kintetes bíró ur. Bíró: — Furcsa, fölöttébb furcsa... En ismerem Mr. Tremplmt, együtt jártunk kü­lönböző helyekre, de hogy az óraba . .. hm ... No, és bizo­nyos abban, hogy nemcsak tréfált, amikor nem ismerte meg önt? Mrs. TrempOn: — Amikor pedig bebújt a faliórába, ugyebár, akkor amnan telefo­nálni próbált nekem .., Biró: — No latja ... És ön mégis azt állítja, hogy a fér­je nem, tstnsrte meg! üssötete*. ©eSíst Ssçstgy A farsang fő rendezője, a Kilián György - Ifjúsági es Úttörő-művelődési Központ ma Kanadai útiképek cím» mel rendez útiélmeny-besza- molót a helyőrségi művelő­dési otthonban a fiatal uta­zóknak. Ugyancsak ma — 19 órakor — a filmtörténeti es filmesztétikai szabad- egyetem keretében az Áru­lás című alkotást vetítik a Damjanich utcai kollégium­ban, A Kabarét játssza ma, holnap és holnap után a kaposvári Csikÿ Gergely Színház társulata. Ma és szombaton 19 órai, vasárnap 15 órai kezdettel. Christop­her íslierwood novelláiból született a zenés játék, ame­lyet; sok színházunk játszott már. Most eppen a szegedi társulat próbálja, Máriass Melinda főszereplésével. Ka­posváron Sally Bowlest Csá­kányi Eszter formálja meg emlékezetesen. Még egy musicalt ígér a kaposvári hétvége, A Vörös Csillag filmszínházban a vi­lághírű Hairt játsszák. Ja­mes Rado és Galt MacDer’ mot zenés játékát forgató­könyvvé Michael Weller és Gprome Rágni írta. A mű tartalmáról csak ennyit: az oklahomai Claude azért in­dul New Yorkba — köze­lebbről Manhattanbe —, hogy a bevonulásáig hátralévő na­pokat a város látnivalóinak megtekintésével töltse. Am a Central parkban vidám, bolondos öltözetű fiatalok közé csöppen ... Fölcsendül á Rock-him­nusz, a Fekete vagyok, « Manchester England es a többi ismert zeneszam. A film rendezését Milos For­man, cseh származású ren­dező vállalta. Az, akinek ed­digi filmjei — Egy szöszi szerelme, Fekete Péter, Tűz van babám!. Elszakadás, Száll a kakukk fészkére — igazi nagy sikerek voltak. A Hair is annak ígérkezik. A Szabad Ifjúságban a ko­rai előadáson szovjet bűn­ügyi film, az Orvosság a félelem ellen című alkotás kockái peregnek. Minden bi­zonnyal hatásos medicina lesz a film az ijedősöknek. Az esti két előadáson Ing­mar Bergman Őszi szonáta című színes alkotását vetítik. Ingrid Bergman és Liv UIl­máim játsszák a két fősze­repet: anyát és lányát. A Latinca mozi a hét végi két napon A dzsungel könyve rajzfilmváltozatával csalo­gat) à a gyerekeket. Képünkkel a nagyatádi al­kotótelep szobraira irányít­juk a figyelmet. Különleges hangulata van a téli szabad­téri kiállításinak. Műemlék­helyreállítás Megkezdték a Szent Mi- hály-templom helyreállítását Sopronban. A gótikus közép­kori plébániatemplomról el­tüntetik a múló évszázadok nyomait. Legelőször tornyát hozzák rendbe, amelyen a múlt századi szakszerűtlen helyreállítás folytán repedé­sek keletkeztek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents