Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

Vonzóbb a „szahüff* foglalkozás Begyökeresedett nézetek Új ipar!, centrifuga, a kaposvári vas—műszaki szövetkezet jral van izáló rés zleg eben új ipari centrifugát állí­tottak munkába. Ezzel a berendezéssel a galvanizált termé­kek mennyiségét a korábbinak háromszorosára növelik. Távirathordók À Január vége, a február eleje sok családban a »ta­nácskozások ideje«, hova menjen a gyerek, mi legyen belőle. Nagy kérdés ott, ahol most végzi az általános is­kola nyolcadik osztályát, s ott sem kisebb, ahol érett­ségire készülődik. A televízió, a rádió, a pá­lyaválasztási tanácsadók ontják az információkat, pályaválasztási kiállításo­kat rendeznek, s az osztály­főnöki órákon is igyeksze­nek irányítani a gyerekeket A kérdés pusztán az, _ jól vagy rosszul? A válasz nem egyszerű. Az utóbbi években rengeteg kimutatás született a jelentkezési arányokról, a téves elképzelésekről. Ennek ellenére sok helyen a szü­lők most kapkodnak fü.höz- fához. Akkor hál végül is isi legyen ? Katalin kaposvári nyolca­dikos: — Magam sem tudom meg, mit is akarok igazán. Érdekelnek a biológia, az állatok, csak nem tudom, lenne-e hozzájuk türelmem. — Milyen volt a bizonyít­vány? — Matekból nem nagyon jeleskedtem, s a fizika sem megy igazán, szóval nem biztos, hogy elég lesz a me­zőgazdasági szakközépisko­lába. Ha nem, hát nem baj. Édesanyám azt mondta : ne essek kétségbe, mert ha nem vesznek föl, elmegyek esti gimnáziumba. • Felvilágosítom, hogy ak­kor dolgozni is el kell menni. — Az nem baj, majd ke­resünk egy könnyű munka­helyet. Talán valami irodai Elkészült a múlt év adó­ügyi .mérlege a Somogy me­gyei Tanacs V, B. pénzügyi osztályán. A megyében. — mintegy 180 ezer adóalany­tól —■ összesen 280 millió forint különféle adó, illeték, hozzájárulás folyt be a költségvetés kasszájába. A tapasztalatokról dr. Fenyő Árpád osztályvezető-helyet­tes és Markovíis Ferenc tő- titkár előadó nyilatkozott. —■ Milyen jelentősége van a lakossági adókból szár­mazó bevételnek a megye költségvetésében ? — A megyei költségvetés­nek csak 16 százaléka épül a lakossági adókból szár­mazó bevételre. A lakossági adózás elsődleges szerepe a jövedelmek szabályozása. Több mint háromszázféle olyan jövedelemforrás léte­zik, amely nem munkaviszo­nyon alapul. Amit adóként elvonnak a lakosságtól, azt zömében egészségügyre és oktatásra költik a tanácsok. De nemcsak az elvonásnak van jelentősége, az adó az utóbbi időben egyre több támogatást is jelent — Ez paradoxonként hat, hiszen az adóalany végül is: fizet. Mibői áll a támoga­tás? Az adózás eítórő mértéké­ből. Az adókedvezmény az állami támogatás egy for­mája, gazdaság- és szociál­politikai célokat szolgai. Gazdaságpolitikai célokat szolgál, ha a javító—szolgál­tató és lakossági igényeket ellátó kisiparosok, akik a községekben dolgoznak, bi­zonyos feltételek esetén 2-3 éves adómentességet, illetve 20—60 százalékos adóked­vezményt élveznek. Szociál­politikai voAatközású, hogy az idős és csökkent munka- képességű kisiparosok, kis­kereskedők mentesek a jö­vedelemadó fizetése alóL munkát. Édesapám megígér­te, hogy elintézi. A Táncsics gimnáziumban a körülöttem álló kis cso­port összetétele elég »ve­gyes«. Volt, aki megbukott félévkor, s van olyan is, aki a Szovjetunióban sze­retne tovább tanulni. — Én azért jöttem a gim­náziumba — vallja be egy szőke, hosszú hajú lány —, mert nálunk a faluban az* számít valakinek a fiatalok közül, aki legalább gimná­ziumba jár, érettségije van. — Lenézitek a szakmtm­kástanulóka t ? — Nem, nem — tiltakoz­nak mindannyian —, szó sincs róla. Nemrég fiatalok vetélke­dőjén. vettem részt. Megta­lálható volt ott a szakmun­kástanulótól az egyetemis­táig majd minden réteg. Még a verseny elején hal­lottam. egy mondatfoszlányt: Hányán is vagyunk? Igen, a »tanképzősök«, meg hat mindenekelőtt a pécsiek, a Munkácsyból, a Táncsicsból, no meg a »közgaz«-bol. Ezekre oda kell figyelnünk, a többi.,, az nem jelenthet problémát. A szakmunkás­képzősök nem lehetnek rrm- musok... Aztán mint lód er ült, még­iscsak azok lettek. Az 503-as Szakmunkás- képző Intézett»«! egy lány­nyal és egy fáival beszélge­tek. — Kimondhatatlanul szé­gyelltem, mikor nem vettek föl a közgazdaságiba — mondja az esztergályos szak­mát választó elsős lány. — Svi 5-6 millió forinttal több adót kellene összesen fizet­niük a kisiparosoknak, ha nem részesülnének az emlí­tett tamogatasban. Ugyan­csak adómentesek a háztáji és kisegítő gazdaságokban azok a földek (illetve a megmunkálásukból eredő jövedelem), amelyeken zöldséget termesztenek, s az értékesítést szerződéssel biztosították. Ha nem volna például az , újonnan épített házakra 25 éves adómen­tesség, ez évente 5 millió forint adótöbbletet jelentene a megye lakosságának. — Az adókedvezmény te­hát szükséges jó. Szükséges rossz viszont az adópóüék, a fizetési késedelem miatt ki­szabott pénzbírsák. 1979-ben hány forintot tett ki az adó- pótlékok összege Somogy­bán? — Két és fiél milliót, ezen felül a gépkocsiadó-hátralé- kök miatti bírságok összege: 650 ezer forint. Ez négy­száz 1200-as Dada személy­gépkocsi évi adójának felel meg... Sok ez, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a 116 milliót illeték­bevétel után a befizetőt adó­összeget tekintve a második helyen a gépjárműadó áll 45 millió forinttal. A fegyel­mezetlen gepjármű-tulajdo­A gazdasági szabályozók a mezőgazdasági kistermelés koncentrálására ösztönöz­nek, mégpedig a korábbinál magasabb műszaki színvona­lon. A háztáji gazdák ve­sződséges, fáradtságos mun­kájának könnyítésére mind nagyobb számban vállalkoz­nak az integrátori szerepet betöltő termelőszövetkeze­tek, amelyek lehetőségeik szerint folyamatosan bőví­tik műszaki szolgáltatásai­kat, és támogatásuk körét. Az újabb felmérések szé­lből « közös gazdasagok A szomszédok, rokonok mind azt kérdezték, hát nem volt valami protekció­tok ... ? Kétségtelen, hogy lelki törést jelentett az éle­temben. Aztán ide jöttem szakmunkástanulónak. Hogy megbántam-c? Az az érzé­sem, az embernek mindig tudnia kell' józanul értékel­ni a körülményeket, első­sorban a saját helyzetét. — Nem akarom megját- saanj magam — mondja egy másodikos villanyszerelő, ő Somogyvárról jár be. —So­káig úgy éreztem, minden­nek vége, amikor nem vet­tek föl a gépipariba. — Szégyell ni való ez? — Nem, nem dehogy, csak az a baj, hogy nagyon sok helyen ügy gondolják. A gimnazisták a Táncsics­ban azt mondják: nem lesz különösebb tragédia, ha nem vesznék föl bennünket, mert elmegyünk majd dol­gozni. —. Hova? — A legjobb lenne vala­mi »kötetlen- foglalkozást találni. Ügynökre vagy Ilyenre gondolok,1 az most igen »menő«. Esetleg sza­badúszónak, mert ott ak­kor dolgozik az ember, ami­kor akar... — Nem gondoljátok, hogy az ilyen foglalkozások még nagyobb önfegyelmet kí­vánnak? Hallgatnak. — Irodai munka? — Igen, ha más nincs, az. sem rossz! — fin szakmát szeretnék tanulni — mondja egy lány valahol hátul... !» Az arcokról döbbenet su­garaik. Körtési Zsolt nősök adóhátraléka 5 millió forintot ért el tavaly. Gond még, hogy az ingat­lanértékesítésből szármázó bevételt, sokan »elfelejtik« bevallani az adóhatóságnak. Az ingatlan forgalmi érté­kének növekedéséből eredő haszon többnyire jóval fö­lötte all a hivatalos öt szá­zalék szerinti nyereségnek. Éppen ezért az ilyen bevé­teleket nagyobb adókulcs ter­heli : 50 ezer forintig 40 szá­zalék, ezen felül progresszi- ven emelkedik az adó ösz- szege. Talán ez az oka, hogy sokan megpróbálnak kibúj­ni az adózási kötelezettség alól. A közvélemény viszont érzékenyen reagál az olyan életszín vonal -emel kedésre, amelynek ilyen jellegű ha­szon az alapja — a politikai közhangulatot befolyásoló kérdés ezért, hogy az »adó­hatóság földeríti-e ezeket az eseteket. A bírságolás kény­szerintézkedés, nem célja az adóhatóságnak, hiszen, ren­geteg többletmunkát is je­lent — ha csak a több tíz- ezerv felszólító levél megírá­sára gondulunk. Sajnos, az adóalanyok egy része notó­rius adóhalogató. 1979-ben 6100 esetben kellett az adó­tartozást letiltással kiegyen­líteni. egész sorá gépi szervizszol­gáltatást nyújt a kisterme­lőknek. Rendszeresen mint­egy 350 közös gazdaság fog­lalkozik a kisebb földrésze­ken, kertekben, valamint a portákon lévő istállókban alkalmazott gepek. berende­zések javításával és felújítá­sával. Emellett sok tsz al­kalmi felújításokat végez a TOT korábbi felkérésére, amely a háztáji kisüzemek műszaki jellegi) támogatásét is javasolta a nagyüzemek­nek. Síkére vm a gepKóicsón­Gyakran találkozunk a távirathordókkal, mégis rit­ka közöttük az ismerős arc. Kivéve Orbán Istvánt, a távirathordók »jó öregjét«. Idősebb és tapasztaltabb a többinél. 1977 óta dolgozik ebben a munkakörben, s ez eleg ídó ahhoz, hogy vala­ki megismerje va foglalko­zás minden csínját. — Szeretem csinálni... Egy alkalommal beosztottak levélkézbesitőnek: alig vár­tam, hogy leteljen 3 mun­kaidőm. A sok gyaloglás, a szokatlan teendők elkedvet­lenítettek. — Ez az eredeti szakmá­ja? — Nem. Kereskedő vol­tam, szerettem is azt a munkát, de egészségi álla­potom miatt más területre osztottak be. Korábban tar­goncakezelőként dolgoztam, de fizikai munkát nem vé­gezhetek, így kerültem 'a postára. Harminckét éves, három gyerek apja. — Számomra a nap min­den perce be van osztva... Megkérdeztem: a fiatalok miért csak egy-két hónapig dd! goznak táviratkihordó­ként. Fider József, a posta, kéz­besítési osztályvezetője vá­laszolt : — A fiatalok, főleg a ti­zennyolc év körüliek ke­vésbé fegyelmezettek, nem veszik komolyan a szolgála- _ tot. Nálunk szigorúak a szabályok:- egyrészt mert pénzintézmény, másrészt mert közvetítő szolgáltatást végzünk; nem lehet becsap­ni sem a feladót, sem a zésnek . Különböző beren­dezések időszakos átadásá­val — díjazás ellenében — máris 70 termelőszövetkezet foglalkozik. Főként azok a felszerelések kelendőek, amelyek túlságosan drágák ahhoz, hogy egy-két kister­melő számára elérhetőek le­gyenek. Üjabban nemcsak gépeket, hanem nyúl- és ba­romfitartó ketreceket is bé­relhetnek a kistermelők. Segítenek a műszaki gon­dok leküzdésében a nagy­üzemek háztáji agronómusai címzettet. Ha eltűnik egy küldemény vagy pénzös­szeg, hamarosan keresni fogja valamelyik fél, s ezt fegyelmi eljárás követi. Van viszont a postának egy megmagyarázhatatlan »va­rázsa«:, aki két évet eltöl­tött itt, nem tud búcsút mondani sem a munkának, sem a munkatársainak. Er­re a sajat esetem a legjobb példa: tizenöt, esztendeig voltam tâviçatkézbesitô. A legnagyobb gondnak Fider József a feladók pon­tosságát tartja. Esetenként negved vagy fel órát is igénybe vesz egyetlen táv­irat kézbesítése. Ilyenkor, elsősorban lelkiismeret kérdése, hogy a »táviratos« milyen módon deríti ki a címzett lakhelyét. Molnár Károly több mint egy éve »táviratos«. — Számtalanszor megtör­ténik, hogy az egy házban, egy lakásban élő, de külön­böző nevű családtagok ese­tében is csak egyetlen név található az ajtón; így ha jó is a cim, időbe telik, míg megtaláljuk a címzettet. Még bonyolultabb a helyzet az albérlőkkel... — Nekem az egyik itt dolgozó ismerősöm javasol­ta ezt a helyet — mond­ája később —; tavaly kará­csony óta dolgozom itt. À munkatársak hamar befo­gadtak, jól megértjük egy­mást. Itt nincs két egyfor­ma nap. A legfiatalabb »táviratos« Szilágyi József, november­ben került a postára. — Általános iskola után két évet jártam a kereske­delmi szakközépiskolába, de komoly családi gondok miatt otthagytam az isko­lát. Budapestre kerültem; a múlt év végén jöttem visz- sza Kaposvárra. Az édes­anyám postai dolgozó volt, s ő javasolta ezt a helyet. Nekem nagyon tetszik az itteni légkör és a munka. Szeretek foglalkozni az emberekkel, érdekes,- hogyan lehet néhány pillanat alatt megtalálni az emberekkel azt a közös hangot, amelyen megértjük egymást. Szeret­nék becsületesen helytállni itt, a következő tanévben pedig esti tagozatra beirat­kozni a középiskolába. És ami lényeges: el akarom kerülni, hogy »vándorma­dárnak« nevezzenek. Beoitöiünk Kacor királynak, A siófoki az első őt között Lelkes kis társaság talál­kozik hétfő esténként a siófoki Dél-balatoni Művelő­dési Központ riőklubjában. A húsz évvel ezelőtt ala­kult csoport ma már szé­les körű kulturális tevé­kenységet folytat. A nöklub vezetője Manpold Istvánná, vele beszélgettünk a közös­ség életéről, munkájáról. — Kézimunka-tanfolyam­ként szerveződött a mi kis csoportunk, az akkori já­rási nőtanács javaslatára. Célunk az volt, hogy meg­ismertessük az asszonyokkal a hazai tájak népi motívu­mait, és minél nagyobb tö­meget toborozzunk a hím­zés kedvelöiböL A környe­ző községekbe is eljártunk tanfolyamokat szervezni ; kiállításokat is rendeztünk. Húsz évvel ezelőtt kézimun­ka-előnyomással foglal­koztam, a városban sokan ismertek, sokan megfordul­tak nálam, és úgy éreztem, megkedveltek az emberek, szívesen vállaltam hát tár­sadalmi munkában a nő­klub vezetését. Kik jártak akkor és kik járnak ma a klubba? — A tagság mindig ve­gyes összetételű volt: keres­kedő, fodrász, gyógyszerész és több különböző foglalko­zású található köztünk. A többség alapító tag. Összetartó, baráti közös­ség alakult ki az • évek so­rán. Havonként négyszer együtt töltik a hétfő esté­ket. Öt év elég volt rá, hogy megtanulják a hímzés fortélyait is. — A tanfolyam befejezé- 'se után igyekeztem minél színesebb programot szer­vezni az asszonyoknak — folytatta Mangold Istvánné. — Gyakran tartunk vetélke­dőt; az író—olvasó találko­zó, útiélmény-beszamoló sem ritka nálunk, Ezeken az előadásokon a tagok hozzá­tartozói is részt vehetnek. Hagyományainkhoz tarto­zik a Télapóest. Nemsokára farsangolunk — csillan föl a szeme. — Ilyenkor jel­mezt öltünk, beöltözünk Pi­roskának, Kacor királynak... Tavaly kalocsai menyecske voltam. Farsang - előtt még a helyi háziipari szövetkezet énekkarát is várjuk a klu­bunkba. A társaság minden év májusában kétnapos ország­járó körútra indul az Ibusz-szal. Az évek során már bejárták hazánk híres tájait. A tavasszal alföldi túrázást szerveztek. Nyáron nem találkoznak, szeptem­berben viszont újra uta­zással ünnepük összejövete­lüket. Az idén egy 13 na­pos jugoszláv útra készül­nek. Megfordultak már a Szovjetunióban, Lengyel- országban, Csehszlovákiá­ban, Olaszországban, Tö­rökországban és Erdélyben is. — Ehhez a nagy önálló­sághoz mit szólnak a fér­jek? — Az asszonyok szerint örülnek. Bíztatják őket, hogy menjenek, hiszen tudják, jó helyen vannak. És mindig velük tart né­hány férj is. Mangold Istvánné nyug­díjas. A kézimunka-előnyo­mást rég abbahagyta, most már csak saját kedvtelésére foglalkozik hímzéssel is. A klubvezetés viszont életele­me lett: nincs olyan nap, hogy ne törődne a közösség dolgával. Szervez, irányit. És . a lelkiismeretes munka eredménye: az országban működő nőklubok közül a siófoki az első öt közölt szerepelt. Adózunk — és mulasztunk 2,5 millió forint birság Gépkölcsönzés, tanácsadás «L i­1. A.

Next

/
Thumbnails
Contents