Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-27 / 48. szám
Kereskedő -ótánpőtfés Időzavarban Látszatra semleges,' hiva^ tales ízű szó a pályamódosítás. Munkaügyi értelemben mindössze azt jelenti : a kamasz — ritkábban a felnőtt — rádöbben, hogy az eredetileg választott szakma vagy munkakör nem felel meg szellemi, erkölcsi, anyagi igényeinek, ezért hivatást változtató Holott az összetett szóban számos érzelmi tényező is megbúvik. A pályamódosítás, az iskolai lemorzsolódás mindenképpen válság^ jelent. Valóságos iskolapéldája ennek megyénk kereskedelmi szakmunkásképzésnek a helyzete. A munkaerő-szükséglet nagy; egyes külterületek és falvak ellátása közismerten igen gyenge. A tizenhétezer hivatásos kereskedőhöz az üdülőidény megkezdésekor még legalább nyolcezren csatlakoznak, elsősorban a Balaton-parton. Az utánpótlással egyre több a gond. Somogy négy kereskedőképzésre hivatott intézetében — Kaposváron, Nagyatádon, Siófokon és Fonyódom — 1971-ben a diákoknak csupán öt százaléka morzsolódott le, 1977-ben 9,4 az elmúlt tanévben pedig már huszonhárom százaléka, ami alaposan felülmúlja a »természetes kiválasztódás- elfogadható arányát. A jelenség magyarázata sokrétű. Kezdjük az elemzést a pályaválasztásnál ! Ismert tény, hogy a döntés előtt álló nyolcadikosok nem csekély részének elképzelése sincs jövőjéről; tanulmányi eredményei pedig nem biztatnak gimnázium vagy szakközépiskola jó eredménnyel kecsegtető elvégzésére. A szülő is tanácstalan, az ajánlás tehát a pedagógusra vár. A típus ilyenkor a következő. Az osztályfőnök — a szülővel és a gyermekkel folytatott rövid konzultáció után — ráírja a felvételi lapra, hogy »kereskedőif pályára alkalmas«. E cselekedete látszatra lelkiismeretlenségből fakad. A magyarázat azonban jóval bonyolultabb. Egyrészt: a pedagógus még egy utolsó esélyt szeretne adni á hanyag tanítványnak, megkímélni a kallódáslol. Másrészt — s ez a tényező jóval fontosabb — az osztályfőnököt a statisztikai szemlélet is helytelen ajánlásra kényszerítheti. Munkáját nagyrészt a számok, az osztályátlagok, a beiskolázási statisztikák alapján ítélik meg. A pedagógus tehát magaimagának árt. ha azt írja a jelentkezési lapra : nem -javaslom. A pálya- választási tanácsadásokon, az üzem-, tanműhely vagy üzletlátogatásokon az illetékesek rendszerint bölcsen hallgatnak a munkahelyeken várható körülményékről. A »felfedezés- a szakmunkásképzőben sok, a pályásra egyébként alkalmas tanulót is távozásra kényszerít. Az elmúlt három évben lemorzsolódott több mint kétszáz tanulónak csaknem a fele — rendszerint elsősök és másodikosok — élelmiszeripari eladónak készült. A pincér- és szakácsjelölteknél ez az arány csekélyebb, a ruházati, a kuitúrcikk- és vegyicikkel- adók kategóriájában és a kozmetikusok csoportjában elenyésző a lemorzsolódás. Miért fordít hátat a diák? Vegyük sorjában a már beiratkozott tanulók távozásénak okait! Átirányítás. Erre korábban már utaltunk. A ruházati vagy a kültúrcikk-el- adónalv jelentkezett fiatal nem mindig tudja elviselni, hogy az igények miatt élél- miszereladót akarnak faragni belőle. Az ellentmondás ilyenkor feloldhatatlannak látszik. Önérzet. A rutinos kereskedelmi dolgozó törvényszerűen söpörtet és mosogattat is a gyakorlatra hozzá beosztott diákkal. A bánásmód olykor valóban sértő, de a túlzott önérzet is vitatható. A tisztaság a kereskedelem és a vendéglátás egyik alapvető követelménye. A feszültség okon pedagógiával feloldható. A szakoktatók képzettsége. A somogyi kereskedelmi szakmunkásképzők oktatóinak negyvenkét «sáaaieka Ma rmüMÉndÉképzettséggel. • gyakran vénával sem. Többségük szakoktató. Ha késztetnék őket a pedagógiai kurzus elvégzésére, többségük inkább venné a kalapját A jó ,boit- veaeró ja hiánycikk... Kereset. Megyénk kereskedelmi dolgozóinak átlagos alapfizetése 2900 forint, bérük a jutalékkal együtt alig több, mint 3200 forint. Ez csaknem háromszázzal kevesebb, mint az országos eladói átlagkereset. Talán az iskolai lemorzsolódásra is fényt vet az a tény, hogy megyénk kereskedőinek egyharmada évente munkahelyet vágy pályát változtat. Szociális körülmények. A tiszta öltöző, a zuhanyozó a külvárosi és a községi üzletek egy részében fehér hollónak számit, holott a cipe- lés, pakolás, takarítás után tisztálkodásra igényt tartani nem maxi maiizmus. Diákotthonok. A kereskedelmi szakmunkástanulok nem elhanyagolható része úgynevezett hátrányos környezetből származik. Az erkölcsi értékrend zavarai gyakran fegyelemsértéshez, csavargáshoz tömeges igazolatlan hiányzáshoz vezetnek. Beilleszkedésükhöz né^ külözhetetlen lenne a kollégiumi ellátás, ám a diákotthonokban kevés a hely. Nagyatádon a százötven kereskedőjelölt közül mindössze kettőnek jutott hely a kollégium ban. Megterhelés. Az eladóje- löltek zöme lány. Csak a gyakorlatban döbbennek rá, hogy a nehéz ládákat, csomagokat, kenyereskosarakat cipelniük kell. Megfontólatlanság. Végül nem elhanyagolható tényező a fiatalok megfontolatlan pályaválasztása; a kitartás, az akarat hiánya, a könnyed »odáb hallás« ahelyett, hogy igyekeznének megtanulni és megszeretni ezt a csak látszólag könnyű, de szép, és a társadalom számára nélkülözhetetlen szakmát. A nagyfokú lemorzsolódás sok okra vezethető vissza. Az objektív helyzet, a pedagógiai, szervezeti, netán szociális hiányosságok láttán sem menthetjük föl a szakmunkásképzés alanyait, a fiatalokat a felelősség áléi. lengyel Andrea Cseiédíakások helyett társasházak Kutason még nem isi olyan régen sok család élt a külső majorokban, a hosszú, düle- dező cselédsorom. Ma új tár- sasházak, rendezett udvarok, kertek szépítik a község utcáit. — 1978 végére sálkerült teljesen megszüntetni az áldatlan állapotokat — mondta Kopecsni Vince, a Kutasi Állami Gazdaság igazgatója. — A régi uradalmi cselédlakásokban négy családra jutott egy közös konyha s az a felszabadulás után is hosz- szú ideig így volt. Tíz-tizenöt évnek kellett eltelnie, mi» re minden családnak jutott külön konyha, s így jobb szó híjáin »lakásban« élt — per- » sze még a cselédsorom. Létfontosságú kérdés volt a lakásgond megoldása, ezért 1968-ban dolgozóik támogatására lakásakciót Indítottak. À régi, külső majorok teljes felszámolása volt a cél, s ez tíz esztendő alatt sikerült is: ma minden ide tartozó család kulturált körülmények között él. Több mint kétszáz dolgozó jutott valamilyen módon lakáshoz. — Milyen segítséget nyújtottak ehhez? — Az építkezéshez 20—40 ezer forint vissza nem térítendő támogatást adtunk 85 családnak. A pontos összeg a családi, szociális helyzettől, a dolgozó munkájától függött. Kedvezményes áron kapta mindenki a régi majorok lebontásából származó építőanyagoit, a szállítási' díjakhoz szintén hozzájárultunk, megszerveztük a szakipari munkáikat, ingyenes volt a művezetés az építkezéseknél; mi intéztük a hitelt, az építési engedélyeket, az anyagbeszerzést. Összesien. 103 cselédllakást bontottunk le, az itt élő családok korszerű társasházakba, családi házakba költöztek. Az építkezés mellett lakásvásárlásokra is sor került. Az 50-es évektől megindult az elvándorlás, alig maradt Kutason fiatal, Az öregek az idő múlásával egyre kevesebben lettek, s ittma- radtafc lakatlanul a nagy parasztházaik. Ha fél évig üres egy lakás, a községi tanács és az OTP értékesíti. A Kutasi Állami Gazdaság élt ezzel a lehetőséggel is. 'Hatvanegy családnak adott 50—60 ezer forint kamatmentes kölcsönt; ha valaki 10 évig a gazdaságnál marad, tíz százalékot elengednek belőle, ha még öt évet itt tolit, összesen 25 százalékot nem kell visszafizetnie. Elsősorban a sokgyermekes családok lakásvásárlásait szorgalmazták. — Az építkezők 38 százaléka fiatal, ex igen nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy az állami gazdaságok dolgozóinak 30 százaléka fiatal — folytatta Kopecsni Vince. — A lakásokra összesien mintegy 7 millió forintot költöttünk, s a támogatást tovább folytatjuk mindaddig, amíg erre dolgozóinknak szükségük lesz — és amíg a gazdaságnak dolgozókra lesz szüksége. Minden évben 18— 20 embernek 5—6000 ezer forintot adunk a lakásalapból. — A szociális ellátáshoz tartozik, hogy évente 100— 120 dolgozónk pihen szak- szervezeti üdülőben és a ba- latonlellei saját bungalónkban — kapcsolódik a beszélgetésbe Sári Nándor személyzet vezető. — Ledlén a nagycsaládosok üdülnek, hat személy mehet egyszerre, egy négygyerebes család, Bala- tonaiigán betársultunk egy közös gyermeküdülőbe, tíz gyerekünk nyaralhat ott. Országjáró kirándulásokat is szervezünk, mintegy 300 dolgozónk megy évente. Mindig megtartjuk az öregek napját, a gyereknapot, a nőnapot. Leilei üdülőnk igen közkedvelt, 1980—81-ben 15 személyesre szeretnénk bővíteni. 9X E. „Gyerekek, folytatjuk a próbát* Amatőr színjátszók találkozója Siófokon Ismét egy taiáilkoaó, amelyen nemcsak somogyi, hanem más megyékből érkezett amatőr színjátszó csoportok is részt vettek. Ismét egy »Himnusz a békéről« szemle, amelyen lelkes fiatalok szerepeltek, barátkoztak, örültek, tapsoltak egymásnak a Balaton déli partjának fővárosában, Siófokon. A háromnapos rendezvény pénteken kezdődött és vasárnap délután hirdetett eredményt a zsűri. összesen 14 együttes érkezett a találkozóra, zömmel olyan csoportok, amelyek már régóta részt vesznek az amatőr színjátszó mozgalomban, nemegyszer szép sikert is arattak, díjakat nyertek; jöttek kezdők is, akiket elsősorban a tanulás, a tapasztalatszerzés vágya hozott, legföljebb titokban számítottak egy bronz oklevélre. Általában jó irodalmait — hangsúlyozottan humánus mondanivalójút — népszerűsítettek. Csokonai, Bessenyei György, Majakovszkij, Garai Gábor, Stefanovic Lukié, Jókai Anna, Fekete Sándor stb. nevét olvashattuk a műsortáj ékoztatóban. Ami az elismerést illeti, megyénk, főként megyeszékhelyünk együttesei minden bizonnyal elégedetten tértek haza Siófokról a »Himnusz a békéért« szemle vándorserlegét és az 5000 forint pénzjutalmat a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad nyerte el Major Nándor A hóember című művének magas színvonalú előadásával. A második díjat — 300 forintot — a kaposvári Táncsics Diákszínpad kapta Csokonai Vitéz Mihály Karnyó- né című művének tolmácsolásáért, 1000—1000 forint pénzjutalomban részesült a kaposvári Vasas, a somogy- geszti és a lengyeltóti együttes. A minősítésre javasolt csoportok közül a pécsti Nagy Lajos Gimnázium együttese és a paksi dióikszímpad arany, a kaposvári Vasas estist, a lenigyel,tóti Napraforgó, a somogygeszti és a balatqn- földvári csoport pedig bronz qklevelet kapott. Szombaton végignézte*« néhány bemutatót. Elsőnek a Csepel Művek kaposvári gyára színpadának produkcióját, Mrozek Károly című egyfelvonásosát Berta Tamás rendezésében. Kétségtelen, színészek vagy gyakorlottabb amatőrök jobban kiaknázták volna az abszurd szituáció adta lehetőségeket, bár a csepelesek előadása is elérte célját. Szatirikus hangvételével, borzongatóan idézte meg a mindenkori fasizmus közegét. Szinte jólesett utána egy kis vidámság, melyről a siófoki Krúdy Gyula Diákszínpad gondoskodott. Bessenyei György A filozófus című művét mutatták be dr. Iby András átiratában, rendezésében'. Akárcsak tavaly a Wertherrel, most is nagy közönségsikert arattak könnyed, diákos atmoszférát teremtő stílusukkal. Igazat adtam annak a felnőtt nézőnek, aki a szünetben megjegyezte: »Az ember szinte közéjük kívánkozik, hogy együtt örülhessen velük az életnek, az ifjúságnak.« A paksi diákszínpad Ilyenek vagyunk! Űj nép... című produkcióját Jókai Anna Selyem Izabella című elbeszélése alapján írta a rendező: Gálosi János, Mai, hazai téma, megrendítő konfliktus, kissé nyers, de hatásos előadásban. A siófoki amatőrszínpad tagjai sokat fejlődtek a tavalyi szemle óta. Főként megjelenítő készségükre, csiszoltabb szövegmondásukra gondolok. Fekete Sándor Az emberevő komédiája című darabját adták elő Pollák Tibor rendezésében. A záró ünnepségen a zsűri elnöke többele között ama reményének adott kifejezést, hogy az amatőr színjátszók jó érzéssel, sőt — szavát idézem — boldogan térnek haza a találkozóról. Sokan, elsősorban azok, akik elismerést, díjakat kaptak, minden bizonnyal és méltán örvendeznek. Annak viszont, hogy az elismerésben kevésbé vagy egyátlalán nem részesült együttesek közül néhá- nyan olyannyira »nem boldogok«, hogy szinte további együttműködést is kilátástalannak, fölöslegesnek érzik, azt hiszem, egy kissé a zsűri is oka. Természetesen nem azért, mert szigorú követelményeket támasztott. Észrevettem, hogy néhány együttes vezetője még a részvételt igazoló emléklapot sem vette át, s lógó orrú kis csoportjával megbántódva távozott. Talán mert díjat re-' mélt, s nem kapott? Nem hiszem. Inkább, mert úgy érezte, semmibe vették jó szándékát, munkáját, és oly módon tárgyalt vele a »szakma«, hogy — az egyik helyi művelődési szakembert idézem — »csaknem meggyulladd rajta a ruha«. Sajnos nem új tapasztalat az efféle amatőr találkozókon, hogy a meghívott zsűri néha elfeledkezik arról, hogy nem hivatásos művészeket bírál, s hogy az amatőr mozgalomnak elsősorban a közművelődésben, a közösségi nevelésben van szerepe, s kevésbé a művész- képzésbes. (Szerintem annak is örülni kell, ha egy fiatal közösség jó irodalmat olvas, értelmez, még ha azt magas , színvonalon előadni nem is képes.) És egy-egy magasröptű zsürivélemény alapján az ember azt hinné — ha nem ismerné a tényeket —, hogy az értékelő valamelyik vezető színházunk főrendezői székéből, egyszóval hamisítatlan, profiköziegből érkezett. Bár, megjegyzem, pályám során nemegyszer hallhattam igazán elsőrangú művészeket, rendezőket (pL Major Tamást, sőt egy alkalommal Latinovics Zoltánt is) amatőr versmondók, színjátszók teljesítményét értékelni. Valahogy másként csinálták ... Szeretettel, segítő szándékkal. Mert nem hiszem, hogy az segítség, ha például az ifjú amatőr rendező, mint zsűritag, a nagy tapasztalatú, nála jóval idősebb, s feltehetően műveltebb irodalomtanárt úgy oktatja ki esztétikából, mint egy elsős gimnazistát. Ráadásul színjátszó csoportja, tanítványai előtt... Erről ennyit. Remélhetőleg az elkeseredettek az első felindulás után lehiggadnak, s folytatják a munkát. Azt teszik, amit egy fiatal munkás javasolt elszontyolodott társainak az eredményhirdetés után. »Gyerekek, most iszunk egy sört, és csütörtökön folytatjuk a próbát.« Szapudi András I z adócsalás — nagyban Sajtótájékoztató a vagyonvédelemről — A társadalmi tulajdon védelme alapvetően azok feladata, akikre ezt a vagyont bízták — ezzel a gondolattal kezdte hétfőn szegedi sajtótájékoztatóját dr. Kopetty Lajos rendőr ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság osztályvezetője, aki előadásában a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményekről, ezek megelőzéséről tájékoztatta az újságírókat. Tavaly hat százalékkal csökkent a vagyon elleni bűncselekmények száma, ez a mérséklődés azonban abból adódik, hogy közben jogszabálymódositás történt és az új Btk. szerint a korábban ide sorolt bűncselekmények most már egy más kategóriába tartoznak. A társadalmi tulajdon sé- < relmére a múlt éviién több ■ mint 24 ezer bűncselek- ! fnényt követtek éL ami az . összes bűncselekménynek egytötöde. Ezeknek a zöme — 87 százaléka — 10 ezer forintnál kevesebb kártokozott, de hozzá kell tenni, hogy évek óta nő a különösen nagy kárt okozó és a bűnszövetségben elkövetett, társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények száma. Mint a tájékoztatóból kitűnt: javult a felderítés, ami azt jelenti, hogy egyre kevesebb az olyan büncse- ! lemény, amelyre nem derül fény. 1977-ben 177 millió forinttal károsították meg a társadalmi tulajdont, tavaly 241 millióval. Ebben az ősz- szegben nem szerepelnek az olyan jellegű károk, mint amilyet például a tűz, a gázrobbanás idézett elő. Ha ehhez hozzátesszük még a személyi tulajdonban okozott kárt is, akkor az ősz- szeg mintegy 400 millió forintra rúg. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekményeket tekintve a kereskedelmi ágazat a »legfertőzöttebb«. Sorrendben az építőipar követi, a harmadik helyre a mező- gazdaságot, a negyedikre pedig a szállítási ágazatot sorolják. Eddig meglehetősen kevés szó esett róla, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy egyre több bűncselekmény történik a tanácsi intézményeknél, iskoláknál, kórházaknál, sportlétesítményeknél. Az előidéző okokról szólva dr. Kopetty Lajos elmondta hogy főleg az őrzés, a tárolás hiányosságai segítik a bűnözőket. Nem megfelelő a házipénztárak kezelése, s ennek az a következménye, hogy egyre több a »mackós«, azaz a kasszabetörő«. Nem is olyan régen ez a bűncselekményfajta nálunk szinte teljesen ismeretlen volt. Ma azonban tunes nehéz dolguk a kaszszabetörőknek, hiszen az Intézmények megvásárolják ugyan a drága és biztonságos. gyakorlatilag feltörhetetlen páncélszekrényeket, de könnyen hozzáférhető helyen hagyják a kulcsot. Egy másik terület a népgazdaság elleni bűncselekményeké. Az a tapasztalat, hogy gyakran az egyéni és csoportérdek a népgazdasági érdek elé kerül. Nem megfelelő a beruházási fegyelem, az év végi leltárok pedig általában ritkán tükrözik a valós helyzetet. Régen az adócsalás a kisiparosoknál fordult elő. Ma ez már helyenként vállalati gyakorlat; a mérleghamisítással sók helyen megpróbálkoznak — gyakran sikerrel. Ezután a fogyasztói érdekvédelem. az idegenforgalom és a közélet tisztasága elleni bűncselekményekről volt szó. Ezeknek is ismertek az okai, s egyre eredményesebb a feltárás. Most már a tetteken a sor, hogy minél kevesebb ilyen bűncselekmény történjen. Ehhez a társadalmi erőkre is szükség van, mert eredmények csak ezek összefogásával érhetők el. D. T.
