Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-27 / 48. szám

Fiatal jogászok a beilleszkedésről Gyakran foglalkoztak étidig az értelmiségi fiatalok ««íves rétegeivel, figyelem­mel kísértek a pedagógusok, agrárszakemberek munká­ját, életét. A fiatal jogászok azonban amolyan mostoha kerekeknek számítottak. A megyei KISZ-bizottság most első alkalommal rendezett számukra beszélgetést. Ti­zenheten jöttek el a meghí­vásra, volt köztük vállalati, tanácsi és tsz-jogász, bíró, ügyész, ügyvéd. Az összejö­vetelen részt vett Köpf Lászlóné, a KISZ KB titká­ra, aki kétnapos látogatáson járt Kaposváron. Bevezető­ként elmondta, hogy a KISZ KB intéző bizottsága a kö­zeljövőben foglalkozik majd a fiatal rételmiség helyze­tével, s az' ifjúsági mozga­lom velük kapcsolatos fel­adataival. A legtöbb szó a tsz-jogá- szok munkakörülményeiről esett. Azoknak, akik szak­mai közösségben élnek, könnyebb a kezdés, hisz ta­pasztalt kollégák veszik kö­rül őket A termelőszövetke­zetbe kerülő fiatal jogász magára van hagyva, nem­hogy szakmai gyakorlata nincs, de sokszor a munka~ köre sem tisztázott ök nem számítanak mezőgazdasági szakembereknek, így erköl­csi, anyagi elismerésük is ntka. A tanácsokon dolgozó fia­talok sajátos problémát ve­tettek föL Az államigazgatá­si terület kevéssé ismert, s mint elmondták, az egyete­men sem túl népszerű. Az államvizsga után a szakvizs­ga következik, ám ennek előkészítése tanácsi szakon nem kielégítő. Ezzel ellen­tétben a bírói szakvizsga előkészítése példaszerű. A KISZ KB anyaga szól arról is, hogy az egyetemen nem kapnak megfelelő vi­lágnézeti ismereteket a fia­talok, s későbbi politikai képzésük sem megoldott. Ezzel ellenkező példákat mondtak a jogászok, hisz a jogi egyetem felsőfokú poli­tikai képzettséget is nyújt, Az egyetemi oktatás ebből a szempontból kielégítő, s ellentétben más szakokkal. később a munkájuk során is állandóan kapcsolatba ke­rülnek a politikai kérdések­kel. Az önképzés tehetősége mindenki előtt nyitott, erre belső igény is van. Az egyik fiatalember arról beszélt, hogy tapasztalatai szerint épp a KISZ-es politikai ok­tatás színvonala nem meg­felelő számukra. Ezen hoz­záértő, felkészült előadók meghívásával lehet segíteni. Ök is szívesen vállalnak ilyen feladatokat, ha kérik. Egymással szemben álló vé­lemények hangzottak el az egyetemi képzésről, az ugya­nis elsősorban elméleti. Töb­ben hiányolták a gyakorlati oktatást, mely biztosabbá tenné a kezdő lépéseket a munkában. Teljes volt az egyetértés, mikor a pályázati rendszer­ről szóltak, melyet merev­nek éreznek. Az egyik jo­gász, így fogalmazott: »Ha szükség van a munkánkra, a munkahely megválasztásá­ra is legyne jogunk. Ne kelljen ottmaradni olyan közösségben, légkörben, mely számunkra nem megfelelő.« A közéleti tev^eay ség sem mradat ki a témák közül Marcaliban például létre akarják hozni az ifjú értelmiségiek klubját Az ifjúsági vezetők helyett a tanács elnöke nyújtott se­gítséget a kezdeményezés­hez, anyagi támogatást pe­dig a művelődési központtól kaptak. Értékes javaslatot hallhattunk egy vállalati jogtanácsostól. Megdöbbentő tapasztalatai vannak a szak­munkástanulók alapvető munkajogi ismereteivel kap­csolatban. A jogászok ezen azzal tudnának változtatni, ha a szakmunkásképzőkben előadásokat tartanának a Munka Törvénykönyv leg­fontosabb pontjairól Most már csak az a kérdés, hogy milyen ehhez az iskolák hozzáállása. A több mint háromórás beszélgetés természetesen nem foghatta át valamennyi témakört, ám remélhető, hogy a fiatal értelmiségiek e rétegét több figyelem kí­séri ezután. I É. Sörgyár a rekonstrukció után Á gépek nem rúgnak be A Nagykanizsai Sörgyár zegzugos udvarrendszerében sétálva könnyen fölfedezhe­tő, hogyan fejlődött az üzem. A régi épületek és a még régebbiek váltják egymást egesaen újakkal Az első per­ceiben. kuszának látszik mindez, de később, amikor hozzáértő emberek elmond - ják : hogyan készül a sor. áttekin thető lesz az épület - rengeteg. Nemrég, tavaly december 31-én fejeződött be a gyár rekonstrukciója. 1976 áprili­sában kezdődött ez a mun­ka, 325 millió forintot emész­tett föl. Eredménye pedig az, hogy most már korszerű berendezésekkel 600 ezer helyett 800 ezer hektoliter sört gyártanak egy évben. A többlet sokat segít az ellá­tás javításában, lassan már csak erriiék lesz a nyári sör­hiány. Az új főzőház impozáns, szép épület Csillogó, célsze­rű formájú automata beren­dezések sorakoznak benne, repülőtéri központokra em­lékeztető irányítópulttal le­het vezérelni ezeket. — Nem véletlenül ilyen szabálytalan alakú például a komlófőzeshez használatos üst — mondta Borsos József beruházási osztályvezető, amikor a szabályos henger alakú berendezések után ezt vettük sorra. — A folyadék így áramlik a legcélszerűbben ebben az edenyben, így lehet a leg­jobb soriét előállítani. A sorié sárga, cukros, komlóízű, alkoholmentes folyadék. A főzés utolsó lép­csőjét követően kerül lehűt­ve a tartályokba, s később az erjesztőben ez alakul át szeszes, szénsavas »folyé­kony kenyérré«. A főzőház berendezései NSZK-beiiek. 1 millió 600 ezer márkát érnek. Ma ez a legkorszerűbb technológia. A jó sörléből már csak jó sört kell készíteni. A Steinecker gépek termékét magyar er­jesztőtartályók nyelik el. Húsz méter magas és 5,5 méter átmérőjű egy-egy tar­tály. Ilyen nagyokat csak fi magyar—bolgár közös vállalkozás másfél évtizede Az INTRANSZMAS-t, a tervezési, konstrukciós, tu­dományos kutatási felada­tok közös ellátásain» hiva­tott bolgár—magyar közös vállalkozást 1964-ben alapí­tották meg, a KGST elvei alapján. Az immár műkö­désének 16. évébe lépő vál­lalat szófiai és budapesti intézeteiben dolgozó terve­zők, kutatók új gépek szá­zait fejlesztették ki. Ha csupán a legutóbbi tíz év adatait vcssszük is figyelem­be. több mint négyezer ter­vezési és szerkesztési fel­adatot oldottak meg. A tervek java része — szám szerint mintegy 3200 — a szállítás modernizálá­sát szolgálja, és nem csu­pán a két országban, hanem más államok piacán is ke­resettek. A szállító- és eme- lötechnika legújabb közös tervezésű megoldásait hasz­nosítják a Szovjetunióban, az NDK-ban, Romaniaban, Csehszlovákiában, Lengyel- országban, Jugoszláviában, Görögországban is. E korsze­rű berendezések segítségévéi jobban kihasználhatók a raktárterületek, 25—30 szá­zalékkal emelkedik a mun­ka termelékenysége, a rá­fordított anyagi eszközök pedig 3—4 év alatt megté­rülnek. Az INTRANSZMAS szak­emberei tevékenyen részt vettek többek között a bul­gáriai Bobov Dől és Troja- novo—3 bányaüzemek, a maricaisztoki hőerőmű és a burgaszi kikötő gépesítésé­nek a munkálataiban. Ma­gyarországon két folyami ki­kötő rakodásának korszerű gepesite&et INTEÁN 8ZM Ab tervezte berendezésekkel oldják meg. Sok jelentős feladatot végeznek harma­dik országok megrendelésé­re, így 18 automatizált rak­tárt építették a szovjet KA­MAZ autógyár számára. Az osztrák Wagner—Büro cég­gel kooperációban az INT- RANS2ÎMAS készíti a leen­dő Rajna—Maima—Duna csatorna kikötői es raktár- berendezéseinek a tervét. A közös vállalat munka­társai jelenleg olyan beren­dezések megszerkesztésén dolgoznak, amelyek automa­tikus vezérléssel látják el a raktárba be- és onnan ki­szállítás feladatait. Angliában gyártottak eddig. Háromezer hektoliter folya­dék fér el bennük, úgy tor­nyosulnak az ember fölé, mint egy űrhajó. Tele a ha­suk sörrel, szerencsére »ők« nem rúgnak be, s szilárdan állnak. A fózöházhoz és az erjesz- tőkhöz kapcsolódó kiszolgáló üzemeket, amelyek a hűtést, a víz- és a levegőellátást biztosítják, szintén korszerű­sítették. — Maradt még gyönge pontjuk? — Hiba lenne azt monda­ni, hogy minden tökéletes. A gáztermelésünk kevesebb, mint amennyire szükség len­ne, és a piackozó üzemrészt is csak részben sikerült meg­újítanunk. Ez utóbbi, sajnos, időnként észrevehető; az üvegen marad a régi címke, elfolyik a ragasztó... — Tavaly sokszor elég piszkosak is voltak az üve­gek. — Ma már sokkal ritkább az ilyen hiba. Amit ilyen körülmények között meg le­het tenni, azt megtettük. Bi­zonyos, hogy az idén nyáron már sokkal kevesebb lesz az ilyen panasz. — Végleges megoldás? — Az elképzelések már megvannak, csak még azt a rengeteg pénzt kell előte­remteni, mely a további munkához szükséges. Am nemcsak a kanizsai palacko­zón múlik a javulás. A kö­vetkező ötéves tervben fej­lesztjük a kaposvári kiren­deltséget. A somogyi megye- székhelyen működő palacko­zó még a mai áldatlan kö­rülmények között is a leg­jobb eredményeket fölmuta­tó kirendeltségünik. Remél­jük. az új épület, amelyhez a Fűszert-központhoz közel már megkaptuk a területet, sok gondot megold majd. — Más somogyi terveik is vannak? — Valószínűleg exportálni is fogjuk a fonyódi ásvány­vizet. A nemiég fejlesztett fonyódi telep tehát tovább korszerűsödik, nagy, felada­tok varnak az ottaniakra. Nemrég fejeződött be a rekonstrukció, de az újabb tervek máris készen állnak. A kanizsai gyár képe to­vább változik, talán a régi főzőház is újjáéled egy ge­neráljavítás után, hogy időn­ként segíthessen ifjabb tár­sának. Magyarországon valamivel kevesebb, mint nyolcmillió hektoliter sör készül évente. Nagykanizsán nyolcszáz­ezer. És indulnak a gyárból a tartálykocsik, a hordók, a palackok... Luthár Péter Járműjavító üzemben A M A V Dunakeszi Járműjavító üzemében az idén harm! ne négy új vasúti személykocsii gyártanak, kétszázötvenet javítanak és mintegy ezerkétszáz kocsi közlekedésbiztonsági el­lenőrzését, futómű ja vitását végzik ej. Az üzem az idei feladatokat a tavalyinál kevesebb létszámmal oldja meg. flrossz !Ó T udom, bissar cím ez e hasábokon, r.boj ner.dswy-int a társadalmi elet sikerei, eredményei és fonákjai kapnak helyet: De rá fog jönni az olvasó: nem ide­gen e sorozattól a »ross ló« példázata, bzemelyes és nem személyes istneröseun kóréheit ugyanis jócskán — es egyre többen — vannak olyanok, akik következetesen rossz loitx tesznek. Megvallom : soha életemben nem jártam lóve:se­nyén; »megvetendő cselekmény* az is, hogy még sohasem olvastam a Turf című lapot, — amelyet — merő véietlen- ségből éppen egy somogyi "elszármazóti«, egykori munka­társam szerkeszt. Mielőtt azonban bárki is félreértenie, ell kell árulnom, hogy ma véletlenül sem lesz szó a lóversenyekről. Két ok­ból. Egyrészt azért, mert nem értek hozzá; másrészt azért, mert — anélkül, hogy lebecsülném e versenyformát —. keb­lem, hogy valaha is ez határozná meg a társadalom fejlő­dését. Áttételesen azonban gyakran fölmerül a keidés — es ilyenkor, a választások idején szinte elementáris erővel —, hogy ki kire tesz; azaz hova csapódik; vagyis a következő öt érben kitől és kiktől várja érvényesülésének (egyáltalán: talpon maradásának!) lehetőségét. Megvallom: az effajta »lóverseny« évek óta elgondolkoztat, de nem idézett elő bennem alapvető borúlátást. Csupán azt a meggyőződést fo­kozta, hogy: sokan, ezren, netán tízezren vannak olyanolc, akik nem képességeikben és világnézeti meggyőződésükben, nem felkészültségükben és tettre készségükben, hanem kap­csolataikban látják érvényesülésük biztosítékát. Mondhatnák : szocialista társadalomban élünk. Igaz. Csakhogy átmeneti időszakban! S az átmenet ezernyi gyötrelemből terhes. .. Ha valaki egyszer arra »vetemedne«, hogy könyvet Írna egy-egy fejlődési szakasz lezárásának időszakairól, annak két címet is ajánlhatnék. Az egyik az lenne, hogy: »A progrese- szív erők hatása«; a másik, hogy »A lejaratás művészete«. Elképzelhető, hogy e néhány sor elolvasása után máris túlságosán sokam neheztelnek ram. kikérve maguknak az ef­fajta »megkülönböztetést«. Nos hát éppen ök azok. akikre figyelni érdemes. Nem azért, mert haragszanak rám, hiszen ezt évtizedek óta tapasztalom. Hanem azért, meid ők azok, aikik nem az ügyet, a szocializmus ügyét szolgálják mindc- nekfölött, hanem önmagákét. S ezt — ámbár nincs okom vitatni a tudományos definíciók, a szociológiai megállapítá­sok egyikét-másiikát — félrevezető módon úgy szokták indo­kolni, hogy "hja, a személyiség megvalósítja önmagát. Nos, hát tévedés lenne azt hinni, hogy a jegyzetíró va­laha is lebecsülte a személyiség szerepét. Azzal is tisztában van, hogy a fejlődés kibontakoztatásával egyre hatalmasabb a »színpad« (és egyre több az épülni vágyó »nezö«), ahol ki kell bontakoznia a «Ben '‘‘■Lyis«:^ nék. De nem képes elfoglalni azt a soha ki nem mondott, ám rendszerint követett, a hét­köznapok gyakorlatában gyakran tetten érhető magatartás, miszerint nem az ügy, hanem »én« vagyok a fontos; nem a közösség érdeke, hamm az »enyém,« a meghatározó a tet­tekben, és — lehet, hogy még nem mindenki látja ezt. vi­lágosan — a helyezkedésben, a mendemondákban, a jól ér- tesültoégben, a híresztelésekben, is, amelyeknek egyiike-má- siika törvényszerűen, »bejön«, ha sokan és sokfelé mondják. K os hát az a véleményem, hogy — elvileg! — ez a magatartás idegen a szocializmustól. Mégsem érzem naivnak magam, hiszen nap nap utón látóm, hogy c gyakorlati élettől nem is olyan idegen. Azaz: helyezked­nek az embereik, mégpedig olyan kifinpmultnak látszó, esz­közökkel, hogy másokat helyezgetnek Különböző (s hogy ne legyen feltűnő! — magasabb) pozíciókba. Ugyan már: ki nem veszi észre, hogy a saját pecsenyéjüket sütögetik ...? Nem tudom, megfigyelték-e, hogy aki egy választási ciklus lezárása ide jé túlságosain érdeklődik, és híreszteL az rendszerint csak pénzszerzésből vagy kényszerűségből szol­gálja az egész társadalmi ügyet, hiszen voltaképpen mindig önmagára gondol. Talán nem is a fizetés, hanem a funkció, a hírnév meg a »hatalom« miatt. S ez utóbbit azért tettem idézőjelbe, mert az ebben »illetékesek« feltehetően még ma sem fogták föl, hogy nem az egyén, hanem a munkásosztály hatalmáról van szó Magyarországon, amelyet nem kinyilat» káztatni, hanem szolgálni kell. Lehetőleg nem utasítás «Lap­ján, hanem meggyőződésből! De mert ez elv, és nem mindig így valósul meg, ezért gyakran kibontakozik — és szinte művészi tökélyre emel­kedik — mások lejáratása, az egyéni »útkeresés«, a jói ér­tesül Lség. a »hallottad?« kaján hangoztatásának módszere. Most aztán joggal vethetnék a szememre, hogy nagy általá­nosságokban beszélek, nincs, meggyőző érvem, s a konkrét esetek taglalása is hiányzik »eszmefuttatásomból«. Higgyék el, nem félénkségből teszem. De hát figyeljenek már föl egy kicsit saját környezetük magatartására! Mondjam, hogy ha­sonló időszakban hány embert és hányszor »neveztek ki« már például belügyminiszternek Somogy megyében? Nincs értelme. Végtére is egyes híresztelők mindössze szabadulni akartak tőle. Mert ők szerettek volna a helyükre kerülni. Nem ment. Azóta keseregnek. Mondjam, hogy úgy kell ne­kik? Ez túlságosan, durva megjegyzés volna. Mindössze any- nyit gondolok erről, hogy ha vaíalci több, okosabb, felké­szültebb és teltrekészebb, egyenesebb, jelleniesebb és becsü­letesebb a másiknál, akkor azt a tisztességes munkája. ma­gatartása alapján is észre lehet, észre kell venni. Hiszik vagy nem, tapasztalják vagy nem: hosszú távon mégiscsak van természetes kiválasztódás hazánkban. Nemrégiben lát­tam egy tv-filmet: egyetlen szál gatyában jelent meg a kép­ernyőn az, aiki minduntalan rossz lóra tett. Joggal kérdezhetnék: mi az, hogy »ros.1« Ió~? Az, ame­lyik csak poroszikáil a téten, s tettek, ügetés és vágta he­lyett az ízletes füvet keresi a maga számára. A rossz lóra tevő igyekszik tábort kovácsolni maga körül; erőfeszítése arra összpontosul, hogy őt dicsérjék, őt tartsák a legjobb­nak, a legokosabb nak ; s ehhez nem sajnálja az anyagi, az erkölcsi áldozatot sem. Csakhogy » társai« — képességek és jellem híján — rendszerint rossz lóra tesznek. Már abból is kilóg a lóláb, hogy »a szervezkedő« rendszerint a legtehet- ségitelenebb, a légik issaerűbb emberekkel póráfoálja körülven­ni magát, s kialakítani a dicsérő brigádot« — teszem azt egy-egy hangulatos pinceszeren. Képtelen észrevenni, hogy a jövő nem az ő útján közelíthető meg. Bukása rendszerint sokáig várat magára, mert a rossz lóra tevők természetrajza. egy kissé 'későn rajzolódik ki a tömegek előtt. E lgondolkoztató jelenség. Nén a szocializmus lénye­géből. hanem az elburjánzó emberi gyengeségekből, mi több: a hibáikból, a jeLLemtelenségből, az akar- nokoskodásból, aiz önértékelésből, a karrierizmusból fakad. Mondjam azt, hogy mosolygok rajtuk? S hogy ha rajtam állna bízvást hagynám őket »kibontakozni« önös érdekeik szerint? Végtére is hosszú távon csak az igaz, az önmagu­kat nem lebecsülő — de közös ügyünket illetően magukat mindig háttérbe szorító — embereké a jövő. Igaz. a másik tábornak is lehetnek átmeneti sikerei. Megkeseríthetik az eletet. De tudom, hogy aki valaha is rossz lóra tett, az még mindig veszített. 5 a közösség nyerhet általa. Jávori SS»

Next

/
Thumbnails
Contents