Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

A VERSENY EREJE „Hoítfg tartó szerelem ez...” Vasutasragaszkodás R endszeresen figyelem­mel kísértem a kong­resszusi és felszabadu­lási munkaverseny híreit, eseményeit. A felajánlások, a plusz tonnák, a minőség ja­vítására, a haitaiidők lerövi­dítésére tett vállalások mö­götti erőfeszítéseket latolga­tom. Jön a hír: az egyik bá­nyáinkban néhány ezer tonná­val több szenet küldtek a felszínire a bányászok. Sok ez? Mennyi erőfeszítésébe, veritékcseppjébe, törődéséibe került ez az ott dolgozó em­bereknek? És vajon mennyi fejtörést okozhattak kitalá­lóinak áz újítások? Hány ki­lométerrel többet szaladgál­nak a szövőnők a gépek kö­zött, hogy néhány százalékkal csökkentsék a selejtet? A munka versennyel egy­idejű az a tapasztalat, hogy az eredményeket nagyon ne­héz mérni, még nehezebb össaehasonJitani. De hát a verseny mégiscsak verseny, ezért szükséges valamiféle sorrendet is kialakítani, vál­lalva a megítélés szubjektivi­tását, azt, hogy az egyes erő­feszítések még ugyanazon a munikaihelyen is csak nagyon nehezen vethetők össze egy­mással. Mennyivel ér többet az aranykosaoirú az ezüstnél? Milyen anyagi vagy erkölcsi mértékegységben lehet kife­jezni a kettő közötti különb­ségiét? Ezzel egyáltalán nem a verseny mai értékelésének gondjait kívántam felidézni, Inikább azon töprengek, hogy vajon jó-e az a gyakorta elő­forduló sztereotip megfogal­mazás: szocialista címért, bronz-, ezüst- vagy aranyko- szorúéit versenyző brigád. Persze a vállalások között a brigádnaplókban mindig meghatározzák azt is, hogy milyen helyezést szeretne el­érni a versenyben a kollektí­va, de a fő célja mégis az, hogy lelkesedésétől, tehetsé­gétől és szorgalmától függően minél hatékony óbban járul­jon hozzá munkahelyi felada­tai megoldásálhoz. A ^kongresszusi és a felsza­badulási munkaverseny érté­keléseiben mindig ott szere­pel az a tény, hogy a mosta­ni vállalások minden koráb­binál jobban követik aktuális gazdaságpolitikai céljai. A felajánlások elsősorban a termelés gazdaságosságának és minőségének javítására Á nulláról A Mechanikai Művek Mar­cali Gyáregységében mint­egy 450 fiatal dolgozik, kö­zülük 120-an a gyárban KISZ-tagok, s körülbelül Ugyanennyien a lakóterüle­tein. A 2-es számú alapszer­vezet, melynek lakatosok, esztergályosok, hegesztőit, marósok a tagjai,' a napok­ban tartotta értékelő taggyű­lését. Nagy várakozás előzte meg a fiatalok beszámolóját, hisz nemrég még a nulláról indultak. Volt Ugyan KISZ- szerv-ezetük, de az szinte teljesen szétzilálódott. Hor­váth Lajos, a KlSZ-bizott- ság megbízott titkára figye­lemmel kísérte az újrakez­dést — Októberben új KK5Z- titkár került az alapszerve­zet élére, azóta nagy a vál­tozás. Természetesen a be­számoló is csak az eltelt öt hónapról, szolhat, hisz a pangás időszakáról nincs mit beszélni. Két alapszer­vezet között egy kis átszer­vezésre volt szükség, innen hárman elmennek, s heten jönnek helyettük. Arra tö­rekedtünk, hogy az egymás­hoz közel dolgozók, legyenek egy közösségben, így köny- nyebb a rendezvények egyez­tetése. A választások után pezsgőbbe tesszük a gyári klubéletet is. már kész ter­veink vannak. A beszámoló taggyűlésen a hathetes KISZ-iskolán levő titkár helyett Kartali Karoly szervező titkár értékelte az elmúlt időszak munkáját. — JUSZ-tagjaink többségé irányulnak. Oj fcezdeménye- aéstfk segítik az exparttervek megvalósítását, a beruházá­sok befejezésének meggyorsí­tását, a műszaki, technikai haladást Mindezek a tények J adatokkal kífejezhetók, bizo­nyíthatók. De viszonylag ke­vés szó esik manapság arról, hogy mi van ezek mögött a számok mögött? A munkafelajánlások egy­értelműen azt tanúsítják, hogy a dolgozók általános egyetértésével találkozott az MSZMP Központi Bizottsá­gának felhívása a munka ter­melékenyebbé tételére, a nép­gazdaság exportképességének fokozására, A dolgozók nagy többsége nemcsak aat értette meg, hogy eddig elért ered­ményeink megszilárdításához, haladásunkhoz a korábbinál jobb munkára van szükség, hanem azt is, hogy mindez változó szemléletet, munka­stílust is követek A vállalá­sok nem csupán a verseny részvevőinek szocialista eútö- teleaettségsét, cselekvökészsé- gét, lendületet bizonyítják, hanem azt is, hogy megértet­ték: saját eszközeiket, lehető­ségeiket figyelembe veve ho­gyan segíthetik a legjobban központi céljaink megvalósí­tását Persze az ilyesfajta megfo­galmazás túlságosan is som­mást. Ha az ember tovább la­poz az újságokban, nem csu­pán jó híreket talál. Baj van a kooperációval, a munkafe­gyelemmel, a minőséggel, sok tervcélunkat nem sikerült teljesítenünk, és sorolhatnánk meg hosszan tovább azokat a bajokat, amelyek évek óta napirenden vannak, s ame­lyekből csak nagyon nehezen tudunk kilábalni. Hogy is van ez? Az egyik oldalon eHcötelezetjségről, cselekvökészségröl beszelünk és soroljuk a verseny ered­ményeit, a másikon pecig ar- HÓl panaszkodunk, hogy «ok helyütt gondok vannak a indultak szocialista brigádban dolgo­zik. Mióla látszik, hogy törő­dünk a mozgalmi élettel, az­óta a gazdasági vezetők és a pártalapszervezet is figyel­nek ránk. Októberben min­dent újra kellett kezdeni, a tagságot elsősorban a sport­tal tudtuk megfogni. Itt szép eredményeket értünk el, asz- taliteniszezőink, labdarú­góink többször bizonyítotok. Valamennyi városi és üzemi rendezvényen reszt vettünk. Az is javulás, hogy már nem számit tartalom nélkül leírt szónak a könyvtár-, kiállí­tás- és mozilátogatás. Eze­ken a létszám nem lehetett teljes, mivel két műszakban dolgozunk, de aki ráért az szívesen eljött, A Móricz Zsigmond emlékére rende­zett vetélkedőn músodikok lettünk- a taggyülések után politikai beszámolókat tar­tottunk, ezek mindig jól si­kerültek. Valamennyiünket érdekel a külpolitikai hely­zet, olvasunk, hallunk róla, így jó néha vitatkozni is. — Egyéni feladatvállalá­sokról nem hallhattunk. Mi az oika ennek? — Ez szintén a tavalyi ál­lapotokkal magyarázható. Az öt hónap alatt mindent kö­zösen kellett csinálnunk, a legfontosabb az volt, hogy összetartsuk a közösséget. A következő mozgalmi évre szóló terveinkben már az egyeni 'feladatok is benne lesznek. L Ë. monkafegyelenmet, Soer egyes termékeink mbvősége csapnivaló, hogy hanyatt és hányféleképpen szegik meg szocialista erkölcsi normáin­kat Végül is melyik kép tük­rözi igazából a valóságot? Mindkettő. Egyre inkább tény, hogy a szocialista mun- kaverseny morális és politi­kai hajtóerő, amely nagymér­tékben hozzájárul gazdaság­politikai céljaink megvalósí­tásához, a szocialista szemlé­let fejlesztéséhez. Ugyanak­kor az emberek gondolkodá­sában még kísért a múlt, még hatnak a régi, mai valósá­gunktól idegen erkölcsi nor­mák. Sőt, tegyük hozzá, eb­ben nemcsak a múltunk ki- sért, számos — napjaink szül­te — káros szemlélettel és gyakorlattal találhatjuk szem­be magunkat. A lendület és a visszahúzó erő tehát egy­aránt létezik társadalmunk­ban, eredményeink és gond­jaink nagy része e kettősség­ből ered. Azzal kezdtem, hogy a szocialista munkaverseny eredményeit nagyon nehéz tonnákban, forintodban mér­ni. Még ennél is nehezebb azt meghatározni, hogy a verseny mennyivel és hogyan járul hozzá a szocialista erkölcs, a személyi képességek, egyéni­ségek sokoldalú kibontakoz­tatásához. Nem lehet menni azt sem, hogy mennyire vál­toztatja meg az emberek szemléletét, mennyire for­málja gondolkodását. Mégis, a munkaverseny egész törté­netén végigvonuló tapasztalat az, hogy dolgozó százezrek­ben fejleszti a szocialista szemléletet z MSZMP Tlözponti Biaottságáuak kong­resszusi irányelveiben is megfogalmazódott uf a cél: a társadalmi élet minden te­rületén fejeződjék ki jobban, hogy a munka a legfőbb ér­tékmérő. Ennek jelképe, dol­gozóink erkölcsi, politikai tu­datosságának fokmérője az, hogy munkaversennyel ké­szülnek a kongresszusra és hazánk felszabadulásának. 35. évfordulójára. Eddig elért eredményeik jelzik és igazold jak, hogy mennyi tartalékunk van még kihasználatlanul a termelésben, s jelzik azt is, hogy mennyi erkölcsi erő van az emberekben. A munkaverseny a hármas jelszó jegyében ez utóbbit is segíti felszínre hozni, s gaz­dagítja résztvevőinek egyéni­ségét, szocialista elkötelezett­ségét A földnek termőkepessége megőrzéséhez szüksége van tápanyagra. A visszapótlást végzik mesterségesen előállí­tott anyagokkal, és termé­szetesekkel is. A mesterséges drágább, ám könnyebben ke­zelhető, à természetes jobb, de sok véle a gond, s va­lahogy sok helyütt «-nem szí­vesen piszkosul a kéz-* — Bedig az értéke nagy. Fó- tolhalallan tápanyagok van­nak benne, emellett olyan nagy müírágyamennyiaéget helyettesít, amely a mostani árviszonyok közölt nemi mel­lékes. Ennek ellenére: a megyénkben keletkező mint­egy egymillió 200 ezer köb-, meter nigtragya 40 százaié ka — azaz majdnem félmil­lió köbméter — egyszerűen elfolyik, elpárolog a szik­kasztógödrökben. anélkül, hogy a földekre jutna. Mér­hetetlen pazarlás ez az in­tenziven termelő iparszer u mezőgazdaság korában! A mai somogyi mezőgaz- * dasági üzemiekben a kép rendkívül változatos. Van ahol eredményes felhaszná­lásáról számolhatnak be, di­ói yan is akad. ahol csak len jut a földekre — a trágya a gödörben mai'ad .., Â szoba ablakából a pá­lyaudvarra látni. Tucatnyi sínpár csillog a napsütés­ben. Tolatómozdony robog át a főépület előtt, kiáltás hallatszik: rendezik az in­duló vagonokat Egyszóval karnyújtásnyira a* »igazi« vasutasélet — Zákányi születésű va­gyok, 1940. április 4-én ti­zenkilenc évesen kerültem a MAV-hoz pályamunkáénak, Csurgóra. Több mint egy év után Somogyszobra he­lyeztek. Ott lettem forgalmi gyakornok — kezdi bizony­talan félmondatokkal Foga' rasi István munkaügyi cso­portvezető, a MÁV kapos­vári állomásfőnökségének tapasztalt megbecsült dol­gozója. Váratlanul és meg­lehetősen rövid időközön­ként helyeztek bennünket egyik állomásról a másikra. Így kerültem egy év eltel­tével Eszék mellé, Laskafa­lu állomásra. Alig szerez­tem meg a forgalmi önálló­sító vizsgát már jött is a behívó... A felszabadulás után szüleim Csurgón éltek, ott léptem én is újra szol­gálatba. Rövid ideig lehet­tem a szülöiháznái; 1946 szeptemberében Gyéké­nyesre helyeztek segédhiva­tal-vezetőnek — ma mun­kaügyi csoport Nagy erővel kezdtük szinte teljesen új­jászervezni a vasúti közle­kedést. Az első sikereket eredményeket jelentő gyé- kényesi gárdától 1952 augusztusában váltam meg, megnősültem és Kaposvárra kértem magam. A feleségein is itt dolgozott. Személyzeti vezető voltam, s a tavalyi átszervezések óta munka­ügyi csoportvezetőként dol­gozom. Széttárja karját fejével biccent, önkéntelenül az ab­A balatoraszabadi termelő­szövetkezetben anyagi ráfor­dítás nélkül alakítottak ki központi trágyateíepet, az állattartó épületek mellett. Az oda folyó »szenny-* elő­ször szál mabálákon akad meg. Ez a természetes szűrő összegyűjti a szilárd anya­gokat. s telítődve kiváló trá­gya lesz. (A mostani szőlő­telepítések talajának előké­szítésénél hasznosítják.) A leendő szőlőben egy hektár­ra 600 mázsa trágya kell. Ezt a gyártól vett vegyi anyagokkal megadni rop­pant költséges volna. A megtakarítás Szabadi­ban évente mintegy másfél millió forint, s a megszűrt higlárgya is hasznosul —ön­tözéssel. Kéthelyen a termelőszö­vetkezetnek nincs ugyan központi trágyatelepe, de a Itárora gyűjtőhelyről szorófe- jes kocsik juttatják a híg­trágyát a földökre. Mintegy 500 hektár homokos talaj javul általa. A gazdasági vezetők szerint a feladat ná- .uk még nincs teljesen meg­látva: a hígtrágyának csak nintegy 70—80 százalékát lasznosítják. Mégis jelentős hasznot Iwz a szórófejes fci- juUalás. A gazdasag ípkony­lak felé néz, mintegy rö­vid ellenőrzésként : rend­ben van-e minden, aztán így folytatja: — Negyven évet töltöt­tem el a vasútnál; egy év van még a nyugdíjig. Vala­ha rang volt vasutasnak lenni. A hatvanas évekig könnyen megoldottuk a munkaerőgondot. Aztán az épülő nagyüzemek elszívták a dolgozókat. — Mivel tölti legszíve­sebben a szabad idejét? — Kaposmérőben MÂV szolgálati lakásban lakom, van hozzá kertem is, ott szeretek dolgozgatni. Ha nyugdíjas leszek, biztosan hiányzik a vasutasélet. A negyvenéves becsületes helytállásnak kézzelfogha­tó bizonyítéka a négyszer kapott kiváló dolgozó ki­tüntetés; 1968-ban vezér­igazgatói dicséretben ré­szesült, és elnyerte az Ér­demes vasutas kitüntetést. A MÁV forgalmi pártalap- szervezet vezetőségi tagja Néhány száz méterre az ■állomástól az egyes őrház­ban teljesít szolgálatot György Antal váltókezelő. A néhány négyzetméteres he­lyiség közepén álló hatal­mas váltókarok, tekerős te­lefonok és szolgálati naplók között otthonosa« mozog az ötvenhárom éves vasu­tas. — 1950 márciusától^ dol­gozom a MÁV-nál. Először mint mindenki, én is pá­lyafenntartási munkát vé­geztem. Röviddel utána a raktárba kerültem, két évig voltam ott, majd áthelyez­tek »utazni« : vonatkísérő­nek. Nagyon szerettem azt csinálni, pedig egyike a leg­nehezebb munkáknak. Eső­ben, hóban is raktuk az velője adatokat sorolva vá­laszol a kérdésre. A homokos földeket szer­vestrágyázzák. Azelőtt eze­ken a táblákon 46 mázsát hozott hektáronként a kuko­rica. Tavaly itt 60—65 má­zsa között termett, de az éves átlag már eléri a 70 mázsát. Ennyit ér náluk a szerves trágya. És ennyit ér mindenütt a homokon. A nagyatád—háramlói ter­melőszövetkezet gesztorságá­ban működő háromíai ser­tés-kombinátban rengeteg hígtrágya keletkezik. Ezt eddig nem hasznosították, csak gyűlt az irdatlan nagy tárolókban. Most mintegy 150 hektár gyengén termő­föld javítására elegendő — első lépésben — a hígtrágya. De ehhez jelentős rekonst­rukció is kéíl. Az üj tech­nológiát hamarosan építeni kezdik, s akkor 1981-től mar az úgynevezett hidránsókból juttathatják ki csővezetéken a földre a híg tápanyagot. Ezzel a módszerrel az ösz- szegyűiő hígtrágya 80 száza­léka hasznosul, s ez a gaz­daságnak mintegy 400—450 A cr forint értékű hatóanyag megtakaritasát eredményezi event#. árut, vagy segítettünk moz­donyszereléstben, ha úgy adódott. Röviden: mindent nekünk kellett csinálnunk. Három év után pedig he­lyettes váltókezelőnek osz­tottak be. Az volt a »be- íyáréiet«; két-három napon­ként helyeztek egyik hely­ről a másikra. Jött a táv­irat és menni kellett .. ! Négy év után érteni el, hogy állandó helyre kerül­tem Ez pontosan tizenöt éve történt Most reggel fél nyolctól este fél nyolcig dolgozom a tizenkétórás szolgálatban; minden éj­szakázás után jár egy sza­badnap. Többször is csöng a tele­fon, megszakítja beszélgeté­sünket a szolgálati hír. Pár sorban bejegyzés, aztán a váltók átállítása következik, majd kattan a szolgálati hangos bemondó mikrofonja és többször is elhangzik György Ama’ figyelmezte­tésé: -Az 5532-es római ki­jár. a pálya-munkások hagy­ják el a fonyódi vonalat!« Az ablakhoz siet, saját sze­mével győződik meg, hogy minden rendben van-e. És elhúz a vonat. Becsukja az ablakot, aztán elnézően széttáíja a karját és eny- nyit mond: Állandóan ii- gyelni kell, ha az ember megcsinálja egy vonat le­járatát. Itt minden pillanat­ban történhet szerencsét­lenség. Mindig pinenten kell fölvenni a szolgálatai. — Hét évem van a nyug­díjig. Ha egészségem lesz addig is és utána is szeret­nék becsületesen helytállni. Megszerettem a vasutaséle­tet; holtig tartó szerelem ez .., » A Böhönyei Állami Gaz­daságban már megoldották a hígtrágya öntözéssel való .ki­juttatását, a kaposvári tan­gazdaságban most folynak a kísérletek a zárán y i sertés­telepen felgyülemlő hígtrá­gya ilyen hasznosítására. Itt a sertéstelepen naponta 200 —300 köbméter hígtárgya ke­letkezik. Eddig a fázisbontó eljárás különválasztotta a folyós és szilárd részeket, s a szilárd hasznosult. A mostani program révén igen nagy területek rend­szeres hígtrágyázását való­síthatják meg — a böhönyei- hez hasonló módon. A ta­lajvizsgálatokat most .Vég­zik, s a-z eredmény alapján adagolják majd, ahol szük­séges, a hiányzó »táplálé­kát«. A kép korántsem teljes, hiszen 82 termelőszövetkezet és majdnem egy tucat álla­mi gazdaság eredményeit vagy eredménytelenségeit felsorolni lehetetlen. Annyi bizonyos, hogy most, amikor minden termelőüzem kétszer is meggondolja, miire adjon ki forintot, fillért, megfonto­landó, hogy egy értékes anyag az értéke szerint hasznosuljon. Mert — s ez a tanulság másik része —van rá jó példa is. Uencsik András K. L Hornyák József Értékek nyomában Félmillió — a gödörben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents