Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

Ő fe «agréa aaStogaM fii voltam. Bűvös k»- " lap meHett nőttem, minden kívánságom rögtön teljesült. Visszatérő mondat volt odahaza: — Jó kisfiú légy, merj, ha nem hallgatsz a szép szóra, meiós leszel. — Az lettem! , Kérdezzen! Irodalomról, politikáról... Szóval kérdez­zen... 'i Nem akar? Ne jöjjön za­varba. Lehet, hogy semmi­vel sem tudok kevesebbet másoknál? Lehet, hogy töb­bet is? Csak hát én nem tar­tom oda mindenért a mar­komat. Sem elismerésért, sem papírért. Mert ez a ket­tő itt egymásnak édesszüié- je. Olvasta Hellertől a Hu- szonketVas csapdáját? Na lát­ja, ez ugyanaz pepitában : papír nélkül nincs elismerés, elismerés nélkül nincs pa­pír. Nem érti? Pedig egyszerű. Az viszi sokra, akinek pa­pírja van. Sok papírja. Azok hozzák a nagy állást, a megbecsülést, és azt, hogy »•már nem akárki«. így pa­pírokat gyűjtenek az embe­rek. Mit gondol, azért verik a szülők a gyerekeikbe a ta­nulást, hogy okosabbak le­gyenek? Egy nagy frászt! Hanem azért, hogy ne kell­jen gürcölniük.' Űri állás, nyakkendő, tekintély, pozí­ció. Szóval egzisztencia. S ki marad munkásnak? — Hat nem érdekes? A hatalom fő birtokosai a képességekben, tanulásban, szorgalomban messze lemaradottak... Értelmiség? Hány embert ismerek, aki elvégzi a főis­kolát vagy egyetemet, és már nem érdekli semmi. Éj mit gondol, miért? Mert el­érte a »szintet«, a megálmo­dott pozíciót, rangot. Ez eleg. Minek tanulni tovább? Néha arra gondolok, mi volna itt, ha mindenki mil­liomos lenne. Mi lenne a mozgató-, a hajtóerő? A ta­nulás csak önmagában? — Aligha ... Ezért mondom, jobb így, ahogy állunk. Leg­alább hajtanak a vagyonért, a rangért és közben akarva- akaratlanul okosodnak ... Hogy a többség nem? Igen, igaza van. Túl sötétnek fes­tettem a képet. De a közöm­bösökből a kevés is sok. Hát még a sok! Szóval panelszereíő let­tem. A gimnáziumban egyik napról a másikra bejelentet­tem: elég a bábáskodásból. Dolgozni megyek. Tanáraim kiverték a balhét. A srácok röhögtek: »Na lám, lelép az eminens«. Anyám majdnem bedilizett. Apám a haját tép­te. — Te szégyene a család­nak — mondta —, ide töb­bet be nem teszed a lábad... Nem azért hagytam abba, a tanulást, mert büdös volt. Láttam, hogy oltári előnye van a fizikai munkának. Ha valamit megcsinálok, abban az én kezem munkája van, s nincs ember, aki azt leta­gadhatja. És láttam a jövőt, amelyet anyámék szántak nekem. Az aktakukacságnak még a gondolatától is borza­dok. Szóval ezért lettem me- lós.., _ E lőször kubikos voltam. A föld, kérem, olyan, mint a hit. Vonzza az embert. Nem erő kell hozzá. Hanem tartás és ín. Állati szívósság, tűrni tudás. Hajlékony damaszkuszi acél. Mert a föld hol kemény, hol puhább, hol gorombább. Érezni kell a módját. A ka-1 vies visszavág, mint a kala­pács. Jajgat a csákány, sír­nak a csontok. Az agyagban cuppog a csizma, gonoszul tapad. És ilyenkor nem sza­bad ellenkezni. De nem ám! Figyelni kell. Meggondolni minden lépést. Nem moco­rogni, ugrálni fölöslegesen. Csak. térdtől felfelé, mintha eszünk ágában sem lenne arrébb menni. És akkor ve­reséget szenved az agyag anélkül, hogy belefáradnánk. Mégis otthagytam? Igen... Volt egy művezetőm, akár egy őrmester, Jutáson. Ki­ástunk . egy csalornafélel. Folyt rólunk a víz, mert nagy prémiumot ígérteit. Persze pótoltuk. Mert kell az ital ahhoz a munkához. Két hét helyett három nap alatt elvégeztük. Hát mit gondol, mi lett? Egy vas sem. mert fizetés előtt kijött a mérnök ég azt mondta; »fiát ae» Me est ámi, Innen odébb. Bet hagyják: Itt, temessék be éa lássanak hassá újra!« Bete­metni? — mondom. Ast nem. Ha a fene fenét esz»k, akkor sem. Csak akkor, ha belefekszik az az okos, aki ide csináltatta. »Hát , nem mindegy magának, mit csi­nál munkaidő alatt?« — mondta pökhendien. A haj­csárunk meg rögtön alá­nyalt: »Ügy bizony, nem mindegy?« Szóval betettem magam után a kaput tisz­tességgel .. J Már akkor is sűrűn néze­gettem felfelé. A darusok, a panelszerelők a levegő ten­gerészei. Reggelente hosszan beleköpnek a hajnalba, meg­nézve a széljárást, mert az nagyon fontos. A panel olyan, mint a kifeszített vitorla. Tudni kell a módját irányí- nyitani, kormányozni. Gon­Bartha Szabó József Messziről nézve— csudabogár dolatát is ismerni a darus­nak és fordítva. Fentről, az emeletről a világ csendes­nek, békésnek látszik. Az emberek szorgalmasnak. A hajba belekap a szellő, s a mell megtelik friss levegő­vel. N em akarok a »nagy- •okosok« közé tartoz­ni. Pedig fel akartak kapni. A múltkor is mond- rták: »Az elvtársnak van esze, tanuljon. Mi majd se­gítünk. Előrehaladást érhet el még mozgalmi vonalon is.« Nem — mondom. Nem iratkozom marxista középis­kolába, és egyetemre sem, meg gimnáziumba sem, mert én azt már rég elvégeztem. Végigrágtam magam a köny­veken. Csak papírom nincs róla. »Márpedig anélkül nem megy, elvtárs.« Ha nem, hát nem. Maradok — mondtam. A papírért nem töröm ma­gam. Az a lényeg, ami a fejben van... A munka­ügyin, meg a káder ezésaél persze nem ez számít... Felépítettem sok ezer la­kást A magamét még nem. A szüleimnél lakunk, felesé- ' gestül, gyerekestül. Két fiam vám. Anyámék megbékéltek. Perfekt beszélek németül. Gyerekkoromban odahaza a családban csak így szóltak, hogy megtanuljam. Most már a fiam is ... Ékről jut eszembe. A múlt­kor valamilyen német kül- dönttség járt erre. A főnö­kök kivezényeltek bennün­ket a falakra, futkostak, mint pók a falon, hogy lás­}ÖL megy nálunk a munka. A németek meg ott álltak a hátunk mögött Az építésve­zető meg mondja a tol­mácsnak : »Fordítsa le az eivtársaknak, hogy ez egy szocialista brigád, és azért hajtanak ennyire a nagy meleg ellenéne is, mert vál­lalták, hogy jóval a határ­idő előtt teljesítik a tervet. Az öntudatuk szerint çsele- kednek így.« A tolmács meg fordítja. Azok ipeg törülge- tig a homlokukat, jó képet vágnak. Egyikük megjegyzi: »Ki hinné, hogy a magya­roknál ennyire dühöng az öntudat.« A tolmács termé­szetesen hallgat. De bennem felszaladt a pumpa. Mondom neki németül : »Menjen a fenébe ezzel a szöveggel. Mi sem vagyunk annyira hü­lyék, amilyennek kinézünk. Épp maguk miatt parancsol­tak ide minket, úgy, hogy fölöslegesen sajnál bennün­ket Az öntudatból meg anv- nyit: dolgoznánk mi anélkül is, ha lenne mit De nincs alap, nincs ez, nincs az, nemegyszer a panelek sze­relése helyett tingli-tangli munkát végzünk ...« Mond­hatom, legyökeredzett a lá­ba, mint a tölgynek. A töb­bieknek is. Aztán beszélget­tünk mindenről, költőkről, írókról, sportról, építészetről. Azon csodálkoztak, hogy le­hetek csak munkás. De az­tán elmagyaráztam: Én pa­nelszerelő munkás vagyok. És nem »csak« munkás! Ha­nem egyszerűen: munkás. Megállapodtam. Harminc­hoz közeledem. Pátosz nél­kül mondhatom: szeretem a panelokat, a házakat Hoz­zám nőttek, elválaszthatatla­nul, mint a tenyeremhez az ujjak.« És nincs bennem bi­zonytalanság, hogy mire vi­hettem volna. Mert a leg­többre vittem. Tízezrekkel mérhető lakásokra! Lakóte­lepekre. Mert szidhatnak bennünket. Szidhatják a vál­lalatot, de ha körülnéznek az ócsárolók, kiüti a szemü­ket a ház, a lakótelep. Bár­merre néznek. Mert ott van­nak. És ez tény. Ezt nem le­het letagadni... A társak, ha valamit nem értenek, meg­kérdeznek. Politiká­ról, jogról, pénzről. Minden­ről. Akik közelről ismernek, azok szeretnek. Akik mesz- szebbről, azok azt mondják, különc vagyok, csudabogár. Akik még messzebbről, azt mondják, hülye. Mindig ki­mondom, amit gondolok, nem hímesek-bámozok, nem köntörfalazok. Nem félek. Az istentől se félek. Mert rám itt szükség van. Szük­ség, mert hasznosat teszek. És erre büszke vagyok. Hát ennyi. És még vala­mi: aztán nehogy valami kí- cicomázott, romantikus tör­ténetet faragjon az egész­ből, mert' azt igencsak nem szeretem. Tudja, találkozha­tunk még, és akkor a membe kéfL néznie... Na, minden jót! HAGYOMÁNY ÉS KORSZERŰSÉG Beszélgetés a Kolozsvári Magyar Színház igazgatójával Óriási sikerrel vendégsze­repeit Budapesten és Szege­den a kolozsvári Állami Ma­gyar Színház. Sütő András három drámájának — Egy lócsiszár virágvasámapja. Csillag a máglyán, Káin és Ábel —, valamint Paul Eve- rac Az ötödjk hattyú és Tudor Musatescu. Titanic keringő című darabjainak előadásai azt bizonyították, bogy a társulat fényes múlt­jához, nagynevű elődeihez méltóan képviseli a magyar színművészet ügyét. A vendégjáték befejezté­vel megkértük Bisztrai Má­ria igazgatót, beszéljen a színház műsorpolitikájáról, az idény hátralevő bemuta­tóiról. — A hagyomány és a kor­szerűség munkánk két tar­tóoszlopa. Olyan hagyomá­nyaink vannak, amelyekre büszkék lehetünk, és bátran alapozhatunk. 1972 óta, ami- kőris Kótsi Patkó János ve­zetésével megalakult Kolozs­várott az első állandó ma­gyar színtársult, az Erdélyi Színjátszó Társaság; váro­sunk színművészei mindig a haladás eszméit, az anya­nyelv művelését szolgálták, de sohasem az elzárkózás, hanem a népek közötti egyetértés és testvériség cél­kitűzésével. Olyan nevek fénylenek vissza az eltelt 187 esztendőből. mint Déryné és Jászai Mari, Egressy, Lendvay, Szentpétery, s a legendás igazgatók : Ditrói Mór, Ecsedi Kovács Gyula, Janovics Jenő. Az ő öröksé­gük jegyében törekszünk ar­ra, hogy korszerű színházat csináljunk, segítsük új ma­gyar és román drámák meg­születését. Néhány adat talán érzé­kelteti számszerű eredmé­nyeiket: 1945-től 1979 végéig — otthon és külföldön — összesen 10 069 előadást tar­tottunk. Ebből 380 bemuta­tó, 55 ősbemutató, 105 hazai szerző művét vittük színpad­ra. Előadásainkat 4 138 509 néző tekintette meg. — Az 1979—80-as évad­ban eddig két új bemutatót tartottunk. A Titanic kerin- gő-t Aureliu Manea, a Tor- dai Állami Színház rendező­je vendégként állította szín­padra, Shakespeare Lóvátett lovagok cimÿ színművét pe­dig Horváth Béla rendezte. A szezon hátralevő részében, illetve ősszel még öt pre­miert tervezünk. Már javában folynak a Nem élhetek muzsikaszó nélkül próhái Harag György irányításával. Harag ugyanis úgy véli, hogy a Móricz-mű »mulatós« felszíne alatt csehovi mélységek rejtőz­nek, s ezeket szeretné föl­tárni. — Bemutatjuk »házi szer­zőnk«, Sütő András új drá­máját, A szuzai mennyeg- ző-t is. E darabbal tulajdon­képpen drámai tetralógiává Kerülő. Perei László grafikája. Jacek Sawaszkiewicz Súlyos hiányosság Egy hónappal ezelőtt tör­tént, hogy apám hazajött a lakógyűlésről, és így szólt: — Tudod, hogy mi, mint e ház lakói, a házi lakóbi­zottság hatáskörébe tarto­zunk? — Hallottam róla egy ta­mást — feleltem. Apám intett, hogy ne sza­kítsam félbe. — A házi lateóbizot Iság pedig folytatta — a kerü­leti, amaz pedig a városi la­kóbizottság hatáskörébe tar­tozik ... E fölött még sok­féle bizottság van, de nem ez a lényeg. — Hát mi? — kérdeztem. — Hát az — válaszolta apám —, hogy például a há­zi lakóbizottság hatáskörébe egyetlen bizottság sem tar­tozik. Csak a szervezetlen lakók... — Ez bizony szomorú le­het számára — jegyeztem meg. Apám. heéyemtí. — Hogy pedig orvosoljuk ezt a hiányosságot jelentette ki —, már most megalakít­juk a lakásbizottságot. — Mit? — feleltem egy kérdéssel. Apám megerősítette fölte­vésemet. — A lakásbizottság — magyarázta —, mint már a puszta nevéből kitűnik, egye­dül a mi lakásunk területén működik majd ... Csak va­lamiképp törvényesítenünk kell. Vagyis megválasztani az elnökét meg a tagját. — Éra szívesen leszek el­nök, mindenféle választás nélkül is — jelentettem ki. — Lehetetlen — közölte apám. — A választás köte­lező. Kitépett a noteszából két lapot, gondosan rákauyarí- totta mindegyikre a névét, a Iája pedig az enyémet, s az egyik lapot ideadta nekem Majd maga elé tette a sap­káját, hogy bele lehessen dobni a szavazaccdutakat... — A listán szereplő nevek közül elsőnek az elnököt vá­lasztjuk meg — jelentette ki. — Másodiknak pedig a ta­got. Ha ezt a sorrendet nem találod megfelelőnek, akkor megváltoztathatod. De a iha­tok egy őszinte tanácsot: jobb, ha nem sokat köte­kedsz. Én rövid gondolkodás után kihúztam apám nevét az el­ső helyről és a másodikra írtam, ezután pedig bedob­tam a szavazócédulát a sap­kába. Apám is bedobta a szavazólapját; majd a ket­tőt gondosan összekeverte, hogy ne lehessen látni, ki kire szavazott. Aztán hosszasan töpreng­ve összehasonlította a sza­vazólapjainkat. — Hát igen, ez valahogy nem jó — állapította meg végül. Izgatott lettem. — Mi a baj? — Csupán az, hogy te meg fiatalkorú vagy és nincs sza­vazató. jogod — válaszolta apám kedvesen. — Egyéb­ként a választást érvényes­nek ismerem el. Ezt szava­zatszámláló bizottsági elvek­ként jelentettem ki. — Akkor hát ki az elnök? Apám megint egy pillan­tást vetett a szavazólapokra. — Én közölte végül. — Egyhangúlag rám esett a választás. Azután vacsorafőzéssei bí­zott meg, jómaga pedig hoz­zálátott a lakásbizottság leg­közelebbi évekre szótó fel­adatainak kidolgozásához... A választás utáni első na­pok egyszerűen elviselhetet­lenek voltak. Apám megpa­rancsolta, hogy »elnök úr­nak« szólítsam, s azt ígér­te, hogy gyökeresen átszer­vezi lakásunk egész életét. Lelkesedése egy hét múl­va, szerencsére, lelohadt. Kél hét múlva pedig jóformán nyomtalanul eltűnt. Most minden szakasztott úgy megy nálunk, vgint ré­gen. Akár csak az életben. (VocditttU : Gelle*» György) bővül a szerző műveinek a nép és a hatalom konflik­tusait feldolgozó sora. A Sü­tő-alkotást ugyancsak Harag György rendezi. Horváth Béla készül Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról cí­mű musicaljének, Eczterina Oproiu Nem vagyok az Eif- fel-torony című darabja musical változatának és Sza­bó Magda Budapesten nagy sikerrel játszott darabjának a Régimódi történet-nak rendezésére. Aureliu Manea pedig Teodor Mazilu Hamis anygyalok-ját állítja szín­padra. — Manea, a Tardai Ál­lami Színház rendezője te­hát ismét vendégszerepei Kolozsvárott. Általános gyakorlat színházunkban, hogy más társulatok művé­szeit bevonják munkájuk­ba? — Nagy hívei vagyunk az efféle frissítésnek. Vendég rendezők, tervezők rendsze­resen dolgoznak nálunk, s a mieink is vállalnak felada­tokat más színházaknál, de még kölcsönös színészi ven­dégjátékra is nem egy példa akad. Az egyik leggyakoribb vendégünk Major Tamás. Ö rendezte nálunk a Téli re- gé-t és a Szecsuáni jó lélek című Brecht-darabot, Ör­kénytől a Kulcskereső-ket, Kilenc éve játszom együtt Majorral Jerome Kilty Ked­ves hazug című kétszemé­lyesét, s eljutottunk vele már szinte valmennyi ma­gyarlakta területre. Most pe­dig magyar és román költők műveiből szavalóestet terve­zünk ... Rendezőink ugyan­csak gyakran vállalnak ven­dégrendezést. Így például Harag György románul rendezte a Tóték-at a Ko­lozsvári Nemzeti Színház­ban. — Milyen « kapcsolatuk a közönséggel? Hogyan fog­lalkoznak a nézők nevelé­sével? — Közönségünk rendkívül hűséges hozzánk. A mostani idényre hétezer bérletet ad­tunk el, s nem ismerjük az úgynevezett fantomnézők fo­galmát. A mi bérlőink el­jönnek az előadásokra. Ami a nézők nevelését illeti, úgy véljük: ezt a munkát nem lehet elég korán elkezdeni. Renkívül fontosnak tartjuk tehát a gyermekelőadásokat. Ebben az idényben a Pi- nocchiót mutattuk be a leg­fiatalabb korosztálynak, nagy sikerrel. A címszerepet nálunk — szemben az álta­lános gyakorlattal — férfi színész: Sata Árpád játssza. A nagyobbaknak görög drá­maciklust indítunk oratori- kus formában. Ezekkel az előadásokkal iskolákat, mű­velődési házakat, klubokat keresünk föl. — Színházuk közös épü­letben dolgozik az Állami Magyar Operával. Nem okoz gondokat ez a társ­bérlet? ■— Megértést)«! dolgozunk együtt, de olykor természe­tesen küzdünk a helyszűké­vel. Folyik azonbanban egy építkezés, amelynek kereté­ben új próbatermek, műhe­lyek, raktárak létesülnek. Ha befejeződik az építkezés, könnyebben leszünk, s egyúttal lehetőségünk nyűik igazi stúdiószínház létreho­zására. — Befejezésül hadd ér­deklődjem az igazgató szí­nészi terveiről. — Jövőre lesz harminc éve, hogy színész vagyok, s megszakítás nélkül ennek a színháznak a tagja, tizenegy éve igazgatója. Talán érthe­tő ragaszkodásom, hiszen már megszületésem előtt gyakran voltam jelen ezen a színpa­don. Édesanyám — Kab- debó Duci — ugyanis Jano­vics Jenő idején népszerű primadonna volt, s bár már a hatodik hónapban járt velem, még játszotta szere­peit. A három évtizedes jubileumot egy önálló esttel szeretném ünnepelni: össze­foglalni színészpályám és életem tapasztalatait. Morvay István SOMOGYI NÉPLAP m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents