Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

Ns várja terített asztal Betörők a villasoron Amikor vége a nyári sze­zonnak, s a villatulajdono- sok kulcsra zárják Balaton- parti nyaralóik ajtaját — elérkezik a betörők ideje. A bűnözők persze nyáron sem pihennek a Balaton-parton, hiszen a nagy tömegben könnyű elvegyülni. A tolva­jok, kis szélhámosok, csa­lók »dolgoznak* nyáron — ilyenkor pedig a betörök. — Néha kilométereket mehet az ember a villaso­rokon, s egy lélekkel sem találkozik — mondja Takács József őrnagy, a Marcali Járási—Városi Rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályve­zetője. — A villák néme­lyikét csak kulcsra zárják, s ez bizony egy betörőnek sem­mi. Az idén a mi terüle­tünkön nem volt sok villa­betörés. A korábbi években több munkát adtak az üdü­lőtelepeken. Minek köszönhető mindez? — Egyrészt annak, hogy a felderítés megfelelő volt. Azaz, amikor egy betörő vagy egy betörőtársaság te­vékenykedni kezdett a já­rásban, aránylag gyorsan kézre került, így nem volt rá alkalma, hogy 40—50 vil­lát feltörjön. Másrészt javí­tottuk a megelőző munkát. Több a rendőrjárőr, gyak­rabban indulunk ellenőrző körútra, s ennek nagy a visszartartó ereje. — Jelenleg dolgoznak-* ríllabetörés tettesének « kézre kerítésén? — Mostanában villabetö­rés ritkáin fordul éK5. és tat sem sorozatbetörés része. A nyár óta két villafaetörés- sorozat volt a járásban, de egyik sem akkora, mint amekkorák korábban voltak. Az egyik esetben egy Gor- dos Alfréd nevű betörő tört fel több nyaralót. Hasonló bűncselekményeket köve­tett el a siófoki járásban, a Balaton északi oldalát is »végigjárta«. Mindent egybe­vetve legalább nyolcvan rendbeli bűncselekményt kö­vetett el. Végül az északi parton került rendőrkézre. Gordos szeptemberben »ténykedett«. Lebukása után rövid szünet következett, az­tán novemberben két fiatal­ember próbák Szerencset a villasorokon. A két fiatalember: a 32 éves, balatonkeresztúri Dö­mötör Sándor és a 29 eves, ba'latonmária-fürdöi Komá­romi Endre. Tíz rendbeli bűncselekmény terheli lelki­ismeretűket: ót betörés, öt kísérlet. A nyaralókból, amelyekbe behatoltak, min­den mozdít hatót magukkal vittek. A rendőrségnek rövid idő alatt sikerült felderíte­nie, hogy honnan indulnak betörőútjaikra a tettesek, az­tán már »csak« el kellett fogni őket. Persze, ez csupán így leírva ilyen egyszerű. A va­lósáéban sok ember jói ösz- szeh angolt munkájának az eredménye — nyomozóké, technikusoké, rendőröké —, ha egy-egy tettes kézre ke­rül. Amikor ezeket a bűnösö­ket elfogtuk, újabb csend következett, s azóta csak né­Nemcsak az értékpapír értékes Elpocsékolt alapanyag Nem tudom, szükség van-« rá. hogy az értékpapír és az értékes papír közötti tartal­mi. jelentésbe!! különbséget vagy épp a kettő »rokonsá­gai.« bizonygassam. Olva­sónk. aki a minap fölhívott bennünket, megtette ezt, s meglehetősen ingerülten sür­gette: miért nem tesszük szóvá, hogy a fölöslegessé vált újságpapír kapjon na­gyobb megbecsülést. Mert lá­tott ő már kötegszámra új­ságpapírt kukában, út menti árok partján, szeméttelepen.« Nem mindenki vállalkozik arra, hogy az összegyűli pa­pírt elvigye a MÉH-hez. Aa is igaz, hogy a városi laká­sok zöme nem alkalmas »pa- pírsarok« kiállítására. A pa­pírgyűjtő úttörők érkezése meg a hulladék »tetőzése« nem mindig esik azonos idő- x pontra. De ha lenne a közel­ben — lakótelepeken, mond­juk, erre kijelölt fedett . tér — gyűjtőhely, talán nem nyelnének el a kukák annyi papírt Népgazdaságunknak szük­ségé van a papírhulladékra; a papúigyáir »telhetetlen« fo­gyasztó, hiszen fában nem vagyunk gazdagok. Vannak hasonló adc/ttságú országok, ahol a papírgyártás mecha­nizmusát úgy alakították ki, hogy a rostalapanyagul szol­gáló papírhulladékot haszno­sítsák. Az NSZK-ban például az évi pápá-termelés rost- anyagszükségletének 45—48, Dániáján 65 százalékát a pa­pírhulladékból fedezik. Ma­gyarországon a feldolgozott papírhulladék 1970 és 1978 között 104 ezer tonnáról 229 ezer tonnára nőtt, ugyanak­kor a papírtermelés 65 szá­zalékkal emelkedett A »visz- szagyűjtés« ez idő alatt 16,9 százalékról 26 százalékra nőtt Szép eredmény, mond­hatnánk, de ne feledjük: a -fejlett tőkésországokban ez az arány 35—48 százalék .., A másik nagy gond, hogy hazáinkban a válogatás nél­küli papírbegyűjtés miatt a papírhulladéknak 84 százalé­ka csak alacsony minőségi színvonalon hasznosítható. Bálánként más az összetétel, az idegenanyag-tartalom. ÉVi több tízezer tőnnával növel­hetnénk a papírhulladék fel- használását, ha minőségen­ként tömör bálákban forgal­mazva kaphatnák a gyárak, ahol.megfelelő nemesítő tech­nológiák és gépi berendezé­sek fogadják a szállítmányo­kat» Ehhez, persze, mindenek­előtt össze kellene gyűjteni azt is. ami egyelőre kárba veszik. Vannak, akik az át­vételi árat keveslik — nem ok nélkül —, s ebben látják a pocaékolás egyik okát. Mit mondanak erről az át­vevőhelyen? Rozsnyói Jó- zsefné, a Dél-dunántúli MÉH-válllelait kaposvári te­lepének helyettes vezetője: — A papír cikkcsoporton belül kilónként egy forint ötven fillért fizetünk a feke­te-fehér, kötegelt újságpa­pírért. Egy forint a folyóirat és a vegyes papír kilója; ezt már nem kell kötegelni. Az úgynevezett irománypapír negyven fillér. Hogy ezek az árak mióta tartják magukat? Körülbelül tíz éve. De em­lékszem rá, régebben volt úgy, hogy két forintot is fi­zettünk a papír kilójáért. A magánszemélyek most is többet kapnak, az említett irománypapírért például nem negyven fillért, hanem egy forintot. Biztosan akadnak, akik ez­után összevetik a nyers­anyag-igényt alátámasztó, már említett adatokat meg a telepvezető-helyettes tájé­koztatóját. A könnyen érzé­kelhető ellentmondásról a MÉH tehet legkevésbé, hi­szen nem ott szabják meg az árakat. Gyakoribbá kell ten- ry és szűkebb lakóhelyi terü­letekre korlátozni a gyűjté­seket. Ez közelebb hozhatja a megoldást. h. r. ha-néha kell helyszínelnünk egy-egy villabetörést. . Az említett két fiatalember egyébként a lakóhelye kör­nyékén fosztogatta a nyara­lókat.. — Korábban gyakran szó­ba került, hogy az emberek nem törődnek eléggé értéke­ikkel. Ezen a téren van-e változás? — Sajnos, nem sok. Ha vége a szezonnak, a legtöb­ben most is egyszerűen be­zárják az ajtót, hazautaznak, és tavaszig a villa felé sem néznek. Kint hagyják az ér­tékes — a betörőket vonzó — holmikat. Gyakran a le­húzott redőny mögött nyit­va az ablak ... Vagy például a teraszajtót kulcsra zár­ják, az összes többit tárva- nyitva hagyják. Azzal véde­keznek, ha mindezt a sze­mükre vetjük: el akarják kerülni azt, hogy egy eset­leges betörés esetén a tet­tes összetörje az ajtókat, mindent szétromboljon. Ta­pasztalataink szerint viszont a betörő onnan továbbáll, ahol sokat kell dolgoznia. Neki ugyanis ellensége az idő. Minél tovább tart a »munkája« és minél nagyobb zajjal zár, annál nagyobb a lebukás veszélye. Ezért sok­szor az egyszerű rács is kel­lő védelmet jelent — Van-e rá lehetőség, hogy a villákra riasztóbe­rendezéseket szereljenek? — Természetesen van. Ezeket a berendezéseket a megyei GELKA-ki rendelt­ségnél bárki megrendelheti, csupán egy »hibája« van a berendezésnek: ötezer forint körüli az ára. Persze, ese­tenként így is megéri. De, mint mondtam, nagyon prak­tikus — és olcsóbb is — egy-egy védőrács. Az ilyen villát általába« elkerüli a betörő. — Mi nehezíti s rendőr­ség munkáját? — Például az, hogy a be­törést későn fedezik fel. Esetleg néhány hét vagy hó­nap múlva. Ilyenkor már nehéz olyan nyomot találni, amelyen elindulhatunk. Jó lenne, ha a , villatulaidono- sok télen is gyakrabban el­mennének a nyaralójukhoz, egy kicsit körülnézni, min­den rendben van-e. És még valami: értékeiket ne hogy- ják kint a nyaralóban. Ne várja a betörőt »terített asz­tal*. D. T. Idegenforgalmi kiálíftás, sajfétâfêkostatô Társasutazás a moszkvai olimpiára Az Utazás ’80 című ide­genforgalmi kiállítást teg­nap délelőtt nyitotta meg Lc.iggel Márton, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal főosztály vezető-helyettese Budapesten, a Kohó- és Gépipari Technika Házá­ban. Magyarország vala­mennyi tájegysége, megyéje képviselteti magát a színes, jól szerkesztett tárlaton, amely főként fotók segítsé­gével vonultatja föl a legjel­legzetesebb vidékeket, mű­emlékeket, idegenforgalmi, kereskedelmi és vendéglátó létesítményeket. Ezen a ki­állításon a Balaton-part ke­véssé látszik Somogyitól (Veszprém megyéből úgy­szintén), inkább azokat a helységeket, látnivalókat ajánlják a turistának, ame­lyek ugyancsak érdemesek a figyelemre (szántódi műem­lék major, Buzsák, Kapos­vár stb.), ám a közönség nem eléggé ismeri őket A kiállítás megnyitása után az Intourist, az Ibusz, a XXII. nyári olimpiai já­tékok magyarországi vezér­ügynöksége, valamint a Budapest Tourist, a Coop- tourist, a Malév Air Tours, a Siotour, a Volántourist sajtótájékoztatót tartott a a moszkvai olimpiával kap­csolatban. Grigorij M. Adi- jánc, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mellett működő idegenforgalmi főhivatal magyarországi képviselője elmondta, hogy azok az ob­jektumok, amelyeket a nyá­ri olimpiára terveztek, nagyrészt már elkészültek vagy befejezés előtt állnak. A múlt nyári spartakiádon a legtöbb sportlétesítmény már »átesett a tűzkeresztsé­gen«, s ugyancsak alkalmas­nak bizonyult. Hatszázezer vendéget, ebből háromszáz- ezer külföldit várnak a já­tékokra, ezért 25 ezer szál­lód ahelyet látesitették (ed­dig összesén 50 ezer volt Moszkvában). Átépítették a repülőtereket, felújítják a határátkelőhelyeket, az uta­kat, a kempingeket. A leg­modernebb repülőgépek és speciális olimpiai vonatok szállítják majd az utasokat, s 23 nagy méretű hajó 20 ezer turistát utaztat. Hat nyelven adtak útleírásokat, ismertetőket. Négy és fél ezer idegenvezető 30 nyelven tolmácsol. Hatvan útvonalon 140 városban fogadjál? a turistákat, akik rövidebb és hosszabb időt töltenek a Szovjetunióban. Az Ibusz képviselője el­mondta, hogy összesen 70 ezer belépőjegyet kaphat az a 9400 magyar turista, aki részt vehet a moszkvai olimpiára szervezett társas- utazásokon. Az említett lét­számból az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda három­ezer fiatalt, a SZOT 1824, a Természetbarátok Országos Szövetsége 256, a kereskedel­mi utazási irodák pedig 4320 turistát utaztathatnak. A megnyitón 920, a záróünne­pélyen 980 ' magyar vendég­nek biztosítanak helyet. A legolcsóbb utazás 3400, a legdrágább (ez a teljes olim­pia időtartamára vonatko­zik) 16 200 forintba kerül. A Siotour 2200 embert utaztat­hat az olimpiára, mégpedig július 21—29-ig, e társasuta­zás résztvevői ökölvívó-, ko­sárlabda-, labdarúgó-mérkő­zésekre és atlétikai verse­nyekre kapnak belépője­gyet. A sajtótájékoztatót tartó irodák, köztük a Sio­tour hétfőtől kezdve szerve­zik az utazásokat. Virágkertészet mellé virágénekek Kertbarátok Nagyatádon 1977-ben alakult meg Nagyatádon a kertbarátkor. Az összejövetelek eleinte al­kalomszerűek voltak, 1978- tól azonban rendszeresekké V váltak. Most. havonta talál­kozik a csoport. Nem előre tervezett a program : mindig a kertbarátok napi óhaja szerint választják a témát. A meghívott előadók az ország minden tájáról jönnek, még a fővárosból is: agronómu- sok, kertészek, kutatók, orvo­sok. A kertbarátkörnek 71 tagja van, a tűzoltótól a geodétáig szinte mindenki megtalálható itt. Paraszti foglalkozású résztvevője viszont egyálta­lán nincs, hobbikor tehát a nagyatádi. — Nő nincs a csoportban — mondta Gáspár István, a mű­velődési ház muníkatársa —, de ha őket is érdeklő témá­ról van szó — zöldségter­mesztésről, virágkertészetről — eljönnek. Az előadások mellett közös, jobbára szakmai tapasztalat- cserével egybekötött kirán­dulásokon is részt vesznek a kertbarátok. Tavaly a Bala- tonboglári Állami Gazdaság­ban, Szombathelyen, Kősze­gen voltak. A kirándulásokat anyagilag is segíti 'a művelő­dési ház és a városi tanács. Nemsokára megnézik a nagy­atádi virágkertészetet, elmen­nek a keszthelyi egyetem cserszegi kísérleti telepére. Szőlőtermesztési tapasztalat- cserére készülnek Villány­ba, elmennek Szeged, Gyula környékére is, megnézik a szarvasi arborétumot, a sze­gedi egyetemi füvészkertet. A mezőgazdasági könyvhó- nap alkalmából a kisterme­lőknek szóló könyveket áru­sítanak a művelődési házban. — A Népművelési Intézet kezdeményezésére érdekes kísérletbe fogunk — folytat­ta Gáspár István. — Ennek célja, hogy a szakmai isme­retterjesztésen kívül általá­nos művelődési lehetőségeket is adjunk a kertbarátoknak- A felhívást nemrég adta ki az intézet, s ehhez anyagi tá­mogatást is nyújt. A kísérle­tet több helyen folytatják, s eredményeiről szeptember elején konferenciát tartanak Balatonalmádiban. A gondo­lat még nagyon friss, az öt­leteket össze kell gyűjteni. Zenehallgatással, filmvetítés­sel köthetnénk össze néhány előadást, a virágkertészet fá­májához például virágénekek illenek, a szőlőműveléshez a híres francia bortermelő vi­dékek bemutatása. A művelődési otthon mun­katársai felbuzdulva a kert­barátok lelkesedésén, a kis- állattenyésztóknek és a mé­hészeknek is összejöveteleket akartak rendezni. Mikor azonban kiderült hogy „csak” közművelődési segítséget nyújtanának, az értékesítés­sel nem foglalkoznak, mind­két csöport felbomlott... M E. PIACI KÖRKÉP Spenót és tözike Napsütésre ébredt tegnap a kaposvári hetipiac: tavaszi pezsgéssel telt meg a tér röpke néhány óra alatt. A hangulatot kétségkívül felvi­dította a rengeteg hóvirág s az egyelőre még csak szálan­ként — de már látható ibo­lya ... A tavaszt jelzi a tojás árá­nak csökkenése: tegnap Ka­posváron már csak 1,30-ért kínálták a kistermelők, de aki nem sajnálta aar. alkut, 1,20-ért is hazavihetett belő­le. A Zöldért-nél viszont egyelőre még maradt az 1,90- es ár, nem mindennapi »üz­letét« csinálva ezzel a kis­termelőknek. Budapesten, úgy látszik, még erősen él a té! emléke; ott az Élmunkás téren két forint volt a tojás darabja, a kaposvárihoz ha­sonló olcsósággal csak Kecs­keméten találkozhattak a vá­sárlók. A baromfipiacot a csekély felhozatal és a gyér érdeklő­dés jellemezte: 120-ért gaz­dájánál maradt a kakas és eladatlanul utazott haza a 80 forintos tyúk. Nagy forgal­mat csak az a kistermelő bo­nyolított le, aki nagyságuk­tól függően 30—36 forintért kínálta a jércéket. Fél tízre egy szárnyasa sem maradt. Ennél olcsóbbért csak Szol­nokon kínáltak csirkét. A legnagyobb érdeklődés­nek az a kevés primőr ör­vendett, amely — mintegy bemutatkozásként — tegnap l Sunegyeszékheújrre érkezett. Spenótot öt forintért adtak; egy csomó súlya alig volt több öt-tíz dekánál, de aki spenóttal akarta megörven­deztetni (vagy elkeseríteni) gyermekét, az nem alkudott. Kapható már az idei petre­zselyem és zeller zöldje, cso­mónként 1—1,50 forintért. Az új hagyma két forint, a vö­röshagyma 12, a fokhagyma 60 a kistermelőknél. Egyre fogy és aszalódik a levesbe való sárgarépa, gyö­kér és zeller. Két-három szál sárgarépa két forint, ugyan­ennyi a gyökér és a zeller is, míg az állami boltokban ki­lónként 11 forintért mérik a sárgarépát, 14-ért a gyökeret és a zellert, s ugyanennyit kémek a fejes és kelkáposz­táért. Almából tegnap Kaposvá­ron a kistermelők hoztak szebbet, de drágábban is mérték: 12 és 16 forint kö­zött. A Zöldért-nél ország­szerte 13,60 volt az első osz­tályú és 8,60 a másodosztályú alma ára. Tököt még kapni, a nagyobbak hat forintba, a kisebbek öt forintba kerül­nek. Búcsúzóul egy kedves em­lék: a piac félreeső sarkában fehér szirmú virágokat árult egy nénike. Az erdőben szed­te a harangvirágra emlékez­tető tőzikét. Ékes bizonyíté­kát adta minden arra járó­nak, hogy — ha tetszik, ha nem — közeledik a tavasz — csekély egy forintért csok­ronként. B. éri I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents