Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-21 / 43. szám

Nyugdíjas népi iparművési Jelenetek a tülökre Kerékasztal női tanácstag»knak Előadások a családról Somodor község utolsó házainak egy il-éten lakik Fehér Lajos faragó* népi iparművész. Lassan öt évti­zede, hogy elkészítette az el-, só faragásait. Húsz évig szö­vetkézéiben dolgozott, nem- reg ment .nyugdíjba. — A csontfaragóról az emberek általában a díszes tülkökre gondolna 1c. Nos. én- liosszú évek elteltével most először, nyugdíj bahelyeaé­sem után jutottam ahhoz, hogy ilyet készíts ele. Alig merek nekilátni. • De majd csak elkészül. Kézi szerszá­mokkal faragom... Lajos bácsi mellett egy so­kat használt orvosi fúrógép. Gépesített népművészet? Nem, csak egy kis segítség Amíg a szövetkezetben dol­gozott, addig szériában gyár­totta a digarettala rtókat, a kis figurákat. Szüksége volt ilyen eszközre a gyors mun- káhoiz. Most lassabban jár a keze, a bizsók részletgazdag nyomokat hagy s tán, a cson­ton. A polcon csőn tterakássaA diszitett mángorló, életképet ábrázoló gyufatartó, s mind­egyiken a természetet idéző motívum; ahogy egy volt pásztoréi nber látta, elkép­zelte. — A csen tf a rágásra tizen­két-tizenhárom éves korom­ban tanított meg egy öreg pásztor. Könnyebben meg- munkálható anyagnak bizo­nyult, mint a fa, de nagyon hosszadalmas előkészítést igényei Az asztalon díszes doboz. Fából készült, szépen fara­gott darab. A felnyitásához segítség kell. — Hja, ez borotvatartó. Régen így készült valameny- nyi, hogy a gyerek ne tud­jon hozzáférni 'az éies pen­géhez ... Egyszer hozott ne­kem egy tengerész barátom egy készlet faragókést.. Nem sokáig bírták. Maradtam hát Könyv és ifjúság Továbbjutás helyett Hónapok óta rendszeresen hírt adunk a »könyv és if­júság« vetelkedösorozat me­gyei eseményeiről. Tavaly ősszel kezdődött el a KI HZ 4 Központi Bizottságának kez- deményezésére, s 25 ezer fiatalt mozgatott meg ,az őr- szagban: ötezer csapat vett reszt az első erőpróbákon. A ' Magyar Ifjúság nrúpdén szá­mában közölt egy-egy játék­típust, ötleteket adott a ver­senyek változatos, színes szerkesztéséhez., Az első for­dulókat a játékosság jelle­mezte. Csillebércen már a •megyék legjobbjai gyűltek össze — ott az átfogó, elem­ző tudást' kertéit számon. A kaposvári Petőfi emlék­könyv tar ifjúsági klubjának csapata ott a negyedik he­lyen végzett. Közülük csu­pán Varga Istvánnál talál­koztam a városi) vetélkedőn. — Az utolsó fordulóra szinte teljesen megváltozott az összetétel A témákhoz kapcsolódva mindig úgy ál­lítottuk össze a csapatot, hogy a lehető legkisebb esé­lyünk- legyen a vesztésre. Csillebércen nyolc csapat ju­tott tovább: ők páros ver­senyben, tehát fordulónként ketten mérik össze ludasu­kat. Két hete mi kerültünk össze a körmendiekkel. A páros versenyekét a rádió is közveti ti­Körmendről azonban mér nem győzelmi hírrel tértek haza a kaposváriak. — Hogyan készültek a so- ■ xnogyiak?r — Decembertől állandóan olvastunk. Megkaptuk a fel­készüléshez szükséges iro­dalom jegyzékét, s ki mikor tudott, éjjel vagy szabadsa­got vett ki, s akkor készült- — mondta Bódi, Zoltán, a csapat vezetője, akitől a ve- teljiedőre való jelentkezés ötlete is származott. — <Tobb ezer oldalt olvastunk el; természetesen sokat tanul­tunk belőle. Ezért, volt szá­munkra nagy csalódás, mi­kor rájöttünk, hogy kör­mendi verseny s'okszor ntr vétsége* játékokra korláto­zódik. Egyébként a kakukk-' tojás nevű játékon »verez- tunk el*1... Az élmények, az értékek azonban megmarad­nak. — Ügy tudom hogy az In­dulás sem volt izgalommen­tes. — Végigböngésztük a me­netrendet, s kiderült: éjsza­kai utazás, többszöri átszál­lás vár ránk, ha időben oda akarunk érni. — Meg utó­lag sem szívesen gondol a lehetőségre Varga István. — Szombaton indultunk, és csak péntek este tudtuk, meg. hogy a városi KISZ-bizott­ságnak: sikerült szereznie egy rnikrobuszt. Így még a barátainkat sem tudtuk ma­gunkkal hívni, hiszen bi­zonytalan volt, hogy oda­érünk-e. Egy Ikarusszal jöt­tek szurkolók, de őket alig ismertük ... Furcsa, hogy nekik megszervezték az utat. — A hat versenyzőből csak négyen .szelepeitek. , * — A műsor előtt egy perccel még azt mondták, hogy a másik két lány — Szverle Ilona és Keczeli Ve­ronika — szintén asztalhoz ülhet, az utolsó pillanatban azonban a »kispadfa« ' került. A mozgásunk olyan korláto­zott volt, hogy alig tudtunk velük érintkezni. A verseny alatt sokszor lemondtunk a gondolkodási időről, föltéte­lezve, hogy a nehezebb kér­déseknél majd igénybe ve­hetjük. Ez persze nem így lett... — A továbbjutás helyett hatezer forintos könyvvásár- . * lasi utalványt kaptak. — Ennek örülök: igy töfoto olyan könyvet megvehetek, melyre régóta kacsingatok — (nondja Illés Katalin. — Amikor hazajöttünk, azt mondtuk, hogy többe nem nevezünk be vetélkedőre. Zoli azonban említette, hogy jövőre Film és ifjúság cím- 'mel indul egy hasonló soro­zat ... Most .erősen gondol­kodunk az induláson. Ismerni Éva a réginél: magam élesítette borotvapengét illesztettem egy fadarabba. Ezek hamar kopnak, de nagyon erősek. Azokat a szobrokat is, ott, a szekrény tetején, ezzel ké­szítettem. Csontfaragó, fafaragó. Ügy érzem, e kettő szinte szük­ségszerűen együtt jár. — Ha följutok Budapestre, mindig megnézem a népmű­vészeti boltok kirakatát: ke­resem az újat, figyelem, ho­gyan dolgoznak mások. Két éve rendszeresen jár Komlóra, a bányásznapra. De ismerik másutt is — a nevét is, a »portékáját-« is. Meghívták a szántód pusztai Jakab-napi vásárra. — Nem vagyok ám nép­szerű, s ha az is lennék, semmit sem változtat az éle­temen. Ugyanúgy dolgozom, ugyanott lakom, ugyanúgy első a család, a gyerek, az unoka. A szép farkaskutyáinak reggel pedig az az első dol­ga, hogy a friss újságot a kertkapuból behozza és le­tegye a gazdája kezébe. A hírek tanulmányozása- ' val kezdődik a nap, ugyan­úgy — minden reggel... A. 4. Minden kaposvári válla­latra) tevekenykedik szak- szervezeti nöbizottság. Ez nem jelenti azt, hogy nem marad tennivalója a Haza­fias Népfront városi nöbi- zottságanak : sok olyan há­ziasszony é) a megyeszék­helyen, aki igényli a prog­ramjaikat. Novak Vérone vá­rosi népfrontlifckár és Sallai Lajos né, a Hazafias Nép­front. megyei bizottságának munkatársa elismeréssel be­szélt a kaposvári nőbizott­ságról. öntevékenyen dol­goznak, a legnagyobb érdek­lődésre számot tartó témá­kat tűzik üléseik napirend­jére. Három év óta Csikely Józsefné, a városi tanács pénzügyi osztályának főelő­adója a nőbizottság elnöke. A rokonszenves, barna asz- szony lelkesen beszélt ar­ról, milyen eredményeket ér­tek el, mik a legközelebbi terveik. — Ügy hallottam, hogy a női tanácstagokat megbeszé­lésre hívták? — Igen, tavaly ez volt az egyik témánk. A kötetlen megbeszélésen a város női tanácstagjai, női országgyű­lési képviselője osztotta meg velünk a gondjait.­— Mi hangzott . e! a ke­rékasztal-beszélgetésen ? A felszabadulás utáni de- • mokratikus sajtó egyik ér­dekes terméke került napvi­lágra Pécsen: a levéltár 1945,46-os iratanyagának rendezése közben megtalál­ták az első és eddig egyet­len ismert példányát Az Irány című folyóiratnak, amely az elmúlt harmincöt év alatt szinte teljesen fe­ledésbe merült. A gazdag tartalmú lap fennmaradt példánya becses emleke az akkori magyar újságírásnak. E folyóiratot a szakszer­Csakelyné kinyitja a ftő- bizottság iratait tartalmazó dossziét : — A résztvevők vélemé­nye szerint nagy . segítség, hogy a lanacs vezetői, az osztályvezetők személyesen részt vesznek a tanácstagi beszámolókon, s azonnal vá­laszolnak a kérdésekre. Szó esett airól milyen nehézsé­geket okoz a nőknek a köz­életben való részvétel. Egy anya nehezen tud rá időt szakítani, amíg kicsik a gye- , rekek, meg kell várnia, míg löl cseperednek. Aztán egy nő sokkal nehezebben har­colja ki még a jogos elin- tézendőket is. mint egy fér­fi. S ott vania területi mun­ka, amikor a 1 garázda, ré­szeg emberek elleni föllé­pésre kérik az utca lakói a női- tanácstagot. Megesik, hogy nehéz mozgósítani a fiatalokat társadalmi mun­kára. Megkérdeztük, hogy hol vannak a fiatalok a közéletből ; talán nincs le­hetőségű k a bekapcsolódásra vagy lebeszéli őket a család. A városi tanács általános elnökhelyettese . elmondta, hogy a mostani választáskor sokkal több nőt és fiatalt szeretnének jelöltetni. Arra viszont gondolni kell, hogy a szalagon dolgozó nők ne­vetetek adták ki — erre utal az alcíme is: szak­szervezeti művészeti kultúr- szemle. A tizenhat oldalas lap munkatársai között több neves — azóta elhunyt Vagy ma is alkotó — író, költő, művész és tudós volt. Cí­mének megfelelően irányt akart mutatni a folyóirat a Horthy-rendszer negyed- százados lélekmérgezésé- ből és a pusztító háború okozta kábulatból épp csak ocnudó lakosságnak, elsősor­ban az értelmiségnek. hezen jutnak el a tanácsülés sekre. — Máskor is tervezneis ilyen találkozót? — Igen; az idei tervünk szerint összehívjuk az újon­nan választott női tanácsta­gokat. Beszélgetünk velük, tájékozódunk arról, 1 hogy milyen segítséget igényelnek. Erre a liárt-, a tanács és a Hazafias Népfront képvise­lőit is meghívjuk. A nöbí- zottsóg nagy örömet szerzett az idős embereknek azzal, hogy meglátogattuk az öre­gek napközi otthonait, a Le­nin utcai szociális otthont. Beszélgettünk az idős em­berekkel:. megkérdeztük, hogy érzili magukat, mit te­hetünk értük. A vállalatok, a szocialista brigádok aján­dékokkal kedveskednek, s ez szintén jólesik nekik. Ügy gondoljuk: érdemes az idén is megismételni ezt a nem hivatalos látogatást. — Foglalkozik-e a család gondjaival a kaposvári nő- bizottság? — Természetesen. Olyan témát is vizsgáltunk.‘mint a válóperek bírósági tapaszta­latai. a gyermek elhelyezése a válás után. A nöbizottság a felvilágosítás, a meggyőzés útján sokat tehet azért, hogy a meggondolt házasságra ösztönözzön. Ha mái- elke­rülhetetlen a válás, fontos, hogy a gyermeke további éle­tét, neve'.éset alaposan meg­fontol Iák. — Foglalkoztak-e a gje- 'rekneveléssel? — Két olyan témáink volt, amely összefügg- ezzel. Pél­dául mérlegbe tettük, mi­lyen események voltak a nemzetközi gyermekév al­kalmából. Mi sem természe­tesebb, hogy megvitattuk a gyermek és az iskola, illet­ve a szülök és' az iskola kapcsolatát. — Mit terveznek az idén? — Tudjuk, hogy sok nőt érdekel, ezért megtárgyaljuk milyen a munkamegoszlus a családban, és mik a felada­tok. Az új lakótelepek áru­ellátásának, szolgáltatásá­nak helyzetét szintén mér­legre tesszük. Lajos Géza * , Megtalálták Az Irány egyetlen példányát A lebjazskai erdőbizottság Szergej Zcligin új regényéről , ’'Képzeljük csak el, hány­féle neve vaif, a földet műve­lő embernek: paraszt, föld­műves, szantópetö, gazda, parasztgazda. Egyik sem üres, szóvirágos, kiagyalt* el­nevezés, mindegyik siin- igaz/« Csak egy rövid rész­let annak * bizonyítására: mennyire ivem idegen író ne­künk a szibériai falvak kró­nikása, S^prgej Zaligin. Üj könyvéből, az Európa és a Kárpáti Kiadó gondozásában megjelent Az erdöbizottság címűből idéztünk. Rokonít- hatnánk a magyar irodalom­ból Szabó Pálhoz, Veres Pé­terhez, Darvas Józsefhez sÿb. Parasztiró. De nem a szár­mazását tekintve címezhető így; a regényeihez okvetle­nül fontos életanyagot is sok­kal inkább változatos pályá­ja során szerezte meg. Egyébként a technikai tudo­mányok kandidat usa. az omszki, egyetem talajjavítást tanszékének volt vezetője. Parásztiró a vállalás vi­szonylatában: tudatosan oda- állt egy osztály melle. Az úgynevezett falusi irodalom képviselője egy jellegzetes geográfiai, éghajlati földte­rületet is vállal: Szibériát. Müvei javanak cselekménye ehhez a tájhoz kötődik, mert eletenék talán a legfogéko­nyabb éveit töltötte itt. A forradalom -és polgárháború, a cseh légió lázadasa, Köl- csak uralnia'— ezek jellem­zik azt az időszakot. »Az észak elbűvölt; ott nagyon jól latszik minden egyes em­ber~ — vallott e kötődésről eíynk írásában, A kollekövi­z-aiás eiső hónapjait í'dezi Az Irtás partján cimü 1964-es regény, amely Krutije Luki falu drámáját ábrázolja. A földmagánlu la j dántól való keserves elszakadást, a két­ségekét és a túlkapásukat. Sztyepan Csauzov egykori vöröskatona komor konflik­tusával figyelmeztetni akar. Egyik kritikusa, Makarov ezt irta a regényről: »Kruti­je Luki tragédiája az: nem volt ott olyant ember, mint ' Solohov Davidovja . ..« A mű magyarul is megjelent a • Magvető Világkönyvtár soro­zatában. A Sósvölgy (1968) ugyan­csak olvasható magyarul. Ez a polgárháború idejéig röpíti vissza az olvasót. A gomba­módra szaporodó szibériai köztársaságok egyikében ját­szódik a cselekmény. A re­gényben a szibériai parasz­tok egyértelműén a bolsevi­kok mellett látják jövőjüket, s Zaligin azt a kérdést teszi föl: milyen lesz az új hata­lom? Mescserjakov partizán- vezér es Bruszenkov törzs- parancsnok figurájában két típust t ábrázol a szibériai író: Mescserjakov az ‘élet­igenlő. a komor időkben is humanista ember, míg »eL- lenfete" gyanakvó, ha sza­bad igy fogalmazni »kemény irányvonalat« képviselő par- tizánköztarsasági vezető. Za­ligin a csirákat mutatja meg: mindössze kéthónapnyi tör­ténésben a holnap veszélyeit. Ocserkjeinek is gyakran szín­helye Szibéria. Ezek az- iro­dalmi riportok — kezdettől vita középpontjában allva — a XX. kongresezue szemlele­tét segítette megalapozni. (Kevésbé számon tartott mű­ve a nehány évvel ezelőtti Dél-amerikai változat című »kirándulása«: ez egy ma­gányos asszonynak társra la- láiási kísérletét tálalja.) Üj regényével, Az erdobi­zottsag cíművel — a napok­ban jelent meg — visszatér régi témaköréhez a régi színhelyhez. Lebjazska ’ kis szibériai .falu, a polgárhábo­rú éveiben. Mintha előzmé­nye volna, a Sósvölgynek. Az isten háta mögötti település kincse az erdő — ezt kell megvédeni, hogy ne legyen szabad prédája a falusiaiknak és a sztyeppvidékieknek. Az erdő jelkép: szimbóluma az első közös tulajdonnak. így az erdöbizottság a falu első, demokratikusan válasz­tott irányító testületé. Mert hivatali hatáskörénél jóval szélesebb sikálán kell dönté­seket hoznia ennek a társa­dalmi szervnek. Irányítania kell a falut. Meg kell'vedcnie lakosságát. Siettetnie kell a tudati változásokat! Válaszol­nia kell olyan kérdésekre, amelyeket a történetem ve­tett föL És folytathatnánk ... Szergej Zaligin itt is — mint minden művében — egy köz­ponti alak kóré próbálja fon­ni a cselekmény szálait. Az erdöbizottság című regényé­ben Usztyinovnak hivják azt a rokonszenves és autodidak­ta módon művelt parasztot, akinek közeli rokonait a má­sik regényekben Mescserjii- kovnak. Csauzovnak »keresz­telte-. Makarov na k nem ve­tetlenül jutott eaeebe Áltálul Solohov neve, amikor Az trtis pártján cimü Zaiigin- regényről irt. A szibériai pa- íBsztiró éppúgy freskószerű képet igyekszik rajzolni egy- egy faluközösségről, mint So­lohov ■ a Csendes Donban, vagy a Feltöri ugarban. Ami­ben emlékezeteset nyújt, az számomra a paraszti munka megfogalmazása : Uszlyinov szántásának tökéletes leírá­sa élményszerűvé akkor vá­lik, amikor Znliglnnak sike­rül érzékeltetnie a munka örömét. A »dolgozni csak pontosan, szépen« felelősség- terhes mámorát. Ez a pa­raszti gondolkodást is nagy­szerűen érzékeltető' rész a legmaradandóbb nekem e könyvéből. Mert egyébként egyenetlen, laza szerkezetű regény ez: az egyes részek nem mindig illeszkednek tö­kéletesen, s hullámzó a szín-, vonaluk. Beépíti a műbe — itt. sajnos, kölönc — a falu- történet mondakörét, az ala­pító félvjatkaiak és szakadá- rok kényszerű összeédesedé- sének epizódjait. (Minden művét alapos levéltári kuta­tás előzi meg. Ahogy Borisz Polejov megfogalmazta : »Tu­dós és író, a szó művésze. Szereti a pontosságot...« Itt a pontosság soiksaor a cselekmény kibontakozásá­nak gátja. Mert elkápráztat ugyan a részletekbe menő, bizonyító erejű tényköztés- sel, de ezek nem minden fe­jezetben lesznek szerves ré­szei a mű egészének. Az ér döbizottsag tragikus történe­te Bárány György fordításá­ban azonban igy sem tarto­zik a gyenge művek közé. Leskö László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents