Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

Ma még csak lehetőség

Telefonon, telexen dolgozik a számítógép

Ha az egyedül dolgozó szarni tógé pékét telefon- és telexvonalakkal rendszerekké kapcsoljak, megnő még az egyszerű gépek alkalmazási területe is: fölgyorsul az információáramlás. A számítógéprendszerek összekapcsolása, a távfeldolgozás elterjedése a gazdaság és az állami irányítás minden szintjén javítja a munka hatékonyságát.

A tavadatfeldolgozó rendszerek kiépítése nem egyik napról a másikra történik! Hazánk már országos méreteikben részt vesz a nemzetközi repülőgép-iiely foglaló rendszerben. Számos nagy vállalat számítástechnikai apparátusa jutott el a ta vadai feldolgozás alsóbb szintjeire.

A távadatfeJidolgozás leglényegesebb tárgyi feltételei közé tartoznak a jó minőségű távközlési vonalak. A posta már két éve foglalkozott a korszerű vonalhálózat és kapcsolóközpont kiépítésével; a külkereskedelem meg is rendelte a megfelelő berendezéseket egy japán vállalattól. Az üzemi próbák után — várhatóan

1981-ben — a hálózat első részét már használatba is vehetik az érdekeltek.

A Ids- és középvállalat talán már a nem is a nagyon távoli jövőben igénybe veheti ezt a szolgáltatást.

A Központi Statisztikai Hivatal Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalata ma a legnagyobb számítástechnikai rendszer. Szolgáltatásait az államigazgatás és a népgazdaság valamennyi termelő-szolgáltató egysége igénybe veheti.

A budapesti központon kívül az ország tizenhárom megyeszékhelyén építették ki eddig a hálózatot. A vállalat feladata a központi állami statisztikai adatfeldolgozás, így például a nép- számlálás összesítése ia.

A SZÜV a legdinamikusabban fejlődő vállalatok közé tartozik. Jelenleg hatvan témában több mint ki- lencszáz megrendelő számára végez — bérmunkában — szolgáltatást Jelenlegi feladatain túl készül arra is, hogy szolgáltatásait közüzemi jellegűvé tegye. Tervezik néhány országos hatáskörű szervezet — például az OTP — területi egységeihez az adatkijelzők telepítését. Így a számitógép közelebb kerül a felhasználóhoz. Az időszaki igénybevétel helyett folyamatossá válik a számítógépek alkalmazása. Csökken a döntési folyamatok átfutási ideje, nő a hatékonyság.

Erőteljes az igény a számítástechnika mezőgazda- sági alkalmazására. A SZÜV lesz képes hazánkban először a nagy kapacitású táv- adatfeldolgozó rendszer létrehozására. A létező és majdan kiépülő ágazati és államigazgatási rendszerek összekapcsolása ma még a tudományos-fantasztikus regények témakörébe tartozik. A számítástechnika magas ‘költségeire való tekintettel azonban a legszigorúbb koordinációra van szükség, még az egyes rendszerek kiépülése, teljessé válása előtt. Annál is inkább, mert a népgazdaság minden alágazatában és az állami irányítás minden területén van már példa a számítógép alkalmazására, a fekvőbeteg-nyilvántartástól a vilr lamosenergia-termeles középtávú tervezéséig

Farmernadrág kis szériában. Négyezer farmernadrágot készít a Somogy Ipari Szövetkezet textilüzeme a pécsi Triísxnek, egymillió 280 ezer formt értékben. Terveik szerint továbbra is csak divatos, kis sorozatban készülő cikkeket gyártanak.

Egy évvel a mélypont után

Nevezetes évforduló volt a sok vihart látott tabi termelőszövetkezet életében. A tavalyi csúfos mélybesüllyedés, majd az azt követő kínos szanálás után új gárda vette kezébe a kormányt, hogy megpróbálja egyenesbe hozni az oly sokszor hullámokba süllyedt »közös hajót«. Egy év nem tehet csodát — ezt már tavaly ilyenkor is tudták a szakemberek ; de eredményt kellett, lehetett elérni, any- nyit legalább, amennyi kitűzi a jó utat. Hogyan sikerült, miképpen, arról a szép számú tagság előtt Kovács Ferenc elnök adott számot.

— A tavalyi év nehéz

volt — kezdte az elnök a vezetőség beszámolóját —, a legnehezebb évek egyike. Hatalmas hiányt kellett pótolnunk, s ezt nehezítette a rossz időjárás. Mégis azt mondhatjuk: a feladatokat

arányosain megvalósítottuk, új hiányok nem keletkeztek ; stabilizálódott a termelés, ha látványosságokat nem hozhatott is ez az év.

Hallgatom az elnök szavait, de közben az arcokat figyelem. Feszülten, mozdulatlan testtartásban figyel a több százas embercsoport — magában visszapergetve az eltelt napokat, fejben ellenőrizve az elnök által mondott adatokat, összevetve azzal, amit ők ismernek a maguk területéről.

— Személyi változások

történtek a vezetésben. s ezzel párhuzamosan megkezdődött a termékszerkezet átalakítása is. Ez a munka még nem fejeződött be, igazi eredményeit még nem láthatjuk. örvendetesen

fejlődött azonban a demokratizmus; a közgyűlés a múlt évben 28 napirendben hozott határozatot. Növekedett az alapszabály becsülete, javult a munkafegyelem, bár fegyelemsértések is voltak még, de ezeket minden esetben szabálysértési eljárás követte.

Az elnök a rossz példákat sorolja, s az arcok most még feszültebbek. A vagyonvédelemről szólva keményednek a mondatok; a lopás a legsúlyosabb bűn a közösség ellen, ha idegen követi is el egy-egy tag hanyagsága folytán...

— Először részesítettük a termelőszövetkezet életében a tíz, tizenöt húsz éve itt dolgozókat törzsgárdata- goknak kijáró jutalomban — mondotta áz elnök —, s erre az eredményes termelés adott módot. Százharmincöt embernek 225 ezer forintot oszthattunk ' szét.

Korai áru

300 négyszögölről

— Vannak

szakkon y veink, s mindig ott vagyok azokon a szakelőadásokon, amelyeket az áfész rendez a kistermelők részére — mondta a nagybajomi Domokos Józsefné, aki negyedik éve kertészkedik.

A nagy bajomi áf észtől kapott fóliavázat és egy sátrat, amely 162 négyzetméter területet fed be. Ezenkívül van egy kisebb alapterületű fóliasátra is. Az árut a nagybajami áfész felvásárlójának adja el, a megkötött szerződések alapján.

— Megszerettem ezt a munkát. — folytatta a kistermelő. — Igaz. tavasszal és nyáron hajnali négykor kelek, és a zöldségfélék szedésének idején az egész család ott szorgoskodik a kertben ... A kapott tanácsokat igyekszem betartani, így aztán mindig első osztályú termést takaríthatok be.

Elmondta, hogy a 30tí négyszögöl jól fizet. .Tavaly például február végén ültette ei a salatapalantát es öt

bét múlva már eladhatott a szövetkezetnek 2600 fej salátát. A helyére paprikát ültetett. A tápkockás cecei fehér palántáját az áfész közvetítésével kapta. A 162 négyzetméterről két mázsa paprikát ■ adott el. A saját beszerzésű kisebb fóliasátor alatt korai érésű — tám- rendszeres — uborkát vetett. Ennek a magját is a szövetkezettől kapta. A korai uborka is átlagon felül fizetett: két mázsát szedhetett róla...

A fólia alatti termelésen kívül szabad földön is kertészkedett Domonkos József - né. Száz négyszögölön méretes uborkát termelt; ebiről öt mázsát adott el a szövetkezetnek. A zöldbab tavaly nem a legjobban sikerült: kertjéből csak egy mázsa került a szövetkezet felvásárlójához.

Az 1980-as esztendőre is szerződött a szövetkezettel. A nagybajomi áfész felvásárlójának körülbelül olyan • mennyiségeket szeretne el- j adni, mint a múlt évben. Az dén a salátán, a paprikán, 1 az uborkán és zöldbabon kívül szántóföldi paradicsomot is akar termelniJavult a munka szervezettsége, de még korántsem értük el azt a színvonalat, amelyre szükség van. Amennyit 1979-beu tettünk,

1980-ban nem elég.

Adatokat sorol: Először a növénytermesztésről, majd az állattenyésztésről, a gépesítésről és a nemrég indult' kiegészítő üzemágak munkájáról. A termelőszövetkezet a tervet 99 százalékra teljesítette, noha az időjárás nem kedvezett. Az állattenyésztés kivételével a gazdaságban minden ágazat nyereséget hozott. A hiányzó alapokat pótolva az idén 396 ezer forintot mutat "ki a tabi termelőszövetkezet mériegc eredményként.

Szerény összeg, de a tavalyi mínusz négymillióhoz képest nagyon sok. Es ami szintén foriíos: pénzügyi hiány nélkül zárta az évet a gazdaság. Nincs veszteség, nincs alaphiány — ez 1979 mérlege. S hozzátartozik a képhez a jelentős összegű beruházás.

— A múlt évben építésre ■ ötmilliót, gépvásárlásra

hétmilliót fordítottunk. Az idén a tervek szerint hárommillió 700 ezret költünk építésre, i nyolcmillió 798 ezret gépvásárlásra. Ezek a beruházások terhet jelentenek a végső egyensúly kialakításakor, de nélkülük a biztonságos és gazdaságos termelés elképzelhetetlen. A melléküzemek közül a gumi üzem már működik; attól egész éves kiegyensúlyozott termelést várunk, a gumifutózó őszre készül el, s megkezdheti harminc dolgozóval a próbaüzemet. Az erdészettől két és fél ezer köbméter fát várunk; hét és fél millió forint teljesítését az építőktől. Ösz- szel megkezdjük a fűzesek telepítését, és az év során folyamatosan fejlesztjük a háziipari tevékenységet. Hasonló föllendülést várunk a háztáji gazdaságoktól is; ez utóbbihoz a termelőszövetkezet .igyekszik minél hathatósabb támogatást adni.

A jövő év eleji zárszámadás — alakuljanak a legjobban a dolgok — még nem lesz »kirobbanó siker ünnepe«. Év végére a mostaninak kétszeresét: 674

ezer forint eredményt vár az elnök, a mintegy 96 millió forint összbevétel mellett.

A beszámoló lassan befejeződik. Hosszú az elnöki szó, de a tagság türelmes, Azok az emberek hallgatják a tisztázó szavakat, akik átélték a kavargó viharokat.

Jól indul ez az év: a biztonság érzetének melegével. Ez fogalmazódott meg . a szünet zsivalyában ellesett- •eikapott mondatokban. ' S ennek kell erősödnie, a ta- biak által megtalált úton.

BeuosUs András

Nem üdvözítő!

V

airnak túlságosan gyakran ismétlődő témák köe- éAetümíkben. Érdemes volna rendszeresen v.zsgu-ni a »te tatás« hatását. Azért beszélek ma erről, mert gyakran tapaszitalom, hogy egy-két úgynevezett »sláger téma« ha nem is visszautasításba, de érdektelenségbe fullad. Máskor — és ez a gyakori! — tettek helyett is megelégszünk örökös hangoztatásukkal. Néha viszont önálló és új gondolatokat, új megközelítési módolMt fakasztanak — valamennyiünk örömére. A közvéleményt foglalkoztató témák természetesen mindig aktuálisak. Közvetítésük jogosságához tehát nem férhet kétség, Arány tévesztés persze előfordul. De ez rendszerint a közvetítők és vem a politika hibája. Gyanítom ugyanis, hogy sóikkal többet beszéltünk például az üzem- és munkaszervezésről, mint amennyit tettünk érte — világért sem kisebbítve eredményeinket. A termelékenység, a hatékonyság, a gazdaságosság, a fegyelem szinte már »elévülhetetlen« témáink sorába tartozik, s miután még ezekben sem értünk el átütő sikereiket, föfamlegetésük teljesen jogos. Az úgynevezett »bumerángeffektus« akkor szokott bekövetkezni (nevezetesen az, hogy visszafelé sül el a pusika vagy éppen csütörtököt mond), amikor »túlbeszélünk« valamit.

Nos, hát egyik — teljesen jogos és időszerű — politikai, gazdasági, társadalmi igény az, amiről az utóbbi hónapokban mi magunk és más országok orgánumai is sokat beszélnek, hogy meg kellene végre valósítani a harmincöt év óta hangoztatott szocialista elvet, a munka szerinti elosztás elvét, amelyet manapság úgy szokás »tálalni«, hogy differenciált bérezés.

Magam is sokat beszélgetek, vitatkozók erről mostanában, s az egyik partnereim rám1 csapott: »Maga csakugyan azt hiszi, hogy a differenciált bérezés a munkafegyelem megszilárdításának egyedül üdvözítő módja?« Mondtam, hogy nem hiszem, nem is tartom üdvözítőnek. Azután szinte egyszerre mondtuk ki: »Csakhogy ma ez a „sláger”. Hogy miért csak ma — erről nem vitatkoztunk, hiszen mindegyi-* künk' tudta: sokéves mulasztás pótlására, helyrehozatalára kell Vállalkozni. Ezernyi — évtizedes megrögzöttség oldására kényszerítő — körülmény követeli ezt Egyetértettünk,

Beszélgető partnerem sok — életből ellesett — tapasztalat alapján beszélt. »Komolyan gondolják-e, hogy csak az hajtsa az embert, hogy 4000 helyett 5000-ret kapjon? Hiszen a maszek munkák, a jövedelemszerzés számtalan lehetősége miatt tojik a differenciálásra! Csak a differenciált bérezéssel lehet munkára, rendre szoktatni az embereket?« — kérdezte. És rögtön, hozzátette: »A differenciált bérezés önmagában nem fogja megszilárdítani a fegyelmet.« Tökéletesen igaza van.

r

E

s felszínre hozott egy olyan fogalmat amely a szocializmus építésének »hőskorában« nem egyszerűen sokat emlegetett, hanem kézzel fogható valóság volt s úgy hívták, hogy »öntudat«. Nem mondta ugyan, hogy kiveszett. ez a fogalom közéletünkből, de emlékeztetett rá, hogy valamiféle belső megfontolásból inkább egy évtized óta nem nagyon írtunk róla. Talán azért, mert nincs is? Kétkedése elgondolkoztatott. Csakugyan. Hol tartunk a szocialista öntudattal? Nyilvánvalóan előbbre léptünk. De nem teng-e túl az anyagiasság? Az anyagi ösztönzés néhol helytelen módszere, a »mások« boldogulásának látványa nem hatott-e kedvezőtlenül önmagunk cselekvésére? Továbbgondolásra érdemes mozzanat! Vajon ki hajlandó többet tenni — ellenszolgáltatás nélkül — a közért, amikor a szomszéd, a fölöttes, az ismerős, a barát csak pénzért teszi?' Azt hiszem: izgalmas kérdések, progresszív kétkedések ezek » kongresszus előtt.

Partnerem azt mondta: »Éljük bele magunkat a különböző szerepekbe. Elképzelem magam például egy brigádban, ahol a vezető — munkám alapján 500 forinttal többel tüntet ki, mint másokat. Kiutálnak a többiek, és azt mondják: csak hajtsd magad, én meg szabad szombaton, vasárnap megkeresem a sokszorosát!« És nem dolgozik. Kipiheni magát a munkahelyén, hogy a hétvégeken sokszoros erő'oedo- bássa-1 a sokszorosát keresse annak, amennyire a munkahelyén — kiváló teljesítmény esetén — lehetősége volna. »A differenciált bérezés nem hozza össze, hanem elválasztja egymástól az embereket.« Ingerült lett: »Gondolja meg: milyen a helyzete annak, aki a munkahelyén példás dolgozó és milyen azé, aki amúgy is gané. Éljük bele magunkat a különböző szerepekbe!«

Ez a gondolkodó ember a közösség hatására, a közösségi nyomásra apellált; azt kérte számon: miért nem becsületbeli dolga mindenkinek a munka; miért nem szereti csinálni, ami a dolga, s miért nem érzi a hasznosságát.« És miért, nem készteti erre a közösség? Magyarán: az öntudatra hivatkozott, amiből szerencsére még nincs általában hiány, de igencsak megcsáppant az anyagiasság, a »szomszéd rétjének« csodálata áramában.

Másutt példákat is mondanak. »Együtt dolgozom egy 56 éves pedagógussal. Évek óta csak eljátssza az- órákat, mit sem törődik a gyerekekkel. Alig várja, hogy hazaérjen. Otthon méhkaptárakat gyárt, a másik meg nyúlászkodik. Röhög rajtam, hogy tíz évvel fiatalabban is — munkám eredményeként — 500 forinttal több a fizetésem, mint az övé. Mert összeszámolja: százezer forintja származott a méhészetből, míg az én »érdemem« egy évben — az övével szemben — hatezerrel mérhető. Nos, hát mire jutunk, ha csak a differenciált bérezéssel akarunk eredményt elérni?« Egyetértettünk abban: ha egy pedagógus tiszta szívvel, jól akarja megoldani feladatát az iskolában, akkor másra nem marad — nem maradhat — ereje, energiája.

Elsőként idézett vitatkozó partnerem úgy tartja: -A differenciált bérezés éket is verhet az azonos munkát végző emberek közé« — és nem tette hozzá, hogy azért, mert valamit nagyon elrontottunk. Itt az ideje, hogy helyrehozzuk. Ámbár nehezebb lesz, mintha eredendően megköveteltük volna, hogy mindenki ott és akkor bontakoztassa ki képességét és energiáját, ahová tartozik, ahol a fizetését kapja. »Társadalmunk eszmei állapotában óriási lemaradással kell küszködnünk« — mondta. S miután sehol nincs munkanélküliség, csak »házon belül« van, s ez iszonyú tehertétel a népgazdaságnak: meg kellene gondolni, hogy »szükség van-e annyi mellékállásra és mellékfoglalkozásra, mint amennyiről tapasztalatom van.«

P

artnerem a mai kor felfogása szempontjából — nemi naivitással — közölte: a közösségnek, az öntudatnak, a munka iránti rajongásnak és elkötelezettségnek kellene biztosítani, hogy ki-ki a munkahelyén becsületesen lássa el a feladatát. Ennek nem mond ellent a differenciált bérezés.

Lehetséges, hogy a differenciált bérezés az egyedül üdvözítő a munkafegyelem megszilárdításában? Nem, erről senki nem beszélt. A szocialista murtkaerkölcs, a szervezettség, az anyagellátás folyamatossága, a munkaerőhelyzet kiegyensúlyozottsága együttesen segíthet csak, s az, hogy-végképp bedugulnának a pénzszerzés fegyelmet is lazító lehetőségei. Szó sincs arról, hogy a differenciált bérezés az egyedül üdvözítő! De elkerülhetetlen.

4*»erí Bate