Somogyi Néplap, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-19 / 41. szám

Hatvanéves forgácsok ITfcem a képet Ezek alól ta, eres, csontos kezek alól hatvan éve száll a forgács, s kikerekednek ' a furulyák, gyertyatartók, széklábak és hoittócsapofe_. A teotényes, si&tes aaptós mester, Gisszler Fülöp kapos- vani taeseitergáJjyos oyotavaai- ayoät évéről mesél: — Szálainak on születtem, 1892-ben. Apám, nagyapám, de még a dédapám is szabó volt, én lettem csak faesz- tergályaa Dombóváron saa- baduilltam. ktäencszaztizberL Akkor jöttem először Kapós- varra; aztán három hónap eltehtevel Pestre mentem, ugyancsak taesztergalyos- nak. — Miért méret a főváros­ba? — Gondoltam, ott több less a 'kereset. A Medster- féLe gyár eszterga! y os-részle- gében dolgoztam, falióra- siaekinényeket kellett csdnáini. api 6 korona volt a bérem. fzcrUvettöben sztrájkoltam -..gjőször — már'akkor saak- "'“szervezeti tág voltam. A kép­viselő ház előtt tüntettünk, amikor jobbrol-bal.ról ránk rohantak a lovas csendőrök... Ezután Németországba méret, Bécsien keresztül. Ott rengeteg volt az esztergályos, es nem kapott munkát, hiá­ba tudott jól németül. Ugyanígy járt Berlinben is, Három hónapig éltem napi 2 korona munkanélküli segélyből. A koszttal sehogy sem tudtam megbéküLnl, szinte minden étel krumpli­ból készült, s ráadásul a ci­garetta is olyan volt, akár » szalma. Mert akkor még nagy dohányos voltam. Körülnézlek a munkapa­don: sehol egy morzsányi do­hány. A fadarabok között te­jes-zacskó fehéríik. — Akkor szoktam le a do­hányzásról, amikor húszévá házasság után megszületett a lányunk. Kocsmába sose jár­tam; ha mégis megittam « bort, csak módjával tettem, A tejet meg mindig is sze­rettem, öreganyám már gye­rekkoromban úgy hívott : “Gyere ide. te tejesköcsög V« Megszületett m »áj ma­gyar zene — a közönség díjáért-« rádiósverseny eredménye. A kilencedik alkalommal megrendezett új magyar zenei seregszemlén azok a zenekari, kamaraze­nekari és kóruf művek hangzottak el, amelyeket a rádió a múlt evben muta­tott be. A tavalyi komolyzenei bemutatósorozaton har­minckét zeneszerző ötven­nyolc müve szólalt meg, A kritikusok nyolctagú zsűrije Kurlág György 12 mi'krolu- dium című művének, a tár­=■—• 3HE2-5. fejteit haasaesssöBs (Énfcí- íreste«, hagy bemxstójédc. Egyéves feste*» «öltem, ami­kor wvdultorrvfe Szerbiába. Egy osztrák főtászt csicskása voltam. Miulá*i másodszor œ pofon ütött, megszöktem _ saenencsénrane a front irányá­ba. Ha útban, hazafelé kap­nak él, ott fejeztem volna be az életemet így »kegyelem­ből-« naponta két órát kikö­töttek a tábori csendőrök™ — A háború vége Olaszor­szágban ért. Ott nagyon szép faragott bútorokat láttam a pármai hercegnél, aki őr­nagy volt a monarchia se­regében. Könyvtár és háló­szoba, minden csupa faragás, díszes farounka volt... — Sokat változott-e az esztergályoznivaló a szakmá­ban eltöltött hatvan év alatt? — Rengeteget, Valamikor főként széklábakat, asztallá­bakat csináltunk, és bútor- díszítő elemeket. Ma simák, egyszerűek a bútorok: esz­tergályosnak már nincs mit hozzátenni... Leginkább dísz­tárgyakat kémek tőlem; sö- röstortglit, gyertyaturtót. No meg sodrófát, mozsarat, füg­göny tar lót, bombámért™ Nézem, a képet, és arra gondolok: vajon hány em­ber kényelmét, örömét, mun­káját szolgálták as e kezek alól 60 év alatt kikerült, sze­met gyönyörködtető vagy si­ma, célszerű forrnák? Elszálltak az évek, miret a forgács, de a, kis műhelyből kikerült tárgyak egy mun­kás élet nyomait, értelmét őrzik —- szerte az- ország­ban. sadaioifl szinte minden ré­tegét képviselő közönség- zsűri pedig — amelyben húsz zenekedvelő döntött — Bárdos Lajos Jeremiás pró­féta könyörgése című mü­vének ítélte a dijat, A nyertes zenei müveket, valamint az eredményhirde­tést ma, kedden este 21.30 órakor hallhatják az érdek­lődők a Kossuth adón. A legsikeresebb alkotáso­kat az Éder-vonósriégyes, illetve a Magyar-, Rádió és Televízió énekkara tolmá­csolja. Beteg sem voltam soha. Fekete Gabor Űj magyar zene Kurtái Gyergy és Bárdos Lajos művét díjazták Könyvhónapi könyvek között A sgekmunkáskönyvtár új köíete A mezőgazdasági könyv- hónap író—olvasó-találkozóit a legtöbb helyen könyvkiál- lit ássál, és vásárral is össze­kapcsolják. Az érdeklődőket az idén is igen gazdag kí­nálat várja. Megjelent az ünnepi hó­napra a mezőgazdasagi szak- imunkáskönyvtár új kötete, Kriszten György, Tavasztól tavaszig a szőlőben. Ez a mű a Mezőgazdasági Kiadó, a TOT és az Állami Gazdasá­gok Oi-szágos Központja szakkönyvpályázatán első dijat nyert. Bár elsősorban a nagyüzemi szőlőben dolgozó szakmunkások tevékenységét hivatott elősegíteni, értékes tudnivalókat ■ meríthetnek belőle a kertbarátok is. Nem­csak a termeléssel kapcso­latos műveleteket ismerteti a könyv, hanem a szőlő életműködésének leírásával feltárja az okozati összefüg­géseket is. A szőlőtőke, a szárrendszer részeit, egyéves életműködését mutatja be először a szerző, ' majd álta­lában a legnagyobb gondot okozó témakörrel, a metszés­sel foglalkozik részletesen. Megismerhetik az olvasók a hagyományos és a korszerű támberendezéseket és műve­lési módokat. Külön fejeze­tek foglalkoznak a legelter­jedtebb művelésmód okkal, ezek legújabb változataival és a zöldmunkákkal. Az is­meretszerzést nagymértékben könnyítik Fehér Miklós és Tóth Anna jól áttekinthető rajzai és a legfontosabb tud­nivalókat összegező tábláza­tok. A mezőgazdasági .könyvki­adásnak egyre sokoldalúbb igényt kell kielégíteni. Nem csupán a nagyüzemekben dolgozók számára kell köz­vetítenie a legújabb ismere­teket, fontos, hivatása a háztáji termelők munkájá­nak a segítése. Az Agrár­gazdasági Kutatóintézet szer­zői munkaközössége értékes munkát adott most közre. A mezőgazdasági kistermelés helyzete és jövője címmel. Olyan időszakban nyúltak e témához, mikor hazánkban már kialakultak a nagyüze­mi és kisüzemi termelés arányai, világossá vált, hogy e két termelési folyamat nem mondhat ellent, hanem szükségszerűen kiegészül egymást. A szerzők össze­foglalják az utóbbi évtize­dekben hozott intézkedése­ket, az azok nyomán bekö­vetkezett változásokat. Az általános fejlődésen belül külön foglalkoznak az egyes ágazatokkal, ezek jövedelme* Bőségének alakulásával. A helyzet értékelésén teil vá­zolják a kistermelés további lehetőségeit, javaslatot tesz­nek a tartalékok kihasejriâlâ- sára. Évente másfél mil­liárd -forintra rúg ha- aárnkbam a mezőgazdaság korróziós kára, ez - az ösiz- szeg megfelel az éves gép- beruházás 20—25 százaléká­nak. 'Minden gazdaság jól felfogott érdeke és köteles­sége ennek a kárnak a csök­kentése. A védekezés sikere nem csupán a technológia pontos végrehajtásától függ, ismerni kell a gép felépíté­sét, szerkezeti anyagait. Bal­pataki István A szántóföldi gépek korrózióvédelme című könyvének első része a kor­rózió megjelenési formáival, csoportosításával foglalko­zik. Feltárja azokat a kör­nyezeti hatásokat, melyek gyakran -siettetik a káros folyamatot. A kiváló gya­korlati szakember szerző részletesen ismerteti a kü­lönböző védekezési módsze­reket, felsorakoztatja a be­szerezhető hazai és külföldi védőanyagokat, védőeszközö­ket. A védekezés nem pénz­kérdés ■— fejezi be monda­nivalóját —, hanem nagyon ta kifizetődő naforditaa, Meg* Hgzetspqr, hq mimikái Chopin a lépcsőházban Hála a lépcsőház nagysze­rű akusztikájának már a földszinti bejáratnál hallom Chopin h-moll scherzójának az emeleti folyosó végéről leszűrődő dallamát. Meg­könnyebbülök; egyik »ri­portalanyom« mai' biztosan itthon van. A tágas dolgozó- szobába belépvén már tel­jes a bizonyosság. Mindket­ten itt vannak. Kenedi Ti­bor, a nagyatádi zeneiskola fiatal igazgatója a zongorá­nál, felesége pedig partitú­rát lapozgat Liszt Ferenc képe alatt Így csordogál Kenediék élete immár tizenkét éve, amióta befejezték tanulmá­nyaikat a zeneaikadémia pé­csi tanárképző intézetében. Csupán a helyszín — a ze­neiskola otthona — válto­zott,. .csaknem fél tucat­szor ,., Most először fordul elő, hogy meglehetősen jó körülmények között, az 1. számú Általános Iskola eme­letének »bérlőiként« idézhe­tik, föl az idők múlásával megszépült emlékeiket. — Pályakezdésünk egybe­esik az intézmény megala­kulásával — kezdi Kenedi Tibor, önmaga zongora játék­stílusát meghazudtoló nyu­galommal. — Egy csöppet sem eszményi feltételeik közt láttunk hozzá száz növendék tanításához, sokáig harminc­öt—negyven órát kellett tar­tanunk hetente: a kőtelező óraszám kétszereset. Kon­certezésről, rendszeres »ka­ri tarazásról« nem is álmod­hattunk: az iskolát helyre kellett - »rázni«, tekintélyt kellett teremteni. Ügy ér­zem, sikerült: ma — együtt a csurgói tagozattal — két­száz növendékünk van és nyolc pedagógusunk. Kettő közülük a mi tanítványunk volt. Állást változtatni? A megyeszékhelyre költözni? Erre még nem gondoltunk.. Holott már sokszor lett volna rá esélyük: munkájuk »hatékonysága« igen ma­gas, a lemorzsolódás az is­kolában elhanyagolható," s mindketten mesterei hang­szerüknek: a hegedűnek, il­letve a zongorának. A pa­naszkodna, sirás-rívás, a tá­vozás fontolgatása helyett egy másik utat választottak: megkísérelték elfogadtatni önmagukat egy oly an közeg­ben, amelyben korábban rit­kaságszamba. mentek a hangversenyek, házi -tmiæà- kálások. — Öt esztendeje a zene­barátok körében mutatkoz­tunk be, majd néhány hó­nappal később a művelődési központban, nagyközönség győznek erről a gépek meg­óvásának költségei, a gazdá- . ságossagot elemző tábláza­tok, A szervezőmunka további fejlesztéséire a .Miniszterta­nács 1977-ben hozott határo­zatot, A határozat megálla­pítja, hogy a szervező mun­ka. .számottevően hozzájá­rult a termelés növeléséhez, a gépék, eszközök jobb ki­használásához. A szervezési tevékenység fejlődési üteme azonban nem kielégítő, jól­lehet a különféle tevékeny­ségek és folyamatok rend­szeres ésszerűsítése a gaz­dasági fejlődés nélkülözhe­tetlen eszköze. Ehhez a fon­te«, és napjainkban a koráb­biaknál is jelentősebb mun­kához kíván segítséget nyúj­tani dr. Udvari László Me­zőgazdasági munkaszervezés című, most másodszor, át- dólgozot kiadásban megje­lent könyvével. Művének nagyobbik resize a szántóföl­di növénytermesztési mun­kák szervezési ismeretanya­gát tartalmazza. Minden esetben ismerteti az alap­vető technológiai rendszer lehetőségeit, de a fő figyel­met a nagyüzemek jelen és jövő módszereire fordítja. A szervezési módszerek részle­tes ismertetése, a tájékozta­tó táblázatok jól hasznosít­ható segítséget adnak az üze­mi szakembereknek. % «­előtt játszottunk , tanái-i hangversenyen — folytatja Kenedi Tibor né, a sok be­szédhez nem szokott ember szelídségével. — Szurkol­tunk. hiszen nem úgyneve­zett zeneértö publikum előtt kellett muzsikálnunk. Ám hamarosan megnyugtatott bennünket a hallgatóik »fer- tőzetlensége«, nyiltszivüsé- &e: őszinte vonzalma a -ze­néhez. S a kíváncsiság tar­tósnak bizonyult. Azóta nem .múlik el év Nagyatádon két-három ka­marahangverseny vagy kzó- lókoncert nélkül. A művelő­dési központ tágas színház- terme csaknem mindig meg­telik, a belépőjegyek »elsó- zásához« nincs szükség a legcsekélyebb népművelői furfangra sem. Különösen szerencse, hogy a házastár­sak jórészt más-más irányú zenei érdeklődése a reper­toárt is szélesíti. Mig a fe­leség'elsősorban a barokk és a klasszikus szerzők alkotá­saiban mélyül el szívesen, férje a nagy romantikus pianisták életművével fog­lalkozik intenziven. Évente ismétlődő zongorakoncert­jein mindenekelőtt Liszt és Chopin muzsikájának szer­zett híveket, — Nemcsak ujjaim tormá­ja, de emberi alkatom is hozzájuk vezetett. Bennem is akad néhány romantikus vonás: természetimádat, hajlam a töprengésre. Ám figyelemmel kisérem a zenei etet más területeit is. S e figyelésinek számtalan módja vap vidéken , is. A nagy kedvencek: Horovitz, Rubinstein, Berman, illetve A pótmamaszolgálat a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskolán tavaly óta műkö­dik. A hallgatók segítenek a családok programjának megvalósításában — tájé­koztatott Varga Tamás, a főiskola megbízott KISZ- titkara, A szám azonban meglepően kevés : rendsze­resen mindössze negyvenen- ötvenen veszik igénybe e szolgáltatást. — Telefonon és személye­set! is be lehet, jelenteni az igényt — mondja —, de szeretaéník, ha az igénylők a kért időpont előtt két nappal jelentkeznének. Ez akkor fontos, ha nemcsak néhány órás felügyeletet kérnek. — Tavaly egy alkalom­mal négy gyerekre vigyáz­tam, kora délutántól más­nap reggelig. Mivel hosz- szabb időről volt szó, há­rom nappal előbb megis­merkedtem a gyerekekkel — kapcsolódott a beszélge­tésbe Kiss Teréz Anna harmadéves hallgató. — A legkisebb háromhónapos volt, a legidősebb tízéves. Az anyuka félve hagyta rám a kicsit. Elkértem a »használati utasítást« — ne­vetett Teri —, és nem volt semmi baj. Azóta többször is jártam annál a család­nál. Teri az idén egy harma­dikos kisfiú pótmamája. Kéthetenként két alkalom­mal kérik meg, hogy vi­gyázzon a gyerekre. Egyik este vele tartottam, hogy közelebbről megismerhes­sem együtt töltött estéiket.' Zsolt az ískolakapuban vár bennünket. Innen in­dulnak haza, kettesben, a Zárán yi-lakótelepre. — Már első alkalommal meghitt kapcsolat alakult ki közöttünk — meséli Te­ri. — Fejen álltunk, meg sakkoztunk, pingpongoz­tunk. — Az egyik ütő — csil­lan föl Zsolt szeme — a húsvágódeszka volt. — Tanul-e a gyerekkel? — Zsolt napközis, ezért az iskolában készíti el a leckéjét. Ennek ellenére minden alkalommal meg­. kérdezem, rní újság a suli­ban, megértette-e a házi feladatot. Játékos formában Perlman és Ricci játékának hallgatása, elemzése hangle­mezről, magnófelvételről! Nyári kurzusok Győrben,' Nyírbátorban (»Szeanjon Sznyitkovszkij - professzor hegedükurzusán részt venni, módszereit tanulmányozni felejthetetlen élmény« — mondja Kened iné. ) S fris­sen tartja az üjjakat a kö­zös muzsikálás, a »szonátá- zás« is, melynek hatása a mindennapi munkában. a tanításban szinte fölmérhe­tő Iáén. — Nam értem azokat a fiatal zenepedagógusokat, akik már a vidéki állás el­fogadásának pillanatában a megyeszékhelyen vagy a fő­városban vannak kénzelet- ben, s az első alkalmat meg­ragadják a távozásra —■ surámázta a hosszú beszél­getést Kenedi Tibor. — A gyerekek itt sem tehetségte­lenebbek, mint másutt. In- tézményünknelí nincs Ugyan még végleges helye, de a körülmények igy is jobbak, mint az átlagos budapesti zeneiskolákban. A közön­ségnek itt is van füle, ízlé­se. Legkedvesebb íróink, Fitzgerald, Camus, André Gide, Buzzati és a többiek müveit itt is megszerezhet­jük a könyvtárban, a köny­vesboltban. Semmiféle er­kölcsi és anyagi elismerés­ben sem. szenvedünk hiányt. Sőt — amint a lépcsőn le­felé baktatván tapasztalom, ismét a h-moll scherzo nyo­mán —! a lépcsőház akuszti­kája sem rosszabb, mint egyik-másik hangverseny­termünké. L. A. pedig a tanult anyaggal kapcsolatos kérdésekkel el­lenőrzőm a gyerek felké­szültségét, Eddig nem volt vele gondom; a félévi bizo­nyítvány csupa négyes-ötö­sökből állt. Közben megérkezünk. Zsolté a kisszoba: itt lakik Morgös Macival, a kedven­cével. Agya fölött hatalmas könyvespolc, roslkadáság te­le könyvvel. A kisasztalain magnó. Diszkózenére kártyázunk. — Mindig azt játsszunk, amit szeretnék . — mondja büszkén Zsolt. — Gyakran »zsírozunk«, és legtöbbször én veszték. Még a sakkban is. — Azért sokat fejlődtél vigasztalja Teri. — Mert apuval, anyuval és a barátaimmal is sok­szor játszunk, gyakorolunk.,, A meseolvasás elmaradt ezen a napon. Az iskolai testnevelésöra nem f árasz­totta el a kisfiút, igy ki­húztuk a konyhaasztalt, s pingpongcsatát vívtunk, míg megérkezett az édes­anya. — Októbertől esti gimná­ziumba járok, ezért szüksé­gem van még két évig a pótmamára — mondja Végh Józsefné. — A férjem pin­cér, este is dolgozik. Egy hónapig a szomszéd néni vigyázott Zsoltira, de őt nem akartam hosszabb idő­re terhelni á felügyelettel; kerestem a megoldást, így fedeztem föl az újságban a főiskolások hirdetését. Örü­lök a pótmamaszolgálatnak: nyugodtan tanulhatok, mert tudom, hogy a fiam fel­ügyelet alatt tölti azokat az estéket,- amikor távol va­gyok. Teri a felügyeletért órán­ként harminc forintot kap. Ezt könyvekre, lemezekre költi. Zsolt édesanyja pedig megvalósíthatja álmát: ta­nulhat. A szülök így meg­oldhatják a felügyeletet, a »kis tanítónénik« pedig te­endő hivatásukat is gyako­rolják. I A. A pótmama \ I

Next

/
Thumbnails
Contents