Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-06 / 4. szám
■logycin telik 3 szünidői qzépiskolások a vakációról Négy knaséiMsksoteosail arról «ssélgettem, mivel töltik: a isszuk-» oyutó szünidő napit. SArubaia Szilveszter her- adakos a Tánceácöbark — A* eteő napokban nsa- ,’on jól esett a gondtalan henés, a semmittevés, ée nüknr mär tamytiéássá kezet* faffuktL. már szánté seen- jdést okozott. Én cselgan- oaij járok, a Bartók alternes iskoiaten tartjuk az d zéseket Mentünk volna agyon stávesen a szünetben t — hisz ilyenkor miniden- [i még jobbam ráér — de ajmo* az iskolát a szünetben iám fűtötték, így * terv kút- >a esett. Maradt a könyvtár, Lz olvasás. a tv-nézés, a ae- lehaJdigattiáfii, a bare tokkal va- ,ó összejövetelek. Ez. nem kelés, 3 aki akarja. Cet tudja aláírni megárt, a szünidőben, le assert ügy érzem, sssukseg •ólma szervezett rendezve- jyekre is. Érettségi után Szovjetuniója szeretnék jelentkezni agyetemre, ezért nagyon, sokait ikeH gyakorolnom az :>rosz nyelvet, de ioigilalko- jom « másik választott nyelvvel a franciával is. Gyakran járok be a megyei könyvtárba, s veszem elő az idegen nyelvű újságokat. —_ Részt vennél a szünetben jó sportprogramolebam? — Természetesen igém, ha lennének ilyenek. Ügy érzem, mi az iskolá k ban sok- ital többet tehetnék azért, hogy valamivel mozgalmasabban teljen a vakáció. Bajzik Éva és Rákóczi Judit barátnők mindketten Kapottakról jármaik be a közgazdasági szakközépiskolába. — Sajnos sem a faluban, sem a városban nem sok tehetőség van a szünet »kihasználására«. Űjlakom az egy fcis könyvtáron krvül semmi, Kaposvárom mozi, színház, könyvtár, ahova sokat be is járunk, egyébről nem tudok, — mondja a negyedikes Rákóczi Judit. — Hogy telik megás a szünet? — Azért, köszönjük jól, mert legalább ilyenkor többet tudok segíteni édesanyámnak, hisz ha iskolába járunk, nem nagyon vem rs időm, — kapcsolódik a beszélgetésibe a harmadikos Bajzik Éva. — Meg aztán, ahogy mondani szokták, magad uram, ha szolgád nincs, ml magunk szervezünk kiránduld sókat, közös beszélgetéseket, s talán jobb is így. A legifjabb beszélgető partnerem Babaii Gyula, a gépipari szakközépiskola elsőéves tanulója. — Kaposfői vagyok, de az év nagy részében többet vagyok Kaposváron, mint otthon, így hát nemi csoda, hogy a szünetet a szüleim körében tölteni szeretem. Nálunk sem mondható valami mozgalmasnak a- ■ fiatalok élete. Van ugyan egy ifjúsági klub, oda lejárunk néha pingpongozunk, beszélgetünk, hébe- hóba egy rendezvény is akad, de ez édeskevés. Nagyon szeretek olvasni, régi könyvekben búvárkodni, meg aztán az iskolában is kaptunk házi feladatot, magyarból is, szakrajzból is. Most, hogy megjött a tél, rengeteg a lehetőség, elmegyünk a barátaimmal ródlizni, a közeli dombokra. Egyszóval nem unatkozunk. Nehéz lenne négy véleményből általános következtetésit levonni arról, hogy sokoldalúan, változatosan, vagy unott céltalansággal bölitifc-e a szünidőt középiskolások. Annyi azonban, bizonyos: elsősorban nem a kínált programoktól, 1 hanem kinek-kimek saját igényszintjétől függ, miiként szálad el ez az átlagosnál hosszabb saunet. Rörtési Zsolt Kétszer talált sárkány „Huszonegykét” éves korban az ember még erősen hasonlít — vagy hasonlítani szeretne a népmesék szegény vándorlegényéhez, aki megtalálja és legyőzi a maga hétfejű sárkányát, s ezzel elnyeri a világszép királykisasszonyt és a fele királyságot. A sárkánykeresés különösen fiatal diplomásoknál nagy előszeretettel űzött foglalatosság. Ha az ifjú leánynak vagy fiúnak sikerül ilyen „sárkányméretű” feladatra bukkannia, boldog, ha nem leli, vagy elkendőzik előle, bizony hamar megkeseredik szájában a1 szó... Ludán Imre gyakornok a nagyatád—háromfai termelő- szövetkezet háromfai kerületében. Tavaly végezte általános agrármérnökként a« keszthelyi egyetemet. Szeptember óta dolgozik. Nem nagy idő, de a tapasztalatokra akár három nap Is megtanít. — Az egyetemen a húsmar- ha-tenyésztés volt a vesszőparipám. Azért is jöttem ebbe a gazdaságba, mert a környéken csak itt foglalkoznak ezzel az ágazattal. Nagyatádi vagyok, egyelőre nem akarók mesz- szebb kerülni, ám a sors iróniája, hogy ideerkezesem után úgy döntött a tsz vezetése, megszüntetik a gazdaságtalannak bizonyuló ágazatot. — Tehát a megtalált nagy feladat eltűnt. Mi került a helyébe? — A növényteitnesztést választottam. Igaz, mint gyakornok még csak ismerkedem ezzel az ágazattal, A közeli jövőben itt izgalmas kisérleKortünet vagy kórtünet? John TrravoHát pályafutása csúcsán az újságírók szívesen hasonlították az ötvenes evek nagy ideáljaihoz: James Dean-hoz, vagy Elvis Presley- hez. A hangzatos és elsősorban reklámcélú Összehasonlításnak atomban kevés köze van a valósághoz. A diszkóiéinak, noha Travolta éppolyan munkasgyereket személyesít meg, mint egykor James Dean es a maga módján ő is lazad a hétköznapok ellen, megsincs köze az ötvenes évek „dühös fiataljainak” vagy a hatvanas évek lazadő óeatnikjemek lazado Világa- noz. Elég egy pillantást vetni az ■=lmult két évtized történetére. A hatvanas evek vege leié, a nagy lázadásokkal, a ha- borúellemes tiltakozásokkal, a polgárjogi küzdelmekkel, a forró nyarakkal, a woodstocki fesztivállal tetőzik a beat- moagalom. Akkor időszerű társadalmi vonatkozású események, alulról, a fiataloktól kiinduló kezdeményezések, progresszív szellemi áramlatok izgatták és mozgatták meg az ifjúságot, a közvéleményt. Ki-ki állást foglalhatott valami ellen vagy mellett. A pop-zenében például ezt a korszakot Jimi Hendrix és Janis Joplin, illetve Tom Jones, a filmben pedig az Easy Rider (nálunk Szelíd motorosok) és a Muzsika hangja egyidejű ellentétes pólusú sikere jellemezte. A diszkó jelenségben ez a két véglet John Travolta alakjában összemosódott. Travolta- Manero ugyan lázad, de a világtól csak azt követeli, hogy szombat esténként jól érezhesse, kitáncolhassa magát. A diákmozgalmakat, az illuzórikus társadalmi méretű lázadások korszakát követő depresszió, a politikai, gazdasági változások tettek lehetővé egy végletekig manipulált szórakozási forma, egy nemzetek sokaságára kiterjedő, mindent behálózó kultúrgé- pezet térhódítását és eluralkodását. Amíg a hatvanas évek — törvényszerűen egyre inkábt perifériára szoruló — ideáljai — nat tudjuk — a maguk módján hamis illúziókat kergettek, addig mai hasonmásaik csupán „resta urációs rongyrazók". Nemcsak Travolta és a Bee Gees állítható ide példaként, hanem a Rolling Stones, Paul McCartney, Red Stewart, vagy akár a jazz-aenészek is, akiket szinten elkapott a „gépszij”, s ha magatartásukban nem is, de zenei világukban mindenképpen alkalmazkodtak a diszkójelenséghez. A pop- és tudatipar, a tömegkommunikációs eszközök ugyanis gondosan megszűrik a mezőnyt, s aki nem alkalmazkodik, a perifériára szorul. Még a polgárpukkasztó púnk sem kerülhette el sorsát. Rövid időn belül jól jövedelmező üzleti vállalkozás lett. Ellenkultúráról, lázadásról, spontán társadalmi, illetve zenei mozgalmakról így egyelőre szó sem eshet A diszkó jelenség' egyik szellemi atyja, Robert Stigwood — a zenészek szakmai körökben a „rockzene sírásójának’ nevezik — volt az első üzletember, aki megerezte, felfigyelt ezekre a változásokra. Előbb csak kiaknázta, majd a nagy sikereket látva tudatosan is lovagolta, irányította az eseményeket. Nem kis szerepe van abban, hogy a hetvenes évek második felében ilyen nagy szerepet kapott a fiatalok életében a diszkó, ö. aki egy évtizeddel ezelőtt még olyan „újító” zenekarokat, zenészeket menedzselt, mint a Cream, Eric Clapton vagy Blind Faith — felismerte, hogy az idők végérvényesen megváltoztak. A fiatalokból az érvényesülés vágya kiszorította a lázadás energiáit. A felnövő új nemzedék, amelynek bőségesen van szabad ideje, pénze, energiája már nem a társadalmi harcokban al^ar kitűnni, hanem szórakozni felejteni akar. Stigwood és társai erre alapozva termetették meg az új szórakozási és zenei formát, a Travolta-modellt, azt az életérzést, életfelfogást, amely a »mindig mosolyogni«, »végy lezserre mindent«, és a »gyere táncolj« sloganokból áll össze. így jottag letit; * tódüudido kultűristállól, a diszkók, ahol a fogyasztó már mindent készen kap; vágyóit, ideáljait, a divatot, a követendő életcélt, az ehhez szükséges eszközöket és tánc közben fölösleges energiát is levezetheti. Ezt a manipuláltságot, a sekélyes tartalmat, az ember elidegenedettségét. a környező tárgyi világnak való alárendeltségét jól leplezi a formai megoldások magas színvonala. a technikai csodavilág tökéletessége, a táncritus helyszíneinek pazar kiállítása. A diszkóvilágban már minden készen van. Az embernek csak annyi dolga van, hogy megfizesse és elfogyasz- sza a felszolgált javakat. A hetvenes évek apolitikus, tanácstalan, megosztott ifjúsága engedelmeskedik is a politikai, kereskedelmi, ipari, tömegkommunikációs apparátus felszólításának. Ahogy Cseh Tamás is megénekelte egyik dalában: „Hát én vagyok a hetvenes / évek ifja. aki nem leszek, / úgy se más, csak víg, elégedett / festett.” ttebitk János tek indulnak majd jövedelmező, eredményes növénytermesztés kialakítására. Szeretnék részt venni ezekben, úgy érzem, ez méltó feladat lesz. — Tehát újra megtalálta a maga „sárkányát”. — Az azért túlzás, de abban biztos vagyok, egy gyenge adottságú termelőszövetke-' zet számára kulcskérdés, hogyan sikerül összehangolni a növénytermesztést az állattenyésztéssel. Ezen a téren szeretnék tevékenykedni, mint növénytermesztő. Ez szép feladat, s szívesen szánok rá időt, energiát. És van más is: a közelmúltban mind tóbbasür Dsrfflt elő a-„sitoímális talajművelés” gondolata. Olya« talajoké», mán* amilyenek a kerületünkben vannak, különösen indokolt er, a módszer, és energiamegtakaritás- sal jár, ugyanakkor a felesleges szántással nem kerül a mélybe — használhatatlan ul — az értékes és vékony humuszréteg. — Úgy látom, tervekben,’ kitűzött feladatokban nem szűkölködik. — Hamarosan bevonulok, hogy letöltsem hátralevő katonai szolgálatomat. Ha visz- szaterek, ezekkel a feladatokkal szeretnék foglalkozni. — Tervei pontosak és határozottak. Egy „városi gyereket” vajon mi késztetett arra, hogy mezőgazdasági dolgozó legyen? — Ez hosszú folyamai eredménye. Kezdetben elsősorban a természettudományokhoz vonzódtam. Mégis a keszthelyi egyetemre kértem a felvételemet. Az öt év alatt a somogyi diákklubbal számos gazdaságot látogattunk meg, s a nyári gyakorlatok • során az élmények tovéb szaporodtak. De az igazi az volt, amikor munkába álltam. — Vajon veszített-e illúziókat? — Illúziókat mindnyájan tápláltunk, s azokat bárhol elveszíthettük volna, mivel ezek a védett és meleg „alma mater” falai közt születtek. De nem bánom őket, ma mar nem hiányoznak. Kezdem megtalálni önmagam a reggeltől estig tartó munka során. Számomra most ez a legfontosabb. K. A. Szakmunkástanulók Benigna és a többiek Máig emlékszem arra a sajnálkozó lenézésre, amely- lyel a szakmunkástanulók produkcióját fogadtuk annak idején a középiskolai országos diáknapok rendezvényén. Emlékszem rá, de mára mái' — nekem legalábbis — szégyell- nivaló. Legyintettünk: nem kell tartani tőlük, „mümü- sök” — azaz a Munkaügyi. Minisztérium valamelyik szakmunkásképzőjéből jöttek, tehát nem fogják veszélyeztetni a mi helyezésünket. Tehat Tehat, mondom. A szóban és a legyintésben benne foglaltatik az a szemlélet is, amely a szakmunkás pályát eleve félresiklasnak. afféle minden mindegy alapon kínálkozó kényszerítő megoldásnak tartja, Hát nem az? Köztudott, hogy szakmunkástanulónak az esetek többségében azok jelentkeznek, akiknek tanulmányi eredményei alapján elérhetetlen a gimnázium, a szak- középiskola. Magyarán: a rosszabb tanulók. Az sem titok, hogy a szakmunkásképző azzal, hogy valamikor megkapta az intézet helyett az iskola nevet, még nem érte el egycsapásra ez utóbbi rangját is. Maradt mostohagyerek. A pedagógusok, a tanulók, a tanulók szülei és a kívülállók szemében is. Ehhez még hoz- závehetjük, hogy sok hátrányos helyzetű tanuló akad a szakmunkáspalánták között. Az okok? Mélyen gyökereznek, s csak a társadalom egészének segítségével számolhatók fel. Csakhogy a szemlélet változása lassabban követi a társadalom fejlődéséből következő igényeket, mint kellene. Mint ahogy szeretnénk, íme: Benigna szép kislány volt Mondhatnám: Itűnően szép. tetejében még okos is. Igen elterjedt keresztneve sejteti, milyen környezetben nőtt fel, s utalhat egyúttal arra a riadalomra is, amit nyolcadikos korában hozott döntése okozott odahaza: szakmunkásképzőben szeretné folytatni- tanulmányait. Nem mehetett Gimnáziumba került, majd miután nem vették fel az egyetemre, férjhez ment. Szakmát tanult, esztergályos tett. Most van egy kisfia, szereti a csaladját és a munkáját. Viszont ritkán látja a szüleit . ,, Hogy mi a megoldás? Iskolareform? Igén, az is. De elsősorban formáim a közgondolkodást. Elérni, a szemlélet megváltozását szülőnél, pedagógusnál, gyereknél? Föltétlenül. Ezek a problémák persze nem ma keletkeztek, foglalkozott a szakmunkástanulók helyzetével az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete és a KISZ Központi Bizottsága is. És itt voltak az első országos szakmunkástanuló napok, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy ráirányítsa a figyelmet az ifjúság e sajátos rétegére. Eredményeire, gondjaira és nem utolsósorban arra, amiben mások yagy mások lehetnek, mint a-többiek: a szakma, a munka ismeretében, szerete- tében. A gondok ismertek, a megoldás módozatai körvonalazódtak. Akkor mi a probléma? Az, hogy múlik az idő — s hogy Benigna nevű kislány kevés van... < C*. I. Fegyelmezetlen diákok Az iskola elvégzése után az amerikai fiúk és lányok 13 százaléka nem tud rendesen írni és olvasni, egynegyedük minden képzettség nélkül . fejezi be iskolai tanulmányait. Az amerikai diákok 11 százaléka havonta követ el lopást, az iskoláik 20 szazalékáhan minden hónapban legalább 5 bűn- cselekmény történik. Az osztályokban lezajló erőszakos cselekmények — beleértve a tanárok tettleges bántalmazását is — szinte mindennaposakká váltak. Evek. óta keresik a tanárok e* szülök a baj gyökerét. Véleményük megegyezek abban a tekintetben, hogy az Egyesült Államok iskoláiban háttérbe szorult a fegyelem és a tekintély, s túl kévés ismeretet szereznek a diakok. Csak kevesen teszik fel magukban a kérdést: Vajon csakugyan a fegyelem és a tekintély az egyetlen lehetséges válasz az ifjúsági bűnözésire es erőszakhullámra? SOMOGYI NÉPLAP
