Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

A kulturális egyenlőtlenségről FÉLÚTON Az egészségügyi integráció tapasztalatai E gy pár évvel korábban a Társadalomtudo­mányi Intézetben le­folytatott vizsgálatban a fővárosi és vidéki értelmiség néhány kulturális szokásá­nak összevetése volt a fel­adatunk. Ennek kapcsán az egyének kulturális aktivitá­sát befolyásoló, meghatározó tényezőket érintve rámutat­tunk, hogy a városok — ter­mészetesen elsősorban a fő­varos — lakói mintegy terü­leti művelődési járadékhoz jutnak azaltal, hogy a kul­turális intézményrendszer összehasonlíthatatlanul jobb lehetőségeket nyújt számuk­ra. Tudniillik a városi lako­sok számára mindennapi gyakorlati szituáció annak eldöntése, hogy melyik fil­met, darabot, zenei eseményt nézik meg, illetve látogatják. A falvakban élőknek ez az »érték-választás« többnyire arra korlátozódik, hogy amit eppen »adnak«, szerveznek, rendeznek, azt nézhetik meg. azon. vehetnek részt stb. Azaz: az elfogadás vagy az elutasítás egyben a részt ve­szek vagy a nem. veszek részt eldöntésére redukáló­dik. . Kiélezve: részesülök. vagy nem részesülök vala-. milyen kulturális élmény­ben. Tehát a választás egyet­len * alternatívára korlátozó­dik. Azóta megszületett a köz- művelődési törvény, és a na­pi, valamint a szaksajtóban állandóan napirenden van a törvényben foglalt célkitű­zések megvalósításának »össztársadalmi« ellenőrzé­se, folyamatos leltározása. »Üggyé« vált a közművelő­dés, a művelődési intéz­ményrendszer; a kulturális értékek átadásának, közve­títésének, befogadásának mechanizmusa; a km túrköz­vetítő káderek helyzete, a kulturális hagyományok elemzése stb. Az érdeklődő azonban fel­figyel egy viszonylag újabb szempontú megközelítésre is, hogy tudniillik az oly sok nehézség között artikulálódó közművelődési munka, (ter­vezés, káderképzés, intéz­ményrendszer kiépítése, a régi és új formák harca stb.) megalapozásához föl kell tárni ama feltételbeli di f ferenciák, kü lönbözősé­gek sajátoságait es megha­könyvespolc Próféta Tadeusz Nowak regényéről Falun nőtt fel Jednss, bús bocik, beteges tyúkocskák, szelíd szemű bárányok vol­tak a barátai, termést ron­tó hörcsögök, egerek, poc­kok az ellenségei, erdőszé­len, árokparton eicázott a pirospozsgás leányokkal, késsel a kezében t duhajko­dott hétről hétre a sör-, vodka- és pacalszagú kocs­mában, gyógyíthatta testén a sebeket, apja husángjának nyomait, s közben suttyom­ban gyűjtögette a száratá- serl-vetésért kapott, százaso­kat, ötszázasokat a ládafiá­ban. Egy csöndes, harmatos hajnalon felült a város fe­lé induló autóbuszra, s bú­csút intett örömei, megaláz­tatásai helyszínének. Ezzel a hamisítatlan p*- kareszk vagy fejlődésregény fordulattal kezdődik a vi­lághírű, s hazánkban is jól ismert lengyel író alkotása, amely nemrégiben az Euró­pa Könyvkiadó gondozásá­ban jelent meg, Szenyán Erzsébet olykor nehézkes, de ihletett, zamatos, a tájnyelv számos fordulatát remekül tükröző fordításában. Világot látni indul hősünk, világot hódítani és ezálfal saját sze­mélyiségét is átalakítani,* ám nem a felvilágosultan meg- isnWni vágyó polgáriíjon- cok, s nem is a nagyváros talmi csillogásától elbűvölt, mindenáron a »nagy famí­liákba« becsöppenni szándé­kozó vidéki szépfiúk mód­ján: csupán azért, mert szü­lőföldjén nem találja meg a kiteljesedés lehetőséget, s mert szégyellj véraláfutásos rücskös kezét, bagariacipő- jet, halinacsizmáját. S bár a pikareszk es nevelésre­gény fogasai többször is »visszaköszönnek« Tadeusz Nowak szép művében — rendszerint ironikus kétér­telműséggel —, a téma idő­szerűsége miatt a Próféta jóval több, mint aktualizált korszellem- vagy stílusparó­dia Milliók gondja ma Ke­let-Európábán a falusi élet­módból való kiszakadás, a beilleszkedés a varasban, g különösen nagy gond abban a Lengyelországban, melyet sokáig a fejlett városi kul­túra és a rengeteg patriar­chális hagyományt őrző vi­dék feszültsége jellemzett, s ezáltal az irodalmi élet ket- tészakadása is naturalista vagy -idillikus« népiesekre, illetőleg »urbAausokrae. Nowak regényébe» <1 egységes minőséggé olvad­nak össze a tézisek és a-ntó- tézisek. Olykor Reymont szókimondása, goromba na­turalizmusa kísért, máskor Dabrowska idillje vagy Iwaszkiewicz költői látás­módja, mitoszteremtő ereje, mindez egy háromszáz ol­dalnyi monológgá összegyúr­va, a modern lélektani re­gények receptje szerint. Hő­sünk szemüvegén át, mimt szürrealista álomkavalká- dot, érzékeljük a két vilá­got: az elhagyottat és a megtalálahdót. A pöttöm faházakét, az árvalányhajét, a kocsmai vigasságokét, az árokparti hancúrozásokét, majd a krakkói palotákét, székesegyházakét, külváro­sokét. Kacagunk a vidéki fiatalember szégyenlőssé- gén, mellyel elrejteni igyek­szik hatalmas, eldurvult »para&ztkeaét«. kacagunk, amikor glicerinnel puhítja, selyemkesztyűbe bújtatja e »szégyenbélyeget«, szurko­lunk, hogy ' ne kallódjék eí az ismeretlen, közönyös vi­lágban, csetléseirői-botlá- sairól anekdoták jutnak eszünkbe, egyszóval: úgy sze­retjük és szánjuk Jedrust, mint a királykisassaony meghódítására indult mese­beli parasztfiút. Igaz, * vá­rosban nem királykisasszony jut neki, csupán egy örege­dő kisüzem-tulajdonos asz- szony, igaz, Jedrus végül nem tér vissza szüleihez, mint a bibliai tékozló fiú, a fantasztikus gazdagsággal áradó, szín pompás mesét mégis lenyűgözve olvassuk, sodortatjuk magunkat a nyelvi ötletek végtelen fo­lyamával. csodálkozunk a lé­lekelemzés érzékenységén, precizitásán, s szinte turká­lunk a folklórelemek bősé­gében, a szebbnél szebb ter­mészet-, város- és lakoda­lomleírásokban. Nowak alkotása nem té­zisregény«, nem agitativ Irat a falusi életeszmény mel­lett, s nem is az urbanizá­ciót gyorsítani szándékozó propagandamunka. Cselek­ményét. gondolatait nem egy, kívülről a mű testébe vitt tendencia formálja, ha­nem a vidéki életmód eltű­nése miatt érzett fájdalom, az elkeseredés. Megoldási javaslata — az áttelepülés ne jelentse a regi értékrend feladásai, a falusi erények megőrzésére a városban is törekedni kell — valószínű­leg inkább a művész nosz­talgiájából fakad, mint a realitas felismeréséből, Hely- zetelemzese azonban frap­páns és letehetetlenül szép. Könyve — akár a korábbi regényei, a Ha király le­szel, ha bakó leszel és az Ördögíiak a kortárs kelet- európai irodalom egyik leg­kiemelkedőbb alkotása fc A, tározó erejét, mélyeket a kü­lönböző régiók, települések lakóinak minden körülmé­nyek között el kell viselniük — akaratuktól függetlenül. Szükségesnek látszik ez azért is, mert a különböző fejlett­ségű, ellátottságú régiók, te­lepülések lakói számára egyenlőtlenül elosztó adott­ságok, lehetőségek, feltéte­lek mintegy rendszerként állnak össze, s ilyenként meghatározzák kulturális életkereteiket. Ez tükröződik például olyan köznapi megfogalma­zásokban, mint hogy »lenne itt élet, de még egy mozi (kultúrház, presszó, klub stb.) sincs, mely a fiatalokat itt tartaná ...« »... olvas­nék én, de kicsi a könyvtár, a jó könyveket már mind ki­olvastam ...« A feladat vi­szont éppen az lenne, hogy a helyi közművelődési ter­vekhez, stratégiák kidolgozá­sához valamennyi lényeges­nek látszó (hogy mi a lénye­ges, azon a szakmabeliek, de mások is természetesen vi­tatkozhatnak . ;.) kulturális tevékenységet közvetlenül és közvetetten befolyásoló té­nyezőt regisztrálhassak. Vagyis, hogy az adott terü­let, település lakóinak mű­velődési lehetőségeit felmér­hessék és megtervezhessék. N yilvánvaló az is, hogy a feltételek szubjek­tívnek nevezhető tar­tományáról (igények, hagyo­mányok, szokások, régi és új magatartási forrnák, »a kul­turális fogyasztás« formái, szokásai stb.) sem lehet megfeledkezni. S ha most már egy-egy régióban, tele­pülésen leírható, feltárható az összes feltételek összes­sége, s bizonyos elemző munka révén elrendezhetők, hasonlíthatók, összevethetők más területek, települések adottságaival, akkor feltehe­tően felvázotódik a kulturá­lis egyenlőtlenség térképe egy-egy igazgatási egység te­rületére vonatkozóan. Ami persze egyáltalán nem ön­magáért történik, hanem, hogy az így nyert kulturális egyen 1 ő tlenségi együttható­kat beleillesszük más típusú egyenlötlenségi rendszerek­be (gazdasági, társadalmi stb.), megkeressük az ezek­kel való összefüggéseket, majd az így összeálló hely­zetkép alapján dolgozzuk ki a szükséges stratégiát, rövi- debb és hosszabb távú intéz­kedéseket, kutatási progra­mokat. Pál László Három és fél év telt el az­óta, hogy az egészségügyi miniszter rendelete nyomán a megyei tanács határozatot hozott az egészségügyi in­tézmények integrációjának végrehajtásáról. Az elsődle­ges feladatot a szervezeti ke­retek megteremtése jelentet­te. Siófokon vagy Nagyatá­don ez nem okozott különö­sebb gondot. Kaposváron vi­szont a két egészségügyi in­tézmény között meglehető- - sen nagy a távolság, ami azonban nem volt ok arra, hogy az integrációt »megvé­tózzák«. Hiszen az integrá­ció -nem a két intézmény ki­lométerben kifejezhető köze­lítésére adott feladatot, ha­nem a kórházén belüli és kívüli gyógyító, betegellátó tevékenységek összhangjá­nak a megteremtését szol­gálta. A tapasztalatokról dr. Var­ga Leventével, a megyei egészségügyi osztály vezető­jével beszélgettünk. — A betegellátás egysége­sítése mellett az is a célja volt az intézkedésnek, hogy kiküszöböljük a íölöslegies párhuzamosságokat. Ezen túlmenően az ellenőrzés is áttekinthetőbbé vált. Volt, aki azt hitte; az integráció »olcsóbbá« teszi az egész­ségügyet, ám erről nem le­het szó. Miért? Az egészség­ügyi intézmények zöme el­öregedett, tehat a karban­tartás, a korszerűsítés, a re­konstrukció, új intézmények építése továbbra is nagy ter­heket jelent a népgazdaság­nak. — Mit jelentett a szer­vezeti keretek megterem­tése? — Összevontuk a kórhá­zat, a megyei tüdőgondozó intézetet, a rendelőintézetet, a kijózaihító állomást és az ' anyatejgyűjtő- állomást. Ezek a korábban külön-külön te­vékenykedő egészségügyi in­tézmények alkotják Kapos­váron az egészségügyi in­tegrációt. A tartalmi célok közül megvalósult, hogy hogy egyre többen vesznek részt az egészségügyi dolgo­zóit közül a kórház és a ren­delőintézet közös feladatai­nak megvalósításában. A munkaerő clrkülál á labora­tóriumok, a baleseti sebésze­tek, a röntgenrészlegek kö­zött. A betegnek is haszilos ha fölöslegesein nem ismé­telnek különböző vizsgálato­kat, a 'kórházban elfogadják a rendelőintézetben készült Leletet, hiszen lehet, hogy ugyanaz a személy , készítette a vizsgálatot, mint aki a kórházban aamak elfogadásá­ra hivatott... A kórházi or­vosok közül sokat megtalál­ni a rendelőintézetben is. A szakmai színvonal eme­lését segíti, hogy minden or­vosi szakma élén megyei szukfóarvos áll, aki kórházi tapasztalatait hasznosítani képes a járóbeteg-eiliátás fejlesztésében is. Ennek volt előfutára, hogy például a megyéi kórház baleseti osz­tályán ilyen szellemben dol­goztak már 1976 előtt is. Ugyanakkor az is az igaz­sághoz tartozik, hogy a nagy önállósághoz a megyei szak- főorvosok közül méhanyán még nem rendelkeznek kel­lő tapasztalattal. Az útkere­sés jellemzi tevékenységü­ket. — A gazdálkodás haté­konysága terén milyen ta­pasztalatokról számolha­tunk be? — A megyei kórház mel­lett fölsorakozó intézmények, összesen százmegyvenmillió forintból, gazdálkodnak éven­te. Lényegesen javult a lét­számgazdálkodás. A pilla­natnyi szakemberhiányt azonnal tudjuk pótolni. — A beteg ma is zsú­folt rendelőkben várako­zik. — Az integráció nem érin­tette ezt a gondot Elvileg csökkennie kellene a megyei rendelőintézetben a zsúfolt­ságnak, mivel növeltük a délutáni rendelések számát, idejét. A betegek azonban szívesebben, járnak délelőtt orvoshoz, mint délután. A rendelőintézet bővítését ter­vezzük, az itt működő fog- technikai vállalat az Irányi utca felőli új szárnyban kap majd helyet, a felszabadult helyiségekben újabb rende­lőket nyithatunk. A kórház zsúfoltsága csak a szülésze­tem jellemző. — Milyen az integrációs fegyelem? —* Főleg a diagnosztikai osztályokon alakult ki már az első időszakban a megfe­lelő fegyelem. Ezeken a he­lyeken nem is kellett na­gyon magyarázkodnunk, miért hasznos az integráció. Az, aki évtizedekig a kór­házban dolgozott, nehezen állt át a .járóbeteg-ellátás feladataira, és fordítva is igaz. Van még mit javítani az egészségügyi dolgozók kö­rében az integrációs fegye­lemben. De amit elértünk, az a. beteg, számára bízatom^ keltő. —• Változott-e az egész­ségügyi dolgozók megter­helése? —■ Csökkent. De, mint mondják, ebben szerepe le­het az új nagyatádi kórház felépülésének is. — A tanácsi irányítás­ban mi változott? — Nagyobb intézmények jöttek létre a megyében. Az irányításra mind nehezebb feladatok hárulták. Jelentő­sen megnőtt a jó kapcsolatok szerepe. Az egészségügyi osz­tály kezdeményezésére 1980. január 1-től bővült az in­tegráció a megyeszékhelyen. Ide tartoznak már ettől az évtől fogva az üzemorvosok is. Azt hiszem, ezzel is előbb­re léptünk az integráció to­vábbi elmélyítésében, tartal­mának bővítésében. A me­gyei kórház közelebb került az alapellátáshoz, s az üzem­orvosok továbbképzése ia jobban megoldható. — További főbb felada­tok? — A megyei szakföor­vosi tevékenység kiter­jesztését említhetném a legfontosabb teendőnknek. Az egészségügyi dolgo­zók cirkulációjának to­vábbi szorgalmazásában a munkahelyeken a párt- és szakszervezeti bizottságokra szeretnénk támaszkod,ni, hi­szen sokszor érdekvédelmi kérdéssé próbálják tenni egyes imtézkedéseinket. Je­lentősen javulnia kell a kór­házban a technikai eszközök kihasználtságának, csökeai- tenii szükséges a túlzott gyógyszertagy osztásit. ígér» jelentős feladatunk van a továbbiakban is a létszám- és bérgazdálkodásban. A megyei kórházban felülvizs­gálták, hogy az egy-két órás rendelések mögött van-e tényleges munka. Ahol nem volt, ott megszüntették. • Üj orvosi álláshely képződött e módon. Az integráció fej­lesztésének további szaka­szában arra is törekszünk, hogy az összevont intézmény minél inkább megfeleljen az oktató kórház követelmé­nyeinek. A feladatokból és a ta­pasztalatokból azt szűrtem lé, hogy félúton tartunk még a megyében az egészségügyi integrációban. Hol jobb, hol gyengébb, halványabb a kép. A vidéki városokban jobb, Kaposváron szegényesebb. H, B. Ahol a szobrok születnek A szobrász köbe. már­ványba, bronzba álmodja művét. Ha fémeket választ anyagául, szakemberek: szo­boröntők kezébe keiül az eredeti modell, a művész ál­tal többnyire gipszből for­mázott minta. Magyarországon az egyet­len szoboröntő üzem a Kép­zőművészeti Vállalat kőbá­nyai öntödéje. Itt kapja meg a szobor a végső formáját. Az eredeti gipszmodellt két félre bont na homokkal döngölik körül} (A nagy mé­retű, közterekre szánt plasz­tikákat feldarabolják, és részletekben ötik fémbe.) A homokmintát szárítják, és egy magot — az eredeti modellnél valamivel kisebb­re faragott változatot — ké­szítenek hozzá. Ennek a magnak szögvasakból he­gesztett váz adja meg a kel­lő merevséget. A homokágy­hoz Székesfehérvár környé­kéről hozzák az alkalmas anyagot. Fontos, hogy képlé­keny, tiszta legyen, megfe­lelő agyagtartalommal. Az öntésnél keletkező hót is jól kell bírnia, nehogy ráolvad­A sscdéllre homokot telepítenek jón a torn önt­vényre. A ho­inokréfceget faika- lapáccsal döngö­lik a modell min­den négyzetcen- Uméterére. Ké­sekkel faragják, igazítják — a fö­lösleget sűrített levegővel távoiítr ják el róla. A végső te»» óntivényinfik mi­nél vékonyabb­nak kell lennie, mivel a vastag rétég jobban zsu­gorodik hűtés köziben, en így Ecsettel kezelik az öntőmintát, több veszhet el az eredeti alkotás apró rész­leteiből. Az utolsó művelet a cizel- lálás, A fémöntvényt csi­szolják. savakkal maratják, attól függően, milyen pati­nát, szint, felületet szánt művének a szobrász. Nyolevanan dolgoznak a saoboröntodeben, a legtöb­ben rokonszakmák bol jöttek : vassal, acéllal dolgoztak ko­rábban. Az utánpótlás a kép­zőművészeti szakközépisko­la tanulóiból verbuválódik, akik mar a gyakorlatokon teljes ertekú munkai vegez­Monumentális köztéri szo­borból legföljebb harminc, kisplasztikából körülbelül háromszázötveri készül éven­te. A munkához tartozik még az éreroöntés és a res­taurálás is. Mindez nemcsak változat«®: az alkotóművész által kijelölt forrnia szerint műalkotás születik — mind­nyájunk örömére, *L T,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents