Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

SZEMLELETVALTOZAS párbeszéd már har­madik órája folytató­dott. Mind távolabb kerültünk az egyértelműen meghúzott startvonaltól : mit kívánnak tenni az idén? Némi magyarázatul hadd • fűzzem hozzá: e közepes nagyvállalat az új szabályo­zó rendszer életbelépésének pillanatában elvesztette az eddig élvezett állami támo­gatásokat. Jórészt kiapadtak azok a források, amelyek oly jótékonyan táplálták — évek óta — a különféle ala­pokat, a bérfejlesztéstől a technológia rekonstrukció­jáig. Egyszeriben valósággá vált, hogy csak azt lehet' majd az év, a hónapok vé­gén elosztani, amit a kollek­tíva megtermel. Némi leegy­szerűsítéssel, tehát nem az új szabályozó rendszer ta­szította mélypontra a válla­latot — ahogy az igazgató fogalmaz —, hanem a reális követelmények hatására ki­derült, hogy a vállalkozás — legalábbis mai formájában — alig életképes. Ám az igazgató ezt nem vállaljai. Gondosan megter­vezett mondataival úgy sik­lik el a lényeg mellett, ahogy a kés halad a vaj­ban. Gyanítom, efféle véleke­dést hallani több helyütt is. Talán nem szorul különö­sebb bizonyításra, hogy többről van szó, mint a tá­mogatások: elvesztése miatti átmeneti elkeseredésről. Nem kevesebbet állít a vál­lalati vezető, mint azt: nincs értelme munkájának, ha év­ről évre nem tornászhatja feljebb az állóeszközök érté­két, ha nem tervezhet töb­bet nagyobbat, terebélye- sebbet Meglehet, kézlegyin­téssel eshetnénk túl a dol­gon, ítélhetnénk e szemléle­tet valamiféle fóbiás árta­lomnak. Vagy olyan ref­lexek továbbműködésének amelyet majd csak kigyógyít az idő, s a gyakorlat. Vég­tére is kiderül majd, hogy nem csupán a hivatalos el­bírálásban került a hang­súly a mennyiségről a mi­nőségre — hanem az elis­merésben, a jövedelemben is eleve más elemek dominál­nak majd. De ez a reflex, ez a szem­lélet — meggyőződésem sze­rint — nem írható egysze­rűen az igazgató számlájá­ra, vaskalaposságára; s «el­múlása« sem bízható csu­pán a múló időre. Azért sem, mert kár alábecsülni sok év hordalékával épült alapzatainak szilárdságát: azt hinni, hogy egyik évről a másikra átalakulhat a fej­lődést csak mennyiségi több­lettel azonosítható érték­rend. Amely kizárólagos ab­ban az értelemben, hogy fej­lődésnek csak a növekedést, a bővülést ítéli. És éppen itt szükséges leszögezn i : az ér­tékrend megújítása azt igénvli, hogy é kategória he­lyett ésszerűen mérjük a be­fektetés és a hozam viszo­nyával, a hatékonysággal De ne feledkezzünk meg • arról, ami a háttérben álL »•Tudja, sokféleképpen lehet a dolgot forgatni — mondja az igazgató —, annyi azon­ban biztos: e vállalat volt a sorsunk. Amikor csak né­hány száz fős üzemet mű­ködtettünk, nemigen vették észre, hogy a világon va­gyunk. Legföljebb egy-egy iskolának jutott az eszébe — patronálni kértek minket. De amint szépen megnőt­tünk, becsesebb meghívók érkeztek. Azóta már tanács­tag is van az üzemben, es én is tagja lettem a város több vezető szervezetének. Kiva- karóztunk1 a »kóceráj« mi- voltból úgy lettünk valakik a városban.-« Alábecsülhetetlen tényező ez is, bár nem írható a vál­lalati eredmény sorába. Még­is hozzàép ül egy-egy válla­lat érdekszférájához. No és, nemcsak a vállalatéhoz, ha­nem a vállalatot irányítok érdekszférájához, személyes viszonylataihoz is. Csodál­kozhatunk-e azon, hogy a bővülés sok százalékos perspektívájának eltűnése különös ellenérzést ébreszt az igazgatóban? Megiepőd- hetünk-e azon, hogy igen szkeptikusain ítéli meg vál­lalata helyzetét (na és ter­mészetesen a sajátját...) látván, hogy a bizonyos be­ruházásokra egyelőre nem kerül sor. I smerjük a gazdálko­dásunk előtt álló kö­vetelményeket, s azt is, hogy á helyzet mit pa­rancsol. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a bizonyos helyzet a legszigorúbb kér­déseket éppen azoknál a vál­lalatoknál teszi fel, ahol nullát mutat a nyereség mér­lege. És éppen ezért szüksé­ges, hogy ebben a helyzet­ben ne az elavult értékrend tanácsait kövessük,. hanem az újét. Ezért fontos, egyre fontosabb, hogy az új érték­rend minél gyorsabban nyer­jen tért. S nemcsak a Ma­gyar Közlöny nyomtatott ol­dalaim, a pártdokumentu­mokban, hanem a gyakor­latban, a cselekvésben is. S elsősorban azokéban, akik a mai nem könnyű helyzetben az irányítás felelősségét vi­selik. Mai ko István Hárman az egységből Munka után szolgálatban Tavalyi kiképzési eredményei, példás fegyelmezettsége, szolgálatellátása alapján a marcali Kovács Zs. József munkásőregység harmadszor érdemelte ki az élenjáró címet, elnyerte a legjobbnak járó serleget. Elgondolkozva néz élé Keresztes József, az egy­ség parancsnoka, majd így fogalmazza meg, hogyan ér­ték el a szép sikert : ■ — Nehéz esztendők van­nak mögöttünk. 1975-ben létszámban gyarapodott egy­ségünk, s közben cserélődött az állomány : az idősebbek, a tartalékha vonulók, a lesze­rel ők helyére fiatalabbak lépték. Tanultak, elvégezték a raj- és szakaszparancsno­ki iskolát, s ez idő alatt ösz- szekovácsolódtak, növekedett önállóságuk, felelősségérze-- tűk. A területünkön lévő pártszervek, gazdasági veze­Minőségi szempontok a teljesítménybérezésben Két év tapasztalatai a SÁÉV-nél Január elsején itt®t két éve, hogy a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat­nál bevezették a minőségi tényezők beszámítását a tel­jesítménybérezésnél. A lé­nyeg: a mennyiségi munka- átvételnél fokozottan figye­lembe veszik a terület vagy a szakipari munka minősé­gét is. A munkákat általa. - ban három minőségi osz­tályba sorolják, és az elbírá­lástól függően adnak enge­délyt többletbér kifizetésé­re, vagy rendelik él a bér­csökkentést. A másod-, har­madosztályú munkákra száz százaléknál kisebb bér jár. De minden egyes esetben fontolóra kell venni azt, hogy a beépített anyggok minősége, az előzetes mun­kálatok is meghatározzák a további osztályba sorolást. A legszélsőségesebb esetekben a munkákra százhat, illetve nyolcvanszázalékos bér fi­zethető. Ha a munka minő­síthetetlen, akkor ki kell ja­vítani. A sok építőipari tevékeny­ség egyes, különálló minő­sítési szempontjainak kidol­gozása . nagy feladat volt, es sokrétű előkészítő munkát igényelt. Minősítési szabály­zatokat és méréstechnikai leírásokat kellett összeállí­tani. Ebbén részt vettek a SÁÉV dolgozói és más vál­lalatok, így a Dél-magyar- országi Állami Építőipari Vállalat szakemberei is. Horváth Sándor, a SAÉV munkaügyi osztályvezetője elmondta, hogy két évvel ezelőtt az új bérfomaa be­vezetésekor számos nehéz­seggel találkoztak. Sok volt a pontatlanság a munkák minősítésénél. Az pedig ma is előfordul, hogy a műve­zető nem egészen tárgyila­gosan értékeli a munkákat. Ennek ellenére az emberek érzik, hogy munkájukat lé­nyegében a minőség szerint bíráljak el. A vállalati központban havonta és negyedévenként elienőrét^ é minősítések tartalmát. Ta­valy mintegy félmillió fo­rint prémiumot adtak, és százezer forint bér kifizeté­sét nem engedélyezték e bérforma kapcsán. A válla­latnak a kivitelezésben és az építőipari szakmákban dolgozó munkásai, valamint a panel-előregyártóik és a lakatosok — összesen ezer- háromszázán — ebben a bérformában dolgoznak. Ez a szám a fizikai dolgozók mintegy hatvanöt százalékát jelenti. A Domes Áruháznál dol­gozó, Berzsenyi Dániel ne­vét viselő ács-állványozó szocialista brigád tagjai el- Htondták, hogy most nagy­jából annyit keresnek, mint négy éve Marcaliban, a ga- bonasiló betonozásánál. Ala­csonynak találták az oldal­falzsaluzásra megállapított bért. A zsaluzásnál ugyanis többször föl kell használni a deszkákat, és emiatt több időbe és fáradságba keiül az első osztályú munka ki­vitelezése. A kaposvári Beke-—Füredi lakótelep ' építkezésén dol­gozó Fekete Gabor asztalos szerint nem könnyű a .nor­ma, de. meg. lehet vele. ke­resni a. .pénzt. Az .anyagel­látást azonban, nagyon meg kellene javítani ! " Most is olyan munkát végeznek, amelyik később is ráérne, de à sürgősebbhez éppen nincs faanyag. Az épülő 'lakótelepen mondta Hegedűs János épí­tésvezető, ' hogy a SÁÉV tíz éve nem tudta megoldani a helyszíni illesztési művele­tek nonmazasat. Tavaly no­vember elsejével bevontak az asztalosokat is a minősé­gi mutatók figyelembevételé­vel kialakított -teljesítmény­bérezésbe. Az eredmény: több lett a bér, huszonöt százalékkal emelkedett a termelékenység, a brigádta­gok nem tűrik meg maguk között a fogósokat. A bér- forma jő szűrő is, mert a elmentek, ugyanakkor az asztaloscsa­pat munkája javult A kezdeti tapasztalatok jók, de áz’ építésvezetőknek és a művezetőknek több lett a feladatuk, mert biztosíta­niuk kell a folyamatos mun­ka feltételeit a jó körülmé­nyéket CX L. Rótt Endre tők sokat segítettek, hogy a munkásőrség céljait értő, az áldozatokat vállaló kommu­nisták és par tónk ívüliek kerüljenek a testületbe, . olyanok, akik minden fel­adatot a legjobb tudásúk _ szerint oldottak meg. Tavaly például minden lövészetünk •— egy kivételével — kiváló eredménnyel zárult Éppen '“IPrtéfet tájékoztattam a város, illetve a járás pár talapszer- ■ vezetetnek titkárait mun­kánkról, feladatainkról. ..Megköszöntem segítségüket s azt kértem: a jövőben is támogassák munkánkat. Rótt Endre az egyik leg­jobb rajparancsnok. Eddig égy kiváló parancsnoki és egy kiváló munkásőri kitün­tetést kapott tizenhárom évi szolgálata alatt. Különleges foglalkozása van : a zala­egerszegi Erdökémia Válla­latnál gyantacsapoló. — Ezt áprilistól október közepéig végzem, Járom a cserfekvési erdőket, 4600 fenyőtörzset kell hatszor megcsapolnom. Egy-egy nap 10—15 kilométert gyalogo­lok. Ilyenkor télen — ami­kor a hó nem gátolja — tűlevelet gyűjtünk. — Kikből áll a raj? — Egy kivételével mind fizikai dolgozók. Nagyon, jó fegyelmezett közösség. Min­den lőgyakorlatot kiválóan hajtottunk végre. A szolgá­lat ellátásában sem volt hi­ba, és nem lesz a jövőben sem. Rajommal együtt elha­tároztuk: megőrizzük az el­sőséget. A jó, illetve kiváló ered­mény eléréséhez mindenkor kifogástalanul működő fegy­verre van szükség. Erről gondoskodik Horváth János fegyvermester. Mindent megtesz azért, hogy jól mű­ködő, pontos fegyverek ke­rüljenek társai kezébe. Az egységben a fiatalabbak kö­zé tartozik — ötödik éve munkásőr. Azt követően kér­te felvételét, hogy a hadse­regből kétszeres kiváló, élenjáró katonaként, kiváló rajparancsnokként, őrmes­teri rendfokozattal leszerelt. — Ott szerettem meg a fegyvereket. Fegyvertechni- kusi tanfolyamot végeztem, s kértem, hogy e tapaszta­lataimat a munkásőrségben hasznosíthassam. Tudom, a jó fegyver nélkül nincs ki­váló lőeredmény. Horváth János az Óbudai Gépipari Szövetkezet telepén lakatos. Az 1956-ban hősi halált halt Kálmán István­Horváth János ról elnevezett szocialista brigád vezetője. Óvodákat. , iskolákat pártfogolnak. • Nagy. a sürgés-forgás; a sajtüzemben. Bátyi Imre vil­lanyszerelő a karbantartó szocialista brigáddal, együtt serényen dolgozik.. — A napokban megkezdő­dik az üzem egyik részének rekonstrukciója, át kell ad­nunk a területet az építők­nek, hogy a munkát meg­kezdhessék. Ötödik éve va- ■ gyök itt, ■ a fővárosból jöt­tünk a feleségemmel So­mogyba. Ö Kétheiyen gyógy- szeriárvezető, Engem itt vet­etek föl a saj füzemben párt- tagnag, s javasoltak a mun­kásőrségbe. A raj, a szakasz közössé­ge azon az állásponton volt: Bátyi Imre tevékenységével elősegítette az élenjáró cím elnyerését, ezért tüntessék ki kiváló jelvénnyel az ün­nepségen. b zalai László Bátyi Imre Ot mázsa még „benne volt” Kukoricakörkép IKR-nél Az éves értekelés szám­adatai alapján a jobbak közé tartozik az IKR ku­koricatermesztési _ rendszer 6000-es egysége, a' somogyi és a zalai gazdaságokat tö­mörítő körzet. A múlt év­re tervezett 61,2 mázsás hektáronkénti .átlaggal szemben év végére 62 má­zsára »futott« ■ a körzeti termésátlag. Csaknem húsz­ezer hektárról van szó. Semsey László, a termelési körzet vezetője szerint öt mázsa még benne volt az évben. — Kezdjük az elején. Vetésbemutatókat, előké­szítő tanácskozásokat ren­deztünk még a tavasszal,^.s ennek alapján elmondható:1 a taggazdaságokbán ’'opti­mális időben és minőségben ment vegbe a termést leg­jobban meghatározó munka a földeken. - A növényvédő szerekről aligha mondható el ennyi jó. Köztudomású, hogy az egész országban hiánycikk volt az Eradi- cane, hozzánk- is nagyon kevés érkezett. À húszezer hektáros vetésterületbői mindössze 1500-ra jutott, a többire hagyományost kel­lett szórni, s ténykérft tu­domásul venni, hogy etek hatása nem vetekedhet az előbbiével. A talajelőkészitést, a ve­tést, a növényvédelmet áp­rilis közepétől május elejéig tartó intenzív esőzés követ­te. Ez a földeket olyan mértékben -tömörítetté«, hogy mintegy, 3—4 ezer hek­táron lazítaniuk.,, kellett a taggazdijságpknak,. . — A- «húszezer hektárból ötezren- t-netn lett meg a tervezett > tösáám . az eső, s. az abtxjd- eredő -befülledés miatt. A, májusi határszem­léken már tudtuk ezt. Országos gond volt: a puskaporszáraz földekben nem hatott a gyomirtó szer. s a gyomok tavaly nyáron, rekordmagasságot és 'hfen'é^ «nylséget . értek'/•«* -<a kuéthp-í , növények > .rovására. A nö­vények felülkezelése csekély eredményt hozott. Végül is a. kukoricák átvészelték a ’ szárazságot,- s a július ele­ji esők -megmentették« az állományt országszerte úgy, hogy az érési idő — a ta­valyelőtti hideg nyárral el­lentétben — nem változott Kérdés csak az maradt, mennyit vitt el a gyom, az aszály, a tőszámkiesés . ,. — A tavalyelőtti szárítá­st gongokon okulva tavaly korai fajtákat vetettünk. Kedvezett a hosszú, száraz ősz, így a nedvességtartalom 10 százalékkal lett kisebb, mint az előző évben, nem csekély megtakarítást téve lehetővé a szárítótornyok­nál. A végeredmény már is­mert, mintegy nyolc tized mázsával több termett hek­táronként a somogy—zalai körzetben. — Több szakemberrel be­szélgettünk a múlt évet ér­tékelve, s megegyeztünk ab­ban, hogy a negatív hatá­sokból eredő veszteséget fi­gyelembe véve, mintegy 5 mázsával több teremhetett volna a körzet átlagában. Ez nagy különbség. Ezért nem érzem túlzónak az idei hektáronkénti 63 má­zsas tervet sem. El lehet ér­ni — Az volt a tapasztala­tom az év során, hogy egy- egy gazdaságban il alapos eltérés van tábla és tábla között. Volt, ahol a főagro- nómus csaknem 100 mázsás átlaggal dicsekedhetett, de egy völggyel arrább örült a 30 mázsának. — Az egyik legnagyobb gond országszerte, hogy a földek minősége igen élté­vé? A gazdasagoknak sem érdekük, hogy olyan föld­ben termeljenek kukoricát, amelyik nem viszonozza a befektetett munkát, anyagot Ha a megye jobb minősé­gű földjeinek átlagát nézem, (ae nem a legjobbakél), a nyolcvanmázsás átlag még »«ak nem is feltűnő. Ezzel 1 niai országos elsők tehet- ' Kénk Az emberi hozzáállás — legj tn szakember, veze­tő vagy segédmunkás. — véleményem szerint leg­alább 20 százalékban befo­lyásolja a termés nagysá­gát. A zárszámadó ' részköz­gyűlés még csak a jövő hó­nap elején esedékes, de a termelési rendszer alköz­pontjának vezetője mâç in­kább az ez évi feladatok-, kai foglalkozik. Nagyon so­kat vár a népgazdaság 'az idén a magyar, tnezpgazda- ságtól, s örvendetes, hogy az utóbbi évek egyik leg­jobban sikerült . talajelőké- sziteseiől számolhatták' -be országszerte, így az IKR raggazdaságaiban is. Nincs gund a geppkkel, a kivan!, . optimális minőségű vetőmag hatvan százaléka már a tag- eazdasagok raktáraiban van, s folyamatos . a távaázi munkákban részt vevő gé­pek javítása is. B. A. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents