Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

Milliárdok kockázata

Alapvető a kártevők napra kész ismerete

— Ajs ember saeretoé jól és egyre jobban megoldani a feladatokat Faikaid ez a szakmaszeretetből, meg abból, hogy a mezőgazdaságnak ebben az ágazatában igen nagy értékek forognak kockán. Egy kis lazaság, egy kis figyelmetlenség százezreket vihet el, gondoskodással pedig ugyanennyit lehet megmemtema vagy megtakarítani, Keszthelye!» az álta- lá-noa mérnök) mellett növényvédelmi képzettséget is szereztem, most tatajeró- gazdálkodásd szakmérnöki re járok. A tudás, a szakmai képzés a megfelelő színvonalú munkának csak ' az egyik, döntően fontos, de nem kizárólagos feltétele.

Hogy mi szükséges még? Meggyőződésen# szerint a sor elég bosszú. Szaiksaerű növényvédelem, talajeró- ga/dálikodée eflcépzelihetet- len » főagromómussal való lehető legszorosabb együtt- - munkálkodás nélkül. Például ilyenkor, én elején egyeztetjük az elképzeléseket, megbeszéljük a vetésszerkezetet; én is terveket készítek, gondoskodom a kemikáliák beszerzéséről, kidolgozom — táblánként lebontva — felhasználásuk módját. De es önmagában kévés : nekem mar jó előre tudnom toed, hogy példáiul ősz- szei melyik táblába milyen elővetemény utáin kerül a • búza... Gyomfelvételezést végzek, s szinte egész évben figyelem, milyen kárveszéllyel kell számolni. A figyelmet, a kártevők »napra kész« ismeretét alapvető követelménynek tartom. Ez teremti meg a feltételét, hogy akkor és úgy avatkozhassunk be, ahogy a leghatásosabb. Nem olcsó dolog ez. A mi szövetkezetünkben tavaly kétmillió-százezer fo- ‘ rintort terveztünk növényvédő szerekre. A legalkalmasabb órákban történő fölhasználással sikerült valamit megtakarítani, persze nem minden kultúránál egyformán. A cukorrépáinál például nem volt szükség a tervezett kemikáliákra, a kukoricánál viszont túlléptük. De értelme volt! Jelzi ezt a hektáronkénti több mint 84 mázsás átlag.

A növényvédelmet természetesén nem lehet elválasztani a tápanyaggazdalko- dastol; semmit sem er az. egyik a másik nélkül. Eredményt csak úgy lehet várni, ha egyforma figyelem kíséri mindkét tevékenységet. Ez egész embert kívánó, felelősségteljes feladat. És hadd tegyem hozzá: nagyon szép is.

(Elmondta Kämet József, a somogyszili termelőszövetkezet növényvédő mérnöké.)

Szerteágazó feladatok

Alig több mint negyed- százada, 1954-ben alakultak meg hazánkban a növényvédő állomások. A korszerű növényvédelem óriási értékeket ment meg, tavaly megyénkben ez mintegy másfél milliárd forintot jelentett. A fejlődésről beszélgetett munkatársunk Szili Mátéval, a megyei növény- védelmi és agrokémiai állomás igazgatójával.

— A mai helyzet értékeléséhez óhatatlanul szükség van egy kis vissza pillantásra.

— A növényvédő állomások kifejezetten a védekezés gyakorlati tennivalóinak elvégzésére alakultak — idézte a múltat Szili Máté. — Permetezőmesterekből, traktorosakból, néhány adminisztratív dolgozóból állt akkor a létszám és hatvan géppen oldották meg a megye növényvédelmi feladatait Később a szövetkezeteknek átadtuk a gépek felét. Az első fordulópontot tulajdonképpen a miunkánkban 1958 hozta, amikor biológiai laborok alakultak az állomásokon: itt dolgozott az első növényvédő szakmérnök. Ez volt a szárnyait bontogató előrejelzés, szak- szolgálat első szakmai bázisa. A szaporodó feladatok, a változások sorából csak utalásszerűén említem meg a* 1982. évi. az országban egyedül itt végrehajtott módosítást, amelynek során a teljes »fizikai állomány — *z eszközökkel együtt — a szövetkezetekhez került. Jelentős fordulatot hozott 1967, amikor az állomás szakigazgatását átvette a megyei tanács, ezzel jelentősen nőtt a felügyeleti feladatok részaránya. A következő évben megjelent a második növényvédelmi kódex,

amely részletesen megszabta az egyes szervek növény- védelemmel kapcsolatos feladatait. A mai szervezet 1976-ban az OMMI-val való egyesülés során alakult ki, a növényvédelem kiegészült a teljes talajerőgazdal- kodás, tápanyagvisszapótlás feladatkörével. Tavaly ez tovább bővült: a meliorációs

teendők egy részével is foglalkozunk.

— Negyedszázad alatt a

növényvédelem, tehát szerteágazó, tudományos igényű feladatcsokorrá alakult.

Bár az összefüggések miatt nem könnyű a kiemelés, hogyan összegezné az állomás legfőbb feladatait?

— Alapvető feladatunk,

hogy korszerű növényvédelmi eljárásokkal, racionális talajerögazdálkodással hozzájáruljunk a tervezett termésnövekedés biztosításához, az exportképes növényi termékek részarányának fokozásához. Rendkívül sok részteendőt takar ez: a kártételek megelőzésétől a védekezés megszervezésén át a tápanyag visszapótlás hatékonyságának fokozásáig. A szaktanácsadás, a tájékoztatás, a szakpropaganda, a szakemberképzés széles

rendszerén át hajtjuk végre a feladatainkat. Másik fontos kötelességünk az országos és megyei táparnyagvists- szapótiási technológiák fejlesztésében való közreműködés. Nem kisebb jelentősegű a környezetvédelmi feladatkör vagy az exporttal kapcsolatos karanténtevé- kenységünk, nem utolsósorában pedig a kisüzemi növényvédelem támogatása.

— Az évek során nemcsak a feladatok sokasodtak: tartalmilag is igen jelentős változáson ment át a növényvédelem.

— Néhány önmagáért beszélő adatot hadd mondjak el. Tizenöt évvel ezelőtt felsőfokú végzettségű szakember sem volt e területen, ma százhuszonkilenc irányítja a megyében ezt a munkát Betanított, illetve szakmunkások évente száz—százharminc főt képezünk kl, s több mint 460 nagyüzemi permetezőgép dolgozik az üzemekben. 1970-ben 182

ezer hektár volt a különböző szerekkel kezelt terület, tavaly 550 ezer hektár; 1950- ben összesen 15 engedélyezett szer-hatóanyag volt forgalomban, számuk mostanra 210—220-ra emelkedett. Bár az áremelés is közrejátszott ebben, de akkor is sokat mond, hogy tíz év alatt 52 millióról, 220 millióra nőtt a növényvédő szerekre költött összeg. Ezzel a befektetéssel évről évre milliárdos nagyságrendű termésmennyiséget mentünk meg.

— Egy statisztikai »adat szerint a (növénytermelés termelési költségeinek csaknem fele a növényvédő- szer- és a mülrayyakölt- ség, tehát nagyon is lénye« ges, hogy ez a befektetés miként hasznosul.

— Közvetve a hatékonyság fokozásával függ össze, hogy az agrokémia a figyelem előterébe került. A no- vényvédőszer-költségeket csak növekvő hozamokkal lehet »kivédeni«, ehhez pedig tudományos megalapozottság ú jíövény táplálási

gyakorlat kell. Ennek kialakítása, szervezése korunk egyik legfőbb feladata. Nagy lemaradásokat kell pótolnunk, és igen sokrétű munkát kell végezni. Csak címszavak szerint említem: javítani kell a termőföldei; szervesanyag gazdálkodásán, a szervestrágyázáson, az elismerésre méltó fejlődés ellenére tovább kell fejleszteni a túlzott műtrágyázástól elsavanyodott talajok mesze- zését, a kémiai talajjavítást.

— Ezek a feladatok nem kevésbé jelentősek, mint a végzett munka.

— Előzetes számítások szerint az idén a növényvédő szerekre es műtrágyára fordítandó összeg a megyében eléri az egymilliárd forintot Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez menynyire-növeli az üzemi -szakemberek felelősségét. Lejárt az. idő, mikor a szaktudás hiányát »vegyszerfel hővel« takargatjuk! Aki nem azon dolgozik, hogyan lehet a legkisebb költséggel a legnagyobb hatást elérni, igencsak drága árat fizet... Mi azon vagyunk, hogy ebben a különösen fontos munkában minden tőlünk telhető segítséget megadjunk az üzemeknek.

Miről árulkodik a

A megyében évente fölhasznált több mtnt SÍK) millió forint értékű műtrágya hatékonysága döntően attól függ, mennyire ismerik az üzem szakemberei földjeik tápanyagigényét. Ha csak »úgy nagyjából, előfordulhat, hogy az egyik táblán túladagolják a tápanyagot, míg a másiknál nem veszik észre időben a meggyöngült talajerőt. A pazarlásnak ezt a lehetőségét jórészt megszünteti az a rendelet, amely mintegy másfél év óta kötelezővé teszi a termőföld rendszeres — legalább háromévenkénti — vizsgálatát a mezőgazdasági nagyüzemekben.

A vizsgálatókat több mint egy éve már a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai állomás új talajlaboratóriuma végzi.

— Azelőtt több helyen is csináltak talajelemzéseket, csakhogy más-más módszerrel — tájékoztatott Jáki ' István laborvezető. — Így ha ugyanazt a talajt egy üzem három laborról is megvizsgáltatta, nem egyszer három homlokegyenest különböző eredményt kapott. Az ilyen esetek kétkedést ébresztettek az üzemekben. Az új talajvizsgálati rendszer jelentősége épp abban van, hogy az elemzéseket immár az országban mindenütt azonos módszerekkel, a legkorszerűbb berendezések segítségével végzik. »Hamis eredményt« már csak a — szerencsére egyre ritkább — szakszerűtlen mintavétel okozhat, *

— Milyen eredményeket

hozott az első év?

— A megye tsz-einek kétharmad részét — több mint százezer hektárnyi terület földmintáit — már megvizsgáltuk. Az idei év végére egyetlen tábla sem lesz Somogybán, amelyről ne állna rendelkezésre elemzés. Talán jelzi a feszített tempót, hogy naponta 200 talajmintát vizsgálunk meg 14 Szempont szerint.

— Hogyan hasznosítják az üzemek az adatokat’

'— Nincs róla fölmérés; hogy hány gazdaságban porosodik az adatlap (róasz- talfiókban, tény azonban, hogy az üzemi szakemberek túlnyomó többsége a műtrágyázás! tervek készítésé nél számol ezekkel az ere ! menyekkel. Tapasztalja' hogy nem egyszer mill 1 meg takarítás érhető el a tu datosabb taiajerögazdálko- dáasaL

— Föltételezem : nem

csupán az üzemekben Van mód a vizsgálatok eredményeinek hasznosítására,

— Eredményeinket rendszeresen megküldjük a pécsi számítóközpont , adatbankjának, s így az országos felügyeleti szervek pontos képet kaphatnak az adott üzem vagy tájegység talajr erőállapotáról, annak változásairól. A számítógép arra is választ ad. hogy ket gazdaság szomszédos tábláin nlajdnem azonos műtrágyafelhasználás. mellett miért volt • nagy elteres a hozamokban...

— Az idén újabb szempontokkal bővítjük vizsgálatink körét, s hamarosan negkez.ljük a jövő útját

:lentő levélanalíziseket is. \z utóbbi vizsgálatok arról tanúskodnak majd,x hogy a növény mennyit tud hasznosítani A talaj tapauyagaboi.

„Zsákba töltött kőszikla..."

Egyetlen gazdasági vezetőt sem késztet nevetésre a zsákos műtrágyának ez a tréfás és — sajnos — nagyon találó elnevezése... A TOT összegezett -tapasztalatai szerint: a műtrágyák és növényvédő szerek minősége a termékek jelentős részénél még a viszonylag alacsony követelményeket támasztó hazai szabványoknak sem felel meg. Az üzemek jobb hiján ledarálják az összecsomósodott anyagot, majd pedig megkísérlik kiszórni ... Az efféle »házi őrleményekkel« egyenletes szórásképre persze gondolni sem lehet, így egyik helyen műtrágya-túladagolas van, máshol talajtápanyag-^üáiny.

Ugyancsak a TOT átfogó értékelése szerint a növényvédő szereknek sincs meg mindig az a hatásuk, amit a »cimke« igén Mindez jelentősen drágítja a mezőgazdasági termelést.

Mikor a szabványt megfogalmazták. a gazdaságok kevesebb műtrágyát használtak, és azt is jóval olcsóbban kaptáik. Akkor —

érthetően — as volt a kérdés: jut-« valakinek egyáltalán. Azóta az ipar kapacitása, az anyagok ára. va- Imnint a követelmény is jócskán megnőtt, csupán a minőség nem változott. Márpedig a hatékonyság fokozásának igénye aligha fér össze az »eszi, nem eszi, nem kap mást« gyakorlattal.

Két éve mondta egy hajmeresztő eset kapcsán az egyik üzemi szakember: »Olykor exportbóL visszamaradt kifogástalan anyagot is topunk. Érthető, hogy annál vigyáznak, hiszen a partner másként nem veszi át. Jól tudjuk persze, hogy az export fontos népgazdasági érdek, csakhogy legalább ilyen fontos népgazdasági érdek a mezőgazdaság jó anyagellátása is.«

»Más volna a helyzet, ha öt vegyipari gyár versengene a megrendelésekért.,« — vélte egy másik. Ez igaz lehet, mégis hisszük, hogy van egyszerűbb és ésszerűbb megoldás. Például az érvényben levő szabványok módosítása, a minőség javítása.

fi kevesebb több lehet

Igen nagy előnyt jelent a légi növényvédelem. Megyénkben a/, öt gép elvégzi a növényvédelmi feladatoknak csaknem egyharmadát.

»Biztos. ami biztos«, mondták éveken át a növényvédelem üzemi irányítói, és emelték a vegyszeradagot. Az efféle »fogy, ami fogy, csak hasson« i alapon kicsikart termésbiztonság ma már túl költséges, pazarláshoz veaetj nem is beszélve a környezetvédelem szempon t.jai ról.

Az állandó védettségre való törekvés a termés »túl- biztosításához« vezet. Ez kétes eredményű luxus.

A kevesebb is több lehet, ha ésszerűen használjuk föl — ezt vallják ma a növény- védelem vezető szalcemberei.

Szakcikkek sora fejtegeti az úgynevezett integrált és az Okszerű növényvédelem lehetőségeit. Az elemzésekben mar somogyi jó példák is szerepelinek. A bogiári állami gazdaságban 40 hektáros területei) három éven át folytak a kísérletek. A hetenkénti kártevő-előrejelzések nyomán, szinte naponta és táblánként vizsgálták:

szükség van-e a beavatkozásra. A védekezést mindig akikor végezték, amikor a kártevő a legérzékenyebb volt. A többlet figyelem busásan megtérült: az üzemi átlaghoz viszonyítva 350— 700 forint volt a hektáronkénti költségmegtakarítás.

Egy másik — nem somogyi — gazdaságban az integrált védekezés eredményeként tavaly 48 százalékkal kisebb költséggel érték el ugyanazt a biológiai hatékonyságot. A fölhasznált szerek mennyisége 60—70 százalékkal volt kevesebb, mint aji üzem »nem kíáferle- ti« területein..

Mindez persze csak látszólag ilyen egyszerű. Az integrált és okszerű növényvédelemnek jónéhány szakmai, anyag- és gépellá- tottságbeli, s nem utolsó sorban szemléletbeli feltétele van. Mégis ez az egyetlen, s mai követelmények közt célravezető út.

mmmmstmmmmamm / *

A mezőgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a növényvédelem és agrokémia. Az utóbbi huszonöt év korszakos változást hozott, s a feladatokat tekintve hasonló fejlődés előtt állunk. A növénytermesztés eredményességének, gazdaságosságának egyik kulcsa ez a szerteágazó tevékenység. Különösen nagy figyelmet, fegyelmet, gondosságot és pontosságot követel mindazoktól, akik e területen dolgoznak. Összeállításunkban - a teljesség igénye nélkül — a fejlődést igyekeztünk fölvillantani, szóvá téve napjaink gondjait és azokat a követelményeket, amelyeknek meg kelj fejelni mindenütt, a gazdasági előrehaladás érdekében.

/