Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
/ 13 ezer 600 busz gyártását tervezik az idén az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban. Az évi termelési .feladatai mellett a legfontosabb törekvésük, hogy az igényekkel lépést tartva uj járműtípusokat is kifejlesszenek. Képünkön: buszok a gyártószalagon. I (MTI-fotó — Tóth Gyula felv.) Munkamegosztás a gépkocsiiparban Majdnem egymillióval több Majdnem ötmillió forintot költött jóléti, kulturális és szociális célokra tavaly a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. 5400-an osztoztak az összegen, így átlag 750 forint támogatás jutott. A Barcson üzemelő napköziotthonos óvodájuk száz férőhelye például 710 ezer forintjába kerül évente a gazdaságnak, s mintegy 130 ezer forintot költ a ■ szakmunkástanulókra. Ezeket leszámítva a felnőtt dolgozók közt négymillió forintnyi összeg osztható föl. Tavaly a kedvezményes étkeztetés 2,1 millióval terhelte a közös alapot, segélyezésre majdnem félmilliót irányoztak elő (örvendetes, hogy ennél többre nem is volt szükség). Üdültetésre 400 ezer forintot szánt a gazdaság; a jelentkezők száma alapján ez több is lehetne, de határt szab a balatoni üdülőhelyek száma. Pénzsegélyt tavaly 835-en kértek, s átlag 516 forint jutott egynek-egynek. A nagy- családosok és a gyermeküket egyedül nevelő anyák támogatására 200 ezer forintot költöttek, s az év végén ajándékot osztott a gyerekeknek a télapó is. Az erdészetekben 3031 gyermek vette át az ajándékokat. A szociális támogatás hagyományos formái : az üzemi könyvtáraknak, a barcsi es a csurgói művelődési házaknak nyújtott pénzbeni támogatások mellett kétségkívül az Ismerd meg hazádat! mozgalom a legnépszerűbb. Az egy-két napos — többnyire térítésses — üzemi kirándulásokon a túlnyomórészt fizikai állományba tartozó dolgozók vesznek reszt: bérelt autóbuszokkal bejárják az ország tájait. Evente mintegy 2200—2300 uolgozó indul útnak, azaz a leijei» létszám negyven százaléka. És nem csupán ez, hanem az utazás közben szerzett barátságok is jelzik; e túráknak " fontos szerep jut a munkahelyi légkör javításában is. örvendetes, hogy a tavalyi szép számok az idén lesznek »csúnyábbak« — bizonyítva, hogy a szociálpolitika nem lehet a gazdaságossági számítások alárendeltje. A tavaly egy főre jutó 750 torint helyett az iaen jáü forint támogatassál számolnak; húsz férőhellyel bővítik a barcsi óvodát, s jelentős összeggel növelik az egyes támogatási rovatok keretösszegeit. A végeredmény: pontosan 5842 millió forint — a tavalyinál majdnem egymilióval több — jut az idén á Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság dolgozóinak, hogy a fegyelmezettebb és hatékonyabb munka arányában nagyobb hatásfokú támogatásban és kedvezményben részesüljenek. A KGST-tagországok tevékenységét a 7ü-es években a nemzetközi szakosítás és kooperáció intenzív fejlődése jellemezte. Érvényes ez a gépkocsiiparra is. A jelenlegi tervidőszakban a gépkocsiipari arucsereforga- loon másfélszeresére növekszik; a Szovjetunió 1976—80 között a KGST-tagországoknak személy- és különféle rendeltetésű teherautókat, autóbuszokat, pótkocsikat és nyerges pótkocsikat, trolikat. metrókocsikat, motoros rakodó targoncákat, mötor- kerekparokat, gördülocsa- págyakat, részegységeket, alkatrészeket és más technikát szállít. A szocialista országokból pedig olyan gépkocsiipari termékeket importál, amelyeket saját termelésből egyelőre még nem tud teljesen kielégíteni. A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapján a társadalmi termelés hatékonyságának növelése, az érintett országok igényeinek kielégítése érdekében a Szovjetunió és a többi KGST-ország között ebben a tervidőszakban 12 szakosítási és kooperációs — köztük három sokoldalú — szerződés van érvény ben. A Volgái' Autógyárral is több. KGST-orszag működik együtt, s évente a termelési terv mintegy 50 százalékát kitevő, több mint 80 féle részegységet szállít. A részegységekéit a Szovjetunió kész kocsikat ad cserébe. Magyarország például részben ezekkel elégíti ki gép- . kocsi igényeit. Az NDK-val öttonnás dömperek és ön ürítő pótkocsik gyártásában alakult ki együttműködés. A mityis- csinszki gépgyár évente ötvenezer hidraulikus erőátviteli részegységet kap az NDtK-ból, de részt vesz az ország a Moszkvics-kooperá- cióban is, a moszkvai gyár termékeihez reflektorokat szállít, ezeket a Szovjetunióban nem is gyártják. A nehéz teherautók gyár- tásszakosítasa keretében az ötéves tervben a Szovjetunió 21 ezer kámai teherautót, 755 darab 27 tonnás vagy nagyobb belorusz dömpert szállít Csehszlovákiának, onnan pedig 11 600 Tátra teherkocsit kap. A Szovjetunió gépkocsiipari minisztériuma a következő ötéves tervre is kidolgozta bővítési elképzeléseit, az új együttműködési lehetőségeket. Folytatják például az áttérést a dízelmotorokra a dömpereknél, a teher- és személyautóknál, ■mert ez olcsóbb üzemanyag és kevésbé szennyezi a levegőt Készülnek a tavaszra Már » tavaszra készülnek a Szolnok megyei Velőmagter- meltetó Vállalat 1.. sz üzemében: a napraforgó-, a lucerna- és a retek magját tisztítják, csomagoljak Ezekből évente mintegy ötszáz vagonnyit szállítanak exportra. (MTI-fotó — Cser István felv. — KSJ Csalóka számok A számok — melyek tudvalevőleg beszédesek — nem hazudnak — tartja a szólás. Ez okból mondják egy gazdaság termelési adatait mutatóknak. A »mutatók« — ugyebár — fehéren-feketén megmutatják, hogy milyen tsz-szel (eredményes, fejlődő, netán virágzó, vagy veszteséges, ezer gonddal küzdő) van dolgunk ... A gazdaságokat járva nem egy tapasztalatot szereztem «rra vonatkozóan, hogy a szamok szigorú tényszerűségük ellenere sem mindig hú tükrei a valóságnak. Az egyik dél-somogyi tsz nyeresége például 1977-ben 7 millió forint volt, rá egy évre 14 millió. Szembeszökő a »fejlődés«. Annak idején sokan és sok helyen felhozták példájukat. Bár ők maguk mindent megtettek, hogy elejét vegyék a méltatlan dicséreteknek, mindenki inkább a számoknak hitt. .. Mi Volt a »nagy ugrás« nyitja? Az 1977. évi jó kukoricatermés a gazdaság ev végi leltáréban önköltségi áron szerepelt, néhány hónappal később azonban kedvező exportlehetőség kínálkozott, így a 200 forint körüli kukorica mázsánkénti értéke egycsapásra 110 forinttal nőtt. Az 1978. évi összegezésben az utóbbi ösz- szeg szerepelt . .. Egy másik szövetkezet egymillió forint körüli »mmuü- szal« zarta az evet, így továbbra is »rossz példa« maradt. A szövetkezetek számviteli szakemberei megerősíthetnek benne, hogy nincs köny- nyebb feladat, mint egy egymilliós alaphiányt — papíron — egymilliós nyereséggé változtatni. (Elég például elhalasztani nénany mar semmire sem használható eszköz selejtezését, vagy hízóként értékesíteni néhány tenyésztésre szánt állatot.) A szóban forgó gazdaságban nem akartak efféle »önbecsapós« módszerekhez folyamodni. Az ottani vezetők a gazdaság holnapi eredmenyességét fontosabbnak ítélték, saját mai »presztízsüknél«. * Egyenességük becsülendő és elismerést érdemel. Ehelyett a legjobb esetben is a megye tsz-közvéleményé- nek sajnálkozását kapják. »Hát az idén sem sikerült túljutniuk 3 nullán ...« Talán további példák sorolása nélkül is világos: a szamok néha csalókák. Sok mindenről árulkodnak persze a mutatók, csupán ezek alapján ítélni és megítélni mégsem szabad embereket. A megyei, felügyeleti szervek szakemberei a megmondhatói : egy Skis beszélgetés es véleménycsere olykor többet árul el egy szövetkezet munkájáról tucatnyi -jól forgatható- «zárrtnál. B. FA KÖGÁZ terveiből Vezetéképítés, fogadóállomás 44320 méternyi vezeték- építést tervezett, összesen 92,5 millió forint értékben, az ötödik ötéves terv időszakában a Kögáz. Ennek túlnyomó többségét már megvalósította, az idei évre mindössze 1420 méter vezeték építésé maradt. E mennyiségnek mintegy a felét Sioíokon, a készülő oktatási központ ellátásához fektetik le. Ezenkívül Bala- tonőszödön és Jlalatonföíd- váron terveznek bővítéseket. Kőröshegyen gázfogadóállomást alakítanak ki, a megyeszékhelyen pedig az ellátás biztonságának növeléséhez szakaszoló tolózárakat építenek. Az utóbbiakkal a városi gazszünetek, korlátozását teszik lehetove. / Megfontoltan P arázs hangulat volt. Ha másoktól hallom * hirt, aligha hiszem, hogy manapság ennyire elszabadui- hatnak az indulatok. Csakhogy ott voltam a falugyűlésen. De ez már jó egy hónapja történt, s hogy mindmáig hallgattam róla, annak oka volt. Meg akartam tudni, hogy az eseményből mi lesz a vég következte tes. Nem csalódtam. Sejtettem bár — hiszen politikai közéletünk minden mozzanatát, a következtetéseket és a döntéseket is általában megfontoltság jellemzi —, hogy csupán valamiféle helyi kapkodás idézhette elő a felbolydult hangulatot. Némiképp a helyszínem, de később is meggyőződhettem róla: a falu népének fölháborodása jogos volt. Vagy százötvenen ültek téli kabátosán, a somogyszili művelődési házban. Falugyűlésre hívták őket, s ezúttal alighanem hívás nélkül is jöttek* volna. Megjelentek a nagyközség — Igád — párt- és tanácsi vezetői, a gazdasági egységek képviselői, sőt a járási hivatal elnöke is. A körzet — kilenc település — elismerésre méltó fejlődéséről, külön Somogyszilról is beszélt a tanácselnök. Némán, tisztelettel hallgatták. Nem volt közbeszólás, még csak kérdés sem. Fegyelmezett volt a falu. Pedig hamarosan nyilvánvalóvá vált: csalódottak az emberek. Mert semmi sem maradt ki a tájékoztatóból, csak az a két téma, ami foglalkoztatja és felboiydította őket. A hallgatás sértő volt. Dehogy tételezték fel, hogy a nagyközség vezetői mit sem tudnak gondjaikról. Csak elhallgatták. Pedig ha valamiről nem beszélünk nyíltan, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy nincs is... A következmény nyilvánvaló volt Jóformán egyetlen hozzászólás sem kapcsolódott a tájékoztatóhoz. De tizenöten emelkedtek föl a székről, és tizenöten háborogtak, mondták a magukét szenvedéllyel a két elhallgatott téma kapcsán. Az eseményt — úgy gondolom — a politikai tapasztalatok miatt is érdemes fplelevenitenit Korábban — egy szülői értekezleten — elhamarkodottan bejelentették: kevés a gyerek a faluban, ezért a törvényes .rendelkezések szellemében körzetesítlk az iskolát. Az előkészítésinek még nyoma sem volt. Megoldást nem találtok- Pedig a terv helytálló, a jövő útja nem vitatható. Somogyszil összerezzent. Nem viselték el túl simán a gazdasági »körzetesítést«, azután a tanácsok összevonásá t sem, hát akkor »most a gyerekeinket is el akarják rabolni tőlünk?-! Háromgyerekes anya és hetvenen felüli parasztember, gyesen lévő kismama és nősülés előtt álló fiatalember nyújtotta magasba a kezét. Többen előre leirt mondanivalójukat olvastak föl, mások szabadon és szenvedéllyel adták elő ellenérveiket. A falu felkészült a falugyűlésre. A vezetők nem annyira.. .• »Most mondjak, hogy kevés a gyerek? Miért nem akkor szóltak, amikor még tudtunk volna mit tenni« — hajtogatta egy hetven év körüli bácsika És olyan hangulat volt, hogy senkinek sem húzódott mosolyra a szája. »Hosszabb körülmények közé kerülnek a gyerekeink, .zsúfolt és szétszórt az igazi iskola-. »Mtért építettünk társadalmi munkában napközit? Nem a sóját gyerekeinknek?« »Hátha két-három, év múlva lesz annyi gyerek, amennyi kell?« — mondta egy mellét kiduzzasztó fiatalember. »Veszélyben van a fa in népének jövője, innen már mindenki elmegy. Pedig szeretjük a falunkat, sokat is teszünk erte. Legauibb a gyerekeinket ne neveljék arra, hogy hagyjak el a jutat«. »Mi megteremtünk itthon mindent a gyerekeinknek. Nem veszik észre, hogy megrendülnek az emberek az örökös visszafejlődés láttán«? T udni kell: Somogyszil lakói csakugyan önzetlenül és sokat tettek, tesznek is falujukért. Ha valahol, akkor itt igazán, el a lokálpatriotizmus, a közussegi szellem. — néha meg elfogultságra, túlzásokra is ragadtatva az embereket lírás településekkel szentben. De ezzel a hasznos, nem mindenütt tapasztalható indítékkal élni kell, és * nem visszaélni! Felhasználni okosan, előrelátóan. Ezt él-tette meg a járási hivatal elnöke. Emberséges szavára felfigyeltek az emberek. Azt mondta: »Ritkán ta- - láikozni a tanúját ilyen szenvedélyesen féltő, sorsát, jövőjét alakító lakossággal.« Számokkal, tényekkel érvelt: a körzetesítés a jövő útja, a gyermekeik erdeke. »De a szülők, a falu nélkül a jelenlegi Körülmények között még nem szabad dönteni...« Már-már megnyugodtak volna a kedélyek. De szólt a tanácselnök: »Mi mar megállapodtunk a föagro- nómussal, hogy felváltva, kocsival visszük a gyerekeinket iyalba«. .fis fölpattant egy asszony: »Magúnak könnyű! fin mivel vigyem?« Es elölről kezdődött műiden. A politikai érzék hiányának nagy ára van... S a másik téma. Nincs elég munkaalkalom Somogyszii- ban. Voit ugyan próbálkozás, de a gyermekes anyák nem tudlak vállami egyhónapos ianfolyamot idegenben. A tsz fejlődött, a gépesítés, az agrokémia bevezetése — mint másutt — munkáskezeket szabadított föl. Nem tudják foglalkoztatni az asszonyokat. A gyesen, levő kismama: » Kaposvárra jártam dolgozni, de most gyermekem van. Elköltözzek? Itt maradnék, ide köt minden. De hol dolgozzam, tessék mondani?«. »A vezetők mindig attól féltek, nem lesz elég a kapás. Most aztán itt a gép. Munka meg nincs. Pedig itt akarunk élni a mi falunkban«. »Kellene a munkahely, áldozatot is vallatunk érte. Építettünk már gyógyszer- tárt, napközi otthont, orvo&lakást; még kölcsönt is adtunk az ÁBC-áruhazhoz. itt akarunk élni és dolgozni«. »So- mogyszilban csak járdaépítés van, meg leépítés« — mondta egy öregember. S hogy tájszólással közölt véleményt is említsek: »Üzem, az okvetlen köll. Enékű semmi se mögy«. S a tanácselnök válasza: »A tanács nem tehet semmit, Somogyszil — de még Igái sem — iparfejlesztésre kijelölt település.« Teljes félreértés. Csak munkaalkalomról van szó. S a tsz teremthet melléküzemágat a faluban, A politikai érzék hiányának nagy ám van... . Szerencsére nem ez és a hozzá hasonló vélemények döntik el a jövőt. Az emberek azzal jöttek el a falugyűlésről, hogy küldöttségét meneszlenek a felsőbb szervekhez. Harculc igazságos harc: harcuk rokonszenves. Az iskola körzetesítése aligha kerülhető el, s ezt — ha okos szóval, meggyőző erővel mondják el nekik — bizonyára megértik. A jövőről, saját, tehetséges gyermekeik jövőjéről van szó. Méltánytalanság lenne épp a Somogysztliakkal szemben, ha utódaik kevesebbet kapnának a tudás áldásaiból, mint mások. De az apróságok semmiképp sem kerülhetnek rosszabb körülmények közé. A körzetesítésre tehát csak akkor kerülhet sor, ha Igáiban megfelelő körülményeket teremtenek és a bejáras feltételeit is biztosítani tudjak. Elképzelhető az is, hogy az első három osztály egy ideig még marad a faluban... Nem véletlen, hogy a megyei pártbizottság az állapotok láttán fölkérte a megyei tanácsot: körültekintően mérje föl a helyzetet, es dolgozza ki a megoldás módját. Hamarosan minden bizonnyal megnyugtató választ kap a falu lakossaç/a, mint ahogy a tsz-nek is rövid időn belül gondoskodnia kell az asszonyok foglalkoztatásáról. Nem utasításra, hanem a saját’ érdekében. A végkifejlet tehát megnyugtató. A tanulság: politikai érzék és megfontoltság nélkül, előkészítés és ervek nélkül minden vezető nehéz helyzetbe kerül. s ami ennél is fontosabb: a fejlődés is gátakba ütközhet. Tél van, csúszósak az utak. Ilyenkor jó, ha az eddiginél is körültekintőbben, megfontoltabban lépegetünk előre. Jatori fi&U
