Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
A versmondő üzemgazdász A Wft mu irodalmi színpad tagja, de azt is hallottam óla, hogy a közgyűléseken, ezetősegí üléseiken néha űriben beszél vagy legalábbis csengő-bongó szójátékokkal teszi élvezetessé mondaná valóját. — A szó fegyver, élni kell vele — mondja. Szakmai, baráti megbeszélésről szaíkitottam el; é két dolog — szakma, barátság — nagyon közeli fogalom Széphalmi Pál üzemgazdász életiében. A nagyberki Kapos völgye Termelőszövetkezet a munkahelye, tót beszélgetünk, — Somogyi? — Csak azzá lettem. Pest mellől származom; egy jól sakkozó barátom hívta föl a figyelmemet Berkire, hogy itt szolgálati lakást is biztosítanak. Feleségem, kisfiam volt akkor már. 1970-ben költöztünk ide. A fiú mellé ki'.lányunk is született. Nem volt nehéz megszeretni a Kapós-táji szép vidéket. Természetjáró, vadászó ember. De nemcsak kedveli a lakóhely környékét. Amikor Erdőkertesről eljött, tízévi társadalmi munkájáért — melyet a településen végzett — kitüntetést kapott — Szereti a verseket, a természetet; a környék állatvilágát is jobban ismeri, mint más ember. Mi jellemzi még? — Talán a sport szeretet«. A kézilabda-csapatban edzőként és játékosként tevékenykedem. Nem könnyű ez, hiszem folytan szállítási goödjaink vasmák Aztán ki ne felejtsem; a KISZ-ben végzett munkát is fontosnak tartom. _ Irigylésre sméttóam teljes ember. Olyan évfolyamon tanult a gödöllői egyetemen, amely — úgy mondja — »erőteljes töltéssel-« indult a világba. — Nem voltunk »szakbarbárok«. A kultúra, a népművelés legalább annyira érdekelt bennünket, mint a szakma. Sorolhatnám a neveket, hogy mennyi ismert ember került ki ebből az évfolyamból. Alkotó módon élni; ez életcél. Az erőteljes versenyszellemet is fontosnak érzem. S ez is annak az évfolyamnak a hatása bennem. »Forradalmi időszak-“ volt1 az az egyetem életében: magúink is részt vettünk az építésében, akkor alakult ki véglegesen. — Általános szakot végzett. Mi az üzemgazdász feladata? — A vezetőségi döntések előkészítése, . megalapozó számítások elvégzése. Előre ki kell dolgoznom a mutatókat: a jövő szempontjából mely utak mutatkoznak . a legjárhatóbbaknak.Fiatal ember, így könnyű is, nehéz is a majdnem vele egykorijaikkal foglalkozni a KISZ-szervezettoen, Erről kérdezem. Így válaszol: ... — Az 5 nyelvükön és mégis másként kell megértetnem magam. Gondolom, hogy leginkább a személyes példának van .meggyőző ereje. Így közeledtem hozzájuk, s nem Volt nehea, hissen te- magamat adhattam, amilyen vagyok. Igénylik is ezt. Politikai oktatásom a »nag? politikától-« eljutunk a közvetlenül bennünket is érintő kérdésekig. Én úgy erzem, tengernyi barátom van. És egy a fontos: mindenkiben él a bevallott vagy nem is tudatos vágy, hogy tanulhasson a tamultabbtóL Etre kell megteremteni a lehetőséget! A húskombinátba járó Kovács Tibit itt, nálunk legalább tíz-tizenöt fiatal elismeri, követi, s ezáltal olyan ismereteket is szerez, amelyekhez egyébként nem jutna. Van tehát személyes vonzerő, de beszélhetünk másfajta vonzásról is. A munkahelyéről! Mióta itt vágyók, tapasztalom, hogy bizonyos visszaáramlás indult meg a termelőszövetkezetbe. Emögött ott van az »otthon, lenni« vonzása, de a tsz-munkahely humanizáló- dása -is. Felesége, Kati asszony szintén felelősségteljes mun- gát végez a .megyei növény-, védelmi és agrokémiai állomáson.. . — Hogy ez ember ... jól erezze magát,, ahol él, az na-, gyom lényeges dolog. Mi. a bika annak, hogy valaki jól érezze magát a lakóhelyén?. Nem hinném, .hogy., úját mondok: ha az. . emberek megérzik benned .azt, hogy, minden . helyzetben az igazságot igyekszel. . érvényre juttatni, sok barátod lesz.., Lesko László Diákszemmel ^ M á rvá n y e m berek »Egy-két idősebb rokonom 'tfUWMiíélése szerint' ' az az időszak csupa optimizmus, &jókfedv, derű volt. Az Angi Vera, A ménesgazda és A tanú című filmekben azonban csaknem állandóan sötét van. Éjszaka felhők, szemerkélő eső. Nem értem, hogyan lehetséges ugyanazt két Üyets különböző módón látni« »Tisztelem Bírk-rrtof. » «-márványembert«. Aki egy műszakban képes harmincezer téglát lerakni, mindenképpen tiszteletre érdemes. Azt akarta, hogy mindenkinek legyen lakása, néhány hét alatt. De sajnálom is, mert becsapták. Egyesek akaratlanul, naivitásból, mások rossz szándékkal éltek vissza az ő egyszerűségével, tájékozatlanságával«. «•Butaság lett volna elvárni a volt horthysta méneskari tisztektől, hogy lelkesedjenek a népi demokráciáért. A lovak iránt megnyilvánuló rajongásukkal, hozzáértésükkel, munkabírásukkal mégis hasznos tagjai lehettek volna a mi társadalmunknak.-* »Birkutot, a kőművest és Busó Jánost, a fiatal »mé- tesgazdát« be lehetett csapni, az öreg gátőrt A tanúban nem. Ezért nem valószínű, hogy az az egész nemzedék »bedőlt volna« a szövegnek.« »Édesanyám egyetlen munkahelyi sikerére sem olyan büszke, mint az - ötvenes években kapott Rákosi Mátyás-érdemrendre. Ma is gyakran előveszi, nézegeti, csak éppen meg nem simogatja.« »Nagyapámat az ötvenes ’ évek kezdetén internálták, azóta sem derült ki, miért. Hiába magyarázom neki — szüleimmel együtt —, hogy a világ megváltozott, ő hajtogatja a magáét. A család idegbajt Jxap tőle.« A palackból kiszabadult szellem körtáncot jár, cigánykereket hány; az innen- onnan fölcsipegetett információk, a szépirodalomból és a filmvászonról elsajátított ismeretek, olykor suta, máskor lenyűgözően frappáns vélemények órákig bugyognak« elő a negyedikes gimnazistákból. Nagy gesztusokkal* egymás szavába vágva keresik a választ a kérdésre: mi is’történt az ötvenes években? Tudásuk azonban nem terjed tovább a felszínnél: a nyugat-római császárság és a frank birodalom hanyatlásának okairól bizonyára bővebb magyarázatot adhatnának. Sztálin, Rákosi, Klemen?, Gottwald szerepét - még töb- bé-kevesbé árnyaltan értékelik. Kirov, Buharm, Ri- kon, Tuhacsevszkij, R ajk László, Szalai András nevét azonban a legtöbben nem- is hallották. Az asztalra borulva kacagnak a gyapot- és gumipitypang-termesztés kudarcán, fölidézik Bac?ó Péter vámőr antihősének botladozásait a magyar narancs kísérletezésére hivatott intézet élén, de sejtelmük sincs a voiuntarizmus fogalmáról és okairól. Nem foghatják föl. hogyan válhatott egy időre nyomasztó dogmává az az ideológia, amelynek leglényegesebb célja épp a személyiség felszabadítása. És mert kíváncsiak, szenvedélyesek, saját tájékozatlanságukat is tudatosították önmagukban. A felelősség nagyobbik felét — úgy érezzük, nem alaptalanul — a felnőttekre hárítják csekély tájékozottságukért. A nagyapa félénken be- gubózik, ha unokája az őt ért sérelmekről faggatja. A nyiladozó értelmű tizenévesnek be kell érnie azzal a semmitmondó válasszal, hogy »kislányom, a nyulat akkoriban néha bokrostul ütötték.« Az apa öntudatosan átvonul a másik szobába, ha csemetéje megkérdezi, vajon tapsolt-e ő is Rákosi Mátyás beszédei után. A pedagógus a tankönyvre mutat, ha a diák azt firtatja, igaz-e, hogy hazánk mezőgazdaságának termelése alacsonyabb volt 1956- ban, mint 1958-ban, s Rajk László perének körülményeiről vagy az ellenforradalom kibontakozásának okairól is bölcsen hallgat, bárhogyan makacskodik is a minden lében kanál gyerek. A felnőttek tehát felejteni akarnak ... A magyarázat bonyolul- . tabb. A diákok vallomásaiból is kiviláglik: politikai vitakultúránk és oktatásunk üss? követi eléggé * politika irányát ennek az ellentmondásos, lenyűgöző' sike-. rekkel és szívszorító tragédiákkal, optimizmussal és félelemmel teli korszaknak az értékelésében. Pedig a feltárt, helyesen értelmezett történelem az élet tanító- mestere. Épp ezért Gyurkó László regényét, Ke kósy Gergely, Moldova György 'és masok elbeszéléseit és kisregényeit, - tényfeltáró visz- szaemlékezéseket ; tartalmazó-' folyóiratainkat • szet- kapkodják " az olvasók,' Kováéi András, Bacsó Péter, Andrzej Wajda filmjeire egyik-másik nagyvárosunkban csupán az üzérektől lehet jegyet kapni. Politikai vitakultúránk mégis »konzerválódott« történelmi, irodalmi tankönyveinkben pedig alig'találunk mást az ötvenes évekről, mint közhelyeket, homályos sejtéseket. A szerzők Sémi tömjén- füstöt, sem korbácsot • nem használtak, csak jól »bejáratott« sémákat. De miért is kell képzeletben ismét átélnünk e negyedszázaddal ezelőtti eseményeket — kérdezhetjük —3 hiszen Dunaújváros, Komió, Kazincbarcika, Varpalota szebb mint valaha, nincs padlássöprés, nincsenek internálótáborok, és nyugodtan alhatunk? Miért »feszegessük« azt, ami elmúlt? Nos, az őszinteséggel a társadalmunk létrehozásában döntő szerepet játszott, később mellőzött vagy börtönbe került Birkutoknak és Busó Jánosoknak, az azóta asszonnyá vált Angi Veráknak és nyugdíjas gátőröknek is tartozunk. Adósak vagyunk a fiataloknak annak elismerésével is, hogy bár a személyi kultusz végérvényesen lezárult; “tanítóságai nem nélkülözhetők. A;z ismeret bátorságot ad, görcsöt old és biztos »hátteret« ad ahhoz, hogy vitával, a vélemények őszinte szembesítésévé! intézzük közös dolgainkat. Igaz, hogy az ötvenes évek története »nagyobb falat«, mint a pun háborúk vagy a Martinovics-féle összeesküvés históriája.' De megrágásához mar eleggé fejlett a fogsorunk« Lengyel Aaátáa Csokonai ébresztése Karnyóné Könyvespolc A késelők és a fenevad Hirtelen népszerű író lett nálunk a szicíliai Leonardo ■ Sciascia. Két éven belül három könyve jelent meg a Magvetőnél. Nagyfokú intel-'' lektualitás, az eszközök fölényes tudása, szigorú kompozíció jellemzi kisregényeit. Témaválasztásai kimeríthetetlen érdeklődésről tanúskodnak. Sciasciát a modern társadalmak túlfejlett hatalmi gépezetének működése és az ennek harapófogójában vergődő ember konfliktusa izgatja. Népszerű téma ez: sokan fogtak tollat — írók, társadalomtudományi szakemberek — e nehezen földeríthető belső mechanizmusok »idegrendszerének« kórisméit kutatva. Hogy mennyire bonyolult kérdés, arra jellemző, hogy máig sem olvastunk róla eleget. Sciascia egy-egy kiélezett helyzet íréi esetleírását adja fantáziaszülte vagy megtörtént események alapján. A késelök — a Ra-re népszerű sorozatban megjelent legutóbbi könyvecskéje — egy múlt századi merénylet- sorozat körülményeit deríti föl, tényszerű pontossággal, aprólékosan, gondosam. A színhely a műit századi Szicília, de ezúttal nem a maffiáról van szó, bár a véres események, a szerveseit merényletek (egyídőben tizenhárom) erre utalnának. Az artatlan járókelőkre sújtó keasfcet egp msæsekù.’? s& logikája irányítja. A fiatal és egységes Olaszország ellen tervezik és hajtják végre a merényleteket 1862-ben — s mint a nyomozati és más iratokból utólag bizton megállapítható — a Sziget egyik lég tekintélyesebb, személyiségének, Sail t’ Blia hercegnék a támogatásával. A régi ügyészségi iratokat pergető írónak* - kitűnő alkalom ez arra, hogy a Tomim di lumpé dúsa által ‘ korábban megrajzolt, 'megmerevedett arisztoikratavilág t~, élételvét fölrajzolja — »úgy változzék minden, Hogy közben minden változatlan maradjon«. E passzív szemlélődés azonban iker testvéré a már-már komikumba hajló elvtglehségfiék: az egyik termőtalaja a másiknak. Sciascia mondanivalójának ez a lényege. A XX. század nagy világkataklizmái nyitották rá szemét, és szemünket. S ezért mondanivalója ízig- vérig mai. Napjainkban /. játszódik llené-Victor Pilhcs regénye. A fenevad, (Szintén a Ra- Re könyvek között látott napvilágot.) A történet, a cselekmény szála egyszerű: a kormánypárti gyűlést baloldali fiatalok próbálják megzavarni. Kóztbük keveredik egy nemzetközileg ismert (vagy annak vélt) terrorista. A hírre elszabadul a pokol a gyűlést védelmező kaftei&âJaœ íóiiépás embertelen, és nyílt terrort hoz a békés kisvárosra. Elszabadul az államgépezetnek a polgári demokráciák leplében rejtőző kemény ökle, föléled a fenevad .. . Pilhes árra figyelmeztet, hogy a konszolidált viszonyok gyakran eltakarják a lényegét, s a finonlan manipulált társadalom veleje változatlan, a hatalmi gépezet él, és gyakran a legegyszerűbb ürügy is kiváltja kedvezőtlen brutalitását. Az iró igazára rímelnek azok a mai viták, amelyek a polgári demokráciákban a nemzetközi terrorizmus elleni harc módszeréről lobbantak föl. A gyökerek azonban egészen a múlt század végi szélsőbalos (például az orosz narodnyik) mozgalmak megítéléséig nyúlnak. Az akkori megállapítások ma is érvényesek: a szélsőbal mindig a jobboldal malmára hajtja a vizet. Pilhes könyve kitűnő irçji ötlet szülötte. Sajnos a megvalósítás mélyen alulmarad az írói gondolat erején. Szerkezete laza, már-már elnagyolt, s a napi publicisztika szintién mozgó betétek helyenként a hevenyé- szettség érzetét keltik. Cs. T. A kaposvári farsangra föltárnád Csokonai szerelmes Kámyonéja. Ä Táncsics Di- ákszínpad mutatja be a komédiát, dr. Klujber László rendezésében. A próbák sajátos kettősséget mutattak. A művet — és Csokonai költészetét — alaposabban tanulmányozták a diákok, de önfeledten játszották a Karnyóné mókás szerepeit. Tudatosság és fiatalos kedv — azt hiszem, így jellemezhetjük a kaposvári diákszínpad Csokonai- bemuta tóját. —T Csokonai színházát támasztják föl. Megeleveníthető 1980-ban, egy majdnem kótévszázados komédia? — Csokonai színháza nem élő, de a művei föléleszthe- tőek. Érthetetlen, hogy miért nem fordulnak ezekhez a modem művekhez...- Közbevetettem': — Így gondolom én Is. És azt Hiszem, noha nem itt kellene folton nem ezt a kérdést, jogos kíváncsiság: színházunk miért nem játszik Csokonait. Sose játszott Csokonait! Csokonai klasszikus értékét bizonyltja —; folytatta dr. Kiút bér Lászl 6 hogy ma is me.gtöl£hétő élettel a Karnyóné es bármelyik más' komédiája, mint ahogy a költészeté sem avult el. A diákszínpad tagjai nemcsak ‘ a . Karnyóné • bemutatójára készülnek, hanem a megyei könyvtárban rende-, zendö ; tudomány os tanác^Jsp- 1 záson.— témája: Csokonai — os szerepelnek egy össze-' állítassa!. Beleolvastam ennek a forgatókönyvébe. Ott találtam e sorokra: «Az emberiséggel hal meg az en versem .-t .*> " ; , ;■ ■“ A próba idején Karnyóné heves támadásának voltunk a tanúi:. A játék mai gesztusokká! eleveníti meg Csokonai eleven lüktetésű, de mérsékelten finom humorát. — Reveláció a gyerekek számára! •— ujjong a rendező a szereplők lelkes játéka láttán. — Nem lepődnének meg a gyerekek, ha odaállnék eléjük és azt mondanám: «Én vagyok Csokonai. Annyira élőnek tartják ... Nem is tudom, mióta foglalkozom azzal a gondolattal, hogy egyszer el játsszuk a Karnyónét; talán húsz éve. Többször belefogtam, de nem' merészkedtem hozzá igazán közéi. Most rájöttem: nem lehet, nem szabad korhűen eljátszani. Kàrnyônç mai flgta% azok a jelenségek, amelyek-.. rőí Csokonai szól, ma. . is élőek, Csurgón a diakszin-. játszó-napokon'. is bemutat* juk ezt az élőadást, , , A .- Táncsics . Diákszínpad — «mióta nem láttám alaposan megújult. Ván néhány ismerős is köztük, visszajár rendszeresen Magyar Tivadar, Nagy Ferenc, s Budapestről többször hazalátogat Orbán Gábor. A többiek elsősök, másodikosok. — _ És tegyük hozzá — tehetségesek. Szabó Erika alakítja Karnyónét. Negyedikes. A színművészetire készül. — Csokonai egyszerre tananyag és eleven játék. ■ — Abban különbözük ez a játékkal fölfedezett Gsoko- nai-portré a tananyagtól, hogy életet leheltünk bele. Csokonai portréja ezzel is gazdagodott. — A mai életünkben kissé nyersebben fogalmazunk. Csokonai szemérmesebben beszél. — Állítólag mi szókimondóbbak vagyunk, mint a : -ifiégiv fiatalok — . mondja Erika, — . De hogy szegényebbek lennénk érzelmekben? Nem, tudom. Cfátlásta- lanabbul beszélgetünk, igaz, de magunkénak valljuk érzelmeinkét , is. Csokonaiét is. H. B.
