Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-05 / 3. szám

Föllépésre készül a Tinódi-kóros Hullámvölgy után Ivébe*, hogy művészek leesnek — » vüniusiaz általános felt ólai program mellett a kép- mű veszeti szakközépiskola kis növendékei, zómii veszet, a zene és a tánc alapjait is el- Sok neves pedagógus, köztük több ismert sajátítják. Képünkön: a zenei tagozat ha- litván zeneszerző tahit itt több mint 700 rom növendéke litván népi hangszerekkel gyermeket Ebben a tanintézetben a diákok ismerkedik. VOX HUMANA Pálfy Gusztáv kiállítása Marcaliban S olid település Lad. A nyugalmat az elmúlt években nem zavar­ta meg errefelé az ipartele­pítő, sőt néhány esztendő­vel ezelőtt — mert a fiata­lok nem találták meg szá­mításukat a középszerűen működő téeszben — megkez­dődött, az elvándorlás folyar mata is. A társas együttlét- nek, az ismerkedésnek, a ba- rátságkötésnek is kevés itta fóruma. Művelődés! otthon nem épült, az iskolában sok- sok társadalmi munkával berendezett mozit nemrég, megszüntették, visszaköltöz- tetésére csekély a remény. Ilyen körülmények között jó adag merészség kell ahhoz, hogy néhány lakos amatőr művészeti csoport létrehozá­sára vallalkoaaéfc. Ladon mégsem hiányzott a kurázsi. Legföljebb a végre­hajtáshoz kellett több öűet, mint másutt. Stix József ta­nár a község egyettlen »ütő­képes-« kollektíváját, a szü­lői munkaközösséget sze­melte ki «-áldozatul« — ti­zenhét esztendővel ezelőtt. És 'nem kellett semmiféle rábeszélés vagy szuggesztió ahhoz, hogy az anyáik és apák csoportosulás» azon­mód kórussá váljon. S nem is akármilyenné! Az énekkar, amelyet ké­sőbb TinódóröJ neveztek el, sikert sakerre halmozott. Az országos minősítő versenye­ken a bronz és az ezüst után az. aranykoszorús fokozatot is megszerezte. Szolnokon, a szövetkezeti kórusok orszá­gos találkozóján nfv ódijat kaptak a munkásmozgalom dalainak' előadásáért, s egy­szer a legjobb vidéki kórus címét is, elnyerték. Föllépé- ,-seik »slágernak- seámítottak j?;ínegyei művészeti szesplé- felvételéi kef' háromszor sugározta a rádió. A népda­lok, népdalfeldolgozások, 'klasszikus művek világában egyaránt biztonsággal mo­zogtak — holott a tagok közi; a Kg akadt »blattolm« tüdő,, zenei szempontból ‘is képzett értélmijségi A cso­dát mezőgazdasági munká­sok, erdészeti dolgozók mű­velték, kezdetben a homok-, szentgyörgyi, majd a barcsi alesz anyagi támogatásával. Am az énekkar a műit év­ben — épp akkor, amikor az elvándorlás ütemé a , leg­gyorsabb voit a faluban — hullámvölgybe jutott. Nem utazhat* ti el Pécsre rádió­felvételre, nem vehetett rész* a művészeti szemléken sem. A középiskolát végzett egy« kori tagok nem térték visz- sza, a iközaségben élő értel­miségiek — hivatkozva tö­méntelen munkahelyi ét- foglaltságukra és a fáradt­ságra — »nem álltak kötél­nek«. Egyszóval: a kitűnő közösséget a széthullás ve­szélye fenyegette. Milyen »cselt« tindái ki ilyenkor egy tapasztalt karvezebó? Stix tanár űr toborzó körútra indult. Örömere az elhagyott házakba beköltö­zött fiataloknak es — remél­hetően — épülésére a ha­sonló gondokkal küszködő községi karnagyoknak. Űtra indult — kórusvezetői, peda­gógusi és tanácstagi »minő­ségében« egyaránt. És több »legyet« is ütött, egyetlen »csapással«. A jövevények — a zöme ifjú házaspár — jó szívvel, megkönnyebbülten fogad­ták a látogatókat, őszintén válaszoltak a munkahelyi, kapcsolatban föltett kérdé­sekre; érezték, hogy tököd­nek velük, hogy új lakóhe­lyükön sem maradnak ár­ván. A szorongás feloldódott, barátságok szövődték, méha­nyán elmentek a nyilvános énekkari próbákra, s egye­sek azóta mar tagként jár­nak vissza. A gyarapodás as elkedvetlenedett régi dalo­sokat is visszacsalogatta. S bár jó akua^ikájú próbate­rem, szép művelődési ott­hon azóta sem létesült, a hangulat immár a régi. A változás óta a városban äö, középiskolában tanuló tagok is szívesebben visszajárnak. A Tinódi kórus moot — hosszra idő után. — íanaet föUépésce készül. E hónap­ban szőkébb pátriájuk kö­zönségének adnak hangver­senyt, ami valószínűleg nem lesz könnyű, hiszen, fogad­tatásuk itt - sohasem* veüt olyan, lelkes, mint megyénk más településein. A kővet­kező «sä ; a megyei művésze­ti saerrua A Ti noch kön* — hüa vezetője ötletének, a barcsi áíesz es a kö­zös tanács áldozatkészségé­nek — ki éviekéit a hullám­völgyből. Hangja talán ha­marosan visszanyeri régi szá­nét es fényét .y;-:»,--. ■ ' • t. A. Vex Humana — emberi hang. Nemcsak az énekhan­got idézi föd bennem és nem is beszédet, hanem em­ber és ember közti viszonyt. Pálfy Gusztávnak Marcali­ban — a művelődési köz­pont galériájában, az ifjú­sági házban -r látott kiállí­tása is ennek az emberi hangnak • példája. Pálfy kisplasztikái noha különbö­ző stílusokban fogantak, emberi hangon szólalnak meg a szobrászat nyelvén. A tükrösre simított bronz- felület, a leegyszerűsített formák vagy az izgalmas — a kéz ujjainak mozdulatait is visszaadó — min tázás tük­rözi azokat a gondolatokat, érzelmeket) amelyeknek ki­fejezésére a művész törek­szik. A gondolat kifejezésé­re a naturális fonnák átvál- , tornak, s a szándék testet ödt. A Sirató kéta lakos kom­pozíciója elsőként egy ké­rész tálakat idéz, ez a jel közismerten a Piétára utal. A fájdalom, a gyász hangja szólal meg a nézőben, s ha szemünket tovább tartjuk a szobron, Pölfedezxök az el­múlás sajátos plasztikai ki­fejeződését is, a halott em­ber negatív formáját. Ilyen megoldás — csupán a kjét alak átrendezésére teeréSt sor —, a Mítosz is, Átlényegülés. Pálfy- Szín­ház -című kisplasztikája r hár­mas tükör,' A, színész egyik kezében a komédia álarcát, másik kezében a tragédiáét tartja. Ezek egymással szem­benéznék. A két maszk kö­zött a legvalódibb arc a színészé, aki saját, egyéni vonæai — egyénisége — mellett képes megmutatni a nevetés és a sírás külső és belső rezdüléseit is. Az emberben különleges erők feszülnek — mutatja be a fiatal Pálfy Gusztáv, aki a főiskola elvégzése után Kecskeméten telepedett le. »Ha beérném azzal, hogy szobrokat csinálok, talán nem jöttem volna. Valami többet szeretnék: terjesztem a vizuális kultúrát, segíteni a látásmód formálásában. Pesten vannak erre elegen nélkülem is...« — mondta egyik nyilatkozatában. A művész CSSáknefti tízévi mun­kásságának tükre es a gyűjteményes kiállítás. A két korszak: Somogyi növendéke volt, ez eléggé közvetlenül érződik a hetve­nes évek elején készült kis­plasztikákon, ezen sikerült változtatnia és a hetvenes evek második felétől nyu- godtabb és talán önállóbb formavilágot teremtett ma­gának. Moore nyomán ju­tott ehhez m felfogáshoz. Témái c! vontabbak, esupán egy példa erre: a Sandwtch- ember. Milyen is ez a »szendvi ősember« ? Mond­hatjuk úgy is: panelember. Azaz: egyéniség nélküli. És mi maradt a vox humaná- bói. Idézhetnénk még sar­kalatosabb, ellentétesebb Példát is a Stratoval szem­ben es ennek a korszaknak a munkáival szemben, mondjuk a Sárkányt. Vágy éppen A kéz című kompo­zíciót. Erre ae utóbbira leg­szívesebben azt írnám jel- lemaésül: »váz« Olyan, mint Hemingway öreg halászának partra vonszolt halteteme, ilyen sivárság veszélye fe­nyeget bennünket — jelzi a nrtűvéBZ A ház című munká­jával. És a Sárirány is ré­mit, taszít, illetve legyőzésé­re buzdít. Ez a hang is em- béri hang, Vox Humana. Az In memóriám Kodály című szoborterv újbóli meg­tekintésével ért véget a ki- állitáslátogatósom. Vissza­tértem ehhez a kisplasztiká­hoz, s nemcsak azért* mert Kodály nagysága csodálattal tölt et, hanem azért is, mert itt a legnagyobb összhang­ban szólal meg Pally ■«köru- sa«, az emberi hang. H, B. Ember és sirály DécémbeK" A náp sugarai erejüket vesztve hulltak a tó vízére; a fátyolos felhő­kön áttörve a napnak már csak a fénye maradt, mele­ge semmi. A csend rezze­néstelen; ráérős szellő ara- szolgat, nyomában zöldes­barna levelek hullnak a parti sétány platánjairól. Partközeiben a sima víztü­körre kényelmesen úszkáló vadkacsák rajzolnak V-be- tűket, kissé beljebb, az ap­ró hullámfodrokon sirályok hintáznak. A' távolban Ti­hany, a kéttornyú templom, délre, ködbeveszően a hazai Lankak: a somogyi part. Az Ember — felejtve bo­rongó gondolatait — most arra gondolt, hogy ilyen szépségeset, egyszersmind ilyen giœseset senki ember­fia nem tudna megrendezni ; ilyet még a természet is csak jókedvében teremthet. Leült hát a sétány egyik üresen álló padjára, kigom­bolta nagykabátját és bé­kével szivében belehunyor­gott -a • napba; — - - ­.....— ­' Sokáig tartotta-e csukva a szemét vagy csak egy pil­lanatig — maga sem tud­ja; amikor fölnyitotta, szemben egy betonoszlopon, mindössze pár lépésnyire, egy pihenő sirályt pillantott meg. Egy féllábú sirályt A sebzett láttán, az első èr-ves a döbbeneté volt Igen, erre határozottan emlékezett később is. Csak ezután jött a sajnálat, ami átjárta az egész lényét. Mozdulatlanul figyelték egymást: az Em­bert a bénító döbbenet tar­totta mozdulatlanságban, a sirályt a kíváncsisága vagy egyszerűen csak a fáradtsá­ga. Először a sirály mozdult meg: rátámaszkodva csonka lábára, mint valami mankó­ra és szemtől szembe for- <iult az Emberrel. Mozdula­tai egyszerűek, természete­sek voltak, mégis volt ben­nük valami sután emberi és talán éppen ettől valami mélységesen szomorú is... • .-.a víz felől sirálykiáltás hangzott, vezényszó. Fölke­rekedett a . vízen hintázó .«i- rályseceg. Velük repült a csonka labü sirály Is. Aztán a távolba veszett, elhalt a sirályzokogás, visszatért a rezzenéstelen csend. Hangszóró a párnában CSINN-BUMM ROBI Rátonyi bohócsapkája Hatalmas gyerek,sereg azt vettem észre, hogy már él- itt. Gyerekdarabot most gyűlt össze csütórtötkön dél­után a Latine® Sándor M ű­velődési Központban, hogy inegtékHitse a télS szünet egyik legérdekesebbnek ígérkező programját, Köté­ny* Róbert Csinn-bumm Robi című vi/dám műsorát. Rátonyi bofaócfigurája már színpadra lépésével meg­nyerte a gyerekek tetszését. Ám kiderült, hogy a bohóc buta, nem' tud feleim a ta­nító bácsi kérdéseire, ezert a közönség egy pillanatra kivetette kedvencei közül. Am újra visszafogadta, ami­kor verset tanított, énekelt és játszott velük, meg tán­colt ... 1 — Miért vállát gyerekmű­sort« — kérdeztem Rátonyi Rotiertet az előadás után. — Régi vonzalom — mondta nevetve. — Először a rádióban játszottam a gye­rekeknek, a Gsirm-bumm Cirkusz műsorában. Ennek már harminc éve Közben a bábszínházhoz kerültem, fel- nőttelőadásoíkat konferál­tam ; közben a Csodálatos Katii esni című gyerekdara­bot írtam színpadra, és el is játszottam benne egy szere­pet. A Gulliver Liiiputban szerepét ezután egyenesen nekem. Írták, § egyszer &áak tíz éve játszom a gyerekek­nek. A következő húsz. év ,te így telit el... — Hányféle, műsort ját­szik? — Jelenleg káSencet. • 1 Ax új év, a szünidő, a tókapcso- lódás és a mulatság miatt hoztam Kaposvárra est sa. összeállítást, s mind a ki­lenc a Csinn-bumm Cirkusz, jeleneteihez kapcsolódóik. A műsor mindig attól függ, hogy milyen korosetólynak játszom. Itt, ahogy a fetlé- pesesn előlit megnéztem, a négy—tizennégy, eves kor­osztály jelent meg Vigyáz­nom kellett rá, hogy mm derüld jöl erezze magát. — Merne lari a mófirmm veil — Keveset jár«* vidÄne, mert ren geteget ' játszom Pesten. ' jelenleg egyszerre öt d arabban. Ma este' meg tele- víáós felvételem is lasts. Egyébként kévés olyan hely van az országban, ahol ed­dig még nem szerepeltem. — Mikor voit, utoljára Ka­posváron? — Hat-nyolc éve a szín­házban, és egy ba*Ii meg­nyitón.. Nem tudom, misért maradt ki szerepléseimből ez a uaiú&, pedig sok faáastewt játszottam' itt előszőtt ; — Miért szeret .gyerekek­nek jats&aini? — Azért, mert nekA én ▼ágy ok a »legnagyobb ma­gyar színész«. A boh(teala­ka (ásómban egy kicsit ha- saontala« vagy«*, ezzel rövid időre fölkeltem a gyerekek dühét, s' aztán újra belopom magam a szivükbe. Ezt a fi­gurát nagyon szeretem. — Milyennek latja a gym- ' rekköaöinséget? ■ — A világ tegaehensbb közönségé: őket nem lehet -becsapna, Fantasztikus mó­dom reagálnak, olyanok imrot a; hőmérő; előttük nem le­het lazitani. A gyerekek mindent eszreves^nek. min­denre mondanak valamit, de egy jó előadáshoz ez is kelü. Az nem produkció, ahol csendes, mozdidathan, wm­i'.caitl,..-.a gyerek... : — Hogyan egyeztet! össze a Thalta Színihazzai ■ est a •műfajé? • ­— . A ■ bét Műfaj fcsegásrftí egymást, de a feladat egy­forma; mindkettőt komolyain kell venni. Nem. lehet kü­lönbségiét tenni a gyerekda- rabok rovására, Aki ezt te­szi, az ne is játsszon gyere­keknek' Tovatűn«5ben mz álmos­könyvek Kknéntikaja. A tu­dományos technikai forra­dalom következtében föl­gyorsult az idő, a felgyülem­lett ismeretek áradata már az álmokra is igényt- tart. Kenyér nélkül maracihának az álmot fejtő pszichológu­sok? S az is lehet. hogy Krúdy jópofa álommagya­rázatai előtt végképp -értet­lenül áh egy következő nemzedék? Mindenesetre nem a tíKtesnányce-fantasz- tikus regények íróit, hanem a tudósokat foglalkoztatja a gondolat: hogyan lehetne alkalmassá tenni az embert arra, hogy lépést tartson a tudásanyag állandó megúju­lásával. Az egyik kínálkozó nrvídszer a szellemi tartalé­kok föítarasa, aktivizálása, s ilyen az. alva tanulás. Már szalk+udomainya is van a ter­mészetes alvás közben tör­ténő ismeretsaeraesnék, készségfejlesztésnek, ennek • folyamatnak a megszerve­zésének; neve a görög alvas 4-nevélés szóból: feípnope- dm. Ma még estó kísérteti ss».- k ama ban tart a lusta «fia - kok, egykori vágyálma. í^jaz, nem a megtanulandó tan­könyviét teszik- a parna ala, hanem az éjszaka duruzsoló hangs/órót bujtatják a toQ- pelyhek vagy habszivacs-be­tét közé, es technikái esz­közök arzenálja gondosko­dik arról, hogy a gyorsan tűnő álomképek helyett meg­maradó ismeretek jelent­kezzenek az alvó jsébulo ' íe­Már a múlt század végén, fölfedezték, . hogy vannak, akik. alvás közben is képe­sek voltak megjegyezni a közeíűkben' élhangzió beszé­dét vagy beszélgetést, s föl- ébréEésiűk: után teljésen vagy lényegében meg tud­ták' ismételni — anélkül, hogy megnevezték volna, kitol1 hallották és mikor. Az ia30-as évek vegén azután tudományosan is ' igazoltak, hogy a természetes alvás közben igenis lehet ismere­teket szerezni. • A kutatások eredményei azt , btacmyítwtták, hogy, az alva tanulást, az úgynevezett éber ségi gócok teszik lehe­tővé; ezek. a nagyagy óriási tömegű és gátlás alatt levő sejtjei között nem kerülnek teljesen gátlás alá. tehát vi­szonylagos éberséggel külső ingereket tudnak fölfogni és megfejelő helyre továbbíta­ni. Az 3Úva tanulás képesse­ge a legtöbb emberben léi- féjlasajthetö. Nagyon fontos, hogy ébrenlét! állapotban élSkeszatsék, ráhángolják az alva tarailőkat az elalvás után bekövetkező ingerek bé'fógadasárá:'Azt •• is az ed­digi' 'kísérletekből állapítot­ták meg. hogy az alva tanu- lasos ispaeretszerzés csak ak­kor lehet hatékony, ha aid­es ntotanulas kapcsokéi k hozzá. Azaz: a tanuló éb- renléti állapotban intenzí­ven foglalkcwnk az- ej jel köz­vetített anyaggal, .sőt ez- kö- b te gwsdolataat eialváskor te A hipnopédiás ismeret- kozlés a tanuló személy ál­landó, iiiegsapkott környe­zetében, . vagyis otthon a legha Lé konyább. A szüksé­ges. technikai fölszerelés : egy meghízlaató .magnéto-fon, elektromos lcap«sol<>Qra a magnetofon indítására és ki- Itápcssolására, valamint az Úgynevezett »rádiópárna« vagy a fekvőhely közelében megfelelően elhelyezett kis­méretű haingszóró. Az eddigi kísérleteik ta­pasztalatai szerint a magne­tofont és a kapcsoló «órát a hálóheiyiséggel szomszédos szobában, vagy. — ha erre rühes lehetőség — a fekvő­helytől minél távolabb aján- Jatos. elhelyezni. A . kapcsoló­óra ketyegése, a magnó 'mo­torjának zúgása, a berende­zés zaja ügvanis zavarhatja az. ismeretközlés érthetősé­gét. esetlég a tanulni kívánó ' föiétxredését is előidéri- Min­den. kísérlet előtt úgyneve­zett beállitott programot su- garoznaik, amellyel fölmérik, hogy az alvás mely szaka- ' szábárt a leglaasznosahb a magnó bekapcsolása, milyen hangerővel szóljon a' fejpár­na. Egy-két próba alvatanu- las után kezdódlaet az igazi tanulás -— álamban. K.M. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents