Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

Gazdasági fejlődés — kulturális haladás ■mb ___ ____ g r m F estő lángpaliossai ókat nevetünk manap-1 ság, ha múlt századi magyar írók műveit látjuk színházban, filmen vagy televízióban, írásaikat olvasgatjuk koryk mulatságos figuráiról. Gyakran bukkan fel ezek sorában a duhajko­dó, nagyivó, meg a kúriája kényelmébe visszahúzódó »úr«, aki hallani sem akar semmiféle haladásról, köny­vet fél világért sem venne a kezébe, lenézi a »komédiáso­kat«. Ügy él, mint éltek ősei egy vagy két évszázaddal előbb. Aztán, később gondolko­zunk csak el azon, hogy az afféle életmódnak még ma is vannak késői hajtásai. Ter­mészetes, hogy egészen más- formák, hiszen az idők, az életkörülmények gyökeresen megváltoztak az elmúlt há­rom és fél évtizedben, s aki maga az egykori nemesi por­ták gazdáinak módján akar­na élni, valahogy úgy járna, mint a maga korában Don Quijote. Napjainkban inkább a »féloldalas« fejlődésnek lát­juk példáit Jócskán akad­nak emberek, akik — maguk vagy már a szüleik — nem­csak kiemelkedtek a koráb­bi nemzedékek nyomorából, hanem magasabbra is jutot­tak az életszínvonal átlagá­nál. Legalábbis — ami az anyagiakat illett Új házat építettek a régi mellé vagy helyett, van abban fürdőszo­ba, drága bú tear, mindenféle háztartási gép, autó is áll már az u'davron de — köny­vet a sokszobás ház egyetlen helyiségében sem lehet lát­ni. hacsak szobadíszként nem, kötésszinével gondosan il­leszkedve a bútorzathoz. Van Hyen helyen televí­zió is, többnyire színes. »Csak« éppen az nincs, aki az adásokat nézze. A »gaz- úia« (mert jólesik neki, né­melyik el is várja, hogy így szólítsák) inkább a borospin­cében vagy a kocsmában töl­ti az estet. a családtagok meg félnek »rongálni« a drágán vett masinái. Bármennyire úgy gondol­ja az ilyen ember, hogy »sok. ra vitte« — ez csak lát­szateredmény. S hogy ez így van, arra bizonyság, hogy az ilyen családban fel­növő gyermekek az iskolá­ban »hátrányos helyzetűek­nek« számítanak, hiszen ott­honról semmilyen alapot nem hoznak magukkal a tanuláshoz. Kulturálisan, művelődésben legalább any- nyira maradtak el az átlag­tól, amennyire anyagiakban túlhaladták. Természetes, hogy az anyagi gyarapodásnak csak örülni lehet, s hogy egyre több új családi ház épül, hogy mind több fiatal már biztos alappal indul az ön­álló életnek, az az egész nép, az ország érdeke-ered­ménye is. Ám a fejlődés nem lehet sokáig egyolda­lú. Éppen a fiatalok érzik meg leghamarabb az ilyen helyzet felemásságát, és — ha nem is mindig okosan, célravezetőén — tiltakoznak ellene. Mert úgy sem lehet éAru — éveken, évtizedeken át —, ahogyan még a múlt században lehetett : bezár­kózva a még oly szép ház falai közé, mit sem törőd­ve mindazzal, ami a keríté­sen túl történik. Korunkban a társadalmi, a gazdasági és a kulturális fejlődés szerves egységet jelent. Modern embernek csak az tekinthe­ti magát, akit érdekelnek a közösség ügyei, dolgai, s a maga erejével, képességei szerint részt is vesz azok­ban. Ehhez pedig arra is elengedhetetlenül nagy szükség van, hogy művelje, egyre tovább kepezze ma­gát, érdeklődjék nemcsak faluja-varosa, hanem »z ország és a nagyvilág törté­nései iránt. Az eimutt években, aöí évtizedekben sok ember fi­gyelme fordult elsősorban az anyagi gyarapodás felé. Nincs ebben — ha becsü­letes munka volt annak alapja — semmi kivetniva­ló. Annál kevésbé, mert 35 TVJEGYZET Egy hónap falun Cselekedni nem kőtelező, •társadalmi kényszer 'nélkül a belső ösztönzés is elsatnyul, ezért csaknem mindenki a pótcselekvesre keres lehető­séget az orosz nemesi udvar­házban. Turgenyev vasárnap este bemutatott drámájának színhelyén. A vendégeskedés, a konyhapolitízálás, a szere­lemkeresés és a házasság- szerzés már nem több e fül­ledt világban, mint utolsó szalmaszál, a szétrodtoadt emberi kapcsolatok pótléka. Az orosz értelmiségi, mint Turgenyev számos más mü­vében, az Egy vadász fel- ’ jegyzései című gyönyörű no­vellaciklustól az utolsó re­gényig, a Füstig e Csehovot előlegező, nukro konfliktusok rendszeréből felépített drá­mában is a tartós szerelem­re való képességével méretik meg, találtatok könnyűnek, gyarlónak, fölöslegesnek. Igaz, a »me^todolni« szó* — "ellentétben N. úrral, Rugyin- nal, Lavreeki jjel, Litvinov- val es a nagy író más is­mert (antíVhőseivel — senki sem mond ja ki a darabban, még kérdésként sem. Am a szomorú, reménytelenséget kifejező, hervatag arcok, ön­magukban is árulkodnak Szirtes Tamás rezzenésekre összpontosító rendezésében, Szabados Tanúm íotografá- lásaban. Elsősorban Rttttkni Éváé Natalja, az elherdált élete miatt bánkódó, az unalom szorításából menekülni szán­dékozó, szerelemre vágyó és lobbanó feleség szinte időt­len modellé vált Ruttkai alakításában. Arcára, ha kell, öresasszonyoö ráncok rakod­nak, máskor egyetlen moso­lyával, szemvillanásával, ér­zéki karmoadu tatával is ké­pes szerelmet, rajongást éb­reszteni. Kár, hogy Hegedűs D. Géza — akitől alig lát­tunk más* Beljaj^i házi taní­tónak, ennek az oroszosított Julien Söreinek a szerepé­ben, mint közhelyeket — egvsaerűen nem partner a szerelmi cselszövés vala­mennyi csínját-bínját ismerő érett asszony mellett... Ha­sonló ok miatt sikkadt ti a produkcióban Rafcityin, a »házibarát« — Mensáros László — és a földbirtokos férj — Kottái János — belső konfliktusa is. Turgenyev több konfliktusból szőtt szín­műve igy válhatott volna az előadásban egy konfliktusos, —hösközpontú« drámává, ha — Ruttkai Éva mellett — nem járult volna hozzá a »tompítottan tragikus« ha­táshoz Hawmamn Péter — a középszerű, gyarló, e hely­zetben mégis dinamikusnak látszó orvos szerepében — és Leviczki Klára, aki Verát, az érzelmei ellenére házas­ságba kényszeritett süldő­lányt formálta meg bájos naivitással, majd szinte egy kiégett asszony kiábrándulá­sával. Spiegelszkij-Haumann »dinamikus modernségét« az is bizonyította, hogy ő — há­la Wie ber Marianne jelmez­tervező meglehetősen eredeti ötletének — nem bakii múlt .századi vidéki hacukában, hanem a mai divat szerint készült konfekciózakóban je­lent meg az isten háta mö­götti udvarházban. jb A év után sem szabad feled­ni: Magyarország a felsza­badulás előtt hárommillió koldus országa volt. Az anyagi nyomorúság szülte a szellemi nyomorúságot. S ebből törvényszerűen követ­kezik, hogy az anyagi jó­létnek magával kell hoznia a kulturális fölemelkedést. Ez országosan, nagy töme­gekre vonatkoztatva így is van, s ezen az sem változ­tat, hogy még vannak, akik »kilógnak a sorból«. Kongresszusra készülve most számvetést készít az ország. A kongresszusi irányelvekben olvassuk: -Emelkedett népünk művelt­ségi színvonala... A figyel­met a társadalom fejlődésé­nek szempontjából legfonto­sabb eszmei és erkölcsi kér­désekre kell összpontosítani: a közérdek tiszteletben tar­tására és szolgálatára, a munka becsületének növelé­sére, a kötelezettségek telje­sítésére, a közösségi szellem erősítésére.« És másik he­lyen: »Előrehaladásunk fon­tos feltétele, hogy tovább gyarapodjék népünk mű­veltsége, a közművelődés egyre inkább társadalmi üggyé, váljék. Széles körben kell tudatosítani a társadal­mi, gazdasági és kulturális fejlődés egységét.« Nehéz időkben ül össze a kongresszus, nagy feladatok varnak megoldásra Alig­ha lehet kétségbe vonni, hogy mindehhez, a gazdasági életünkben mutatkozó gon­dok leküzdéséhez, a továb­bi fejlődéshez — sok más mellett, de egyáltalán nem utolsósorban — Széchenyi szavaival : kiművelt ember­főkre van szükség. M indez egymást fetté­telein és erősiti. A társadalom fejlődé­se tette és teszi lehetővé a kulturális felemelkedést, az pedig nélkülözhetetlen ösz- szetevője a gazdasági hala­dásnak. És viszont: a gazda­sági eredmények adnak ala­pot a műveltség további ter­jedéséhez, szilárdítják a tár­sadalmat Sok tenramaäoTOk ns és lesz e téren a kultúra mun­kásainak. Jelentő? mérték­ben tőlük függ, hogy egyre kevesebb legyen a »félolda­lasán« gyarapodó ember, hogy a ma még társadalmi­lag és kulturálisan el-elma­radozó helységek »fehér folt­ja»« eltűnjenek a térképről. Mégsem csak az ő feladatuk mindez. Annyira közösségi tennivaló, hogy senki — vá­rosi vagy falusi lakos — nem vonhatja ki magat aló­la. Hiszen az új, minden ké­nyelmi eszközzel fölszerelt családi ház is csak akkor szép igazán, és — főleg — akkor modem valóban, ha mint a költő mondja: a szel­lem napvilága ragyog abla­kán. Varkonyi Endtw Kondor Béla képei előtt Nagy tehetségnek lehet csalt jussa, hogy »üggyé« vá­lik, vitákat kavar a művé­szete. Kondor Béla abban, az időszakban érett művessze, amikor a képzőművészetnek igazán .nagy szüksége volt ilyen alkotó egyéniségre. Kondor egyéni vállalása te­hát egybeesett azzal az ideológiai, művészeti folya­mattal, melyben a nagy ösz- szecsapások elősegítették, hogy olyan jelentős életmű és felfogás, mint Derkovitsé, a méltó helyére kerüljön. Rózsa Gyula a Munkácsy - dfj nemzedékéből négy port­rét ragadott ki 1977-ben megjelent munkájában ; a Kondor-dolgozatban mély­rehatóan elemzi ennek a generációnak a balpraailasat. »A művészeti közgondolko­dás, a realizmusról alkotott téveszmék, a személyes ki­csinyesség és az úgyneve­zett közízlés úgynevezett szószólói meg sokáig nem Derkovitsban, hanem más eszményekben gondolkodtak 1956 után is« — írja. Majd így folytatja: »És ezeknek az eltorzult eszményképek­nek a rendszerébe sehogy- æm illik bele Kondor igaz forradalmi hittel teli, lobogó rézkarc-sorozata a századelő forradalmairól, még kevésbé az ’ első Kondor-kiállításon .jelentkező, nagyot lélegző, tisztát kiáltó festészet és monumentális festészet.« 1872 decemberében halá­lával befejezette vált tizen­hat éves munkássága. En­nek csupán egy töredéke az, amit most a Somogyi Kép­tárban láthatunk. A galéria, a veszprémi Bakony Mú­zeum anyagából válogatva jellemző képet kapunk Kon­dor művészetéről. Munkás­ságának a. megítélésében sa- ' játós ’kettősséget tapaszta­lunk __Kíváncsisága* táplál. a n ézőben, hogy mi rejlett a Kondoriügy mögött, hiszen — noha felzaklató érzéseket kavarnak művei — ' eszmei­leg nincs mit kivetni festé­szetéiből. A Kondor halálát követő nekrológok nemzeti festészetünk klasszikusa­ként, grafikánk és festesze­Férfifej barna háttérrel. tünk mestereként említik. Németh Lajos már Kondor életében is azok közé a mű­vészettörténészek közé tarto­zott, akik fölismerték nagy­ságát. Nem szoiült magya- rázkodasra tehát, amikor a művész halála után újra fo­galmazta nyílt álláspontját: »Szuverénül merit az embe­riség egyetemes szimbólum­tárából. a modern élet, a gépi civilizáció ébresztette gondolatkörből és ugyanak­kor a nagy vizionárius fes­tők és írók kései leszárma­zottjaként magában Kondor­ban is munkálkodik az egyé­ni, de az» általánossá válás igényével fellépő, szimbo- lumteremtö erő.« A néző is könnyen fölfedezheti, hogy Kondor művészete a huma­nizmus hirdető je,. és. etikai gyökerű. A‘ néző azonosulása azonban nem válik teljessé attól, hogy fölfedezi Kondor világféltő, emberféltő aggó­dását, a pokol bugyrait föl­tépő művész magatartását, mert a látvány merészen új­szerű. Nem vagyak bizonyos abban, hogy ez a kiállítás kép es lesz növelni Kondor —■ és a hozzá hasonló művé­szek — táborát, hiszen so­kunkból hiányoznak azok az ismeretek, amelyek elvezet­hetnének az efféle gondolko­dás- és látásmód megértésé­hez. Nagyon közelinek érzem Kondor festészetét ahhoz az irodalmi vonulathoz, mely­nek legjelentősebb képvise­lője Nagy László. A totali­tásban rejlik közös vonásait. lrodalamoktatásunk, a köz- művelődés — gondoljunk csak az irodalmi rendezvé­nyek rendszerességére — in­kább képes megbirkózni a rá háruló feladatokkal, mint a vizuális nevelés. Egy-egy verselemzés, előadói est — és főleg, ha ezek egymásra épülnek — tisztázni tudja a hallgatókban felmerülő kér­déseket ; kiállításainkról azonban ezt nem mondhat­juk el. A nezó nemösak azért nem képes sok esetben tájékozódni, mert nincs rá igénye, hanem mert alapvető hibáktól terhes a tájékozta­tás is. (Ezt. most kizárólag a kiállításokra értjük.) A minőségbeli külön bsegek széles szakadékéi tátonga- nak kiállitótermeinfebén. És most még csak egy kataló­gust sem vehet a kezebe a Somogyi Képtárba látogató, a költségvetés csökkentése hibás döntéshez vezetett. Az évad kiemelkedően fontos tárlata a Kondor-életmű be­mutatása, az anyagi ráfordí­tás azonban nem ezt tükrö­zi. A néző olyankor marad egyedül, amikor leginkább segítségre szorulna. Családi kép művirágokkal. Horányi Barna Növekszik a könyvforgalom Készülődés a mezőgazdasági könyvhónapra községekbe» is árusítják a Megyénk legnagyobb szö­vetkezeti könyvesboltja Mar­caliban, az afész-nél műkö­dik. Munkájukat. 82 bizomá­nyos segíti a járás terüle­tén. A múlt évben az 5,5 milliós tervüket százezer fo­rinttal teljesítették túl, az előző évhez képest pedig 600 ezer forinttal magasabb for­galmat érteik él. Ebből a tankönyvforgialom 805 ezer forint volt. A bolt négy dolgozója évekkel ezelőtt alakította meg a Lengyel József szo­cialista brigádot. 1972. évi munkájukért a szocialista cím arany fokozatát vehet­ték át. 1979-ben is minden feltételt teljesítettek, ezért várható a szocialista brigád újabb elismerése. Jól ellát­ják a bizományosokat köny­vekkel, a nagyobb e* kisebb könyvet. A legjobb bizomá­nyosaik: Horváth Tiborne Balatonkeresztúroin, Győrfi Károly Boglárlellén, Pólgárdi László Lengyeltótiban, Kál­mán Sandomé Marcaliban, a marcali 19. és IS. sz. ABC- áruházak szocialista brigád­jai, a böhönyei és az öregja­ki takarékszövetkezet. A ki­emelkedő munkára jellemző, hogy a világirodalom reme­kei sorozatból 750 előfizető­jük van. 150-en rendeltéik meg a magyar remekírók, ugyanennyien a magyar le­xikán és 110-en a Magyar- ország története sorozatot A múlt év során 12 sike­res író—olvasó találkozót szerveztek a könyvtárakkal közösen. A szaküzlet készül a mezőgazdasági könyvhö- oapr*. Jelenleg fekmUi» a késztető*: szak-könyvekből, es ugyanennyi friss kiadásút várnak a Mezögazdasagi Ki- adótóL Különösen ajánlják Sze­pesi István Növénybetegsé­gek, Bognár—Huzián: Nö­vényvédelem—Állattan, Haj dű Miklós Növénytermesztő technikusok kézikönyve, dr. Láng: Szántóföldi növény- termesztés. Széki Pál: Öko­lógia, Krisztán György: Ta­vasztól tavaszik a szőlőben, Prohászka: Szőlő és bor, Üveg és fólia alatt hajtatott zöldségfélék növényvédelme. Nagy öröm a kiskert, Gond a Irén: Ezer kérdés és ezer válasz a ház körüli állattar­tásról, Mohácsi: Oltás, szem- zés, dugványozás, Túri: Ker­tészet fólia alatt című köte­teit. A könyvesboltból! arra aaé­mítanak. hogy a balatonmá­rdai, lengyeltóti, böhönyei és balatonboglári áfész-ek, ahol februárban is tartanak a zöldség-gyümölcs termelés­sel és a kisállattenyésztéssel kapcsolatos előadásokat, az azokhoz kapcsolódó szalk- könyveket megrendelik a könyvesboltban, és árusítják az érdeklődőknek. A marca­li áfész hasonlóan cselek­szik. Február 4-én a műve­lődési házban este 6 órakor a kertbarátok részére tart előadást a zöldség-gyümölcs termelésről a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem ker- lészeti tanszékének egyik munkatársa. A könyvesbolt jól felké­szül, és remélhető, hogy a könyvekben rejlő tudás a nagyüzemeknél és a kisgaz­daságoknál a magasabb ter­méshozamokban jelentkezik majd. D. Z. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents