Somogyi Néplap, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
Nem elég a szó — tenni kell Párttaggyűlés az ipartelepen A siófoki Kőolajvezeték- építő Vállalat 5. számú alapszervezete kedden délután tartotta vezetőségválasztó taggyűlését az üzem iparterületén. A városi párt-végrehajtóbizottságot Puch Ferencné képviselte. Az alapszervezet kommunistái az anyagellátási főosztály és a hírközlési osztály, illetve főépítésvezetőségének dolgozói. Az utóbbiak a gáz- és olajvezetékek mellett — ezek üzemeltetése végett — komplex hírközlési rendszereket építenek. Az anyagellátási főosztály a siófoki ipartelepen található, a hír- közlőosztály munkásai viszont szerte az országban, többnyire kiemelt beruházásokon dolgoznak. Volt, aki egyenesen Leninvárosból érkezett a keddi taggyűlésre.) A' KW hét pártalapszer- vezete közül az egyik leghatékonyabban tevékenykedő az 5. számú, különösen gazdaságpolitikát irányító, szervező és ellenőrző munkája révén szerzett tekintélyt a gazdaság vezetői, dolgozói körében. Ezúttal azonban nem csupán gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoztak, hiszen a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei (amelyeket megvitattak) közéletünk valamennyi fontos tényét, tünetét vizsgálják ideológiai és szociológiai szempontból is. Zádori János párttitkár ismertette az irányelveket, s miután a fontosabb kérdéseket már pártcsoportülésen megvitatták, e viták tapasztalatait is összegezte. Az alapszervezet 38 tagja közül ezúttal is többen felszólaltak. Voltak, akik csupán idézték a tézisek tartalmát, mások viszont érveltek is az irányelvek megállapításai mellett, s érveikhez saját vállalatuk, közösségük életéből említettek példákat. Völcsei Róbert például arról beszélt, hogy a szocialista ideológiának az eddiginél is nagyobb terét kell nyernie, ezért minden párttag fejtsen ki agitátori tevékenységet saját környezetében. Vidus Kálmán a pártcsoportja nevében is szólt, S hangsúlyozta: a Központi Bizottság kongresszusi irányelveire a nyílt, őszinte hangvétel jellemző, épít eddigi eredményeinkre s felelősséggel szól a jövő lehetőségeiről. Varga Zoltán- né az irányelvekkel kapcsolatban a vállalati feladatokról beszélt. Megállapította a többi között, hogy termék- szerkezeti változásokra volt és van szükség, s felhívta á figyelmet, az anyagtakarékosságra. A jövőben kisebb anyagkészlettel jobb ellátást kell biztosítanunk, mondta, s ezért új, hatékony módszereket kell kidolgoznunk. Házon belül is eredményesebb gazdálkodásra, hatékonyabb munkafegyelemre van szükség. Várhelyi Vilmos a külpolitikai helyzet és a belső gazdasági élet közötti összefüggéseket boncolgatta, Kérfalusi Gyula pedig a tömegszervezetek kapcsolatát elemezte. Hangsúlyozta, hogy a kommunistáknak az eddiginél is nagyobb hatékonysággal kell dolgozniuk a tömegszervezetekben, különös tekintettel az ifjúsági mozgalomra. Várhelyi Vilmosáé a nőmozgalom vállalati eredményeiről beszélt. A többi között felhívta a figyelmet az immár tíz éve hozott nőpolitikái határozat tartalmára. A KW-nél sok fiatal nő vállal társadalmi munkát, s nem húzódoznak a közéleti tevékenységtől. — Vezető beosztásban is dolgoznak nők —- mondta —, de tőlük még mindig többet várnak, mint a férfiaktól. Szinte napról napra bizonyítaniuk kell rátermettségüket, tehetségüket. Ugyanakkor azt senti hallgatta el, hogy a vállalatnál dolgozó asszonyok életét jnegkönnyí- tí az a tény, hogy gyermekeiket elhelyezhették bölcsődében, óvodában. (Százszázalékos az elhelyezés.) Nagy Sándor a "-kevesebb néha főbb« igazságot fejtegette, szintén vállalati példákra hiyatkozva. Dr. Halmos l.ászló, az üzemi pártbizottság titkára is felszólalt az ülésen. A többi között az eddigi taggyűlések (ez volt az utolsó előtti a vállalati pártértekezlet előtt) tapasztalatairól szólt, különös tekintettel a kongresszusi . irányelvek vitáira. A pártcsoport értekezleteken (melyek a taggyűléseket megelőzték) a résztvevők mintegy 60 százaléka nyilvánított véleményt az irányelvekkel kapcsolatban. A tagság egyetért a Központi Bizottság irányelveivel. A legtöbben gazdaságpolitikai kérdésekhez szóltak hozzá, de — akárcsak az 5. számú alapszervezet taggyűlésén — sok figyelemre méltó megjegyzés hangzott el az életszínvonallal, a szocialista életmóddal, a tömegszervezetek munkájával és a pártélettel kapcsolatban is. A kommunisták megértik, hogy a jövőben még többet, még jobbat keli nyújtaniuk. — Váci Mihály Nem elég című versének szellemét idézte sok felszólaló, mondta az üzemi pártbizottság titkára. Nem elég a szó, tenni kell. Minden párttag a saját posztján, környezetében mutasson jó példát hasznos cselekedeteivel, tu- dúsável, erkölcsi magatartásával ! Az 5. számú alapszervezet a szervezeti szabályzatnak megfelelően választotta meg öttagú vezetőségét, illetve titkárát. Ismét a fiatal , szakmunkásnak, Zádori Jánosnak szavaztak bizalmat. Sz. A. Magasabb mércével-Nehéz helyzetben, szigorú közgazdasági környezetben törvényszerűen fokozódik a vezető felelőssége ... « "A nyolcvanas években már nem lehet a mindennapok rutinjával gazdálkodni .. .« » A jó szándék önmagában kei-is: ha nem hisszük el, hogy az irányítóval szemben nőnek a követelmények, akkor a jó vezető igen rövid idő alatt középszerű lesz, és hamarosan rossz minősítést kaphat...« Az utóbbi hetek beszélgetései során vagy hivatalos fórumokon hangzottak el ezek a vélemények. Többet is idézhettem volna, de úgy vélem, ez a néhány mondat érzékelteti, hogy mezőgazdasági üzemekben az év feladataira és a VI. ötéves tervre való készülés során előtérbe került az irányítás gyalcorlatának felül- bírálata. Helyesen. A felismerés mindig az első és döntő lépés a megoldáshoz. Találkoztam olyan szövetkezeti vezetővel, aki a szabályozó tanulmányozása után több oldalnyi, maga végezte számítást készített, s azt a végkövetkeztetést vonta le: biztos, hogy az eddigi gyakorlaton jó néhány vonatkozásban változtatni kell. Kimondani könnyű, de a gyakorlatban véghez vinni ezt a változtatást korántsem egyszerű. Nem csupán a- megváltozott közgazdasági környezet miatt került előtérbe mező- gazdasági üzemeinkben a vezetés gyakorlatának felül- bírálata, hanem azért is, mert termelőszövetkezeteinknek több mint a negyedében — huszonkét nagyüzemben — ebben az évben kerül sor a vezetőség űjjáválasztására. A jelölő bizottságnak a szövetkezeti demokrácia szellemében mai Kommentárunk minden időben igen nagy a felelőssége, most azonban túlzás nélkül mondható: ez a felelősség megsokszorozódott. A szövetkezeti tagokkal való beszélgetések során nem elég csupán azt mérlegelni, hogy a jelenlegi vezetők eddig milyen színvonalon végezték vitathatatlanul nehéz, nagy felelősséggel járó munkájukat, azt is vizsgálni kell : vajon képesek-e megfelelni az új, nagyobb követelményeknek. A mérce a végzett munka, de emellé mindig oda kell tenni : a gazdasági egyensúly, a további előrehaladás érdekében ma már nem elég a tegnapi színvonalon, a tegnapi módon gazdálkodni. Amikor a rövidesen sorra kerülő zárszámadó és terv- tárgyaló közgyűléseken leadja szavazatát a szövetkezeti tag, nemcsak a vezetőről, hanem saját sorsáról is dönt. Ez utóbbival összefüggésben még egy gondolát kívánkozik ki belőlem. A mérce magasabb. Bizonyosan lesznek vezetők, akik koruknál fogva vagy egyéb ok miatt nem tüdnak ennek megfelelni, és másnak adják át a helyüket. A kollektív bölcsességtől függ, hogy ezektől a távozó vezetőktől valóban érdemeik szerint köszönjön el a közösség. Ne váljanak megbántott, sértett emberekké olyanok, akiknek vitathatatlan érdemeik vannak a szövetkezeti mozgalomban, de az új helyzetben, a mai gazdálkodási szinten már nem képesek megfelelni a követelményeknek. Jó lenne, ha a hamarosan »orra kerülő választások során sehol sem feledkeznének meg erről. Vörös Márta SZABÁLYOZÓK — 1980 Bér-teljesítmény szerint Az új szabályozórendszer a bérszabályozás módszereit jelentősen továbbfejlesztette, annak az eLvnek gyakorlati megvalósítása érdekében, hogy a teljesítmé- nyekhez jobban kell igazodnia a béreknek, személyi jövedelmeknek is. Ismét utalunk a már említett ösz- szefüggésre: szorosabb okozati kapcsolatba kell hozni a vállalati hatékonyságot a vállalatnál dolgozók jövedelmével, mint ahogy ezt teszi a szabályozórendszer népgazdasági szinten is. A hatékonyság alapján ítéli meg a vállalatokat, méghozzá az eddigieknél objektívabb mérce, a helyesebb arányokat kifejező árrendszer segítségével. A napvilágra került szabályozók e területen sok mindent újrakezdték, rendkívül szerteágazó az a rendeletanyag, amely a bérek alakulását befolyásolja. Ám a rendező elv jól kivehető: a jövedelmeket a teljesítményekhez kell kötni: a teljesítmények . különbségeinek határozottabban kifejezésre kell jutni a kereseti viszonyokban. Törekedni kell arra, hogy a részesedési alapból fizetett prémiumok, jutalmak és az év végi részesedés növekedjék a kereseten belül, s ez is kifejezze a valódi teljesítménykülönbségeket. A népgazdaság minden olyan területén (szakágazatban) ahol a nyereségérdekeltség van, a vállalati bérek a teljesítménykövetelménytől függően növelhetők. Egyes szű- kebb' területeken, ahol az ágazati sajátosságok is indokolják, központi bérszabályozás alkalmazható. A vállalati teljesítmenyekhez kapcsolt és a központi bér- szabályozás elsősorban a bérek tömegére irányul. A szabályozás változásaiból az is kiderül tehát, hogy előnyben van a bértömegsz.abá- lyozás minden olyan szakmában. ahol a nyereségér dekeltség a jellemző. Ami a lényeget illeti: a jól gazdálkodó vállalatok számára növekszik a (külön befizetés nélküli) béremelés lehetősége —- azaz, a fő elv megvalósul — a fejlődőképes vállalatok jobban megfizethetik dolgozóikat a jövőben. Ugyanakkor — állapítsuk meg — a központi bértömeg- és bérszín vönal- szabályozás csak mértékében különbözik a jelenlegi rendszertől. Viszont új vonása, hogy átmenetileg lehetőség nyílik — az éves tervben meghatározott szintig — a bérszínvonal minimális emelésére. Ez a lehetőség az alkalmazkodás, a fölzárkózás időszakában segítségül szolgál a vállalatok számára. A bérszabályozás körén belül meg kell említeni, hogy a differenciálás igénye az egyes vállalatoknál is érvényesül. Gondoljunk azoknak a helyzetére, ahol — épp a nyereség alacsony színvonala miatt — kevés pénz áll rendelkezésükre keresetnövelésre, bérjavításra. Az új szabályozás logikája azt diktálja, hogy a vállalaton belül is száműzzék az elvtelen egyenlősdi gyakorlatát és szemléletét, mivel a többletvállalóknak, a »-legjobban húzó“ embereknek, brigádoknak érdemes a rendelkezésre álló összegekből a legnagyobb részt adni és így ösztönözni a nagyobb teljesítményeket. Ám a differenciálást, a teljesítmenyekhez jobban igazodó elosztást, — akár népgazdasági szinten. , akár vállalati területen — könnyű általában megértetni. De amikor mindez a gyakorlat részévé válik és most már nem csupán az elvekről esik szó... Nos, eddigi tapasztalataink azt mutatták, hogy az alkalmazás mindig gondokkal járt, akadályba ütközött. Nem lesz ez másként ezután sem. Ezért fontos ismételten kiemelni : a szabályozás egyenlő követelményrendszerét. következetes megvalósulását a. szemlélet átformálásával is segi teni kell. Különösen fontos lesz ezt így értelmezni, ahol nem a nagyobb összegek, keretek elosztására kerül sor a- difr • ferencialódas miatt, hanem szembe kell nezm a kisebb fejlődési, elosztási, béremelési lehetőségekkel: Es azt is érdemes hangsúlyozni: a szabályozórendszer norma- •tivitása szigorúbb követelményrendszert támaszt, de biztosítja a fölzárkózás, a pillanatnyilag nehezebb helyzetben levők fejlődését is — amennyiben a vállalat önerőből javítja gazdálkodását és megteremti előrehaladásának feltételeit. Ezért igen fontos a vállalatok számára a belső érdekeltségi rendszerüknek, egyéni ösztönzésüknek továbbfejlesztése — .amelyet az új szabályozó rendszer változatlanul vállalati tevékenységi körbe utal, A külső feltételek, az új rendeletek jó támpontul szolgálnak ehhez, s érdemi intézkedésre ad lehetőséget, hogy megszűnt az országos szakmai bértáblázat merev rendszere, Maiké István ( F oly latjuk.) Szerkezetváltás, aktív hitelpolitika A megalapozott fejlesztéseket támogatják Tervismertefő munkaértekezletre gyűltek össze a napokban a Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei igazgatóságának vezetői. I Az értekezleten részt vett dr. Pâles Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Steiner Józsefmé igazgatóhelyettes a megyéi Igazgatóság múlt évi munkáját elemezve elmondta, hogy —bár a közgazdasági feltételek számunkra kedvezőtlenül változtak és a mezőgazdaságot is érzékenyen érintette a rossz időjárás, ennek ellenére a megye gazdasági életéNövényolajgyárban \t ország minden restéről érkező napraforgóból és repcéül előállítóit élol.v.p'il é>ente ti/- nivoie—húszezer tonnái alackoznak á Nó i- /olajipari és Mosószergyártó Vállalat rákospalotai gyaraban. ben kedvező folyamat bontakozott ki. A bank sajátos eszközeivel elősegí tette a korszerű készletgazdálkodási, támogatta a konvertálható exportárualapok megteremtését célzó fejlesztéseket, tanácsadással, bírálattal, gazdaságossági ellenőrzéssel hozzájárult az új követelményekhez igazodó gazdaság- politikai törekvések megvalósításához. A bank hitelezési tevékenysége a terülel»- fejlesztéssel összhangban levő gazdasági szerkezetátalakításra, a piaci igényeket, a lakosság jobb ellátását, az export növelését biztosító fejlesztésekre irányult. Különösen nagy figyelmet fordítottak minden ágazatban az erőforrások ésszerű föl- használására. A tervezettnél jobban nőtt a könnyűipari ágazat tőkéspiaci értékesítése, nagy különbségek voltak viszont az egyes ágazatok készletgazdálkodásában. Néhány iparvállalatnál és az építőiparban csökkent a készletek forgási sebessége. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek majdnem egy- harmadának tavaly sem sikerült elérni a kitűzött célokat. E tsz-eknél a fejlesztési pénzeszközök még a szinttartásra sem elegendőek. Az állattenyésztésben a legnagyobb gondok a sertésférőhelyek megteremtésénél mutatkoztak; kialakultak ugyan a szakosodás irányai, de az állatállomány nem koncentrálódott a kívánt mértékben. Az állami gazdaságok termelésüket a népgazdasági szükségleteknek rendelték alá. Itt jelentős eredményeket hozott programszere, együttműködésük a termelö- CgavetkezetekkeL A gazdálkodó egységek fizetési készsége 1979-ben omlott. Sokszor »sorban állt« a banknál a Közúti Építő Vállalat, és termeléslemaradás miatt többször a SAÉV is. Az igazgatóhelyettes as idei tervekről szólva fontos feladatként említette a vállalatok és szövetkezetek fejlesztési pénzeszközeinek figyelemmel kísérését, a tő- késtmportot megtakarító beruházások, a környezetvédelmet és az ésszerű energiafölhasználást szolgáló fejlesztések támogatását. A mezőgazdaságban nem szabad a termésátlagok bűvületébe esni: azt is meg kell vizsgálni, hogy mi mibe kerül — hiszen a mezőgazdaságban különösen sok tőkésimportból származó anyagot használnak föl. A beruházások hiteltámogatása visszafogottabb lesz, de a bank továbbra is segíti a jó és előremutató terveket. Nagyon fontos elv, hogy a bank hitelezési tevékenysége nem tompítja az ár- és jövedelemszabályozás hatását. Dr. Páles Gyula, az MNB elnökhelyettese hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a világpiac követelményeinek megfelelő gazdaság kialakításában nagy a bank felelőssége és feladata. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek is iparszerű üzletpolitikát kell folytatniuk. A bankokra hárul az a feladat, hogy a vállalkozások közül megkeressék és aktív hitelpolitikával támogassák az előrevivőket. Cs. L.
