Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

•t. Ünnepélyesen aláírták a jegyzőkönyvet (Folytatás az 1. oldalról.) az ilyen programok kidolgozá­sát, a konkrét szerződések megkötését. Katusev méltatta a bizottság ülésszakán elvég­zett munkát, hangsúlyozva: a szovjet és a magyar tagozat baráti együttműködésével si­keresen valósítják meg azt a nagy munkát, amellyel az ~ZKP és az MSZMP Közpon­ti Bizottsága, személyesen ' eonyid Brezsnyev és Kádár János bízta meg a részvevő­ket. Marjai József válaszában aláhúzta, hogy az együttmű­ködési kormányközi bizottság munkájában most új szakasz kezdődött. Mindkét ország most gazdasági fejlődésének különösen fontos és felelős­ségteljes szakaszában van, s jelesni eg nem egyszerűen ar­ról van szó, hogy növelni, szélesíteni kell együttműködé­sünket, hanem tartalmában is gazdagítani kell azt. Ez az együttműködés mindkét or­szág gazdaságában nagyobb eredményeket hoz az eddi­gieknél, hatékonyabban szol­gálja a szocializmus és a kommunizmus építését. Ehhez erősíteni kell az együttműkö­dés minőségét, gyorsabban, konkrétabban, rugalmasabban kell dolgozni. Az ünnepélyes aláíráson ott voltak a két. küldöttség tag­jai. Jelen voltak az SZKF Központi Bizottságának felelős munkatársai. Részt vett az aláíráson dr. Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, aki Moszkvában küldöttség élén részt vett a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési kor­mányközi bizottság XXIV. ülésszakán, csütörtökön, dél­után hazaérkezett a szovjet fővárosból A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának ÁLLÁSFOGLALÁSA a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről Harcias hangok A brüsszeli N ATO-tanács- kozáson hozott döntések meg­valósítása újabb veszélyes fordulóját jelentheti a fegy­verkezési versenynek. Ez a visszhangja az atlanti vezető szerv rakéta-terveinek. Alig­ha kétséges: az Egyesült Ál­lamok vezetése hatalmas ere­jű nyomást gyakorolt szövet­ségeseire, hogy elérje célját. A lépés veszélyeztetheti az enyhülés eddigi eredményeit — állapítják meg Moszkvá­ban, s rámutatnak arra: az amerikai fegyverkezés sem­miképpen sem növelheti a nyugat-európaiak biztonságát. A brüsszeli rakéta-döntés azonban nem járt egyedül. Carter elnök minden koráb­binál harciasabb hangú be­szédet mondott Washington­ban. Az elnöki megnyilatko­zás hallgatói nagyiparosok voltak, tehát az Egyesült Ál­lamok első embere bízvást számíthatott arra: közönsége örömmei fogadja a hírt, hogy a kormány újabb fegyverke­zési programok beindítását határozta el. A mozgatható kilövőállású MX-rakéták mellett valószínűleg megkez­dik a B—1 hadászati bombá­zók gyártását, elkészülnek az első Trident rakétahordozó atomtengeralattjárók és cir­kálórakéták is. A hadászati fejlesztés mellett a Fehér Ház újabb hatalmas összege­ket szán az úgynevezett »ha­gyományos erők« korszerűsí­tésére, elsősorban a harcko­csi-csapatok és a légiszállí­tású egységek modernizálá­sára. A Pentagon az újabb dollármilliárdokból hatalmas szállítórepülőgépeket vásárol­hat, a tengerészgyalogság pe­dig partraszálló fiajókat és harci helikoptereket kap. Végeredményben a jövő évben 157 milliárd dollárra emelkedik az amerikai kato­nai költségvetés összege, ami újabb rekordot jelent. Az Egyesült Államok mindenek­előtt külföldi beavatkozó erőit fejleszti fokozott ütem­ben. Veszedelmes kilátások ezek, ha figyelembe vesszük A Kaposvári Ruhagyár fölvesz 1 gyors- és gépírót Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. azokat, a washingtoni harcias hangokat, amelyek a túsz­ügy vagy az olajszállítások ürügyén katonai közbelépést sürgetnek. Ma egy ilyen ak­ció beláthatatlan következ­ményekkel járhat, s ezt tud­niuk kell az amerikai politi­kusoknak is. A katonai kiadások újabb emelését Carter azzal indo­kolja, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a szená­tusban »keresztül hajszolja a SALT—2 szerződést«. Ez az indoklás bizony nem túl meggyőző. Az elnök hajdani választói többek között azért szavaztak az ismeretlen geor- giai politikusra, mert a hadi­költségvetés csökkentését, az enyhülés politikáját ígérte. Ma azonban a washingtoni kormáinyzat a héjják kedvét keresve akar a felszínen ma­radni. M. G. A Minisztertanács december 13-i ülésén meghallgatta a külügyminiszter jelentését a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságá­nak 1979. december 5—6-i berlini üléséről és jóváhagy­ta a magyar küldöttségnek az ülésszakon kifejtett tevékeny­ségét. Megállapította, hogy a kiadott közlemény fontos do­kumentuma annak a követke­zetes harcnak, amelyet a Var­sói Szerződés tagállamai foly­tatnak az enyhülés megszilár­dításáért a fegyverkezési haj­sza megfékezéséért, a lesze­relésért, Európa békéjének és biztonságának megvédésé­ért. Egyetértésben a külügymi­niszteri bizottság közleményé­vel, a magyar kormány aggo­dalmának ad hangot bogy a NATO folytatni akarja a fegy­verkezési hajszát A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének korábbi javasla­tai és a külügyminiszteri bi­zottság berlini ülésszakán ki­dolgozott indítványok józan megfontoláson alapuló lehető­séget kínáltak a tárgyalások azonnali megkezdéséhez, meg­állapodások eléréséhez. A ma­gyar kormány ez alkalommal is szükségesnek tartja felhív ni a világ közvéleményének figyelmét, hogy az új típusú amerikai közép-hatótávolsá­gú nukleáris rakétafegyvetek gyártására és nyugat-európai elhelyezésére vonatkozó dön­tés és annak megvalósítása rendkívül bonyolult helyzetet idéz elő Európában. A magyar kormány meg van győződve arról, hogy a külügyminiszteri bizottság ülésének közleményében fog­lalt kezdeményezések kedve­ző fogadtatása újabb hozzá­járulást jelentenek az euró­pai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó össz­európai konferencia előkészí­téséhez. Helyesli és támogat­ja a Varsói Szerződés tagál­lamai részéről kifejtett elkép­zeléseket az általuk megvita­tásra és megoldásra javasolt kérdésekről, a konferencia megrendezésének módoza­tairól. Egyetért azzal, hogy fi­gyelembe vették más államok elképzelései is, amikor azt javasolták, hogy a konkrét intézkedéseket szakaszonként vizsgálják meg, s az első sza­kaszban a munkát a bizalom- erősítő intézkedésekre össz­pontosítsák, a konferencia to­vábbi szakaszaival kapcsolatos kérdéseket pedig később ha­tározzák meg. A magyar kormány a kül­ügyminiszteri bizottság állás- foglalásával összhangban nagy jelentőséget tulajdonit az 1980-ban Madridban megren­dezésre kerülő európai bizton­sági és együttműködési talál­kozónak. Az a határozott ál­láspontja, hogy a találkozó­nak az enyhülés és a bizton­ság megszilárdítását, az együttműködés erősítését kell szolgálnia. A Magyar Népköztársaság tevékenyen hozzá kíván járulni a találko­zó sikeréhez. Helyesli, hogy a résztvevő országok még az előkészítő szakaszban jussa­nak megegyezésre: njilyen konkrét kérdésekben lehet to­vábbi lépeseket tenni a talál­kozón az együttműködés bő­vítésére, a politikai légkör ja­vítására. A Magyar Népköztársaság kormányának szilárd meggyő­ződése, hogy a külügyminisz­teri bizottság javaslatainak valóra váltása új lendületet adna az európai enyhülési fo­lyamatnak. Rhodesia Anglia megszünteti tilalmi rendelkezéseit legkevesebb harmincán estek el. A brit gazdasági tilalmak feloldását követően azonban a háború ellenére csütörtökön üzletemberek csapatai rohan­tak Saiisburyibe. hogy egy­mást megelőzve csapjanak le a megnyíló üzleti lehetőségek­re. A lemondott salisburyi kormány titkos üzletfelei, akik eddig közvetítők útján kerülték meg az ENSZ hatá­rozatát. most minden teketó­ria nélkül közvetlenül Salis- buryvel lépnek érintkezésbe. Közös Piac A dublini bomba Az ír főváros egyik kasté­lyában tartott közös piaci csúcsértekezlet kudarca de­cember fordulóján még egy­szerűen pénzügyi, gazdasági katasztrófának tűnt. Ma már — a különböző visszhangok és a várható politikai-takti­kai lépések ismeretében — a megfigyelők hajlanak a vé­leményre, hogy a félresike­rült tanácskozás a Közös Pi­ac politikai széthullásának kezdetét is jelentheti. A bom­bát Margaret Thatcher brit miniszterelnök robbantotta fel. CAP-gondok A felszínen a vita egyik középpontja a Közös Piac úgynevezett mezőgazdasági árrendszere volt. (Ezt a »kö­zös mezőgazdasági politika« angol nevének rövidítésével CAP-nak nevezik.) A CAP létrehozása jóval megelőzte Nagy-Britannia közös piaci belépését. A CAP akkor első­sorban az EGK stratégiai-po­litikai központjának és egyben mezőgazdasági exportőrjének számító Franciaország igénye­it tükrözte. Ennek értelmében a közös költségvetés túlnyo­mó részét a tagországok mind­máig a mezőgazdasági árrendszer szubvencionálá­sára fordítják. Előnyben ré­szesítik az exportőröket — miközben áldozatot várnak a kisebb, de technikailag jóval fejlettebb mezőgazdasággal rendelkező államoktól. Emiatt annakidején Fran­ciaország és az NSZK között bontakozott ki küzdelem, míg végül a nyugatnémet kormány felismerte, hogy rendkívül fejlett ipara és általános nyu­gat-európai gazdasági hege­móniája szempontjából a Kö­zös Piac olyan óriási előnyö­ket biztosít, amelyek »meg­érik« a CAP áldozatait. Voltaképpen hasonlókép­pen gondolkodtak Angliában a belépés hívei is. »Nyitott piacot« reméltek Nyugat- Európában az angol ipar számára. Ügy vélték, ez vég­ső soron a fogyasztók szá­mára is kiegyenlíti majd azo­kat a terheket, amelyeket a korábbi nemzetközösségi ke­retekben alacsonyabb angol élelmiszerárak emelkedése je­lent. Nem így történt. Az el­avult gépekkel dolgozó és alacsony termelékenységű ipar nem volt képes betörni a nyugat-európai piacra — a CAP terheit viszont London­nak is viselnie kellett. Brit ultimátum Az eredetileg mezőgazdasági jellegű probléma így általá­nos gazdasági gonddá vált Anglia számára. A Közös Pi­ac szervezete olyan, hogy mi- ftél nagyobb egy tagállam külkereskedelmében a közös­ségen kívüli szféra részesedé­se — annál nagyobb hozzá­járulást kell fizetnie a közös, A rhodesiai fővárosban hatalmas tömeg tüntetett a Hazafias Front mellett. (T elei o to': — AP — MTI — KS) (42437) Á brit kormány szerdán tá­jékoztatta az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsát, hogy csütörtök­től megszünteti a Rhodesia ellen elrendelt gazdasági és politikai tilalmi intézkedése­ket, mert a rhodesiai fehérte­lepes lázadás — a fBkonpány- zó Salisbury!» érkezésére! és jelképes hatalomátvételével, legalábbis a brit kormány Föl­fogása szerint véget ért. A londoni kormány dönté­sét Anthony Parsons brit ENSZ-nagykövet ismertette a Biztonsági Tanács elnökével levélben. Szerinte az ENSZ tagállamok most már felold­hatják a tilalmakat, mert azok »elérték céljukat«. A BT tagjai jelentések sze­rint csütörtökön délután nem hivatalos megbeszélésen fog iáik óznak ezzel a kérdéssel. Tanzánia már jelezte, hogy valószínűleg ellenezni ingja azt, hogy az ENSZ hozzájá­ruljon a brit javaslathoz. Közben Rhodesiában válto­zatlan hevességgel folyik a gerillaháború. Lord Soames fókormányzo megérkezett óta Értesítjük t. vevőpartnereinket, hogy kirendeltségünk raktáraiban 1979. december 27-től 1980. január 10-ig vagyonmegállapító leltárt tartunk Ezen időszakban az árukiadás szünetel. A leltár időtartama alatt megrendeléseket felveszünk. TITÁN Kereskedelmi Vállalat Somogy megyei Kirendeltsége, Kaposvár, Zalka Máté u. 18. (32439) alapba. Anglia szempontjából a Kilenceken belüli kereske­delem évenként csaknem há- rommilliárd fontnyi deficittel zárul és az angol behozatal mintegy 60 százalékát még mindig a Közös Piacon kívül álló országok ^dezik. Mind­ez együtt azt eredményezte, hogy a Kilencek költségyeté- sének 20 százalékát Anglia fi­zeti, holott a közösség össz­termékében csak 16 százalék­kal részesedik. Másrészt: a közös alapokból Anglia csak egymilliárd fontot kap visz- sza — miközben kétmilliárdot fizet be. Ez a legnagyobb de­ficit: a többiek közül csak az NSZK-nak van említésre méltó mérleghiánya (800 mil­lió font körül), ezt viszont a rvugatnémet export-hege­mónia messzemenően kiegyen­líti. A többi tagállamok közös piaci mérlege vagy egyen­súlyban van, vagy pozitív. Dublinban látszólag ezen vitatkoztak össze a kilenc tagország vezetői. Margaret Thatcher brit miniszterelnök gyakorlatilag ultimátumot intézett a többi nyolc tagál­lamhoz a költségvetés átszer­vezésére és a brit deficit tör­lésére. A többiek ezt elvetet­ték. Sőt, a Közös Piac törté­netében először még azzal sem törődtek, hogy a kudar­cot valamiféle kompromisszu­mos közleménnyel leplezzék. A csúcsértekezlet résztvevői úgy váltak el, hogy három, hónap múlva »még egyszer utoljára« megkísérlik elsimi- tani az ellentéteket egy csúcs- értekezleten. Nemzeti érdekek Természetesen nem lehet tudni, mi történik a követke­ző három hónapban. Az elő­jelek azonban azt mutatják, hogy a Közös Piac és ezzel egész Nyugat-Európa nagysza­bású politikai változások, előtt áll. Mindenekelőtt azt kell figyelembe venni, hogy a tő­kés világpiac általános helybe zete miatt a vita egy »vissza- esési időszakban« folyik. Így a nemzeti érdekek törvénysze­rűen felszínre törnek és rendkívüli módon megterhelik a közösség egész szerkezetét. Egyre nehezebbé válik olyan, nemzetekfeletti döntések meg­hozatala. amelyeket azután a tagállamok végre Í6 hajtanak. Egy másik tényező, hogy a Londonnal szembenálló tábor két legfontosabb országában, az NSZK-ban és Franciaor­szágban 1980-ban elnökvá­lasztások lesznek. Franciaor­szágban a válság de Gaulle örököseinek a helyzetét erő­síti. akik a hajdani elnök né­zeteit követve mindig bizal­matlanul szemlélték Anglia bekapcsolódását a Közös Piac­ba. Áz NSZK-ban a krízis sú­lyos problémákat jelent a kormányon lévő szociáldemok­ratáknak és abba az irányba tolhatja a mezőgazdasági szektor körében erős pozíciók­kal rendelkező keresztényde­mokratákat, hogy a győzelem reményében 'erőszakosabb és támadóbb politikát folytassa­nak. Ilymódon az a pénzügyi­gazdasági köntösben jelentke­ző vita, amelynek Dublinban a világ tanúja lehetett — vol­taképpen qsak a jéghegy csúcsa. A jelenlegi Világgaz­dasági helyzet szorítása és a nemzeti érdekek kényszerű előtérbe kerülése szétrombol­hatja a Közös Piac jelenlegi, nemzetekfeletti struktúráját. Ez önmagában véve is rend­kívül komoly politikai követ­kezményekkel járhat. Figye­lembe kell azonban venni azt is. hogy az »önmagában« ki­fejezés ebben a vonatkozás­ban nem létezik! A Közös Piac valamennyi tagállama egyben NATO-ország, és némi leegyszerűsítéssel a Közös Piac az atlanti blokk európai gazdasági szervezete. A piac szerkezetének módosulása ny­modon a NATO tagállamai­nak egymás közti viszonyát is megváltoztathatja. Ez pedig elsőrendű politikai, sőt straté­giai kérdés, X. E.

Next

/
Thumbnails
Contents