Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

Huszonöt építőipari szervezet együttműködése Tantermek a munkásszállóban Április 27-én huszonöt épí­tőipari szervezet együttműkö­désével megalakult Kaposvá­ron a SÁÉV munkásszállójá­ban az oktatási központ. Az első tanfolyamokat az isko­lai tanévkezdéshez igazították: szeptemberben népesültek be a tantermek. Az oktatási köz­pont tevékenységét Petes Elek, a központ vezetője mu­tatta be. — Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium a megyei építőipari vállalatok feladatává tette, hogy gondos­kodjanak az építőipari szer­vezetek dolgozóinak rendsze­res oktatásáról és továbbkép­zéséről. Mivel a termelőszö­vetkezetekben is jelentős épí­tőipari tevékenység folyik, az ott dolgozók szakmai fejlődé­sét is figyelembe kell ven­nünk. A minisztérium tovább­képző központja látja el a szakmai irányításunkat, fel­ügyeletünket. Működési terü­letünket a Dél-Dunántúl ya- látnennyi megyéjére kiter­jesztjük. Négy tantermünk­ben egyszerre száz-százhúsz dolgozó oktatására van lehe­tőség. Az oktatási központ, illetve hallgatóink rendelke­zésére áll a SÁÉV-könyvtár mintegy tízezer kötete is. A vidékieknek nem kell napon­ta beutazniuk a foglalkozá­sokra: szállást is tudunk biz- ta&itani számukra. —■ Milyen tanfolyamokat szerveztek már? i — Szakáganként művezető­képzést és a felnőtteknek szakmunkásképzést is öt szakmában. Tobábbképzést biztosítunk a technikusoknak, a mesterszakmunkás-vizsgá- ra készülőknek, a brigádve­zetőknek. Befejeződött a gép­kezelők tanfolyama, de az igények azt mutatják, hogy újat is szervezhetünk már. Jelenleg a kalkulátori tanfo­lyam részvevői vannak a tan­termeinkben. Arra is gondol­tunk, hogy a felsőfokú kép­zettségű szakemberek számá­ra is biztosítjuk a tovább­képzést; ezt az ötletet egyébként a megyei tanács és a Tanép sugallta. — A tantermekbe, ahová mi is benéztünk a foglalko­zásokra, délelőtt is szorgal­mas tanulás folyik. Munka­időben tartják általában a tanfolyamokat, továbbképzé­seket? — A szakmunkások és egyéb vállalati dolgozók igen, munkaidő alatt ülnek be a tantermekbe. Az okta­tási • központ • a vállalatokkal áll kapcsolatban, s az ottani oktatási terv szerint iskoláz­zák be dolgozóikat. Tanfolya­maink időrendje változatos, vannak pár hetesek és hosz- szabban elhúzódok. A ma­gasépítő-ipari művezetők tan­folyama hétszázhúsz órás: eb­ben az öthónapos kötelező gyakorlat is benne van. Há­rom megyéből tizenhárom vállalattól huszonnyolcán vesznek részt e tanfolyamon. — A képzésre általában mennyire fordítanak gondot a vállalatok? — Legfőbb gondunk, hogy még nem ismernek bennün­ket széles körben. Fontos fel­adatunknak tartjuk tehát, hogy kapcsolatokat teremt­sünk az építőipari szerveze­tekkel a Dél-Dunántúlon. Nem vagyunk türelmetlenek, de még sokat kell tennünk annak érdekében, hogy a vál­lalatoknál megismerjék a ml tevékenységünket. De hogy jó példáról is beszéljünk: itt említem meg a nagyatádi Komfort Ipari Szövetkezetei, ahol sokat tesznek a dolgo­zók rendszeres képzése és továbbképzése érdekében. — Az új vállalati ösztön­zők is erre kell hogy sarkall­ják a munkahelyeket. — Igen. A meglevő mun­kaerőre kell alapozni a ter­melő tevékenység fejlesztését, ehhez pedig nélkülözhetetlen a dolgozók továbbképzése. Nagyon .fontos, hogy megte­remtsük a feltételét a több szakágú képzésnek, erre van most a leginkább szükségünk. Arra, hogy a festő szakmun­kás értsen a mázoláshoz is, a rokon szakmához, az asztalos pedig az üvegezéshez, és még sorolhatnám a példákat. H. B. 3ó példa a Nagy Színház, a Metropolitan Közvetítsen több operát! A zenebarátok nagy öröm­mel vették, hogy a rádió fel­újítja az operatárát, s szinte miniden héten bemutat egy- egy új lemezt. A mozgékony mikrofonok ott vannak min­den operabemutatón is, s most már nemcsak a főváros­ból, hanem Pécsről, Szegedről, Debrecenből is rendszeresen hallhatunk helyszíni közvetí­téseket. Mihály András, a Ma­gyar Állami Operaház igazga­tója szerint az igazi nagy mű­vek olyan meggyőzően épül­nek föl dramaturgiai szem­pontból, hogy önmagukban sugározzák a látványt. Tegyük hozzá, hogy a tévé nyújtotta látvány mégis nagy pluszt jelent, éppen ezért népszerűek az operafilmek, az operaelőadások felvételei. A tv zenés színháza eddig is so­kat tett a nagy tömegek ze­nei érdeklődését felkeltő mű­vek bemutatásáért, most ép­pen Stravinsky Mavra című művét sugározták, s most ké­szül Mozart Szöktetég a sze­ré jból című alkotásának tévé­változata. Az eredmények el­ismerése azonban nem jelenti, hogy nincs hiányérzetünk. A színházi közvetítések ma már mindennapiak a programban, I Egymás irodalmának megismeréséért Magyar—bolgár fordítói együttműködés az operai közvetítés azonban olyan ritka, mint a fehér hol­ló. A televíziónak nagy a köz- művelődési szerepe, így e köz­vetítések rendszeressé tételé­vel egyrészt ki lehetne elégí­teni az operabarátokat, más­részt új híveket lehetne sze­rezni e műfaj táborának. A Szovjetunió, az Egyesült Államok technikai és művészi szempontból kialakult gyakor­lata is bizonyítja, hogy érde­mes komolyan foglalkozni ez­zel. A szovjet tévé tavaly egyenes adásban közvetítette Muszorgszkij Hovanscsináját, ezt az előadást ugyanakkor átvette az olasz tévé is, és ab­ban az órában sugározta. E fölvétel iránt azóta számos külföldi tévétársaság érdeklő­dött, sajnos, nálunk ezt még nem láthattuk. A Nagy Szín­ház más előadásait is fölvet­ték már, így többek között a Borisz Godunovot a balettek közül a Rómeó és Júliát, a Diótörőt. Rögzítették Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című művét, ezt már a mi tévénk is bemutatta. A New York-j Metropoli­tan ból két évvel ezelőtt köz­vetítettek először egyenes adásban operát, Puccini Bo­héméletét. Ezt követte a Ri- goletto, a Parasztbecsület, a Bajazzók. Az idényt megnyitó Verdi-operát, az Otellót a rá­dió és a tévé egyszerre köz­vetítette, s 282 helyi adó vet­te át a műsort. Aki 3&arta, az színesben nézte és sztereóban hallgatta az operát. A sikeren felbuzdulva már azt is elha­tározták, hogy jövőre Puccini Manón Lescaut című operá­ját az európai tévéállomások egyid'őben közvetítik áz ame­rikaival. Vajon nem csökkenti az operaházak közönségszámát a helyszíni közvetítés? A két or­szág tapasztalata szerint nem. A moszkvai Nagy Színház a televízió jóvoltából sokmilli­ósra növelhette nézőterének befogadóképességét,'és előadá­sait több ezer kilométer távol­ságban is nézhették. Amikor például a Borisz Godunovot közvetítették, utána a tévéné­zők ezrei köszönték meg az élményt levélben! Carelli Gá­bor, a nemrégen megjelent nagy sikerű könyv, az Utam a Metropolitanbe .szerzője szin­tén állítja, hogy a jó közve­títés révén nőtt az operába járók száma. Egy nyilatkoza­tában megemlítette: a Magyar Televízió számára is bizonyá­ra gond, hogy mind nagyobb közönséget vonjon be az ope­ra hal Ig át ásának-nézéséne le örömébe. Érezzük ezt, s éppen ezért várjuk a változást. A sürgetés elsősorban a vi­dékiek feladata, hiszen né­hány város kivételével nincs a színházban operatagozat, nehéz eljutni a fővárosba egy- egy jó előadásra. A távol eső települések, a kisközségek la­kói között is egyre több a ze­ne- és operabarát, ezt kitűnő­en bizonyítják a komoly zenei lemezek egyre növekvő pél­dányszámai is. Kövesse hát a televízió is a rádió jó példá­ját! Lajos Géza A magyar és a bolgár mű­fordítók közötti kapcsolatok fejlesztését, a két irodalom egymás országaiban való jobb, teljesebb bemutatását szolgál­ja az az együttműködési szer­ződés, amelyet a Magyar írók Szövetsége és a Bolgár Fordí­tók Szövetsége kötött egymás­sal, A kétéves együttműködé­si megállapodást a Magyar írók Szövetségének székházé­ban Garai Gábor főtitkár és Bozsidár Bozsilov, a Bolgár Fordítók Szövetségének elnök­helyettese kedden írta alá. l‘ Az elmúlt években rendsze­ressé váltak a két ország mű­fordítói között a tanácskozá­sok, s nőtt az érdeklődés egy­más irodalmainak megismeré­se iránt. Évente kölcsönösen öt-hat szerző művét fordítot­ták le. Hazánkban nagy sikert arattak a klasszikus bolgár, szerző, Zahari Sztojanov mű­vei, a kortárs írók közül pe­dig Jordan Radicskov, Ljubem Petkov, Emilian Sztanep, Ge- orgi Misev alkotásai jutottak el a magyar olvasókhoz, Bul­gáriában a fordítások nyomán többek között keresettek Sar- kadi Imre, Mándy Iván, Ker­tész Ákos kötetei. * Az együttműködési megál­lapodásban megfogalmazták, hogy még rendszeresebbé te­szik a tájékoztatókat egymás irodalmi életéről, kölcsönösen eljuttatják a fordításra aján­lott szépirodalmi műveket, s kicserélik az irodalmi lapokat, folyóiratokat is. A műfordítás időszerű kérdéseiről egymás országaiban elméleti konfe­renciát rendeznek. A Bolgár Fordítók Szövetsége és a Mia­gyar írók Szövetsége műfordí­tókat küld a szófiai, illetve a debreceni nyári szabadegye­temre. ü m Magyarország története A T. kötet Szalontay Mihály z utolsó nap — Ó jesszasz, szegénykéim — mondta a pap, és nekiállt elmagyarázni a központos kis­asszonynak, hogy az magya­rázza el annak a bécu. házve­zetőnőnek, aki fölvette a te­lefont, hogy a család egy fia­tal rokon hölgye érkezett ka­landos körülmények között Magyarországról, és persze, hogy nem várták, hogy is vár­ták volna, hiszen váratlanul érkezett, a váratlant pedig nem lehet várni. Valami ilyesmi lehetett a magyarázat, letette a kagylót, de tíz per c múlva újra csöngött, s most már' Bécs egyenesben jelent­kezett. Juszti távoli rokon né­nije volt a telefonnál, aki »Én nem tudni magyart« szöveggel kezdte, ezért aztán Juszti he­lyett megint csak a pap bácsi beszélt, és eltolmácsolta a tör­ténetet. A néni végre megér­tette, és azonosította Jusztit a másik oldalon, mondta, hogy nagyon örül, arra kérte a papot, hogy reggelig a fiata­lokat lássa vendégül, mindent meghálálnak s megtérítenek, reggel pedig kocával mennek a rokonokért. Ennyi volt a beszélgetés, de az öreg pap ugrált körülöttük a boldogságtól, hogy szemé­lyesen beszélhetett és szíves­séget tehetett ifjúkora nagy- nagy színésznőjének. Közben Karolina néni megjelent, mondta, hogy meleg a fürdő­víz a bojlerban, melyikük für­dik először. ■ — Siess, aztán megyek én is. Juszti ment, Műd pedig felhajtott egy kupica törkölyt, kezet rázott a pappal és a gurgulázó bácsival. Azok nem is értették, miről van szó, s már szökött, ment is. Szerecsére a templomkerti kapuban belülről benne volt a kulcs, kinyitotta, levágott a lépcsőkön, átfutott a lámpa alatt, ki a sarokig, ott meg volt iránytűje, a másik falu­végi lámpa. Futott tovább, könnyedén, zihálva, szinte boldogan. hogy kiszabadult Juszti szemének börtönéből, hogy megpróbálhatja a vissza­utat, hogy visszajuthat. A taluvegi lámpa alatt egy pillanatra megtorpant. Felvil­lant, hogy el kéne olvasni a falutáblát, legalább tudja, hol járt, de aztán lélekben legyin­tett, balra fordult, s nekivá­gott a sötétnek. Harisnyás lá­bával rögtön valami kemény torzsába csapódott. Éles faj­dalom, szakadt a harisnya, de nem törődött vele. Tócsáról- buckába, buckából-tócsába ment, futott, tépte magát, de csak nem akart vége lenni, csak nem akart a Duna meg­jelenni. Szinte erejét vesztve, szinte félőrülten a félelemtől, hogy eltéved, egyre gyorsabb rohanással bukott át akadá­lyain, míg végül egy fűcso­mós, öles dombocskáról vagy három-négy métert esett le­felé a meredek homokgödrös, vízmosásos parton, szinte egyenesen bele a vízbe. Elnyúlt, mint egy béka, hörgött, zihált a tüdeje, le­tépte magáról a zoknit, lába kegyetlenül fájt. Leszedte a melegítőalsót is, otthagyta, nem gondolkozott, nem törő­dött vele, hogy mi lesz, ha­nem szépen — lassan, fekve féloldalt beleereszkedett — csusszaint a vízbe, szinte rá­feküdt a tetejére, s úgy vitet­te magát az árral, hogy olyan nyolc-tíz méternél messzebb ne kerüljön a parttól, lássa, érzékelje a part vonulatát, de víz legyen alatta, vastag víz. Nem úszott, csak sodródott az árral, hol hasmánt, hol háttal, nézte a csillagokat, időnként arcát mélyen bele­nyomta a vízbe, nagyokat el­nyújtózott benne, s lustán erőből, de nagyon lassan tar­totta fenn magát a felszínen. Nem tudható, mekkora tá­volságon • sodródott és mennyi ideig, de egyszerre csak szinte az orra előtt egy méterre ott volt a drótsövény, a vízbe le­futó fehér csigákkal. Nagyot fordult» viá&aaíeie a via aisM bukott egyet, hogy távolabb kerüljön. Csak annyit loccsant á víz, amennyit egy felpatta­nó kilós ponty kelthetett, mégis vakító sugárzással tün­döklőit fölötte a reflektor csó­vája, és futott végig a drótke­rítés mentén a víz felszínén. Lebukva maradt, de szemét kinyitotta a víz alatt, kör­meivel belevájta magát az iszap alatti agyagba, és úgy követte ott fent a levegőég­ben azt a cikázó fénysugarat. Gyorsan úszott el a- feje fe­letti tartományban a fénysu­gár. Rutirumozdulattal egy pillanat alatt pásztázta végig kezelője a víztükröt, és már ki is aludt. Sötétség lett újra, Miki várt egy kicsit, aztán fölemelkedett, mint lomha pók hagyta, hogy a víz fel­dobja a szürke-fekete felszín­re. Nagy levegőt vett, készen arra, ha újra le kell buknia, és azzal átcsúszott a legkülső csigasor fölött. Most nem fo­gott földet, hosszan elnyúlva kormányozta át magát a sod­rás erejével a második kerítés fölött, de kicsit közel az egyik csigához, szinte érintette, majd még ugyanazzal a len­dülettel át a harmadik fölött is. Hogy azon is ~ átjutott, megint fordult egyet a tenge­lye körül, sarkaival előretá­maszkodva földet fogott, meg­próbált megállni, fejét a sö­tétben épp hogy a víz felett tartva tájékozódni, hol is van, hoi a stég, merre a part* van-e ott valaki, és ha van, ki az. (S'aititatmkJ Hazánk történetének egyes korszakairól, vagy azok ki­emelkedő szereplőiről renge­teg monográfia, tanulmány je­lent meg a Thuróczi-króniká­tól Budai Ézsaiás művein át Pauler Gyuláig, Marczali Hen­rikig — hogy a kisebb rész- tanulmányokat ne is említ­sük. Történelmünkről két ha­talmas munka, terjedelmében is jelentős összefoglalás szü­letett eddig: az egyik a Szilá­gyi-féle tízkötetes A magyar nemzet története című, sok képpel illusztrált kiadvány, amely a milleneumra jelent meg, a másik a Hóman—Szek- fü — ahogyan röviden szokás nevezni — pozitivista alapo­kon nyugvó Magyar történet előbb 8, majd 5 kötetes vál­tozata. A felszabadulás utáni magyar könyvkiadás egyik je­lentős eseménye tehát a Ma- gyarország története című, 10 i kötetre tervezett szintézis, amely az egyes korszakokat 1 megfelelő mélységben tár­gyalja és elemzi. A sorozat­ból eddig két kötet jelent meg: először a két háború közti korszakot bemutató 8., majd az 1890—1918 közti pe­riódust tárgyaló 7. kötet A Magyarország története har­madik kiadványaként most látott napvilágot a magyar szabadságharcot, az abszolu­tizmust és a dualizmus első negyedszázadát elemző 6. kö­tet E vaskos, majd 1800 oldal­nyi mű Magyarország történe­tét az 1848 és 1890 közti idő­ben tárgyalja. Népünk törté­nelmének egyik legdicsőbb fe­jezete az 1848—49-es forrada­lom és szabadságharc idősza­ka. Az a kor, mely a Habs­burg elnyomás megszűntét, az új és szabad jövőt ígérte, de a nagyhatalmak összefogásá­ból olyan évtizedek következ­tek, amelyek kezdetét e név­vel volt szokás jelölni: Hay- nau, Bach.., Vajon milyen politikai magatartásformák voltak jellemzőek az önkény- uralom korára? Csupán a passzív * rezisztencia és a csa- Lódás? Mit tettek és tehettek kulturális értékeink megmen­tése és gyarapítása érdekébpn? A szintézis jelentősége nem­csak abban áll, hogy »tudo­mányos összegezés«, hanem abban is, hogy nem csupán politika- és köztörténetet ad, hanem a társadalom életének az egészhez szervesen tartozó résztényeit és megállapításait is hozzá veszi. A kiegyezés mint a lehetséges kompro­misszumok egyike indította el Magyarországot a kapitalizá- lódás — akikor haladó — út­ján. A dualizmus rendszerének kialakulása, majd megszilár­dulása a tőkés gazdaság fej­lődését segítette elő az ipar­ban. és a mezőgazdaságban egyaránt. Mindez hatott Ma­gyarország munkaerő-helyze­tére, a demográfiai hullámzás­ra, s nem utolsósorban a tár­sadalmi szerkezet változására. A településhálózat az addi­giaktól teljesen eltérő struk­turális fejlődésen ment ke­resztül, ekkor indult meg Bu­da és Pest a világvárossá nö­vekedés útján. A Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi In­tézetében készült munka a szakemberek, tanárok, és a magyar történelem iránt ma­gas szinten érdeklődők szá­mára régen várt újdonság. (Akadémiai Kiadói Siófoki pályázók A KISZ Központi Bizottsá­ga — mint ismeretes — az idén is meghirdette a Kom­munista Ifjúsági Szövetség aktivistái számára az ifjúság­mozgalmi pályázatot, amely­nek célja, hogy egy-egy helyi tapasztalat országosan is köz­kinccsé váljon. A KISZ siófo­ki városi bizottságának KISZ- szerveaeteiben 12 egyéni, illet­ve kollektív pályamű készült E. munkákat írásban, filmen, magnószalagon küldték be a fiatalok, akik a többi között iogiatko-ariak s KJ&Z «sa*­lést segítő munkaformáival (Alkotó ifjúság pályázat, a KlSZ-védnökség, a munkavé­delmi aktívahálózat stb.), va­lamint számítástechnikai programmal. Néhány pálya­munka a Kommunista Ifjú­sági Szövetség nevelőtevé­kenységével, a propaganda- munkával és a politikai kép­zés új módszereivel foglal­kozik. Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents