Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
Termelők, feldolgozók Pontosságf több jövedelem A társadalom és egyén érdeke egyaránt a szerződéses fegyelem megszilárdítása. Nem. jelent ez mást, mint azt, hogy a feldolgozó vállalatok ütemezni tudják a termelésüket. Ehhez azonban nem elég saját belső szervezetük megfelelő kialakítása, a feldolgozásban résztvevők pontos munkája — feltétlenül szükséges azoknak a segítsége is, akik az alapanyagot termelik. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok egy hónapja kezdték meg a jövő évi sertésértékesítési szerződések megkötését a nagyüzemekkel, illetve a .kistermelőikkel. A sertéstartási kedvre jellemző, hogy a szerződéskötésekkel folyamatosan, jó ütemben haladnak, az állat- forgalmi és húsipari vállalatok már eddig is a jövő évre tervezett nyersanyagszükséglet több mint egyharma- dára megkötötték a szerződést a mezőgazdasági nagyüzemekkel és a megbízott hálózat révén a háztáji meg a kisegítő gazdaságokkal is. Nem mindegy azonban, hogy miként valósulnak meg a szerződések. Az adott esetben fontos, hogy a feldolgozó húsipari vállalatok alap- anyagellátása folyamatos legyen, mert csak így tud megfelelő időben árut biztosítani b kül- és belpiacokra. A folyamatos áruszállítás alapvető népgazdasági érdek. Ma már — a külföldi piacokon különösen — a szállítás pontosságának ' értéke van. Az alapanyagellátás ütemezése tehát egyaránt érdeke a termelő üzemeknek és a kistermelőknek. Az átvétel csak úgy lehet zökkenőmentes. Az ifj ' sertésátvételi árak 1980. január 1-től a beltartal- mi értékektől függően 12—18 százalékkal emelkednek. Ez az ártöbblet nemcsak a takarmány és. a fölhasznált egyéb anyagok árának növekedésére ad kompenzálás! lehetőséget, hanem növeli a sertéstartás jövedelmezőségét Áz utolsó exportszállítmány Karádon a Május 1. Ruhagyár telepén a varroda új, emeletes épületével teljesen körbe fogja a régi kolostor udvarát. Az öreg tarnácos, fehérre meszelt falú épület előtt találkoztam Arlett László telepvezetővel. Az 1967 óta működő üzemnek kétszázhúsz dolgozója van: a többség nő — Karúdról és a környező falvakból járnak be. Felsőruházati cikkeket, női illetve átmeneti és téli férfikabátokat, bársony- és farmernadrágokat varrnak. A legnagyobb munka most a »Trapper« farmernadrág gyártása. Alapanyagát a szegedi Len- és Kend_erfonóipari Vállalattól kapják, s január óta varrják Karádon: kilencvenhat ezer darabot adtak át eddig a kereskedelemnek, de kevésnek bizonyult. A jó sza- í básmintájú nadrágok alapanyaga megfelel a nemzetközi szabványoknak: néhány farmeranyaggal ellentétben nem foltosán, hanem egyenletesen kopik. A teljes meny- nyiséget megvette már a Skála Áruház, csak néhány jutott a Május X. Ruhagyár saját boltjaiba. Jelenleg negyven perc alatt készítenek itt egy nadrágot, jövőre szeret-) nék két perccel csökkenteni a normaidőt. Ezért jártak Marcaliban is, és ellestek néhány lógást A Trapper iránt oly nagy a kereslet hogy jövőre kétszázezer darabot kell varrni Karádon: a teljes mennyiséget lekötötte már a kereskedelem. Hamarosan megérkeznek a szerelők Budapestről, hogy még két szalagot állítsanak be a farmernadrágok termelésére. Januártól már napi ki lene száz nadrág készül itt. Az üzem két műszakban dolgozik. A varroda kabát- gyártó-üzemrészében a héten elkészültek az exportra szánt mennyiséggel, s a hazai igények kielégítésére termelnek már. A varrodában teljesen iparszerű a termelés, a szabványokat Budapestről kapják — kiszabottan —, itt összevarrják, majd visszaküldik befejezésre. A két kabátgyártó szalagon műszakonként átlag százötven kabát készül naponta. A karádi konfekció külföldi vevői közül legjelentősebb a Szovjetunió, az utóbbi három évben azonban a tökéspiacra is exportáltak. Az idén például húszezer férfifelöltőt küldtek Kuwaitba. A telepvezető megemlíti még hogy az idén huszonkét újítást nyújtottak be, s ezek közül csak" egyet nem fogadtak el. Az újítások között szerepel egy fordítógép is — ez a farmerek átfordításához kell. Eddig kézzel csinálták. Nehéz — az egészségre is ártalmas fizikai munka volt, és nagyon megerőltető. A farmerszalag januári átállítása után állítják üzeríibe a gépet. Karádon szakmunkásképzés is van: huszonkét felnőtt dolgozó vesz részt ezen. An- golszabók lesznek. Harminchét ipari tanulójuk gyakorlati képzését a telep tanműhelyében oldják meg az elméleti tananyagot pedig Tabon sajátítják el. A karádi telep bérautóbusza hozza-viszi őket — éppúgy, mint a környező községekből bejáró dolgozókat. A dolgozók átlagfizetése kétezer-ötszáz forint. A telep udvarának végén már all ; május elsejére elkészülő klub épület, amelynek a földszintjén diszkótermet és tanácskozót: az emeleten pedig tvszohát és játéktermet rendeznek be. A régi kolostorépület hatalmas pincéjével is van nak- terveik. A konfekcióüzem tőszomszédságában van a Május 1. Ruhagyár Elegant mintaboltja — ennek a választéka még a bőrárukat tekintve is ver senyez a nagyvárosi boltokkal. Pedig a készlet csak a Május 1. Ruhagyár készítette termékekből áll. Folk Jenő. az egyszemélyes üzlet »gazdája« elmondta: a bolt az 1972-es nyitás óta meghárom szorozta forgalmát. Az idén mintegy hatmillió forint értékű árut adott el. A vásárló közönség főleg környékbeli, de nagy a balatoni forgalom, és jönnek más megyékből is. Különösen sikeres a telep dolgozóinak számára évente kétszer rendezett kedvezményes vásár: a negyvenszázalékos engedmény a nappabőrök kivételével mindenre kiterjed. A »Trapper« farmert egyébként innen i6 úgy vitték mint a cukrot. Cr. L Százhúsz ezer köbméter kavics és homok is. A szerződésben vállalt élőállat-szállítási és átvételi kötelezettségeik pontos teljesítése azonban az új, megnövelt átvételi árak .mellett külön jövedelemhez is juttatja a termelőt. Aki pontosan szállít, a szerződés alapján kilogrammonként két forinttal többet kap az úgynevezett szabad áraiknál. A kétforintos többletár kifizetését a felvásárlók ahhoz a feltételhez kötik, hogy az állat leadása a szerződésben vállalt ütemezéshez képest legföljebb 15 napos eltéréssel megtörténjék. Például az áprilisi leadásra szerződött sertéseket március 15-e és május 15-e között kell leadni; ezen az időszakon belül a tényleges átadási időt a kistermelő a teljesítés előtt egy hónappal határozhatja meg, kéthetes időszak megnevezésével. A 15 napnál nagyobb eltérés tehát anyagilag is érzékenyen érinti a termelőt. Ha a fölkínált sertéseket a vállalat nem veszi át 15 napon belül, abban az esetben a termelőt nem éri károsodás. Ha ugyanis az átvétel a húsipari vállalat hibájából késik, a szerződéses áron felül két forint többletet fizetnek a termelőnek — sőt emellett megtérítik a tartas többletköltségét is. A módosult szerződési feltételek tehát korrekt módon védik a termelő érdekét, de j segítik a feldolgozás ütemességét Is. S hogy mindez megvalósuljon, ahhoz nem kell más, mint odafigyelés, pontosság é* gondosság, M, ftl, I Karácsonyra megállnak a barcsi költségvetési üzem kavicskitermelő gépei a Dráván, és megkezdődik a nagyjavítás. Március elsején kezdődik újra a termelés — addig kavics- és homokdepóikból szállítanak: az állandó vevőknek. Százhúsz ezer köbméter anyag kitermelését tervezték erre az évre, s a hátralevő két hét munkájával teljesítik is. Pedig nem volt zökkenők nélküli ez az esztendő: a kotróhajó víz alatti része néhány hónapja meghibásodott és sólyatér híján igen nehezen tudták csak megjavítani. Egy hét termeléskiesést okozott ez. de a kotrásnál dolgozó harminckét ember — megfeszített munkával — behozta a lemaradást. A nemsokára kezdődő nagyjavítás már nem okoz gondot. Készültek a szárazföldi berendezések fölújítására, s ha a vízi gépeket is javítani kell, akkor a vízügyi igazgatóság barcsi kirendeltségének sólyatere is a költségvetési üzem rendelkezésére áll — erről már korábban megállapodást kötött a két cég. Sok milliót megtakarít Az Orion szocialista brigádjai fölajánlották, hogy hatvanmillió forint értékű import alkatrészt pótolnak hazai gyártmányúval. Az Uranus-sorozat darabszámát növelik: ebben ugyanis elektroncső helyett csak félvezetők vannak, s ezáltal kevesebb energiát fogyaszt, mint a korábbi konstrukciók, Ilyen készülékekkel * lakosság évente 8,3 millió ki- I io'.vattot takaríthat meg. , {MTI-foto —-Hada? János felt' — KSi I A barcsiak több mint tizenegy millió forintért adtak el' az idén kavicsot és homokot. — a legtöbbet a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnak a mészhomoktéglagyárnak, s így majdnem két és fél millió az üzem nyeresége. Jövőre hasonlóak a terveik. A távlati elképzelések szerint pedig egyre több homokot termelnek majd, és a kibányászott anyagot osztályozzák is. így, a barcsi Ke- mikál gyárral közösen készített tervek szerint tőkésim- port-anyagot helyettesítő homokot szállíthatnak a vegyi üzemnek, sőt exportlehetőségük is lesz. Erről az elképzelésről a közeli jövőben születik majd döntés. Szükség van a kavicsbányászat nyereségére, mert a költségvetési üzem másik fontos tevékenysége: a köztisztasági szolgálat és a parkok fenntartása sok pénzt emészt föl. Barcs szépsége több mini négymillió forintba ikerül évente, s mivel nő a város és a hozzá csatolt községek közterületeit is gon dozni kell, ez egyre drágább lesz. Az üzem harmadik részlege az építőipari. Ez is eredményes évet zárt. ők építették tízmillió forintért az új autóbusz-pályaudvart, -s a Dráva tájmúzeumot — amely csaknem kétmillióba került — szintén a költségvetési üzem dolgozói alakították át. Ezenkívül sok közműépítési munkát is készítettek, illetve kezdtek meg az idén. Az 1980-as tervek szerint gyorsul a már korábban megindult folyamat és az üzem egyre inkább kinyújtja karjait Barcs vonzáskörzetére, a város környéki településekre is. L, F. Kulcs és zur A zt hinné az ember, hogy a kulcs mindig annak a kezében van, aki ráfordítja a zárat. Azaz nyitni is tudja. így lenne természetes. Az élet azonban különböző »érdekességeket« produkál. Erről mondanék ei egyet és mást, anélkül, hogy példák ’ özönével próbálnám bizonygatni : nem mindig ott van a kulcs, ahol a zár. Gondolom, egyetlen gazdaság esete, küzködése is sok hasonló tapasztalatra hívhatja föl a figyelmet. Igaz, tudunk olyan nagy zárakról — milliókat őrző széfekbe építették őket —. amelyeknek nem egy, hanem három ember kezében van a kulcsuk. tehát egymás nélül tehetetlenek. Csakhogy ők mindig együtt vannak, amikor föl kell nyitni — teszem azt: a pénakibocsátás — lehetőségét. Nem egészen ^ ez a gazdasági életben. S mielőtt bárki félreértene: a példával nem fékezni, netán akadályozni próbálom az okos ma már elkerülhetetlen — gazdasági elképzelések megvalósítását, ellenikezőleg. Épp arra szeretnék ösztönözni, hogy — bánnilyen sántító a hasonlat — ne mindig, és ne csak a végén csattanjon az ostor. Pusztaszemes, LJj Kalász Termelőszövetkezet. Az utóbbi időben feltűnően gyakran olvastam ezt a nevet, az információs jelentésekben. Gondokról, gyötrődésekről szá- moLtalk be. Pedig a viszonylag új lucernalisztüzem jól működik, az emberek értik a dolgukat. De egyre »kisebb« a raktár, duzzad a készlet; nincs vagon, nincs diszpozíció és késük a pénz, az újratermelés feltétele. Nem panasz ex, hanem az örökös gyötrődés tükre. A kulcs nem az ő kezükben van. De hogy belássuk e megállapítás igazát, kissé — bármilyen szűkszavúan is — vissza kell tekintenünk « múltba. Három tsz egyesüléséből 1973-ban jött létre ez a 3000 hektáros gazdaság. Gondolkodásban, vezetésben, módszereikben is váltani kellett. Az átszervezés, a helyi adottságok és a népgazdaság érdeke együttesen, szinte egyidöben kínálta föl a lehetőséget. Óriási lucematábláikon mindig gondot okozott a betakarítás. Nem mondhattak le róla. mert jól jövedelmezett és védi az erózió által minduntalan kikezdett termőtalajt. »Kapóra jött« az országos fehérjeprog- ram is. Nem volt hát nehéz a döntés: Karacsonypusztán egy év alatt fölépült — és 1976-ban működni kezdett. — a tőmegtakairmanyt es aöldlisztet előállító, feldolgozó üzem. Születése nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy most leírom. Több mint 18 millió forintba került. Nyolcmillió állami támogatásból, 3,5 millió belföldi hitelből, több mint 3 millió devizahitelből állt össze a pénz, egymilliót a megyei tanács is adott, és csaknem 2,5 milliós saját erő társult hozzá. Mivel kiemelt beruházási programról volt szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az 50 százalékos ártámogatást „ sem. Megkezdődött a munka — mindenki nagy örömére —, s hogy nem volt megfontolatlan a beruházás, azt bizonyítja: a devizahitelt két év alatt visszafizették. A lucernaliszt- üzembem korszerű dán gépsort állítottak munkába, s termékeik 80 százalékát exportálják. De ez sem ilyen egy széni. A kulcs ugyanis nem az ö kezükben van. K íváncsiskodtam afelől: hogyan használják ki ezt: » nagy értékű gépsort? Hány műszakban dolgoznak? »Elvileg három műszakban kellene — mondták —, de ez lehetetten«. — Kevés a lucerna? — kérdeztem naivan. »A, dehogy«. — Nem bírják a gépek, az emberek? »Nem erről van szó«. — Hát akkor? »A középső láncszem hiányos: kicsi a betakarító gépsor teljesítőképessége«. Am gondoltam, hogy akkor természetesen a betakarítás fér lesztéséröl kell gondoskodni, de rögtön kiderült, hogy ne*»' értek a gazdálkodáshoz. A szövetkezetben ugyanis 150—200 hektáron megszüntetik a lucernatermelést. Elmondták, hogy a megmaradó területen a hozamot akarják növelni; laikus fejjel mégis arra gondoltam, hogy ez a terület csöklcentése nélkül is lehetséges. Nem vitatták, de kiderült, hogy most »rugalmasan alkalmazkodnak a piaci igényekhez«. És ki" vitatná e gazdaságpolitikailag megalapozott cél helyességét? A felszabaduló területen ugyanis napraforgót fognak termelni, s annak jó ára van. Félő azonban: ha máshol netán tartaná magát a begyöpösödött gyakorlat, akkor a napraforgó ügyében sem az ö kezükben lesz a kulcs. De ne legyünk borúlátóak! Végtére is e mai jegyzetnek az a célja, hogy a hatalmas »páncélajtót« fogva tartó zárakat végre kinyithassuk az okos, tervszerű és rugalmas gazdálkodás előtt. Arra viszont nem árt fölhívni a figyelmet, hogy nem mindig e — viszonylag kicsi — gazdaságokon áll vagy bukik egy-egy elképzelés, jóllehet senki sem mentheti föl őket a felelősség alól. Magyarul: nem ártana, ha időnként nemcsak a sudaras végén csattanna az ostor... És ezt most bizonyítanom kell. Milyen gondok gyötrik ezt a gazdaságot? Termel, és nem is ros&zuL A lucernalisztüzem 250 vagonnyi termeléséből mindössze 50 vagon kerül belföldre, a többit exportálja az AGRIMPEX: ö azonban csak nagy tételekkel foglalkozik; többek között ezért is alakult meg 14 tsz részvételével az egyszerű gazdasági társulás, amelynek központja Cegléden van, s egy kereskedelmi irodát hozott létre Budapesten. Nos, hiába van exportszerződés, hiába készül el időben a termék, ha a fővárosból nem egyenletes a diszpozicióelosztás a tsz-elc között, hanem rendre a »kedveltebbekhez« érkezik. Az sem vigasztalja a pusztaszemesieket, hogy a kereskedelmi iroda vezetőjét — ezért vagy másért? — időközben leváltották. Rendre felhalmozódott a granulátum, s hiába lett volna szükségük rá a hazai üzemeknek, nem adhatták át, hiszen az exportszerződés kötelezte őket. És amikor végre jött a diszpozíció, akkor nem volt vagon. Talán tízszer is olvashattam erről az információs jelentésekben. Megbénult az élet. De nemcsak ettől. Kifogásolják például — és talán jogosan —, hogy miért májustól a következő év áprilisáig kötik meg az export- szerződéseket, és miért nem a gazdasági évre? Ez egy olyan »zár«, amelyhez nincs kulcsa a szövetkezetnek. A belföldi vevő számára tíz nap a fizetési határidő. Exportszállításnál azonban —- miután a vagonók elhagyták az ország határát — csak 60—90 nap múlva jelenik meg á pénz a tsz számláján. Pénzügyi nehézségek támadnak a késői diszpozíció, a megkésett szállítás miatt. A gesztorgazdaság nem tud előlegezni. A tsz munkabérre, üzemanyagra is kénytelen hitelt kérni, s még büntető kamatot is fizet. Azért, mert jól dolgoztak az emberek? Azért, mert teljesítették kötelességüket? A tsz ebben az ágazatban hitelgazdálkodást folytat. Nem vigasztalja, hogy nagyobb méretekben is értesülünk hasonlókról. Végtére is a kicsikből áll össze a nagy... M os, hát azt hiszem, levonhatjuk a következtetést: egy gazdasag — ilyen módszerek mellett — akkor is »leülhet«, tönkremehet, ha jó vezetéssel, az országos céloknak és igényeknek megfelelően, hozzáértéssel gazdálkodik. Ezt nem szabad megengedni. Ahhoz, hogy egy ipari vagy mezőgazdasági üzem, bármilyen termelőegység jól, korszerűen, a népgazdaság igényeinek megfelelően működjön, ahhoz rendet kell tenni a helyszínen, de fokozni kell a követelményeket más szinteken is. Nem állítom, sőt tudom, hogy a kulcs nem lehet mindig ott, ahol a zár. Nem Lehet egy kézben. De olyan kezekben kell lennie, amelyek a nap minden órájában megtalál- jak egymást, amikor »nytim kék*: Jávori Bél*
