Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
GYERMEKEKNEK Miért idegesek a felnőttek? Ä mai rohanó világban — ezt minden gyerek jól tudja — a felnőttek idegesek. Fáradtan kullogok haza az iskolából. Éhesen lerogyok az asztal mellé és várom az ebédet, no meg néhány kedves szót. Előbbit megkapom, a babusgató« azonban elmarad. A mama ehelyett panaszkodik. A rendelőben egész délelőtt várakozott, mire beeresztették, már »majd összeesett« és úgy érezte, hogy »leszakadnak a lábai« ... Kedvetlenül kezdem írni a leckét. Végre fél ötkor hazaér anyu, savanyú képpel. — Csókolom kiált be a konyhába, s én már hallom a» hangjában bujkáló türelmetlenséget. • — Szia Laci — mondja és gyorsan bemegy a kisi szobába mielőtt még szóhoz juthatnék. Átöltözik. Én a baljós előjelek dacára is ne- kidurálom magam, hogy elmondjam a »napi híreket«, de félbeszakít.-7- Hagyjál kisfiam, nagyon fáj a fejem! Miájd szét robban. A drágalátos főnököm a szokásosnál is háklisabb volt.. 4 — Na — gondolom magamban — most gyorsan bemondom a nyelvtan kettest aztán lapulok, nehogy lakoljak. — Anyu kaptam egy kishu- szárt! Bencsik András Olcsó korsó Egy forintért mérik a sót Százért meg a cukorborsót. Olcsó korsó, kőkorsó Fából készült vashordó Ha a kősó borsó volna, Kősós korsóm üres volna. Olcsó korsó, kőkorsó Fából készült vashordó De mivelhogy semmim sincsen Csak égy ágrólszakad ingem, Olcsó korsó, kőkorsó Fából készült vashordó Ettől persze anyu még idegesebb lesz. Feszült a hangulat, mikor apu betoppan. Természetesen mérges. Mint később kibökte, nem kaptak panelt, és a munkaidő felét kényszerű unatkozással töltötték. , Végre együtt hát a család, de sajna mindenki ideges... De hát miért? Nyilvánvalóan a doktornő miatt, aki rendelés alatt telefonálgat a barátnőinek; a zsarnok főnök miatt, aki négy órakor még tíz oldal gépelnivalót ad, és a lazsáló szállítók miatt, akiik az órabérért szívesebben állnak ki »javítani«, így lehet, habár. I Az osztályban majd minden gyerek panaszolja, hogy a szülei idegesek. Múltkor például a Jutka, akinek a papája »főnök« elmondta, hogy az apjához nem lehetett szólni, mert »fölhúzták« a beosztottjai, akik egész nap fodrászhoz lógnak, meg »elugranak« bevásárolni »egy órácskára«, a munka meg áll, pedig a »vezér« már kétszer is sürgette a jelentést... A Zoli édesanyja körzeti orvos. Ö azért ideges, mert a betegek szemtelenül tolakodnak, diktálni ákarják mit írjon föl nekik bajaikra ... Holott neki magának sincs jártá- nyi ereje. A nyolcadikos Kiss apja sofőr. Mindig azt hajtogatja, hogy »fél lábbal a börtönben« van mások hülyesége miatt. Papíréi,ma gumiabronccsal kell járnia, csak azért, hogy a főnökei jelenthessék, hogy mennyi készletet takarítottak meg ... A felnőttek tehát idegesek mert felidegesítik egymást. A gyerekek pedig csak nézik 'őket aggódva, értetlenül. B. F. Markom merítem a kútba Vizet iszom éhre-szomjra. Fából készült vashordó Olcsó korsó, kőkorsó December van. Gyakrabban gondolnak a gyerekek Télapóra. De az iskolában, sőt már az óvodában is egyre többször rajzolják le a várva-várt, ajándékosatogató Télapót. Kedves Gyerekek! Akinek még nehezen megy a rajzolás, annak bemutatjuk, hogyan lehet egyszerűen, folyamatosan, előbb halvány vonalakkal grafitceruzával, majd a véglegesen kialakult ábra után, ki- festéssel vagy színes filctollal megrajzolni a gyerekek kedves, öreg Télapóját. A macska és a tigris (Török népmese) Tudjátok-e, barátaim, hogy a tigris és a macska rokonok? A macska a tigris nagybátyja. Egy szép napon, mondjuk, hogy kedden ... Azt mondjátok, miért épp kedden? Na jó, legyen szerdán ... Most meg azt mondjátok. miért épp szerdán? Mégis csak úgy lesz a legjobb, ahogy már az előbb is belefogtam: egy szép napon a tigris találkozott nagybátyjával, a macská-. val. , — Jaj, szegény bátyuskám — szólította meg —, miért maradtál ilyen aprócska? — Ho te is az Emberfia hatalmába kerültél volna, nem csodálkoznál rajta. — Ugyan úgy-e? Mutasd meg nekem, kedves bátyám, azt az Emberfiát, ha csak egyet is a nemzetségéből! — Megmutathatom ... Gyere velem! Útnak eredt a macska meg az unokaöccse. Útközben egy delelő bivalycsordával találkoztak. — Ezeket hívod Emberfiának? — kérdezte a tigris, amikor a csorda mellé értek. — Hová gondolsz? — nevetett a macska. — Annak még a gyereke is egymaga hajt ki sok száz ilyen teremtményt a legelőre. Oda tereli őket, ahova akarja. A két rólam folytatta az útját. Útközben egy békésen legelésző ménessel találkoztak. — Ezeket hívod Emberfiának? — kérdezte a tigris, amikor a lovak mellé értek. — Az isten szerelmére, öcsém — nevetett a macska —. az Emberfia a hátukra pattan, és bejárja a kerek világot. A két rokon tovább folytatta az útját. Útközben pihenő tevékkel találkoztak. A tigris annyira biztos volt a dolgában, hogy így kiáltott fel: — Itt vannak! Itt az Emberfia! A macska ezúttal elnyomta a nevetést. — Most is melléfogtál, öcsém! Annak még a gyereke is egymaga kötélre fűzi őket, ö maga fölül egy szamár hátára, azután oda hajtja ezeket a hatalmas, púpos állatokat, ahova csak akarja. A két rokon újra folytatta útját. Mentek. mendegéltek, hegyet, völgyet bejártak, végül egy hegycsúcsra érkeztek. A hegyet erdő borította. Az erdőben egy favágó egy hatalmas fa gyökereit hasogatta. Kabát nem volt rajta, ingujja föltűrve homlokán izzadtságcsöppek gyöngyöztek. — Íme az Emberfia — szólt a macska. A tigris elámult. Csodálkozott, hogy az Emberfia ilyen hitványka. A macska bemutatta a tigrist a favágónak, és azt is hozzáfűzte, hogy az Emberfia látására indult útnak. — Isten hozott, tigris testvér! — köszöntötte a favágó. — Ha már idefáradtál, nem segítenél nekem? A tigrist büszkeséggel töltötte el, hogy az Emberfia segítséget kér tőle. Odakacsintott nagybátyjának, a macskáinak. — Na. mit szólsz?! Az Emberfia tőlem vár segítséget! A favágónak pedig így felelt: — Nagyon szívesen. Miben segíthetek rajtad? — Hasítsd ketté, kérlek a fát itt ennél a bevágásnál, hogy könnyebben dolgozhassak. Nekem nincs elég erőm hozzá ... A tigris megint odakacsintott- nagybátyjának, a macskának. Azután. hogy megmutassa, milyen erős, bedugta a karmait abba a résbe, amelyet a favágó hasított a fa gyökerén. A favágó kihúzta a résből az éket. A tigris meg se tudta többé mozdítani a mancsát. Nem is nagyon értette, hogy mi történt. A favágó törökülésbe telepedett a tigrissel szemben, és pipára gyújtott. A csapdába esett tigris legszívesebben ordított volna a fájdalomtól, de nagyon szégyellte magát, hát hallgatott... A macska, vagyis a tigris nagybátyja eközben felkapaszkodott egy fenyőfa csúcsára, onnan nézett le az vmokaöccsére, gúnyosan mosolyogva a bajsza alatt. A tigris végül nem állta meg szó nélkül. — Mondd csak. bátyuskám — fordította fejét a fa csúcsa felé —, nem ereszt innen addig az Emberfia, amíg olyan kicsi nem leszek mint te? — Azt csak a jó istep tudja, miau, miau... — dorombolta a macska. Azt mondják, ettől az időtől fogva dorombol a macska, a tigris nagybátyja, amikor meg vau eléget Ajándék — egymásnak A december a nagy ajándékozások hónapja. Nemcsak a télapó ünnepségeken éri sok meglepetés a kicsiket. Egyre több helyen szolkás hogy egy- egy közösség tagjai ajándékot készítenek valamelyik társuk részére, az elkészült ajándék- csomagokat azután játékos ktubdélutáinon vagy osztály-- összejövetelen adják át egymásnak. Hogy elejét vegyék a sértődéseknek, az osztály vagy csoport gyermekeinek nevét egy sapkában összerázzák, majd például a tanító néni vagy valamelyik kisfiú, kislány sorra kihúzza a neveket és felbontatlanul átadja egy-egy társának, ha valaki véletlenül a saját nevét kapta vagy húzta ki, visszarakhatja a sapkába, de előbb meg kell mutatnia a többieknek. Miután a sorsolással eldőlt, ki kinek szerez majd örömet, érdemes elgondolkodni milyen természetű az a gyerek, akinek ajándékunkat szánjuk. Egyben valószínűleg mind megegyeznek, nem szeretik a reprezentatív ajándékokat. Nem is valóik az effélék ilyen alkalomra. Nem a boltokat kell végigjárnunk, hanem telepedjünk le inkább egy kis töprengésre. Bizonyára mind- egyikőtök tud annyit osztálytársáról, amennyi egy saját- kezűleg elkészített tárgyhoz kell. Társatok biztosan nem veszi rossz néven, ha olyan magatok által készített bábuval, csutakbabával vagy apró tárggyal lepitek meg, amely mértéktartóan, de mégiscsak Úttörőhöz méltóan Amikor együtt indultok valahova. őrsi zászlóval, vörös vagy kék nyakkendőt, kötve, akikor az emberek már nem azt mondják rólatok hogy Kis Pista vagy Nagy Márta, hanem az úttörők vagy a kisdobosok. A nyakkendő, az őrsi zászló kötelez benneteket az úttörőhöz, - kisdoboshoz méltó magatartásra. A hegyoldalakon köveket ne görgessétek le, ezzel súlyos sérüléseket okozhattok. Falakra, fák kérgére ne írjatok, ne véssetek, ez nem- okos. szokás, és sok értelme sincs. Óvjátok meg a természetet, a növényzetet, madarakat. S ha más rongáló tevékenységét felfedezitek, nagyon udvariasan és határozottan figyelmeztessétek, még ha felnőtt is az illető. Egy-egy hegyi vendéglő büféjénél sokszor hosszú sor áll. Nem- egyszer látni olyan gyerekeket, aikiik a sort kijátszva igyekeznek előbb üdítő italhoz jutni. Szégyen, ha ilyesmiért rászólnak úttörő ny akkend ős gyerekekre. Viszont azt se engedjétek. ha a felnőtt akar visszaélni a korával, s előre furákszik. Ilyenkor udvariasan figyelmeztessétek. Hazánkban az úttörőkről nagyon jó véleménnyel vannak a felnőttek. Ezt számtalanszor tapasztalhattátok már, amikor .mosolygósán, segítőkészen fogadtak benneteket menedékházban, múzeumban, s egyéb helyen. Viselkedésetekkel ezt a jó véleményt kell megerősíteni nyáron is. Játék a nevekkel Pátkai Tivadar Az erdei tornapályán — Guggoljon le Gyalogfenyő! — Nem vagyok én Gyalogfenyő; bece nevem: Kerge Gergő, s mert a lábam, mint a létra, azért vagyok langaléta, első számú Főatléta! az ő valamelyik tulajdonságára utal. Ha jellegzetességeit jól eltaláltátok, megeshet, hogy még jnielőtt elolvasná a figurához mellékelt nevet, magára' ismer valamelyik ajándékban. Ez mulatságos társasjátékokra is jó alkalom. Ilyenkor a legtöbb kis közösségben, föláűí- taraalk legalább egy jelképes karácsonyfát. Ennek díszítését is megoldhatjátok egyszerűen. Az ezüst színűre festett dióról már biztosan tudtok, színes ragasztós papírból is szép díszeket készíthettek. Gesztenyéből is elképzelhető sok dolog. Szemet és szájat festhettek rá, majd átfűzve egy vékony- réz- szálat vagy hímzőfonalat, máris fölrakható a fára. Nagyon gazdag a díszítés és az ötletes ajándékozás lehetősége. Rajtatok múlik, milyenné válik majd az iskolai fenyőünnep hangulata. Annyit mindenesetre érdemes megjegyezni, szebb az, amit sajátmagatok terveztek és készíttek el. Érdemes ezt az alkalmat is szép társasjátéknak elképzelni és végigjátszani. u zeneszerző írjátok be az ábra vízszintes soraiba az alább felsorolt neveket úgy, hogy a körökkel megjelölt középső függőleges oszlopba kerülő betűk egy No- bel-díjas amerikai feltaláló nevét adják megfejtésül. Ki a feltaláló? ANDOR, BENCE. EMESE, ERIKA, ILONA. IZSÁK. (Megfejtés a 10. oldalon.) o j; 0 i 0 ín 0 i o *; o Brjanszkban az »-Ellopott nap« című gyermekoperát adták elő a zeneiskola ifjú szólistái, kórusa -és zenekara. Az opera Csajkovszkij zenéjének motívumai alapján készült. Az előadásnak nagy sikere volt, a nézők lelkesen tapsoltak a szerzőnek, a tiz éves Vologya Dubinyinnak, aki a zeneiskola növendéke. Vologya zenész családból származik. Apja Igor Konsz- tantinovics az Orosz Föderatív Köztársaság érdemes művésze, a megyei filharmónia zenekarának karmestere, anyja Larisza Apoll oszava hegedűórákat ad a zeneiskolában Nyolc éves koráig Vokgyát . tanították zenére, de minden nap hallotta otthon a zenét és koncertekre vitték. Egy alkalommal észrevették, hogy Vologya annak ellenére, hogy még nem ismerte a kottát,. hallás után próbálta lejegyezni és zongorán lejátszani az isimert melódiákat. Ekkor Vologyát beíratták a zeneiskolába. Az »Ellopott nap« című egyfelvonásos opera nem az első szerzeménye. Az ifjú zeneszerző már komponált néhány éneket, dalt és románcot. Most új operán dolgozik »ltja Muromec« címmel. Rajziskola
