Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-07 / 286. szám
MM Újság" a tűzfalon Shígr tűzfalakat vonzóvá tevő. hirdetőoszlopokat tarka ruhába bugyoláló, építkezést eltakaró palánkokat esztétikai élménnyé avató plakátok! Az »utca művészete« szoktuk néha mondani egy- egy szemet gyönyörködtetően jól sikerült falragaszra. Máskor meg éppen evvel a szóval marasztalunk el kissé egy színházi előadást vagy filmet: »plakátharsány«. Ritkán gonisiliÉ *>ART mai szemmel nézve kordokumentumoknak, ugyanakkor jelentős grafikusmüvészi teljesítményeknek értékelhetünk. Olyan ismert és kiváló művészek alkottak a kommunisták felkérésére, mint Ko- necsni György, Bortnyik Sándor. Szántó Piroska, Sándor Károly, Ék Sándor (Alex Keil néven is), Beck Judit stb. Legtöbbjük nemcsak rokonszenvező volt, de tagjai is a pártnak, így többszörösen át- érezte a felelősséget. Egyik legelső plakát lehetett ez a Rohony Károly által elkészített falragasz. Tpborzó erejét, hatását máig érezni: »Férjedet, fiadat hazahozza a Magyar Kommunista Párt«! A hadifogság szögesdrótja átszakítva, ölelkező baka és felesége; ígéret és magabiztosság sugárzik erről a képről. Szántó Piroska plakátja is kordokumentum. Az ország romokban hevert még, amikor ez a falragasz az utcákra került: vörös téglákból három. rendíthetetlenséget érzékeltető betű —MKP — alapra sokemeletes, modern vonalú épület magasodik. A felirat: »Magyar Kommunista zésére is agitált- 1945-ös plakát Filóé (Fischer Ilona) is: »Minden kéz vegyen részt az újjáépítésben«! Kezek vörös téglákat emelnek, több sorban, ritmust, is érzékeltetve. Gyakran láthatjuk kiadványokban, könyvekben ezt az igazán beszédes falragaszt. De nemcsak a városi embert igyekezett megnyerni, befolyásolni az MKP. Falusi bázisát nem kis mértékben dőlünk arra, hogy a plakát rokonsági viszonyban van a sajtóval. így ma, a sajtó napján egy kicsit az utca »újságját« is ünnepeljük. Mert a pillantást odarántó plakát hatása ugyanolyan, mint »blickfangos« című tudósításé, mely esetleg ugyanarra a kiállításra, rendezvényre hívja fel a figyelmet. A vezércikk célja pedig sokszor ugyanaz, mint a politikai plakáté. Egy kifejező, mozgósító erejű plakát olyan fegyver, amely hathatósabb lehet a puskánál. A jó falragaszgrafika nemcsak a ma művészete, de a holnapé is: az emlékezetbe, a tudatba vésődik az, amit közöl. A plakát , afutókor nemzedékeinek jellemzi azt a kort, melyben rajzolták. Világossá tesz szán- diókat, cselekvési irányokat, megvalósítandó tervek mellett agitál. A Magyar Kommunista Pártnak a felszabadulás utáni években segített csatát nyerni az »utca művészete«. Példáinkat ebből a nagyon izgalmas korszakból idézzük a fentiek igazolására: olyan plakátok* születtek azokban az első években, amelyeket HÉTVÉGI TÁJOLÓ Bárdos Lajost köszöntik Párt az újjáépítés alapja.« Rendkívül hatásos, agitatív erejű alkotás. Ugyancsak az újjáépítés korszakában született Bortnyik Sándor »Építsük fel a vasutat« című grafikája. A töltés alatt tönkrement mozdonyalkatrészek: tengelyek, kerekek, horpadt kazánház — rozsdabarna színben. A felfelé ívelő töltésen már ott robog a kékesfekete új szerelvény. A szimbolikus jelentés mindenki számára világos volt, ugyanakkor konkrét tennivaló elvégvilágos, megnyerő jelszavai-1 nak, plakátjainak köszönhette. »Most magadnak aratsz« — mondja Rohony Károly munkája, mely a pártnak a földosztásért vívott harcára emlékeztet: 'a sárga búzamezőben kaszáló barna arcú földműves lendülete is jelképes erejű, s a színdinamika fokozza a plakát hatását. Beyer Pál alkotása viszont már a kötelességre is figyelmeztet: »Kaptál -földet __adj ken yeret!■» Ezt mintha kiegészítené, magyarázná Konecsni György agitatív alkotása, melyen fogóba szorított, kalapáccsal munkáit izzó sarló látható: »A kenyér itt kezdődik-». Apró tanya a kép sarkában : világos, hogy kiknek szól a szöveg. Gönczi Gebhardt Tibor mező fölött lépő parasztja és gyárak fölött lábaló munkása kezet fog, a munkás—paraszt szövetséget sürgetve. Tamássi Zoltán pedig rajzba fogalmazta azt, hogy az értelmiséginek is az MKP-ben a helye. Az utca harsány »újságja«, ez az alkalmazott művészetnek nevezett műfaj megérdemli, hogy megemlékezzünk róla a sajtó napján» fi, 1Országos párbeszéd A jövő év elején rendezik meg első ízben az amatőr néptáncegyüttesek. színjátszócsoportok és képzőművészkörök országos értekezleteit. E tanácskozásokon létrehozzák a mozgalom képviselőit tömörítő társadalmi testületeket, az amatőr művészeti ágak országos tanácsait is — tájékoztatta az MTI munkatársát Kormos Sándor, a Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. — Az amatőrmozgalom legjobbjai figyelnek egymás munkájára, ám a Jiiemelkedő együttesek eszmecseréi is főként az előadásaikkal kapcsolatos vitákra korlátozódnak. A »derékhad« jórészt elszigetelten dolgozik — mondotta. — Pedig a statiszták több mint ezer színjátszó együttest tartanak számon, s közülük mindössze 15—20-at jegyeznek az élvonalban. A művelődési otthonokon kívül több társadalmi szervezet — a SZOT, a KISZ, az OKISZ, a Szövosz — támogatják a mozgalmat, saját együtteseiknek bemutatkozási lehetőséget teremtve, szakmai értékelést biztosítva. E tevékenység azonban nem terjedhet túl az intézmények hatáskörén. Az eddigieknél szélesebb társadalmi bázisra van szüksége a Népművelési Intézetnek is szakmai-módszertani irányítómunikája elvégzéséhez. — Mindez időszerűvé tette, hogy országos Dárbeszédre hívjuk az amatőr művészeket, s állandó fórumot teremtsünk a mozgalom törekvéseinek összehangolására, sajátos érdekeinek képviseletére — mondotta Kormos Sándor. Az ezekben a hetekben megrendezett megyei, illetve fővárosi előkészítő értekezletek után januárban és februárban kerül sor a három művészeti ág képviselőinek országos tanácskozására. — Az amatőr művészeti tanácsok megalakításától is -azt várjuk, hogy közelebb kerülnek egymáshoz az ország távoli pontjain dolgozó együttesek, nemcsak az évenként rendezett fesztiválokon, találkozókon, , hanem művészi színvonalukban, céljaikban, tevékenységük értékelésében. támogatásában is. A testületek munkájában egy-egy szakáé művelőin kívül részt vesznek majd a fenntartó, irányító szervek szakemberei is. Szaíontay Mihály z utolsó nap Vagy izmai fáradtaik, vagy itt volt a legerősebb a sodrás, mindenesetre az eddig egy pillanatnak tűnő cselekvéssor lüktető fejében órákká változott. Állandóan azt képzelte, hogy hátába villan az őrtorony reflektora, és ez újabb, dühödtebb víz alatti karcsapásokra, energikus rúgásokra sarkallta. Ismerte a víz természetét, hogy sodrás ellenében csak gyors, elaprózott, folyamatos, nagyon energikus úszással lehet tért nyerni. Legszívesebben sprintéit volna, de félt. hogy akkor nagyon kiemelkedik a vízből, nagy zajt csap, ezért inkább megmaradt a mellúszásnál. Előtte Juszti bukdácsolt, már túljutva az utolsó drótakadályon is. Mély vöt a viz, azért nem törődve Robi figyelmeztetésével, kicsit hátrább húzott a part felé, hátha ott sekélyebb a víz. le tud állni. A kerítés fölött olyan öt-hat méterre végre talajt kapott a lába. Ha éppen, ágaskodva is, nagy nehezen, de gyalogolni tudott az iszapban. Jusztit. mint egy rongyzsá- kol tolta maga előtt, megállás nélkül, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy minél gyorsabban, minél távolabbra kerüljön a kerítéstől, őrtoronytól. Húsz-harminc méterre aztán a vékony iszapréteg alatt keményebb agyagföld húzódott meg. ami, ha iszaposabb is voil — többször beíebelebukdácsoit arccal, fejjél a koszos vízbe —. de jobb elrugaszkodást adott, gyorsabb ha« ladást. Itt állt meg tulajdonképpen először egy pillanatra, szinte levegőt is itt vett először, itt érzékelte, hogy az egész eddigi manővert úgy csinálta végig, mint valami víz alatti úszást. Ránézett Jusztina. nem sokat látott belőle, de a svájcisapka valahol elveszett, haja kibomlott, szorosan rátapadt, merev páncélsisakként borítva fejét, nyakát. Baljával az ő jobb kezét markolta, de olyan szorosan, olyan görcsösen, hogy szinte fájt. Most már valamivel gyorsabban haladtak — a víz itt csak derékig ért —, igaz, kicsit zajosabban is, de az is lehet, hogy mostanra jutottak el a saját mozgásuk keltette zajok meghallásáig. Elérték a bokros részt, ahol kövekből, földhányásból kis sarkantyú volt a Dunában, lehet, hogy természetes, lehet hogy emberkéz műve. mindenesetre Miki megállította Jusztit. behúzódtak a bokrok közé. még . ugyan bokáig vízben, de azért már a parton, s hallgatózni kezdtek. Mikinek csak most ŐSÖM fel, hogy tulajdonképpen osztrák határőrökkel is találkozhatnak, s neki azt sem szabftd, hiszen ő vissza akar kerülni. Kétszáz-kétszázötven méterre Lehettek a drótkerítéstől, semmi nem mozdult, csmk a víz loccsant- tocesant egyet-egyet, ahol valami hal feldobja magát. madár csapódhatott a felszínén, vagy a kis kósza hullám nekiütközött a parton kőnek, fának, bokorvesszőnek. — Na, most merre? — suttogta a fülébe Juszti. — Csak tovább a parton. Térdig, bokáig vízben, nyomunk ne maradjon. Azzal kézen fogva, csendben dagasztották a sarat, energikus gyors menésben, mert amikor a part megmagasodott, s olyan négy-öt méteren meredeken zuhant homokos, füves szakadékként, szinte egyszerre álltak meg, és fújták ki magukat, igyekezve lehányni magukról azt az űző türelmetlenséget, amely vaktában kergette őket.' Nem sikerült. Mikor újra ét- indultak, ugyanolyan idegeserőltetett menetben, a menekülés félig menő. félig futó állapotába kerültek. Miki úgy érezte, a melegítő legalább kétszáz kilót nyom rajta, s nyilván Juszti is ki lehetett, zihálása egyre hangosabb, egyre staceatósabb lett. — Mennyit jöhettünk? — kérdezte Miki. Juszti nem is tudott válaszolni. csak ingatta a fejét, hogy fogalma sincs. — Talán .egy kilométert — válaszolta meg ő maga. De hogy tényleg annyit — többet-e. kevesebbet-e, soha meg nem fogja tudni. 31. Ahol egy kis bevágás volt a kimosott partoldalban, ott felkapaszkodtak, hátha többet látnak; jobban tudnak tájékozódni. Mivel azonban «jóét borult a tájra, csak az ég csillagjait látták, maradtak a part mentén, mint egyetlen biztos iránytű mellett. S mentek a víznek felfelé. Tíz percet ha mehettek, de ezt már fű-, bokorcsomón bukdácsolva, gyorsan és mégis bizonytalanul, amikor az első fény a szemükbe csapódott. Balra messze, olyan hat-hét- száz méterre egy utcai lámpa magányos körtéje volt. Csendesen, gyertya erősségűén pislákolt. fel-felvillant, él-eltűnt a lomhán mozduló meleg, mocsári légben. Amikor egy vonalba értek vele, Miki töprengeni kezdett, mit csináljanak. Érezte: a legjobb az lenne, ha Jusztit egyedül küldené tovább, őmeg rögtön visszafordulna, hogy az első őrségváltás idejére visz- szatérjen. Megnézte óráját, de nem is igen látta, de fölösleges is volt, nem ketyegett, megállt. Jusztié is. — Mennél tovább egyedül? Juszti eddig is szorosan markolta kezét, de a szorítás most még görcsösebbé vált: — Nem én,’ ha visszafordulsz, megyek utánad! Miki sóhajtott. Leereszkedtek a kis buckáról, amelyen álltak, és óvatosan oldalazva kerülve az olykor méter magas tócsákat — az elsőbe rögtön belecsúsztak —, megközelítették a fényvilágot. Magányos utcai lámpa volt, egy faluvégi lámpa, nem messze tőle fehér tábla hirdette a falu nevét, de Miki fáradt volt, türelmetlen, nem olvasta ei. Juszti azonban odaszaladt, s egy pillanat alatt megváltozott, felsikkantott az örömtől: — Ausztria ez! Osztrákul van kiírva. (f'aiy tatjuk) Ki mennyire ismeri szülőhelyének a múltját, az előző generációk életét — annyira ragaszkodik ahhoz a településhez ... Egyre több faluban, községben ébrednek rá erre az egyszerű igazságra s gyűjtik össze a lakóhely tárgyi, szó- hagyományi emlékeit. Fotóriporterünk Berzencén fényképezte ezt a néprajza interieurt, ahol a kultúrotthonban honismereti kiállítást, rendeztek. Folytassuk is kiállításokkal: Marcaliban a helytörténeti és munkásmozgalmi múzeumban látható harmincegyedikéig a Barátság Hídja nemzetközi fotókiállítás. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központ ad termet szombattól Gádor Emil festőművész képei- ' írek. Ezek 28-ig láthatók. A káposvárí' Somogyi Képtárban a hagyományos tárlatot rendezték meg: képzőművészeink a város felszabadulásának évfordulójára állították ki munkáikat — témáikkal Kaposvárt állítva középpontba. A helyőrségi művelődési otthonban Papp Oszkár és Veress Pál festményei láthatóik 28-ig. Vidékről egyébként kevés híradás érkezett Tájolónkhoz. A bodvical Ady Endre ifjúsági klub tart ma Mikulás-ünnepséget, a vidámság jegyében. Ugyancsak mai rendez- | vény a kaposvári Latinca Művelődési Központban — nyugdíjas pedagógusok klubja — Karbuczky Zoltán előadása helsinki úti élményeiről. Ez 17 órakor kezdődik. Szombaton viszont 19 órai kezdettel a KISZ Központi Művészegyüttesének rajkózenekara tart itt műsoros estet. A Munkácsy gimnázium aulája kórushangverseny szánhelye lesz szombaton este (18 órakor). Bár" dós Lajos zeneszerzőt köszönti a műsor, melyet ünnepi beszédével dr. Kanyar József, a KÖTA Somogy megyei Szervezetének elnöke nyit meg. Föllép a Petőfi utcai óvoda, illetve a Hámán Kató. a n. Rákóczi Ferenc és a Tóth Lajos általános iskola kórusa, a Munkácsy gimnázium meg a tanítóképző főiskola énekkara, a SÁÉV Munkáskórosa, a Somogy megyei Pedagógus-férfi- kar. a pécsi Mecsek Művészegyüttes. a kaposvári Vífeár Béla Kórus. Két Bárdos-szerzeményt az egyesített kórusok adnak elő. Országos postagalamb-kiál-i Irtásról is érkezett hír — szómé baton és vasárnap lesz — a Móricz Zsigimond művelődési házban e havi programfüzetében. Ezt a kiállítást egyébként a Dorottyában rendezik. A kaposvári Csiky Gergely Színház ma este 19 órákor Bereményi Géza Halmi vagya tékozló fiú című tragikomédiáját játssza Gothár Péter rendezésében. Holnap 19 órakor is ugyanez a mű lesz műsoron. Vasárnap 13 óra 30 perces kezdettel Kálmán Imre Csárdáskirálynő nagyoperettjét adják elő, s ezt az esti előadás is, 19 órakor. Hevesi András vezényli a zenekart. A Vörös Csillag filmszínház hétvégi programja Sergio Leone szíves, széles vásznú wes- ternje, A Jó, a Rossz és a Csúf. Kétrészes vadnyugati történet Ennio Morricone zenéjével. A főszerepeket »hét- próbás« színészek játsszák: Eli Wallach, Clint Eastwood és Lee Van Cleef. A Szabad Ifjúság moziban 16 órakor kezdődő előadáson a szovjet Csillagos perc című hangbemondásos filmet vetítik. A dokumen- tumfilm az űrhajózással és a világ első űrrepülőjével. Ga- garinnal foglalkozik. Az esti két előadáson Nathaniel Hawthorne ismert regénye. A skarlát betű látható NSZK-filmen, az egyik legismertebb nyugatnémet rendező, Wim Wenders értelmezésében. A romantikus történetben, a szép Senta Berger játssza a főszerepet. A Latinca mozi ajánlata Mészáros Márta Útközben című magyar—lengyel filmje, amelyben egy világsztár, Delphine Seyrig alakítja »a« negyvenéves asszonyt, s a né-' zők újra találkoznak Jan N<C wickivei és Beáta Tyszkiewicz- csel is. Végül, de nem utolsósorban fölhívjuk a figyelmet arra a rendezvényre, amely ma este 19 órakor kezdődik a Palmiro Togliatti Megyei Könyvtárban. A Somogyi Néplap kéthetenként megjelenő Somogyi tájak, emberek sorozatának néhány illusztris vendége mutatkozik be — dr. Albert Áron közreműködésével — ünnepi est keretében. w Uj magyar zene A Magyar Rádió műsorainak több mint 60 százaléka zenés program, s jelentős részt képvisel ebből az új magyar zene bemutatása. A rádió évtizedek óta jelentős feladatának tartja az új magyar zene bemutatását, fölkarolását. Az új magyar zene népszerűsítésének fontos eszközei a speciális akciók, sorozatok. Évente meg rendezik a kritikusok és a közönség díjáért folyó seregszemlét, amelyet egy szakmai és egy társadalmi zsűri értékel. lavóré rendezi a lene! főosztály — az 1975-ben sugárzott öt esztendő új magyar zenéje 1970-től 1974-ig című összefoglaló, reprezentatív sorozat után — a második ciklust, amely az 1975-től 1979-ig született új magyar műveket mutatja be. A téli hónapokban mintegy félszáz új zenekari, kamarazene-, kórusművet és zenés darabot rögzítenek szalagra a rádióban. Somogyi Néplap H oly történeti szoba Berzencén.
