Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-29 / 303. szám

gr Érettségi és arany koszorú Személy szerint talán ke­vesen ismerik, de munkájá­nak eredményével sok ka­posvári találkozik nap nap után. Lukács József sütőipa­ri szakmunkás a Somogy megyei Sütőipari Vállalat 3- as számú kaposvári gyárá­ban a tizenegy tagú, Sallai Imre zöldkoszorús szocialista brigádnak a vezetője. Kilós, kétkilós kenyeret, nagy kiflit, réteseket, pogá­csát és még jó néhány sütő­ipari terméket készítenek. S ha autóbuszon vagy másutt a pékek munkáját kifogásoló megjegyzéseket hall, mert az üzletben szikkadt, száraz kenyeret kapott valaki, nem örül neki. — Nálunk is előfordult, hogy hétfőn olyan kenyér került az asztalunkra, ame­lyet még pénteken mi sütöt­tünk. Bosszankodtam, s tu­dom, így van vele más is. Erről azonban nem mi tehe­tünk. Milyen a liszt, hogyan szállítják, tárolják a kenye­ret, mikor kapja kézbe a vásárló — ez mind befolyá­solja a minőséget. Nekünk az a- törekvésünk, hogy kifo­gástalan minőségű termék kerüljön ki a gyárunkból. Nézegetem a brigádnaplót. Nincs mögöttük hosszú múlt, hiszen január 12-én lesz csak két esztendeje, hogy . megalakultak. Ám. ha múlt­juk még nincs is, eredmé­nyeikből arra lehet következ­tetni, hogy jövőjük annál in­kább van. — Valamennyiünk szak­munkás. Sokat mond, hogy igazolatlanul senki nem hiányzott, amióta a brigád­ban együtt vagyunk. Együtt vagyunk! Ezt más értelemben is mondta. Együtt, mindig közösen dön­tenek a brigádot érintő kér­désekben. tgy határozták el már az alakulás első hónap­jaiban a Tegyük szebbé kör­nyezetünket! mozgalom elin­dítását, és hívták versenyre a vállalat valamennyi szo­cialista brigádját. S ha dol­gozni kellett, abban is ők mutattak példát. Közösen vállalták az élel­miszeripari szakközépiskola sütőipari tanulóinak segíté­sét. Azért, hogy megismer­tessék velük a korszerű gé­peket, ' a technológiát, hogy miiit gyakorlott, a kenyér­gyárat jól ismerő szakmun­kások kerüljenek vissza a vizsga sikeres letétele után. Ök indították el vállalatuk­nál a kongresszusi, a felsza­badulási munkaversenyt is. A karácsonyi ünnepekből nekik kevesebb jutott, mint másoknak. Hétfőn még dol­goztak, karácsony másnapján pedig már délutáni műszakba ment a Sgllai brigád, hogy legye* az üzletekben elegen­dő kenyér, sütemény. S hány ünnepen. vasárnapon kellett otthagyni a családot, a bará­tokat, a kellemes időtöltést, mert a sütés nem várhatott. — Meg lehet' szokni ezt az életformát? Nem csalódott, ! hogy ezt a mesterséget vá- í lasztotta? — Falun nevelkedtem, nö- ! vénytermesztő gépésznek ké­szültem, de itt kaptam kollé­giumi elhelyezést, így lettem pék. Tizennégy évesen kerül­tem a vállalathoz tanulónak, majd lettem szakmunkás, in­nen vonultam be a határőr­séghez, s a vállalati párt- szervezet javaslatára ott vet­tek föl a kommunisták közé. Ez. nekem nagyon sokat je­lent S az is, hogy vállalja­tom jelentős anyagi segítsé­gével költözhetem jövőre, 26 évesen, feleségemmel, két és fél éves kislányommal há­romszobás, új lakásba a Za- ranyi lakótelepen. — Tervei, és a brigád cél­ja? — Ősszel beiratkozom a gimnáziumba, szeretnék le­érettségizni. A brigád pedig lei akarja érdemelni az aranykoszorút. Munkájuk mellett más bri­gádok módszereit is tanul­mányozzák. Jó kapcsolatot alakítottak ki a textilművek Egység brigádjával, gyakorta rendeznek közös tanácsko­zást. A napokban Pécsen járták, s az ottani kenyér­gyárban is sok hasznos ta­pasztalatot szerezték. A sütőipari vállalat a kongresszusi, felszabadulá­si versenyben legjobb ered­ményt elérő három brigádjá­nak 12 ezer forint jutalmat ad. Lukács Józ6efék célja az, hogy e három brigád között legyenek. — Nem a pénz miatt. Ha úgy értékelik, hogy valóban jó minőségi! kenyeret, süte­ményt adtunk a lakosságnak, nem volt panasz a minőség­re, ennek örülünk majd a legjobban. Brigádunknak az a célja, hogy becsületet sze­rezzen a sütőiparnak! Szalai László PIACI KÖRKÉP Évű tó malac nélkül Pangott a tegnapi kaposvári hetipiac, s még ez volt a sze­rencse. Ha több a vásárló, nem jutott volna mindenkinek fűz­faseprű. Ebből volt ugyanis leggazdagabb a kínálat. Aki kitartóan rótta a körö­ket, azért találhatott egyet és mást. Például paradicsomot méltányosnak mondható 28— 32 forintos áron. A salátáért 2,50—3 forint fejpénzt szed­tek. érdeklődő azonban csak elvétve akadt így nemigen jött öss<ze több, mint a hely- pénz. Egy zöldségárus asszonyság, kis híján becsületrendet ka­pott, mert »csak-« 16 forintért adta a vegyes zöldség kilóját'. Mint mondta, el sem alkarja hinni, hogy mások — eléggé el nem ítélhető módon, — 18-at kémek. Ez a méltatlanikodás jó csalinak bizonyult. A ve­vők lépre mentek. Néhány kiskereskedő viszont tönikre. Ugyan tó vesz mákot 54-ért vagy dióbelét százért, amikor általános a bejglimérgezés? A 200 forintos mogyoróról szó se essék! Megfoghatatlan, hogy mit esznek az emberek a lila hagymán. Újabban forinttal »változott« az ára. Immár 15—16-ért mérik. Rövid fej­számolás utam kiderült, hogy a 11 forintos fejes káposzta feje valójában 20—25 forint. Két ünnepi menü között nincs jobb, mint egy zóna tört krumpli: egyaránt kíméli gyomrot és a hasonlóan sok próbatételt kiállt pénztárcát. 4,40 a burgonya kilója. \ A tojás ára befagyott, A BOV kitart az 1,90-es, a kis­termelőik pedig a 2 forintos darabár mellett. A baromfipiac eladói nyíl­van sotián emberék. Egyikük­nek sem jutott eszébe, milyen, hangulatos színfolt volna egy citromot harapó, hamvas kis­malac. Eme óévbú csú Zita tó de­rűfolt híján komor csend ülte meg a piac felső fertályát Egy gyámoltalan kakas 90- ért is hidegen hagyta a soka­dik bevásárlási rohamukat át­élő háziasszonyokat. Egy má­sik, öt és fél kilósnak mon­dott tarajosért hathavi rész­letre sem fizettek 140 forintot. Pedig gazdája váltig hangoz­tatta, hogy -ritka kövér«, sőt -hájas« jószágról van szó. Egy »geatsby« irizurás kacsa 220-ért várta a tollas hátú ve­vőket. A virágpiacon bimbót bon­tott a barka 10 forintért. Hó még sehoL hóvirág viszont már előfordul. 3—5 forint a figyelmesség ára. A pavilonokban még volt 30-ért narancs, sőt néhány an banánt is láttak, a pult alatt. Senki ne gondoljon rosszra: csupán utóérlelés céljából tet­ték oda. A megye egyéb városaiban — tudósítóink tanúsága sze­rint — nemhogy nagy piac, de piac sem volt. B. F. A Szalontay Mihály z utolsó nap — Ilyen alkatot sokat is­merek. Önpusztító fajta. Én meg olyan nő vagyok, aki vonzza az ilyen, -lássuk ura­misten, mire megyünk ket­ten« lelkű embert — Itt van?! — Nincs, az én emberem, nem. a maga embere! ■— De a kutyaúristenit, eb­ben az országban nem lehet, nem szoktak az emberek nyomtalanul eltűnni. :— S nem is tűnt el nyom­talanul, a maga emlékezete őrzi. — őrzi a fene!,Az élet min­den halálon átlép, csak néha egy-egy érzés erejéig ... — Most már mindegy, el­pusztították, és ő, úgy látszik, hagyta magat elpusztítani. -In­kább egyenek meg a fesgek, mint hogy a férget meg­egyem« ... — Hagyja az állandó idé­zést! Van magának saját fe­je, miért kell mindig kölcsön­kérni? — Meghalt! Oly fölcsattanó volt a hang­ja. hogy az Öreg agyába most érkezett be a korábbi jelen- idő valóságos érvényű jelentő­se. — Azt mondják a nők ma­li táserzeke sokkal fejlettebb, mint a férfiaké. Egy férfi le­het ostoba, lehet őrült. El tu­dom képzelni, hogy megsérült, talán nyomorék is. és most te lányom itt magadnak tartod, s az a legalitása, hogy segéd­munkás itt az üveghutában. Vagy neked segít szőlőt met­szem, csirkékét keltem, tojást A furcsa rekordok gyűjteménye Az elmúlt negyedszá­zad minden évében fanatiku­sok ezrei ettek elfogyasztha- tatlan dolgokat, viselték el az elviselhetetlent, hajtották végre az elképzelhetetlent — csak azért, hogy megemlé­kezzék róluk a Guinness-féle Világrekordok könyve Pél­dául egy Michel Lotito nevű, Evry városába való francia lavasszal megevett egy bi­ciklit. Három hét alatt elfo­gyasztotta az egészet — az érdekesség kedvéért fémre­szelék formájában .. . A rekordok könyvének 1980- as kiadása az emberi osto­baság és erőfeszítés számos új fajtáját mutatja be. A leghosszabb időtartamú, csak emberi izomerőre támaszko­dó repülést (két óra negy­venkilenc perc) aztán a leg­nagyobb olajfoltót (több mint 160 kilométer átmérő­jű). a legkorruptabb válasz­tást (az. 1928-as libériái el­nökválasztás, amikor a győz­tes 423 ezer szavazatot mond­hatott magáénak, ámbár a szavazásra jogosultak száma csak 15 ezer volt). E könyv a szokásosnak megfelelően most is a furcsa és bizarr rekordok aranybányája. Tar­talmazza például a hagyma- hámozás (huszonöt kilo­gramm huszonöt perc hét másodperc alatt) és a hosszú távú hajvágás (341 óra 58 perc) világrekordját. A 704 oldalas könyv még a természet csodáit is fölso­rolja, így az ismert legna­gyobb csillag átmérője több mint 400 millió kilométer, és a legkövérebb macska több mint húszkilós. A könyv a furcsa rekordok fölsorolásával számos, válasz nélkül hagyott kérdést is kelt az érdeklődőkben. Don Cooke, aki egy ízben mellek­ből készített magának sza­kállt, kijelentette, hogy »sza­kálla« pontosan 17 500 méh- ből állt. De a könyv nem magvarázza meg, hogy a re­korder miként állapította meg a méiek számát, és ki számolta meg a hasznos ro­varokat A választ végül is egy öreg méhes"» adta meg. aki szerint 350 méh fél kilót nyom, ő pedig két és fél ki­logramm fullánkos jószágot »használt föl«. A méhszakál- lú rekorder egyébként egy méhkirálynőt erősített kalit­kában az álla alá, és az ál­tala kibocsátott szag csalta oda a többi mehet. E könyv beszél Lorenzo Amatóról is, aki a világ leg­nagyobb — 24. méter átmé­rőjű — pizzáját sütötte Ame­rikában. Ehhez több mint hat mázsa sajtot, 1200 liter para­dicsomszószt használt föl, és a sütőkemence építéséhez 70 ezer dolláros adósságba verte magát. Miután New Yorkban 12 méter magasból fejest ugrott egy olyan medencébe, amely­ben mindössze 25 centimé­teres víz volt, kétségbevon- hatatlanul Henri La Moth tartja a sekély vízbe való fejesugrás világrekordját. Vajon hogyan csinálta? »A célra koncentráltam,' majd zen-állapotba kerültem, az­tán a gyomrommal, mintegy karatecsapással, a vizet ér­tem« — mondta a 75 éves ugró. »Az elrévülés nagyon fontos, ha elhibázom, akkor nem sikerül.. .« A könyvet a Guinness Sörfőzde először azért adta ki, hogy a kocsmába csalo­gassa a vendégeket, és kez­dettől — 1955 — fogva Nor­ris McWhirter szerkeszti. »A furcsa rekordok tartói azért vállalják a nehézségeket, mert makacsok — mondta az 54 éves kiadó. — Elkese­rednek, ha csak »valamit« tesznek, nem pedig valamifé­le teljesen egyedülálló dol­got.« Bár a rekordokra pá­lyázók mindenre hajlandók egy yj rekord fölállításáért, a kiadó szerint próbálkozása során még senki sem halt meg, vagy sebesült meg sú­lyosan. Sőt a könyv eltaná­csolja a szesztestvéreket az ív ás hőstetteitől, a biciklievő francia cselekedetét pedig egyenesen a butaság csimbo- rasszójának nevezte. Cs. U Megkezdődtek a szerződéskötések Kétféle takarmánykoneextra lum Január elején kétféle ta­karmánykoncentrátumot hoz­nak forgalomba a háztáji ba­romfi- és sertésnevelés meg­könnyítésére és költségeinek csökkentésére. Ezzel lehetővé vált, hogy a gazdák maguk határozzák meg a takarmányok összeté­teléi az állomány életkorának és a rendelkezéseikre álló alapany agrárnak az ismereté­ben. A kistermelők magas fe­hérjetartalmú koncéntrátum adagolásakor pontos recept szerint dolgozhatnak. Az új koncentrátumok azért mérsékelhetik az állattartók kiadásait, mert a háztájiban, önköltségi áron termelt ab­rakot — koncentrátumokkal feljavítva — a helyszínen felhasználhatóvá teszik. El­marad tehát a háztáji földről származó kukorica, takar­mánybúza, valamint á helyet­tük megvásárolt takarmány- keverék oda-vissza szállítása. Ez pedig mázsánként 50—60 forinttal mérsékelheti a ki­adásokat. (Tudósítónktól.) Az igái—-göllei áfész felvá­sárlói a napokban megtárgyal­ták a termeltetés, felvásárlás jövő évi tennivalóit. Az áfész- nél 1980-ban is nagy gondot fordítanak primőrök termelé­sére. A szövetkezetben tizen­két fóliás termelő kétezeröt­száz négyzetméteren termel korai zöldségféléket egymillió forint értékben. Még szeptem­berben tárgyaltak a fóliások­kal, és bizonyos szakosításban egyeztek meg. A fő figyelmet a saláta, a hónapos retek, a paprika, paradicsom és cse- ímegehagyma termelésére for­dítják. A szükséges magokat a szövetkezet már kiadta részük- re. Több éves tapasztalatra tet­tek szert a zölidbabtermelési- ben. Jövőre tizenkét hektáron termeltetik ezt á fontos zöld­ségfélét, a kétszázötven ter­melő tizennégy vagonnyit akar eladni a Zalaegerszegi Hűtő- iparnak. Az alma alakú fehér papri­ka termelése Gadácscn terjedt el. Fél hektáron ültették el ennek palántáit, és a termés­átlag magas volt Emiatt 1980­l ban megkétszerezik a terüle­I tét. A szabadföldi paradicsom termelését áz ideihez képest megháromszorozzák. Húsz gaz­da egy hektáron foglalkozik ezzel. Növelik az uborka ve­tésterületét is. Száraz bábból mindig kiemelkedő a körzet termelési eredménye. Az idő­járástól függően jövőre is sze­retnének elérni hat-tíz vago- nos felvásárlást ebből a cikk­ből. Az elképzelések szerint jövőre megvehetnek hat-hét vagon meggyet, három vagon szilvát, egy vagon kajsziba­rackot és ugyanennyi cseme­geszőlőt. Az idén ezeregyszáz ötven tenyésznyulat adtaik ki. Rész­ben ezért, részben pedig azért, mert a nyúl felvásárlási ára emelkedett, 1980-ban az idei­nél húsz százalékkal, több, hat és fél vagon házinyúl felvá­sárlására számítanak. A Zala­egerszegi BOV egymillió to­jást vár az igái—göllei áfész körzetéből, A kisgazdaságok kilencvenezer naposcsinkét, harmincezer naposikacsát és kétezer naposlibát rendeltek, összességében jövőre kilenc­millió forint értékű árut vár­nak a körzet kistermelőitől. szedni. De hét értsd meg, sen­ki nem futhat el önmaga elöl! Ö sem. Nincs lakatlan sziget! — De miért nem teremt­hetnénk magunknak egyet ? Ahol boldogságban élhetünk. — Mert ez lopott, boldog­ság ! Ezt a boldogságot más­tól veszed el! Ennék nagy ára van. Olyan nagy, hogy erre mér csak elmebeteg vállalkoz­hat. — Ö nem elmebeteg. Be­teg, de az agyanak semmi ba­ja. — Tehát él! Julika szinte fölsikitott. — De nem az. akit maga keres! Az meghalt. Vagy el­ment egy olyan távoli sziget­re, ahol soha, soha nem fog ráakadni. Az öreg elmosolyodott. — Lakatlan sziget?... Min­dig ez volt a vágya. Biztos neked is előadta, hogy lakat­lan szigetre kéne menni, ott megírni a világ legjobb regé­nyét, és aztán mert hideg van, tüzet rakni abból a re­gényből, és megmelegedni mellette. Ez volna az elegáns dolog. Az igazi szellemi ele­ganciái így mondta. Igaz?! Julika hallgatott. Lehetett ez a hallgatás annak a je­le, hogy ismeri a szöveget, de lehetett az első hallásnak szó­ló érdeklődés. — Holott egy ökörség! Ne­kem egy elsőgenerációs ér­telmiségi, egy kubikosfiú ne vágyakozzék szellemi elegan­ciára; előbb teremtsen vala­mit! Akár szarból szobrot! És hagvja a szellemi eleganciát azokra, akiknek már az ük­apja is akadémikus volt... Julika valami néma, tehe­tetlen mozdulatot tett az Öreg dühkitörése közepette, de az­tán újra töltött a borból, s it­tak. Az Öreg folytatta: — A nők realitásérzéke.., Gondolja meg: ha én el is megyek . . A társadalom úgy­is utánajön. Itt hagyják ma­gának? Nem engedheti meg ez a mi kis világunk, hogy »egy közéleti jelenség« — ezt a fo­galmat undorral ejtette ki, szinte köpött — itt pusztul­jon a maga szarában. Meg a nők? Kezébe vette a »Wiener Mode und Theaterzeitung« nyitott kötetét, rámutatott a köpne .es a cikkre; — Tud németül? Julika nemet intett. — Hát franciául? Julika megint csak rázta a fejét. — Szóval nem. Ahhoz ké­pest elég pontos bibliográfiai isneretei vannak. Tudja, mit kell megvenni. No nem. baj. Idefigyeljen! Itt van egy több mint százötven évvel ezelőtti párizsi tudósítás egy bécsi új­ságban. — Jé...! — Arról szól, hogy Francia- ország Chalons nevű városá­ban 1822 egy tavaszi éjsza­káján két férfi kártyázás köz­ben összeverekedett. Kölcsö­nösen csalónak titulálták egy­mást, párbajban állapodtak meg. De a parbaj idejére az- egyik férfi megbetegedett, be­lázasodott. Miután a »becsü­letéről volt szó«, a szeretője, egy ahogy itt írva van, Huguette Bayette nevű gyö­nyörű. magas, barna nő ment el férfiruhában a párbajra, högy megvívjon a szeretett férfi becsületéért. (Folytatjuk.) Méhszakáll és óriás pizza

Next

/
Thumbnails
Contents