Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-02 / 282. szám

Hűtővíz az iparban- v~ -■’***&*7»*^• i"^[- ■ ..

Most mit csinálnak?

Emberek

felszíni vizekben jelentős hő- sziennyezést okoz.

A hőerőműveiken kívül a kohászati és vegyipari üzemek vízfogyasztásuk több mint 80 százalékát, az élelmiszer- és az építőanyagipar pedig kb. 50 százalékát szintén hűtésre használja. A hűtővizek iránt támasztott minőségi követelmények a hűtendő közeg hőfokától, a hűtőelem kialaikítá- sától, valamint a hűtővíz sebességétől függően változnak. Az esetek többségében a természetben előforduló vizek minősége megfelel a célnak, csupán a durva hordalékot szűrik ki dob- és szalagszűrőkkel.

A nagy hűtővízfogyasztó üzemek természetesen nem egész vízigényüket nyerik egy- egy vízfolyásból, hanem az ún. vízvisszafogatás elvét alkalTÍZ éve ezelőtt szállt le az első ember a Föld bolygóján.' Mi történt a tizenkét holdutassal? Neil Armstrong űrhajós az »emberiségért tett óriási lépésről" beszélt, amikor a Holdra lépett 1969. július 2-án. 1972 decemberéig további tizenegy amerikai követte őt. Tudományos kutatásra szolgáló készülékeket vittek a Hold felszínére, homokot és követ gyűjtöttek és egy, kifejezetten a Holdra konstruált elektromos autóval közlekedtek a bolygón. John Young, az Apolló—16 parancsnoka, az egyetmem az akkori alk közül, aki ma is aktív asztronauta.

Büszkén és boldogan üdvözölték az Apolló—11 holdra- szálló legénységét: Neil Arm- strongot, Michael Collinst, aki az Apolló-űrhajót holdkörüli pályára kormányozta és Edwin Aldrint. Visszatérésük után három hetet karanténban kellett tölteni ok. Ez az első holdvállalkozás elővigyázatossági intézkedései közé tartozott, arra az esébre, ha az űrhajósok ismeretlen és veszélyes csirát hoztak volna le magukkal.

Az első ember, aki a Holdra lépett, Néil Armstrong, ma a cincinnati egyetem űrhajózási professzora. Emellett a Chrysler autóiknak csinál reklámot a tv-ben. Edwin Aldrin, akinek az apja soha nem bocsátja meg, hogy «-csak a második ember lett a Holdon«: éveken keresztül alkoholista és kábítószeres volt. Most Dél-Kali- fomiában imgiatlanügymök, szabad idejét pedig a tengernek szenteli, melynek titkait búvárként kutatja.

James B. Irwin az Apolló— 15 legénységéhez tartozott, mely 1971. július 26-án szállt le a Holdon és 104 órát, 52 percet és 29 másodpercet töltött ott. »Számomra ez volt a legnagyobb spirituális élmény«, emlékszik vissza Irwin a majdnem három napos holdbéli tartózkodásra. Irwin: »Sokkal közelebb éreztem magamhoz Istent«. Olyannyira közel, hogy az egykori Air— Force-pilóta és két leány apja ma a Földön akarja közelebb hozni az emberekhez .Istent. Iskolákba, templomokba, egyetemekre látogat, saját könyvét dedikálja a következő szöveggel: »Üdvözlettel a Holdról«.

Lejátssza és kommentálja a filmjét, mely az Apolló—15 útjáról szól a starttól egészen a Csendes-óceánon történt ejtőernyős leszállásig, prédikál és felolvas a bibliából.

Az Apolló—17 vállalkozás zárta 1972. decemberében a holdraszállások sorát. Tizenkét napig, tizenhárom óráig és ötvenkét percig tartott, s tudományos szempontból is ez volt a legtermékenyebb küldetés. Ronald Evans űrhajós, aki nem szállt le a Holdon, hanem csak az űrhajót kormányozta holdkörüli pályám, egy űrséta alkalmával elhozta a filmtekercset az Apolló—17 kamerafülkéjéből. Ehhez a csapathoz első alkalommal egy geológus is csatlakozott: Harrison

Schmitt, aki 1965-ben mint űrtudós ment a NASA űrhajózási hatósághoz, melyet 1974-ben elhagyott, hogy politikus legyen. Három év óta Üj-Mexikó államot képviseli az Egyesült Államok szenátusában.

Alan Shepard volt az első amerikai a világűrben. Az ő utazása 1961. május 5-én csak 15 percig tartott. Tíz évvel később az Apolló—14-gyel landolt a Holdon, átvészelt fül- bántalmai után, mely majdnem megakadályozta űrhajós- korrierjének folytatásában. Ma szupermaketeket és szállodákat épít, és »Coors« sört árusít Houstonban. A másik holdra- száiló, Charles Duke (Apolló— 16), mimt Irwin »felfedezte a vallás iránti szer etetőt«, most túristaházakat épít és a természetről 1 készített fotókat árul. összesen 1671 órát és 45 percet töltött Alan Bean az Apolló—12 fedélzetén, majd később a Skylab—II. űrlabora- tárumban. Ma az űrkomp- program (»Space Shuttle«) számária kiválasztott űrhajósokat képezi ki Houstonban mint re- pülőoktató.

Kétszer Geminivel és kétszer Apolló űrhajóval szállt fel John Young a világűrbe. 1972 áprilisában az Apolló—16 vitte fel a Holdra. »Nem álmodom a Holddal és a rakétákkal. Nem voltam és nem is vagyok hős«, mondta Young hűvösen és tárgyilagosan. A jövő évben a »Space Shuttle«« űrkomp vezető pilótája lesz. Az űrkompot Young fogja iöldkö- rüli pályára kormányozni. Az ismételten felhasználható űrkompnak, a »Space Shuttle«Az energiaszállítás fejlődése

Ä világ eneirgiagondjai között — a feltáráson, termelésen kívül — jelentős és fontos kérdés az energiának a fogyasztóhoz vak) eljuttatása, azaz az energiaszállítás is. A legrégibb energiaszállítási mód az energiahordozók szállítása volt és ennek jelentősége azóta sem csökkent. Ugyancsak régóta ismert megoldás az energiaforrások mellé való település, például a vízimalmok esetében.

Az energiahordozók szállításának módjai a technika fejlődésével igen megszaporodtak. Legfontosabb a tengelyen, (közút, vasút) szállítószalagon, drótkötélpályán és csővezetéken való szállítás. Legmodernebb és leggazdaságosabb szállítóeszköz a csővezeték, amely főleg földgáz- és kőolaj szállításéra használatos, azonban kisebb távolságokon melegvizes gőz csővezetékek is épültek. Az emberiség energiaigényét jelenleg 25—30 százalékban villamos energia formájában kell kielégíteni. A villamos» energia-elosztás az energiaellátás legrugalmasabb módja,

A legelső »távolsági« viiia- mosenergia-átvitelt. a bajorországi Miesbach és München közötti 57 kilométeres távolságon egy távíróvonal felhasználásával. létesítették 1882-ben. Ugyanebben az évben már — a párizsi Operaház villamos világításának egyesztendős tapasztalataival — városi világítási rendszerek is létesültek Londonban és New Yorkban. A világon azonban az első olyan város, amely kizárólag villamos közvilágításra rendezkedett be, Temesvár volt (1884).

Az első három fázisú energiaátvitelt 1891-ben a frankfurti nemzetközi villamossági kiállításon mutatták be: 200 kilowatt teljesítmény 178 kilométeres távvezetéken, 15 kilovoltos feszültségszinten szállítva és 190 Voltra transzformálva látta el a kiállítás világítási energiaszükségletét, 75 százalékos hatásfokkal. Lényegében tehát egy ’ évtized alatt (1882—1891) a villamos erőátvitel és energiaelosztás minden fontos kérdésében megoldás született, és a századfordulóra már 20—30 kilovoltos feszültségű távvezetékeket építettek. A villamos energia szállításának technikájában elvi változás azóta sem történt. A fejlesztés a szállítási veszteségek csökkentésére irányult.

jxujl voltaképpen 1979-ben, az első holdraszállás tízéves jubileuma alkalmából kellett volna felszállnia. A főhajtóműben azonban gyakoriak az üzemzavarok. Az új startidő: legkorábban jövő év eleje. A NASA szerelőcsarnokában Cape Ca- naveratan a »Columbia«« űrkompot most hőernyővel látják el, azért, hogy az űrkomp a földi atmoszférába történő visszatérésekor ne égjen él, tűzálló, speciális csempéket ragasztanak az orrára, a törzs oldalaira, a rakodó felületekre. Az űrkomp úgy fog landolni, mint egy vitorlázórepülő és légikikötő irányítótornyának a computerei fogják a távolból irányítani. A kisebb pályamódosításokat a három hatalmas szemhez hasonló kormányműcső teszi lehetővé a »Shuttle« orrán.

Charles Conrad 1962-től 1974-ig tartozott az asztronauta csapathoz, összesen négyszer szállt a világűrbe. Az Apolló—12-vel landolt a Hol- j don. Mint a »McDonell—Douglas« Repülögépikonszem vezető eladója továbbra is hódolhat régi szenvedélyének, a repülésnek: ö maga próbálja, ki a rossz hírűvé vált DC—10-eket, melyek kifutnak a szerelőcsarnokból. Edgar Mitchell (Apolló—14) volt a hatodik ember a Holdon. Ö adott okot a NASA-nak homlokra n colás» ra, amikor a világűrben parapszichológiái kísérletbe merészelt fogni: Mitchell megpróbálta gondolatait egy chichá- gói emberre átvinni — sikertelenül.

Kétszer repült Eu&ene

Cérnán, a Holdhoz: 1969 májusában az Apolló—10 űrhajóról levált »Snoopy« holdkomppal kerülte meg a Holdat. 15 600 méteres magasságból szemlélte a »Nyugalom tengerét«, ahol nyolc héttel később Armstrong és Aldrin landoltak. Három évvel később Cérnán mint az Apolló—17 parancsnoka tizenegyedik emberként lépett a Holdra. Az őszhajú kapitány ma a »Coral Petroleum« olaj- társaság alelnőke. Davit Scott, az Apolló—15 parancsnoka, aki 1971. július 30-án szállt le a Holdra, egy kis mérnökcsoporttal az Apolló-program technikai eredményeit ülteti át a mindennapi életbe. Nemrégiben .egy új kormány mechanikát mutatott be, melyet 1980-ban már néhány amerikai autóba be is építenek.

A fejlődő ipar egyre növekvő vízigényének • ésszerű és gazdaságos kielégítése a rendelkezésre álló szabad vízkészletekből világszerte gondol jelent.

A víz túlnyomó részét az ipar hűtővízként használja. A hőerőművek például az ipar összes vízigényéből 70 százalékot igényelnek és a teljes vízigényük 95 százalékát a termelt gőz hűtésére fordítják. Egy nagyobb hőerőmű hűtővíz-fogyasztása. égy 2 milliós város vízfogyasztásának a háromszorosa, Az erőművekből távozó hűtővizek igen sok hulladékhőt visznek magukkal. Magyarország összes hőerőműveiből annyi hőmennyiség távozik óránként, ami elvileg félmillió lakás fűtésére lenne elegendő. Ez a hőmennyiség a

mázzák, tehát adott vízmeny- nyiséget újra és újra felhasználnak. A vízvisszaforgatás el- ■ sősorban a hűtővízellátásban vált gyakorivá, mivel a használt hűtővizek csak hővel szennyezettek. A víz vissaahű- tése hűtőtornyokban történik. A hűteni kívánt vizet cseppek- re vagy vékony rétegekre bontják a levegővel való hatásos érintkezés biztosítása céljából. Ennek érdekében a hűtővizet felfelé irányított szórórózsákon vagy nyitott csatornákból szórótányérokon csurgatva oszlatják el. Ha a természetes levegőhuzat nem

elég, a légáramlás ventillátorral gyorsítható, így a hőátadás növekszik. Képünkön: új hőerőmű egyik hűtőtornyának az építése a csehszlovákiai. Cho- mutovban.

Kísérletek nagyfeszültségű laboratóriumban

Az erőműveket a fogyasztókkal távvezetékek kötik ösz- sze. Ezek a távvezetékek behálózzák az egész orázágot, sőt, össze vannak kötve a szomszédos államok energiarendszereivel is. Az energiahálózat feszültsége a nagy országos gerincvonalakban 220 000 és 400 000 volt. A vezetékek és a hálózattal közvetlen kapcsolatban álló készülékek szigetelése a biztonsági tényezővel megemelve ennek megfelelően méretezettek. Ennél nagyobb, erősebb szigetelés rendkívüli módon megemelné a létesítési költségeket.

Az üzemi feszültségértékeknél azonban jóval\ nagyobb túlfeszültségek is felléphetnek, ezék veszélyez tetik a hálózat épségét és üzemzavarokat okozhatnak. Ilyen túlfeszültséget idézhetnek elő a hálózatot

érő villámcsapások, de belső tényezők is, például kapcsolások következtében egy adott hálózaton belül az áram vagy a feszültségviszonyok hirtelen megváltozása lökésszerű fe- szültséghullámofcat indít el. Ezek közel fénysebességgel futnak végig a hálózatos; maximális értékük több millió volt is lehet. A szigetelés leggyengébb pontját átütik, az átütési ponton keresztül aztán már a jóval kisebb üzemi feszültség is utat talál a föld felé, beáll az üzemzavar.

A berendezéseket tehát meg kell .védeni, mert több millió voltra szigetelni őket lehetetlen. Ezt szolgálják például az oszlopokon elhelyezett villámhárítóik, vagy a hálózat bizonyos helyeire beépített, tudatosan legyengített szigetelők.

Üzemi vagy közlekedési balesetek, kényszerű csonkítással járó műtétek következtében világszerte nő azoknak a száma, akiknek segédeszközre van szükségük, hogy élni, mozogni tudjanak. Még szerencse, hogy ugyanakkor egyre kevesebben vannak a fejlődési rendellenességekkel világra jövők és emiatt segédeszközökre szorulók. E segédeszközök előállítása bérén nagy fejlődés voit tapasztalható az elmúlt évtizedek során. A nyugat-európai országokban ezt a fejlődést a Contergan- ügy még csak fokozta (mint ismerete^, a terhes anyák éltek a Conten.gan nevű nyugta- tóval, s ennek következtében nyomorék, béna gyerekeket hoztak a világra.) A mind tökéletesebb technikai eszközökkel egyrészt a betegek rehabilitációs folyamatát, a hétköznapi etet.be való visszatérését gyorsítják meg, másrészt a későbbi életűkben állandó támaszul szolgáló segítséget nyújtanak számukra. Különösen sokat köszönhet a gyógyászati . segédesZköz-teghnika az elektronikának és a miniatürizálásnak, valamint a sok,jó- tulajdonsággal rendelkező új Anyagok (műanyagféleségek, könnyűfémek stb.) megjelenésének. A test bioáramával vezérelt, csodálatra méltóan tökéletes művégtagok jó példái a legfejlettebb technika alkalmazásának, de a szemüvegszárba beépíthető hallásjavító készülékeket, vagy akár a természethű pótlást nyújtó protézis-anyagokat (pl. emelőprotézisek) is.

Képünkön segédeszközt mutatunk be, amellyel járás- képtelen betógék gondjain segítettek, akik a vízben jól mo- • zognak — és ez hasznos is nekik —, de nehézséget okoz számunkra, hogy egyáltalán eljussanak a vízhez. Ezek részére készítették nyugatnémet szakemberek a képen látható transzportábilis széket, mely a pácienst a vízbe engedi és kiemeli onnan.

2 millió 500 ezer voltos egyenáramú berendezés egy ultramagas feszültségű laboratóriumban.

Az energiaipar kutatói a jobb technikai megoldások kikísérletezése érdekében saját magúik állítanak elő mesterséges villámcsapásokat, lökéshullámokat, hogy azok természetét és a kifejtett hatását vizsgálhassák. A nagyfeszültségű laboratóriumok méretei imponálóak: magasságuk 2(1 méter, hosszuk 40 méter. Az itt előállított több millió volt feszültség már néhány méter távolságot is átüt a levegőben. Ezért a munkánál rendkívüli biztonsági intézkedések és óvórendszabályok megtartása szükséges. A generátornak és a vizsgált próbatárgyaknak is. megfelelő távolságon kell lenniük a falaiktól, hogy az átütések a kívánt helyeken jöjjenek létre.

i

I

Az élet segédeszközei