Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

Mérhető együttműködés Részletesen beszámoltunk lapunkban a megyei gazdasá­gi kiskörzetek megalakulásá­ról, rendre hírt adtunk az el­ső puhatolódzó lépéseikről, az elképzelésekről. örvendetes módon hamar magukénak vál­lalták a gazdaságok a közős együttműködés előnyeit, s egybeépítették az immár egy­ségesen koordinált elképzelé­seket saját gyakorlatukkal. Am ezek az első lépések —■ ért­hetően — többnyire szóbeli megegyezéseik voltak, mivel az együttműködés kibontakozá- . sara jószerivel idő sem nyílt. Kétszeresen örvendetes te­hát, hogy a kaposvári járás hét gazdaságát tömörítő gaz­dasági kiskörzet tagszövei,kő­zeteinek vezetői a közelmúlt­ban tovább léptek a megkez­dett úton, s olyan — immár akár a jövő évi tervekbe is beépíthető — együttműködési rendszert dolgoztak ki, amely bizonyára jó irányban befo­lyásolja a termelést. Nem vol­na célszerű részletesen idézni az ülés jegyzőkönyvét, ' már csak azért sem, mert a konk­rét és a még .elképzelések­ben jelölt együttműködési for­mák felsorolása túl hosszas volna. Amd figyelemre méltó: már nem a lehetőségek — olykor álmodozásra emlékeztető — fölemlegetésénél maradtak a gazdasági vezetők, hanem a közeli, jövőben már megvaló­sítható, forintban mérhető, hó­napokban. meghatározható ja­vaslatokat tettek. " A két kulcsszó, a koopcrá- lás és integrálás szellemében fogant tanácskozáson hangzott el például, hogy a kaposmé- rői szövetkezetben jövőre kez­dődő és 1981-,re befejeződő nagy kapacitású mezőgazdasá­gi gépszerviz nemcsak, a KITE termelési rendszerhez tartozó gazdaságokat fogadhatja, ha­nem nyitva áll a kiskörzet tagjai számára is, sót az érin­tettek, ha eddig gondoltak is rá, hagyják ki terveikből egy nagyotsb’ anyagi áldozatot kö­vetelő szerviz megépítését.' hi­szen an fölösleges, párhuzamos beruházás volna. A kaposimé- röi gazdaság képviselőjének fölajánlását méltatni, azt hi­szem, fölösleges: kitűnik az a leírtakból. Mint ahogy nem kisebb jelentőségűek az aláb­bi vállalások sem. Az oszto- páni termelőszövetkezet a kö­vetkező években megoldja a gazdasági kiskörzet naprafor- gótárolásának gondját. A nagybajom! gazdaság (Hession nagygépével) a társulás kere­tében megoldja a kiskörzet gazdaságaiban a szálas termé­nyek, szálas takarmányok és pillangósok betakarítási gond­ját. A somogys'árdi termelő- j szövetkezet beruházása révén több termelőszövetkezet ta­karmánykeverését. is; és ugyanitt mód van — csekély fejlesztéssel — rá, hogy olyan IFA-szervizt alakítsanak ki, amely a kiskörzet összes te­herautóját fogadni tudja. A- példák még sorolhatók, s kár volna közülük kihagyni a részben ide csatolód6, lassan befejezéséhez ' közeledő agro­kémiai központ szerepét. A felsorolásnál azonban többet mond az a szellem, amely e töredékes lista alapján is jól érzékelhetően körvonalazódik. Sokat beszéltünk mostaná­ban a gazdasági helyzetrőL, ar­ról, hogy az új szabályozók életbe lépésével minden gaz­daságnak meg kell találnia azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel javíthatja termelését és amelyek révén ésszerűen takarék os kod hat a drágább anyagokkal, az energiával. Nem kétséges, hogy az éssze­rű takarékoskodás nem azonos a később kárt okozó “spóro­lással«. A jobb, hatásosabb termelés érdekében . ugyanis most is, később is építeni, vá­sárolni kell. Csupán az a kér­dés, érdemes-e két közeli szomszédnak, mondjuk két azonos árú. azonos feladatra képes gépet vásárolnia, ha a gép vagy berendezés kapaci­tásának esetleg csak 30—40 százalékát tudják ők maguk lekötni, s a fennmaradó sza­bad kapacitásra már a vásár­láskor bérlőt kell keresni. Közösen venni viszont csak akkor lehet, ha egyrészt tud­nak egymás szándékáról, más­részt mód van a pénzügyileg szabályozott, korrekt együtt­működésre. A gazdasági kis- körzetefcnefc többek között itt van az egyik nagy jelentősé­gük, hiszen növeked jenek bár­hogyan az árak, gépet mindig keli venni s használni is kell őket. A tanácskozás egyik résztvevője még a beszélge­tés elején javasolta, hogy két fő kérdés köré csoportosítsák a várható együttműködést: az egyik a már meglevő kapcso­latokon és tevékenységeken alapul, a másik — és ez máris haszonnal járt — a további fejlesztési irányok összehan­golásán. A gazdasági kiskörzet leg­utóbbi tanácskozásáról emlé­keztető készült. Ez részletesen tartalmazza a javaslatokat meg a határozatokat is. Azo­kat a határozatokat, amelyek módot adnak az egyes gazda­ságok vezetőinek, szervezői­nek, hogy az új esztendő leg­fontosabb munkáinál olyan erőforrásokat vegyenek igény­be, amelyekre információ vagy kapcsolat híján eddig nem számíthattak. Nem vitás a következő időszak eredmé­nyesebb termelését ez az át­gondolt együttműködés mér­hető módon tudja majd segí­teni. B. A. Négyezer mázsa kenyér Épül a marcali gyár - Bevezetik a konténeres szállítást Negyedszázada még 133 ap­ró, korszerűtlen „sütöde műkö­dött megyénkben — ma hu­szonnégy, s közülük több modern gépekkel, automaták­kal fölszerelt kenyérgyárban sütik a kenyeret. Kaposváron, Siófokon, Tabon és még né­hány helyen dagasztógépek, alagútkemencék, különböző fölszerelések, integrált áram­körökkel működő automaták végzik a nehéz fizikai mun­kát Ebben az évben a So­mogy megyei Sütőipari Vál­lalat 350 ezer mázsa, mintegy 3500 vagonnyi kenyeret, s 100 millió darab süteményt, főként zsemlét és kiflit ké­szít, Ezenkívül még hatvannál több féle terméket ad a ke­reskedelemnek, 35—40 millió forint értékben az idén. Sütödéik főként a téli idő­szakban készítenek rfiákos és túrós pitét, szegedi húzott ré­test, tortalapot, babapiskótát, teasüteményt. Ezenkívül mor­zsát és tarhonyát is. Csaknem 150 vagont tesz ki ez. Igen nagy keresletnek ör­vend az NDK-gépsorral kikí­sérletezett és igen jó minő­ségű Sió-zsemle, amiből Sió­fokon a nyári napokon 140 ezer, télen 30—40 ezer darabot Az első teljes év Tisztább technológia a Csepelben Másfél éves a Csepel Műveik Egyedigépgyárának kaposvári nehézgépgyára. Az üzemszerű termelés csak 1979-ben indult meg. A kezdes nehézségeiről és a gazdasági év eredmé­nyeiről, tapasztalatairól kér­deztük Akkerman József gyár- igazgatót. — Ezt az évet nemcsak a naptár, hanem .' a termelés szempontjából is két szakasz­ra oszthatóm. Az avatás előtt, az .első félévben nem voltak meg, a. teljes üzemhez szüksé­ges feltételek. A megmunkáló­gépek száma márciusban nőtt. A tervtárgyalások idején a Csepel Művek Egyedigépgyára — ahol a kereskedelem-, a fejlesztés, a pénzügyi politika összpontosul — ideális állapo­tot képzelt el. ez az óka, :hogy nem a terveknek megfelelően •alakult az év. A tavalyi tár­gyaláson a tervet még meg is emelték a szocialista orszá­gokba szánt atomerőmű-be­rendezések termelési progcam- jával. Ez a gyártókapacitásunk tizenöt, százalékát kötötte le. A program teljesítésével elma­radtunk. — Milyen okai vannak en­nek? — A beruházás meglehető­sen gyorsan valósult meg. De például a létszámemelkedést nem követte ugyanilyen gyor­san a szervezettség. a begya­korlottság színvonalának emel­kedése. A kezdeti időszakban a gyár kisebb hatékonysággal dolgozott. A létszámnövekedés ellenére sem tudtuk fölvenni a megfelelő gyakorlattal rendel­kező forgácsoló-, elektromos- és hidraulikus-szerelőgárdát. Július végién, augusztus elején tette le a vizsgát több mint ötven fiatal szakmuhikásunk, velük vált lehetővé minden termelő gépen a két. illetve három műszak. Nyilvánvaló, hogy a tavalyi tervtárgyaláson mi is a valóságosnál kedve­zőbbeknek tartottuk lehetősé­geinket. Nehézségeket okozott az is,. hogy akadozott a válla­laton belüli kooperáció; a nagyvállalat. előnyeit nem éreztük, a szükség^ mérték­ben. Tanultunk a tapasztala­tokból, és . tisztább technoló­gia kialakítására, törekszünk a gyárban. Ehhez viszont be­rendezések kellenek; a tech­nológiából hiányzó láncsze­meket szintén, a második fél­évben pótoltuk. Nagy szüksé­günk volna hőkezelő- és láng- vágóberendezésekre, nagy tel­jesítményű marógépekre és horizontális esztergákra. — Hogyan zárja az évet a kaposvári gyár? — A második félévben si­került kilépni a szervezettség, a begyakorlottság és a gépek hiányából adódó gondok köré­ből. Minden területen javu­lás következett be; már volt ismétlődő gyártásunk, tehát nem új feladattal találtuk szembe magunkat. Szűkült a kooperáció köre, így a máso­dik félévi, termelésünk több mint kétszerese volt az első­nek.. A kezdetben tapasztalt nehézségek okait a vállalat készítenek.. Ebből Kaposváron naponta átlag 65 ezer készül. Egyre kedveltebb a kovász helyett citopánnal készülő ke­nyér is: ez ugyancsak a siófo­ki üzemük készített elsőnek, kísérletként. Ezt az üzemet a többi vállalat számára minta­üzemmé jelölték ki: ide jön­nek tapasztalatszerzésre . az egész ország sütőipari szakem­berei. A rengeteg kenyeret 1100 helyre, üzletekbe, éttermekbe, üzemi büfékbe, konyhákra, üdülőkbe szállítja a vállalat. Nyolcvan szállító járművük van; csak az utóbbi években tízmillió forintot költöttek jár­müvek beszerzésére. Tervezik — a kenyér minőségének megőrzése érdekében —, hogy a 'VT. ötéves tervben bevezetik- a konténeres kenyérszállítást is. A közelgő karácsony és szil­veszter a sütőipar dolgozói­nak igen nagy feladatot ad: a vállalatnál elmondták, hogy már jóval korábban megálla­podtak a kereskedelemmel a mennyiség és a szállítás le­kintetében. Kenyérgyáraik­ban — Kaposváron a 3-asban — ügyeletet is tartanak, s ha valahol fennakadás lesz, azonnal intézkednek. Az ünnepek a pékeknek, il­letve a sütőipari dolgozóknak »rövidebbek« lesznek: még december 24-én is sütnek ke­nyeret, karácsonyra például a szokásos napi 900—1000 má­zsa helyett csaknem négyez­ret. Szilveszterre is 3200 má­zsa kenyeret szállítanak az üzletekbe. Jó ütemben halad a marca­li kenyérgyár építése. Ez 37 millió forintba kerül. Ha el­készül, jelentősen javul a vá­rosnak és a környékének az ellátása, de segíti majd az új gyár a balatoni ellátásban is. A mostani napi tizenhárom tonna helyett húsz tonna ke­nyér készül ott. A siófoki ke­nyérgyár 40 milliós rekonstruk­ciójának első üteme után jö­vőre a közműveket és az uta­kat építik meg, utána fölál­lítják a silókat, amelyekben a lisztet tárolják. Sz. L. Az ipari tv és a forgalomirányítás vezetőivel elemeztük, és most ügy zárjuk az évet, hogy eredményesnek ítélik. El­mondhatjuk már, hogy Ka­posváron is ugyanolyan anyag- és ■ normaidő-felhasználással, illetve minőségben készítjük a berendezéseket, mint a törzs-! gyárban. Ezt alátámasztja az exportszállítmányok minőségi átvevőinek a véleménye is. — Hogyan hat a szabályo­zórendszer módosítása a gyár­ra? — Termelésü nk rí vöt cváriöt százaléka exportra megy. A £ő piacunkba Szovjetunió. A ru- belszorzó csökkentése a mi nyereségszintünket ts csökken­ti, hiszen az exportárak kötve i vannak. Termelési tervünk már végleges, jövő évi felada­tainkat ismerjük. A terv az első félévre részleteiben is ki­dolgozott. Folytatnunk kell és be kell fejeznünk a technoló­giai sorból még hiányzó gé­pek telepítését. Ä terv mint­egy húszszázalékos termelé­kenységemelkedést irányoz, elő jövőre. Ha a technológiai láncot zártabbá tudjuk tenni, akkor ez megoldható. Megfe­lelő előgyártással várjuk a ja­nuárt, az ütemes termelés ér­dekében már a hónap elején J lesz késztermékünk. j. Véleményünk szerint a nő- , vekvő termelékenység miatt is a törzsgyárit közelítő bár­színvonalra volna szükség. A kaposvári gyár el akarja érni a bérfejlesztés alapjául szol­gáló termelékenységet. Cs. L. »Eggyel többen” Kásássá ‘ sűrűsödött ködben ábalunk a szakosított telep >éton lén iáján, épülettől épiile- ig, Valahol, a szűkített szem- íatáron, mint ősidők format­an állata ormótlankodik va- ami gép, büfögő és zümmögő lángon kántálva együgyű, nonoton dallamot. Fehér kö­nnyünket alattomos kis szél :ibálja; őrző. ebe -a dróttal terített szaktelepnek. Majdnem “végszóra« érünk mba az istállóba, ahol az ei- etöboxban elet születik, úsemleszmü foltokkal tarki- ott, nedves szemű állat ’ all negadóan, inkább kíváncsian, nint rémültén a szülőkutricá- ian. Egy hangja sincs. Négy iérfi szinte birkózik a világra lövő kisborjüért. Egyik kísé- . -ónk fontolgatás nélkül, vil-l ámgyprsan cselekszik: kö- íyékig felgyűrve karján a vöpeny ujját, beáll ötödiknek. Mlattenyésztési brigádveze- u5l De most nincs rang, nincs távolságtartás — talán máskor sem —, csak egy dolog van: világra segíteni a kisborjút. — Eggyel töbßen vagyunk — ezt mondja kísérőnk. A másik, a főagronómus. Kész. Nem búgnak fél pá- toszosan az orgonák, ahogy a hatásvadász, rossz filmekben, ha élet születik. “Eggyel töb­ben vagyunk«, így tényt kö­zölve, de gazdai felelősséggel a jövevényt. Tömi a pipáját a főagronómus, rágyújt. Még zsörtölődnek egy kicsit az elletőistálló szűkössége miatt, emlegetik a tervezőt, nem ép­pen nyajasan. Aztán megyünk tovább. Mintha káprázat játszana velünk. »Az« a kisborjú meg­sokszorozódva jelenik meg előttünk. De már áll, sőt vir- gonckodik. Persze, nem lehet az, “0« fnajd Csak holnap áll lábra. Egy-két hónappal idő­sebb társai ezek- itt, melyek a borjúnevelő elkerített résién rakoncátlankodnak. A ködöt lassanként felszippantja az erőre kapott nap. Már fény­árnyék játék csalja a szemet. Tipródunk a borjúnevelő előtt; kísérőim is úgy lehetnek a látvánnyal, mint én: jólesik gyönyörködni ezekben a ked­ves állaíokban. * Bakugrás? Az ember asz- szociatív .képességének rövid­zárlata? Miért éppen János bácsi jut az eszembe? Miért ő, aki — .így fogalmaznak az apróhirdetés-közlemények, a rokoniak — »váratlanul« tá­vozott közülünk. Az új élet miért a távozót löki az agy örökké őrlő malmára? Talán sohasem járt ezen a telepen. Talán sohasem magyarázták el neki az autömatikák műkö­dési elvét. Sohasem látta kö­zelről, hogyan segít a gép az almozásban is. Ment az ut­cán, dédunokát befizetni az óvodai étkezesre, s egyszer csak utolérte, ami, mindnyá­junkat utolér. Mi köze neki ehhez az álta­la sohasem: látott, egykori mintatelephez? »Csak« annyi, hogy legénykorában azok kö­zé tartozott, akik nyílt lélek­kel az új iránt, »idegen vért« vásároltak az állományhoz. Jó', tejelőt, egészséges fajtát. E i tájon akkor indult fejlödés­Majdnem háromszáz csomó- : ponton segítik a forgalom irá- nyitását Budapesten a jelzö- I lámpák. Egy tizenhat csomó­pontból álló rendszert a nyár óta a Kálvin téri forgalom- irányító központ működtet: hatvan detektorból érkező — és számítógéppel összegyűjtött — jelzések alapján a minden­kori forgalomhoz igazodva szabályozzák itt a jelzőlám­pák működését. Ily módon a csúcsidőszakban jelentősen csökken a torlódás, még to­vább javulhat a helyzet, ha a közlekedés irányítását ipari tv is segíti. A következő éveikben kezdik annak a tervnek a megvaló­sítását, mely' szerint százhúsz kamerát állítanak föl, s ezek »figyelik« majd Budapest forgalmát. A forgalomirányító központ diszpécsere nemcsak értesül a rendszerbe kapcsolt útvonalakon és csomóponto­kon zajló forgalomról, hanem látja is a közlekedést, az eset­leges zavarok okait és Okozóit, így pontosan, részletesen to­vábbítja észrevételeit a tö­megközlekedés irányítóihoz, s ők gyorsabban elháríthatják a műszaki hibákat. Az ipari tv-vei működő közlekedési irányítást — vár­hatóan — két ütemben építik ki. Az első lépcsőben har­minc — a helyi viszonyoknak megfelelő látószögű —, arány­lag gyenge megvilágításban is »munkaképes« kamerát he­lyeznek el a falakon, villany­oszlopokon. Az első »kör« kiépítéséhez már készek a részletes ter­vek : a munkát egy- illetve másfél év alatt végezhetik el. Jövőre kezdik meg. Angolna, pisztráng exportra Eredményesen fejezte be az idei halászatot a Siófoki Halgazdaság: az 1900 hektár­nyi halastóból 185 vagonnyi halat fogtak ki, a Balatonból pedig 116 vagonnal. Szépen fi­zetett az angolna: ebből 640 mázsányit exportáltak az NSZK-ba. Az ízes pisztráng­ból mintegy 17 vagonnal szál­lítottak Ausztriába, az NSZK- ba, Belgiumba és Hollandiá­ba. A többi között forgalom­ba hoztak 50 vagon hűtött ha­lat is ezt a Balaton kör­nyéki üzemekben dolgozták föl. A hűtött halból tíz vagon­ra valót saját üzleteikben, áru­sítanak, a többit a Halért jut­tatja el a fogyasztóhoz. Most a tavaszi nagy halá­szatra készülnek a gazdaság dolgozói; a hajókat, a háló­kat és a többi munkaeszközt javítják, korszerűsítik. Meg­kezdték a tavak karbantartá­sát és a nádvágást Is. nek a szarvasmarha-tenyész­tés, -tartás. Igényesség a gaz­dálkodásban, ez volt a jellem­ző rá. Rájuk. Mindazokra, akik a vidéken igyekeztek jól gazdálkodni. Az elsőkhöz tar­tozott, akik, elkezdték a kö­zös munkálkodást, téeszt ala-. pít.va. Már a szociológusok is 'megállapították azt, amit a gyakorlati szakemberek is megfogalmaztak: az »elsők« tevékenysége a szövetkezeti mozgalom kezdetének pozitív energiája volt: legendás mun­kaszeretetük ma egy kicsit hiányzik is. A »felhajtó erőt« nem lehet csak gépekkel, technológiával pótolni. Szóval: mi köze. az én leg- ked veseb b ri por talányomnak, »váratlanul« elhunyt János bátyámnak ehhez a telephez? Ügy gondolom, életpéldájával mindenhez »köze van«, ami ezekben a községekben törté­nik. Mint ahogy mindnyá­junknak, akik «lapítok voltak. Életművük a közös gazdálko­dás. Állunk a borjúnevelő durván megmunkált kerítése előtt, és kedvtelve figyeljük a bocik virgonckodását. Lépni kell tovább. k, L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents