Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
Takarékoskodni és nűvelUni Az ország elektromos agya R égen dívó saofcás, hogy ha felépül egy művelődési ház — például — a megye egyik járási székhelyén, a vele versengő másik nagyközség illetékesei és illetéktelenjei nem nyugosznak addig, amíg náluk nem kezdenek még reprezentatívafoö kulturális helyi központ építéséhez. Valahogy így volt ez ott is, ahol nemrégiben — mint a nagy nyilvánosság előtt és számos szűlkebb fórumokon sok szó esett róla — valóságos cso- ' dapalota készült volna el, ha az építési-szerelési munkák hibái nem késleltették volna az átadást. Most aztán, a gazdasági körülmények kedvezőtlen változásai miatt égyszeriben túlta- karékossági láz tört ki. Többnyire azoknál, akik még néhány év, sőt hónap előtt is úgy vélték: náluk mindent bele kell adni az új létesítménybe, amit csak lehet. Félő, hogy nem egyedi eset, ami az egyik nagyközségben történt. ' Ott aligha lesz ezen a télen kulturális élet, mert a művelődési ház fűtésére és világítására szánt összegeket a minimális alá csökkentették. Igaz, hogy így nem fűtik fölöslegesen a többnyire üres nagytermet — de a klubszobákba aligha fog menni valaki csak azért, hogy tübbedmagával fagyoskodjék. Inkább otthon marad. Vagy a kocsmába megy, ahol — sajnos — mindig van társaság s természetesen fázni sem kelL Lehet-e egyáltalán a közművelődésen, a kultúrán takarékoskodni ? A közművelődési párthatározat és törvény egyértelműen kimondja, hogy nem. Semmiképpen nem szabad a takarékossági elveket úgy értelmezni és alkalmazni, hogy ellentétbe kerüljenek a művelődési célokkal Ami viszont korántsem jelenti azt, hogy ne kellene a takarékosság jegyében felülvizsgálni a helyi költségvetési tételeket, s csökkenteni vagy akár törölni azt, ami túlzott és fölösleges. Akkor is, ha ezek a tervezett kiadások a művelődési- ügy számláján, keretén vsainak. i Mindeneklőtt az új létesítményeknél kínálkozik a takarékosság ésszerű alkalmazása. Sem a község lakosai, sem az odaivetödő idegenek nem fognak csalódást érezni, ha a művelődés ügyének csak akkora otthont építenek, amekkorára a helység mai és Várható jövendőre méreteinek figyelembevételével szükség v an. S ha ez csupán egy korszerű építésű új ház lesz, amely nem is emelkedik ki a lakóházak sorából — még jól betöltheti, hivatását. A lényeg mindenképpen az, hogy mit takar a még oly szerény külső. S ha ott így is meg lehet — mint ahogyan általában meg lehet — teremteni a művelődés megannyi lehetőségét, akkor sikerült eleget tenni mind a művelődés, mind a takarékosság követelményeinek. Lehet például színházi előadáshoz alkalmas nagyterem, ahol fogadhatják a fővárosi társulatokat is — de nem feltétlenül szükséges, hogy olyan világítási, színfalmozgatási és egyéb berendezéseik legyenek, mint a világvárosi színházakban. S a klubtermek lényege sem az, hogy süppedő szőnyegek, drága fotelek legyenek benne. Megteszi ugyanazt a szolgálatot az olcsóbb berendelés is. 5 eníki sem vonja kétségbe, hogy könyvtárakra és az'újonnan megjelenő könyvök beszerzésére szükség van. Pénzt kapnak erre a művelődési intézmények — de egyáltalán ném mindegy, hogyan, mire költik el. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy «-közeledik. az év vége, vegyünk, amit kapni lehet, csak a keret meg ne maradjon-«. Ha a pillanatnyi könyvkínálatban nem talál a hozzáértő könyvtáros olyan műveket, amelyekkel nemcsak szaporíthatja, hanem gazdagíthatja is a könyvállományt — inkább csak maradjon meg a pénz. De ide tartozik az is, hogy a művelődési intézmények, könyvtárak gazdái se csökkentsék szinte automatikusan a jövő évi kereteket csupán azért, mert az ideiből megtakarítást értek eL Ésszerűen, meggondoltan lehet és kell is takarékoskodni a most leginkább »hiánycikknek« számító energiával. Semmi esetre se úgy, mint az egyik nagyváros európai hírű oktatási intézményénél, ahol a hét végére leállítják a fűtést, noha jól tudják, hogy a diákok óda járnak tanulni, s hogy többször annyi fűtőanyag kell, amíg a szombat-vasárnap kihűlt, »békebeli-« vastagságú falaik legalább szerdára ismét fölmelegszenek. Az energiatakarékosság manapság valóban elsőrendűen fontos. Ám éppen ezért megéri, hogy az illetékesek gondolkozzanak, tanácskozzanak és olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek nem a látszatot, hanem a valódi, kilovva tóráikban és gázköbrné- terekben mérhető takarékosságot szolgálják. A Magyar Villamosművek Tröszt országos villamos teherelosztója hazánk villamos- énergia-rendszerének irányítóközpontja. A számítógépek a négyszázötven mérési helyről beérkező adatokat öt másodpercenként dolgozzák fel és értékelik, így a zavartalan energiaszolgáltatás »megtervezése« mellett többek között lehetővé válik, hogy az országos hálózat egy-egy részét a legmegfelelőbb időpontban tehermentesítsék a karbantartási és egyéb munkák elvégzése céljából. Képünkön: Az országos diszpécserszolgálat éjjel-nappal ellenőrzi és értékeli a hálózati információkat. Hol tatt a kaposvári art kinő 7 Reggel mozi, este mozi De nem minden mérhető így Éppen a kultúra, a művelődéi egyike azoknak a területeknek — ilyen az oktatás, az egészségügyi is —, amelyeken i számokban kifejezhető és csal eredményeikben megtérülő kiadások egyaránt előfordulnak Ki tudná kiszámítani, hogy égj sok embert érdeklő ismeretterjesztő előadás hatásába! mennyit eredményez? Hogyar lehetne pénzre vagy bármirí átszámítani, hogy egy zenei élmény vagy egy magas színvonalú színházi előadás hány embert gazdagított szellemiekben? Ilyenekkel takarékoskodni — valójában pazarlás. Mini ahogyan a fölöslegesen, csupán a tervek »kipipálása« kedvéért megtartott üendezvények is a pazarlás oldalára írhatók, bármennyi a »-megtakarítás-« például azért, mért érdeklődés hiányában a kevesebb fűtőanyagot, világítást igénylő kisteremben kap helyet. Takarékoskodni kell például a papírral. De ha emiatt nem jelenik meg egy értékes könyv, az semmi esetre sem nyereség — viszont kérdéses, hogy — ugyancsak a. példa kedvéért — miért, nem kell takarékoskodni a könyvesboltokban a csomagolópapírral, amikor a legtöbb vásárló külön kéri, hogy ne csomagolják be a könyvet, mert a papír csak fölösleges teher, különösen a korszerű fűtésű lakásokban. Hosszan lehetne még sorolni a példákat a kulturális életnek szinte minden területéről. Sémákat szabni, szabályokat felállítani aligha lehet, hiszen mindenütt mások a körülmények, a tennivalók. Ezért sem szabad mechanikusan értelmezni a takarékosságot! Tudomásul kell vennünk, hogy ez meghatározza a következő évek —^sőt lehet, hogy évtizedek — gazdálkodását Be kell tehát rendezkedni rá, s éppen ez követeli meg a jó előre gondolkodást az ésszerűséget. »Kultúrpaloták« helyett a célnak megfelelő művelődési házakra, luxus helyett kellemes környezetre, hetedhétországra szóló hakni műsorok helyett a művelődést és a szórakozást valóban szolgáló rendezvényekre van szükség. R égi népi igazság az, hogy »nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsót vehessünk«. Valahogy így kell a helyi művelődési lehetőségekkel bánni: az olcsó, pillanatnyi látványosságok helyett a maradandóra törekedni. Takarékoskodni és művelődni egyszerre — csakis így lehet Várkonyi Endre Rég hallottunk arról, hol tart a kaposvári art kinő — művészmozi — megvalósulása. A hír, hogy ilyet terveznek, hároméves, kinőtt már a bölcsődéből, óvodás korú. Eny- nyi idő alatt nagyobb beruházások is kinőnek a földből. A kaposvári art kjno tulajdonképpen tető alatt is van, meg nem is. Az épület, melyet erre a célra a városi tanács, majd a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat több évre szóló szerződés alapján átvett a Kossuth Lajos utcában áll. Naponta elmegyünk mellette. A református gyülekezeti házra esett a választás, amikor alkalmas épületet kerestek Kaposváron egy új — több célnak megfelelő — mozi számára. Az épület az északnyugati városrész kapujában áll, olyan helyen, ahol a környéken nem találni művelődési intézményt. Dombóvári Lászlóval, a megyei moziüzemi vállalat igazSzalontay Mihály z utolsó nap elégedettséggel töltötte eh s ahogy nézte magát úgy jó hatvan centi távolságból, meghúzott gátlásköréneüc állandó ív- sáegletéből, úgy érezte, ettől a sok öntéltsiégtől legalább nyolc kilót hízott, s már érezte is, ahogy negyvenötös ingén dagad ki kálvinista nyaka, derékszíja fölé borul potroha, zoknija szorító gumija élesen bevágódik lábán, szóval önvilágot teremtő képzelgései hirtelen túlcsordultak. Meg is állt. Legyintett egyet, mintha valamit el kellene hessegetni. Ez már a belül levésnek pontosan ugyanaz a fóka volt, mint kontrollvesztett öregemberek m agába beszólásé. Legyintett,- s azt mondta fennhangon: »No, hál’istennek megjött. Ez fix! Elmebaj! Mit elmebaj! Most már pontosan olyan hülye vagyok, mint mindenki más. öntelt és hiú.« t 36. gátójával a kaposvári art kino kivitelezésének a helyzetéről, illetve a megye mozihálózatának a korszerűsítéséről beszélgetünk. Nem lenne pontos a körkép, ha nem beszélnénk a legf ontcAabbról: a nézőkről. Milyen volt 1979- ben a filmek látogatottsága? Képes-e visszahódítani közönségét a mozi? — A nézők száma nem emelkedett megyénkben, de máshol sem. Egerben jelentős mértékben »átrétegező- dött« az egyes filmek látoga- fottsága„' Nőtt a magyar filmek iránti érdeklődés, egyre többen váltanak jegyet olyan előadásokra, amelyek társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. Néhány előítélet megszűnőben van. Nemrégen meghívtak bennünket Babócsára, ahol a nézőket — és a moziról leszokott embereket — sikerült meggyőznünk: minden általánosítás hibás: Érveinket elfogadták, érzékelni lehetett, hogyan oldódtál az idegenkedésük. Nekünk nem csak az okozott gondot, hogy eso.iken a mozinézők száma: nem nyugodhattunk bele a magyar filmek iránti közömbösségbe sem. Nos: 1979-ben kiemelkedő sikert aratott So mogyban is többek között az Angi Vera, a Magyarok. — A mozihálózat lépést tart-e az igényeikkel? — Elsőként a kaposvári Vörös Csillag Filmszínház átalakítását említem. Korszerűsítjük, kicseréljük a székeket, fölújítjuk, illetve átalakítjuk az erkélyt. A munkálatok alatt a mozi üzemel, nézőket azonban nem ültethetünk az erkélyre addig, ‘ amíg nem fejeződik be a fölújítás. A télen túl leszünk az átalakításon. Az utóbbi időben sokat tettünk a mozihálózat technikai fölszerelésének a kicserélése, korszerűsítése érdekében. Űj gépekét állítottunk be, ezek mind a mai igénynek megíe- lelőék. A közös használatú vidéki épületek fölújítására is sokat költöttünk. Halogatni már nem lehetett ennek az adósságnak a törlesztését. Da- rányban az új művelődési ház belső kialakítására mi adtuk az anyagiakat. Ando- cson, Homokszentgyörgyön, Zákányban, Porrogon, ötvös- kónyiban, Nagykorpádon, Görgetegen, öreglakon már megváltozott körülmények között üzemelnek a filmszínházak. — Hol tart a kaposvári art kinő? — Tavasszal láthattak csak hozzá az épület átalakításának a tervezéséhez. Az Ag- rober tervezője, Kállai József el is készült vele. Elképzelésünk, hogy a földszinten alakítjuk ki a száz-százötven nézőt befogadó vetítőt, ahol az art kinő is működhet, filmklubunk a Vörös Csillag Filmszínházból átkerül ebbe az épületbe, ehhez hasonló filmszabadegyetemet is szeretnénk szervezni. Délelőttönként az óvodások, az iskolások mozija lesz. Az emeleten kap helyet a mozitörténeti gyűjteményünk. A filmművészet iránt elmélyültebben érdeklődők számára szeretnénk biztosítani a kutatást, ezért megfelelő dokumentációs központot is kialakítunk itt. — Mi történik jelenleg ezeknek a szép terveknek a megvalósítása érdekében? — A terv kész. Kivitelező pedig nincs. Egy jó kőművesbrigádtól függ, hogy mikor tudunk hozzáfogni az épület átalakításához. Ha akadna vállalkozó, 1980 őszén átadhatnánk ‘ rendeltetésének Kaposvár új moziját. Horányi Barna Rudnay-diákok a Zichy-portán — Hé rám ne lepjen már! Nem tud vigyázni? Mint ak;t kígyó csípett, akkorát ugrott, ez se volt ritka tünet, gyakran előfordult vele, hogy magába mélyedt, meditált, s akkor valahogy a fej, derék magasságban lévőket beépítette mozgáskörletébe, de ha egy kutya tűnt fel hirtelen, attól úgy riadt meg, hogy szinte hosszul lett, hipertóniája jelen lévő valósággá vált. líolyiatjuk) gazdája díszes köténye alatt csalán virágzik-e vagy saláta- bokor. Ösztönösen kereste a kertek alatt a gyaiogutat, meg is lelte. Minden faluban a kertek alján ott az az ösvény. Szomszédba menendőn éppen olyan forgalmas főutcája ez is a falunak, mint az a másik, csak azt mindenki járhatja, kocsi is, ezt meg csak ismerős talp, idevaló láb. De hát ő idegen volt, csak a faluszerkeaetet ismerte, gyerekkori emlékek szabták az irányt, adták lépteinek a fűvel, kétoldalt bozóttal, gazzal kerítésezett semmi kis agyagos ösvényt De hogy ebből hogyan, lehet emberlakta táj-, ra jutni 1 az idegennek anélkül, hogy át ne vágna illetéktelenül egy udvaron, kerten, megriasztva a ház pépéi lopakodó hátulról, feltűnéssel szóval, hogy hogyan lehet eljutni olyan helyre, ahol neki útbaigazítást adnak, kocsmában — illetve az idő léptékében most már a legkisebb faluban is presszóban —, táti ácsházán vagy iskolában, üzletben, tehát az ismeretlen által megnyitható' ajtóhoz, azt bizony nem tudtai Ha csak kicsi lenne belőle, mármint az ügynök modora - bál .vagy hí tatásából. ? Tudniillik, »ha kidobják az ajtóm, bemegy az ablakon« újságíró-tartásból, akkor persze ugató ebre tekintet nélkül belöki az első kertajtót. De így tudta, hogy körbejárja inkább a kaszahajlású házsort, hogy a házak elé bukkanjon fel, illendően köszöntve a világnak mutatott pofájukat, s elhallgatván, hogy már látta az erdőnek nyújtott feneküket. Ahogy bandukolt és így emlékedett saját ős- szemérmességén, napi gyávaságán, a mozzanatiságot anarchistán fel nem lökő, de szerkezetébe bele illeszteni akaró agyán, elmélkedett ráismerő készségén és elégedetlenségén, mely mindig jelentkezik akár így akár úgy. Semmi sem úgy jó, ahogy esik, semmi sem úgy esik, ahogy jó, egyáltalán roppant szerencsétlennek érezte magát, s furcsa módon az ön- sajnálatnak ez a helyhez és cselekvéshez — békés porosz- káláshoz — kötött tevékenysége teljes elégedettséggel töltötte el. Vagyis ahogy végiggondolta, békés kis emberke ő, hiszen az önsajnálat révén olyan, de olyan elégedetté tudta magát tenni, mint más egy lottó főnyereménnyel. Elmosolyodott, eszébe jutott Márta égő türelmetlensége, az öngerjesztő alkatú emberek kedvenc betegsége. Az a vibráló feszültség, amelynek ők az okozói, okai és eredményei, s mely éppen ezért megszüntet- hetetlen, mert megszüntetésévé! aktivitásuk, cselekvőkészségük mankóját vesztik el. Ez. fe; eifnelkedesaoroza l ifjabb A tabi mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskola és szakmunkásképző intézet egy nagy magyar festőművész, Rudnay Gyula nevét viseli. A Tabhoz közeli Bábonymegye- ren volt a névadó kedvelt fes- tőtamyája. Az ugyancsak közeli Zala eg,y másik nagy képzőművészről, Zichy Mühályról híres. Mint ismeretes, nemrég nyitották meg a felújított, a nagy festő-grafikus emlékéhez méltó múzeumot, melynek környezete ugyancsak igényelte a rendező, szépítő kezek j munkáját. A Rudnay nevét viselő tanintézet fiataljai vállalták, hogy 2icjsjr Mihály portáján rgedet tesznek. A társadalmi munkát, amelyben szinte valamennyi tanuló részt vett, az iskola KISZ-bizottsága szervezte, összesen 1780 óra kézi és 48 óra gépi munkát végeztek a diákok, s az ősi park megszépült a kezük nyomán. Megjegyzendő: ugyancsak ók vállaltak rendszeres társadalmi munkát a tabi óvodában is. Főként az udvar gondozásával, szakszerű parkosításával érdemelték meg a szülők, és a pedagógusok becsülését Somogyi Néplap — Miért? — Ki tudjál (Megköszönte az útbaigazítást, s elindult. A távíróoszlopok vonulatát követte,/mert azt mondták neki, arra menjen, meg így is volt logikus, csak persze az irányt nem tudta volna kér- dezősködés nélkül, hogy té vagy tova. Lefelé ment, azu- gos erdő csapás nélküli vágatában. Szegényes kis vaderdő volt, nyírek, akácok, fenyők borultak egymásra, itt-ott egy göcsörtös bükikel, csak úgy szabadon, gubancban nőve, isten áldásával. Közbe-közbe meg imitt-amott tisztások, kicsinyek, hova a nap be nem süt, és nagyobbacskák, nyitottak, szélfútták, hol a napok is táncolhatnak. Mikor kiért az oszlopok mentén a vágásban, az erdő szélire, egy mezsgyével olyan szelíd kultúrtájba lépett át, mely a pannon föld sok eziér éve^ művelését hirdette. Trágya hordó, lerasziel- rakó, magot elvető, palántát leszúró, konyhakerti tájékra ’ változott az erdőalji dombvég. Tulajdonképpen a faluban volt mái', de visszájáról; a kertek alafctról, ahonnan igazán meg lehet mondani, hogy egy r egy porta mjl rejt, hogy a ház
