Somogyi Néplap, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
\ Jó Bódszerek, nagy tartalékok Fejlesztik a tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködését Évről évre fejlődik a tanácsok és a népfrontbizottsá- gok együttműködése a megyében. Ez kimutatható a társadalmi élet szinte minden területén. érződik a vélemények, a javaslatok áramlásában, a fontos tervek, Elképzelések megismertetésében, a döntések előtti »közvélemény-kutatásban«, a feladatok együttes megoldásában, a társadalmi munka megszervezésében. Elsősorban a további feladatok meghatározásában jelent sokat, hogy a Hazafias Népfront megyei bizottsága a közelmúltban értékelte a helyi tanácsok és a népfrontóizottságok együttműködését. A tizenegy felszólaló megerősítette, hogy még mindig nagy lehetőségek vannak az együttműködés tartalmának, formáinak továbbfejlesztésében. Eddig is jó Együttműködésre késztette a tanácsokat, a nép- fronbbizottságokat a közös érdekeltség a tartalékok feltárásában és hasznosításaiban, Somogy aprófalvas települési viszonyai miatt ugyanis különösen nagy a szerepe mindennek. A közigazgatási és gazdasági központok kialakulása miatt megváltozott viszonyokhoz, k ör ütmén y ekhez és lehetőségekhez alkalmazkodva a megyei tanács vb és a Hazafias Népfront megyei elnöksége négy évvel ezelőtt újabb együttműködési megállapodást kötött. Ez helyes útmutatást és egyben ajánlást adott a helyi szervek közötti együttműködésre. A helyi tanácsok és népfrontbizottságok szintén együttműködési megállapodásban rögzítették közös feladataikat. Ezt rendszeresen értékelik, s az időszerű tennivalóknak megfelelően módosítják. Ezek szellemében kikérik egymás véleményét a döntés előtt, kiaknázzák a népfrontfórumokban rejlő lehetőségeket. A szocialista demokrácia kiszélesítését segíti elő, hogy egyre szélesebb körű a kapcsolat a lakossággal. A tanács és a népfront együttesen segíti a tanácstagokat választókerületi munkájukban, Fontos tapasztalat, hogy a tanácstagok egy részének véleménye szerint a fogadóóra rendszere nem vált be. Különösen a kis falvak tisztségviselőit a lakásukon, a munkahelyükön keresik fel. S tegyük hozzá: a fogadóórát amúgy sem írják elő kötelezően! A megyei népfrontbizottság állásfoglalása szerint sokkal nagyobb feladatot, jelent az, hogy mindenhol rendszeresen megtarsák a tanácstagi beszámolókat. A népfrontbizottságok figyelemmel kísérik a tanácstagi jogok és kötelességek gyakorlását, elősegítik a testületi ülésen való megjelenést és aktivitást. Hasznos és eredményes a tanács- és a népfront- vezetők személyes kapcsolata a tanácstagokkal. Követésre méltó például a lábodiak gyakorlata: a tanács- és a népfrontelnök évenként egyszer fölkete- si a tanácstagolcat, s a közéleti kérdéseken kívül családi életükről, egyéni boldogulásukról, esetleges gondjaikról is beszélget velük. A döntés előtti részvétei is fejlődik, a népfrontbizottságok szinte kivétel nélkül megvitatják a helyi tanácsrendelettervezeteket. Egyre több népfrontbizottság kéri id a lakosság véleményét az utóbbi időben- Jó és gyümölcsöző az együtműködés az országgyűlési képviselők fogadónapjainak szervezésében és választókerületi munkájuk segítésében. Az ülés határozata szerint na^vobb figyelmet kell fordítani a társközségek általános helyzetére. Fontos, hogy a tanácsi vezetők részvételével fórumokat tartsanak a két falu~ gyűlés között. Az együttműködés a településfejlesztésben volt a legeredményesebb. A tanácsok' igénylik a rjépfrontbi zottságok segítségét a lakosságot érintő fejlesztési -tervek, programok kidolgozásában és megvalósításában.. A társközségi bizottságok most már átfogóan foglalkoznak a társközségek fejlesztésével, elképzeléseket dolgoznak ki és terjesztenek a tanács elé. S nem egy fejlesztéshez a társadalmi munkát is megszervezik. A megyei tanács vb-titkára szerint az egy főre jutó társadalmi munka értékének növekedése jól érzékelteti a közös tevékenység eredményét. Somogy jelenleg országosan a nyolcadik a társadalmi munkában. Most a XII. párt- kongresszusnak és a felszabadulás 35. évfordulójának a tiszteletére kibontakozott településfejlesztési verseny minden eddiginél jobban segíti majd a fejlődést, tisztábbak, rendezettebbek lesznek a falvak, és a városok. A megyei népfrontbizottság az eredmények alapján, az országos elképzelések szellemében fontosnak tartotta, hogy még összehangoltabb és tervszerűbb legyen az együttműködés, mindenhol egyeztessék a településpolitikai, fejlesztési, közművelődési feladatokat, tárják fel a tartalékokat. Elsősorban arra kell ösztönözni, hogy mindenhol éljenek jobban a népfrontmozgalom lehetőségeivel, s ne csak az igényeket tárják fel, hanem közösen tegyenek a végrehajtásért. h. G. Fogyatkoznak a „simogatok *9 Másfél millió dohányból Ú/ tantermek társadalmi munkában ’A tanteremhiány országos (gond, nehézségeivel küszködnek falun és városban egyaránt A kis iskolák hátránya a kétm-űszakos tanítás, mely nem kedvez sem a tanulásnak, sem a tanításnak. A megoldás új, korszerű iskolák építése lenne, ám éz mind anyagilag, mind kivitelezésben jelentős nehézségeket okoz. Böhönyén látszólag egyszerűen, de fi g yelemremél t óan próbáltak enyhíteni a teremhiány okozta .gondokon. — Községünkben három tanul ócsoport délután jár iskolába — mondja Baráth Lászlómé iskolaigazgató. — Ez a korábbi helyzethez képest visz- szalépést jelent, így a tanácscsal együtt elhatároztuk, hogy sürgősen- változtatunk a helyzeten. Űj iskola építéséről nem lehetett szó, legföljebb átalakításáról. De ehhez’ is pénz kell, méghozzá nem is kevés. Hogy ennek ellenére is lesznek új tantermeink, az elsősorban a segítőkészségnek köszönhető, s annak a lelkesedésnek, melyet a község lakossága tanúsít lakóhelye érdekében. . Ott kezdeném, hogy van égy úgynevezett régi iskolánk, melyben a tornaterem és a konyhánk kapott helyet, ezenkívül van benne néhány igen rossz állapotban lévő tanterem. Elhatároztuk, hogy a régi, elavult épület romjain építjük fel azokat a helyiségeket, melyeket eredetileg napközinek szántunk. A lebontást, az építkezést, a takarítást társadalmi munkában terveztük. Nálunk ez nem különleges dolog, hiszen a szijlök; a gyerekek, a pedagógusok segítő szándékáról nemegyszer meggyőződhettünk. Nem is csalódtunk: a szülők tpbb mint fele jelentkezett társadalmi munkáin. A jelentkezői?. egy-egy napot dolgoznak, ki-ki a maga szakmájában.. Akik nem tudnak tényleges munkát végezni, azok pénzzel váltanak meg egy napot. Epitlő tantermeinket szerettük volna még ebben az évben tető alá hozni, de egy »apró« baleset ezt megakadályozta: a konyha, alatt olyan pincehelyiség volt, amelyről nem tudtunk, s az ott dolgozó markológép beszakadt. A hiba rendbehozatalával sok idő elment, így csak a tavasz- szal tudjuk folytatni az építkezést. A bontást a nagybajom; erdészet egyik szocialista brigádja vállalta, szintén társadalmi munkában. Az iskola kerítése, betonjárdája, tornapályája is a gyerekek, pedagógusok, szülök együttes munkájának az eredménye. A helyi termelőszövetkezet minden évben a mi tanulóink segítségére alapoz, akár a szőlőszüret, akár valamilyen más betakarítási munka idején. Jelentkeztek a régi tanítványok is, felajánlva segítségüket. A helyi KISZ-szervezet fiataljai szintén mindig kiveszik részüket a munkákból. A. Á. Pazsega Pista bácsit körülbelül másfél évtizede ismerem. Van, úgy,. hogy tavasszal találkozunk, az ültetésnél, máskor meg a füzesnél. Az leggyakrabban azonban, a simításnál beszélgetünk. Huszonegy éve brigádvezető. A dohánnyal nem, a téeszben barátkoztak meg a mikeiek: emlékeztetnek erre a porták végében még főilelhető, — többnyire már dugadőlt — dohánypajták, melyekben ki tudja hány meg hány zsinór szív- nivaló száradt. Emlékszem, suttyó gyerek voltam a háború .idején, s a mikei menekültekkel együtt valahogyan egy szekérrakomány száraz dohánylevelet is » bes zá llásol ta,k « a pajtánkba. No, azt nem ők füstölték el — a dermesztő hidegben katona strázsált a pajta előtt: vigyázta a kincset érő barna leveleket, amelyekért akkor — és azelőtt, meg még azután is esztendőkig — bírókra keltek volna a csempészek . .. No, Pista bácsi, mint megannyi mikei, áz életéhez tartozónak tartja tán még ma is a homokon termett dohányt. Azt a növényt, amelyből ma már úgyszólván csak hírmondó a tizenhét hektár, az egykori két-háromszáz holdhoz képest: az előbbi szám az idei termőterület nagyságát mutatja, az utóbbi pedig az egyéni termelés idejéből való. Még a téesz megalakulását követő néhány évben is kétszázötven hektár dohánnyal foglalkoztak a közösben. Aztán fajtát váltottak, a fiatalok útnak eredtek, s a kézi erő fogytával csökkent — évről évre — a dohánytermő terület. Mint említettem, 1979-ben már csak tizenhét hektáron ültették ki tavasszal a palántát.., — Ez most már mind havanna fajta. Körülbelül tíz éve honosodott meg nálunk: fokozatosan fölváltottuk vele a szuloki dohányt. A szulokinak tíz-tizenkét levele volt egy town, ennek húsz-huszonhat is nő. És láthatja, milyen szépek, hibátlanok... Pista bácsi brigádja egyre fogyatkozik. Körülnézek a dohánysimító asszonyok között, s látom, hiányoznak jó néhá- nyan azok közül, akikkel két- három évvel ezelőtt még itt beszélgettem. S ha nem most, decemberben jövök. hanem- januárban, még kevesebb ismerős arcra lelek — erről világosít föl a brigádéros. — Most tizenkilenc asszony van a brigádomban, január elsejétől azonban már csak ti-, zenhárman leszünk, mert hatan nyugdíjba mennek. És nem lép a helyükbe senki. Az’ utóbbi években új ember nem jött közénk .., A meglévők és a januárban is maradók között igencsak kevés — talán nem veszik tőlem sértésnek — a fiata^ A harminc-negyven év körüliekre gondolok. Egyikükről, Fre- idli Istvánnáról azt mondja Pista bácsi: beleszületett a dohányba, öt tartják itt a legjobb simítónak s a dohányföldön is a legjobb munkaerőnek. — Ügyes, pontos, és ahogyan Bözsi minőség szerinti osztályokba rakja a csomókat, azt nem érheti kifogás — hangzik a tömör indokolás. — Tőlük az egész család a szövetkezetben dolgozik. A barna dohánylevelek si- mogalásától idővel fekete réteg képződik a tenyéren, de ez nem olyan, »veszélyes«, minta zöld levelek nyoma: az ultras víz egy-kettőre leviszi. A dohány után majd a csemeteültetés, a burgonyaválogatás következik — ebben is részt vesz a dohányosbrigád —, s akkorra már a tömény dohányszagot is felejtik. Addig, hiába nem szívnak füstöt, bőven jut a tüdőnek. — December elsején kezdtük a simítást, mert előbb a nedvességtartalom nem engedte az indulást — magyarázza Pista bácsi. — Különösebb kártétel nem volt a növényben év közben. Igaz, a hór- nyórágásnak nem örültünk — ilyen károsítóval soha azelőtt még nem . találkoztunk —, mert akkor jelentkezett, amikor a dohány már közel volt az éréshez és nem védekezhettünk ellene vegyszerrel a teljes területen. A peronoszpó- ra mindössze négy hektáron vétette észre magát. Jégverés nem sújtott bennünket, az aszály miatt kipusztult palántákat újakkal pótoltuk ... S az így termett dohány .meghálálja a költségeket, a fáradozást — ez tűnik ki az eddigi értékesítésekből. TiA munkaügyek Iránt érdeklődő újságolvasó manapság könnyen zavarba jöhet: mi okozza a nagyobb gondot? A munkaerő- hiány vagy a teljesítmény- hiány? Olvas arról, hogy például a szolgáltatóiparban vagy háromszáezer ember hiányzik, s a szolgáltatások minősége ezért is olyan, amilyen; olvas arról, hogy nincs elég kovács, öntő, forgácsoló, hegesztő, gép- és vasszerkezeti lakatos, tetőfedő és ács, hogy a segédmunkásokról ne is beszéljünk. Olvas arról, hogy a könnyűiparban változatlanul súlyos gcindokat okoz az általános munkaerőhiány. Más alkalommal — de ugyanazokban az újságokban — arról olvas, hogy nálunk nem a munkaerőhiány, hanem elsősorban a teljesítményhiány jelenti az egyik legsürgősebben megoldandó gazdasági feladatot. Í Akkor most. hogy is va- t gyünk? — kérdi az ujsagol- I vasó, s megismétli niagaban az imént jelzett dilemmát: munkaerő- vagjr teljesítmény- 1 hiány? j Jó kérdés! S ha megpróbálunk válaszolni, akkor min- | dohképpen régebbről kell kezdeni. Visszatekintve arra a — nem is olyan rég volt — időre, amikor szinte kizá- , rólag a munkaerőhiány reMunkaerő — vagy teljesítménylilány? misztgetett bennünket, bár jól tudtuk: e munkaerőhiány inkább csak látszólagos. S még inkább, hogy jobbára csak a gyárkapun belül létezik. Ebből az is következik, hogy a munkaerőhiány a vállalatok lehetetlen — munkaerőt pazarló — gazdálkodási módszereire vezethető vfssza. Ez volt i a legegyszerűbb ítélet, de mert a racionálisabb vállalati munkaerő-gazdálkodást nem sikerült kikényszeríteni az agitációs módszerekkel, egy idő után a szakembereknek is el kellett gondolkodniuk azon. hogy vajon mi az oka az efféle vállalati magatartásnak? Nem túl hosz- szú vizsgálódások eredményeként arra a megállapításra jutottak, hogy a vállalatok jószerével kénytelenek pazarló m u n kh' ró - g a z d á 1 k < k1 a s t folytatni. Kényszeríti ókét erre a gazdasági szabályozás, s mindenekelőtt a bérszabályozás: az átlagbérrendszer. \ sok előnnyel járó átlagber- szabá’vozásnak ugyanis vöd egy Vvédheietlen Hátránya: ni fejezetten a pazarló munka- ető-gazciálkodásra ösztönzött Másképpen fogalmazva: 1 ogy egy vállalatnál a legjobban dulguzokat, a legtehetsegesebb embereket valameny- nyire is megfizethessék, ahhoz — éppen a bérszínvonal tartása érdekében — jó néhány hasznavehetetlen embert is tartani kellett. Olyanokat, akik alig-alig • járultak hozzá a vállalati teljesítmény növeléséhez. Továbbá: a gazdasági szabályozók számlájára írandó, hogy a vállalatok elsősorban — anyagilag is — a növeke- aesben voltak érdekeltek. Minél nagyobbak, minél több embert foglalkoztatnak, annál magasabb kategóriába sorolandók, annál kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülnek. Ez pedig egyértelmű ösztönzés volt a növekedés minden áron való erőltetésére. S a vállalati nagyság első számú ismérve — még ma is —. hogy hány ember dolgozik a szóban forgó vállalatnál. Tegyük ehhez még hozzá azt is, hogy a vállalati nyereség növelése a legkevésbé függött a jó minőségű, a piacon is könnyen és jó áron értékesíthető termékek gyártásától, s akkor nagyjából kikerekedik a kép: miközben a szabályozók sok mindenre vigyáztak, egy — nagyon lényeges, gazdasági fejlődésünk szempontjából .sorsdöntő — dologról megfeledkeztek. Nevezetesen: a teljesítmények fokozásáról. E megállapítás kapcsán kanyarodjunk; vissza a már említett átlagbér-szabályozáshoz. Oka nyilvánvaló és logikus: minden lehetséges módszerrel fönn kell tartani a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúlyt. Ellenkező esetben mi sem kerülhetjük ki az infláció veszélyeit. Ám miközben éberen vigyáztuk a pénzügyi inflációt, megfeledkeztünk a teljesítményinflációról; a végzett munka értékének devalvációjáról. t gazdasági szabályozók január elsejétől érvényes módosí’ásó- nak kidolgozói — úgy tetszik — levonták az eddigi tanulságokat. es miden eddiginél szorosabb . kapcsolatot kívánnak megteremteni a teljesítmények és a végzett munkáért járó fizetség között. Hogy törekvésük milyen sikerrel járt. az majd elválik, ehhez idő kell. Visszatérve az alapkérdéshez: munkaerőhiány vagy teljesít ményhiány? A válasz nem »vagy-vagy«,' hanem' »isis- .. . Bizonyos — t a bezenhárom mázsát szállítottak. a nagyatádi beváltéba, ebből 770 kiló alkalmasnak bizonyult szivarburkoló anyagnak — ez a dohánylevél a legdrágább! —, 679 kiló kapott első osztályú minősítést, s mindössze 36 kiló dohányukat vették át harmadosztályúként. Körülbelül egymillió forintbevételt terveztek, s ezzel szemben elérhetik a másfél milliót is, mert a simításra, bálázásra váró áru sem gyengébb minőségű, mint amit eddig átadtak. Lesz helye a többlet- bevételnek, hiszen például a búza nem fizetett úgy, ahogyan várták.., A simítás eltart még februárban is. Az. asszonyok reggel héttől este ötig dolgoznak. A közelebb lakók hazajárnak ebédelni, a többiek itt fogyasztják él á magukkal hozott kosztot. Az egyre kisebb számú közösség a munka mellett ápolja azokat a »hagyományokat« is, amelyek akkor vertek gyökeret, amikor még többen voltak. — Nem ment ki a szokásból a névnapi felköszöntő — bizonygatják. — Csokoládéval, cukorral kínáljuk egymást, ha elérkezik a névnapunk. Legutóbb Erzsébel-napot tartottunk, minthogy Katalinunk nincs, persze, csak úgy munka közben, hogy a simítás azért ne álljon le ... A kereseten egyformán osztoznak, mint ahogyan a munkából is egyenlő arányban jut mindenkinek. S ahogyan fogyatkoznak, úgy nő a továbbra is maradók terhe. A dohány munkáit az ültetéssel az idén még tizenkilencen kezdték, de a befejezés januárban és februárban már tizenhárom asszonyra vár. Megbirkóznak vele. És ügyelnek rá, hogy — méltóan a hagyományhoz — ezúttal is csak dicséret illesse a mikeiek dohányát. Hernesz Ferenc vezetőben vázlatosan jelzett — munkakörökben, gazdasági területeken a munkaerőhiány jeleni súiyos gondokat, de — a szervezettseg mai színvonalán — a teljesítmény hi any sokkal általánosabb jelenseg. Még akkor is, ha a többlettermelés évek óta a termele- kenység növekedéséből származik. Mert ha a termelékenység növekedését jelző számok mellé odaírjuk a műszakkihasználás vagy a munkaidő-kihasználás jelzőszámait, akkor csak arra a következtetésre juthatunk, hogy m nden eddigi termelékenységnövekedéshez viszonylag könnyűszerrel juthattunk el. V agyis, hogy a teljesítmények lehetséges növelésében még rendk’- vül nagy t-imaiéjtort rejlenek. Még a munkaerőhiányos/területeken is. Ám e tartalékok kiaknázásához megfelelő — es elsősorban anyagi eszközökkel operáló — ösztönzés szükségeltetik. A bérszabályozás mostani módosítása ebből az alapállásból indult el, és remélhetően jótékony hatással lesz a teljesítményei? növelésére. V. Cs.
